Szent Család Vasárnapja
Jézus, Mária és József
2014.12.28
Szentmise bevezetése
Kedves Testvérek!
Szent Család ünnepe van, amely ebben az évben éppen vasárnapra esik. Ennek az ünnepnek sajátos üzenete van az emberiség számára! A mai időkben érdemes azon kicsit jobban elgondolkodni, mit jelent ez az üzenet?
Amikor baj van, amikor bajban vagyunk, akkor az embernek az üzenet jelentőségén kell elgondolkodni!
Nézzünk önmagunkba és kérdezzük meg Istentől, miképpen látja mindennapi életünket az egymással való kapcsolatunkban, amely vagy családias, vagy elvétettük az utat!
Tartsunk bűnbánatot!
Szentbeszéd
Kedves Testvérek!
Szent Család ünnepe van. Az Anyaszentegyház példaképül állítja elénk a Szent Családot! Mivel az Egyház ezt a Családot ajánlja példaképül, ezért éppen elég kritikát is kapott. Hogyan állíthatja példaképül ezt a Családot mi elénk, emberi családok elé? Kiváltságos valaki Mária is, József is, a Gyermekről nem is beszélve! Hogyan lehet ez a Család példaképe a mi családjainknak? Kicsi igazsága talán lehet is ezeknek a kritikus gondolatoknak.
Csakhogy a kritikusok megfeledkeznek arról, hogy amikor az Egyház példaképeket állít az emberek elé, akkor mindig távlatokban gondolkodik!
A családnak örök életre szóló távlatai vannak!
Keresztény gondolkodásunk szerint az emberi életnek ugyancsak az örök életre szóló távlatai vannak!
Amikor a kritikusok megszólalnak, akkor ők békaperspektívából néznek mindent, vagyis e világi értelemben! Az e világi ember a születéstől a halálig terjedő időszakot tekinti! Mi hívő keresztények gondolkodjunk el a mi perspektívánkon!
A hívő ember nagy ajándékot kap a keresztségben, meghívást kap az örök életre!
A keresztények életútja egy másik világról, az örök életről kell, hogy tanúságot tegyen!
Azt is agyonhallgatják, hogy a keresztényeknek ez a hivatása talán a legnagyobb ajándék az emberiség számára!
Ez az isteni perspektíva emeli föl a mi gondokba, bajokba, megpróbáltatásokba süppedő emberi életünket! Az ember nem tud azzal megelégedni, hogy van mit enni, van otthona, vannak örömei!
II. Vatikáni zsinat
El kell fogadnunk, hogy vannak olyan pillanatai az életünknek, amikor azon töprengünk, hogy mi az a több, ami kiemel bennünket abból a helyzetünkből, ahol millió veszély leselkedik ránk! Amikor az elmúlás gondolata ránk nehezedik. Mindezeket elfogadva gondolkodjunk el azon, amit a II. Vatikáni zsinat fogalmazott meg:
Az Egyház Családegyház! A család pedig kis Egyház!Az Egyház a családokban él! Micsoda perspektíva!
A válság
Azt halljuk hogy az intézmények, a struktúrák válságban vannak. Való igaz! Sajnos be kell látnunk, hogy válságban van a család és válságban van az Egyház. Ez is azt fejezi ki, hogy család és Egyház egymásra épül. Az Egyház struktúrája a család struktúráját követi.
Jézus Egyházat akart!
A kép a család képe!
Isteni gondolatról van szó!
Nem emberi találmány a család!
Isten férfinek meg nőnek teremtette az embert és az ő összetartozásukban rejtőzködik a család misztériuma!
Válságokról hallunk lépten-nyomon, fájdalmasan tapasztaljuk különösképpen itt Európában. Talán kevésbé tapasztalják Afrikában, Afrika számtalan országában, Dél-Amerikában, hogy a válság ijesztő. Nagyon sokan az európai kultúrának, civilizációnak a végét vizionálják a válság miatt. Miközben válságról beszélnek a tudósok, a szakemberek, a társadalmi válságot alig érintik. Pedig a család válsága, az Egyház válsága magával rántja a világot! Válságba süllyed a világ is! Gondolkodjunk ezen kicsit tovább.
Isten örök életet szán az embernek
Miért ez a válság? A magunk háza táján maradjunk. Azért ez a válság, mert a világ hatalmasai azon mesterkednek jó ideje, kb. 200 esztendő óta, hogy elvilágiasítsák azEgyházat, elvilágiasítsák a családot! Ha ez sikerül, akkor azt az elemet iktatták ki, amely hordozza az Egyházat, hordozza a családot is!
Erre sokszor még a felelős egyházi vezetők sem figyelnek eléggé. Az elvilágiasodott Egyház mintha föllazítaná küldetését azáltal, hogy meg akar felelni az embereknek. Tudatosan így mondom és nem használok jelzőket. Ez azt jelenti, hogy az az eleme a családnak, amely kialakította az egyházi civilizációt, kialakította azt a kultúrát, amiben 2000 esztendőn át formálódott és alakult az ember arculata, az ma valóban veszélyben van. Mi ez az elem? Amint már előbb említettem:
Isten az üdvösség Istene!
Jézus Krisztus titka az emberi élet titka!
Az élet Isten ajándéka! Isten kitart mellettünk!
Tehát isteni útitársunk van!
Jézus Krisztus ezt nyilatkoztatta ki!
Isten hazavárja az embert!
Isten örök életet szán az embernek!
