Évközi 11. vasárnap

2016. 06.12.

 Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Minden szentmisét felszólítással kezdünk, bűnbánatot tartunk, hogy méltóképpen ünnepeljünk! Az ember tud-e méltóképpen ünnepelni Istennel? Emberi ünnepléseinket is az egymással való kapcsolatunk gazdagítja, mélyíti, úgy az Istennel való ünneplésünket is a vele való kapcsolatunk határozza meg! Azért tartunk önvizsgálatot és bűnbánatot, mert ha nagyon őszinték vagyunk, akkor végtelenül eladósodtunk!

Eladósodtunk Isten felé és adóságunkat sohase tudjuk kiegyenlíteni, mert az ember kevés hozzá! Isten nagylelkű, az ő nagylelkűségén múlik minden!

Gondoljunk erre most is, amikor együtt ünnepeljük ezt a szentmisét, amit ma Péterért és Emeséért ajánlunk fel, ők olvassák fel az üzenetet. Látom, itt van Gellértke is, ma van az ötödik születésnapja. Isten éltessen, rá is gondolunk ebben a szentmisében! Azt szeretnénk, hogy mindig jól érezze magát ebben a világban, az emberek közösségében, jól érezze magát itt is, amikor ide jön! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Sokat tépelődöm évtizedek óta, hogy miért van az emberekben annyi nyugtalanság, elégedetlenség, békétlenség? Lehet, hogy a válasz erre a mai evangélium!

Kedves Testvérek! Most az élet magyarázatát adó világosságként jelent meg számomra, hogy az emberek összes nyugtalansága onnan származik, hogy a bűneik terhe agyonnyomja őket!

Énekeltük is: Vedd le rólam Uram bűneim terhét!

Ez a sok nyugtalanság valószínűleg onnan is származik, hogy nem tudatosítjuk magunkban,
hogy a bűneinknek terhe van! Ha az embert ezt a terhet nem rakja le, ha az embernek ezt a terhét nem veszik el, akkor ez a teher megnyomorítja az embert!

Jézus azért jött, hogy megmentse, ami elveszett! Jézus örül az ember megtérésének!

A megtérés azt jelenti, hogy az ember beismeri rossz döntéseit, a bűneit. Ha az ember fölismeri, hogy Isten meg akarja menteni, akkor erre válaszol. Lehetetlen nem válaszolni, amikor valaki megajándékoz a bizalmával, szeretetével, bocsánatával! Ezért mondtam a szentmise bevezetőjében, hogy eladósodtunk! Nem tudjuk az adóságunkat kifizetni! Egyedül az Isten jósága menthet meg bennünket! Ha az ember ezt fölismeri, akkor az az ember hisz! A hittel ebből a szempontból kellene sokkal többet foglalkoznunk!

A hit annak az embernek a magatartása,  aki hálás az Istennek azért, hogy szereti, hálás az Istennek azért, hogy megmenti! Ezt követően Istennel összetartozik!

Ez a hit! A hívő ember az a valaki, aki Istennel valamilyenfajta közösségben él!

A világ, amelyben élünk először veszélyeztetett a pogány oldalról másodszor veszélyeztetett sajnos a hívők oldaláról

Pogány oldalról
A pogány oldalról veszélyeztetett a világunk, mert azt mondja, hogy nincs Isten! Ha nincs Isten, akkor nincs bűn! Ha nincs bűn, akkor nincs mit megbánni! Ennek az a következménye, hogy mindenki jónak tartja magát!

Gyakorlatilag ez a pogány világ szentenciája, ítélete: mindenki jó, közben kínlódunk, szenvedünk, gyötrődünk, félünk egymástól! Ilyen világban nem lehet élni!

Naponta panaszkodunk, hogy mi minden bánt bennünket, közben mindenki jónak tartja magát! Hazug, farizeusi világ! A farizeusi világ itt van a lelkünkben, a közösségeinkben, a világunkban, közben mindenki jó! Ha nincs Isten, akkor a jóság eltűnt a világból! Csak így lehet kibírni ezt az istentelen világot, hogy mindenki jó. Mindenki istennek tartja magát.

Hívők oldaláról
Kísértve vagyunk a kereszténység oldaláról is ebben a pogány világban. Kritizálnak is bennünket a pogányok, azt mondják, hogy mi mindig a bűneinkkel foglalkozunk.

Mi a tékozlás misztériumával vagyunk állandóan elfoglalva, ahelyett, hogy az üdvösség örömével foglalkoznánk többet!

Kicsi igazság van ebben. A magukat kereszténynek mondó emberek sokszor a lelkük terhével, a bűneikkel foglalkoznak, nem jutnak el odáig, hogy van bűnbocsánat! Ha van bűnbocsánat, akkor meg kell szülessen szívünkben az öröm! Valószínű, hogy mi keresztények sem hiszünk igazából a bűnbocsánatban! Csak jajongunk, rossznak tartjuk magunkat, bűnösnek tartjuk magunkat, - mi legalább itt tartunk! Mi nem gondoljuk magunkat mindenkinél jobbnak, a hitetlenek igen, ők mindenkinél jobbak. Mi azért azt mondjuk, hogy na mégsem!

Túl sokat foglalkozunk a botlásainkkal, a bűneinkkel!
Ahelyett, hogy engednénk, hogy Isten levegye rólunk bűneink terhét, és aztán az üdvösség örömével éljük a mindennapjainkat!

Nehogy illúzióink legyenek, hogy bűntelen vagyunk! Senki se bűntelen, senki se mondhatja azt, hogy róla nem kell levenni a bűneinek terhét! Ha az ember eljut lélekben idáig, akkor lerakja ezt a terhet és az emberben fölszabadul az öröm! Örömtelen kereszténység nem kereszténység! Keresztény világunknak ez az egyik nagy gyengesége! A világ csak a rossz misztériumáról beszél. A filozófia csak a gonoszság misztériumával foglalkozik, azt mondja a rosszra: mysterium iniquitatis A gonoszságnak van misztériuma, a jónak nincs. A jó az az embert elragadó öröm, hogy nem kell mással foglalkozni! Ha ezt a kérdést meg akarjuk oldani, elég lemaradásban vagyunk, mert a tékozlás misztériumával annyit foglalkozunk.

II. János Pál pápa a mi Árpád-házi Szent Erzsébetünket a tékozló jóságnak nevezte!

A rosszban tékozlók vagyunk általában. Micsoda különbség, amikor az ember a jóságban tékozló! Szokták mondani, hogy eltékozolta az életét. Ez a tékozlás misztériuma: magának élt.

Az tékozolja el az életét, aki magának él!  Árpád-házi Erzsébetre azt mondta II. János Pál pápa,
hogy ő a tékozlás szentje, aki másoknak élt! Gondolkodás nélkül adta oda az életét másoknak! Ez az!

Jézus adott jogot az asszonyoknak
A mai történetben nem Simon a főszereplő, nem az asszony a főszereplő, a főszereplő Jézus! Jézusra figyeljünk, hogyan viselkedik és mit mond. Egy dolgot ki kell hangsúlyoznom, mert még az evangélium is mindig az asszonyok rosszaságáról beszél. Hol van a férfiak rosszasága? Nincs? A férfiak mind jók? Hogy van ez? Ez se véletlen!

Jézus korában az asszonyoknak nem volt joga! Jézus volt az, aki az asszonyoknak jogot, egyenjogúságot adott! Ezt csak Jézus adta!

Néha elkeseredett vagyok, mert ezek az emancipált asszonyok még bántják is Jézust, az Egyházat, a kereszténységet, közben tőle kaptak egyenjogúságot! Ezek a pogány nők, ezek a celeb nők, meg, meg. Az asszonyoknak van min gondolkodni, mert az asszonyok mintha nem hinnék el a keresztény tanítást, hogy egyenrangúak. Jézus korában a nők nem voltak egyenrangúak. Jézus mindig az asszonyokat állította elénk, mint akik semmivel nem kevesebbek, mint a többiek. Az asszony nem érinthetett idegen férfit. Nem volt joga bizonyos körökben megjelenni. Az asszonyok még a zsidó hit gyakorlásában sem voltak egyenrangúak a férfiakkal. Az asszonyok nem olvashatták a Szentírást, a tekercseket.

Sok bűne bocsáttatott meg
A mai történetben ez az asszony teszi azt, amit tesz. Simon magában fel van háborodva, hogy ha Jézus próféta lenne, pedig ő sokat gondolt Jézusról, különben miért hívta meg. Hamis gondolatai voltak. Jézus nem véletlenül mondja: Simon, mondanék neked valamit. Azt se tetted, azt se tetted, azt se tetted, akkor miért hívtál meg? Azt illett volna tenni, nem kötelező, de illik. Az asszony meg teszi azt, amit tesz. A lényeg a tanulság, amit Jézus von le: sok bűne bocsátatott meg, – sajnos a magyar fordítás így mondja – mert nagyon szeretett! A görög Szentírásban a következőképpen van:

Ez az asszony azért jött Jézushoz, zokogott, könnyezett, törülgette a lábát, mert sok bűne megbocsáttatott előzőleg már!  Ez a válasz volt!
Ennek az asszonynak ez a cselekedete válasz volt arra, hogy Jézus nem nézte prostituáltnak, szóba állt vele, levette bűnei terhét. Jézus semmi mást nem akart tőle, csak levenni bűnei terhét. Jézus levette! Ez az asszony ettől kezdve ebben az örömben élt! Ezt az örömét akarta kifejezni! Jézus sok bűnét bocsátotta meg, ezért rendkívüli módon akarta kifejezni a háláját, a köszönetét, a Jézushoz tartozását!

Az evangélium örömhír
Erről az örömről kellene szólni a kereszténységnek! Mindannyian bűnösök vagyunk. Ha engedjük, hogy Jézus levegye a bűneink terhét, levegye rólunk Jézus az önmagunknak való életet, levegye Jézus rólunk az önzést, beképzeltek vagyunk, gőgösök vagyunk, magunknak élünk ahelyett, hogy egymásnak élnénk, egymásért élnénk! Ha engedjük, hogy Jézus megbocsásson nekünk, meggyógyítsa tékozlásainkat, akkor utána örömben kellene élni, ahogy ez az asszony kifejezte örömét!

Az evangélium azt jelenti, hogy örömhír! A keresztényeknek ebben az örömben kellene élni!
Próbáljuk meg!

Ehhez az kell, hogy ne legyünk beképzeltek, ne gondoljuk azt, hogy mi bűntelenek vagyunk, hanem igenis lássuk be, hogy eltékozoljuk az életünket, mert el vagyunk telve önmagunkkal! Azt hisszük, hogy minden rólunk szól! A pogány világ ezt még erősíti is bennünk: minden sikerülni fog, te leszel az első, te vagy a legnagyobb. Hazugság az egész világ. Higgyük el, ilyenek vagyunk és fogadjuk el, hogy ezt a lelki terhet leveheti rólunk az Isten!

Ezért fontos a hit!
Az egész világ problémája a hitetlenségből származik, mert akinek a bűnei terhét nem vették le, az pogány, az hitetlen! Aki ennek tudatában van, az hívő!

Nem jobb, mint a többi ember, de tudatában van annak, hogy hozzá jó az Isten! Mindent megpróbál, hogy ebből a kitüntető istenszeretetből éljen örömben!

Ha újra nem sikerül, akkor újra engedjen, hogy az Isten megszabadítsa önmagától! Újra éljen örömben! Egyszerű, csak őszintének kell lenni önmagunkhoz!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Isten azért engedi el a tartozásunkat, mert sohase tudnánk kiegyenlíteni! A példázatban azért engedte el az illető az adósságukat, mert sohase tudták volna visszafizetni. Érdemes ezen a titkon elgondolkodni. Reggel eszembe jutott édesanyám, akihez annyian jöttek kérni, ő mindig csak adott és tudta, hogy sohase adják vissza.

Ebben az imádságban gondoljunk arra, hogy adósságunk titok! Isten ezt a titkot fel tudja oldani!

Mi Atyánk…

---

Úrnapja - Krisztus testének és vérének ünneplése

2016.05.29.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! A hívő emberek minden vasárnap ünnepelnek! Elfoglalják helyüket az Úr asztala körül! Isten együtt akar lenni velünk, emberekkel, újra, meg újra ki akarja fejezni irántunk való szeretetét! Minden vasárnap az Úr napja, a mai sajátos vasárnap, mert külön neve is van:  Az Úrnapja!

A magyar ember nagyon okosan mondja: A kenyér az élet! Aki kenyeret ad, az életet ad! Jézus önmagát kenyérnek mondja! Aki elfogadja Jézust ebben a szent kenyérben, az életet nyer! Ennek ma különös aktualitása van itt Európában! A mai ünnepen gondolkodjuk el ezen:

Akarjuk-e az Életet, ezt a Szent Kenyeret? Akarjuk-e azt az Életet, amely az Isten szeretetéből támad!

Ezt a szentmisét ajánljuk fel a Katolikus Anyaszentegyházért és egészen sajátosan a mi magyar Egyházunkért!

Szentbeszéd

Ez az ünnep Krisztus szent testének és vérének ünnepe!

Kedves Testvérek! Jézus, amikor tudta, hogy elérkezett az ő órája, akkor szeretetének legnagyobb jelét adta azoknak, akiket szeret! Minden szentmisében Jézusnak erre a tettére emlékezünk!

Minden szentmisében megvalljuk, hogy az Anyaszentegyház, a kereszténység Jézusnak ebből az önátadásából, ebből a szeretetéből született! Íme hitünk szent titka!

Mi mindannyian válaszolunk: Halálodat hirdetjük Urunk és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!

A Szent Kenyér a legnagyobb ajándék
Jézus szeretetéből új világ született! Ahhoz, hogy az új megszülessen, ahhoz ki kellett egyenlíteni valamiképpen az ember adósságát. Eladósodtunk az Isten felé! Nem azzal kell foglalkozni, hogy elég-e az öt kenyér, meg a két hal! Ugyan mire elég mindaz, amit fölhalmozunk ebben a világban! Mire elég mindaz, amit igyekszünk egymással megosztani! Arra elég, hogy jóllakjunk és újra megéhezzünk! Itt másról van szó! Égi Kenyérről van szó! A szeretetről van szó! Az ember csak a szeretetből születhet újjá! Az embert csak a szeretet éltetheti!

Ez a Szent Kenyér a kereszténység legnagyobb ajándéka a világ számára! Ez az egyetlen ajándék!

A szeretet drámai
Mindannyian arra vágyakozunk, hogy valaki elfogadjon bennünket, valaki ezzel az elfogadással igazolja az életünket! Igazolja az életünket azzal, hogy érettünk kész az áldozatra, sőt, minden áldozatra! Ameddig lesznek hívő emberek – és mindig lesznek – ők Krisztusnak arra a szeretetére emlékeznek, amelyet azon az utolsó vacsorán kifejezett! Krisztusnak ez a szeretete az Isten irántunk való szeretetének kinyilatkoztatása!

Jézus élete Isten szeretetének drámai kinyilatkoztatása! A szeretet drámai!

Amikor az ember szeret, akkor kiszolgáltatja magát, ezért a szeretettel vissza lehet élni! Emberi kapcsolataink tragédiái, hogy visszaélünk egymás szeretetével! Valószínű, hogy nem is tudunk szeretni, csak azt gondoljuk, vagy csak azt hisszük! A szeretetnek nincsenek feltételei! Istennel kapcsolatosan is mindig azt mondjuk, Isten nem ezért, vagy azért szeret bennünket, nem valamire hivatkozva szeret bennünket!

Isten önmagunkért szeret bennünket!

Ez a szeretet tart létben bennünket! Ez a szeretet tartja fönn a világot! Ez a szeretet tartja fönn az emberi kapcsolatokat! Ez a szeretet tartja fönn az emberi életet, ez a feltétel nélküli szeretet, amivel mindig visszaélnek! Ahogy Jézus ebbe belehalt, ebbe mi is mindannyian belehalunk! Ha nem, akkor valami baj van a szeretetünkkel!

A szeretetbe szükségképpen belehal az ember!Ez ad értelmet az életünknek!

Valamiért, valakiért meg kell halni! Mindenki meghal valakiért, - hozzá lehet tenni, - vagy valamilyen jó ügyért, de ha nem tud ilyent mondani, akkor értelmetlen volt az élete!
Szoktuk mondani: amilyen az életünk, olyan a halálunk! Szokták mondani: a halálunk igazol visszafelé bennünket!

Újjá kell születnünk
Ez az ünnep erről szól!  Az Isten értünk cselekszik! Azt jelenti, hogy megment bennünket önmagunktól! Mindenki a másikat akarja megmenteni! Ugyan! Mindenkinek magának kell újjászületnie! Erre csak Isten képes! Isten tud bennünket megmenteni magunktól, az önzésünktől, a szeretetlenségünktől, a gyűlölködéseinktől, ellenségeskedéseinktől, a verekedéseinktől, a veszekedéseinktől! Isten tud megmenteni bennünket a magunk kicsinyes világából, hogy aztán segítsen nekünk abban, hogy egymásért tudjuk élni! Ez az emberi élet hivatása!

Isten mindenkit szeret
Isten megajándékoz bennünket önmagával! Velünk van! Jézus Krisztusban velünk az Isten! Jézus ezért lett emberré! Gondoljunk a bibliai eseményre, amikor fájdalmasan fölsóhajt valaki: Nincs emberem! Jézus az Emberünk! Jézus arra tanít bennünket, hogy egymás számára legyünk ember! Életünk olyan legyen, hogy egymásra számíthassunk! E nélkül nincs emberi élet, nincs család, nincs közösség, nincs nemzet! E nélkül eláruljuk az életet! Ebből a szeretetből születik az Egyház! Ebből a szeretetből születik a szeretet globalizációja! Ebből a krisztusi szeretetből születik a szeretet!

Ez az üzenet: Isten mindenkit szeret! Nekünk az a küldetésünk, hogy erre az isteni szeretetre válaszoljunk, mert a kereszténység válaszvallás!

Az emberi válasz: egymásért cselekszünk Isten szeretetével kezdődik minden! Erre az isteni szeretetre van emberi válasz! Az emberi válasz azt jelenti: egymásért cselekszünk!

Egymásnak ajándékozzuk oda az életünket! Egymás számára vagyunk az a valaki, akire a másik ember számíthat!

Ha ezek az igazságok eltűnnek a világból, akkor mit akarunk? Hiszen mindenki, hívő és hitetlen egyaránt erre vágyik!

Liberális emberkép
Antropológiai forradalom van a világban. A krisztusközpontú emberképet fölváltotta a liberális emberkép. A krisztusközpontú emberkép azt jelenti, hogy történetünk közös az Istennel! Az embernek ez nem kell, fölváltja egy emberképű világgal, ami azt jelenti, hogy Isten nélkül gondolja el az életét, sőt istenellenesen! Mire megyünk ezzel az emberképpel?

Ez az emberkép azt jelenti, hogy lemondtunk mindarról, ami hordozza a világot!

Közben az isteni értékeket mindenki vallja, mindenki erre vágyakozik. Ugyanakkor a maga önző világát éli! Hazudunk önmagunknak! Vágyakozunk valamire, de ez nem teljesedik be, mert csak magunknak akarunk élni! Isten nélküli világot teremtettünk! Meghalt az Isten, hirdették a múlt századtól a gondolkodók. Sőt az őrült Nietzsche még azt is hozzátette: mi öltük meg az Istent!
 
Jézus meghalt, de nem mi öltük meg, mert Jézus nem áldozat! Jézus önként adta oda magát értünk, hogy kinyilatkoztassa az irántunk való szeretetét!

A keresztény világ mindenképpen végnapjait éli itt Európában. A kérdés az, hogy ebben a világban milyen lehetőségeink vannak még? Hiszen már nem imádkozunk, templomba nem járunk! Az imádság elfogyott az emberek ajkáról! Az imádság az egyetlen kapocs, ami Istenhez köt bennünket!

Úgy gondoljuk: nincs rá szükségünk! Már nem is tudjuk az imádságokat, énekeket! Kiürültek a templomok, mert úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk azokra a közösségekre, amelyek az isteni értékekből táplálkoznak, amely közösségeket ezek az isteni értékek hordozzák! Közben siránkozunk, jajongunk, mert embertelen a világunk!

Fájdalmas! Ezek a liberális gondolkodók, Istent az életből, a világból kizáró világnézetet vallók saját maguk áldozatai lesznek, mert ha valami történik, akkor az annak a sok százmillió ember műve lesz, akik elfoglalják Európát, akik arra az erőre, Istenre hivatkoznak, csak Allahnak mondják. Ők imádkoznak naponta ötször. Nekünk erre nincs időnk. Ők naponta mennek a mecsetekbe, ahol a közösségi életüket élik. Ezek, ha megszállják egész Európát, akkor jaj az istenteleneknek, nekünk is! Mi legalább a hitünkért szenvedhetünk! Mi is megérdemeljük, mert sikerült bennünket letéríteni az útról!

Civilgondolkodás
Engedtünk a hitetlenek csábításának, a hitetlenek szabadgondolkodásának, amit mi civilgondolkodásnak mondunk. Ezzel is megleptek bennünket! Ma minden arról szól: a civilek! Kik a civilek? A civilek azok, akik azt hirdetik, hogy a vallás magánügy. Tessék körülnézni és rájövünk arra, hogy ennek ugyancsak milyen következményei vannak!

Az Úr asztalánál mindenkinek helye van
Ma ünnepelnünk kell, de üres székekkel nem lehet ünnepelni! Az ünnep arról szól, - ahogy mondottam – hogy minden hívő embernek az Úr asztala körül kell a helyén lenni! Az Úr asztala körül mindenkinek helye van, mindenek előtt azoknak, akik az Isten szeretetéből akarnak élni, de másoknak is! Éppen ez a szeretet globalizációja: másoknak is!

Ezt csak a kereszténység hirdeti, mert mi toleránsak, humánusak vagyunk! Ez kereszténységünk alapeszméje, alapgondolata!

Rácsodálkozunk erre a titokra és megköszönjük Jézus Krisztusnak az életáldozatát! Megköszönjük Jézusnak az élet kenyerét, ami a lelkünket táplálja! Többet kellene imádkozni! Együtt kellene ünnepelni! Tessék körülnézni: a szigeten ünnepelnek, az utcákon ezrek, tízezrek futnak, különböző összejövetelek lehetnek. Közben a lelkünk már régen nem ér össze! A pogány bölcs figyelmeztet: Imádkozni kell azért, hogy az ép testben ép legyen a lélek! Azért imádkozni kell, hogy a lelkünk meggyógyuljon, a lelkünk ép legyen!

A Szent Kenyér, ez a Titokzatos Kenyér táplálja lelkünket! Örülök, hogy néhányan itt vagyunk és rácsodálkozhatunk erre a Titokra!

Ma már az emberek azt sem nagyon kérik, hogy valamilyen szándékra ajánljuk fel a szentmisét. Miért is? Kiment a divatból, világos! Én ma ezt a szentmisét – ahogy mondottam – a magyar kereszténységünkért ajánlom fel!

Újuljunk meg!

+  A M E N  +

---

 

Szentháromság vasárnapja

2016. 05.22.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Szentháromság vasárnapján az egybehívó szó mindegyikünk számára ismert és ma különös szeretettel kezdjük ezzel közös istendicséretünket: Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal! És a Te lelkeddel! Lelkigyakorlatunk, együttlétünk végén gondoljunk azoknak a kedves fekete asszonyoknak bölcs és okos figyelmeztetésére, – akikről korábban beszéltem, - akik ijesztően nyomorúságos körülmények között élnek egy nyomortanyán, ahol körülbelül egymillió ember él. Ők mondták ezt a fontos igazságot: Mi nem parancsot teljesítünk, amikor vasárnap szentmisére jövünk! Mi ünnepelni jövünk, mert tudjuk, hogy Isten ünnepelni akar velünk! Nekünk szükségünk van erre a közös ünneplésre, hogy kibírjuk a hét többi napját!

Isten akar velünk ünnepelni!
Mi is akarjunk Istennel együtt ünnepelni, hogy kibírjuk életünk megpróbáltatásai közepette a hétköznapokat!

Ezt a szentmisét ajánljuk fel magyar nemzetünkért, az egész Kárpát-medencében és a világban szétszóródott magyarokért, hogy átérezzük Isten előtti felelősségünket egymásért!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Sokszorosan ünnep ez a nap nekünk elsősorban azért, mert ezen az ünnepen, Szentháromság ünnepén Isten titkával szembesülünk. A teológia nagyon egyszerűen fogalmazza meg ezt az igazságot, amikor azt mondja:

Isten a Szeretet!

Van-e nagyobb titok a szeretetnél
Szeretetből születünk! A szeretetben kellene, hogy éljünk! Ha szeretetben tudunk meghalni, akkor nem vétettük el talán az életet! Nekünk másképpen is ünnep ez a mai vasárnap, mert együtt töltöttünk jó két napot és egymás arcába néztünk!  Önök igazán odaadó figyelemmel és tanulékony lélekkel figyeltek rám! Ezt köszönöm önöknek! Nekem ajándék, ha arról szólhatok, ami az én szívemnek fontos, ami valójában az Isten ügye!

A titokról gondolkodók
Ezen a záró szentmisénken, ezen a gyönyörű szép ünnepen bezárva ezt a rövidke együttlétet, próbáljunk elindulni e felé a titok felé. Nem szeretnék filozofálni, azok nyomába lépni, akik különböző módon próbálják és próbálták megfejteni ezt a titkot. Ezek emberi elgondolások, próbálkozások voltak. Szent Ágostonról hallottunk legtöbbet azzal kapcsolatosan, hogy mi módon közelített e felé a titok felé, de sokan mások is próbálkoztak. Erről a területről vonuljunk vissza! Legfeljebb Dante megközelítését említsük röviden. Ő is próbálkozott. Dante azt mondja: Az Atya isteni erő! Az erő az, amiből az élet támad! Erő kell, hogy az élet megszülethessen! A Fiú a fő okosság! Magyarázza és azt mondja, hogy ez az igazság! Nagyon jól tudjuk, hogy vagy Isten az igazság, vagy nincs igazság! A Szentlélek az ősszeretet! A húsvéti ünnepkörben erről elég sokat hallhattunk: a Lélek nyilatkoztatja ki Isten szeretetét!

Megmentettek vagyunk
A húsvéti ünnepkör végéhez értünk. Az elmúlt hetekben többször is elmélkedtünk arról - ott, ahol ünnepeljük együtt a vasárnapot, - hogy milyen csodálatos az Isten terve velünk! Mi, akik itt vagyunk, ennek az isteni tervnek vagyunk szerencsés részesei! Reményeink szerint mi hívő emberek vagyunk, megváltottak vagyunk, a megváltottak életét éljük, kimentettek, rehabilitált emberek vagyunk! Isten megmentett bennünket egyéni útjainktól! Megtaláltuk a keresztények közös útját és örömünk telik abban, hogy ezen a közös úton járhatunk együtt, közel egymáshoz, egymást erősítve, bátorítva! Ez nagyon fontos!

Jézus életének ünnepei
Karácsony Jézus emberré válásának titka: egy lesz közülünk! Isten úgy szereti az embert, hogy Egy lesz az emberek közül! Jézus megmutatja nekünk, hogy milyen az Isten! Amikor Jézus értünk szenved, – húsvét titka – akkor figyelmeztet bennünket arra, hogy nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért! A mennybemenetel ünnepe a búcsúzás pillanata, amikor Jézus azzal fordul a menny felé, hogy elmondott mindent, amit el akart nekünk mondani! Megígéri, hogy elküldi nekünk a Lelket, aki éltet bennünket!

Szentháromság vasárnapja
Rácsodálkozunk arra a forrásra, amiből élünk! A titok erre a forrásra, az Isten szeretetére utal! Isten szeretete hozza létre a világot, teremti meg az embert! Isten szeretete újítja meg a világot, a mi emberi életünket a megváltás művében! Isten szeretete éltet bennünket a Szentlélek által! Az Egyház élete a Szentlélek korszaka!

A liturgiára figyelünk
Ma kicsit figyelmesebben tekinthetünk ebbe a titokba! Nem filozofálunk, hanem a liturgiára figyelünk! A liturgia által az Egyház tanít és nevel bennünket! Nem bocsátkozik különböző emberi találgatásokba, hanem egyértelmű dolgokat hallunk az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről! Nekünk ez elég ahhoz, hogy a Szentháromság titkával igazi közösségben legyünk!

Amit a liturgia mond az Atyáról
Az Atya megszabadított bennünket önmagunk fogságából! Gondoljunk a választott népre, Isten kiszabadítja népét a fogságból! Miért?  Börtönben nem lehet emberi életet élni, de ennél sokkal többről van szó! Isten szabaddá teszi népét, hogy szövetkezhessen velük, ez az Ószövetség! Az Ószövetség népének ezzel indul el a küldetése! Isten az, aki megszabadít!
A mi esetünkre is igaz! Isten megszabadít a magunk útjaiból! Amikor az ember a maga útját járja, akkor távol jár az Istentől, távol játunk egymástól, mert Isten nem így gondolta el, hanem az utunk közös út! Egymással összetartozunk, Istennel is és egymással is. Ha ez számunkra valóság, akkor közös az utunk! Az Egyház úton járók közössége!

Az Atya tehát megszabadít önmagunktól és egymásnak ajándékoz bennünket, hogy egymással közösségben lehessünk, mint szabad emberek! Választhassuk egymást és élhessünk egymásért szeretetben!

Amit a liturgia mond a Fiúról
A Fiú az, aki a szabadító! A Fiú az, aki megment, a megváltó! A Fiú azt az igazságot hozza el nekünk, amit az ember szíve mélyén mindig vágyakozva keres, a másik embert! A Fiú a másik ember! A Fiú az, aki megtestesíti nekünk azt a nagy igazságunkat: egymásra áhítozunk! Az ember szerencsétlen, boldogtalan és magára hagyatott, ha nincs embere! Van Emberünk!

A mi emberünk Jézus Krisztus, a megmentő!

Jézus arra szólít fel minket, hogy egymás számára a megmentő ember legyünk! Egymás embereivé váljunk, hogy a másik ember úgy fordulhasson hozzánk, mint akire mindig számíthat!

Amit a liturgia mond a Lélekről
A Lélek a megújulás lelke, az újjászületés lelke! Elküldöm a Lelket és megújítja a Föld színét! Az emberek megújulnak a Lélek erejében! Vagy lelki emberek vagyunk, vagy elveszítjük az arcunkat! Mit jelent, hogy a Lélek lebeg minden keresztkút fölött? Minden keresztelésben újjászületik az ember, új közösség tagja lesz! Az ember kiemeltetik a világból, Istenhez tartozó közösségbe kerül, olyan családba, ahol befogadják!

A Lélek az újjászületés lelke!

Minden gyóntatószék fölött az Isten Lelke lebeg! Ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, kereszténységünknek talán ez a legnagyobb ajándéka nekünk úton járó, botladozó, bukdácsoló embereknek, hogy lehetőségünk van a bűnbánatra, lehetőségünk van a megújulásra, lehetőségünk van arra, hogy minden nap újra kezdjük az életünket!

Ezt egyetlen vallás sem kínálja követőinek, csak a Jézus Krisztus által alapított keresztény Egyházunk!
Isten Lelke lebeg minden prédikáló fölött, mert az embereknek az igazságra van szükségük. Minden igehirdetés annyit ér, amennyi igazságot felfed az embereknek! Az emberek eligazításra vágyakoznak, tanításra, útmutatásra várnak! Az igehirdetésben a Lélek, az Isten Lelke akar megnyilatkozni az emberek számára!

Jézus beszél a Lélekről
A liturgia nem a Szentháromság titkát feszegeti, hanem az Istenről beszél, aki Atya, Fiú, Lélek! A mai evangéliumban Jézus nem beszél sem az Atyáról, sem Önmagáról, csak a Lélekről! Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy az Egyház története a Lélek története! Az Atya a teremtés titka mögött van, a Fiú a megváltás művének beteljesítője és az idők végezetéig a hívők közösségét a Lélek kell, hogy éltesse! Azt mondtuk, hogy megmentettek, kimentettek vagyunk! Isten szeretetébe meghívottak vagyunk! Jézus a következőket mondta:

A Lélek elvezet benneteket a teljes igazságra!
A teljes igazság ebben a vonatkozásában az, hogy ismerjük meg magunkat! Mi mindig foglalkozunk igazsággal így, úgy, amúgy. Nem! Igazság az, hogy próbáljuk magunkat megismerni! Ez csak az Istennel való kapcsolatokban lehetséges! Különben eltévedünk!

Megismerni önmagunkat! A mi számunkra ez a teljes igazság!
Nekünk önmagunk megismerése a húsbavágó! Ismerjük meg magunkat, kik vagyunk, milyenek vagyunk a gondolkodásunkban, emberi kapcsolatainkban! Igazság!

A lélek hirdeti az eljövendőt
Félre ne értsük, mindjárt prófétálásra gondolunk. Próféták a jövőbe láttak, hirdették a jövendőt. Isten nevében szóltak! A titkot bizonyos értelemben megfejtették! Nem erről van szó! Ma a világ hitetlenségében sarlatánokra figyel, babonásan figyelnek különböző javasasszonyok szavaira, megnyilatkozásaira! Értenünk kell, hogy ez a jövendő mit jelent!

A jövendő az emberi szabadság és a gondviselés együtthatása!

A mi szabadságunkat hogyan igazítjuk az Istenhez, Isten terveihez, gondolataihoz, akaratához? Annyiszor mondjuk, hogy hiszünk a gondviselésben! Ez nagyon lényeges a jövendő kérdésében! Hogyan épül fel a jövő, a mi egyéni jövőnk, a közös jövőnk és a világ jövője? Figyeljünk arra, hogy milyen következményei vannak egyes cselekedeteinknek! Különben kizárjuk az Istent, ha megvakulunk és csak magunkat tartjuk szem előtt!

A Lélek megdicsőíti Jézust
Ez nekünk szól! A mi életünk vagy istendicsőítés, vagy nem élet! Nagyon fontos, hogy minden törekvésünk alapja ez legyen! Mindent Isten nagyobb dicsőségére! A bennünk lévő Lélek révén Krisztus dicsőüljön meg életünkben, cselekedeteinkben!

Befejezésül Krisztus nem szól sem önmagáról, sem az Atyáról! Azt mondja. Én és az Atya Egy vagyunk! Beszél a Lélekről, a Lélek feladatairól, küldetéséről! Jézus így, ilyen csodálatos módon jeleníti meg a Szentháromság üzenetét!