Ha ezt egyszerűen kidobjuk, akkor az Egyház intézménye, a család intézménye is elveszíti a perspektívát! Ha ezt elveszítettük, akkor mindennek vége! Akkor csak e világiak vagyunk. Akkor éljünk úgy, ahogy a hitetlenek, ahogy a vallástalanok, az Isten nélküliek. Hiszen carpe diem: Minden órának szakítsd le virágát. Hiszen hamarosan vége lesz. Azt gondolom, hogy ezen a mai ünnepen nekünk ezt a hitbéli elemet kell figyelembe vennünk. E nélkül nincs család! E nélkül nincs Egyház!
Példaképeink a Szent Család szereplői
Mária a Gondviselésbe vetett bizalom jelképe!
József az Isten szavát meghalló és annak engedelmeskedő ember jelképe!
Jézus a főszereplő, aki azt mondta: Az Én eledelem Atyám akaratának teljesítése!
Itt fordul meg minden! Mennyi helye van a családok életében, a világban élő emberek életében az Isten akaratának? Csak erre hivatkozva ünnepelhetünk ma! Igen, olyan emberekre van szükség, akiknek az Istenbe vetett bizalom, a Gondviselésbe vetett bizalom meghatározza mindennapjait! Elveszítette a modern ember! Úgy gondolja, hogy erre nincs szüksége, mindent meg tud oldani! Micsoda álságosság! Romjaink fölött ülünk és sírunk!
József, az Isten szavát meghallgató ember, aki cselekszik! József hite a tettek világa! Nem elegendő magunknak mondogatni, hogy én hiszek Istenben, de a valláshoz semmi közöm. A közösség szabályait nem. Nekem ilyen privát hitem van. Úgy szervezek kapcsolatot Istennel, ahogy azt én elképzelem. Ebben az esetben Isten vágyaim, gondolataim teljesítője kell, hogy legyen. Ha ezt nem teszi, akkor nincs is.
A család az üdvösséget hozó Isten elgondolása! A család csak ezekkel az értékekkel lehet család! Különben valóban egy egészen sajátos, még intézménynek se mondható. Hiszen ma már ezt is megkérdőjelezik, hogy a család nem intézmény. Isten üdvözíteni akarja a világot, üdvözíteni akar bennünket, embereket! A legkisebb intézmény a család, ennek az isteni üdvözítő tervnek kell, hogy megfeleljen!
Ha így van,
akkor Isten gondviselésére bízzuk magunkat!
Akkor Isten akarata cselekedeteink elindítója!
Akkor a gyermekek Isten elgondolása szerint
engedelmességben növekednek
és nőnek fel erre az isteni tervre!
Képesek vagyunk-e megmenteni a családot?
Igen! Azért és akkor, ha valóban beengedjük Istent az életünkbe! Helye lesz ezeknek az isteni értékeknek! Akkor az Egyház is megerősödik! Különben a társadalmi szerveződések is megroppannak! Már megtörtént, saját maguk ásta verembe estek bele. Az emberi társadalom közösségei, szerveződései egyházi mintára készültek.
Ha a világ jót akar tenni magának, akkor újra kell gondolnia mindazt, amit kritikusan elindított!
Nekünk, keresztényeknek, az Egyház tagjainak öntudatosan, az igazsághoz hűen ragaszkodva kell példát adni, élni a mindennapokat!
+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek!
Imádkozzunk a keresztény családokért! Gondoljunk arra, hogy ezt az isteni elemet, az üdvösség titkát tudják hordozni! Ez a fenntartója a keresztény családoknak! Nem szentek a keresztény családokban élő emberek, gyarló, esendő emberek. Vannak bűneik, gyarlóságaik, gyengeségeik, de ez az örök üdvösségre mutató perspektíva megmenti őket! Ez a küldetésük! A gyarlóságok, bűnök azok emberi természetünk világához tartoznak. Ezeket Isten elveszi, ha odaadjuk neki!
Tanulni kellene a zsidóktól, akik a kicsi gyerekeiket a zsidó iskolákba viszik. Ott először nem számvetést tanulnak, nem írni, olvasni, hanem a hagyományaikat, a vallásuk lényeges elemeit tanulják. Ugyan ezt teszik a muzulmánok is. Ezt meg kellene tanulni tőlük mindenképpen. Mi ezeket veszítettük el, mert mi azt hisszük, ha tudunk osztani, szorozni, meg szépen olvasni, meg tudunk nyelveket, akkor miénk a világ. Lehet, hogy a világ a miénk, de ezzel még az emberhez méltó életet elveszíthetjük! Imádkozzunk!
Mi Atyánk…
Karácsony
Urunk születése
(2014. december 25.)
Szentmise bevezetése
Isten hozta a Testvéreket!
Azt is mondhatom, hogy elfogadták az üzenetet, az angyalok hirdette örömöt és most itt összegyűltünk Isten körül, aki szeret minket! Nagy örömömre volt, hogy éjszaka is nagyon szép számmal itt voltunk és még reggelre is maradtunk. Ez igazán megnyugtató! Ma Magyarországon, Európában ez kifejezetten isteni jel!
Nagyon szeretem ezt a vasárnap reggeli szentmisét, a pásztorok miséjét! Ők azok, akik az emberiséget képviselik az első karácsonyi ünnepnapon, akik hallották az angyali szózatot és meg is hallották!
A pásztorok, akik látták azt a kicsi Gyermeket
és meg is látták benne az Istent!
Ha tudnánk őket követni, milyen boldogok lennénk!
Próbáljuk meg!
Szentbeszéd
Kedves Testvérek! Nagyon jó lenne, ha mindegyikünk meg tudná fogalmazni ezen a napon:
Örömnap ez nekünk!
Nagy örömre ébredtünk!