Távlatos emberek legyünk! Eget, mennyet kereső emberek legyünk
Csak távlatos emberek képesek valamit tenni a Földön! Aki nem mennyet kereső ember, az belefullad a porba, sárba, iszapba! Azért születtünk, hogy tanúságot tegyünk az Istenről! Induljunk el az emberek felé, legfőképpen azok felé, akik nagyon messze vannak! XVI. Benedek pápa azt üzente általam a magyarországiaknak: vigyázzunk Szent István örökségére!
Vigyázzunk a titokra! A titok azt jelenti, hogy Isten előtt felelősek vagyunk egymásért!

Az egész világot nem tudjuk magunkhoz ölelni, néha még egymást is nagyon nehéz! Legalább a magyarok egymást öleljék szívükre! Szabaduljunk meg attól a sok-sok mocskolódástól, amit az idegenlelkű emberek velünk kapcsolatosan mondanak. Szinte szállóige, hogy a magyarok békétlenek, vitatkozók, széthúzók. Nem igaz! Legalább ennyire széthúzó minden nemzet, csak a többiek erről hallgatnak!

Érezzünk felelősséget egymásért! Szentháromság ünnepe ad nekünk elég erőt, hogy képesek legyünk erre!

+  A M E N  +

Szentáldozás után Ennek a szentmisének kegyelmi ajándékait felhasználva kérjük a Jóistent, hogy Szentháromságos életet tudjunk élni! Ókori egyházatya így közelítette meg rövidke üzenettel ezt a titkot: Jézus által az Atyához a Lélekben! Jó program!             

+  A M E N  +

 

---

Pünkösdvasárnap

2016. 05.15.

Szentmise bevezetése

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Kedves Testvérek! A Szentlélek nevében! Minden alkalommal elhangzik ez a vigasztaló, örvendetes igazság! Vagy a Lélekben vagyunk egyek, vagy sehogy! Lelketlenül nem lehet élni! Lelketlenek azok, akikből hiányzik az isteni Lélek! Jaj nekünk, ha csak emberi lelkünk van! Emberi lelkünk sajátja az önzés! Az isteni Lélek emel ki az önzésünkből! Az isteni Lélek indít el egymás felé és teremt egységet!

Van ennél vigasztalóbb, mint amit most énekeltünk: Az Úr Lelke betölti a földkerekséget. Akár azt is mondhatnánk, hogy véget vethetünk a Lelketlen világnak! Igen sokszor az istentelen emberek kérik számon rajtunk keresztényeken az Isten Lelkét! Azt is mondják, hogy mi lelketlenek, szeretetlenek vagyunk, nem vagyunk szolidárisak Ez azok kritikája, akik tiltakoznak Isten ellen, következésképpen tagadják az isteni Lelket!

Legyünk Szentlelkes emberek, Istenlelkes emberek!

A Lélek úgy tudja betölteni a földkerekséget, hogy bennünk van, általunk Istenlelkes világ születik, vagy eltűnik! Ma, pünkösd ünnepén azért imádkozunk, hogy megmeneküljön a világ! Isten Lelke töltse be az emberek életét és az egész világot! A Lélek ereje a legnagyobb erő! A Lélek ereje a fegyverek erejénél is nagyobb erő! Ezt a szentmisét ajánljuk fel a Katolikus Anyaszentegyházért, a pápáért, püspökökért, papokért, szerzetesekért, minden hívő emberért, hogy Istenlelkes emberek legyünk! Kommunikáljunk!

Pünkösd azt jelenti: A Lélek kiárad! Isten kommunikál velünk! Kommunikáljunk Istennel és egymással!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Oly gazdag ez az ünnep! Nem könnyű annak eldöntése, hogy az ember mennyit markol ebből a gazdagságból! A magvető – a régi időkben – belemarkolt kötényébe és szórta a magot, hogy aztán abból élet legyen! Én is próbálok legalább egy kicsinyke marokkal elvetni ezekből az éltető magokból, hogy segítségükkel ebben a lelketlen világban valóban Lelkes emberekké váljunk!

Az ünnep üzenete: A Lélek kiáradása! Az Egyház születésnapja!

A Biblia üzenete szerint húsvét után ez az ötvenedik nap. Az ötvenes szám nagyon fontos a Bibliában és a történelemben. A zsidók is ünnepelték, ez volt az aratási ünnep. Az aratás végén megsütötték az első kenyeret! Ilyenkor adtak hálát az Istennek, aki olyan bőkezű, hogy az embernek eledelt ad, biztosítja számára a kenyeret! A zsidóknál van még egy eleme ennek az ünnepnek. Mózes ezen a napon vette át Istentől a törvényeket, a tanítást, azokat a legfontosabb igazságokat, amelyek arról szólnak, hogy Istennek terve van velünk, emberekkel! Erről is kell beszélni!

Hálát adni Istennek
Hálát adni Istennek a mindennapiért! Megköszönni Istennek a tanítást! Megköszönni Istennek az isteni tervet! Bele se gondolunk, hogy milyen fantasztikus üzenet ez: Istennek terve van velünk, emberekkel! Ha ezt igazán komolyan vennénk, akkor ettől az ember megborzong!
Ilyen nagy az ember Isten szemében!

Krisztus által alapított egyetlen Egyház
Nekünk ma ezen az ünnepen elsősorban az Egyházunkra kell gondolni, a Katolikus, Keresztény Anyaszentegyházra! Mondhatnám, hogy minden krisztusi egyházra is, de egyet ne felejtsünk el, az Egyház apostoli! Az Egyház az apostolokra épített közösség!

Minden más részegyház vagy erről az egyetlen Egyházról szakadt le, amit Krisztus alapított, vagy egy-egy igazságát állítja a középpontba és e körül szerveződnek a közösségek. Az Egyház születésnapjának ez az üzenete!

A nagyhéten elmélkedtünk arról, hogy az Egyház Krisztus oldalából született, Isten szeretetéből született, Krisztus áldozatából született, aki értünk az életét is odaadta!

Az Egyház megkapja a Lelket
Pünkösd ünnepe a húsvéti ünnepkör befejezése. Az Egyház felszentelése, az Egyház megkapja a Lelket, az isteni Lelket! Az Egyházzal kapcsolatos az isteni terv:

Az Egyház ház!

Ilyen nagyon egyszerű úton induljunk el. Minden háznak vannak tervei, azok szerint építik föl. Ez a ház, ez az Egyház az isteni terv szerint Krisztusra, mint alapkőre épül, az apostolokra, mint fundamentumokra épül és a hívő lelkekre, akik az Isten Lelkét befogadták, belőlük nő fel a fal. Az Egyház a hívő lelkekből épül fel és boltozódik rá Isten gondviselő szeretete, Isten gondviselő jósága!

Élő kövek vagyunk ebben a templomban!

A kommunista évtizedekben rossz társítással voltak „téglák”. Itt nem ilyen téglákról van szó! Itt élő kövekről van szó! Isten Lelkéből élő emberekről van szó!
Az Egyházat másképpen is értelmezhetjük: az apostolok halászok voltak. Jézus azt mondta nekik, hogy emberhalászok lesztek. Az Egyház hajó is! Elindul az Egyház hajója! Ezt a Hajót az Isten Lelke repíti! Az Egyházban a Lélek az éltető! Az ember a lelkéből él, a közösség a Lélekből él! Minden közösség annyira erős, amennyire egységes az összetartozásban! Az összetartozás az Isten Lelkének műve! Isten Lelke nélkül nem lehet összetartozni! A Lélek nélkül csak széthúzunk, nincs kommunikáció, - amit említettem a szentmise bevezetőjében, - félrevezetés van, becsapjuk egymást. Milyen fájdalmas, amikor ilyeneket hallunk, hogy a médiumok világában inkább az igazság elfedéséről, igen sokszor félrevezetésekről van szó, mert nem az isteni Lélekről tesznek tanúbizonyságot!

Az isteni terv kibontakozása az Egyházban
azért lehetséges, mert minden keresztkút fölött ott lebeg az Isten Lelke! A vízből új emberré születünk! Eltemetjük önző önmagunkat és lelkes emberekké leszünk. Isten Lelke lebeg minden gyóntatószék, vagy gyóntatószoba fölött! Minden bűnbánat, minden bűnvallomás egy új élet kezdése! Isten Lelke segít abban, hogy az ember valóban új életet kezdhessen nap mint nap!
Ez a csodálatos ajándék csak a kereszténységben van!

Egyetlen vallás sem tudja kínálni követőinek ezt az újrakezdést! Fogadkozni lehet, mi is igen sokszor csak fogadkozunk, de ha engedünk a Léleknek, akkor új életre születhetünk újra, meg újra, minden gyarlóságunk ellenére!

Az Isten Lelke lebeg az igehirdető fölött
Minden igehirdetés a Lélekről szól, a világosságról, mert világosságot csak Isten tud teremteni! Világosságot csak Jézus tud teremteni, aki a világ világossága! Borzasztó nagy a sötétség, minden fajta sötétség, az egyes lelkek sötétsége! Az emberek ijesztően tájékozatlanok a hit dolgaiban. Azok, akik osztják az észt és informálnak bennünket, azok a fogalmakkal egyáltalán nincsenek tisztában. A keresztény értékekről hajmeresztő hamisságokat, ostobaságokat mondanak és ők ma a világ papjai. Szobáinkban van az a láda, - a TV - amely elé minden nap leülünk. Templomba még vasárnap se jövünk el igen sokszor, mert szinte megadjuk magunkat a sötétségnek!

Az Írás is azt mondja, hogy jobban szeretjük a sötétséget, mint a világosságot. Fájó!

Az első pünkösd
Pünkösd ünnepe az Egyház születésnapja, az Egyház fölszentelése, az isteni program elindítása! Lehet ezt az indítást is ünnepelni, mert ezek a gyáva apostolok kiállnak és mondják az igazságot! Ismerjük az Írásból, az első igehirdetés alkalmával több, mint háromezren befogadják a Lelket, a világosságot! Ezt az új életformát magukévá teszik!

Az elvetett mag első gyümölcsei!

A Lélek - az ószövetségi Szentírásban olvassuk, - ott lebegett a vizek fölött, amikor még káosz volt a mindenségben. Ebben a káoszban a Lélek teremtett rendet és lett rendezett világ, amely világ a mi otthonunk!

Ez a Lélek lebeg az Egyház fölött, hogy a lelketlen világból Istenlelkes világ legyen! Csak a Lélek számít, mondja Jézus. A Lélekből támad élet! Tekintsünk az ünnep mögé, ez nagyon fontos
Jézus azt mondja: jobb, ha Én elmegyek! Ez szíven talál bennünket! Hogy? Jobb, hogy Jézus elmegy, akit láttunk, hallottunk, megcsodálhattunk? Az apostolok mindennapi életükben örülhettek Jézus tetteinek és azt mondja nekik: Jobb, hogy Én elmegyek! Nem az a legjobb, hogy Jézus itt van velünk? Hogyan hallhatták ezt az apostolok?

Jézus mégis azt mondja, hogy jobb, ha Én elmegyek! Ha Jézus velük van, akkor csak ott lehetnek Jézussal, ahol Jézus van!

Ha a Lélek van velük, akkor mindenütt velük van a Lélek! Ezért jobb!

Ez egy másik világ! Ez isteni világ! Az isteni világban isteni igazságok vannak! Ezek az igazságok ébresztgetik az istenes életet!

Ebben a jobb világban Jézus a megvalósítandó! Aki nagyobb akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája! Aki a legkisebb, az a legnagyobb a mennyek országában! Aki meg akarja menteni életét, az elveszíti azt! Aki első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája! Ez egy más világ! Ez az isteni Lelkes világ! Ez a háttere: jobb, hogy Én elmegyek!

Azt mondja Jézus: A Lélek majd eszetekbe juttat mindent és megtanít benneteket mindenre!

Az apostolok még az utolsó vacsorán sem értették, hogy mit akar Jézus! Amikor Jézus föltámadása után találkozik velük, még akkor sem tiszta nekik a kép, majd csak akkor, amikor elküldi a Lelket! Ezért jobb, hogy elmegy Jézus! Akkor döbbennek rá a tanításra! Akkor jut eszükbe, hogy mi mindent mondott nekik Jézus!

A Lélek neve: Paracletos, ami azt jelenti, hogy Hívott
Ha ez az istenes világ olyan, amilyennek ezek az ellentétpárok jelentik, akkor a Lelket be kell hívni a világunkba! Az ünnep háttere ezt jelenti! Hívjuk be a világunkba a Lelket, mert lelketlenül nem lehet élni!

Ha behívjuk a Lelket világunkba, akkor Istenlelkes emberek leszünk, mert akikben az Isten Lelke lakik, azok az Isten fiai! Akkor talán ez a világ is olyan lesz, amilyennek Isten eltervezte!
Megváltott világ! Megújult világ! Lelkes világ!

Ha ezt igazán megértenénk, vagy legalább el tudnánk fogadni, akkor biztos, hogy más lenne az ember mindenegyes napja, mások lennének a kapcsolataink egymással
és valóban boldogabbak lennénk, lelkibb emberek!

+  A M E N  +
 

---

Húsvét 7. vasárnapja
Urunk mennybemenetele

2016. 05.08.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! Ezt a szentmisét a ministránsokért és az énekesekért ajánljuk fel, akik nincsenek sokan, de vasárnapról-vasárnapra gazdagítják a szentmise liturgiáját! Nekünk lelki élményeket szereznek az énekükkel, a szolgálatukkal! Tapasztaljuk, hogy amikor a fiatalok felnőnek, akkor elbúcsúznak nemcsak a szüleiktől, - ami természetes, - hanem igen sokszor az Istentől is! Úgy gondolják, felnőtt világukhoz hozzátartozik, hogy a maguk kezébe veszik sorsukat és Istenre sincs szükségük!

Imádkozzunk azért, hogy ezeknek a fiataloknak  el ne fogyjon a lelkesedése!

Ma, Urunk mennybemenetének ünnepén szeretettel köszöntöm a Testvéreket, mint kettős állampolgárokat! Az ember a Föld fia és az ég szülötte, - minden ember, - akkor is, ha vállalja ezt a kettős állampolgárságot, vagy ha nem! Mi magyarok a Kárpát-medencében fájdalmasan tapasztaljuk, hogy diszkriminálnak bennünket! Sajnos a világban is tapasztalható, hogy az emberek mintha diszkriminálnák az Istent, Isten gondolatait, Isten terveit!

Imádkozzunk azért, hogy távlatos emberek legyünk, nemcsak a Föld fiai, hanem az ég polgárai is!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Az igehirdető helyzete Urunk mennybemenetelének ünnepén nehéz is, meg könnyű is. A nehézséget az okozza, hogy az ókor embere számunkra nehezen érthető módon próbálta megfogalmazni a hittitkokat. Hallottuk a leírást: Jézus kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott, szemük láttára fölemelkedett, felhő takarta el Őt szemük elől és fölment a mennybe. Ők nagy örömmel fogadták ezt az eseményt!

Mit tud ezzel a leírással kezdeni a második, a harmadik évezred embere? Nem sokat, sokkal több bizonytalanságot támaszt szívünkben, mint bizonyosságot! Ugyanakkor az igehirdetőnek könnyű is a dolga, mert magát a titkot kell értelmeznie, ez egyértelmű és nem is nehéz.

Miről van szó?
Jézus értünk Emberré lett, emberi testet öltött, noha istenségét nem veszítette el! Hús-vér Ember lett, de Isten Fia! Jézus éppen olyan életet élt, mint akármelyikünk, de istenségét nem veszítette el!

Mindez azért történt, hogy Jézus helyreállítsa a kapcsolatot Isten és ember között, az ég és Föld között! Az ember váljon istenessé, miközben nem veszíti el emberi voltát, nem szabadul meg testi nyűgeitől. Nem szabadulunk meg a lehúzó erőktől!

Jézus a megváltó
Szívesen használják ezt a fogalmat: hídverő, hídépítő, Jézus hidat épít az ég és Föld között, hidat épít az Isten és ember között! Jézus azt a hidat építi újra, amelyet mi leromboltunk! Az isteni gondolatot, az isteni tervet semmibe vettük, hátat fordítottunk az Istennek. Lemondtunk az Istennel való szeretetkapcsolatról, aminek az lett a következménye, hogy összetört az ember és ember közötti szeretetkapcsolat is!

Az Istenhez rendelt ember elindult a maga útján! A szeretetet ajándékba kapott ember az önző világ építésébe kezdett! A megváltás megújítás, a Föld színének megújítása,az ember életének újjáteremtése! Ilyeneket olvasunk a Szentírásban: Istennek egyszerűbb volt megteremteni az embert! Istennek milyen sokba került megújítani az embert! Amikor az ember valamit elront, akkor azt már csak foltozgatni, rendezni lehet!

Jézus mennybemenetele
A mennybemenetel azt a titkot fejezi ki, hogy Jézus a művet befejezte! Eljött, értünk Emberré lett, elmondott mindent, amit az Isten nekünk általa üzent! Sőt megmutatta nekünk az Istent! Jézus maga mondja: Én és az Atya egy vagyunk! Aki Engem lát, látja az Atyát is! Aki Engem hallgat, az az Istent hallgatja!

Jézus a művét befejezte! Mindent megtett, amit megtehetett! Megjelenítette ebben a világban az új erőket, az új energiákat: a szeretet erőit, a szeretet energiáit!

A szeretet sorsa világunkban
Azt is tudjuk, Jézus életének mi lett a vége itt az emberek világában, azoknak az embereknek világában, akikért jött, akikért emberi természetet, emberi életet vett magára! Megöltük azt, Aki a megmentésünkre jött!

Az emberek megölték Jézust! A szeretetnek végeredményben ez a sorsa ezen a Földön!
Ez a földi út, amikor az ember önzésre cseréli föl a szeretetet!

Az önző ember képtelen a szeretetre
Mindannyian önzők vagyunk, önző természettel születtünk! Ha Jézus üzenetét, Isten szeretetét nem engedjük közel a szívünkhöz, akkor boldogtalanok vagyunk! Szeretetre vágyakozunk, össze akarunk tartozni egymással, ez az önző ember számára lehetetlen! Árulás áldozatai vagyunk, önmagunkat csapjuk be. Szeretni akarunk, de nem lehet szeretni, ha az ember önző!

Szeretetet hazudunk egymásnak, közben csak magunkra gondolunk! A másikat kihasználjuk, a másikkal visszaélünk és tele vagyunk gonddal, bajjal, panasszal. Ilyen a világ! Dehogy ilyen a világ! Ilyen az ember, ilyen külön-külön mindegyikünk!

Az önzetlenség pillanatai
Aki elfogadja Jézus ajánlatát, aki hajlandó Istenhez igazodni, annak az életében legalább vannak pillanatok, amikor rácsodálkozik arra, hogy mi származik abból, amikor önzetlenül fordulunk egymáshoz!

Amikor nem kihasználni, kifosztani akarjuk egymást, hanem megajándékozni! Az ember képes ilyen villanásokra, kedves gesztusokra!

Ha őszinték vagyunk, akkor mindezek mélyén is ott lehet valamilyen számítás és ez megronthat mindent! A megváltás, a krisztusi mű azt jelenti, hogy új lehetőséget kaptunk! Ehhez kell bátorság, kockázatvállalás, mert aki szeretni próbál, az biztos, hogy nagyon sok csalódással is találkozik! Mégsincs más út! A világ minden gondja, baja ebből származik!

Rajtunk a sor az istenes élethez
Urunk mennybemenetelének ünnepe azt jelenti: Jézus a művet befejezte! Jézus mindent megtett, amit Isten tehetett az emberért, most rajtunk a sor!

Rajtunk a sor, hogy mi földi emberek akarunk-e istenes életet élni? Lehet választani!

Ma azt tapasztaljuk, hogy ebben a világban hálátlan dolog égiekről, isteni titkokról, túlvilágról beszélni, isteni igazságokat emlegetni! Hálátlan dolog! Az emberek el is hagyják a templomokat! Az emberek elhagyják az Istent is, mert úgy gondolják, hogy nekik ez nem kell, nekik ez nehéz út, közben szenvednek, elégedetlenek, kielégítetlenek, szerencsétlenek!

Isten felől éljünk
Furcsa ez a világ, amelyben élünk. Be kell látnunk, van egy ajánlat, a mai ünnep erről szól! Jézus újra megteremtette a kapcsolatot Istennel, fölvehetjük ezt a kapcsolatot, ha akarjuk! Jézus újra teremtette a kapcsolatot ember és ember között, szerethetjük egymást, ha akarjuk!

Jézus beteljesítette az emberi életet, bemutatta milyen az az ember, amelyet Isten elgondolt! Az ember választhatja ezt is, ha akarja!

Jézus új távlatot nyitott: az ember éljen Isten felől! Az ember szerencsétlen, ha csak a Föld motiválja!

Az ember szerencsétlen, ha azt gondolja, hogy itt boldog lehet Isten nélkül, a szeretet nélkül! A boldogságkeresés megszállottjai vagyunk és mégis boldogtalanok vagyunk, mert az ember boldog csak a szeretetben, a szeretet által lehet! Ezért mondtam a szentmise bevezetőjében, hogy távlatos emberek legyünk! Isten felől értelmezzük az életünket! Ha csak a Földet nézzük és azt gondoljuk, hogy mindaz, amit a Föld adhat - és amiért az egész életünket bevetjük - az elég, akkor mi akartuk így! Oly sokszor elgondolkodom ezen!

Jó lenne, ha mindannyian többet gondolnánk erre!

Isten országában égi a fény
Jézus arra tanított bennünket, a Bibliában is ez az üzenet fogalmazódik meg: a Földön építsétek föl az Isten országát! Isten országa olyan, hogy világosságát az égi fények adják!
A földi ország nem lehet világos égi fények nélkül!

Gárdonyi Géza Egerben csodálatos dolgozószobájában írta szebbnél-szebb műveit. Ennek a szobának fönt volt az ablaka, onnan nyert minden világosságot, ő maga beszél erről. Valami ilyenről van szó, fölfelé kellene ablakot nyitni az isteni értékek, az isteni igazságok felé, akkor a Föld új színt öltene magára! Ez az Isten országa! Ez az, amire vágyakozik az ember! Csakhogy az ember számára ez isteni értékek nélkül álom marad!

Istennek dicsőítő éneket énekeljünk
Valahol azt olvastam, a keresztény ember olyan, mint a pacsirta. A pacsirta otthona a gyönyörű szép virágos mező, ott van a fészke, ott éli az életét, de amikor meg akarja mutatni magát, akkor fölemelkedik. Valami ilyenről van szó, gyönyörű ez a Föld, olyan, mint a virágos mező, ott éljük a mindennapjainkat, de ha igazán emberek akarunk lenni, akkor föl kell emelkedni!

Istennek kell hálát adni! Istennek kell dicsőítő éneket énekelni, hogy amikor leszállunk újra a mindennapjaink világába, akkor el ne veszítsük isteni értékeinket!

A megújult élet titka
Jézus ezt a titkot hagyta ránk, ez a megújult élet, a megújult világ titka! Kezdődött karácsonnyal, befejeződik húsvéttal és a mennybemenetel üzenetével! Jövő vasárnap pünkösd lesz. Akkor arról lesz szó, hogy Jézus adja Szentlelkét, hogy képesek legyünk így élni! Pünkösdi Lélek nélkül nem lehet így élni!

Jézus a Szentlelket ajándékként adja azért, hogy képesek legyünk ezt a titkot megvalósítani!

Következő vasárnap Szentháromság vasárnapja, amikor Jézus fölhívja figyelmünket, hogy ennek az új élet forrása a Szentháromság titkában van, a három isteni Személy titkában, akik szeretetben egymásért élnek, onnan lehet meríteni! Ez azt jelenti, hogy szeretetben egymásért élünk! Nagy lehetőségek, nagy távlatok! Most különösen mélyen érintenek bennünket ezek a gondolatok, amikor a keresztény világ haldoklik, mert belefulladt az önzésbe!

Isten segítsen bennünket, hogy távlatos emberekké váljunk! Isten felől éljünk!

+  A M E N  +

---

Húsvét 5. vasárnapja

2016.04.27.

Szentmise bevezetése

Jézus biztat és bátorít bennünket: Ahol ketten, hárman összegyűlnek az Én nevemben,
ott vagyok velük!

Isten hozta a kedves Testvéreket! Ebben a hitben találkozunk ma is és mutatjuk be az áldozatot, hogy Jézus velünk van! Jézus velünk van a meghívásban, velünk van a tanításban, velünk van az áldozatban! Sok mindenre kellene és kell is gondolnunk nap mint nap!

 Ma István felé figyeljünk, aki ma 78 éves! Köszönjük meg az ő szolgálatait, vasárnapról-vasárnapra a betegeket áthozza a kórházunkból, akik kíséret nélkül nem tudnának átjönni ide. Isten éltessen István és köszönjük szépen a szolgálataidat!

Gondoljunk azokra a német testvéreinkre, akiket ezen a napon vagoníroztak be Magyarországról, 180 ezret. A himnusz és a szózat éneklésével indult el velük a vonat! Nagy csapás, hogy ezeket a ragyogó gondolkodású, nagyszerű embereket egyszerűen kitépték ebből a földből, akik nagyon belegyökereztek a mi szeretett magyar földünkbe! Köszönjük meg az ő múltjukat, alkotásaikat és bocsássanak meg a kommunistáknak, akik ezt a szörnyű tettet művelték velük! Most ne is beszéljünk a Felvidékről!

A Szentatya fölszólította az európai Egyházakat, hogy gondoljanak Ukrajnára, ahol nagy bajok vannak. A mai napi perselygyűjtést az ő gondjaik, bajaik orvoslására fordítja az Egyház! A szentmisét – kevésszer van ilyen – a papokért ajánljuk fel! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Húsvét óta oly sokszor hangsúlyoztam, hogy a húsvéti világ az új ember világa, az új közösség világa, a kereszténység világa! Nagyon nehéz azt mondani, amit most kénytelen vagyok kimondani: csapdában van a kereszténység!

Jól kigondolták ezt a csapdát, hosszú, hosszú időn keresztül készítgették! Ma tudomásul kell vennünk, hogy csapdában vagyunk! A csapda sajátos nevet visel! A pogányok készítették a kereszténységnek, ezek között nagyon sokan vannak az Egyházukat, a hitüket elhagyók. Ezt a társaságot ma így mondják, hogy ők a civilek, akik saját maguk képére és hasonlatosságára,
istennélküli világot formálnak! A csapda neve: tolerancia!
A fogalom jelentését ismerjük: türelem, megértés, elfogadás, szolidaritást is mondhatunk még akár a toleranciára hivatkozva! A tolerancia következménye a multikulturalizmus! A multikulturalizmus tévedésből születik, amely tévedés így fogalmazható meg: alapértékeit tekintve minden vallás ugyanazt vallja! Ijesztő nagy tévedés! Ezzel a tévedéssel úgy szembesített bennünket az elmúlt 2-3 esztendő, amire nem gondoltunk!

Azt már kimondták, hogy a multikulturalizmus tévedés! Azok mondták ki, akik amultikulturalizmust hangoztatták évtizedek óta, különösképpen a XXI. században.

Azt még nem mondták ki, hogy a tolerancia is tévedés
Olyan helyzet állt elő, amit Ferián Attila autóversenyző mondott, aki meghalt 70. születésnapja előtt nem sokkal. A mai Népsportban olvashatjuk azt a nagyon találó igazságot, amit szinte nekünk válaszol ez a gondolkodó ember. Amikor rádöbbent arra, hogy gyógyíthatatlan beteg, akkor a következőt mondta: Látom az alagút végét, be van falazva!

A tolerancia alagútnak is nevezhető akár és mondhatjuk: látom a végét, be van falazva!

Abba a kedves nekrológba kellene belekapaszkodni, amit egy újságíró írt Ferjáncz Attila szellemiségéről. A versenyző azt mondta: A gázfék a gyávák pedálja! Az újságíró hozzáteszi: Attila, a gázféket felejtsd el, lábakat a pedálra, mert az alagút végén vár a fény!

A mai vasárnap üzenete kell, hogy eljusson hozzánk! Noha csapdában vagyunk, noha alagútba kényszerítettek bennünket, amelynek végén fal van, mégis azt szeretném mondani, hogy lábakat a gázpedálra!

Bátornak kell lenni, erősnek kell lenni, ha ki akarunk kerülni ebből a csapdából!

Az elmúlt rövidke időszak döbbentette rá  Európát  a tolerancia álságosságára. Amikor jöttek a menekültek, akkor a hitetlenek szolidaritásra, toleranciára szólítottak fel természetesen minket híveket, keresztényeket. Ma már nemcsak azt tudja Európa, hogy a multikulturalizmus tévedés és csapda, hanem már azt is tudja, - hallatszanak a hangok is - hogy a tolerancia az igazi tévedés és csapda, mert akikről szó van, azok a civilek kizárólagosságot hirdetnek és nem toleranciát!

Egy eszmetörténész küldött nekem néhány mondatot, ezekkel bizonyára készült a mai vasárnapra. „A kereszténység olyan magasrendű vallás, hogy még az ellenségek szeretetét is előírja számunkra! Az ellenség erkölcsileg nem mindig olyan magasrendű, hogy megbocsássa nekünk az irántuk érzett szeretetünket! Ezért aztán az esetek nagy részében az ellenséget szerető keresztény válik annak áldozatává.”

Áldozatok vagyunk, mert keresztények vagyunk
Ismerjük ezt a fogalmat, hogy passzió. Mindenkinek van ilyen-olyan passziója. Kevésszer gondolunk arra, hogy ez a passzió – ahogy a magyar ember mondja – a passióból származik. Minden passzió áldozattá teszi az embert!

A mi passziónk a kereszténység! Ez az, ami kivezet bennünket a csapdából! Ez az, ami nekünk passió! A kereszténység passziója, hogy szeretjük egymást, ez, nekünk passió, de minden embernek!

Ezért nem tud mit kezdeni a pogány világ a mi küldetésünkkel, mert a pogány világ passziózni szeret, de semmi olyant nem szeret, ami áldozatba kerül!

Szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket
Jézus azt mondja: Szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket! Ilyen küldetés csak egy van! Egyetlen vallásnak nincs ilyen üzenete! Nem véletlen, hogy a kereszténységnek készítik mindig a csapdát! Jézusnak is csapdát készítettek a zsidók, mert nem tudták elviselni, hogy Jézus arról beszél, hogy szeressétek testvéreiteket, nincs különbség zsidó és pogány között, szabad és rabszolga között! Ezért Jézust támadták, mert azt mondták, hogy Jézus az Isten szeretetét megtagadja. Ugyan!

Szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket! Jézus az Atyával való egységére, a vele való szeretetkapcsolatára hivatkozik! A zsidók zavarodottsága az akkori világ gondolkodása szerinti volt, az a világ úgy gondolkodott, szeresd a tieid és gyűlöld a többieket. Ebben a világban érlelődött ki a zsidó küldetéstudat is, ami azt jelentette: amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, azt te se tedd a másiknak! Ez már minőségi lépés! Ez az ószövetségi világ, ez passzív magatartás!
Jézus aktív küldetést szán nekünk!
Szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket!

Vegyük komolyan keresztény küldetésünket
Ha ki akarunk kerülni abból a csapdából, amiben vagyunk, akkor komolyan kell vennünk keresztény küldetésünket! Azért jutottunk ide, mert Jézus üzenetét szabotáltuk és szabotáljuk! Rendkívül komoly kérdésről van szó! Félő, hogy a csapda  végérvényessé teszi az utunkat!

Ezért ha kiutat keresünk, akkor újra jobban kell figyelni Istenre, Jézusra és egymásra!

Jézus küldetése
A zsidók azért támadták Jézust, mert Jézusnak fontosabb az emberszeretet, mint az Atyaisten szeretete! Jézust azzal vádolták, hogy küldetésében nem az Isten van a középpontban, hanem az ember!

Jézus küldetésében Isten van a középpontbanés az ember szeretete! Ez a nagy különbség! Ezek a finom csúsztatások! Isten számára mindennél fontosabb az ember! Ez nem azt jelenti, hogy az Istennél is fontosabb az ember! Ezzel a tévedéssel vádolták Jézust! Jézus nem az embert tette középpontba, bár értünk lett Emberré, olvassuk a Szentírásban!

Jézus az ember iránti szeretetet is a középpontba tette arra hivatkozva, hogy nem lehet Istent szeretni úgy, hogy az embert meg nem szeretjük! Istent nem látjuk, Istent egymásban lehet szeretni! Ha nem szeretjük a másikat, nem szeretjük az Istent! Ez az üzenet!

Ha ki akarunk kerülni a bajból, a csapdából, akkor sokkal tudatosabban és következetesebben
kell magunkévá tenni küldetésünket! Ez a fény az alagút végén!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Az Úr imádságát imádkozzuk ma az általam kért szándékra. Testvéreim Bécsben vannak, ahol az előző provinciális atyának van ma a születésnapja és ünnepelnek. Ebben az imádságban köszönjük meg az ő életét, mindazt a támogatást, amit nekünk magyaroknak nyújtott! A Jóisten adjon neki hosszú életet!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Az áldást vigyük magunkkal! Ha keresztények vagyunk, akkor az alapmagatartásunk az, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt! Ez ijesztő nagy áldozatokat kíván tőlünk, de e nélkül nincs kereszténység! A Jóisten áldása segítsen bennünket!

Most sietek el, mert vidéken nagyon sok olyan hely van, ahol már nincs pap. Budapesten válogathatnak az emberek, aztán mégsem töltik meg a templomokat, vidéken meg már áhítoznak, hogy valaki misézzen. Elmegyek a Tisza mellé szentmisét tartani és búzaszentelői körmenetet, legyen kegyér Isten áldásával!

Gondoljunk Bencére, mutasd meg magad, ő a Bence! Pénteken nézzék a televíziót, ne csak nézzék, előtte imádkozzanak is érte a virtuózok között! A kicsinyeket remélem, mindenki nézte, mert ha valamit érdemes nézni, akkor ezt igen, mert itt a jövő ragyog föl! Jövő pénteken az idősebb fiatalok lesznek műsoron és nagyon szorítunk Bencének!

+  Á L D Á S  +

---

Húsvét 4. vasárnapja

2016. 04.17.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Minden egyes vasárnapon Isten a meghívónk! Isten akar nekünk asztalt teríteni! A mai vasárnap a jó Pásztor vasárnapja, amelynek sajátos üzenete van! Nem a pásztorok vasárnapja van, - erre is gondoljunk - a jó Pásztor vasárnapja van!