Ezt azért lenne fontos megfogalmazni, mert ma, 2014 karácsonyán egy új fogalom száguldozik a világban: fekete karácsony 2014-ben! Azok hangja ez, akik jó 200 évvel ezelőtt elkezdtek egy folyamatot, amely úgy tűnik betetőződött a XX. század utolsó negyedében. A kereszténységet, a keresztény vallást, a keresztény igazságokat kiiktatni a világból! Bizonyos értelemben sajnos sikerül is nekik. Ez azért fájdalmas nekünk, mert Európában élünk és Európa arculata, értékrendje, a léte a kereszténységnek köszönhető, bizonyos értelemben az egész világ kereszténysége is. Innen Európából indultak el a misszionáriusok a világ számtalan pontjára.
Most ne erre a fájdalmas folyamatra gondoljunk, hanem inkább arra, hogy nekünk most a III. évezredben éppen mától elkezdve, többet kellene foglalkoznunk a kereszténységünkkel, a hitünkkel, hogy megmaradhassunk embernek! Ezen értékek nélkül az emberi arculatunk eltűnik! Tűnőben van! Olyan dolgokat tapasztalunk, olyan folyamatokról hallunk, amelyek mintha arctalanná tennék a világot!
Ma ünnep van!
Isten azt akarja, hogy az ember élete ünnepélyes legyen! Hétköznapokban élünk, a mindennapok, a munka világában, de ha az ember találkozik Istennel, - ezt fogalmaztam meg az idei karácsonyi üzenetben is –
amikor a mi hétköznapi utunk találkozik Isten kegyelmi útjával,
akkor ünnep támad!
Ünnepek szükségesek, ünnepek nélkül belefulladunk a hétköznapokba, elnyel bennünket a sötétség! Éjszaka arról elmélkedtünk, mit jelent számunkra: megjelent Istenünk emberszerető jósága! Azt jelenti, hogy Isten igazol bennünket! Jézus Krisztussal üzeni, kinyilatkoztatja, hogy Isten szereti az embert!
Egyetlen érték igazolja az embert, a szeretet!
Az, ha szeretik! Akit nem szeretnek, az valójában nem is létezik, legföljebb vegetál!
Karácsonynak ez az igazi üzenete: Isten szeretett gyermeke az ember!
Jézus Krisztus Emberré válásával kapcsolatosan nagyon fontos üzeneteket kaphatunk!
Ha lehet ezt így mondani: isteni stílusról van szó!
Azt olvassuk a Szentírásban:
Jézus Krisztus az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodjon, hanem Emberi alakot öltött! Olyan emberi testbe öltözködött, mint amilyen a mi testünk! Egyetlent, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk!
Az a bizonyos isteni stílus! Csak az Istenre jellemző, ránk, emberekre nem! Istentől ezt is meg kellene tanulni!
Isten ennek a Gyermeknek születését Betlehembe viszi!
Betlehemben is a legutolsó helyre, hogy az ember félre ne értse, hogy ez a Jézus nem csak egyeseké! Mindenkié!
Isten Jézus születését a pásztorok mezejére viszi! Onnan indulnak el ezek az egyszerű emberek a Jézussal való találkozásra! Honnan indulnánk el mi emberek? Mindegyikünk onnan indul el, ahol éli a mindennapjait! Milyen különbözők ezek a mindennapok! A cigány putritól egészen a palotákig igaz! Az ember csak onnan tud elindulni, ahol éli a mindennapjait!
Istennek ez a csodája, Istennek ez a fantasztikus elgondolása, hogy odaviszi az Ő Fiának születését, ahol már mélyebbről nem lehet beszélni!
A pásztorok magatartása felé forduljunk. Tőlük nagyon sokat tanulhatunk!
A pásztoroknak volt fülük és meghallották az üzenetet!
Volt szemük és meglátták ebben a kicsi Gyermekben az Isten Fiát!
Azért olyan nagyok, mert halló fülük és látó szemük volt!
A jel, amit kaptak az angyaloktól: egy jászol!
Pólyába takarva, jászolba fektetve találtok egy Csecsemőt!
A jel!
Karácsony jele a jászol!
Amint húsvét jele a kereszt!
Ez is Istenre jellemző!
Karácsonykor a jászol, húsvétkor a kereszt!
Ki gondolná el, hogy így lehet közel kerülni az emberhez?
Csak az Isten! Biztos, hogy mi emberek másképp szerveztük volna!
Egy kicsit nézzünk körül ebben a barlangban!
Szent Ignác ajánlja, hogy karácsony reggel lelki értelemben egy csendes órát kellene tartani mindenkinek ebben a barlangban. Helyezkedjünk el a barlangistállóban. Kik vannak ott? Üzennek, mondja szent Ignác. Ezeket az üzeneteket szeretném egy-egy mondatban a Testvérek figyelmébe ajánlani! Az angyalok nincsenek ott, ők üzenetet hoztak, már elmentek!
Ott vannak a pásztorok
A pásztorok az éberség jelképei! Ők azok, akik őrzik a nyájat, akiknek ébernek kell lenni, hogy meg tudják védeni nyájukat a ragadozóktól. Ezt a lelki magatartást üzenik nekünk: az éberség lelkületét! Annyi hatás ér bennünket nap, mint nap!
Vegyük észre, tudjuk meg, hogy mitől kell magunkat megvédeni!
Mitől kell egymást megvédeni! A rengeteg hatás elmeríthet bennünket, ha nem vagyunk elég éberek! Ezek az egyszerű emberek tudták, mi a dolguk!
Ott vannak a báránykák
A kicsi gyerekeknek ajánljuk Teréz anya művét. Minden évben egy csodát varázsol ide az oltár elé! Ebben a barlangban ott vannak a báránykák.
A báránykák a bizalom jelképei!
Teljesen ráhagyatkoznak a pásztorra! Azt írja a Szentírás, hogy ismerik a pásztort, ismerik a pásztor hangját! Biztonságban vannak! Üzenet nekünk! Az egymásba vetett bizalom meghatározza életünket!
Megbízunk az elárusítóban, aki méri a felvágottat, vagy az almát, vagy akármit, amit vásárolunk. Ugyan így megbízunk a pilótában, aki visz bennünket a repülőgéppel, megbízunk az autóvezetőben, akikkel együtt autózunk! Különben ki se tehetjük a lábunkat.
Ott van az ökör
Az ökör a béke jelképe! Azt mondják, hogy az ökör megbízható, teherbíró! Lehet rá mindig számítani! A karácsonyi történetben is szerepel. Rá meleget a marha lehel! Ezért van ott, melengeti a kis Jézust! Akik békességet hordoznak, azok fölmelengetik az emberek szívét maguk körül!
Ott van a szamár
A szamár az öröm jelképe! Azt mondják, hogy buta. Nagyon okos állat a szamár. Azt mondják makacs, meg e féléket mondanak szegény jószággal kapcsolatosan. Valójában roppant egyszerű, roppant igénytelen!Az igénytelenségével szerez örömet gazdájának!
A mi emberi kapcsolatainkban rendkívül fontos az örömszerzésnek, meg az öröm elnyerésének ez a formája! Amikor az ember a kicsinek, a kevésnek is tud örülni!
Ott vannak a személyek a barlangban: Mária, József és legfontosabb személy a kis Jézus!
Mária a szeretet jelképe!
Ő az Anya! Ő, aki a háttérben van! Aki éltet, a szeretetével éltet! Vagy a szeretetünkkel éltetjük egymást, vagy nincs közünk egymáshoz! Ehhez az a fajta áldozatosság kell, ami az anyák sajátja!
Ott van József, aki a hit jelképe
Ez nagyon fontos, mert manapság mintha a hit elfogyott volna, mint tavasszal a hó. József hite a cselekvő hit! A hit cselekedetek nélkül halott! Hallja álmában a figyelmeztetést és azonnal cselekszik! Hallja az összeíró parancsot és azonnal indul Betlehembe! Hallja, hogy a Gyerek életére törnek és viszi őket Egyiptomba! A tettek embere! A hit motiválta tettek embere!
Itt van Jézus, ő a középpont!
Ő az, aki elhozta nekünk Isten szeretetét! Azt a szeretetet, amely élni tanít bennünket!
A szeretetet kell elsajátítani, ha véget akarunk vetni a fekete karácsonyoknak! Meghozták a szentenciát! Fekete karácsonyokat a keresztényeknek! Százezreket üldöznek, feszítenek keresztre, ezreket fejeznek le csak azért, mert hívő keresztények! Közben ezeknek a gyilkosoknak sorstársai jönnek Európába, itt meg állandóan avval foglalkoznak, mennyire vagyunk mi befogadóak, mennyire biztosítjuk nekik itt a jogaikat. Ők még az élethez való jogot sem engedik a hívő embereknek!
Azt ajánlom a Testvéreknek, hogy ennek az évnek karácsonyán többet foglalkozzunk hitbéli örökségünkkel, a kereszténységünkkel, keresztény vallásunkkal, mert vagy ez tart meg bennünket, vagy az a folyamat folytatódik és elidegenedünk egymástól! Ezek a másfajta hullámok, másfajta kezdeményezések elöntenek bennünket és eltűnünk a föld színéről!
A kereszténység nem tűnik el!
A kereszténység Afrika országaiban, Dél-Amerikában hatalmas méretekben növekszik! Közel-Keleten is az üldözött, vértanúságra kész emberek ragaszkodnak hitükhöz! Mi úgy gondoljuk, hogy ez messze van tőlünk!
Testvérek! Nincs messze! Ez bármikor megjelenhet itt Európában is! Ne legyen!
De mi erősödjünk meg keresztény meggyőződésünkben, hitünkben, vallásunkban,
mert akkor a pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk!
+ A M E N +
Advent negyedik vasárnapja
(2014. december. 21.)
Szentmise bevezetése
A sötétségből legyen világosság!
A sötétségben gyúljanak fények!
Kedves Testvérek!
Advent arra szólít fel bennünket, hogy fogadjunk el kicsit többet az Isten belső világából! Isten belső világa teremt világosságot az emberi világ sötétségében!
Sajátos fogalom jelent meg: világias keresztények! Fából vaskarika!
A kereszténység vagy a világban világít, vagy nem kereszténység!
Advent 4. vasárnapján különösképpen is ezzel a gondolattal foglalkozunk! Tény, hogy a díszletek még meg vannak, még állítanak Betlehemeket a templomokban, karácsonyfákat az otthonokban. De mi van a szellemiséggel, mi van az isteni értékekkel a világban, mert a kereszténységet nem lehet a Betlehem köré csoportosítani! A kereszténységet nem lehet karácsonyfák világában megélni!
A kereszténység ebben a világban Isten országa!
Kérjük a jó Isten segítségét,
hogy megértsünk valamit ebből a nagyon nagy igazságból azért,
hogy értelmes életet éljünk és boldogok legyünk!
Szentbeszéd
Kedves Testvérek!
Ez a negyedik vasárnap adventben az utolsó, amikor még egyszer isteni figyelmeztetést hallhatunk, hogy valóban lélekben ünnepeljünk ebben az esztendőben is. Nagy a kísértés, hogy az ember megelégszik azzal, hogy karácsonyfát vásárol, szépen földíszíti, ajándékokat tesz a fa alá. Összegyűjti a család tagjait és ünnepel. Ez is hatalmas nagy ajándék lehet, hiszen nagyon hétköznapi életet élünk. A mindennapi gondokkal, feladatainkkal túlterheltek vagyunk. Ez is nagy ajándék, ha az ember tud ünnepelni. Karácsonykor ennél többre kell gondolnunk.