A mai vasárnapon imádkozunk a papokért, hiszen papok nélkül nincs Egyház! Létezhetkeresztény közösség papság nélkül is, csak az ilyen közösség veszélyeztetett! Megverem a pásztort és szétszéled a nyáj!

Az istenellenes hatalmak mindig a pásztorokat célozták meg! Imádkozzunk azért, hogy legyenek fiatalok, akik a jó Pásztorra figyelnek, magukévá teszik a jó Pásztor üzenetét és a nép pásztorai akarnak lenni!
Sajátos helyzetben vagyunk ma, ez is mintha üzenet lenne! Nem tudjuk kinyitni a tabernákulum ajtaját, elromlott a zár! Körülbelül így néz ki a pásztor nélküli Egyház! Szentmise lesz, mert még van pap, aki a kenyeret, a bort átváltoztatja!
Jocó, Julcsi egy napon születtek, – gyertek ide mellém - ma születésnapjuk van! Örülünk, hogy ők hozzánk, a jó Pásztor közösségéhez tartoznak! Imádkozzunk, hogy ők Jézus közelében nőjenek fel! Isten éltessen benneteket!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Jó Pásztor vasárnapja van! Imádkozunk a pásztorokért, hogy Jézusra figyelő emberek legyenek! Isten nyáját legeltessék, gondozzák, életben tartsák és erőt adjanak a mindennapok gondjainak, problémáinak megoldásához! A mai vasárnap üzenete:
 
A Bárány oltalmában farkasok között!

Idilli kép az, amit hallottunk a mai evangéliumban! Egyáltalán nem ilyen volt a helyzet, amikor Jézusnak ezek a vigasztaló, bátorító szavai elhangoztak! Jeruzsálemben történt a templomszentelés ünnepén, amikor a zsidók belekötöttek Jézusba! Aztán a zsidók haragja a zsidókból megtért keresztények felé fordult! Ez a sajátos találkozás odáig fajult, hogy a zsidók köveket ragadtak, hogy megöljék Jézust és megöljék az új keresztényeket!

Az apostolok magukévá tették Jézus üzenetét, hogy igazolják és bizonyítsák a nép felé, hogy Jézus a messiás!

Ez nagyon merész vállalkozás volt, de ez volt az apostolok küldetése! Ez nagyon merész vállalkozás ebben a világban, de ez a küldetésünk!
Az Egyház apostoli küldetése folytatódik az Egyház tagjai által a világ végezetéig!
Sajátos találkozás van ma is a Mohamed követők és a keresztények között!
A kereszténység az egyetlen világvallás! Egyedül a keresztények kapták ezt a küldetést: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek: Jézus a messiás, Jézus a megváltó!

A jó Pásztor vasárnapja sajátosan kidomborítja, mit jelent az, hogy Jézus a messiás, Jézus a megváltó!

Az iszlám hatalomra tör, hódítani akar, azt akarja, hogy minél több ember tartozzon az ő közösségükhöz. A keresztények úgy indulnak el ebben a világban Jézus nyomán, hogy egy akol legyen és egy Pásztor! Csakhogy micsoda különbség van az eszközökben! A XX. század nagy értetlenkedés időszaka az Egyházzal, a kereszténységgel szemben! Ebben az időben született meg ez a fogalom: világhódító kereszténység! Kaptunk is érte eleget! Csakhogy arról már szó sincs, hogy a kereszténység a szeretet Istenének az útja! A kereszténység az irgalmas Isten útja!

Amikor mi elindulunk és azt szeretnénk, hogy minden ember Istenhez tartozzon, akkor a szeretet titkát – amit Jézustól tanultunk – szeretnénk beültetni az emberek gondolkodásába, az emberek szívébe, hogy szeretetben tartozzon össze minden ember! A hitetlenek ma is a szeretetet kérik számon tőlünk! Igen sokszor még azzal is találkozunk, hogy ők oktatnak ki bennünket! Csakhogy a szeretet nem elmélet, a szeretet elméletileg nem is létezik!

A szeretet élet! A szeretet mindennapi emberi kapcsolatainkban létezik!

A zsidókból megtért első keresztények helyzete
Azok a gyönyörű krisztusi szavak, amiket hallottunk ebben a rövidke evangéliumban, nagyon feszült légkörben hangoztak el, amikor mindenki támadta az első keresztényeket! Kicsit érthető, hiszen az első keresztények a zsidókból lettek keresztények. Azok, akik nem lettek keresztények, azok nem értették meg őket és ellenséges érzülettel voltak irányukban! Kizárták őket a zsinagógából! Nem engedték be őket a zsinagógai közösségbe! Talán ez is érthető, hiszen onnan léptek ki!
Ugyanakkor a római helytartóság képviseletében lévő római birodalom szintén ellenük fordult! A római birodalom izraeli helytartóságában a zsidóság volt az elfogadott vallás.

Az első keresztények kettős tűzbe kerültek! Üldözték őket a zsidók, üldözte őket a római birodalom!

Az első keresztények elindulnak a pogányok felé
Az istenszeretőknek minden a javukra válik! Bezárult az a gondolkodás, amit gettósodásnak nevezünk, amely elkülönül az emberektől, ilyen gondolkodással nem lehet keresztény üzenetet hirdetni. A zsidókból lett keresztények elindulnak a pogányok felé!

A pogányok nagy örömmel fogadták a jó hírt! A pogányok nagy örömmel fogadták a keresztényeket, hiszen ők ezzel egy új világba kerültek!

Jézus küldetésének lényege: Én és az Atya Egy vagyunk!
Csak ebből a szemszögből lehet nézni a mi keresztény küldetésünket! Keresztény üzenetünk a templomon kívül kell, hogy érvényesüljön és meghatározza emberi kapcsolatainkat, az emberek gondolkodását! Hallottuk, Jézus megmagyarázza küldetésének lényegét! Jézus így szól: Én és az Atya egy vagyunk! Innen forrásozik a jó Pásztor küldetése! Én és az Atya egy vagyunk! Ehhez hozzá kell tenni: Jézus az Atyától kapja az embereket, mert minden ember az Istené! Az Atya adja át Jézusnak az embereket! Az Atya az egész emberiség Pásztora!

Jézus azért jó pásztor, mert küldetését az Atyával való egysége határozza meg!

A papi küldetés, a papok szolgálata
A jó Pásztor példája nyomán a pap szolgálata ebből a forrásból táplálkozik: Egységben Krisztussal, a jó Pásztorral, rajta keresztül egységben az Atyával!

A papnak nincsenek hívei! Istené a világ és Istené az ember! Az Atya adja oda az embereket Jézusnak! Az Egyház bízza papokra az embereket! Istennek vannak hívei! Az Egyháznak vannak közösségei!

Papok, szerzetesek Isten előtti felelősséggel vállalják Isten népének szolgálatát! A papi szolgálatot vállaló jó pásztor nagyon jól tudja, hogy az Isten ügyét szolgálja! Hallunk ilyeneket, hogy vannak rossz pásztorok, vannak béresek.

A jó pásztor ügye - az Isten ügye!

Jó lenne, ha ezt jobban tudatosítanák magukban az istenhívő közösségek tagjai. Azok között, akik templomba mennek, egyesek úgy gondolhatják, hogy a papnak tesznek szolgálatot azzal, hogy megjelennek, hogy részt vesznek a közösség liturgikus életében. Ó, nem! Saját lelkiéletünket gazdagítjuk, hogy helyt tudjunk állni a családban, a munkahelyünkön, egyáltalán a világban!

Mindannyian pásztorok vagyunk
Egymásra bízott bennünket az Isten! Egymás életének vagyunk az őrzői! Az egymással való kapcsolatunkban bontakozik az Isten elgondolta életünk!

A pásztori szolgálat arra való, hogy az Isten elgondolta életünk kibontakozzon!

Mi jellemzi a jó Pásztor közösségét? Hallottuk az evangéliumban!

Első ismertetőjel: Ismerik hangomat, mert szól az Isten!
Az evangélium hányszor figyelmeztet bennünket! Sokféle módon szólt hozzánk az Isten, az utolsó időben Fia által! Kik tartoznak a Pásztor közösségéhez? Akik hallják ezt a szót és  valamiképpen erre válaszolnak is!

A XX. században volt egy áramlat, amely arról szólt, hogy hallgat az Isten! A XX. század borzalmai közepette oly sokszor tették fel a kérdést: hol van az Isten? Miért nem szólal meg az Isten? Ma is oly sokszor halljuk! Miért nem teszi szóvá ezt és ezt és ezt az Isten?
Isten soha sem hal meg! Isten mindig ott van, ahol az ember van! Milyen tanulságos számunkra, hogy a zsidók üldözésével kapcsolatosan hányszor tették fel a kérdést, hogy Auschwitzban ott volt az Isten? Az ott szenvedő emberek pedig nem egyszer mondták ki: Velünk az Isten! Ez az egyik ismertető jele a jó Pásztor közösségének: Halljuk az Isten szavát!

Iszonyú zaj van a világban! Annyiféle zaj, annyiféle hang hallatszik a világban, hogy alig jut el hozzánk az Isten szava! Azok a pásztori közösség tagjai, akik ebben a nagy zajban is hallják az Isten szavát!

Második ismertetőjel: Ismerem enyéimet! Az ismeret létegység! Mélyítsük el magunkban: Aki ismeri a másikat, az létegységben van a másik emberrel! A Szentírás a teremtéstörténetben Ádám és Éva találkozását fogalmazza így. Megismerték egymást! Mélységesen mély emberi kapcsolatba kerültek egymással! Amikor a zsidóság megmentéséről van szó, azt írja a Szentírás: Isten ismerte népe nyomorúságát a rabságban, ott volt velük!

Isten ma is ismeri népe nyomorúságát! Itt van velünk! Az ismeret létegységet, jelenlétet jelent!

Harmadik ismertetőjel: Megmenti őket!
Csak az az ember menekül meg, aki a másik emberrel létegységben van, aki a másik emberrel szeretetkapcsolatban van! Mennyiféleképpen szeretnénk megmenteni az életünket? Csak panasz zúdul erre a világra!

Mintha nem akarnánk tudni arról, hogy ennek a panaszáradatnak egyedül csak az egymással való szeretetkapcsolatunk tud ellenállni! Csak ez menti meg a mi emberi életünket!
Az összes többi kimagyarázkodás!

Negyedik ismertetőjel: Senki sem veheti ki kezemből őket, mert az Atya erős! Senki sem ragadhatja ki Isten kezéből, a pásztori közösségből az embert, mert az Isten erős! Isten erős, mert Isten jóságos és az Isten szeret! Ebben a világban ez a legnagyobb erő! Gyárthatnak atombombát és félhetünk mindentől. Gyárthatnak fegyvereket, gyártanak is, mert nagy hasznot hoz sokaknak. Mindez semmi!

Legnagyobb erő az Isten ereje, az ő jósága, szeretete! A pásztori közösséget ez a felismerés hordozza és élteti!

Sajátos a helyzet! Jó Pásztor vasárnapján keresztény küldetésünk forrásvidékén járunk, miközben sok keserűség tépi lelkünket! Van, aki azt mondja, farkasok világában élünk, báránybőrbe bújt farkasok vesznek körül bennünket. Lehet, hogy csomó béres jajong, azért jajong, mert béres!

Aki pásztor, az egységben van az Atyával, egységben van ezekkel az igazságokkal! Engedjük közel szívünkhöz ezeket az igazságokat!

+  A M E N  +

---

Húsvét 3. vasárnapja

2016.04.10.

Szentmise bevezetése

Jézus szabadságra hívott bennünket! Ehhez segítségül adja isteni erejét! Szabadság - szabad akarat a jóra!

Kedves Testvérek! A szabadság, a szabad akarat nagy ajándék! Isten elgondolása szerint a szabadság a jó lehetőségét jelenti! Szabadság a jóra! Isten ereje segít abban, hogy az ember képes legyen megtenni a jót! Gondoljunk erre ezen a mai vasárnapon!
Tartsunk önvizsgálatot, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
A mai vasárnapon nagyon-nagy kérdéssel szembesülünk!
A feltámadt Jézus és az apostolok találkozásából világosodik ez meg számunkra Szent János evangéliumának 21. fejezetében. A 20. fejezettel úgy tűnik, hogy befejeződött János írása, amikor azt mondja: még sok mindent kellene elmondanom nektek, de most elég lesz ennyi! Aztán mégis folytatja a 21. fejezettel, amely így kezdődik: Ezután! Ez az egyetlen szó az, ami nagyon-nagy kérdéssel szembesít bennünket!

Ezután! Miután?
Ezen kell az embereknek elgondolkodni, nekünk is mindnyájunknak, hogy miután történt az,ami történt,mert az  fájdalmas! Mi az, ami történt mindazok után, amik korábban megtörténtek?

Az történt, hogy Péter azt mondja: megyek halászni!

Ez a hívő gondolkodásában elképzelhetetlen! Hogyan lehetséges ez azok után, hogy Jézus három évvel ezelőtt elhívta Pétert és az apostolokat a halászatból!

Akkor Péter azt mondta: Mi mindenünket elhagytuk és követtünk Téged!

Három év telt el, sok-sok tapasztalattal, sok igazság meghallásával! Csodálatos események történtek! Ha csak Jézus csodáira gondolunk, Jézus nagy találkozásaira a tömegekkel! Az utolsó vacsora bensőséges hangulatára, Jézus szenvedésére a kertben, Jézus keresztútjára, Jézus halálára! Aztán föltámadása után találkozásaira gondolunk ezekkel a félénk apostolokkal és arra, amikor fölfedte Magát nekik!

Mindezek után mi történik? Megyek halászni! Visszamegy oda, ahonnan elhívta őket Jézus!
Ennyit ért Jézus apostoli munkája?

Ezek az emberek lesznek azok, akik elviszik a föld végső határáig az üzenetet? Mintha mindent elfelejtettek volna!

Megjelenik Jézus a vízparton
Jézus megjelenik a vízparton és visszahívja az apostolokat, visszavezeti őket abba a világba, ahová kimentette őket! Jézus abba a világba hívja vissza őket, amely világban majd életük végéig élik az életüket, mint az Úr követei!

Egészen drámai esemény, amikor Jézus megjelenik a víz partján és teljes egészében alkalmazkodik ezeknek az embereknek a gondolkodásához! Miért mentek el halászni?
Azért, mert éhesek voltak!

Akkor Jézus ott áll a parton és nem szól egyetlen szót sem arról, hogy mit műveltek, hiszen ez cserbenhagyás! A feltámadáskor Jézus megüzente az apostoloknak, hogy menjenek Galileába, ott találkoznak Vele!

Jézus nem dorgálja meg őket, nem veti szemükre,
hogy mi is történik most itt! Hanem hozzájuk alkalmazkodva Jézus kérdést tesz fel nekik:

Van valami ennivalótok? Csodálatos találkozás történik: Jézus megeteti őket!

Aztán ez után a találkozás után Jézus visszavezeti őket abból a világból oda, ahová kimentette őket, amely világban kell élniük Jézus követeiként, tanúságtevőiként!

A hitről, az Egyház történetéről van szó
Jézus az a valaki, aki ott áll életünk partján és látja a mi emberi történetünket! Ebből a szempontból tanulságos és fontos ez a mai evangéliumi üzenet! Mi is mindnyájan, akik keresztények vagyunk, kimentett emberek vagyunk! Jézus a kegyelem illetésével, érintésével kiment bennünket!

Történelmi Egyházunkban szüleink állásfoglalása nyomán lettünk keresztények kicsiny korunkban! Jézus, az Egyház kimentett kegyelmével bennünket abból a világból, amelyben nem az Isten igazságai, nem az Isten elvárásai érvényesülnek! Rá kell döbbennünk arra, hogy ugyanezeket a történéseket tapasztaljuk a mi életünkben is!

Hányszor visszakívánkozunk oda, ahonnan kimentettek bennünket! Hányszor visszamegyünk oda, a pogány világunkba!

Micsoda szerencse, hogy Jézus utánunk jön!

Ahogy utánuk ment az apostoloknak és szólította őket! Jézus utánunk jön, hogy visszavezessen, visszaemeljen bennünket a hit világába, az istenes élet világába, az Egyház közösségébe!

Mi emberek Isten közelében
Elgondolkodhatunk azon, hogyan lehetséges az, hogy minket egyszer kimentettek és mi mintha nem éreznénk jól magunkat az Isten közelében! Vitatkozunk Istennel! Állandóan a határainkat feszegetjük! Különösen a fiatalemberek életében látja és tapasztalja az ember, amikor a fiatalok Istennel vitáznak, fiatalok, akik Istent is tanítani akarják!

Igazából valamiképpen egy kicsit szeretnénk kivonni magunkat Isten hatalma alól! Kivonni magunkat az Isten közelségéből! Ilyenkor még arra is képesek vagyunk, hogy a magunk igazságát hangsúlyozzuk az Isten igazságával szemben!

Ilyenek vagyunk mi emberek! Ugyanakkor mentségünk és szerencsénk: Jézus visszaemel bennünket keresztény világunkba, hívő világunkba, az Egyház közösségének világába!

Nagyon komolyan kell venni ezt a mai evangéliumi tapasztalatot! Annyi kritikát kap az Egyház! Annyi kritikát kapnak a keresztények, a hívők a pogány világtól! Emberek vagyunk!

Emberek vagyunk, megkísérthetők vagyunk, amikor abba a csapdába esünk, hogy mindennél fontosabb az, ami a mindennapok világa!

Közben elveszítjük azokat a kapcsolatokat, amelyek éltetnek bennünket, amely kapcsolat Isten és ember kapcsolata! Amely kapcsolatok az ember és ember kapcsolata az isteni szeretet jegyében! Ezeket készek vagyunk feladni, mert az ember kísérthető!

El kell komolyan gondolkodni az isteni szeretet logikáján! Jézus utánunk jön!

Ahogy befejeződik ez a történet
Jézus Péternek teszi fel a kérdéseket, Péternek, aki megvallja, hogy Jézus a Messiás, aki aztán megtagadja, aki amikor a feltámadt Krisztussal is találkozott, akkor a régi világba vonul vissza.

Ennek a Péternek adja meg Jézus a lehetőséget, hogy ő legyen az Egyház feje! Ő legyen a keresztény közösség egységesítője és vezetője! Micsoda bátorság Isten részéről!

Micsoda bátorság Isten részérő, hogy minket halandó, esendő, gyönge embereket meghív az Ő közösségébe! Isten bízik abban, hogy mi készek vagyunk és képesek is vagyunk róla tanúságot tenni a világban! A mai vasárnapon ezzel kell szembesülnünk nekünk embereknek!

Még egyszer vissza azt az egyetlen szócskát: Azután!
Azután, hogy mi minden történt velünk Isten jóságából, Isten szeretetéből, mégis képesek vagyunk visszamenni abba a világba, amely világból kimentett bennünket az Isten jósága és szeretete!

Kettős világban élünk: a világban, de nem a világnak! Ha az ember ezt tisztázza magában,akkor elég erős lehet ahhoz,hogy mindig tudatában legyen annak,  hogy Jézus mellettünk áll!

Jézusra mindig számíthatunk! A mai vasárnap kérdése az életünk kérdése! Jézus követői vagyunk életében, halálában az ember életéért!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

„Jó nekem Uram a te kezedbe esnem, soha ne is engedj más helyet keresnem!”

Kedves Testvérek! Mi megmentettünk, Isten kezébe kerültünk, aki hordoz és vigyázza az életünket! Oly sokszor kikívánkozunk Isten kezéből! Kérjük ebben az imádságban Isten segítségét, hogy jól érezzük magunkat Isten kezében!

Ezt kívánjuk élő Bernadett testvérünknek is! Közben valaki rosszul lett, akinek segítettek és többen kezüket nyújtották neki! Isten így gondolta el életünket, egymás kezében és Isten kezében! Imádkozzunk!
Mi Atyánk…

---

Húsvét 2. vasárnapja                        
Az Isteni irgalmasság vasárnapja

2016. 04.03.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket húsvét 2. vasárnapján! Érdemes odafigyelni erre a megfogalmazásra is. Régebben húsvét utáni első, második, harmadik vasárnapokról beszéltünk, újabb elnevezés: húsvét 2. vasárnapja, húsvét 3. vasárnapja következik és így tovább. Ezzel kifejezzük, hogy húsvét nem egyetlen napnak az ünnepe, minden vasárnap húsvét! Minden vasárnap Isten szeretetét, Isten irgalmas jóságát nyilatkoztatja ki! Különösképpen is gondoljunk erre, ma az irgalmasság vasárnapja van! Nagyon fontos ez az üzenet!

Húsvét  új ember születésének ünnepe! Húsvéttal új emberiség született! A Krisztus utáni idő az idők végezetéig az Istenből született új ember története kell, hogy legyen, az Istenből született új emberiség története kell, hogy legyen! Gondoljunk erre minden vasárnap! Csodálatos küldetés ez!

Ezt a jó hírt elvihetjük a világ minden emberének, hogy Isten szeret mindenkit! Isten irgalmas minden emberhez!

Ezzel lehet élni! A szeretetet vissza lehet utasítani, az irgalomról le lehet mondani! Csak ostoba ember az, aki ezt visszautasítja, aki ezzel nem él!

Ezt a szentmisét Judit és Kálmán testvéreinkért ajánljuk fel 47. házassági évfordulójuk alkalmából! A házassági évforduló fontos ünnep! Ez is az új emberiség történetének egyik leglényegesebb eleme, hogy Isten így építi föl az emberi világban az emberi életet, ez az Isten elgondolása! Isten éltessen benneteket! Imádkozunk azért, hogy Isten adja meg nektek azt az örömöt, hogy sok év múlva egymást támogathatjátok! Amikor az emberi erő gyengül, akkor lesz nagy szerepe ennek a támogatásnak! A fiatalok gondolhatják, hogy erre nincs is szükségünk. Nagyon is nagy szükségünk van arra, hogy egymást támogatva, erősítve teljes életet éljünk! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Az életünkről van szó! Minden értünk történt és az idők végezetéig minden értünk történik! Erről annyit elmélkedtünk, Isten értünk Isten! Isten velünk akarja megosztani az életet! Isten velünk van! Húsvét az új ember születésének, az új emberiség születésének az ünnepe! Nagyböjt során igyekeztem új istenkép kialakításában a testvéreknek segítséget nyújtani! Az új ember, az új emberiség igazi istenképpel rendelkezik! A régi embernek baja volt az istenképével! Ezen nem kell csodálkozni, a kereszténység pogány világban született, a pogányok sokistenhívők voltak.
 
Az üzenet arról szól: Egy az Isten! Mi katolikus keresztények hozzátesszük: Egy az Isten három Személyben!

Húsvét meggyőz bennünket, hogy ki is az Isten, milyen az Isten
Mi emberek, amikor Istenről van szó, akkor meseszerű dolgokat képzelünk el! Látomásokat emlegetünk, hallottuk a Jánosi látomásokat. Sajátos ez, mert Isten egy másik világ képviseletében a mi Istenünk! Isten azt akarja, hogy mi emberek másik világ polgárai legyünk ebben a világban! Nem úgy, nem azáltal, hogy Isten kiemel bennünket ebből a világból!

Isten azt akarja, hogy ebben a világban egy másik világ értékeit képviseljük,
olyan világ értékeit, amelyre szívünk mélyén mindannyian vágyakozunk!

Jézus megtestesülése azért történt, hogy elmondja nekünk, hogy ki az Isten!
Tanításával, példájával megmutassa nekünk, hogy milyen az Isten! Mindaz, ami húsvétkor történt, mindezt meg akarja erősíteni bennünk!

Jézus az apostolokkal három éven át együtt volt, tanította őket, igyekezett fölkészíteni őket, hogy a valósággal szembesüljenek, de igazából a tanítványok is szívesen megmaradtak volna egy mesevilágban! Amikor Jézus arról beszél nekik, hogy szenvednie kell, meghal, de föltámad, akkor Péter maga mondta: Uram, ez nem történhet meg veled! A tanítványok nem ilyen Istent vártak, nem ilyen Istenre gondoltak, amilyen Istent megmutatott nekünk Jézus! Amikor megtörtént a tragédia, akkor a tanítványok féltek, mintha mindent elfelejtettek volna, bezárkóztak, elbizonytalanodtak! Nem ezt várták! Megfogalmazták: mi kezdettől fogva abban reménykedtünk, hogy majd Jézus állítja helyre Izraelt. Teljesen más világban éltek!

Aztán eljutunk húsvéthoz, a húsvét utáni napokhoz, azok a történések akarják beteljesíteni
és végérvényessé tenni az ember számára, hogy ki is az Isten és milyen az Isten!

Nekünk is szembesülni kell a valósággal ahhoz, hogy valóságos emberi életet élhessünk!

Ez azt is jelenti, hogy Isten határozza meg a gondolkodásunkat, a viselkedésünket, magatartásunkat! Ettől új ember az ember! Ettől él  új világban az ember!

Szembesüljünk azzal, ami történik
Jézus kimenti az apostolokat az álomvilágból! Megjelenik nekik, rögtön utal az emberi elképzelésekre, akik szellemjárásra gondoltak, akik félelmükben nem tudtak mit kezdeni ezzel az egész helyzettel. Akkor Jézus fölfedi nekik az önazonosságát! Nem szellem, a szellemnek nincs húsa, nincs csontja! Érintsetek meg, a szellem nem táplálkozik kenyérrel! Enni kér tőlük! Ezzel igazolja, hogy Ember! Nézzétek kezemet, lábamat! Ezzel igazolja, hogy ez a Jézus azonos azzal a Jézussal, aki őket tanította, aki szenvedett, meghalt és most itt van!

Jézus a valóságos világba vezeti el őket! Az ember akkor lesz új emberré, amikor ebben a valóságos világban találja magát és megtalálja ott a helyét!

Hogyan történik? Elveszi félelmüket, elveszi kételkedésüket, elveszi bűneik adósságát, terhét! Békesség nektek! Megszünteti kételyeiket! Tamás nézz ide és érintsd a kezemet, az oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő! Elveszi a hitkételyeiket! Legfőképpen elveszi bűneik terhét! Nem foglalkozik azzal, hogy elárulták, elfutottak, cserbenhagyják, megtagadják! Leveszi ezeknek a helytelen emberi magatartásoknak a terhét róluk! Jézus igazolja az önazonosságát, ezek jelei a sebek, amiket kapott! Mindaz, ami arra utal, hogy Ő az! Ezekkel a kérdésekkel kell szembesülnünk, ha új életet akarunk élni!

A keresztények üzenete a világ számára
Nekünk az Egyházban - amelyben élünk, - kell az embereknek megmutatni ezt az új istenképet! Az apostol figyelmeztet bennünket, ha megkérdeznek benneteket a ti hitetek felől, akkor tudjátok bizonyítani a hiteteket!

Az Egyház Krisztus titokzatos teste!

Ezzel is szembesülnünk kell, különösen most, amikor annyit bántják az Egyházat, a keresztényeket elsősorban azért, mert szeretnének nagyon csalódni bennünk! Szeretnék nagyon igazolva látni magukat, hogy a keresztények sem jobbak, mint a többi ember! Lehet, hogy van ebben egy kis igazság!

Mi keresztények, a keresztény közösségek tagjai, az Egyház tagjai szeretnénk hinni abban, hogy mi egy kicsit jobbak vagyunk, tökéletesebbek vagyunk, bűntelenebbek vagyunk. Talán még el is hitettük ezt a világgal. Nem vagyunk különbek, csak talán jobbak vagyunk! Éppen olyan gyarló, esendő emberek vagyunk mindannyian, azok is, akik megkeresztelkedtünk és azok is, akik pogány emberként élnek, társaink, embertestvéreink.

Ami különbség lehetséges, az az, hogy ha mi új emberek vagyunk, de gyarló, esendő a természetünk, - ilyen természettel születik minden ember, - talán abban vagyunk mások, hogy mi ezt tudatosítjuk magunkban! Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy mi különbek, jobbak vagyunk!

Mi keresztények tudjuk azt, hogy a gyarló, esendő természetünket gyógyítani kell, ezen a gyarló, esendő emberi lényünkön munkálkodni kell, hogy jót tudjunk tenni! Talán ebben van a különbség!

Mi keresztények fölismerjük azt, hogy akkor leszünk jobbak, ha jót teszünk! Ez kereszténységünk üzenete a világ számára!

A kereszténységben élők, Krisztus titokzatos testének tagjai is gyarló, esendő emberek, hordozzák magukon gyarlóságuk sebhelyeit, ahogy Krisztus a saját testén! Ha valóban új emberképünk van, új istenképünk van, akkor talán valamit megsejtünk abból, hogy gyarló, esendő voltunk ellenére, Isten segítségével le tudjuk győzni a félelmeinket, kételyeinket, bűneink terhétől megszabadulhatunk! Mi is félünk a betegségtől, a haláltól, a szegénységtől, elsősorban ezektől félünk! E világgal kapcsolatos félelmeink vannak nekünk is! Aztán kételyeink vannak, elsősorban az emberi jóságban kételkedünk! Nem hisszük el, hogy az ember tud jót is tenni! Rossz a tapasztalatunk! Elsősorban azt tartjuk számon, hogy mennyi rossz történik velünk, mennyi a csalódásunk! Kételkedünk az emberi jóságban!

Ott van bűneink terhe! Mi is csomó terhet rakunk másokra, mások meg ránk! Rosszat teszünk egymásnak! Bűneink terhe ez! Azért olyan kilátástalan, megterhelt az életünk, mert rossz döntéseink terhét cipeljük. Mintha nem akarnánk élni azzal a nagy ajándékkal, amit Krisztus kínált föl, hogy leveszi bűneink terhét! Bűnök terhével nem lehet felszabadult életet élni! Nem lehet! Keresik, kutatják, hogy miért van annyi rosszkedvű ember? Mindenki csak panaszkodik, pszichiátriai esetekről beszél szinte mindenki, mert bűneink terhe agyonnyom bennünket!
Krisztus kínálja a bűnbánat szentségét, hogy levegye bűneink terhét! Mintha ez is válságban lenne!

A gyónás válságban van, az emberek leszoktak róla! Mintha megbarátkoznának a terheikkel és közben panasz az egész életük! Szeretnének az emberek általános feloldozást. Megzavart bennünket a zsinat utáni szentmise liturgiája, amikor a szentmise elején általános gyónás hangzik el. A legtöbb ember azt gondolja, hogy ez elég. Nem elég! Mondják, hogy egy papnak gyónjak? Jézus akkor adja meg az apostoloknak ezt a hatalmat, amikor még kételkednek, amikor tele vannak aggállyal, amikor még szenvednek a maguk bűnétől, árulásától, akkor adja meg ezt a hatalmat. Ez a hatalom nem a személy erkölcsétől függ, ez külső hatalom, ez a Lélek hatalma! Ezért mondta az ókori egyházatya: Péter keresztel, Krisztus keresztel! Péter oldoz fel, Krisztus oldoz fel! Nem élünk ezzel a lehetőséggel, pszichiáterekkel annál inkább. Átadták a teret a pszichiátereknek, akik jó pénzért hajlandók meghallgatni az embereket, mert ennél többre nem képesek.

Jézus az igazi istenképet hozza el nekünk! Jézus igazolja magát, hogy ő az, aki az Istentől nekünk elküldött Megmentő, Megváltó! Egyetlen lehetőségünk van, éljünk ezzel a lehetőséggel! Külön-külön mindegyikünknek erre az Istenre van szükségünk, de az egész emberiségnek is! Gondolkodjunk el ezen, a valóság világában éljünk, megszabadulva a meséktől, megszabadulva a látomásoktól, a különböző fantáziálásoktól!

A valóság Krisztus valósága! A valóság a mi emberi életünk valósága! A nagy lehetőség,
hogy Isten segítségével az ember új életet élhet!

Köszönjük!

+  A M E N  +
 

---

Húsvétvasárnap

2016.03.27.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Mindennapi történéseink arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a válaszainkat meg kell fogalmazni, különben elveszünk! Ha ezeket a válaszokat szeretnénk pontosítani, akkor itt, Isten közelében kell maradnunk, különben olyan válaszaink lesznek, amelyek a megoldásokat csak eltolják más irányba!

Húsvétvasárnap a felelősségre figyelmeztet bennünket,hogy Jézussal együtt mi is éljünk új életet!

Könyörögjünk
Istenünk a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szent Lelked erejével, hogy új életre támadjunk, a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké!

+  A M E N  +

Szentbeszéd

Jézus előre megmondott mindent!

Kedves Testvérek! Az apostolok is éppen olyan emberek voltak, mint mi vagyunk, hiába halljuk sokszor az igazságot, hiába hallották ők is azt, amit Jézus előre megmondott nekik! Amikor bekövetkezett a tragédia, akkor összezavarodtak! A hitünkkel így vagyunk!

Ezen a reggelen gondolkodjunk el azon, mit jelent számunkra az új élet?
Hallottuk az üzenetben: Krisztussal együtt éljünk mi is új életet!

Az elmúlt három napon sok mindenről elmélkedtünk. Hálát adok a Jóistennek, hogy olyan sokan voltunk, olyan jó lelki egységben voltunk, ami egészen rendkívüli. Sikerült olyan gondolatokkal foglalkoznunk, amelyek aktuálisak és nagyon fontosak!

Ezekre a gondolatokra építkezve próbáljuk magunk elé állítani: miben áll ez az új élet Krisztussal? Új élet kezdődik
A mai evangélium roppant izgalmas mozgást vetít elénk! Mozgásban vannak az emberek, ahogy ocsúdnak: Mária Magdolna, Péter, János és még mások is a tanítványok közül. Ez mindenképpen valamit jelent! Számukra talán előjöttek a gondolatok, Jézus mi mindent mondott előre és most valami kezdődik.

Jézusnak is új élete kezdődik húsvéttal, úgy nekünk keresztényeknek is!Ahogy a keresztségben is új élet kell, hogy kezdődjön! Most húsvét vasárnapján különös hangsúlyt kap, hogy új életet kell élni nekünk keresztényeknek!

Kettős világban élünk és ez mindent meghatároz Jézus példáját tekintve:
Jézus népe mindennapjaiban élt, azonosult azzal! Ez jelentett egy sajátos magatartást. Ugyanakkor Jézus egy távolságot is fölvett a mindennapi történésekkel kapcsolatosan! Ez is jelentett egy sajátos hitelességet!