Ez a 2000 esztendő, ami mögöttünk van, más értelmet kezd nyerni a 3. évezred gondolkodásában. Megemlítettem a szentmise bevezetőjében azt a furcsa fogalmat: világias kereszténység, világias keresztények, akik hivatkoznak hitre, keresztségükre és úgy gondolják, hogy ez meghatározza az életüket. Részben talán igen, de valójában sokkal többről van szó! Advent arra figyelmeztet, karácsony ünnepe azt a titkot nyilvánítja ki, hogy
Isten az ember üdvösségét munkálja!
Ezzel a fogalommal szembesülnünk kell:
üdvösség!
Végig kell gondolnunk azt az igazságot,
hogy az ember története: üdvtörténet!
Az üdvtörténet kétszereplős!
Egyik szereplő az Isten, másik szereplő az ember.
Főszereplő az Isten!
Az ember üdvtörténete kétszereplős!
Világias keresztények
Fájdalmasan az látjuk, hogy valamiképpen Isten nélkül akarnak a keresztények is keresztények lenni. A kereszténység más, mint az, hogy itt vagyunk a templomban. A kereszténység a világban kell, hogy jelen legyen és meghatározza a gondolkodásunkat, életvitelünket, magatartásunkat. Olyan nosztalgiával gondol az ember azokra az üzenetekre, amik a kereszténység hajnalán fogalmazódtak meg:
„Nézzétek, hogy szeretik egymást!”
Ez a megállapítás a keresztények mindennapjaira vonatkozott!
Az emberek úgy gondolják, ha mondogatják maguknak, hogy én hiszek, ez elegendő. Talán azt is hozzáteszik, hogy én hiszek az Istenben. Csakhogy miképpen igazolódik magatartásunkban, a világunkban ez a hit? Azt mondjuk, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Ennek a hitnek elsősorban a mi emberi kapcsolatainkban kell megnyilatkozni, amelyet nem az e világi gondolkodás határoz meg, hanem az isteni értékek! Az Európai Unióban számtalanszor megfogalmazzák kritikus hangok egyesekkel szemben, hogy nem alkalmazkodnak és nem veszik figyelembe az Európai Unió értékeit. Valaki megkérdezte: Mik ezek az értékek? A válasz közhelyek tömege. Talán egyetlen fogalommal lehet ezeket a válaszokat kimondani: szolidaritás. A kérdés csak az, hogy egy egyszereplős emberi történelemben, az ember történelmében Isten nélkül mit jelent ez? A fogalmat ki lehet mondani, hogy mit jelent. Azt jelenti, hogy az ember javát, jogait tiszteletben tartom és azokért mindent megteszek. Ezt ki lehet mondani!
De mi a motiváció? Miért?
Az Isten nélküli történelemnek az a tragédiája,
hogy nem a szeretet a meghatározó, hanem az önszeretet!
A Szűzanyára figyelünk
Egy ilyen világban mi itt a templomban advent 4. vasárnapján a legfontosabb szereplőre figyelünk, a Szűzanyára, aki az Isten és ember közös történetében a legfontosabb szereplő! Amit hallottunk a mai evangéliumban az akár egy gyönyörű költemény, Isten emberszeretetének költői kifejezése! Ebből a szempontból is vannak szentírásmagyarázók, akik vizsgálják ezt a gyönyörű, szép evangéliumot! De a lényeg a mi számunkra nem ebben van, hanem azt kell tudatosítani magunkban, hogy
Isten ős kinyilatkoztatása
– az, hogy nem hagyja magára az embert, - megvalósul!
Ebben a megvalósult történetben
Szűzanyának van a legfontosabb szerepe,
aki mindegyikünknek példaképe is kell, hogy legyen!
Azt halljuk, hogy Mária kegyelemmel teljes!
Mária által megjelenik Isten emberszerető jósága
Annyiszor értelmeztük már ezt a fogalmat, hogy kegyelem. Azt jelenti ebben az összefüggésben, hogy Mária Isten belső világából kap! Isten belső világa a világosság! Jézus azért mondja, hogy a világosság a világba jött! Az Isten nélküli történelem a sötétség története! Karácsony titka a világosságról szól! Gondoljunk csak a pásztorok, az angyalok történetére. Mindenütt a világosság, a fény a főszereplő!
Ebben a sötétségben,
ahol az önzésünk elhatalmasodik, eluralkodik,
– ez a sötétség -
ebben megjelenik az Isten emberszerető jósága!
Mária kegyelemmel teljes! Ez azt jelenti, hogy Máriában az ő Fia által megjelenik Isten jósága és emberszeretete, aki a világ világossága, aki Jézus Krisztus! Ha ezt komolyan gondoljuk, végül is ez az ember üdvössége, hogy ebben a világban megjelenik Isten világa! Nem ebből a világból épül az Isten országa! Félre ne értsük!
Ebben a világban épül az Isten országa,
mindenek ellenére, minden sötétség ellenére
megjelent Isten emberszerető jósága,
amire mindenki vágyakozik!
Mária szerepét gyönyörűen követhetjük végig ebben a mai evangéliumban. Csodálatos szépségekkel találkozunk. Mindenek előtt azzal, hogy Istennek szüksége van az emberre programjának végrehajtásában. Természetes, hiszen az ember jövőjéről van szó! Az ember életéről van szó, nem nélküle formálja és alakítja azt Isten, csak segíteni akar. Aztán azok a kegyelmi finomságok:
Isten szinte bekéredzkedik ebbe a mi világunkba!