Ez jó irány a számunkra: mit jelent a mi új életünk Krisztussal!

Teljes egészében ebben a világban élünk és ebben a világban kell élnünk! A kereszténységünk nem azt jelenti, hogy kivonulunk a világból, mert ez a világ olyan, amilyen, hanem ebben a világban van a helyünk!

Ugyanakkor, ahogy hallottuk ma már nem is egyszer ezt a gondolatot a mai szentmisében is, hogy keressétek az odafönt valókat! Ez a másik vetülete a mi mindennapi életünknek!

Az odaföntről származó értékek és igazságok jelenjenek meg általunk ebben a világban!
Ez a küldetésünk!

Az elmúlt századokban leépítették a keresztény világot
Sajnos látnunk kell és látjuk is, hogy valami olyan történt velünk az elmúlt évszázadok során, mint ami történt a zsidókkal, akik elveszítették Krisztust! Kiközösítették Krisztusukat! Mit műveltek Vele! Megölték a falakon, a városon kívül! Előre megmondta! Utána abból élnek, amit Ő már előre megmondott! Sajnos be kell vallanunk: engedtük, hogy elvegyék az Istenünket! Módszeresen és szisztematikusan leépítették az egész keresztény világot!

Nincs Isten! Azzal kezdődött, hogy Isten olyan messze van, hogy talán nincs is! Eljutottak egészen odáig, hogy Isten meghalt, mi öltük meg, Nietzsche bátran kimondta. Mi mindezt – majdnem azt mondhatnám – néztük! Mintha minden tetterőnk, tehetségünk, minden gondolatunk is elsekélyesedett volna! Ha most körülnézünk, azt látjuk, hogy a kultúránk alapjait elvették! Olyan világban találjuk magunkat, amelyben úgy tekintenek bennünket, mint idegeneket!

Ebben a világban kigúnyolják a keresztényeket! Ebben a világban nevetségessé teszik az Egyházat! Ebben a világban azok az értékek, amelyek onnan fölülről valók, azok szinte eltűntek!
Amikor új életet akarunk élni,akkor ebben a világban fölmerülő kérdésekre válaszolnunk kell!
Tovább nem hallgathatunk!

Nem szólamokra van szükség! Nem arról van szó, hogy mi is csatlakozunk a semmire se jutó, különböző tárgyalásokhoz, konferenciákhoz! Hanem – ahogy arról tegnap este szóltunk - kezdünk újra keresztény emberként élni, amely keresztény életnek ára van! Ez azt jelenti, hogy az ember az onnan felülről való értékekre jobban figyel és ezeket megjelenítjük a mindennapjainkban. Hogyan? Ez itt a kérdés!

Az új élethez segít a mai evangélium
Arra oda kell figyelni, hogy Mária Magdolna megmozdul, Péter és János mozgásba lendül! Az apostolok sajátos magatartást mutatnak, bezárkóznak! Az emmauszi tanítványok menekülnek. Mindegyik magatartásban van egy kis dekadencia. Mária Magdolna a halott Jézust keresi, mintha elfelejtette volna azt, amit Jézus előre megmondott. Péter és János mintha igazolást keresnének, még nekik is igazolásra van szükségük? Az emmauszi tanítványok menekülnek a kereszt botrányától! Megnyugodni, megpihenni akarnak Emmauszban, távol Jeruzsálemtől, ettől a borzasztó helytől! Az apostolok meg bezárkóznak, mert félnek! Mintha mindenki elfelejtette volna, amit Jézus előre megmondott, de ennek ellenére mozdulnak!

Ahhoz, hogy mi ebben a világban új életet éljünk, ahhoz meg kell mozdulni!

Nekünk sokkal könnyebb a helyzetünk és a dolgunk, mint az apostoloknak! Mi már a beteljesedés utáni időben élünk! De az ember felelősséget kell, hogy érezzen ezért a világért, amely világot ránk bízott Krisztus! Ez a világ nem a halott Krisztus világa! Ez a világ annak a Krisztusnak a világa, aki megnyitotta nekünk a szeretet világát, erről is elmélkedtünk!

A húsvét, szabadulási ünnep! Kiszabadulunk különböző börtönökből, különböző megkötözöttségekből!

Felszabadulunk egymás számára, hogy egymásért éljünk!

Az egymásért való életet nem lehet megszerezni a halott Krisztustól! Ezt csak attól a Krisztustól tanulhatjuk, aki értünk élt, értünk szenvedett és meghalt, de új életre támadt! Tudomásul kell vennünk azt, hogy nem menekülhetünk el a keresztjeink elől, ezeket vállalni kell, ezek nélkül nincs élet! Nem lehet úgy keresztényként élni ebben a világban, hogy félünk, hogy bezárkózunk!
De a kereszt az élet fája! Annyi élet van a világban, amennyi áldozat van a mi szívünkben, a tetteinkben, a mindennapjainkban! Ez is a felelősség körébe tartozik! A jövőnkről van szó,
az Egyház jövőjéről van szó, Európa jövőjéről van szó!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Most az Úr imádságát imádkozzuk, gondoljunk arra, hogy az Egyház Krisztusa nem a halott Krisztus! Az Egyház Krisztusa az élő Krisztus! Az Egyháznak nem halott tagjai vannak, vagy élő tagjai vannak, vagy nincs Egyház. A mostani időkben ezen el kell gondolkodnunk, mert nem csupán elvették az értékeinket, engedtük, hogy elvegyék. Most tehetetlenül nézzük és semmit nem teszünk!

Imádkozzunk többet a vértanúkért, szedjük össze erőinket, mert a lelkierő mindent legyőz!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Imádkozzunk azért, hogy tevékeny formálói legyünk egy új keresztény világnak, mert ez a húsvéti örömhír, ez a húsvéti győzelem, az élet győzelme! Ebben a szellemben kívánok mindenkinek áldott, békés ünnepet és jó pihenést!

+  Á L D Á S  +

---

Nagypéntek - Az Úr szenvedésének története

2016.03.25.

Bevezetés

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket! Ma reggel azt kérdezték tőlem az egyik televízióban: miért könnyebb karácsonyt ünnepelni, mint nagypénteket. Ma azért vagyunk itt, hogy megértsük nagypéntek titkát, megértsük életünk titkát!

Nagypéntek a földbe hullott búzaszem ünnepe! Ha a búzaszem nem hull a földbe, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz!

Életünk titkáról van szó! Egy színész mondta: nagypéntek csodálatos dramaturgia! Üzeneteket hallunk Istentől! Jézus szenvedéstörténetében, az isteni szeretet drámájában csúcsosodik ki az isteni üzenet! Majd könyörgünk a világban élő emberekért! Az Egyház könyörög az emberekért! Az Egyház közbenjár az emberekért!

A szentáldozásban találkozunk azzal a misztériummal, ami számunkra lehetővé teszi az új életet! Az Egyház fölkínálja az élet Kenyerét! Emberi erőinket talán ismerjük, bár ezt sem egyszerű számba venni, milyen erőink, milyen adottságaink vannak és mire használjuk azokat! Az Egyház arra tanít bennünket, hogy ezek a karizmák, ezek a talentumok mire valók!
 
Az élet Kenyere lelki táplálék! Az Egyház azt az isteni ajándékot kínálja föl, amely természetes, emberi erőinket megnöveli!

Az emberi erőfeszítések nem elegendők! Ha elegendő lenne, akkor jobb helyzetben élnénk! Emberi erőink még akkor sem elegendők, ha tele vagyunk jó szándékkal, mert sebzett természetű lények vagyunk! Az önzés körülöttünk suttog!

Isten táplálja lelkünket! A lelkierő az egyetlen lehetőség ebben a világban! Szembesüljünk ezen az estén életünk titkával!

Jézus szenvedéstörténete
Kedves Testvérek! A szeretet drámai! A szeretetben kiszolgáltatjuk magunkat, azért a szeretettel vissza lehet élni! Az ember a szerződéseket, a szövetségeket is meg tudja törni, de annak más a természete, azt is mondhatjuk: az embernek olyan a jövője, amilyen a szerződése! A szeretetre is lehetne mondani, hogy ez is valamiképpen szerződés, csak a szeretet természetrajza más! Az ember a szeretetben csak arra gondol, amivel tartozik a másik embernek, következésképpen a szeretet titka külön-külön mindegyikünk szívében van! A válaszadás a másik ember műve!

Jézus az isteni szeretetben a csúcsra jut! Jézus az életével fizet! Ebből az áldozatból élet támad!

Könyörgések
Divatos fogalom: globális világban élünk. Nagypéntek üzenete a szeretet globalizációja! Az értünk szenvedett, meghalt és föltámadt Jézus elküldi követeit: Menjetek el az egész világra, hirdessétek minden népnek az örömhírt: mi emberek új életet élhetünk! A kereszténység minden ember felé indul, nem számít, hogy kinek milyen a felfogása, mit hisz, mit vall! A kereszténység a szeretet vallása, minden embernek fölkínálja ezt a lehetőséget!

Ennek jegyében imádkozunk most és kiterjesztjük a szeretet hatalmát minden emberre!

Hódolat a kereszt előtt
Kedves Testvérek! Nagypéntek az élet ünnepe! Krisztus az életét adta oda értünk, hogy életünk legyen! Most szembesüljünk ezzel a titokkal, ezzel a valósággal!

Íme a Szent Keresztfa, rajta függött valaha a világ Megváltója!

Nagypénteken Krisztus felé fordulunk, aki nem áldozat! Ő maga mondja: önként adom oda az életemet! Ennek a krisztusi szónak ma, 2016-ban különös jelentősége és értelme van! Az elmúlt hetekben, napokban találkoztunk azokkal, akik állítólag önként adták oda az életüket, az önkéntes merénylők! Ők önként adták oda az életüket, ha igaz, azért, hogy hódítsanak!

Jézus önként adta oda az életét, mert szeret!

A merénylők önként adták oda az életüket, ha igaz és ha jól választják meg a helyszínt, akkor sokakat magukkal visznek a halálba!

Jézus azért halt meg a kereszten, hogy mindenkinek élete legyen! Micsoda különbség!

Nagypéntek az élet ünnepe, a szeretet ünnepe! Jézus az Új Ember, aki értünk él! Jézus értünk halt meg, hogy az életünket szolgálja, halálával megteremti az új emberiséget! Hallottuk a passióban, a katona lándzsával megnyitotta Jézus oldalát, abból vér és víz ömlött ki!

A víz a keresztség vize
Az egyházatyák, a teológusok így magyarázzák. A keresztség vizében szabadulunk meg régi, önző önmagunktól, a régi embertől, aki csak magának él! Víz ömlött ki Jézus oldalából, amelyben újjászülethetünk, önzetlen, szerető keresztény közösség jöhet létre Ez az Egyház közössége, a keresztények közössége!

A vér az áldozatról szól
Az új emberiség áldozatkészségével igazolja összetartozását minden emberrel! Azt kérdezik ma, hogy a pápa miért térdel le a muszlimok előtt és megmossa lábukat? A pápa elmegy a legvégsőkig, a legmélyebbre hajol le, mert ő mindenkihez odafordul!

Az új emberiség lehajol, áldozatkészségével kapcsolatot teremt az emberekkel és életet ajándékoz nekik!

Nagypéntek erről a titokról győz meg bennünket! Jézus azért küldi követeit a világ minden tájára, hogy ez az új emberiség megszülessen! Egyetlen vallás sem rendelkezik ilyen örömhírrel! Egyetlen vallásnak sincs ilyen jövőképe, ilyen igénye!

A hitetlenek támadása
A hitetlenek világa miért támadt ez ellen az új emberiség ellen? Zavaró az ember önzetlensége? Az ember önző természettel születik, aki ezt az újjászületést nem munkálja magában, azt zavarja az önzetlen ember jelenléte.

Miért üldözik a kereszténységet, miért teszik nevetségessé a híveket?

Nem egyszerű kialakítani az új életszemléletet, hogy annyi közünk van egymáshoz, amennyi áldozatot hozunk egymásért! Az önző ember nem akar áldozatot hozni a másikért! Az önző ember magának akar élni! Ez a beteg lelkű világ nem igazodik az értékekhez!

Bár csodálatosan fogalmazza meg az ember jogait, az ember személyiségével kapcsolatos nagy-nagy igazságokat, közben önző, csak magának él!

Az életet ünnepeljük
Íme a Szent Keresztfa! Nézzünk föl a keresztre, mert Krisztus új életszemléltet tanít nekünk! Krisztus az Új Ember, aki Isten akaratára figyel elsősorban, erre akar rávezetni bennünket is!

Jobban figyeljünk az Isten akaratára, aki egymásnak ajándékozott bennünket! Ezáltal jobban figyeljünk egymás akaratára, hogy mit vár tőlünk a másik ember!

Ha ezen az úton el tudunk indulni, akkor talán menthető az életünk! A megváltás erről szól!
Ha ezen az úton indulunk el, akkor talán még Európa is menthető!

Szeretném, felkínálom mindenkinek azt a lehetőséget, hogy egy pillanatra fölemelje a fejét! Annyit bántottak bennünket, tapostak a porba, el kell jutni oda, hogy fölemeljük a fejünket! Kinek gondja, baja az, hogy a keresztények másodrangú állampolgárok az emberiség nagy családjában! Rendjén van ez így? Ne adjuk meg magunkat!

Ha megállunk az Élet Fája előtt - legszentebb jel nekünk a kereszt - és fölemeljük fejünket, akkor meg tud jelenni általunk a legnagyobb erő, a legnagyobb hatalom, a Lélek ereje, a szeretet hatalma!

Szentáldozás
Nagypénteken nincs szentmise. Régen a magyarok ezt csonkamisének nevezték. Mi Atyánk imádság után szentáldozás és befejezés. Az áldással egymástól elköszönünk. Megköszönöm a testvérek türelmét, nem egyszerű ilyen hosszú időn át egymásra figyelve együtt lenni. Szükségünk van ilyen próbákra is! Hol van ez az élet igazi próbáitól! Ezek a találkozások növelik a lelki erőnket!

A mai ünnep figyelmeztessen bennünket arra, hogy az apostoli idők után a kereszténység bölcsője volt Szíria. Az első hat évszázadban ott élt kiteljesedve a kereszténység. A hetedik évszázadban megjelent Mohamed és mindent megváltoztatott. Ma ott tartunk, ahol tartunk. Ott született az az imádság, amit oly sokszor veszünk ajkunkra: Oltalmad alá futunk Istennek szent Szülője! Ez is Szíria ajándéka nekünk! Ott az első évszázadokban a Szűzanyát az irgalmasság Asszonyának nevezték! Ez a gyönyörű elnevezés is Szíria ajándéka! Ma más helyzetben vagyunk!

Nagypénteki ünneplésünk után arra gondoljunk, hogy van Istenünk, van Szűzanyánk, nekünk magyaroknak Magyarok Nagyasszonya, az igazi irgalmasság Asszonya!

+  Á L D Á S  +

Mennyei Atyánk, Szent Fiad halálát
a te néped saját feltámadásának reményében ünnepelte!
Kérünk, áradjon népedre bőséges áldások,
nyerjen bocsánatot, részesüljön vigasztalásban, szent hite növekedjék!
Jusson el az örök üdvösségre Krisztus, a mi Urunk által!

+  A M E N  +

---

Nagycsütörtök
Az utolsó vacsora ünneplése

2016. 03.24.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Minden alkalommal, amikor itt találkozunk, - összejövünk Isten dicséretére, - akkor keresztet rajzolunk magunkra, mert mi másban dicsekedhetünk, mire hivatkozhatunk, amikor magunkba nézünk! Nagyböjt után vagyunk, a mai estével elkezdődik a szent három nap! Nagyon szeretném az irgalmasság szent évében, hogy az irgalmasság üzenete által mindannyian újuljunk meg! Üdvösségtörténetünk központi eseménye a kiengesztelődés, másképpen az irgalom, mert Isten irgalmas, Isten nagylelkű, Isten megbocsátó!

Kereszténységünknek legfontosabb üzenete, hogy minden nap újra kezdhetünk! Isten minden nap újra lehetőséget ad nekünk Jézus Krisztus szenvedésével és halálával teremtette meg ezt a lehetőséget!

A mai estén, nagycsütörtökön gondoljunk arra az asztalra, amihez Jézus leültette övéit! Köszönjük meg, hogy mi minden alkalommal, minimum minden vasárnap meghívót kapunk Istentől, asztalközösségbe hív bennünket! Ebből lehet élni! Ha akarunk, akkor ebből lehet élni! Asztalunkhoz azt hívjuk meg, akivel közös a sorsunk! Minden emberrel közös a sorsunk, de a közös asztal ezt a közös sorsot egészen mélyrehatóan jeleníti meg!

Köszönjük meg Jézusnak az első közös asztalt! Köszönjük meg Jézusnak minden vasárnap a megterített közös asztalt!

Gondoljunk az ígéretre: Isten az örök boldogságunkat asztalközösség ígéretében adja nekünk!
Készüljünk!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A mai este azt a kérdést állítja középpontba: mennyi közünk van egymáshoz! Minden alkalommal, amikor itt összejövünk, számba vesszük egymást, Isten mindenképpen! Isten a szeretet Istene, Isten irgalmas, ezért nem tesz erről a számbavételről semmiféle kinyilatkoztatást, de számon tart bennünket! Mindannyian kimentettek vagyunk, abban az esetben, ha engedjük, Isten kiment bennünket azokból a kelepcékből, amelyekben mindegyikünk vergődik!

Isten kiment bennünket a magunk épített börtönünkből és a közelébe hív bennünket! A magunk börtöne azt jelenti, hogy az ember csak magára gondol, csak a maga ügyeivel foglalkozik!
Isten ebből a világból ment ki bennünket, ha mi is úgy akarjuk!

Isten kiment bennünket azokból a kelepcékből, amiket egymásnak készítünk! Amikor nem vagyunk tisztességesek, amikor emberi kapcsolatainkban csak számítások vannak! Talán csak nyomaiban van jelen a szeretet, amelyben az ember kiszolgáltatja magát a másik embernek!

Isten kiment bennünket az egymásnak készített kelepcéből és tanít bennünket arra, hogy egymásért éljünk!

Minderről szó van, valahányszor mi itt összegyűlünk! Nem csupán a magunk sorsáról van szó,
nem külön-külön egyikünk, másikunk sorsáról, nem csupán az egymással való kapcsolatunkról van szó!

A világ üdvösségéről, az emberiség üdvösségéről van szó! Menjetek el az egész világra és hirdessétek az örömhírt minden embernek!

„Nézzétek, hogy szeretik egymást!”
Találkozásaink vasárnapról-vasárnapra a hitelességünket is vizsgáztatja! Azt kellene elérnünk, hogy az emberek, akikkel találkozunk, rákérdezzenek arra, hogy honnan jöttök, kik vagytok? Ahogy az első keresztény közösségek idejében: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” Az emberek abban a krisztusi korban - amely kegyetlen volt és embertelen, - rácsodálkoztak a keresztény közösségek összetartozására, rácsodálkoztak arra, mit jelent egymásért áldozatos módon élni!

Lábmosás
A mai este abból a szempontból nagyon fontos, hogy Jézus az utolsó vacsorán asztalhoz hívta övéit. Jézus ki akarta fejezni még egyszer, utoljára, amit nap mint nap átéltek az egymással való kapcsolatukban, a Krisztussal való kapcsolatukban!

Jézus ki akarta fejezni, hogy értük szenteli az életét! A lábmosás ezt a szolgálatot fejezi ki!

Abban az időben a ház ura, amikor egy ünnepséget szervezett és meghívta azokat, akikkel egy asztalnál kívánt ülni, azoknak egy ajándékot is adott, a lábmosás ajándékát! Ezzel kifejezte azt, hogy nem csak az asztalát osztja meg velük, hanem az egész életét!

A közös asztal ajándéka
Ma különösen a közös asztal ajándékát kell megfontolás tárgyává tenni! Az ember, akikkel egy asztalhoz ül, azokkal közösséget vállal, azokkal össze akar tartozni! Az összetartozás az ember áldozatkészségét fejezi ki, amit Krisztustól tanulunk!

Krisztus odaadta az életét! Ez minket is vallat!

Mi az, amit mi odaadunk egymásért és egymásnak? Mi az, amiről lemondunk a másikra való tekintettel? Ez a lelkület az, ami hitelesíti az egymással való kapcsolatunkat! Ez a lelkület az, ami vonzóvá tudja tenni a mi keresztény közösségünket!

Isten neve
Isten neve nemcsak tanít bennünket, hanem figyelmeztet is! Az Ószövetség népének Istene: Aki van az emberért! Az Újszövetség Istenének neve: Emmanuel, aki velünk közösséget vállal!

Ez a két érték az, amelyet az embernek meg kell fontolni! Mit jelent az, hogy egymásért vagyunk? Mit jelent az, hogy egymással közösségben vagyunk?

Idegen ez a világ! Elidegenítettek bennünket Istentől, elidegenítettek bennünket egymástól! Sajnos engedtük! Engedtük, hogy elvegyék tőlünk az Istent! Engedtük, hogy elvegyék tőlünk a másik embert! Idegenként mozgunk ebben a világban! Ez a gyöngeségünk jele!

Megjelöltek bennünket a keresztségben
Azt hallottuk az ószövetségi olvasmányban, hogy a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat, azoknak a lakóknak ajtaját, akik Isten népéhez tartoztak! Ez a menekülést jelentette számukra!
Isten meg akar menteni ma is bennünket! Mindannyian megjelöltek vagyunk, akik megkeresztelkedtünk!

Újra kell gondolnunk az Istenhez tartozásunkat, Krisztushoz tartozásunkat. Újra kell gondolni a keresztény egységünket, mert nincs más útja a menekvésnek!

Köszönjük meg, hogy Isten gyermekei lehetünk! Köszönjük meg, hogy Jézus mindegyikünkért az életét áldozta! Ezért Ő a Megváltó! Kérjük Isten segítségét, hogy ebből az örökségből élni tudjunk! Kérjük Isten segítségét, hogy egymásért áldozatot tudjunk hozni, egymásnak odaajándékozzuk az életünket, mert az összetartozásnak ez az egyetlen útja! Nagycsütörtök ezt a titkot nyilatkoztatja ki nekünk!

Most ezen az estén Jézus példáját szeretnénk megjeleníteni! Életünk minden napjának gyakorlata: egymáshoz lehajolunk, egymás felé fordulunk, egymásnak a kezünket nyújtjuk, egymás számára kinyitjuk a szívünket, egymásnak helyet készítünk a lelkünkben!

Ez a krisztusi élet! Ez ment meg bennünket! Isten segítségével egymást menthetjük meg!

Könyörgések
Ahol szeretet van, ott van az Isten!
Milyen más lenne a világ, ha látható lenne az Isten! A posztmodern világ, amelyben élünk, olyan messzire űzte az Istent az életünkből, a világunkból, hogy eljutott egészen odáig, hogy talán nincs is. Az ember azt gondolja, felszabadult, megszabadult az Istentől! Elhagyta a paradicsomot, az istenkapcsolatot, vándorol a pusztában, a sivatagban és keresi az útját! Hívjuk vissza az Istent! Európa keresztényei hívjuk vissza az Istent világunkba! Engedtük, hogy elvegyék tőlünk! Ha az embernek nincsenek istenes normái, akkor abnormális életet él!

Most könyörögjünk az Istenhez! Könyörgéseinkkel ostorozzuk az eget!

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Most azt az imát imádkozzuk, amit Jézus tanított nekünk! Szeretném kérni, hogy ezen az estén imádkozzunk a papokért! Ez a mai este Krisztusnak, az örök Főpapnak ünnepe és azoknak a szolgáinak, akik életüket Krisztus iránti szeretetből az emberek szolgálatára szentelik! Gyarló, esendő emberek vagyunk mi is, de életünket az emberek szolgálatára szenteltük! Ebben látjuk életünk értelmét, életünk kiteljesedését!

Ebben az imádságban kérjük, bocsássák meg gyengeségeinket! Ebben az imádságban kérjük, imádkozzanak értünk, hogy ezt a nagylelkű felajánlást, a kedves Testvérek szolgálatát Isten nagyobb dicsőségére és az Egyház javára végezhessük!           

Mi Atyánk…

Szentáldozásra
Kedves Testvérek! Az élet Kenyeréről van szó, amely lelkünk életét táplálja! Mindennapi tapasztalatunk, hogy kevés az emberi erőnk, kevés a lelki erőnk! Ezt a lelki erőt táplálja Isten az élet Kenyerével! Azok, akik lélekben fölkészültek, ezt a lelki erőt tapinthatják!

Könyörögjünk
Kérünk, mindenható Istenünk, hogy amint most az utolsó vacsora Táplálékával megerősítesz minket, tégy egykor Szent Fiad örök lakomájának részesévé Krisztus, a mi urunk által!

+  AMEN  +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Köszönjük meg Jézusnak az életét, köszönjük meg azt az értékrendet, amit az emberiség Istentől Jézus közvetítésével kapott! A mai este felszólít bennünket arra, hogy újra szerezzük vissza azokat az értékeket, amelyeken a mi keresztény kultúránk fölépült! Most nagyon gyengék vagyunk, mert ezeket az értékeket elveszítettük, elhanyagoltuk! Köszönjük meg Isten nagy ajándékát és szerezzük vissza! Ha ez sikerül, akkor újra erősek leszünk! Most megköszönöm, hogy olyan odaadóan, fegyelmezetten és áhítattal voltunk itt és ünnepeltünk!

Ezen az éjszakán Jézus az olajfák hegyén sír és szenved, de ki tudja mondani, ami mindennél fontosabb: Legyen meg a Te akaratod! Minden értékünk foglalata az Isten akarata! Milyen más lenne a világunk, emberi kapcsolataink, ha Isten akarata vezérelne bennünket, nem a mi önző, kicsinyes, számító, ügyeskedő akaratunk! Most csendben leszedjük azt a kevéske díszt, ami az oltáron van! Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy amit el tudunk veszíteni, az olyan kevéske, valójában szinte semmi ahhoz képest, ami a fontos!

Jeremiás siralmai

---

Virágvasárnap

Az Úr szenvedésének vasárnapja

2016. 03.20.

Szentmise bevezetése

Ma Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, dicsőséges megérkezésére a Szentvárosba!

Kedves Testvérek! Ezen az ünnepen azt a másik igazságot nem hangsúlyozzák, hogy Jézus Jeruzsálem fölött sír. Jézus megsiratta a Szentvárost, ahová megérkezik! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad!

Jézus ma megérkezik Európába, bevonul Európa országaiba, abba a világba, amely keresztény értékeken épült fel, amely keresztény értékeket összetörték, amely keresztény értékeket meggyalázták és mi keresztények mindezt elnéztük, mi keresztények mindezt tudomásul vettük!
Kifosztottak bennünket, keresztényeket!

Jézus Jeruzsálembe érkezik és sír! Jézus Európába érkezik és sír!

A mai ünnepen, virágvasárnapján ágacskákat hozunk, a tavasz hírnökeit! Ezekből a kezünkben lévő virágokból nem lesz gyümölcs. De a virágnak az a hivatása, hogy gyümölcsöt hozzon, gyümölcsben érlelődjön! Gondoljunk erre most, amikor ünnepelni kezdünk, amikor elkezdődik ez a szent nagyhét. Jézus elküldi apostolait és azt mondja: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt! Kérjük Isten kegyelmét, hogy a nagyböjti idő segítségével tisztább önismeretre jussunk! Vasárnapról, vasárnapra arról beszéltem, hogy mindegyikünk alakítson ki magában egy új istenképet!

Alakítsuk ki magunkban annak az Istennek a képét, aki értünk van, aki velünk van!Ez az egyetlen kapaszkodónk, erre a kapcsolatra felépülhet egy új élet! Higgyünk ebben!

Most megáldom és megszentelem az ágacskákat, amiket a kezünkben tartunk!
Úgy vigyük majd haza, mint amik az új élet ígéretei!

Könyörögjünk
Istenünk, növeld azok hitét, akik benned remélnek! Hallgasd meg könyörgő imánkat, hogy mi, akik virágzó ágakat hozunk a bevonuló Krisztus Király elé, a jócselekedetek gyümölcsét teremjük ő által, aki él és uralkodik mindörökkön örökké!                               

+  A M E N  +

Hozsanna…

Szentmise könyörgése

Mindenható örök Isten! Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra, amikor szent akaratodból emberi testet öltött és vállalta a kereszthalált! Segíts jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük és társai lehessünk feltámadásában, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben mindörökkön örökké!                                

+  A M E N  +

Elmélkedés a passió hallgatásához

Jézus útja drámai!
A szeretet útja drámai!

Kedves Testvérek!
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen! Ez a drámai életút végéhez közeledik, a dráma kiteljesedik, mert aki szeret, az kiszolgáltatja magát! Jézus kiszolgáltatta magát nekünk embereknek! Visszautasítottuk Jézus szeretetét, a halálba taszítottuk! Most a passiót hallgatjuk. Jézus életútjának teljes kifejletéről van szó. Isten hatalmáról ne feledkezzünk meg, Isten hatalma a Lélek hatalma mindennél nagyobb!

A passiót hallgatva lehetőségünk van arra, hogy mindegyikünk elgondolkodjon a maga életútján! Valóban egymást akarjuk-e éltetni!

Jézus példája bátorítson bennünket! Jézus útja a mi utunk! Számtalanszor kapunk ugyanolyan válaszokat, amilyeneket Jézus kapott, de vele volt az Isten! Mindegyikünk egyéni sorsa a közösség sorsa! Európában a kereszténység sorsa Európa sorsa! A keresztényektől meg lehet szabadulni, a keresztény értékeket lábbal lehet tiporni, de az élet csak értékekre épülhet fel! Kívánok mindenkinek jó elmélkedést, míg hallgatjuk Jézus szenvedéstörténetét!  
                     
A mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése Szent Lukács evangélista írása szerint

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Jézus lehetővé teszi, hogy úgy imádkozhatunk, ahogy azt mi tőle megtanulhattuk. A szenvedés hetét bevezető virágvasárnapon gondoljunk arra, hogy az üdvtörténet központi eseménye a kiengesztelődés! Ferenc pápa egyfolytában ezt a fogalmat hangsúlyozza, kiengesztelődés, más néven irgalom!

Isten kiengesztelődött velünk! Jézus Krisztusra való tekintettel megbocsátja bűneinket!

Oda el kell jutnunk, hogy bűnbánatot tartunk és meggyónjuk bűneinket. Legalább évente egyszer szentgyónáshoz kell járulni! Isten kiengesztelődött a világgal, mindegyikünkkel, de a bűnbánattartás, a gyónás a mi ügyünk! Egymással is ki kell engesztelődnünk a bocsánatkérés és kapcsolataink rendbetétele által!

Mi Atyánk…
 

---

Nagyböjt 5. vasárnapja

2016. 03.13.
 

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! A katolikus világ ünnepel, Ferenc pápa megválasztásának évfordulója van ma, neki köszönhetjük, hogy az irgalmasság gondolatát középpontba állította. Az üdvösségtörténet központi eseménye a kiengesztelődés, másik nevén az irgalom!

A Szentatya arra hívja fel a világ figyelmét, hogy Krisztusban Isten kiengesztelődött a világgal!
Jó lenne, ha tudnánk élni ebből az igazságból!

Szentatya számára kérjük Isten kegyelmét, hogy jól vezesse Isten hívő népét, hiszen a világ és az Egyház nagy kihívás előtt áll. Az Egyház vagy missziós, vagy nem Egyház! Az Egyház üzenetét, az igazságait nem tudja úgy fölkínálni az embereknek, hogy arra hangolódjanak, azt elfogadják. A világ mindent fontosabbnak tart az Istennel való kapcsolatánál!

Nézzünk most is körül. Elkezdődött négy munkaszüneti nap, abban a pillanatban az emberek kirajzanak és ez kifejez valamit. Ilyenkor ez a legfontosabb az emberek számára. Mindent lehet ideologizálni, ezt is! Nem véletlenül mondta a muszlim pap: ti már templomba se jártok, akkor mit akartok! Mi erőnk van nekünk ezzel az áradattal szemben? Van? Sajnos nincs!

A szentmisét ajánljuk fel egy fiatalemberért, aki pár hónapos korában veszítette el az édesapját, aki ennek a világnak volt az áldozata. Ez a fiatalember így nő fel, édesapa nélkül, bizonyos értelemben áldozat! Gondoljunk másik kedves közösségi tagunkra, Toncsira, ő ma tíz éves. Külön is gondolunk rád, a miatyánkot érted fogjuk imádkozni!

Tegnap este Nagybányán fejeztem be egy lelkigyakorlatot. Egy tízéves kislány olvasta fel az olvasmányt, meg a szentleckét. Életemben olyan értelmes és előadásszerű felolvasást még senkitől sem hallottam, papoktól sem. Én sem tudom úgy átadni, felolvasni. Mondtam is a gyerek szüleinek, hogy  rendkívüli tehetség. Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Egy hét múlva, virágvasárnappal kezdődik a nagyhét. A mai vasárnappal befejezzük azt a gondolatsort, amivel találkozhattunk a nagyböjt vasárnapjain. A szentmise bevezetőjében említettem, hogy az üdvtörténet központi eseménye a kiengesztelődés, másik nevén az irgalom. Üdvtörténet Isten és ember közös története. Sokkal többet beszélünk a bűneinkről és alig beszélünk a kiengesztelődésről, ezáltal a bűneink szinte ránk szakadnak! Az egész keresztény életünk arról szól, hogy cipeljük bűneinket és kinek nincs bűne!

Isten kiengesztelődött a világgal, mert mi emberek rászorulunk arra, hogy Isten levegye rólunk bűneink terhét!
Ki merné azt mondani, hogy neki nincs ilyen terhe! Egész keresztény világunk azért jutott ide, mert egyrészt bűntudatos világ, másrészt az utóbbi évszázadban az emberiség szinte fölszabadította magát a bűnök terhe alól! Sajnos ehhez igazodva mi keresztények nemhogy a kiengesztelődés Istene felé fordultunk volna és ezáltal a bűneiktől megszabadított emberek örömhírével élnénk a mindennapjainkat, hanem még jobban nekikeseredtünk.

Eljutottunk oda, hogy nincs üzenetünk a világ számára! Annak a világnak nem tudunk mit mondani, amely világnak nincs bűntudata, amely világ természetesnek tart mindent, amit tesz
és a világban föl sem merül, hogy Isten előtt felelőssége van!