Nem beront, nem megjelenik hatalommal és erővel.
Isten szinte koldulja a mi szeretetünket!
Csendben, észrevehetetlenül jelenik meg
és várja az ember válaszát, beengedi-e az életébe!
Akkor Mária: „Legyen nekem a Te igéd szerint!”
Ez a válasz!
Ez annak ellenére így van, hogy Mária gondolkodóba esik. Mindenkinek komolyan el kell gondolkodnia azon, mit jelent, ha be akarja engedni életébe az Istent! Mindig azt jelenti, hogy az ember többé nem mehet azon az úton, amelyen addig járt! A körülmények, amik meghatározók voltak, - az ember meg is szokta azokat, - azok megváltoznak! Nem egyszerű kinyílni az új számára, aminek kimeneteléről még teljességben nem is tud az ember! Gondolkodóba esik, majd azt mondja: legyen úgy, ahogy mondod! Ez azt jelenti, hogy rá is bízza magát az Istenre, miközben még nem tudja a kifejletet, de Isten a partner, aki jó és aki szeret! Ebben az üzenetben, hogy kegyelemmel teljes, ez van benne! Ez elég!
Mária boldogsága abból származik,
hogy ráhagyatkozik Istenre úgy, hogy a jövőt nem látja teljes egészében!
Ez a bizalom az, ami az ember boldogságának forrása!
Üdvtörténetünkről van szó! Az ember programjáról! Igenis, az ember üdvössége kétszereplős! Isten nélkül önző világ teremtődik! Isten jóságának, szeretetének közreműködésével ez annak az embernek története, akiben föltámadt a boldogság! Oda kell figyelnünk Mária gesztusaira és nem szabad elfeledkezni arról, hogy minden emberi kapcsolatunk a bizalomra épül! Minden emberi kapcsolatunkban tudni kell, hogy amikor igent mondunk, akkor valami új kezdődik! Ilyenkor minden megváltozik bizonyos értelemben, ami addig volt. Attól kezdve közös történet indul, ember és ember közös története, amelyben bent kell, hogy legyen az Isten! Ha nincs bent az Isten, ha Isten nélkül születnek ezek a közös emberi történetek, akkor az önzés előbb-utóbb szétmarja, szétrágja ezeket a kapcsolatokat. Ma ennek vagyunk tanúi. Egy Isten nélküli világ emberi kudarcainak vagyunk tanúi.
Karácsonyra készülünk. Advent 4. vasárnapja egy utolsó felhívás, egy utolsó figyelmeztetés, hogy jobban figyeljünk, hogy itt rólunk van szó! Ez nem a kivilágított városok világa, nem árutól roskadozó áruházak világa! Ez nem az ajándékozás világa! Másról van szó! Az ajándékok is csak akkor érnek valamit, ha önzetlen emberi szívből születnek, nem számításból, vagy más szempontból! Az életünkről van szó! Az üdvösségünkről van szó! Az üdvösségünk csak Isten jóságában, Isten szeretetében valósulhat meg. Isten bennünk lakik!
Amilyen jók vagyunk egymáshoz, ahogy szeretjük egymást,
olyan értelemben élünk megváltott életet és akkor a világot át tudjuk alakítani!
De ezt akarni kell!
+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek! Szeretném, ha elfogadnák kérésemet és egy ígéretem beteljesítésében részt vennének! Nem volt a programban, de Jordániában meglátogattunk két falut. Az egész országban ez a két falu, amely szín keresztény, görög katolikus keresztények és római katolikus keresztények élnek itt, a hatalmas muzulmán tengerben. El se tudjuk képzelni mi innen és itt az ő életüket. Megígértem nekik, mert ők azt mondták, hogy imádkoznak Önökért, hogy majd mi is legalább imádságban gondolunk rájuk. Majd más módon is próbáljuk őket erősíteni, bátorítani, hogy meg tudják tartani hitüket! Imádkozzunk!
Mi Atyánk…
Szentmise befejezése
Kedves Testvérek! Vigasztalódjunk! Engedjük, hogy Isten megvigasztaljon bennünket! Rászorulunk! Túlságosan e világi módon gondolkodunk. Rászorulunk Isten vigasztalására! Igyekezzünk másképpen viselkedni ebben a világban, mint azok, akiknek nincs Istenük! Nincs más perspektíva! Ettől nem biztos, hogy más lesz a helyzet! A mi lelkünk biztos, hogy békességet talál, emberi kapcsolataink igazabbak lesznek és boldogítók! Az ember sokkal többet nem várhat a világtól! Mentsük meg legalább a lelkünket és emberi kapcsolatainkat!
Annyi mindent tudnék mondani arról a térségről, ahol jártam. Azt mondják, hogy Jordánia a béke szigete Közel-Keleten. Kb. 2 millió palesztin él ott, akiket a hazájukból elüldöztek. 1, 5 millióan Szíriából menekültek, akik a sivatagban, sátortáborban élnek. Amikor mi karácsonyt ünnepelünk, gondoljunk ezekre az emberekre. Életérzésük közel van a Szentcsalád életérzéséhez, akik a pásztorok mezején találtak csak helyet.
A Testvéreket szeretettel várjuk az együtt ünneplésre!
+ Á L D Á S +
(Advent 2. és 3.vasárnapján nem Kozma Imre atya mondta a szentmisét)
Advent első vasárnapja
(2014. november 30.)
Szentmise bevezetése
Világosságra várunk! Kedves Testvérek!
Hitünk szerint csak Isten tudja elhozni a világosságot! A Szentatya is erről beszélt az európai parlamentben. Félre is értették, mert az ember azt hiszi, hogy Isten nélkül is el tud igazodni.