Ez a világ süket az isteni üzenetekre, ugyanakkor mi keresztények mindig csak a bűneinkkel foglalkozunk, nem szimpatikus a mi magatartásunk. Nem arról van szó, hogy mi is tagadjuk bűneinket és így álljunk ezek elé az emberek elé!

Nekünk keresztényeknek azt kell megjeleníteni, hogy épp olyan csetlő-botló emberek vagyunk, mint akárki, de nekünk van egy felszabadító üzenetünk! A világnak pontosan erre az üzenetre van szüksége!

A bűnök terhe megrontja az emberek gondolkodását, mert mindenki a lelkiismeretében hordozza ezt a terhet, a pogány is, a hitetlen is. A lelkiismeretünk alapján dől el minden! A Szentírásban is olvassuk, hogy a lelkiismeretünk döntései számítanak Isten előtt is, nem az, hogy hívők vagyunk, vagy nem hívők!

A hívő ember nagy lehetősége, hogy segítséget kap az Egyházától, a közösségétől, hogy a bűnnel való harcát jól harcolja meg! Erről az eredményes harcról kell nekünk a világot tudósítani!

Az életünkkel megmutatni, hogy mi Isten közeléből milyen lelkülettel, milyen gondolkodással megyünk az emberek közé!

Nem mehetünk úgy, ahogy ezek a farizeusok, akik Jézust tőrbe akarták csalni kezükben kővel. Itt sem ezek a kövek voltak a legfontosabbak, amivel agyon akarták kövezni azt az asszonyt, hanem az volt a tragédia, hogy a szívük helyén is kő volt. Kőkemény, kegyetlen szívük volt, persze mindig a másikkal szemben, a másik ellenében, magukat illetően meg mindent átalakítanak.

Összefoglalva három vasárnap története
A kiengesztelődés gondolatát középpontba állítva értelmezzük nagyböjt 3. és 4. vasárnapjának történetét és a mai történetet. A Szentatya is ezen vasárnapok gondolatát, az irgalmasság gondolatát világítja meg.

Nagyböjt 3. vasárnap története
Arról van szó, hogy Silóéban 18 emberre rádőlt a torony, Pilátus meg az áldozat bemutatása közben galileaiak vérét ontotta. Föltették a kérdést: mi volt a bűnük ezeknek az embereknek? Ki a bűnös? Jézus csodálatosan válaszol, azt mondja: mindenki bűnös!

A zsidó gondolkodás szerint, akinek valami baja van, az valami miatt bűnhődik, akinek meg jól megy, az jótettei miatt kapja a jót. Nem! Isten nem büntet, nem jutalmaz, Isten szeret! Ez a döntő válasz! Isten szeret mindenkit! Nem arról van szó, ahogy a mi gondolkodásunk szerint a jókat szereti, a rosszakat nem szereti.

Isten szeret mindenkit! Ez nagyon fontos üzenet!

Nagyböjt 4. vasárnap története
A tékozló fiú, meg a jóságos atya története. Mind a két fiú kilépett az atyai szeretetből. Központi gondolat a szeretet!
A tékozló fiú nem szívesen volt az apjával együtt. Neki nyűg volt az a környezet, amiben élt, ott igazodni kellett, e miatt a szeretetet sem tudta értékelni és elmegy. Az apa mondja: Fiam    - és elengedi.
Az idősebb fiú, aki mindig otthon volt, mindig tette, amit tenni kellett, de valójában nem szeretettel! Mit mond apja ennek a durcáskodó, elégedetlenkedő fiúnak: Fiam, te mindig velem vagy, mindenem a tied!

Izgalmas történet, az igazság és irgalom párbeszédével találkozunk!

Az igazság az, hogy úgy viselkedik az apa a fiatalabbikkal, ahogy, olyan az idősebbikkel, ahogy azt ismerjük. Ez az igazság. De amikor az egyik hátat fordít az apának, a másik meg látszólag vele van, de igazából nem szeretetben, akkor itt jelenik meg az apa irgalma! Igazság és irgalom egyensúlyoz! Igazság is megmarad, de fölé emelkedik az irgalom! Ha csak az igazság lenne érvényben, akkor ennek a fiatal fiúnak ott idegenben el kellett volna pusztulnia. Ha csak az igazság lenne érvényben, akkor ennek az idősebb fiúnak nincs keresni valója, hiszen kihasználó, örökségre vágyakozó.

Fölülkerekedik az irgalom!

A mai történet
A törvény és a szeretet párbeszéde! A kérdés az, hogy a törvény győz, vagy a szeretet? Szerencsére a szeretet győz! Isten a szeretet Istene! A zsidók valójában nem ennek az asszonynak az ügyével foglalkoztak. Jézust akarták kelepcébe csalni! Hallottuk, a mózesi törvényre hivatkozva ennek az asszonynak meg kell halni. A rómaiak törvénye szerint nem. Amikor Jézust kivégzik, akkor is a zsidók a törvényre hivatkoznak!

Izgalmas egyensúlyozás: törvény, vagy szeretet? Valójában mind a kettő! Az előzőben is igazság és irgalom, csak nagyobb az irgalom! Törvény igen, de hatalmasabb a szeretet! Statáriális bíróságot akarnak, de Jézus úgy viselkedik, mint aki kívülálló. Ez a dramaturgia. Az emberiséget az érdekli, mai napig azzal foglalkozik, hogy Jézus mit írhatott a porba? Kit érdekel! Nem számít, nem ez a döntő! Itt szemben áll egymással a törvény és a szeretet!

Jézus azt mondja:
Én azért jöttem, hogy beteljesítsem a törvényt! Nem megszüntetni, betejesíteni jött! A törvény beteljesítése a szeretet! Ezt kellene megértenünk! Ebben a kérdésben kellene dűlőre jutnunk önmagunkkal, az egymással való kapcsolatunkban is! Mi a törvény értelme? Az embert szolgálja! A törvény értelme, hogy jobbá tegye az embert! Semmit sem érnek a büntetések, ha az emberek nem lesznek jobbak! A büntetésnek is ez az értelme! A törvény az emberért van, az ember javára, az ember jobbítására! Jézus ezért nem foglalkozik a törvénnyel, mert törvények nélkül nem lehet élni! De a törvény teljessége a szeretet, amit Jézus betejesít! A törvény célja, hogy az embert jobbá tegye, vagyis szeretetre méltó emberré, szeretni tudó emberré tegye!

Ebben a három történetben ragyogó válaszokat kaptunk az irgalmasság szent évének jegyében! Válasz az irgalom, hogy az Isten irgalmas! Az üdvtörténet központi eseménye a kiengesztelődés! Isten szemében legnagyobb érték a szellemi szabadság! Az ember számára a legfontosabb, alapigényünk, hogy szeressenek bennünket!

Szabadság, amit az Isten ad! Szeretet, amire mindegyikünk vágyik! Ezt a kettőt kell, hogy összekösse a kiengesztelődés!

A szabadságra hivatkozva teszünk nagyon sok rosszat! A szabadságra hivatkozva teszünk nagyon sok jót! A szabadságra hivatkozva igényeljük azt, hogy szeressenek bennünket! A szabadságra hivatkozva élünk nagyon sokszor vissza a szabadsággal!

Ezt a kettős problémát kell, hogy feloldja a kiengesztelődés, vagyis az irgalom, vagyis a szeretet! Tehát kiengesztelődés, irgalom, szeretet egy és ugyanaz! Az üdvtörtének központi eseménye a kiengesztelődés, vagyis az irgalom, vagyis a szeretet, amely helyre tudja tenni a jót, amit a szabadság jegyében teszünk és helyére kerül a rossz, amit szintén a szabadságra hivatkozva, de megteszünk!

Ezt ebben az egyensúlyban nézzük a felől az Isten felől, aki a szeretet Istene! A szeretet drámai, a szeretetbe belehal az Isten, a szeretetbe belehal az ember, mindegyikünk!

Mindegyikünket rávesznek, mindegyikünket rávesz éppen az, akit szeretünk, mert mindenünket elfogyasztja, minden időnket, minden türelmünket, minden erőnket, de van értelme!

Ha ettől meg akarunk szabadulni, mert ez nem könnyű, akkor megszabadulunk egymástól és megmaradunk magunknak, de ez nem emberi élet! Ezen érdemes elgondolkodni!

Ezért központi: az irgalom! Ez az irgalom! Ha a Testvéreknek ez ajándék, akkor fogadják el,
ha nem tudják elfogadni, akkor meg…

Isten mégis a szeretet Istene!

+  A M E N  +

---

 

Nagyböjt 4. vasárnapja 

2016. 03.06.

Szentmise bevezetése

Jó, hogy együtt vagyunk, Isten ezt akarja!
Isten egymás számára akar bennünket megmenteni, egymásnak akar bennünket ajándékozni!

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket! Nagy kalandról van szó, a szeretet kalandjáról! A mai vasárnapnak ez a központi gondolata! Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember szeressen!

Egyszerűbb ilyen kapcsolatból kimaradni, csak az a baj, hogy ez a gondolkodás a börtön! Az ember saját maga börtönébe zárja magát! Szabaduljunk ki belőle!

A mai szentmise szándéka gyönyörű, már a fogalom is megérintette lelkemet! Valaki gyermekáldásért esedezik! Csodálatosan szép, nem csupán gyermekért esedezik, hanem a gyermekben Isten áldásáért is esedezik! Nagyon fontos, hogy erre odafigyeljünk, mert Európa a gyermekekben vagy megáldott lesz, vagy áldatlan áldozat lesz! Van mire gondolnunk ebben a szentmisében! Tartsunk önvizsgálatot!

Szentbeszéd

Elveszett és megkerült! Magába szállt! A bibliai szóhasználatban: megtért!

Kedves Testvérek! A mai vasárnap központi üzenete, – mai szóhasználattal így mondanánk – térjetek észhez! Térjetek magatokhoz! Hányszor hallja az ember, amikor a szülők tékozló, felnövekvő gyerekeik problémáiról beszélnek: légy már észnél!
Nagyon komolyan el kell gondolkodnunk, hogy észhez térjünk!
Amikor az ember csupán magára gondol, akkor eltékozolhat sok mindent, eltékozolhatja az életét is! Azért nagyon fontos ez az üzenet, mert mindegyikünk egy kicsit tékozló fiú, vagy nagyon és mindegyikünk egy kicsit a másik fiú. Általában mindannyian így vagyunk és ez különösen a keresztényekre, a hívő emberekre utal. Valamiképpen abban reménykedhetünk, hogy valakinek megesik rajtunk a szíve!

A mai üzenet az Atyáról szól
Az Atyának irgalmas szíve van! A történetet is így nevezik: az irgalmas Atya története! Ebben az évben, az irgalmasság szent évében erre különösképpen is oda kell figyelni! Az elmúlt hetek vasárnapjain abban próbáltam a Testvéreknek segíteni, hogy alakítsuk ki magunknak az igazi istenképet! Általában rossz istenképünk van. Meg kell változni a gondolkodásunknak, szembesülnünk kell az igazi Istennel! Az igazi Isten  irgalmas Isten!

Az a baj, hogy mi valami mást gondolunk az Istenről. Rengeteg babonás megnyilatkozásunk van. Általában tartunk az Istentől! Általában úgy gondoljuk, hogy Istennek a dolga – azért Isten, - hogy megtegye azt, amire nekünk szükségünk van. A pogányok is azt gondolják, ha van Isten, akkor miért engedi meg ezt, meg ezt, meg ezt! Olyan a világ, amilyen, következésképpen nincs is Isten, mert megengedi azt, hogy a világ olyan legyen, amilyen. Ezek a kedves pogány testvéreink arra nem gondolnak, hogy a világ olyan, mint ők és persze olyan, mint mi vagyunk! Ők pogányok, mi hívők, de egy kicsit tékozló fiúk is és egy kicsit a második gyerek is. Tehát a világ azért olyan, amilyen! Nem Isten az oka! Ezért fontos, hogy igazi istenképünk legyen! A mai vasárnap ebben a legcsodálatosabb segítséget nyújtja!

Istenről az elmúlt vasárnapokon egy-egy vonást már hangsúlyoztunk és szembesültünk ezekkel! Isten és ember kapcsolatában mindegyikünk reménye az, hogy megújulhatunk! Nincs más alapja reményünknek csak az, hogy megújulhatunk! A baj az, hogy mi mindig mástól várjuk azt, aminek történnie kellene! Más tegye meg ezt, azt, amazt. Nem!

Mindennek az alapja, hogy az ember maga megújuljon!

Azért oly fontos az igazi istenkép, mert Isten és ember kapcsolatában az ember reménye az, hogy Isten megbocsát!

Isten segít abban, hogy az ember magához térjen, hogy végre használja a józan eszét!

Központi esemény, hogy kiengesztelődjünk Istennel
A mai történet két részből áll. Egyik rész a tékozló fiú, a másik rész az otthon levő fiú és a kettőt összeköti az apa, mindegyik gyereknek az apja. Kedves szülők, milyen sajátos helyzet ez, amikor az egyik gyerekük tékozló, a másik otthon levő, de mindegyikkel gondja van a szülőnek. Minden szülőnek gondja van és a világban Istennek is ezért van gondja.

Különösen a XX. században hatalmasodott el az, hogy az ember felnőtt. Az ember azt gondolja, hogy az ember kinőtt az Isten kezéből! Ki is nőttünk az Isten kezéből sajnáltunkra, mert úgy tűnik, hogy a XX. század a leggyalázatosabb százada annak az emberi történelemnek, amelyet nagyjából ismerünk. Mi volt évezredekkel ezelőtt, ki tudja. De amióta követni tudjuk az emberiség történetét, azt mondják, hogy a leggyalázatosabb volt a XX. század! Felnőtt az ember! Most jön a XXI. század és félő, hogy ez még rosszabb lesz, mint a XX. század volt, mert az ember azt hiszi, hogy felnőtt. Dehogy nőtt fel, jó esetben kamasz, de nem kis kamasz, hanem nagy kamasz. A kis kamasz még ártatlan gonoszkodásokkal tud előállni, a nagy kamasz kegyetlenségekkel is.

Rendkívül fontos, hogy ebben a történetben fölismerjük, hogy az ember üdvösségtörténetének központi eseménye a kiengesztelődés! A kiengesztelődés központi eseménye az üdvösségrendnek! Az üdvösségrend nem más, mit az ember életének az értelme! Az üdvösség nem a halálunk utáni akármi, amiről fogalmunk sincs, hogy mit jelent nekünk Isten titokzatos szeretete. A napi életünk története bőrünkre megy. Tehát az üdvösségtörténet az ember élettörténete.
Isten képe nyilatkoztatja ki nekünk, hogy a mi emberi élettörténetünk a kiengesztelődésen múlik! Az ember magába száll-e,
szembe néz-e önmagával, észhez tér-e? Ebben az esetben biztos lehet, hogy az Isten irgalmas és az embert felszabadítja!

A tékozló fiú
Előáll az egyik gyerek és azt mondja: Apám, add ki az örökségemet. A zsidó kultúrában az ingatlan az első gyereké lett. Az ingóság kétharmada is az első gyereké lett. A többi a másodiké és a többieké. Ez nem igazságtalan. Nagy családokra kell gondolni. Az első gyerek nem csak a saját családjáért felelős, hanem az egész nagy család minden tagjáért. Klánokról van szó. Ma is, akik onnan elindulnak errefelé, azok ilyen törzsközösségekből jönnek, nagy családok közösségéből, ahol egy-egy nagy család akár 100-150 tagból is áll és ezért felelős az elsőszülött. Ezért övé az ingatlan teljes egészében és az ingóságoknak is a kétharmada. Neki ennyi emberről kell gondoskodnia, ez az ő felelőssége.

Ez a tékozló fiú kéri az örökségét. Az atya megteheti, hogy odaadja neki még az örökösödés előtt. Ez olyan, mint az ajándékozási szerződés napjainkban. Az apa odaadja, mert az ember legnagyobb ajándéka a szabadság! A fiú rádöbben arra, hogy minden elveszett, mindent eltékozolt. Sajátos kapcsolódás van itt a mai világhoz. Jézus idejében Palesztinából a zsidók közül 4 millióan kivándoroltak a szegénység miatt. Mindössze 500000 zsidó volt Palesztinában Jézus idejében. Ezért beszéltek arámul. Ez a gyerek, aki elment idegen földre, olyan vidékre ment, ahol zsidók is éltek menekültként, de nem a zsidók határozták meg annak a világnak a hangulatát, szellemiségét, gondolkodását, hanem arabok.

Ez a fiú rádöbbent sok mindenre és magába szállt, a Biblia szóhasználatában ez a megtérés. Döntött, hogy így nem mehet tovább, hazamegy. Találkozik azzal, - amire ő gondolni sem mert – hogy az apja fogadja. Az apja mindig is várta vissza, haza, mert milyen is az apa. Szaladt eléje – méltóságát leveti - és magához öleli. Hozzatok ruhát, gyűrűt, sarut és legyen nagy örömlakoma. A királyok a legmegbízhatóbb embereknek díszes ruhát ajándékoztak abban az időben. A gyűrűvel pecsételték meg a szövetségeket. A saru azt jelentette, hogy nem szolga. A lakoma az  atya ajándéka.

Az otthon levő fiú
A másik fiú, aki mindig otthon van, de mégsem, mert mindent megtett, amit megkívánt tőle az otthonlét, alkalmazkodott, teljesítette a feladatokat, talán számításból is, megvan a nyugalma, a körülmények. Csak egy baj van, megtagadta a szeretetkapcsolatot az atyjával! Halljuk, az apja mit mond: Fiam, te mindig velem vagy! Ez az ajándék! Apja szeretetkapcsolatban volt vele! Veled vagyok! A fiú nem! Te mindig velem vagy! Mindenem a tied! Az a fiú tékozol, aztán magába száll. Az apának megkönyörül a szíve! Ez a fiú meg mérges lesz. Ez sajátos kifejeződése a helyzetünknek. Ilyen az Isten, szabadságot ad mindenkinek. Itt van mindegyikünk tragédiája!

Szabadságot emlegetünk és függetlenségre gondolunk
Ezt nagyon szembesítsük magunkkal! Ez a világ, amelyben élünk, ennek a hazugságnak az áldozata! Szabadságot mond minden politikus, minden közszereplő, közben függetlenségre gondolnak. De a legszűkebb emberi kapcsolataikban is ez van, ezért mennek tönkre az emberi kapcsolatok, ezért nincs házasság, ma már azt mondják, nincs is rá szükség. Világos, független emberek nem alkalmasak arra, hogy házasságban éljenek. Független emberek nem tudnak barátságban élni egymással. A független ember azt akarja kifejezni, hogy semmi közöm hozzád, azt akarja kifejezni, hogy csak az én szempontjaim, az én érdekeim fontosak.
Szabadságra hivatkozott a tékozló fiú, szabadságra hivatkozott a másik fiú. Valójában a tékozló fiú ki akart lépni az apával való szeretetkapcsolatból, hogy ő függetlenül élhessen. Láttuk, hogy mire ment. A másik fiúnak az volt a problémája, hogy mindent megtettem, teljesítettem minden törvényt, parancsot, élek a családért. Valójában nem szeretetből tette, muszájból. Így nem lehet élni! Nézzünk önmagunkba! Kicsit mindegyikünk tékozló, kicsit mindegyikünk a második fiú!

Akik tékozlók és Istennek teljesen hátat fordítottak, azok senkihez se hasonlítanak, a tékozló fiúhoz sem. Ők nem térnek magukba, ők meg vannak győződve, hogy Isten nélkül lehet élnek. Ez az egészen sajátos posztmodern gondolkodás, Isten nélkül, mindenkitől függetlenül, szabadságot hangoztatva, önző módon fosztogatjuk egymást. Igen sokszor mi is tékozlók vagyunk, mert méregetjük magunkat az Istenhez. Nem könnyű Istennel szeretetkapcsolatban lenni! Kicsit a második gyerek is vagyunk, azt gondoljuk, hogy imádkozunk, templomba jövünk, mindent megteszek, csak igazából nincs örömünkre, hogy istenes emberek vagyunk!

Az a fontos, hogy azt az értékrendet, amit a kereszténység jelent, azt mindenek fölé emeljük!

Európának ez a tragédiája, ezt az értékrendet lerombolta! Nem mindenek fölött vagyunk, amely mindenek fölötti lét: felelősség másokért, hanem mindenek alá kerültünk és mindenki tapos rajtunk. Meg is érdemeljük. Aki az értékből, az igazságból lelép, mit vár! Jönnek majd a muszlimok, ők úgy mondják, hogy az ő értékrendjük messze fölötte van a miénknek.

Térjünk észhez, térjünk magunkhoz! Ne felejtsük el, hogy a szeretetkapcsolat az egyedüli,ami megment!

Ez a gyerek is éhezett, valójában arra volt szüksége, hogy valaki vegye észre, valaki nézzen rá, valaki szeresse! Csak szeretetkapcsolatban lehet élni! Ez azt jelenti, hogy az ember az életét kockáztatja, az életét adja oda, amivel vissza lehet élni, de nincs más kibontakozás! Aki mindezt nem akarja, az sok mindentől megszabadul, de az életét biztosan elveszti!

Ilyen az Isten, ilyen, mint ez az atya, aki szabadságot ad a tékozlónk, szabadságot ad a látszatban vele tartónak és mind a kettő felé irgalmas, mert rá akarja döbbenteni őket és a világot, hogy csak szeretetkapcsolatban lehet egymással élni!

Különben szerződéses viszonyaink vannak, a szerződést mindig meg lehet szegni, az nem személyes elkötelezettség. Fontos, hogy ezekkel szembesüljünk!

Jó nekünk, hogy ilyen az Isten! Ez az Isten a mi Istenünk, akivel csodálatos az életünk!

+  A M E N  +

---

Nagyböjt 3. vasárnapja         

2016.02.28.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Kedves ismerősöm már jó pár éve minden vasárnap reggel telefonál. 8 és 1/2 9 között csöng a telefon – már tudom, hogy ő hív – és minden alkalommal a következőt hallom: szép vasárnapot kívánok, szép szentmisét, szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket, találkozzanak Istennel és egymással! Nagyjából ezt a néhány mondatocskát variálja. Nekem megmelegíti a szívemet! Most az ő köszöntését is szeretném tolmácsolni, de elsősorban Isten vár bennünket!

Ha sikerül odafigyelni kicsit jobban Istenre, mint úgy általában a mindennapjainkban, akkor van remény arra, hogy egymásra is jobban odafigyelünk!

Azt kell megtanulni, mit jelent az, hogy egymást elfogadjuk, egymást szeretjük, egymásért áldozatot hozunk! Mit jelent az, hogy közösségben vagyunk egymással!

Ezen a mai reggelen Isten vár bennünket! Jó lenne, ha mindegyikünk megtapasztalná, hogy valaki az emberek közül is vár minket!

Ezt a szentmisét örömömre kedves szándékra ajánljuk fel. Köszönöm szépen, hogy erre gondolt valaki, most értünk imádkozunk, a papokért és a szerzetesekért. Ilyent nem szoktak kérni az emberek, általában mindenki inkább magára gondol. Ilyenek vagyunk mi emberek! Ez fényes ajándék személy szerint nekem is. Köszönjük annak, aki erre gondolt!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Ki a bűnös? Azok, akiket Pilátus megöletett? Azok, akikre rádőlt a torony Siloéban? Ki a bűnös? A zsidók úgy gondolták, hogy akiket ilyen csapás ér, - nem foglalkoztak azzal, hogy ártatlan, nem ártatlan, - az valami rosszat tett, annak a rossznak büntetése az, hogy az életével fizetett. Jézus mondja: azt gondoljátok, hogy akikre rádőlt a torony, azok bűnösebbek voltak azoknál, akik életben maradtak?

Jézus egészen új szemléletet ajándékoz hallgatóinak!

Ki a bűnös
Jézus megszünteti, eltörli azt a gondolkodást, - amely nemcsak a zsidók gondolkodása volt, hanem az ókori embereké is, - hogy akivel rossz történik, az azért van, mert rosszat tett, akivel viszont jó történik, az azért van, mert ő jutalomképpen kapja azt a jót. Teljesen félreértették az Istent! Amíg a pogány istenekről volt szó mondhatjuk, legyen. Az ókori embereknek zavarba ejtő kapcsolata volt az istenekkel, akiket engeszteltek, akiknek hálát adtak. A zsidók is úgy gondolkodtak, Istent néha engesztelni kell, máskor hálát kell adni Istennek. A kérdés az, hogy lehet-e arról beszélni: te bűnös vagy, te bűnös vagy, te nem, te nem. Honnan veszi az ember a bátorságot, hogy ilyen játékba belemenjen? Jézus nemmel válaszol mindkét történet kapcsán és azt az igazságot mondja ki: Ki a bűnös? Mindenki! Senki sem mentheti föl magát!

Ha csak arra gondolunk, hogy mennyi zavar van a szívünkben, mennyi zavar van a gondolkodásunkban! Ki merné azt mondani, hogy ő mindig, minden helyzetben, minden körülmények között jóindulattal van a másik ember iránt!

Jézus meg akarja változtatni a mi egész gondolkodásunkat!

Térjetek meg
A mai vasárnap üzenete: változtassátok meg a gondolkodásotokat! Alakítsatok ki magatoknak új képet az Istenről! A keresztény embereknek szinte minden problémája abból származik, hogy hamis képük van az Istenről. Pogánykodunk, azt gondoljuk, hogy Isten a mi elképzelésünk szerint tekint minket! Nem!

Térjetek meg! Alkalmazkodjunk az Isten gondolataihoz! A mi gondolataink legyenek egyre inkább az Isten gondolataihoz hasonlók! A mi cselekedeteink legyenek egyre inkább az Isten cselekedeteihez hasonlók!

Az igazság és az irgalom párbeszéde
A fügefáról szóló sajátos példabeszéd az igazság és az irgalom párbeszéde! Teljesen jogos volt a szőlő tulajdonosának panasza a fügefáról. Évek óta járok itt és ez a fa nem terem gyümölcsöt. Ki kell vágni, ami nagyon szokatlan! A vincellér azt mondja: ne, várj, adj neki időt, légy türelemmel, jobban figyelünk rá és meghozza a termést!
 
Amikor a gondolkodásunkat át akarjuk alakítani, hogy a mi gondolkodásunk az irgalmas Isten gondolkodásához igazodjon, akkor nekünk is erre a türelemre kell figyelni!

Ki tudja, mi lakik az emberben? Ki tudja, mi van a másik ember szívében? Még magunkat sem ismerjük!

Velünk is történnek néha olyan dolgok, lehetnek olyan megnyilatkozásaink, amiken még magunk is elcsodálkozunk, ilyen vagyok? Nem gondoltam volna, hogy ilyenre is tudok gondolni, vagy ilyet is tudok cselekedni! Amikor a másik emberrel gondunk, bajunk van, akkor az a másik ember csak arra tud hivatkozni, - erről szól közös emberi történetünk – ha tudnád, miért történt az, ami történt, ha tudnád, miért tettem azt, amit tettem!

Ezt azért fejezzük így ki, mert abban reménykedünk, ha az a másik, akinek panasza van velem szemben, ha tudná, miért tette az ember azt, amivel gondja, baja van, akkor bizonyára megértőbb lenne, nagyobb türelemmel lenne!

A Lélek ereje
Figyeljünk jobban arra: milyen az Isten! Kereszténységünk erre hív bennünket! Ezen érdemes elgondolkodni. Ami ma történik a civilizált világban, amikről nap mint nap hallunk különösen itt Európában: a kereszténység elveszítette identitását, a kereszténység gyenge. Szíriában mondta valaki három évvel ezelőtt: indulunk, mert Európa olyan gyenge, hogy „elfoglalható”. Nem mondta, hogy elfoglalható. Az európai kereszténység tragédiája, hogy nincs meg az a lelki ereje, amivel szembe tudna szállni!

Higgyük el, hogy a fegyverekkel szemben is az igazi erő a Lélek ereje!

Erre figyelmeztetett bennünket a mai szentlecke: Figyeljetek eleitekre, őseitekre, akik a Lélek fegyvereivel harcoltak! A Lélek fegyvereivel szemben csak kapitulálni lehet! Lehetnek csaták, győztesek, de a háborút a Lélek fegyvereivel szemben senki nem tudja megvívni!

A mohamedánok - akikkel ma annyit foglalkozunk - elsősorban nem a kezükben fogott fegyverekkel harcolnak. Rengeteg embert kivégeztek, tönkre tettek, földönfutóvá tettek, de ők  a szent sziklára hivatkoznak, ami Jeruzsálemben az Omar mecset mellett van, amely szent sziklán annyi mohamedán hite fölépült. Erre hivatkoznak, ennek a hitnek erejében jönnek.

Ha erősek akarunk lenni, ha egymással közösségben akarunk lenni, - le lehet bontani a legkisebb közösségre a mi emberi kapcsolatainkat, - ha házasságban akarunk élni, ha baráti kapcsolatokat akarunk ápolni, ha munkaközösségeket akarunk létrehozni, akkor a lelki értékeknek meg kell jelenni, különben elsekélyesednek a kapcsolataink, még azt is megélhetjük, hogy egymással szembekerülünk. Mit jelent ez a mai vasárnap üzenetében? Így tudnám megfogalmazni, vagy képekben megvilágítani:

A csipkebokor reménye, a fügefa reménye az, ami biztathat és bátoríthat bennünket!

A csipkebokor
Mózes, amikor az égő csipkebokor látomását elmondja, akkor abban a legfontosabb, hogy a rabságban lévő nép, az egyiptomi fogságban lévő nép számíthat Istenre!

Ez az Isten gondolkodása, hogy Isten mellénk áll!

Ez az Isten gondolkodása, hogy segítségünkre van, hogy szabadok legyünk! Isten szabaddá tesz bennünket, hogy vele szövetkezhessünk! Szövetkezni csak szabad emberek tudnak! Szabad és rabszolga nem tud szövetkezni egymással.

Ez az Isten gondolkodása!
A rabságból, a börtönből, a szolgaságból, a megalázottságból kiemelni, kihozni az embert! Ez az Isten gondolkodása! Aki van! Isten ezt mondta Mózesnek a látomásában! Oly sokszor kimondtuk már ezt az igazságot: Aki van értetek!

Önmagában mi az, hogy van? Mi az, hogy vagyok? Mindegyikünk van. Ennek a vannak, ennek a mi emberi életünknek csak akkor van értelme, ha valakiért vagyunk! Önmagunknak lenni, ez a halál képe! Vagyunk egymásért! Ez az isteni gondolkodás! Ezt a gondolkodást akarja Krisztus nekünk átadni!

A fügefa képe
Istennek van türelme! Istennek van bizalma! Isten tud várni!

Mi általában türelmetlenek vagyunk, feladjuk, nem adjuk meg egymásnak azt a lehetőséget, hogy tisztázza magában először az élet kérdéseit, hogy aztán kiviruljon az élete! Élete gyümölcsöző legyen, mert a gyümölcstelen élet a halál képe!

Isten gondolkodása az, hogy mindent megpróbál csak azért, hogy nekünk gyümölcsünk legyen!
A Biblia felsorolja ezeket a gyümölcsöket, ezek az emberi élet lelki gyümölcsei: a türelem, a megbocsátás, a nagylelkűség, az elfogadás, az áldozatkészség egymásért!

Ez az élet! Isten maga az élet! Ez a gondolkodás kell, hogy bennünk is kialakuljon!

Ha nézzük a mindennapjainkat, minden gondunk, bajunk abból származik, hogy egymással nem tudunk gyümölcsöző kapcsolatban lenni! Talán félünk is egymástól. Nem lehet gyümölcsözően együtt élni, ha egymástól félünk!

Sajátos üzenete van nagyböjt 3. vasárnapjának. Az istenképünket kell kialakítani! A rossz istenképet félre kell dobni! Isten azt akarja, hogy helyesen gondolkodjunk róla, egymásról! Egymásért éljünk, különben nincs értelme az életünknek! Gyümölcsöző kapcsolataink legyenek, elsősorban lelki ajándékokat tudjunk adni egymásnak! Akkor minden más lesz!

Isten itt van bennünk és értünk! Isten azt akarja, hogy mi valóban egymásért éljünk!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Most az Úr imádságát imádkozzuk! Ebben a közös imánkban fogalmazzuk meg azt a gondolatunkat és vágyunkat: mindenki bűnös, tehát mindenkinek rendet kell tenni a fejében, rendet kell tenni a szívében! Ez a rendteremtés azt jelenti, hogy jobban figyeljünk arra, hogy milyen is az Isten!

Ha közelebb kerülünk Istenhez, akkor közelebb kerülünk egymáshoz is!

Mi Atyánk…

---

Nagyböjt 2. Vasárnapja

2016. 02.21.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!

Kevésszer gondolunk arra, hogy milyen meghatározó helyen van egy templom és milyen meghatározó a templom üzenete és a küldetése is. A templom két világot kapcsol össze: azt a világot, ahonnan jövünk, a mindennapok világát az Isten világával. A teológusok azt mondják, - ez a mindennapi tapasztalatunk is - hogy földi úton az ég felé tartunk!

A templom a földet és az eget köti össze!

Mi másért jönnénk ide? Ismerjük a földi út viszontagságait ésismerjük az ég ígéreteit! Ezért olyan fontos ez a hely ma is,ahol ez az igazság hangsúlyozódik!

Ezt a szentmisét hálaadásképpen ajánljuk fel! Mindig örülök, amikor ilyen szándékkal kéri valaki a szentmisét, az imádságainkat. A hála idegen a földön, jó lenne, ha sokkal de sokkal inkább hozzátartozna a mindennapjainkhoz! Minden egyes hálás megnyilatkozás erőgyűjtés!

Nézzünk önmagunkba és gyűjtsünk erőt önismerettel, bűnbánattal, Isten melletti elköteleződéssel!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Stefan Zweignek van egy nagyon izgalmas könyve: Az emberiség csillagórái. Ebben a könyvben a történelem nagy felfedezéseiről, felismeréseiről és tetteiről számol be. Ez jutott eszembe, amikor a mai evangéliumi történet eseményein elmélkedtem.

A mai evangéliumi történet valamiféle csillagóra lehetett Péternek, Jakabnak meg Jánosnak!

Nekünk is el kell gondolkodnunk azon, hogy voltak-e ilyen pillanatok az életünkben. Meggyőződésem, hogy igen, csak lehet, hogy elvétettük. Lehet, hogy ezeket a történéseket magunk számára nem bontakoztattuk ki. A szentmise bevezetőjében azt mondtam, hogy földi úton járunk, de az ég felé tartunk! Jézus Krisztus az, aki a földi utunkat vállalta és az ég felé akar bennünket vezetni!

Földi úton járunk, de Jézus vezetésévelisteni igazságok, isteni értékek határozzák meg életünket,ha valóban keresztények vagyunk!

Isten akarata a legfontosabb

Ma azt hallottuk a szentleckében, hogy a gondolkodásunknak kell megváltozni! A gondolkodásunk egyedül akkor változhat meg, ha odafigyelünk Jézusra, akiről azt hallottuk az evangéliumban, hogy ő az Isten választott Fia! Jézus megkeresztelkedésekor azt az égi szózatot hallotta a világ: Ez az Én szeretett Fiam! Ma azt hallottuk: Ez az Én választott Fiam!

Ez az Én választott Fiam, mert Jézus számára mindennél fontosabb az Isten akarata! Ez a kérdés az, ami eldönti életünk kérdéseit!

Nekünk rendkívül fontos, a magunk akarata! A mi számunkra rendkívül fontos az az út, amit a mi akaratunk határoz meg! Bizony mindannyian átéltük már: fejjel a falnak!

Itt éppen azt halljuk, a szeretett Fiam, a választott Fiam, őt hallgassátok, őrá figyeljetek, mert neki mindennél fontosabb az Atya akarata! Ennek a világnak útjait egyedül az Isten akarata tudja egyértelművé tenni! Össze-vissza járunk, keressük az utunkat, igen sokszor tévútra megyünk, zsákutcába jutunk, mert megcsalatunk.

Mindegyikünknek arra kellene jobban odafigyelni, hogy válaszoljunk Isten szólítására, hívására!

Isten hív és az ember válaszol

Két meghívási történetet hallottunk ma, egyik Ábrahám meghívása, másik a három apostol meghívása! Mindig Isten a kezdeményező! Ez is nagyon fontos kérdés, hogy az ember eljut-e odáig, hogy belátja azt, hogy Isten a kezdeményező!

A Szentírás így mondja: Isten előbb szeretett minket! Mi csak Isten kezdeményezésére válaszolunk, vagy hallatlanba vesszük! Nagyon fontos az ember válasza!

Az ember válasza nélkül nincsenek isteni energiák! Emberi útjainknak ez a tragédiája! Emberi energiák fűtenek csupán bennünket! Az isteni energiák Isten hívásában jelennek meg!

Ha az ember ezekre tud válaszolni és válaszol, akkor ezek az isteni erők eltöltenek bennünket és a Lélek felől élünk!

A nagyböjtnek ez nagyon fontos üzenete: A Lélek felől élünk! Az isteni energiák a Lélek felől jönnek, nem a kenyér oldaláról, nem a pénz oldaláról, nem a hatalom oldaláról!

Az isteni energiák a Lélek felől érkeznek! Ma nekünk azon kell elgondolkodnunk, hogy készek vagyunk-e ezeket befogadni, mert ezen áll, vagy bukik a kereszténységünk!

Sokszor úgy vagyunk, mint ez a három apostol, amikor Jézus Mózessel és Illéssel beszélget, akkor a három apostol elaludt. Ez olyan lehetett, mint amikor egy családban a felnőttek beszélgetnek és ott lehetnek a gyerekek is. Ők figyelnek egy kicsit először, aztán elálmosodnak, belealusznak, mert ez a felnőttek beszélgetése. Ilyenre gondolok, amikor ez a három apostol is elaludt. Ez a történet nem helyszíni tudósítás, hanem hittanulóknak szóló oktató történet, akiket be akarnak vezetni a keresztény életbe, a keresztény világba.

Uram, jó itt nekünk, de ebből a világból ki kell menni

Mi emberek is ilyenek vagyunk, amikor bizonyos isteni titkok föl-fölvillanak számunkra, akkor valami ilyent szeretnénk, mint ez a három apostol: Uram, jó nekünk itt! Ott jó nekünk, ahol annyiszor panaszkodunk a földi utunkra.

Amikor egy-egy ilyen isteni titokmegjelenik az életünkben, akkor jó, maradjon mindig így, szeretnénk! Csakhogy ez lehetetlen, ilyen nincs,mert ez a föld nem a megoldások helye! Ebből a földből ki kell mennie az embernek!

Úton járunk isteni értékek szerint! Ezek az isteni értékek határozzák meg egymással az életünket! De ebből a világból ki kell menni! Földi utunk a szerint értékes, vagy kevésbé értékes, hogy milyen értékek mentén gondolkodunk a saját életünkről és egymás életéről!

Csak ez a földi lehetőség izgat bennünket, az egymással való kapcsolatunkban csak az, hogy mi hasznunk van belőle. Vagy arra gondolunk, amiről itt, ebben a történetben is szó van, amikor rádöbben ez a három apostol, hogy miről is van szó! Az egész kereszténységünk titka jelenik meg a jézusi tanításban, ami azt jelenti, hogy ők lesznek majd azok, akik most még valójában alig értenek valamit, picit többet, de alig értettek meg valamit Krisztus titkából.

Most, amikor számukra fölragyog valami Krisztus titkából, akkor többet értenek meg, de még mindig nem mindent,mindent majd csak a feltámadás után értenek meg!

Ők lesznek azok, akik majd Isten új népét szervezik! Ők lesznek azok, akik az első szövetség népéből az Újszövetség népét hozzák létre!

Mózes a törvény megjelenítője

Jézus Mózessel és Illéssel beszélget a jelenség szerint. Mózes a törvény megjelenítője! A törvény vallásából át kell vezetni az emberiséget a szeretet vallásába, a próféták által megjövendölt, Jézus által hirdetett titkok vallásába! A törvény vallása a zsidó világ. A törvény azt jelenti, hogy az embernek bizonyos törvényeket be kell tartani, hogy össze ne ütközzünk minden pillanatban egymással. Tiszteletben kell tartani sok mindent ahhoz, hogy az emberiség hatalmas családja képes legyen együtt élni! Különben, ha ezeket a törvényeket semmibe vesszük, akkor megesszük egymást!

A törvény vallása fontos, csak ez kevés! A szeretet vallásába kell átvezetni az embereketebből a törvényvilágból!

Mit jelent a szeretet vallása

A szeretet vallása szerint, az ember fölismeri azt, hogy önmagával tartozik a másik embernek! Amikor az ember fölismeri azt, hogy nem csupán tiszteletben kell tartani egymást tekintettel a törvényekre, hanem egymásért kell élnünk!

Egymás javát, boldogságát, örömét kell szolgálnunk! Ez a szeretet vallása! Ez a szeretet világa! Erre kapnak meghívást a hármak, Péter, Jakab meg János!Erre kap meghívást a többi apostol!

Erre kap meghívást minden keresztény, erre a nagy átalakításra, a világ gondolkodásának, szellemiségének átformálására!

Nagyon jó, ha tiszteletben tudjuk tartani egymást, egymás életét. Ennél többre van szükségünk, többre vágyakozunk, többet akarunk egymástól, egymásért kell élni! Ez az a földi út, amit Isten akar! Ez az az út, amin Jézus végigment! Ezen az úton – ezt is be kell látnunk - az ember kimegy ebből a világból! Pilinszky mondja: Halálra ítéltek menete az emberi élet! Mindannyian a halálunk felé megyünk, de nem mindegy, hogy milyen út van mögöttünk. Ez  az út arról szól: mi értelme van az életnek, mi értelme van a föld világának?

Nem egymás ellenére kell élnünk, hanem egymásért! Erre az útra hív Jézus és az ő ígérete, ha ilyen úton járunk, akkor ez a kimenetel. Ebben a szentírási részben arról hallunk, hogy Mózes és Illés Jézus kimeneteléről beszélgettek. Szenvedések és halál árán kell kimennie Jézusnak! Mindegyikünk életútja ez, de halálosan komolyan kell venni azt, hogy ez a földi út Isten felé kell, hogy vezessen! Ha eljutunk idáig, akkor nagy valószínűsége van annak, hogy egymás mellett nem megyünk el, hogy együtt megyünk ezen az úton!

Ez a keresztények útja! Ez az élet útja! Csak egy a fontos! Mindegyikünket szólít az Isten! Ez a döntő, külön-külön mindegyikünket! Senki ne gondolja azt, hogy csak egyesekhez szólt az Isten! Mindegyikünket szólít az Isten, mert Isten azt akarja, hogy mindegyikünk új életre szülessen! Ez a mi válaszunktól függ! El ne aludjunk, bele ne aludjunk a válaszadásba, hanem legyen elegendő bátorságunk!

Ebben az esetben egy új világ születik bennünk és emberi kapcsolataink világa is megújul! 

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!

A szentírási üzenet felolvasására Andris és Nóra házaspárt kértem, mert ma Nórának van a névnapja. Azt kérem, hogy ebben az imádságban kívánjuk neki Isten áldását és a többi asszony Testvérünknek is, akik átérzik vele együtt a nemzetért való felelősséget! Nóra múltkor nagyon szép tanúságot tett erről itt a kápolnában! Az ő kezükben van nemzetünk sorsa, akik megszülik a gyerekeket és ezáltal jövőt adnak nekünk!  

Mi Atyánk…

 

---

Nagyböjt 1. Vasárnapja

2016.02.14.

Szentmise bevezetése

Hozzám kiált és Én meghallgatom őt!

Kedves Testvérek! Ezen a héten elkezdődött a nagyböjt, amikor húsvétra készülünk! Ez lelki felkészülési idő, hogy az ember eljusson Krisztus közelébe és többet értsen meg az élet titkából! Amikor gondjaink, bajaink, megpróbáltatásaink vannak, akkor keressük a megoldást. A kérdés, hogy megtalálhatjuk-e a megoldást, ha azt Isten nélkül keressük?

Azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb embernek jut eszébe, hogy gondjában, bajában Istenhez kiáltson!

A nagyböjti idő az Isten felé fordulás időszaka! Isten közelében valamit megsejtünk életünk értelméből!

Ezt a szentmisét meghalt András testvérünkért ajánljuk fel. A házasság hete alkalmából gondoljunk a házastársakra, hogy egymás közelségét Isten közelében tanulják! Isten adjon nekik türelmet és erőt egymáshoz! Nagyon kedves új oltárszolgálatra vállalkozó fiatal van itt előttünk Viktor, akinek ma van a születésnapja! Azt kívánjuk, hogy az oltárnál kerüljön közelebb Jézushoz és többet tudjon meg az élet értelméből, mint sokan mások, akik előtte járnak! Isten éltessen Viktor! Jó, hogy itt vagy!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A sátán próbálkozik, egy-egy időre el-elhagy bennünket! A sátán neve azt jelenti: ellenlábas, ellenfél. Emberi életünk során ismételten találkozunk megpróbáltatásokkal, kísértésekkel. Minden azon dől el, hogy az ember ezekben a helyzetekben hogyan dönt! Az ember helyt tud-e állni, szembe tud-e szegülni a kísértéssel, vagy megadja magát!

A nagyböjti idő arról szól: forduljunk Isten felé, hogy helyt tudjunk állni a kísértéssel szemben!

Hamvazószerdán azt az üzenetet fogalmaztam meg: az ember felelős a világért, amit Isten ránk bízott, az ember felelős az életért, amit ajándékul kaptunk Istentől! Felelősek vagyunk a saját életünkért és egymás életéért, hiszen egymásra bízott bennünket az Isten!

Az ember próbája, hogy átérzi-e azt, amit Isten rábízott! Az ember átérzi-e a felelősségét? Ha igen és helyt tud állni, akkor Isten tervei is megjelennek általunk, talán meg is valósulnak! A sátán: görögül  diabolus, ami azt jelenti: hazudozó, héberül azt jelenti: ellenfél.

Isten és ember közös történetéről van szó

Azt hallottuk, hogy a sátán megkísértette Jézust. A nagyböjti időt úgy kezdjük, hogy odafigyelhetünk Jézus magatartására, amikor a sátán megkísérti. Jézus azért lett értünk emberré, hogy minket  visszavezessen az Istenhez!

Jézus azért lett értünk emberré,hogy újra kezdődjön Isten és ember közös története, hiszen így kezdődött a mi emberi életünk! Ez a paradicsom! Isten és ember közös történetéről van szó! Csak az ember az első próbatételnél elbukott, vereséget szenvedett! Az egész emberi történetünk bukdácsolások, vereségek, talán aprócska győzelmek története.

Jézus azt akarja, hogy a mi emberi történetünk ne pogány történet legyen, ne Isten nélküli történet legyen,hanem történetünk Isten és ember  közös története legyen!

Az embernek minden kísértésre a Lélek felől kell válaszolni

A mai evangélium a legfontosabb kérdéseket vetette föl, amelyek a mi igazi emberi kérdéseink. Az evangélium arra tanít bennünket, hogy ezekben a helyzetekben, ezekben a kérdésekben Jézus hogyan állt helyt!

A kérdés azon dől el, hogy a megpróbáltatásokban, kísértésekben helyt tudunk-e állni,vagy vereséget szenvedünk!

Az életről komolyan nem lehet beszélni addig,amíg az ember nem próbáltatik meg!

Amikor a kísértésekkel, megpróbáltatásokkal szembesülünk, akkor dől el, hogy miképpen gondolkodunk! Sajnos az ellenfél, a sátán ugyan azt mondja Jézusnak: minden hatalom nekem adatott itt a földön. Van hatalma a sátánnak, de nem minden hatalom az övé! Amikor Jézus válaszait értelmezzük, akkor láthatjuk azt a problémakört, amivel az ember újra, meg újra találkozik. Ha az ember ezekben helyt tud állni, akkor ez csak egyféleképpen, a Lélek felől lehetséges, mert mindegyik kísértés e világi kísértés!

Jézus mindegyik válasza Istenre hivatkozik!

Az ember életének nagy kérdései: az e világi érvényesülés, az e világi hatalom, az e világi öntudat és önbizalom. Ezen kérdésekkel azonosulva fogalmazzuk meg magatartásunkat, állásfoglalásunkat, vagy a Lélek felől? Világunknak ez az egyetlen igazi neuralgikus pontja!

Az ember testes, lelkes lény! Életünket elhibázzuk, ha mindent a testünk oldaláról nézünk és nem lesz helye, nem lesz szava a Léleknek!

Az ember vagy a Lélek felől él, vagy elsekélyesedik az életünk!

A jézusi válaszok nagyon sajátosak: nem csak, csak és nem

Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével is, amely Isten ajkáról származik! Amikor a hatalomról van szó: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj! Amikor arról van szó, hogy Isten hordozzon bennünket a kezében, akkor lehet, hogy túlzott elvárásaink vannak és akkor ezt halljuk: ne kísértsd Uradat, Istenedet! Ne kísértsd Uradat, Istenedet, akitől azt várod, hogy rendezze el dolgaidat!

Nagyböjtben az Istennel közös történetünket szeretnénk újra fogalmazni, újra indítani, akkor Jézus három megkísértésével szembesülünk.

Az első kísértés

A kőből legyen kenyér, éhes az ember Krisztus!

Az ember nagy kísértése, hogy mindent a kenyér felől, a pénz felől értelmez! Anyagiasak vagyunk, szinte minden kérdés számunkra kenyérkérdés, pénzkérdés. Közben azok az értékek, amelyek a mi emberi kapcsolatainkat meghatározzák, amelyek a Lélek értékei, azok a kérdések elsikkadnak! Oldódjanak meg a kérdéseink, szükséges, hogy az embernek legyen ennivalója, legyen ruhája, legyen otthona.

Mi van akkor, ha az embernek van ennivalója, ruhája, otthona, de imádság meg nincs? Mi van akkor, ha az embernek van munkája, de vasárnapja nincs? Mi van akkor, ha az embernek mindene van, de Istene nincs! Bele sem gondolunk, hogy ezeknek milyen következményei vannak! Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével is! Az Igével, az igazságokkal kell legalább annyira táplálkozni, mint a kenyérrel! Jézus azt mondja: nem csak, nem azt mondja, hogy az nem fontos, mert ezek a igazságok annyira fontosak, vagy fontosabbak, mint a falat kenyér! Ezek a lelki értékek vezetnek bennünket egymáshoz! Ezek a lelki értékek tartanak bennünket össze!

Amikor az emberi kapcsolatok válságával szembesülünk az egész civilizált világban, vagy magát kultúrált világnak mondó világban, akkor arról van szó, hogy csak a kenyérről, csak a pénzről, csak az e világi biztonságunkról van szó! Közben teljesen elbizonytalanodunk az egymással való kapcsolatunkban! Ezek a lelki értékek nem csupán igények, ezek vagy meghatározzák a gondolkodásunkat és összekapcsolnak bennünket, vagy…

A hatalom kísértése

A sátán azzal kísért: minden hatalom az enyém, Neked adom. Talán a legnagyobb kísértés a hatalom kísértése! Olyan általános emberi: akinek hatalma van, annak mindene van. A sátán azt mondja: minden hatalom az enyém. Hallunk néha ilyen kiszólásokat: jó ügy érdekében még a sátánnal is szövetkezem. A Faust története erről szól, a sátánnal is szövetkezik. A sátán XX. századi szövetségeseit megismertük, Hitler jó szövetségese volt a sátánnak, Sztálin jó szövetségese volt a sátánnak. Mind a kettő szövetségét jól megszenvedtük mi magyarok!

A hatalom kísértése!

Jézus azt mondja: a hatalom csak Istennek szolgáljon!

Milyen volt a zsidók élete

A pusztai vándorlás idején, amikor nem volt elég kenyér és éhesek voltak, akkor lázadoztak: adjon az Isten kenyeret! Lázadoztak és kaptak mannát. Amikor elfáradtak, lázadoztak Mózes ellen: vigyél vissza minket Egyiptomba. Mintha azt mondták volna: jobb a rabság, mint a szabadság felé menetelni! Mózes akkor tanította őket, ne az e világi hatalmak isteneivel akarjatok szövetkezni! Megkapják a tíz parancsolatot és aranyborjút öntenek. Idegen istent imádnak, mert ilyen az ember, e világi hatalmasokkal szövetkezik, akitől valamit remél, akitől valamit vár. Ugyanez ismétlődik  egyes emberek történetében.

A harmadik kísértés

Mi emberek azt gondoljuk, hogy Istennek az a dolga, hogy minket tenyerén hordozzon. Tegye meg azt, amit mi várunk Tőle, amit mi kérünk Tőle és addig Isten, amíg ezt teljesíti. Próbáljunk azon gondolkodni: hátha Isten bölcsebb, mint mi vagyunk! Hátha Isten jobban tudja, hogy mi válik javunkra, mint mi! Hányszor ráfizettünk!

Abban mindannyian egyetértünk, akik kitartottak Isten mellett, azok nem csalatkoztak benne!

El kell dönteni: Isten és ember közös történetét akarjuk, vagy az e világ rendje szerinti történetet. Nem mondom azt, hogy e világ értékrendje szerinti történetet akarjuk, mert az nem értékrend! Ha értékekről beszélünk, akkor csak a Lélek felől indulhatunk el! Mindig lelki értékeket kérünk számon egymástól. Ha nincs közünk Istenhez, akkor hogyan tudnánk ezeket a lelki értékeket kibontakoztatni magunkban? A nagyböjti idő ezeket a kérdéseket helyezi a középpontba! Ha mi igazi emberi életet akarunk, akkor ez olyan út, amit járhat az ember! Jézus mutatja ezt az utat! Jézus jár ezen az úton! Jézus az út, az igazság és az élet, benne nem fogunk csalatkozni!

+  A M E N  +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Az áldással megyünk tovább! Isten külön megáld bennünket, ha van elég bátorságunk, hogy Jézushoz szegődjünk! Figyeljünk Jézus döntéseire, Jézus válaszaira! Ne feledkezzünk meg arról, hogy nagyböjtben pénteken nem eszünk húst. Akik hamvazószerdán nem hamvazkodtak, azok szentmise után ebben a szertartásban részesülhetnek.

+  Á L D Á S  +

---

Évközi 4. vasárnap

2016. 02.07.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Isten hív bennünket, ezt hangsúlyozni - különösen vasárnap reggel - természetes. Isten azt akarja, hogy a közelében legyünk, körülötte legyünk! Isten velünk gondolja el a világ sorsát, a világ megváltását! A kereszténység nem vasárnapi kereszténység, a kereszténység veszi kezébe a világ sorsát! Üzenete van Istentől: a világ jövőjét úgy akarja meghatározni, hogy ez a világ a mi otthonunk legyen. Keresztény jövőnket illetően érezzük át, mekkora felelősség az élet! Mit jelent az, hogy egymásért élhetünk, mert a felelősség ebben jelenik meg!

Ma Istennek ezt az elhívását vesszük fontolóra!

Külön öröm számomra, hogy Damján Testvért tegnap végre hazahoztam! Sok időt töltött Ausztriában, Németországban. Higgyünk abban, hogy volt értelme azoknak az éveknek, amikor készült az Irgalmas Rendi hívatására, küldetésére. Isten hozott Damján Testvér! Otthon vagy, az embernek valahol otthon kell lenni! A világ bármely más országában sem leszünk otthon, mert mi ide születtünk! Találd meg itt az utadat, majd feladatot kapsz, az emberek éppen elég feladatot adnak az Irgalmas Rendi szerzeteseknek.

A szentmisét Józsefért ajánljuk fel. Születésnapról van szó, ez életünk földi kezdete. Már előbb megszülettünk Isten tervében, az emberek nem akadályozták meg, hogy az ember világra is jöhetett, Isten gondolata megvalósuljon, megszülethessen valaki. Ez akkora újság, amit az ember egy életen keresztül csodál. Isten éltessen Jóska és mindnyájunkat! Kérjük Isten kegyelmét, hogy jól érezzük magunkat Isten közelében, meg egymással!

Szentbeszéd

Mindenüket elhagyva követték Őt!

Kedves Testvérek! Nem merem újra kimondani ezt az igazságot! Megrettennénk mindannyian, akik itt vagyunk! Ezt hallottuk: Mindenüket elhagyva követték Őt!

A kérdés az: mi mindent kell elhagyni ahhoz, hogy követhessük Őt?

Venni kellene a bátorságot, lelkileg megerősödni annyira, hogy kimerjük mondani ezt az igazságot! Végeredményben mindenünket el kell hagyni, ha Isten művében szereplőkké, fontos tényezővé akarunk lenni!

Mit jelentenek azok, amiket elhagyunk? Mi az, amit nyerünk? Minden relatív! Mi az, amit mindenünknek tartunk? Mi az, amihez tíz körömmel ragaszkodunk? A kérdés az: miért? Mindent át kell gondolni! Mindent újra kell gondolni! A mai vasárnap a meghívások vasárnapja!

Hallottuk Izaiás meghívását, Pál apostol meghívását, Péter meghívását, társai meghívását. Én egy kicsit változtatnék, azt mondanám, ez a vasárnap az elhívások vasárnapja!

Ha igazán Isten ügyének szolgálatába akarunk állni, akkor mindegyikünket elhív az Isten!

Ez nem a papok ügye, nem a szerzetesek ügye! A világ sorsa, az ember sorsa az Isten ügye! A kérdés az: Mi engedünk-e az Istennek?

Engedjük-e, hogy Isten elhívjon bennünket a világ szolgálatára, egymás életének szolgálatára?

Mit kell elhagyni? Gondolkodásunkat tekintve mindent! Ha reálisak vagyunk, akkor semmit!

Isten elhív bennünket az ő műve szolgálatára

Egyen kell elgondolkodni, hogy Istennek nem az a legfontosabb, hogy Péter milyen halász? Esetleg ő a főhalász? Na és! Nekünk embereknek nem azon kell elgondolkodni, hogy a mindennapi munkánkban, e világi hivatásunkban mire jutunk! Ha valaki a legjobb építész, vagy zseniális informatikus. És? Nem erről van szó! Milyen orvos valaki? A munkáját jól kell végezni!

Istennél nem ez a legfontosabb! Ez a mindennapi életünk világa, a munka világa. Mi emberek a mindennapi munkánk világát sikerorientáltan képzeljük el. Azt hisszük, hogy az embernek sikeressé kell válnia ilyen-olyan-amolyan területeken. Legyen!

A munka világa arra való, hogy az ember előteremtse azt, ami szükséges ahhoz, hogy élni tudjon! Isten viszont elhív bennünket - mindegy, hogy az élet mely területén teljesítünk!

Isten elhív bennünket az ő műve szolgálatára! Mindenkit!

Akiket megkereszteltek, azok erre bólintottak is! Istennek mindennél fontosabb a világ! Isten azt várja tőlünk: hajtsátok uralmatok alá, vegyétek kezetekbe a világot, de ne tegyétek tönkre, ne használjátok ki! Ez a világ az emberek e világi otthona! Vigyázzatok rá! Miképpen élünk ebben a világban, ezzel a világgal? Életünk Isten ajándéka! Hajtsátok uralmatok alá a földet! Töltsétek be a földet! Szaporodjatok, sokasodjatok!

Az életfelfogásról van szó! Mi a fontos az embernek? Az ember fölismeri-e, hogy mire való az élete?

Isten azt várja tőlünk, hogy az ő munkatársai legyünk és egymás életét szolgáljuk! A világ sem a miénk! Az életünk sem a miénk!

Mindent félreértünk! A világ nem a mi tulajdonunk! Az életünk nem a mi tulajdonunk! A világ Istené! Az életünk Istené!

Legfeljebb birtokoljuk a világot!

Hűségesen kell birtokolni! Nem tehetjük tönkre! Mennyire érzi ezt a világ és érzik ezt az emberek maguk is, pontosan azok, akik tönkre teszik a világot, a mi otthonunkat! Kizsákmányolják, csak magukra gondolnak! Nem gondolnak a pár milliárd emberre és az utánuk jövőkre!

Életünk sem a mi tulajdonunk

Életünket csak kaptuk hűséges küldetésünk teljesítésére! Birtoklásra! Addig miénk az élet, amíg élünk! Adottságaink, sőt az egész életünk arra való, hogy másoknak elajándékozzuk! Nem tarthatjuk meg magunknak! Nem élhetünk önző emberi életet! Mindent félreértünk, ha így gondolkodunk!

A mai vasárnap ezért az elhívások vasárnapja! Isten mindenkit elhív az ő embermentő művének szolgálatára!

Jézus beszáll a bárkába és onnan beszél. A víz fölerősíti a hangot, technikai kérdés. Jézus Péternek mondja: emberhalász leszel. A görög Szentírás szerint: ezután embereket fogsz. Embereket érsz el és őket ragadod ki és hozod arra az ügyre, ami az ember ügye, ami az Istennel közös ügy!

Az a dolgunk, hogy vigyázzunk a világra, vigyázzunk az életünkre és egymás életére!

Így éljünk! Erre hív el bennünket az Isten, ebben bontakozik ki az életünk, ahogy törődünk a világ sorsával, ahogy törődünk egymással! Ez a kérdések kérdése! Az összes többi arra való, hogy valamiből megéljünk!

Isten segítségével képesek vagyunk

Legyünk nyugodtak, egyikünk sem tökéletes, de Jézus ismer bennünket! Isten ismer bennünket! Isten segítségével erre képesek vagyunk, egyedül nem! Azért tartunk ott, ahol tartunk, mert magunk akarjuk megoldani az életünket. Eltévedünk, rossz helyre célzunk! Oda tesszük a hangsúlyokat, amihez nincs köze az életünknek! Hangsúlyt teszünk karrierre, sikerre, elismerésre, több pénzre. Nincs köze a lényeghez! Gyengék vagyunk, esendők vagyunk, de Isten segítségével képesek vagyunk! Péter megtagadta Jézust és mégis ő a Péter! András, amikor mondják, hogy etessük meg az ötezer embert, Uram, itt öt kenyér van, meg két halacska! Jézus megeteti az embereket! Jakab és János édesanyja, amikor az első helyet kéri fiainak, akkor megtanulták Jézustól, hogy első hely a szolgálat helye! Tamás a hitetlen is leborult, rádöbbent arra, hogy Kivel van szemben és miről van szó!

Mai vasárnap elkezdődik az isteni műnek a kibontása! Ez a megváltás műve! Jézus ezért lett Ember, öltött emberi testet, hogy minket rávezessen arra, hogy a teremtett világról, a földünkről hogyan gondolkodjunk! Hogyan gondolkodjunk az életünkről és egymás életéről! Ha komolyan vesszük, akkor rádöbbenünk, hogy ezért születtünk! Az összes többi mellékes! Ha az ember ezt nem érti meg, nem fogja fel, akkor zsákutcában menetel és neki megy a falnak. Isten velünk van! Isten azt akarja, hogy szövetségesei legyünk!

Kezdődik hamarosan nagyböjt, amikor ez a titok kibontakozik számunkra! Ha ebből valamit fölfogunk, akkor van remény arra, hogy értelmes életet élünk!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Kérjük Isten kegyelmét, hogy legyen bátorságunk elfogadni Isten elhívását! A dolgunkat, a munkánkat tegyük odaadóan, áldozatosan, de nehogy célt tévesszünk, mintha ebben kellene kiteljesedni az életünknek! Legyenek örömeink, eredményeink, de igazi feladatunk a világra vigyázni és az életet vigyázni!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Az áldással befejeződik a szentmise. Kérjük Isten áldását, mert szükségünk van rá, a magunk erejéből csak emberi eredményeink lehetnek. Isteni eredményekre van szüksége a világnak. Csak aki sikeres, azt gondoljuk igazán eredményesnek. Legyen bátorságunk arra, hogy tudjuk helyre tenni a dolgokat! A feladataink fontosak, azokat becsületesen, odaadóan kell végezni, meg kell tenni, mert nem lehetünk naplopók, ingyen élők, de nem erre születtünk! Amire igazán szükségünk van, az ennél több!

Arra születtünk, hogy Isten gondolatát, tervét megvalósítsuk! Vigyázzunk a világra és vigyázzunk egymás életére! Ezért születtünk!

Isten áldása segítsen bennünket ebben! Balázs áldás lesz egyszerre az egész közösség részére. Ezen a héten már hamvazószerda van, szigorú böjti nap. Elkezdődik a nagyböjti idő, ennek az isteni titoknak a kibontása. Ezen a héten 11-én lesz a betegek világnapja, a kórház kápolnájában gondoljunk erre. Ezen az estén jó lenne, ha minél többen szentmisén való részvétellel ünnepelnénk! Isten segítségét kérjük, hogy emberi arcunkat el ne veszítsük, miközben a betegség terheit hordozzuk! Nem kis feladat!

Szent Balázs vértanú püspök közbenjárására őrizzen meg titeket Isten a torokbajtól és minden más bajtól az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

+  A M E N  +

 

---

Évközi 4. vasárnap

2016. 01.31.

Szentmise bevezetése

Jöttünk! Mindannyian jövünk ezeken a napokon, hiszen szükségünk van Isten segítségére! Szükségünk van arra, hogy béke szülessen bennünk!

Isten hozta a Testvéreket! Úgy tűnik, hogy a béke Isten nélkül elképzelhetetlen! Ha nem Isten van a középpontban, akkor a mi egyéni törekvéseink, egyéni célkitűzéseink biztos, hogy szétrombolják a békét! A békétlenség emberi érdekek ütközése!

Ebben a szentmisében különösképpen is kérjük Isten kegyelmét, hogy béke legyen a szívünkben és békében éljünk egymással!

Ma senki nem kért szándékot, amire fölajánljuk ezt a szentmisét. Ennek kifejezetten örülök, mert kis szabadságom adódik ilyenkor. Ajánljuk fel ezt a szentmisét Európáért és Magyarországért, azért, hogy békében éljünk egymással, ami nem megalkuvást jelent!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Szinte most volt karácsony és amikor adventben karácsonyra készültünk, akkor ismételten előhoztam ezt a gondolatot: Készül-e Európa karácsonyra? Készülhet-e egyáltalán Európa karácsonyra? A karácsony Úrjövet! Az adventi időben az ember készíti a lelkét, készíti a világát Isten befogadására! Akkor azon elmélkedtünk:

Akarja-e Európa Istent, akarja-e Európa behívni világába az Istent? Mondhatjuk azt is: akarja-e Magyarország Istent?

A farsang nagyon rövid lesz. Hamarosan itt lesz nagyböjt, amikor húsvétra készülünk. A mai evangélium kapcsolat a karácsonyra készülő és a húsvétra fölkészítő gondolatok között.

Amikor Jézus föllépett a názáreti zsinagógában, akkor elmondta a küldetéséről szóló beszédét, amiben új üdvösségrendet hirdetett meg! Jézus minden ember üdvösségét hirdette meg, nem csupán a zsidók üdvösségét! Ez lényeges!

A zsidók várták a Messiást! Mi azt mondjuk: eljött Jézus! Ő a Messiás!

Elkezdődik az áskálódás, ami Jézus halálához vezet

Első pillanatban a zsidók is úgy gondolták, hogy Jézus a Messiás, de amikor kiderült, hogy Jézus nem az ő álmaik beteljesítője, akkor elkezdődött az áskálódás, elkezdődött a szembeszegülés! Mindjárt itt az első alkalommal Jézus meghirdeti Isten és ember közös történetét! Ez a döntő! Az üdvösség rendje azt jelenti: Isten velünk együtt küzd, velünk együtt harcol a mi életünkért, a mi jobb éltünkért, a mi jobb világunkért!

Jézus meghirdette az Istent elhagyó embernek: térjen meg, térjen vissza az Istenhez!

Ezzel az igehirdetéssel elkezdődik Jézus útja, amely Jeruzsálembe vezet, ahol halálával megpecsételi emberszeretetét, hogy mindvégig szeret bennünket!

Az idei nagyböjtben húsvétra készülve majd ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk: Visszahívjuk-e Istent az életünkbe? Visszahívjuk-e Istent Európába? Visszahívjuk-e Istent a világunkba? Húsvét e felé a kérdés felé fordítja gondolkodásunkat, mert ki lehet űzni Istent a városainkból! Ki lehet űzni Istent az életünkből!

Isten nélkül meginog az életünk, a világunk

Csakhogy, ha ez megtörténik, akkor életünk alapjai inognak meg! Tessék egyszer tudatosan belehallgatni abba a problémaözönbe, ami arról szól, hogy az emberek elveszítették éltük alapjait, nem tudnak egymással mit kezdeni! Elgondolkodhatunk azon, miért jutott oda Európa, ahol van! Ha kiűzzük Istent a világunkból, akkor a világunk alapjai tűnnek el! Európa ma attól szenved, hogy meginogtak az alapjai! Azt a Sziklát, amire épült Európa, sőt - kiterjesztve mondhatjuk, - amire épült a világ, azt egyszerűen szétmorzsoltuk!