Szétszóródtunk! Sodródunk! Teljesítmény kényszerekben veszik el az életünk! Látszattevékenységekkel próbáljuk magunkat igazolni! Igen nagy a sötétség!
Azért imádkozunk az idei adventben, hogy Isten segítségével fölismerjük, mire is születtünk! Mi életünk értelme? Kérjük Istent, hogy gyújtson nekünk világosságot! Egyetlen feltétele:
engedjük be Istent az életünkbe úgy, ahogy a fényt megjelenítjük a sötétségben!
Szentbeszéd
Ébresztő! Kedves Testvérek!
2014 van és mi itt Európában eltévedtünk! A magunk útját járjuk, pedig a hívő ember útját Isten építette meg! A hívő ember útját Isten jelölte ki! Isten azt várja a megkeresztelt embertől, hogy fogadja be életébe őt! Isten alakítsa át az életét, aztán tegyen tanúságot róla ebben a világban! Ez küldetés, de nem propaganda!
Ugyanis nem a hódító kereszténységről van szó! A történelem során beszéltek hódító kereszténységről. Ha jól értjük, nem biztos, hogy csak kritikusan lehet erről szólni, bár abban a hullámban az emberi gyarlóságnak is kicsit nagyobb tere lett, mint ami elviselhető.
Ma mintha a keresztény emberek kiszorultak volna a keresztény Európából, vagy talán azt is lehet mondani, hogy egyszerűen kivonultunk. Először kényszerítettek bennünket, aztán átvették a keresztény értékeket, azokat szólamszerűen hangoztatták. Egyszer csak azt vettük észre, hogy mindent elvettek tőlünk. Úgy tűnik, mintha ahhoz nem lenne elég erőnk, hogy újra felvegyük keresztény küldetésünk lendületét!
Az Úr első eljövetelére emlékezünk
Advent van, azt jelenti: Úr jövet! A mi Urunk eljön! Az Egyház az Úr első eljövetelére emlékszik. A liturgia feladata, hogy ezt az egyszeri eseményt az egyes emberek életében mai eseménnyé tegye!
Az Úr ismét eljön megítélni a világot. A keresztény tanítás arról szól, hogy az Úr majd ismét eljön, hogy megítélje a világot! Ma ezzel már az emberiség nem foglalkozik, hiszen hitetlen lett. Kicsit úgy van ma a világ, mint azok a szolgák, akik úgy gondolják, hogy az Úr úgysem jön vissza. Ebben a beképzeltségükben azt gondolják, hogy ők az élet ura, ők az urak! Mi van akkor, ha mégis megérkezik az Úr? – Hallottuk! Olyan világban élünk, amely világ abszolút nem foglalkozik azzal, hogy majd az Isten megítéli a világot!
Az ünnep leglényegesebb üzenete: Az Úr mindig eljön!
Áldott idő
Az adventi idő - amikor karácsonyra készülünk, - arra hívja fel figyelmünket, hogy legyen ez az idő számunkra áldott idő! Olyan idő, amikor egy kicsit többet foglalkozunk azzal: mit is jelent az, hogy eljön hozzánk az Isten! Miért jön el? Nem azért, mert Neki van erre szüksége, hanem nekünk! Az adventi idő üzenete: Az Úr eljön, hogy mindegyikünknek külön-külön kifejezze,
hogy szeret bennünket! Az Úr eljön, hogy azt mondja: azt akarom, hogy boldogok legyetek!
Erre szükségünk van! Ettől szenved a világ, ettől szenved külön-külön minden ember, mert nem biztos, hogy meghallja őszintén valakitől azt, hogy szeretlek! Valakinek azt mondani, hogy szeretlek, azt jelenti, hogy valaki érte él! Ki él értünk? Kinek vagyunk fontosak?
Sajnos az individualista, egoista, önző világszemlélet emberi kapcsolatainkat kilúgozta. Szinte nem tudunk már szeretni! Csak önmagunkat tudjuk szeretni! Amikor a másiknak azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor hazudunk neki. Pedig erre van szüksége az embernek!
Ezért született, ez ad értelmet az életének! Ez boldogságának forrása!
Ezen gondolkodjunk, ne állandóan azzal foglalkozzunk, hogy szegények vagyunk, vagy gazdagok, igazságosság uralkodik-e a földön, avagy korrupció és kihasználnak bennünket.
Ébresztő üzenet
Az izaiási jövendölés ebből a szempontból is nagyon fontos, ébresztő üzenet lehet a mai emberek számára. Izaiás azért lépett föl, mert széthúzás volt és a politikai erők egyszerűen tönkre tették egymást. Egymásnak feszültek, megszűnt az egység! Ekkor lépett föl Izaiás. Figyelmeztette az embereket: emberek, így nem lehet élni! Amikor a próféta kimondja, hogy majd eljön az Isten, akkor még így fogalmaztak – elhagyott bennünket az Isten is!
A próféta azt mondja: Isten nem hagyott el benneteket! El fog jönni! Ő jövendöli meg a Megváltó születését!
Ma egészen másképp gondolkodik a világ
Széthúzás van, politikai intrikák. Mi az ember válasza? Az, hogy elhagyott bennünket az Isten is? Dehogy! Ki kell menni tüntetni! Dehogy! Érvényesíteni kell akaratunkat és majd rend lesz! Le kell váltani az egyiket és jöjjön a másik és elhisszük, hogy megoldás. Csak egyről feledkezünk meg, hogy ezek lehet, hogy emberi agyakban született gondolatok, de a megoldás nem ez! Nyilvánvaló, meg kell szüntetni a széthúzást, a korrupciót! Meg kell szüntetni az igaztalan történéseket és utána kell járni a hamis kijelentéseknek,de megújulás külön-külön mindegyikünk lelkében kezdődik! E nélkül minden illúzió!