Ez a világ homokra épült, ezért veszélyben van, mert ami homokra épül, az elveszíti a szilárdságát! A kérdés az: a világunkból kiűzött Istent, az életünkből kiűzött Istent visszahívjuk-e, akarjuk-e?

Legkiszolgáltatottabb hatalom a szeretet

A mai evangéliumot hallgatva azon is elgondolkodhatunk: Meg lehet sérteni az Istent? Megsértődik az Isten az ember orcátlansága miatt?

Isten a jóság! Isten a szeretet! Istent nem lehet megsérteni, az ember erre nem képes!

Ha körülnézünk, nézzük a tv műsorokat, a különböző filmeket, olvassuk a különböző könyveket, kiadványokat, akkor tömegével találkozunk azzal, hogy hogyan sértegetik az Istent! Ezt próbálná meg a világ a zsidók Istenével! Ezt próbálná meg a világ Allahhal, a muszlimok istenével. Istent nem lehet megsérteni! Mi keresztények mindezt tudomásul vesszük, ilyenkor mindig a szeretetre hivatkozunk!

A szeretet hatalom, de kiszolgáltatottá is teszi az embert!

A mi Istenünket lehet sértegetni, a mi Istenünkből lehet gúnyt űzni és mi egyszerűen tudomásul vesszük! Becsapott bennünket a legfontosabb üzenet, a szeretet üzenete? Igen, a szeretet hatalom, de a szeretet tesz legkiszolgáltatottabbá is bennünket! A szeretet hatalom! A szeretet útja az egyetlen út, nincs más út! Ez hosszútáv! Annak az embernek, aki ezt magáévá teszi, annak tudni kell, hogy mennyi áldozatot követel ez tőlünk!

De amikor szemet - szemért, fogat – fogért emlegetnek, akkor mindenek ellenére ez az egyetlen út: Jézus útja, aki a szeretet útján járt és erre hív bennünket!

Gondolkodjunk el azon: Mi kell ahhoz, hogy újra fölépüljön az életünk? Mi kell ahhoz, hogy újra fölépüljön az a világ, amelyben élünk, mert ez most veszélyben van! A következményeket vállalják azok, akik az Istent sértegető gondolatokat hangoztatják?

A názáretiek nem értik Jézus titkát

A történet akkor fordul meg, amikor kiderül, hogy a názáretiek nem értik Jézus titkát! A názáretiek nem értik a názáreti Jézus titkát!

Nem tudnak mit kezdeni József Fia hallgatásával

A názáretiek nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy itt élt harminc éven keresztül velük ez a Fiatalember és eddig hallgatott. Eddig végezte napi munkáját, mint akármelyikük. Kapcsolatot létesített emberekkel, talán csak arra figyelhettek fel, hogy ezekben a kapcsolatokban olyan értékek lehettek, amikre talán rácsodálkoztak.

Nem tudnak mit kezdeni a beszélő Jézussal, aki a názáreti zsinagógában elkezd beszélni

Azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy Jézus arról szól, hogy eljött az Isten kegyelmi esztendeje ma! Jézus így mondja: ma! A zsidók tudták, hogy a kegyelmi esztendő a jubileumi esztendő, amely mindent átrendez és mindent visszarendez a helyes rendbe! Ennek örültek, csakhogy Jézus azt mondja, hogy Istennek ez a kegyelmi esztendeje nem 50 évenkénti.

Jézus azt mondja, hogy Istennek ez a kegyelmi esztendeje napi, mindennapi! Akkor lesz vége a csodálatnak, akkor derül ki, hogy nem tudnak mit kezdeni a hallgató József Fiával és a beszélő Jézussal, amikor rádöbbennek arra: hogy lehet József Fia, Jézus az Isten Fia, a Megváltó, a Messiás, amikor nem teszi nekik ugyanazokat a csodákat, amikről már hallottak. Jézusban ők nem a Messiást várták, hanem a csodatévőt, aki az ő vágyaiknak, elvárásaiknak beteljesítője! Talán még ezen is túlléptek volna, ha Jézus nem kezd arról beszélni Illésre, Elizeusra hivatkozva, hogy Isten nemcsak a zsidók Istene! Isten mindenkié! Illés idejében Isten gyógyító ereje miért a száreptai özvegyasszony esetében jelenik meg, aki nem zsidó! Elizeus idejében miért a szíriai Námán esetében találkozunk Isten gyógyító erejével, aki nem zsidó!                       

Akkor döbbentek rá, hogy a zsidó kiváltságaiknak vége! Akkor kiderül nekik, hogy Isten mindenkié! Ezzel kezdődik az üdvösség új éve!

Ezzel kezdődik az újszövetség az emberiség történetében! Isten mindenkivel szövetséget köt! Jézus tanításában és példájában új irányelvet ad, a szeretet parancsát! Ez az, ami aztán végképp elfogadhatatlan! Egyrészt, mert vége a kiváltságoknak, másrészt a szeretet parancsa az egyetlen eligazító elv! Akkor ez azt jelenti, hogy minden ember a testvérem! Minden ember Isten gyermeke! Ez az, ami összeütközést eredményez! Jézus, akit ők jól ismertek, akit talán szerettek is, ettől a pillanattól kezdve nem kell!

Űzzük ki a városunkból, űzzük ki az életünkből Jézust! Valójában ez a kérdés: Visszahívjuk-e Jézust az életünkbe? Visszahívjuk-e Jézust a városainkba, a falvainkba, a világunkba? A mai vasárnapon ez a döntő kérdés, amire mindegyikünknek válaszolni kell!

Istennel játszadozhatunk, valójában Isten sértegetése a mi szégyenünk, a mi vesztünk! 2016-ban, a harmadik évezred elején, amikor mögöttünk van karácsony és amikor előre tekintünk, húsvétot szeretnénk majd ünnepelni, akkor ez a kérdés mindennél fontosabb! Az, amit itt hallottunk, hogy Jézus átment közöttük, ott hagyja őket, ez csak azt fejezi ki, hogy most még nem jött el az az idő, amikor majd Jézus azt a meghirdetett értékrendet, a szeretet üzenetét életével is megpecsételi! Addig még az embernek lesz lehetősége szembesülni önmagával, mérni az életét Jézushoz, a jézusi tanításhoz!

Még van időnk! Ma itt vagyunk! Az Egyház az üdvösségnek azt a lehetőségét adja nekünk mindennap, hogy az ember eldöntheti: Istenhez tartozik, Jézushoz tartozik, vagy nem!

A mai vasárnap arra figyelmeztet bennünket, hogy a döntését mindenkinek meg kell hozni!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves, jó Testvérek! Ebben az imádságban most különösképpen is gondoljunk a kereszténység legnagyobb erejére, a szeretetre. Ez az egyetlen lehetőségünk! Ugyanakkor a szeretet a legnagyobb gyengeségünk is! A szeretet korlátoz bennünket! A szeretet visszafogja az embert, amikor gyűlölködéssel, indulatokkal találkozik! Kérjük a jó Istent, hogy mindig tudjunk hinni abban: minden erőszaknál nagyobb hatalom a szeretet! Kereszténnyé, áldozatos emberekké kell válnunk, hogy ezt meg tudjuk jeleníteni!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Isten áldása segítsen, erősítsen bennünket, hogy valamit meg tudjunk sejtetni az emberekkel abból az életgazdagságból, ami az Istennel kapcsolatban lévő ember életéből árad! Sokszor halljuk napjainkban, hogy hogyan integrálódjanak a muzulmánok, amikor Európának értéke sincs! Mire hivatkozzunk? A muzulmánok csak a maguk értékeit jelenítik meg, ők erre is gondolnak elsősorban. Vissza kell állítani az értékeink rendjét!

Erre lehetőség az, hogy kedden, február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe lesz. Ünnepeljük meg ezt a napot! Üdvösségünk útján ez nagyon fontos esemény. Kommunista évtizedekben munkanap volt, ma is munkanap. Akkor esténként tömve voltak a templomok, amikor egy munkanapra eső egyházi ünnep volt. Még azokból az évtizedekből is van mit tanulni! Február 3-án Szent Balázs vértanú, püspök ünnepe lesz. Balázs áldást adunk! Aki tud, ünnepeljen hívő, keresztény módon. Köszönjük meg a jó Istennek a lehetőségeket! Krisztus ezt hozta el nekünk! Minden vasárnap erre figyelmeztet bennünket!

+  Á L D Á S  +

 

---

Évközi 3. vasárnap

2016.01.24.

Szentmise bevezetése

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket! Ebből a gyönyörű szép téli világból megérkezünk ide, az Isten világába, amely még ennél is szebb, hiszen ez a kegyelmek gazdag világa! Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kereszténység nem a könyvek vallása, bármennyire is Szent Könyv a Biblia és nagyon fontos nekünk! Lehet, hogy picit önkényesnek tűnik, amit mondok:

A kereszténység a közösség vallása! Közösség Istennel, Jézus Krisztussal és egymással!

Isten ezt a perspektívát szánja nekünk

Ez a közösség lélegzik, ez a közösség él! Vannak fájdalmai, bánatai, vannak örömei!

Örömünkre szolgál! Ma, hogy imádkozhatunk Paliért, akinek holnap lesz a névnapja, aki ezt a nagyon felemelő énekes szolgálatot és egyéb szolgálatokat is szívesen vállal.Vannak gondjaink is! Gondunk többek között egy család gondja, ahol a nagymama, az édesanya nagyon sok szenvedést hordoznak. Gondoljunk rájuk.

Fájdalmunk Péter Atya! Azt hittem, hogy ma már nem lesz itt, mert már meggyógyult! Imádkozzunk azért, hogy minél előbb mehessen haza az övéihez, a közösségéhez! Jó lenne, ha mi is mindig úgy tudnánk viselkedni, hogy megérezhetné azt, hogy közösséget vállalunk vele! Igen nagy gondunk! Egy családban egy kéthónapos kicsi gyermek halt meg. Osztozzunk a család fájdalmában! Ha mindent Isten szemszögéből nézünk, akkor még ez a tragédia is más értelmet nyerhet! A család ezt fölismerte, mi segítünk nekik abban, hogy a velük való kapcsolatunk erőt adjon nekik a továbbiakban is!

Így vagyunk mi együtt

Isten akarata szerinti világ reményével szívünkben ünnepelünk! Hisszük, hogy ebben a nagyon emberi világunkban Isten kegyelmének van ereje! Ez az erő Általa bennünk van!

Szentbeszéd

Minden vasárnap ezzel a hittel, ezzel a tudattal hallgatjuk az Igét és szólal meg a pap: Ma beteljesedett az Írás!

Kedves Testvérek!

Az Írás régmúlt időkben íródott, de ma is érvényes! Azt jelenti, hogy az Írás a mi életünkben támad új életre, a mi közösségeinkben fejti ki erejét! Vagy így, vagy kár felolvasni! A mai vasárnap központi üzenete szerint Jézus elkezdi megváltói tevékenységét! Az üdvösség új rendjével szembesít bennünket, embereket! Azt hallottuk: Ma elérkezett az Úr esztendeje! Márk evangéliumában ugyanennek a mondatnak az üzenete kiegészül egy jelzővel:

Ma elérkezett az Úr kegyelmi esztendeje!

Ez a döntő! Valójában ez fejezi ki az üzenet lényegét: az Úr kegyelmi esztendeje! Jézus, amikor Izaiás könyvéből felolvasta a hallottakat, akkor a zsidók előtt világos volt, hogy mit jelent ez: a kegyelmi esztendő! Ez a kegyelmi esztendő azt az üzenetet hordozza, amiről az elmúlt évben egyszer-kétszer hallhattunk is itt az elmélkedésekben.

A kegyelmi esztendő az Úr jubileumi esztendeje volt a zsidók számára! Új világ kezdődik! Minden megújul!

Jubileum az ötvenedik év, amikor megfújják az ökör szarvából készült tülköt. Ez azt jelenti, hogy minden megújul! Egy új világ kezdődik! Mindenki visszakapja a javait, amiket akár elveszített, akár eladott. A rabszolgákat fel kell szabadítani ebben az esztendőben! Vagyis mindenki újat kezdhet!

Mindenki újat kezdhet a javai birtoklásával, birtoklásában. A zsidóknak egészen más fogalmuk volt a javakkal kapcsolatosan. Ők nem tulajdonolták a teremtett világot, hanem birtokolták. Ők abban a tudatban éltek, hogy a föld az átadatik az embernek hűséges használatra. A föld gyümölcsét, javait a maga javára fordíthatja az ember. Az is ott van, hogy ezeket a javakat egymással meg kell osztani! Az ötven esztendőben bármi történt is, bárki rosszul gazdálkodott, veszített, vagy mindenét elveszítette, az ötvenedik esztendőben minden visszakerült. Abban az időben rabszolgaság van még. Minden rabszolgát felszabadítanak! Új, szabad életet kezdhet a rabszolga is!

Jézus Isten Lelkét kínálja fel az embernek

Jézus, amikor ezt az Írást választja, akkor ezzel ki akarja fejezni küldetésének lényegét! Izaiás Jézus küldetését fogalmazza meg ezzel a szentírási résszel! Ma beteljesedett az Írás! Az Úr Lelke van Rajtam! A világ, amelyben élünk éppen ezt a Lelket, az Isten Lelkét veszíti el, amely Lélek, ha bennünk lakozik, - ahogyan olvassuk az Írásban – akkor, akiket az Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai!

Ez az új, amivel Jézus az emberek elé áll! Isten Lelkét kínálja fel, hogy az ember Isten fiaként tudjon élni! Isten meg akarja menteni a világot! A világ az ember! Isten meg akarja menteni az embert, külön-külön mindegyikünket! Kitől? Önmagunktól!

Bennünket, embereket nem egymástól kell megmenteni, hanem önmagunktól!

Az ember tragédiája az, hogy az ember mindig csak a maga javát nézi, csak magára gondol! Ez elveszi az Isten Lelkét! Jézus meghirdeti ezt a kegyelmi esztendőt, ezt az új életet, a felszabadult ember életét, annak az embernek életét, aki megszabadult önmagától és fölismerte azt, - amiről hallottunk ma a szentleckében, - hogy az ember közösségi lény. Az Egyház, a közösség ezt az igazságot jeleníti meg és a közösséget az emberi testhez hasonlítja, amely testnek sok tagja van. Mindegyik tag nagyon fontos, nem csupán a fejünk, nem csupán a szívünk, mindenegyes tag fontos! A döntő ez! A felszabadult ember, az önmagától megszabadult ember rádöbben arra, hogy egy közösségben találja magát, egy közösség tagja!

Ebben a közösségben mindenki adja, amije van! Ettől közösség a közösség! Adja azt, amije van!

Az isteni kegyelmi adományok különfélék, mindenkinek van valamilyen adománya! Ez nem a sajátja, ezt a többiek javára kapja, a többiekkel való kapcsolatunk építésére, együttélésünk javára kapja mindegyikünk! Ez az üzenet!

Az Egyház küldetése

Jézus ezzel az üzenettel jön: ma beteljesedett az Írás! Ezt az üzenetet viszi tovább az Egyház! Jézus megalapítja az Egyházat! Az Egyház küldetése továbbvinni ezt az örömhírt, az Úr kegyelmi idejét! Modern teológiai fogalommal: az üdvösség rendjét megjeleníteni ebben a világban! A megváltás az, hogy egymásért vagyunk, ez azt jelenti, hogy üdvösség támad, közösség támad! Együtt, egymással összetartozunk és így éljük az életünket!

Az Egyház műve

Az Egyház folytatja az Isten emberszerető jóságát! Lukács evangélista az első keresztény közösség tagja. Jézus föltámadása után csatlakozik a keresztény közösséghez. Lukács három neuralgikus kérdéskört emleget: a szegényeket, a börtönben lévőket és a vakokat.

A szegények 

A szegények azok akik mindig kiszorulnak! A szegények azok, akiken átnéznek! A szegények azok, akiket meg kell látnunk, akik mellett nem lehet elmenni, akikhez le kell hajolni, akiket vissza kell hozni a közösségbe! Ez a küldetése az Egyháznak és minden keresztény közösségnek!

Szabadulás a börtönből

Ott a rabszolgákról van szó. A megkötözöttségükre kell gondolni! A megkötözöttségünk azt jelenti, hogy csak magunkra gondolunk! Akinek csak a saját egyéni ügye a fontos, az megkötözött ember, rab! Ennek a börtönnek kell kinyitni az ajtaját! Az embernek ki kell jönni ebből a rabságból és el kell indulni a másik ember felé! A mostani Szentatya különösen ezt az elindulást hangsúlyozza! Amikor személyesen is találkozhattam vele, akkor nekem is ezt mondta: induljunk el! Induljunk el egymás felé, mert csak egymást tudjuk kiszabadítani ebből a börtönből!

A látás

Milyen fájdalmasan tapasztalja mindegyikünk, amikor valaki vakon megy az úton! Meg van győződve, hogy az az út, az út! Mindenki tudja már, hogy vak, mindenki tudja már, hogy rossz úton jár, a vesztébe rohan! De ő még mindig azt hiszi, hogy lát! A keresztények küldetése, hogy segítsünk egymásnak, hogy ne a vesztünkbe rohanjunk, hanem higgyünk abban, hogy egymás felé kell elindulnunk! Egymással kell találkoznunk! Együtt megyünk az úton!

Az Egyház az úton lévők közössége, nem magányos vándorok vagyunk! Közösségben, egymásra figyelve, egymásnak segítve együtt megyünk az úton! Ebben a modern világban az ember megmentésre szorul! Ez a krisztusi üzenet erről szól!

Szegények vagyunk és azt gondoljuk, hogy nekünk mindig kell valami! Erről szól a világ! Mindenki követel valamit magának! Rabok vagyunk, bezárkózunk a magunk világába és szenvedünk attól, hogy nekünk milyen idegen ez a világ! Vakok vagyunk, mindenki megy a maga útján, mindenki meg van győződve arról, hogy ez az út az út!  Könnyű kritizálni mindig visszatekintve, visszanézve bizonyos tapasztalatok birtokában. Demagógia!

Egy új világról van szó! Az Úr kegyelmi világáról van szó! Az embernek meg kell tanulnia, hogy mindennél nagyobb boldogság adni!

Megváltásunk nagy lehetősége, hogy ezt az adósságot törleszteni tudjuk: Isten felé: Istenhez tartozunk! Egymás felé: egymással összetartozunk!

Ez a keresztények világa! Ez a megváltottak világa! Ez a jövő ígérete!

 +  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Ilyenkor mindig a közösség imádkozik! Egyedül is lehet imádkozni odahaza a szobánkban, vagy bárhol. De ez az ima a közösség imája! Örüljünk együtt Palival, akinek örömében szívesen osztozunk, hiszen egy lánya Teréz Anya nővéreinek közösségében szolgál. Kérjük Péter Atya gyógyulását, hogy a közösség, amelyet ő vezet, visszanyerje és tovább szolgálhasson! Gondoljunk arra a családra, ahol a nagymamára olyan nagy szükség van, már dédunokáknak, unokáknak, gyermekeknek. Másik család, ahol gyermekek közössége alkotja a családot, de ez a fájdalom, amely most rájuk szakadt, várja, hogy osztozzunk! Imádkozzunk!                                                                                   

Mi Atyánk…

Könyörögjünk!

Kérünk mindenható Istenünk, add, hogy éltető kegyelmed erejéből mindig boldogan szolgáljunk neked, Krisztus a mi Urunk által! Amen.

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Az áldással befejeződik a szentmisénk! Ebben a záró könyörgésben azért imádkoztunk, hogy mindig méltóképpen tudjunk szolgálni az Úrnak! Ehhez ad erőt az Isten Lelke, mert ez minőségi szolgálat! Az áldás erőt, segítséget ad! Az istenellenes hatalmak mindig ezt a szolgálatot igyekeznek cáfolni! A hívő embereket beszorítani a templomba! Az ajtón kívül semmihez nincs közük! Azt a közeget a világ uralja! A világ megújulásra vár és csak azok a felszabadító üzenetek tudják megújítani a világot, amelyek általunk valósulhatnak meg! Erre óhajtozik a hitetlen is, csak zavaró tényező ez a keresztény értékrend! De nincs más értékrend! Az összes többi érdekrend! Fogadjuk az Isten áldását!

+  Á L D Á S  +

 

---

Évközi 2. vasárnap

2016.01.17.

Szentmise bevezetése

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket!

Kedves meglepetés is van számunkra, egyébként minden vasárnap meglepetés, mert soha nem tudjuk, hogy az Isten milyen ajándékot készít nekünk ezeken az ünnepnapokon.

Ezek kegyelmi ajándékok, Isten szeretetéből forrásoznak! Azért fontosak, hogy kibírjuk a hét hétköznapjait!

A meglepetés Pista bátyám, - mondhatom így - aki a ministránsokkal együtt jött ki, Fradi meccsen szoktunk együtt drukkolni. 80 éves születésnapján megajándékozza önmagát egy ministrálással, visszaemlékezve arra, hogy gyerekkorában milyen örömöt jelentett neki, hogy ministrálhatott, szolgálhatott az Úr asztalánál. Kedves István, Isten hozott közénk! Nagyon örülök, hogy együtt ünnepeljük ezt a titkot, ezt a misztériumot az Úr asztalánál, amely asztal összegyűjt és közösséggé ölel bennünket!

Van kellemetlen meglepetés is, Péter atya, aki sajnos itt ücsörög egy széken. Ez azért meglepetés, mert ő fiatalember és az ő helyzetéből látszik, hogy az influenza mire képes, levette a lábáról. Reméljük, hogy a kórházunkban segítenek neki. Egyben biztos vagyok, hogy itt ma kap segítséget. Az orvosok mire képesek, próbálkoznak.

Ilyen sajátos módon kezdődik mai ünneplésünk az Úrral, aki hív bennünket, hogy hozzá tartozzunk! Abban biztosak lehetünk, ha Hozzá tartozunk, akkor egymással is összetartozunk! A szentmisét a Szűzanya tiszteletére ajánljuk fel, aki egyik kulcsszereplő a mai evangéliumban, ami a kánai menyegzőről szól. Aktuális és nagyon találó is ez a mai szentmiseszándék. A Szűzanya segít bennünket abban, hogy valóban eltaláljunk Istenhez!

Per Mariam ad Jesum! Szűzanyával együtt menjünk Istenhez, mint közösség! Az Egyház a keresztények közössége vándorúton van Isten felé, az örökkévalóság felé!

Szentbeszéd

Micsoda szerencse, hogy az Ószövetség vizét mi már nem ismerjük! Nekünk az Újszövetség borából jutott!

Kedves Testvérek! A mai vasárnapon a kegyelmi teljességet csodáljuk! A csodálatnál még többről van szó, abból a kegyelmi gazdagságból részesülhetünk, amit Jézus kínál nekünk!

Jézus a kegyelem, az irgalom borát kínálja nekünk olyan bőkezűen, hogy fölülmúlja minden várakozásunkat!

A lelki adományok

Isten nem bánik szűkösen a Lélekkel! Isten bőségesen osztogatja a Lelket! Hallottuk a mai szentleckében: Isten külön-külön mindenkinek különböző lelki adományokat osztogat! Senki sem teheti meg, hogy álszerénységből hátrébb lép, mintha neki nem lennének adományai!

Isten senkit sem enged el üres kézzel! Isten mindenkit föltarisznyáz! Isten mindenkinek éppen elegendő kegyelmi ajándékot ad, amennyi elég ahhoz, hogy emberhez méltó életet éljen, sőt új életet éljen, Jézus akarata szerinti életet!

Ha kicsit körülnézünk világunkban, akkor ez a kegyelem mintha belénk szorult volna! Azt a kegyelmet, amit Isten nekünk adott, mintha elrejtenénk, sok mindenre hivatkozunk, hogy miért! A Szentírás figyelmeztet:

Amikor elárad a bűn, akkor túlárad a kegyelem! Most ezért a túláradásért kell nagyon imádkozni, különösen itt Európában!

Egyedül ez az erő, ez az isteni gazdagság menthet ki bennünket az árból, különben elsodor bennünket! Mi lesz velünk? Hogyan tovább? Mi lesz Európa kereszténységével? Mi lesz Európa kultúrájával? Mi lesz azzal az örökséggel, amit ránk hagytak?

El kell gondolkodnunk azon, hogy komolyan vállaljuk-e a kegyelem szövetségét?

A kegyelem szövetsége

Az Ószövetség a törvények szövetsége volt, amit Isten Mózes közvetítésével ajánlott a népnek! Jézussal a kegyelem szövetsége, az Isten szeretetének szövetsége kínáltatik föl mindegyikünknek, minden embernek! Éppen az idők jelei is figyelmeztetnek bennünket arra, hogy ezt újra kell gondolnunk, mindig újra, meg újra! Az Egyház elénk tárja az igazságokat évről-évre, három éves ciklusban mindazokat a legfontosabb igazságokat figyelmünkbe ajánlja, amik nélkül nem tudjuk kialakítani keresztény öntudatunkat!

Most újra kell gondolnunk ezt a Jézus által fölkínált lehetőséget! Talán, ha ezt komolyan vesszük, akkor megmenekülhetünk! Isten mindig az ember menekülésére, az ember megmentődésére kínálja fel kapcsolatát! A Szentírás, a próféták szövetségnek mondják az Isten által fölkínált kapcsolatot!

A törvények

Hagyjuk magunk mögött a törvények szövetségét, bár ma ezt is újra kell értelmezni, mert a törvények, az új-régi kínálata mintha kicsúsztak volna a kezünkből! A törvényekre hivatkozó szövetség a közösség megteremtése érdekében felkínált lehetőség! A törvények a közösséget védik! A közösség tagjai akkor tagjai a közösségnek, ha ezeket a törvényeket magukévá teszik! Akár egyházi, akár másfajta törvények biztonságot, védelmet jelentenek de csak azoknak, akik ezeknek a törvényeknek betartását magukévá teszik! Nem lehet a közösség tagja az, aki ezeket semmibe veszi, illetve úgy gondolja, hogy ő a közösség tagja, de valójában bomlaszt!

Az a szövetség, amit Isten fölkínált Mózesen keresztül a választott népnek, az a közösségteremtés lehetősége volt! Azok a törvények, amiket Isten adott, azok szükségesek voltak ahhoz, hogy a közösség létrejöjjön! A törvények megtartása által a közösség védelemben részesül! A törvények megtartása az embert átalakítja, átalakította!

Ha a történelmet nézzük, ha a magyar történelmünket nézzük, gondoljunk Szent Istvánnal kezdődően a törvényekre. Sok ember arról beszél 1000 év után, hogy azok a törvények, kegyetlenek, szigorúak voltak.! Még Szent István szentségét is kétségbe vonták, vonják, mivel olyan törvényeket hozott, amilyeneket!

Ha azok a törvények nincsenek, akkor ma nem vagyunk!

A törvények közösségteremtő erők! A törvények közösséget védenek! Akik ezeket a törvényeket magukévá teszik, azok a közösséget építik, hordozzák, fönntartják mindazt az életet, mindazt a lehetőséget, amelyek ez által adatnak a közösségnek, az embernek!

Jézus új lehetőséget hoz, a kegyelem szövetségét

Ez az Isten szeretete irántunk! Irgalmasság éve van, a kegyelem Isten irgalmassága, Isten szeretete! Jézus által fölkínált szövetség: Isten szeretete irántunk, amely szeretet egészen más lehetőséget biztosít, mint a törvények!

A törvényeket be kell tartani, a szeretettel meg élni lehet! Micsoda különbség!

Erre a lehetőségre, a szeretet lehetőségére kell gondolni újabban sokkal, de sokkal többet!

Isten szeretete lehetőség! Ha ezzel tudunk élni, akkor lelkileg gazdagodunk! Ez a lelki gazdagság akkora erő, amit nem lehet karddal megszüntetni, vagy legyőzni!

A kegyelmi adományok

Amikor retteg a világ az erőszaktól, a terrorizmustól, meg mi mindentől, akkor ez a lelki erő, a kegyelmi erő az, ami mindennek ellenállhat! Ez azt is jelenti, hogy a szeretettel élni kell! Mindenkinek vannak adományai, azokat nem azért kapta, hogy elrejtse, hogy a maga pecsenyéjét sütögesse. A kegyelmi adományokat használjuk, egymás javára fordítsuk!

A kegyelmi adományok nem mások, mint a közösség építésére szánt ajándékok! Mekkora lépés a törvény után!

A szeretettel lehet élni, de a szeretettel vissza is lehet élni

A Szentírás az Isten-ember szövetséget a házasság képével fejezi ki. Ez a szeretet, amely felszabadít! A törvény megkötöz, kötelez, ahhoz tartani kell magunkat! Aki nem teszi, azt megbüntetik! A szeretet lehetőség! A szeretetet felkínálják, azzal lehet élni! Sajnos, azzal vissza lehet élni! Kereszténységünknek ezt az üzenetét nevetségessé teszik azok, akik ma elözönlik Európát és a világot.

Gyengeségnek tartják ezt a felszabadító erőt, elsősorban azt, hogy ezzel vissza lehet élni, de itt van az ember szabadsága, az ember lehetősége! A jót nem lehet parancsolni!

Az egymásért hozott áldozatokat nem lehet parancsszóra tenni, ezek vagy kiépülnek világunkban, gondolkodásunkban, vagy nincsenek!

Nagyon fontos az önkéntesség, a szabad lehetőség

Jézus ebben az embermentő programban az önkéntességet, a szabad lehetőséget tartja nagyon fontosnak! Az embernek el kell jutni idáig, ez lelki fejlődés műve és eredménye!

Micsoda bizalom az ember iránt, hogy tud élni a szeretettel! Ez a bizalom akkor sem fogy el Isten részéről, ha mi újra meg újra visszaélünk vele, mert ez az emberhez méltó gondolkodás! Ez a gondolkodás képes hordozni az életet! Vannak más irányzatok, amelyek ezt a szent küldetésünket mellékvágányokra tudják vinni!

Jézus műve elindul, a karácsonyi ünnepek után átéljük ennek az embermentő műnek egyes mozzanatait, az emberi élet Istennel való kapcsolatának titkát. Menyegzőn vagyunk, a kánai menyegzőn, amely kifejezi: Isten kapcsolata velünk: szeretetkapcsolat!

Olyan ez a kapcsolat, mint amelyben két ember elkötelezetten fogadja el egymást, nem úgy, hogy éppen föllobbantak, hanem elkötelezetten! Ebben a kapcsolatban bontakozik ki Isten és ember kapcsolata! Ebben a kapcsolatban bontakozik ki az emberi élet! Ebben a kapcsolatban van jövője az embernek!

A mai vasárnapon komolyan el kell gondolkodnunk azon: Isten szeretete lehetőség!

Ne feledjük el, ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, nem csupán a mi emberi adottságainkra hivatkozhatunk, hanem mindennél inkább hivatkozhatunk a kegyelemre, Isten segítségére, Isten jóindulatára, Isten bátorítására!

Ez a Lélek, akit Isten megad mindenkinek, csak amikor tervezzük az életünket, abban legyen helye a Léleknek! 

+  A M E N  +

 

---

Urunk megkeresztelkedése

2016. 01.10.

Szentmise bevezetése

Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!

Minden alkalommal így kezdjük a szentmisét. Isten egybeölelő szeretetét kérjük, hogy ismerjük föl mindannyian egymásban, hogy Isten gyermekei vagyunk! A keresztség révén leszünk a keresztény közösség tagja. Ma Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe van. Nem azért vagyunk keresztények, mert megkereszteltek bennünket, bár ez a belépő a keresztények közösségébe. Nevünk nem a keresztség miatt keresztény - krisztuskövetésünket fejezi ki.

A keresztségben Istenhez kötöttük az életünket! Ez kötelék! A vallás neve latinul religió, ez is azt jelenti, hogy az ember odakötözi Istenhez az életét! Emberi kapcsolataink is vagy ilyenek, vagy nem sokat számítanak! Vagy odakötözzük egymáshoz magunkat és egymásért élünk, vagy felszínes összetartozásaink vannak.

Gondoljunk Istenhez tartozásunkra, arra, hogy a kereszténység közösség, amelynek küldetése az istenkapcsolatunkból ered, egymásért áldozattal és odaadással tartozunk!

Ezt a szentmisét keresztgyermekekért ajánljuk fel, valaki kérte, hogy imádkozzunk értük. Erre is kevésszer gondolunk, hogy a keresztszülők is felelősek a keresztgyermekekért, minimum annyival, hogy keresztény életpéldával járnak előttük! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Isten meglepte a világot! Várták a Messiást! Isten a meglepetések Istene! Az emberek várakozása másmilyen volt, szinte megvakultak és nem ismerték föl az Istent! Saját emberi elképzelésük formálta és alakította az istenképüket. Isten nem a mi elképzelésünkhöz igazodik!

Isten értünk Isten!

Ünnepek vannak mögöttünk, karácsony, újév, vízkereszt és ma Jézus megkeresztelkedésére emlékezünk. Ezzel lezárul a karácsonyi ünnepkör. 2000 évvel Krisztus után ezek az ünnepek nekünk arra adnak alkalmat, lehetőséget, hogy igazodjunk az Isten gondolataihoz. Ismerjük föl, ki is az Isten! Mindegyikünknek külön-külön meg kell harcolni ezért! Szüleink, az előttünk élők sok mindent ránk hagyhatnak, de az Istennel való kapcsolat meg kell, hogy határozza egész életünket! Ezért mindenkinek magának meg kell harcolni!

Várták a Messiást

Az emberek úgy gondolták, hogy Isten majd az ő várakozásukat beteljesíti. Ez a várakozás különösképpen a zsidó néphez kötődött. Izaiás – ahogy hallottuk – Krisztus születése előtt sokkal korábban megjövendölte, hogy ki is az, Aki eljön! Olvasták, de mintha megvakultak, megsüketültek volna, hiába olvasták az Írásokat, hiába hallották a próféták jövendöléseit. Amikor eljött az Isten, – akkor, ahogy hallottuk – Heródes megrémült, vele egész Jeruzsálem. Várták a Messiást, de mást vártak, a nép mindenképpen! Talán Heródes volt az egyetlen, aki arra gondolt, hogy riválisa lehet neki az Isten, hiszen Heródes istenként járt-kelt népe között.