E nélkül maximum az lehet, amit ma tapasztalunk. A tegnapi újságban olvastam, Európából tömegével mennek a muszlin államhoz. Már tanulják. Épp az egyik francia fiatal azt nyilatkozta, már hozzászoktam a keresztre feszítéshez, már hozzászoktam ahhoz, mit jelent valakinek fogni a fejét, akinek aztán valaki…Már megtanultam gyűlölni a kereszteseket, ezek mi vagyunk keresztények! Akkor ez volt a következtetés: elhagyott bennünket az Isten! Ebben az állapotban nem lehet élni! Ma sajátos válaszokat hallunk!
Ébresztő!
Virrasszatok, ahogy a próféta mondja, az evangélista mondja, Jézus is természetesen. Jézusra hivatkozva mondják. Isten azt akarja, hogy helye legyen az életünkben!
Abban a tudatban éljünk, hogy az Isten szeret bennünket! Abban a tudatban éljünk,
hogy az Isten boldognak akar látni bennünket! Ennek vannak feltételei! Egyik feltétele a várakozás! Az embernek várakozó emberré kell válnia! A másik feltétele a készenlét! Az embernek készen kell lenni arra, hogy megtegye azt, amit neki meg kell tenni, amikor éppen neki van feladata! Ezek nélkül külön-külön mindegyikünk belefullad a maga önző életvitelébe, meg a világ is!
Advent a várakozás ideje!
A várakozó ember nem magával foglalkozik! A várakozó ember arra gondol, Akit vár! Akit vár, annak helyet készít, annak asztalt terít! Annak kifejezi azt, hogy milyen fontos! Nem önmagával foglalkozik a várakozó ember! Ez a magatartás átalakítja egész gondolkodását, megszabadul kicsinyes, önző önmagától! A másikra figyelő, a másikat váró, befogadó emberré válik! Ez az advent egyik üzenete.
Aki várakozik, az készenlétben van!
Azt jelenti, hogy megteszem azt, amit meg kell tennem, az összes többivel nem érdemes foglalkozni. Nem tesszük meg azt, amit meg kell tenni és közben minden mással foglalkozunk. A lényeget, a legfontosabbat elmulasztjuk, a semmi dolgokkal meg kitöltjük az életünket, látszatdolgokkal és különböző hamisságokkal? Végzetesen kell élni! Minden pillanat az utolsó!
Nem lehet elvéteni egyetlen pillanatot sem, mert amit elvétettünk, az nem jön vissza!
Advent van
Azon kell elmélkednünk, azon kell gondolkodnunk, hogy Isten be akar lépni az életünkbe! Formálni, alakítani akarja gondolkodásunkat! Sajnos az általános tapasztalat, hogy a felnőtt embereknek is gyerekes istenképe van. Nincs fogalmunk az Istenről, miközben megkereszteltek bennünket, állítólag még hittanra is jártunk, bár a mai generáció már ezt sem mondhatja el. Gyerekes képünk van Istenről, valami olyan, hogy Isten egy automata, azért Isten, hogy - önző emberek vagyunk, - önző kéréseinket teljesítse! Mikor lépünk ki ebből a világunkból? Amikor majd várakozó emberek leszünk! Amikor majd megtesszük azt, amit meg kell tennünk,
még pedig felelősségtudattal! Erről is annyit beszélnek, szolidaritás, felelősség! Ugyan, ki előtt vagyok felelős? Magam előtt? Kecskére káposztát! Mindegyikünk önző! Felelősséget magamra hivatkozva? Naivitás! Aki ezt nem látja be, az gyerekszinten megragad.
Istenes Szent János üzenete
Nagyon érdemes elgondolkodnunk azon, mit jelent mindez az életünkben! Istenes Szent János kápolnájában vagyunk. Istenes Szent Jánosnak nagyon kedves megnyilatkozását ajánlom a Testvérek figyelmébe.
Istenes Szent János üzenete azt volt: tegyetek jót, jól!
Ö fölismerte, hogy leginkább az agyukban bomlott emberekre kell figyelni. Egyre jobban látom az idős otthonokban a gondozottak hatvan-hetven %-a súlyos demens, beteg agyú. Istenes Szent János elsősorban rájuk figyelt. Magyarországon a Betegápoló Irgalmas Rend az 1900-as évek végéig a demensek gondozásának felelőse volt. Itt a Török utcai nagy háromszögben volt a tébolyda. Egy hatalmas nagy épület. Ott gondozták az Irgalmasok ezeket a szerencsétlen embereket. Egyre jobban izgat az is, hogy talán többet kellene ezekkel az emberekkel foglalkozni! Erre mit tesz a világ, megszünteti a Lipótot. Ez a világ válasza! Istenes Szent János várakozó ember volt! Jézus maga mondja: „Amit egynek tesztek, Nekem teszitek!” A legkisebbekre utal! Várakozunk-e ezekre a legkisebbekre, hogy találkozzunk velük, bennük Jézussal? Istenes Szent Jánosról írták le. Ő minden alaklommal, amikor a hajléktalanokat, nyomorultakat vendégül látta, akkor előtte megmosta a lábukat. Egyik alkalommal, amikor egyik szerencsétlennek mosta a lábát, azt látja, hogy szegek nyomai vannak a lábfején. Föl emeli a fejét és azt mondja: Te vagy Uram? Erre a látomás megszűnt!
Kedves, jó Testvérek! Azt kívánom mindenkinek,
hogy tegyék föl minél többször ezt a kérdést: Te vagy Uram?
+ A M E N +