Keresztelő János a szigorú prédikátor

Jézus megkeresztelkedése nagy kinyilatkoztatás a zsidóság számára és nekünk is. A zsidók várták a Messiást, de e világi vezetőt vártak. Hatalmas feszültség volt az emberekben! Tömegek gyülekeztek Keresztelő János körül, mert arra gondoltak, hogy talán ő a Messiás. Keresztelő János meg is felelt az ő emberi elképzelésüknek. Szigorú prédikátor volt, aki – mai szóval – jól beolvasott azoknak, akik a nép elnyomói voltak, akik uralkodtak rajtuk. Ezek voltak a farizeusok, az írástudók, a főpapok. Keresztelő János az ő bűneiket sorolta fel. A vezetők felelősek a rájuk bízottakért. A nép szívesen hallgatta ezt a kritikát.

Mi emberek ilyenek vagyunk. Amikor másról rosszat mondanak, akkor ez mintha mozgósítana bennünket. Az ember meg van győződve afelől, hogy ő nem tartozik azok közé, meg van győződve arról, hogy a másik bűnös, ő maga kivétel. Az emberek tódultak Keresztelő Jánost hallgatni, mert örömmel hallották, jólesett fülüknek hallani azokat, amiktől bizonyára szenvedtek. Afelől is meg voltak győződve, hogy ők a kivételesek.

Keresztelő János váltott és a Messiásról kezdett beszélni: Köztetek van, Akit ti nem ismertek! Aki a pislogó mécsbelet nem oltja ki, a megroppant nádat nem töri el!

A nép hangulata megváltozott

Abban a pillanatban, amikor ezekről hallottak, akkor megzavarodtak! A nép úgy gondolta, hogy akikről Keresztelő János beszélt, azokat el kell hallgattatni, azokat össze kell törni, azokat akár ki kell iktatni a világból! Amit az ember Istentől magának vár, hogy Isten legyen vele megértő, türelmes, nagylelkű, irgalmas, amikor kiderül, hogy Isten másokkal szemben is ilyen jó, akkor összezavarodik a világ! Ők is összezavarodtak! Nem tudtak mit kezdeni azzal a Krisztussal, aki ott van köztük!

A megtestesülés az Isten üzenete

Megváltásunk titka arról szól, hogy Isten közénk jön, egy lesz közülünk! Éppen olyan Emberré lesz, mint akármelyikünk! Vállalja a mi sorsunkat! Szolidaritást vállal velünk, használjuk ezt a mai oly sokat emlegetett kifejezést.

Isten meglepi az embert!

Vágyakozunk arra, hogy értünk legyen valaki, de amikor rádöbbenünk arra, hogy valaki értünk van és azt mondja, hogy te is légy másért, abban a pillanatban az emberileg fölépített – az ember úgy gondolja, hogy logikusan fölépített -  gondolatrendszer összeomlik!

Az ember úgy gondolja, hogy az Isten értem van, az Isten értsen meg engem, de akivel nekem gondom, meg bajom van, ahhoz Isten ne legyen ilyen. Valójában azzal szembesülünk, hogy a Messiás, az ember megmentője, a világ megváltója idegen lesz nekünk embereknek! Az egész kereszténységünk ezen méretik meg: Ahogy Én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

Mindenkit, nem azt, akit éppen kiválasztok, ez lehetőség, mert Isten még ezt is megengedi, de kivétel nincs! Isten azt nem engedi meg, hogy őt igen, őt meg nem, mert Isten nem személyválogató! Isten megajándékoz mindenkit a szeretetével! Ez a megváltás! Ez az életünk lehetősége! Engedjük, hogy Valaki szeret bennünket!

E közben az egész gondolkodásunk átalakul és elindulunk azon az úton, amely út a Megváltó útja, amely útra hív bennünket, amely útra küld bennünket!

Jézus imádkozott

Nagyon izgalmas a mai evangéliumi jelenet. Azt halljuk, hogy Jézus imádkozott, azt hallottuk hogy leszállt Rá a Szentlélek. Azt hallottuk, hogy Jézus egy lett mindenkivel!

Ő az Én szeretett Fiam! Jézus imádkozott, de nem tudjuk mit imádkozott! Talán megköszönte Istennek a küldetését! Talán azt kérte Istentől, hogy mindig legyen Vele, hogy végig tudjon menni az úton és igazi Messiás legyen, mindenkinek a megmentője!

Leszáll Rá a Szentlélek!

Halljuk a választ erre az imádságra! A Szentlélek az Isten ereje! Jézus ezzel az imádsággal belekerül az Isten erőterébe! Isteni erőtér az, ami Általa megjelenik ebben a világban!

Azt mondja az égi Hang: Ő az Én szeretett Fiam, aki ebben az isteni Erőtérben létezik és ennek az isteni Erőnek segítségével járja az élet útját!

Tudatosítsuk magunkban: Imádkoznunk kell azért, hogy az Isten ereje betöltsön bennünket! Imádkoznunk kell azért, hogy ennek az isteni Erőnek segítségével mi Isten gyermekei tudjunk lenni!

Azt gondolom, hogy mi mintegy kiszervezzük magunkat ebből az isteni Erőtérből! Elhagyjuk az imádságot, vagyis megszakítjuk a kapcsolatot Istennel! Ezzel lemondunk arról az isteni Erőről, amely szükséges ahhoz, hogy Isten fiaiként tudjunk élni! Ezt nekünk embereknek tudatosítani kell magunkban, ha keresztények akarunk lenni, ha Isten fiaiként akarunk élni!

Állítsuk vissza kapcsolatunkat az Istennel! Kezdjünk el újra imádkozni!

A mai ünnep ezt üzeni nekünk! Higgyünk abban, hogy Isten akarata szerint élni isteni segítség nélkül nem lehet! Nem lehet kereszténynek lenni isteni segítség nélkül! Amíg csupán emberi erő birtokában vagyunk, nem lehet elvárni azt, hogy az Isten ereje, a megváltó Isten ereje, a szeretet Istenének, az irgalom Istenének ereje megjelenjen ebben a világban!

Nem lehet Isten fiaként élni úgy, hogy megszakítjuk kapcsolatunkat az Atyával, életünk szerzőjével!

Kereszténységünk helyzete

Megszakítottuk Istennel a kapcsolatot, ugyanakkor kereszténynek gondoljuk magunkat! Mintha megfeledkeznénk arról, hogy csupán emberi erő nem elegendő ahhoz, hogy Isten fiaiként a szeretet jegyében éljünk!

Értünk Emberré lett! Mi általában keresztények vagyunk és mintha nem akarnánk tudni azt, hogy egész gondolkodásunkat meg kell határozza: érte, érte, érte, a másikért! Mi úgy akarunk keresztények lenni, hogy értem, értem, értem! Értem éljen minden és mindenki! Emberi kapcsolataink tragédiája itt kezdődik! Hazudjuk egymásnak azt, hogy érted vagyok! Közben arra gondolunk, hogy te legyél értem! Ez önellentmondás, skizofrén gondolkodás.

Kereszténységünk ebben fogalmazza meg Krisztus küldetését: Krisztus, aki értünk emberré lett! Krisztus ebben hozza el nekünk azokat az isteni Erőket, amelyek hatni tudnak a világra: Krisztus, aki mindenben hasonló lett hozzánk!

Mi történt? Nem mi evangelizáltuk a világot, hanem a világ evangelizált minket! Nem mi formáltuk és alakítottuk a világ arculatát és gondolkodását, az isteni Megváltó gondolata szerint, hanem engedtük, hogy a világ formálja, alakítsa át a mi gondolkodásunkat!

A mai ünnep nagy szembesülés, nagy önvizsgálat napja!

Kérjük Istent, hogy segítsen bennünket abban, hogy helyre tudjuk állítani Vele a kapcsolatunkat! Kérjük Istent, hogy  imádságaink elhozzák nekünk a kegyelem Erőit! Kérjük Istent, hogy Isten fiaiként tudjunk élni egymással együtt, egymással közösségben!

Akkor minden megváltozik, elsősorban az ember maga, aztán körülötte a világ! Ez a megváltás útja!

+  A M E N  +

 

 

---

Vízkereszt - Urunk megjelenése

2016. 01.06.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Ma azért imádkozunk, hogy valóban szép napunk legyen! Azért imádkozunk, hogy szép esztendőnk legyen! Azért imádkozunk, hogy jövendőnk legyen! Urunk megjelenésének ünnepe van. Ezt a titkot a görögök epifániának nevezték, az ókorban Egyházunk az Úr megjelenésének nevezte.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy mélyponton vagyunk, mélyponton van az emberi élet! Az élet maga csodálatos, ajándék, de valami megromlott Isten és ember kapcsolatában, ember és ember kapcsolatában! Ezért nagyon fontos a mai ünnep üzenete:

Isten megjelenik világunkban! Segíteni akar nekünk, hogy a hullámvölgyből kikerüljünk! Emberi életünk olyan legyen, amilyennek Isten elgondolta!

Mi magyarok ezt az ünnepet vízkeresztnek nevezzük, ez a keresztségünkre emlékeztet bennünket, a világban három királyok ünnepének is nevezik. Most emlékezzünk arra, hogy a keresztség révén Istenhez kötöttük az életünket! Emlékezzünk vissza arra a döntésre, amit általában szüleink hoztak meg helyettünk. Ma újra mélyítsük el magunkban ezt a titkot:

Mit jelent, hogy Istenhez tartozhatunk? Ez egyetlen reményünk! Mekkora lehetőség, hogy egymáshoz tartozhatunk? Emberi jövőnk végérvényesen ettől függ!

A vízszentelés szertartása alatt gondolkodjunk el  küldetésünkön

Isten arra szán bennünket, hogy a világban jelenítsük meg a reményt! Az Egyház is mélyponton van, innen kell kiemelkednünk! Víz az élet forrása és feltétele! Víz nélkül elsivatagosodik az életünk! Kegyelem nélkül, isteni kapcsolatok nélkül sivatagba tévedünk! Gondoljuk végig újra, hogy milyen útra szán bennünket az Isten! Az ember úton járó lény, ez napvilágra hozza az ember gyengeségeit és az értékeit is!

Aki meg tudja harcolni a maga harcát, az életet talál! A víz megposhadna, ezért sót szentelünk és teszünk a vízbe, ami konzervál, ami megőriz!

A vízszentelés szertartása következik

A víz cseppje azt a cseppnyi reményt juttassa eszünkbe, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy egymással életet teremtő, életet formáló, életet alakító kapcsolatunk legyen!

Erre gondoljunk most, amikor ezzel a megszentelt vízzel meghintem az itt jelenlévőket!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Annyiszor hallhattuk az elmúlt napokban: boldog újévet! A mai ünnep üzenetének megfelelően ezt kellene mondanom: boldog szebb jövendőt! Sok ünnep van mögöttünk, ezen alkalmakon igen sokszor tettem fel a kérdést:

Fölkészültünk-e karácsony ünnepére? Igazán tudunk-e ma karácsonyt ünnepelni? Azokat a jól megszokott ajándékozásokat vártuk? Vagy valóban az Urat vártuk, ami a lényeg!

Karácsonyra készülve ajándékokat találunk ki, készítünk, vásárolunk egymásnak. Az ajándék is fontos lehet, mert ez a szeretetünkről szól! Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet nem megvásárolható! A szeretet ajándék, olyan ajándék, amit az ember gesztusaiban, személyes megnyilatkozásaiban tud kifejezni! Ez pénzben nem mérhető!

A mai ünnep titka felé fordulunk

Istenünk megjelent közöttünk! Az Úr megjelenésének ünnepe az egyetlen reménysugár! Ez azt jelenti, hogy Istennek fontos a világ! Istennek fontos az ember! A középpontban mi vagyunk emberek!

Az utolsó két évszázadban egyfolytában azt ismételgették: Isten nagysága elnyomja az embert! Szabaduljunk meg ettől a súlytól, ettől a tehertől, amivel Isten ránk nehezedik! A mai ünnep arról szól, hogy Isten egészen másképp Isten, mint ahogy az ember elképzelte! Jézus megjelenése ebben a világban Isten titkát jeleníti meg!

Van-e ennél mélységesebb megközelítése az embernek, mint az, hogy Isten egy lesz közülünk! Vállalja sorsunkat!

Sőt Jézus ismételten, újra, meg újra azt az igazságot hangsúlyozza, hogy találjuk meg helyünket azok között, akiknek szükségük van ránk!

Nagy igazság, ha az ember nagyjából rendezni tudja sorsát, az ügyeit, akkor az a kísértés lopakodhat közelébe, hogy elég magának, meg tudja oldani élete kérdéseit! Világunk minden baja, minden szomorúsága abból származik, hogy vereségeket szenvedünk!

Kiderül, hogy a legfontosabbra mintha nem lennénk képesek, az egymással való olyan kapcsolatra, amely az életünk értelmét jelenti!

A mai ünnep arról szól, hogy az Isten megjelenik számunkra, mint egyetlen lehetőség! A világ globalizált világ, egységesítő akar lenni, közben egymást ellökjük, bezárkózunk a magunk önző, kicsinyes világába! Számunkra megjelenik csillag képében a remény, az egyetlen Egységesítő!

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy akik beengedik az életükbe, azok Isten fiaivá legyenek!

Ez a legnagyobb üzenet ebben a széthúzó világban, hogy minden ember egyforma! Minden ember a másik testvére! Ahogy a mi gyönyörű magyar nyelvünk mondja: test-vér.  Jézusnak ugyanaz a teste, mint a mi testünk! Jézusnak ugyanaz a vére, mint a mi vérünk! A gyermekeknek ugyanaz a teste és ugyanaz a vére! Az ember számára ez az egyetlen igazság:

Megjelenik Isten, az egységesítő! Teológusok nyelvén szebben így mondjuk: megjelenik a Szeretet és azt akarja, hogy mi is szeretettel legyünk egymás iránt!

Minden ember egyforma

A zsidók várták és várják a Messiást! Ebben tévednek, ezért az idők végezetéig várni fogják! Soha sem jön el nekik a Messiás, mert a zsidók úgy gondolták, hogy Jézus az övék. A Messiás, ha eljön, az az övék, kisajátíthatják maguknak! Erre megjelenik Isten emberszerető jósága! Jézus Krisztus azt mondja nekünk, hogy minden ember egyforma! Nincs többé zsidó, meg pogány, rabszolga, meg szabad!

Minden ember Isten gyermeke! Ha ki akarunk emelkedni abból a gödörből, amibe jutottunk, akkor Istenbe kell kapaszkodni!

Sokkal nagyobb szerepet kell adnunk a vertikális iránynak,az Istennel való kapcsolatunknak, hogy kiemelkedjünk az önzés mélységéből és közel kerüljünk egymáshoz! Ez az ünnep erről szól!

Mi maga a megjelenés

A liturgia a mindennapokból veszi az értelmet. Az ókori emberek számára csodálatos volt ennek az ünnepnek az üzenete, mert a világban megtapasztalták a megjelenés üzenetét. Az epifánia számukra azt jelentette, hogy megjelent az uralkodó népe körében és igazságot szolgáltatott. Azt várták! Adventben Keresztelő Jánosra gondoltunk: készítsétek az Úr útját! Ez azt jelentette: készítsétek az utat az uralkodónak, hogy találkozhassatok vele, szolgáltasson nektek igazságot!

Az Egyház, amikor bevezette ezt az ünnepet, akkor az emberek értették, eljön az uralkodó, eljön az Isten és igazságot szolgáltat nekünk! Ez az igazság:

Isten megjelenik és azt mondja: mindenkit szeretek! Senki sem sajátíthatja ki magának az Istent! Kereszténységünknek ez az üzenete igen fontosebben a kegyetlenül tönkrement világban!

A kereszténység mindenkié

A világ egy, mi mindahányan egy nagycsalád tagjai vagyunk! Megoszt bennünket a bevándorlók helyzete és egyebek. Egyedül mi keresztények képviselünk olyan igazságot, amire minden ember vágyakozik! Minden nagy vallás népekhez kötődik. A zsidók vallása a zsidóké. A buddhisták vallása a keleti népeké. A muzulmánok vallása az araboké.

A kereszténység mindenkié! Nekünk nem kell keresni megoldásokat! A megoldás adva van! A mai ünnep ezt hirdeti!

A hit vezessen bennünket

Az embernek kicsit fogékonyabbnak kellene lennie. Tanulni kellene ezektől a mágusoktól, asztrológusoktól, ezektől a bölcs, okos emberektől, hogy az ember engedje magát vezetni!

A hit sajátos fényt jelent az életünkben! Engedjük, hogy a hit vezessen bennünket! Ez nyitottság kérdése! Sokan látták a fényt, nekik üzenetet hozott! A többieknek nem!

Útra kelnek! Az emberi élet: út, amely tele van kockázatokkal, de nem lehet másképp előbbre jutni, csak akkor, ha letesszük lábunkat az útra! Ez kockázatvállalást jelent! E nélkül nem lehet előbbre jutni! Amikor az út azon pontjára érkeznek, amikor megértik, megsejtik, hogy valóban összetartozunk Istennel és egymással, akkor egy új élet kezdődik! Célba érnek! Más úton térnek haza országukba!

Ma ennek az ünnepnek ez az üzenete. Nekünk katolikus keresztényeknek valóban ennek tudatában kell élnünk! Nem csak prédikációkat hallgatunk, nagy isteni igazságokat tanulunk, hanem mindezt azért, hogy életünk legyen, életünk legyen egymással! Azt hiszem, hogy éppen itt tévedt el a kereszténységünk. Megelégedtünk igazságokkal, liturgikus ünneplésekkel és a cselekedetek? 

A cselekedetekhez nyitottság, kockázatvállalás kell, valamiképpen a hit bátorítása kell! Ezekről mintha megfeledkeztünk volna! A kereszténység ezek nélkül a cselekedetek nélkül nincs!A mai ünnep ezt a nagy igazságot hirdeti: Isten az egyetlen egységesítő! Titok! Isten a cselekedeteinkben akar jelen lenni! Ha ezt az isteni Jelenlétet vállaljuk, akkor van remény arra, hogy egymást is tudjuk vállalni!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Az Úr imádságát imádkozzuk, ami a testvériségünkről szól! Ezt a szentmisét azokért ajánlom fel, - kicsit önző szempontot hangsúlyozva – akik számára ez a kis kápolna lelki oázis, a keresztény igazságok helye! Ebbe megkülönböztetetten bevonjuk intézményeink, kórházaink dolgozóit!

A világ már alig figyel a szóra! Meg is értem! Hazudnak reggeltől-estig, igen sokszor becsapnak bennünket. A tettek igazolhatnak bennünket! A Jóistennek megköszönjük, hogy vannak intézményeink, ahol a tettek üzennek, ahol embereket gyógyítunk odaadóan, irgalmas szellemben! Ezekre gondoljunk most, amikor Urunk megjelenésének titkát ünnepeljük!

Mi Atyánk…

 

---

Karácsony 2. vasárnapja

2016.01.03.

Szentmise bevezetése

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hiszen  új esztendőt kezdünk és az embernek igazodnia kell!

Kedves Testvérek!

Az ember, amikor az Isten felé fordul, akkor a kizárólagosságok megszűnnek! Kevésszer gondolunk talán arra, hogy a kereszténység egyedül egyetemes! Ez az, amely minden fajta kizárólagosságot megszüntet! A kereszténység minden emberé!

Egyedül a kereszténység egyetemes, azaz minden emberé! A buddhizmus nem, a hinduizmus nem, a sintoizmus nem! Nem véletlenül, hiszen Isten a világ teremtője! Jézus Krisztus minden ember megváltója! A kereszténység mindenkié!

Csak igazodnia kell az embernek az örökérvényű igazságokhoz! Erre irányuljon mostani lelkiismeretvizsgálatunk az év elején!

Szentbeszéd

Isten az örök bölcsesség! – hallottuk.

Kedves Testvérek! Pál apostol jókívánságát küldi az efezusi híveknek és hozzáteszi: imádkozom azért, hogy eltöltsön benneteket a bölcsesség Lelke! Az evangélium azt a reményt támasztja bennünk, hogy Jézus megtanít bennünket az életbölcsességre! Most év elején sajátos üzenettel kezdünk! A bölcsesség titkát kellene egy kicsit föltárni  magunk számára.

Mindannyian  ismerjük azokat az emberi vágyakat, hogy az ember szeretne tisztán látni, az ember szeretné megérteni, a teljességbe valamiképpen beletekinteni, de azért a részleteket is jól látni!

Valamiképpen a bölcsesség titkával szeretnénk szembesülni!

Filozófiailag nézve a bölcsesség az ember erkölcsileg helyes megismerésének az alap beállítottsága! A bölcsesség kapcsolatban van az erkölccsel és kapcsolatban van a helyes megismeréssel!

A bölcsességgel kapcsolatos az erkölcs

Az erkölcsről sokszor hallottunk. Az erkölcs nem más, mint a lélek egészsége! Tehát az ember bölcsességre csak akkor tehet szert valamiképpen, ha egészséges a lelke! Az egészséges lelkű ember a mindig érvényes értékekhez igazodik!

Az ember amikor valamit meg akar ismerni, amikor a döntését meg akarja hozni, akkor az alapállása: tekintettel van az ember a mindig érvényes értékekre! Az ember minden döntésében értékekre hivatkozik, csak igen sok esetben ezek az értékek a maga egyéni értékei. Ezek olyan értékek, amik az ember javát szolgálják, tehát itt kizárólagosságról van szó, vagyis az ember önzéséről!

Amikor bölcsességre akarunk szert tenni, akkor először lelkileg egészséges emberekké kell válnunk!

Nem lehet bölcs ember az, akinek nincsenek mindig érvényes, minden helyzetben, minden körülmények között magára nézve is érvényes értékek!

A bölcsességgel kapcsolatos a helyes megismerés

A bölcsesség a megismerés irányában igazít el bennünket! Egyszerűen így lehet mondani: az ember látja a fától az erdőt! A bölcsesség arról szól, hogy az ember az egészet látja és közben a részletekre is tud figyelni, nem csak az egyikre, vagy csak a másikra! Az embernek ez nagy kísértése, nem véletlenül születnek meg ilyen közmondásszerű igazságok, hogy fától az erdőt!

A bölcsesség tehát azzal a bizonyossággal rendelkezik, hogy az ember tudja, amit tud, de tisztában van azzal is, amit nem tud! Legalább olyan realitás az ember számára, amit nem tud, mint amit tud! Filozófiából ennyi elég. Eligazít és megsejteti velünk, hogy miről is van szó!

Krisztus megtanít bennünket az életbölcsességre

Az Egyház az évnek karácsony utáni első vasárnapján azt az igazságot állítja elénk, azt az Istent, aki bölcs, aki elküldi nekünk a Fiát, az Igét! Az Ige a szó, az örök bölcsesség! Isten örök bölcsessége megjelenik számunkra a Fiúban! A Fiúnak, Krisztusnak az a küldetése, hogy minket megtanítson az életbölcsességre!

Ez nem kis igazság! Amikor életbölcsességről beszélünk, akkoraz emberi élet alapállásáról,az emberi élet irányultságáról, az emberi élet értelméről van szó!

Jézus tanít bennünket az életbölcsességre

Azt hallottuk, hogy Jézus eljön és elhozza a világosságot! Ez már teológia, ez már a bibliai világ, ami azt jelenti, hogy a bölcsesség harcol a sötétséggel! A sötétség az a világ, amely elnyeli a világosságot! Jézus eljön és elhozza nekünk a világba a világosságot! Ez a világosság nem más, mint az Isten szeretete! Jézus Isten szeretetébe öltözteti az egész világot!   Jézus beszél nekünk Isten szeretetéről és bemutatja, mit jelent Isten szeretete irántunk! Isten szeretete megvilágosít minden embert, ahogy hallottuk! A filozófiából eljutunk a Biblián keresztül a kereszténységig.

A bölcsesség az, hogy Isten szeretetében élünk! Isten szeretetében látjuk a világot, látjuk egymást, de mindenekelőtt önmagunkat!

Jézussal kapcsolatosan sokszor hallottunk ilyeneket a modern világban, hogy ki is ez a Jézus? Sokan voltak, akik azt mondták, hogy Jézus forradalmár volt. Az ókori világban, amelyben Jézus megjelent, forradalmi hatást ért el. Az a világ, amelyben Jézus élt, sötét volt!

A Biblia hangsúlyozza Isten bölcsességét, ami világosság, az Igét, aki a világosság, aki a világba jön, hogy eloszlassa a sötétséget!

Az ókor kegyetlen volt

Miben állt az ókori világ sötétsége? Az ókor kegyetlen volt és intoleráns! Ha meg akarjuk érteni, mit is jelent a kereszténység a világ számára, akkor ezekkel a kérdésekkel szembesülnünk kell! Kegyetlen volt az ókor a legkiszolgáltatottabbakkal! Kik a legkiszolgáltatottabbak az ember világában? A kicsinyek, - akár mondhatom így: a magzatok - meg az öregek. Az ókor kegyetlen volt a gyerekekkel és kegyetlen volt az idősekkel!

Az ókor intoleráns volt

Mindig a toleranciáról hallunk ma is. Micsoda intoleranciával találkozunk azok részéről, akik csak a toleranciát hangoztatják egyfolytában. A tolerancia csak addig tart, hogy mindenki csak azzal értsen egyet és azt fogadja el, amit ő mond, amit én mondok, azzal ő intoleráns lehet! Furcsa világ!

A zsidók intoleránsak voltak a pogányokkal szemben

A zsidóknak egy Istene volt, - az egy igaz Istenről kellett tanúbizonyságot tenniük – a pogányoknak meg sok istene volt. A pogányok egész élete a sok istenekkel való kapcsolatuk világát jelentette, a zsidók intoleránsak voltak velük!

A görögök intoleránsak voltak a barbárokkal szemben

A görögök okosak, tanultak voltak, bölcselkedtek, a barbárok meg tanulatlanok voltak. A barbárokkal intoleránsak voltak a filozófián pallérozódott görögök.

A rómaiak intoleránsak voltak a zsidókkal szemben

A római jog szerint: hallgassuk meg a másik véleményét is. A zsidó rabbik, a zsidó farizeusok fanatikusok voltak, náluk nem lehetett másik vélemény, az volt, amit ők mondanak. A római jogon nevelődött rómaiak intoleránsak voltak a zsidókkal!

Jézus ebbe a világba jött el, és ebben a világban hirdeti meg a bölcsességet!

Jézus eloszlatja a sötétséget

Mi emberek valamiképpen igazodjunk el ebben a kegyetlen, intoleráns világban: Jézus oszlatta a sötétséget, a kétely sötétségét, a kegyetlen világ sötétségét, a halál sötétségét! Jézus mindazokkal szembesített bennünket, embereket, amiktől mi szenvedünk!

A kétely sötétsége

Az emberek foglalkoztak az Istennel, az istenekkel. Számukra az Isten a mélységek sötétségében láthatatlan, avagy Isten olyan fényesség, hogy bele sem lehet látni, mert megvakul az ember, ha látja az Istent. Ebbe a világba hozza el Jézus a világosságot minden kételkedéssel szemben! Jézus arról beszél, hogy Isten jó, Isten a teremtő, Isten az Atya, Isten a szeretet, az irgalom Istene! Ebben az évben a Szentatya is az irgalmat állítja a középpontba!

A kegyetlenség sötétsége

Az emberek szenvedtek egymástól, iszonyú szenvedéséket okoztak a hatalmasságok, az uralkodók, a királyok. a különböző területek vezetői. Gondoljunk az ókornak rómaiak által megszállt világára, ahol Jézus mozgott. Egyik ember félt a másiktól, egyik ember uralkodott a másikon! Ebbe a sötét világba hozza el Jézus a világosságot! Jézus beszél arról, hogy minden ember egyforma, minden ember Isten gyermeke, nincs különbség ember és ember között. Ma lépen-nyomon halljuk ezt is, csak ez nem azt jelenti, hogy akinek négy elemije van, az ugyanarra képes, mint aki egyetemi professzor. Képességeink szerint különböző lehetőségeink és helytállásaink vannak!

A halálfélelem

A haláltól mindenki fél, akár bevallja, akár nem! Jézus ebbe a világba hozza el saját halálával a világosságot! Azt tanítja, hogy a halál kapuján át kell menni mindegyikünknek, mert e mögött is ott van Isten, a szeretet Istene!

A bölcsességről van szó a mai vasárnapon

Ez olyan kérdéseket vet fel, amivel igen komolyan kell foglalkoznunk. Az a világ, amit a bölcsesség határoz meg, más mint a mi csupán emberi, e világi világunk!

A bölcsesség a mi mulandó életünket is világossá akarja tenni! A bölcsesség a mi emberi vágyainkat, ösztöneinket igazítani akarja, hogy maradandó értékek határozzák meg az életünket!

Isten az örök bölcsesség! Jézus a bölcsesség e világi megnyilatkozása! Jézus Isten szeretetének kinyilatkoztatója! Jézus minket életbölcsességre tanít!

Pál apostol példájára, aki az efezusiaknak buzdító sorokat írt, nekünk is ezt kell magunkévá tenni: imádkozni egymásért, imádkozni azért, hogy a bölcsesség Lelke, a bölcs életszemlélet határozza meg a gondolkodásunkat és az életünket!

Akkor van remény arra, hogy az egész, meg a rész, a teljesség, meg a részleges valamiképpen összeegyeztethető és valóban egymás testvérei tudunk lenni!

+  A M E N  +

 

---

Újév

2016.01.01.

Szentmise bevezetése

Boldog Újévet kívánok a Testvéreknek! A Jóisten segítsen bennünket, hogy mindenki boldogulni tudjon! A Jóisten segítsen bennünket, hogy mindenki boldog legyen! Ha megismerjük és elfogadjuk Isten akaratát, akkor van remény arra, hogy boldog esztendő vár ránk!

Sajnos, ezen a reggelen az ember mindig rájön arra, hogy többen milyen nehezen egyeztetik össze a szórakozást, meg az egyéb kötelezettségeket! Ez a nap az év első napja, milyen jó lenne, ha Istennel kezdenénk! Igen sokszor még azok sem Istennel kezdik ezt a napot, akik vasárnapról-vasárnapra ünnepelnek. Gyengeségeink! Ezen az év első szentmiséjén imádkozzunk a magyar népért, nemzetünkért, minden magyarért, akik a nagyvilágban élnek!

Isten szeretete, keresztény értékeink öleljenek egybe bennünket! Vagy megtart a kereszténységünk, vagy…

Nézzünk önmagunkba, kérjük bűneink bocsánatát és Isten kegyelmét!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

A világtörténelemben, az emberiség történetében a rendező az Isten, a szereplők mi vagyunk, ahogy erről tegnap este az év végi hálaadáskor elmélkedtünk. Bizonyos értelemben mi magunk döntjük el, hogy mi módon kívánunk szerepelni, mik határozzák meg döntéseinket, programjainkat, az életünket! Istennek, mint a szervezőnek, mint életünk tervezőjének velünk szemben vannak elvárásai! Tegnap este mi keresztény emberek a következő választ adtuk:

Isten azt várja tőlünk, hogy mindig jobbak legyünk! Ennek nagyon egyszerű az útja: jót kell tenni! Ha az ember jót tesz, akkor jobb lesz!

Ha az ember szívében szeretet van, akkor van remény is arra, hogy az ember jót tud tenni és ő maga is mindig jobb lesz! Az emberiség sorsa ezektől az egyéni döntésektől függ! A világtörténelem folyását az egyes emberek döntései határozzák meg!

Újév napján vegyük számba: hol tart az életünk

Újév van! Jó, ha gondolunk az isteni elvárásokra és számba vesszük újra, hogy hol is tart az életünk! Az élet építés is! Tegnap este erről is elmélkedtünk!

Az év első napja arra szólít fel bennünket, hogy induljunk el! Higgyünk abban, hogy Isten elvárásainak meg tudunk felelni! Higgyünk abban, hogy a könnyek letörölhetők!Higgyünk abban, hogy a sebeket be lehet kötözni, hogy a sebeket meg lehet gyógyítani! Higgyünk abban, hogy a bűnök megbocsáthatók!

Szent Ágoston az ilyen optimistán előre néző emberek figyelmébe ajánlja, hogy harc van a világban. Az ember önmagával harcol, amely a legfontosabb harc! A világban az önszeretet, meg a másik ember szeretete közötti harc dönt el mindent!

Minket keresztényeket a másik ember szeretetére hívtak, az ingyenesre, a végsőkig kitartóra, a magunk odaadására!

Szűzanyával indulunk

Az év első napján, amikor indulunk, akkor jó arra gondolni, hogy ezt az esztendőt is a Szűzanyával kezdjük! Nem egyedül indulunk neki az útnak, hanem ez az év is Máriával, Jézus Krisztus édesanyjával kezdődik!

Máriával indulunk, mert őt Isten kiválasztotta,és ő Isten elvárásainak meg tudott felelni! Következésképpena Szűzanya nekünk példaképünk, segítőnk is!

Szűzanya gyermekei vagyunk

Mi nemcsak Isten népe vagyunk, hanem a Szűzanya gyermekei is! Ezzel is többet kellene foglalkoznunk lélekben:

Mit jelent az, hogy mi a Szűzanya gyermekei is vagyunk!

Michel Quoist francia szerzetes gyönyörű verset írt a Szűzanyával kapcsolatosan. Ebből egy-két sort idézek: A legszebb alkotásom az Édesanyám! – mondja az Isten! Olyan szép az Én Édesanyám, hogy amikor elhagytam a mennyet és annak minden fényességét, mellette nem voltam hazátlan!

Olyan szép az Én Édesanyám, hogy mellette nem voltam hazátlan

Érdemes ezt a nagy igazságot közelebb engedni magunkhoz, amit így fogalmazott meg egy testvérünk. Azt szokták mondani, hogy minden kisgyerek szép! Milyen érdekes lenne, ha azt mondanánk, hogy minden édesanya szép! Ez a szépség onnan származik, hogy édesanya! Az asszony igazi ékessége, hogy istenfélő! – figyelmeztet bennünket a Szentírás.

Az istenfélő asszonyok lelki gazdagsága azt jelenti, hogy az anyák mellett az ember nem hazátlan!

Az elmúlt hetekben egyszer elmélkedésünk középpontjában volt ez a kérdés. Az ember nem világpolgár, az embernek valahol otthon kell lennie ebben a világban. Első helyünk ebben a világban édesanyánk közelében van! Érdemes erre jobban odafigyelni, hiszen igen-igen sok gondunk, bajunk abból származik, hogy az asszonyok ezt a küldetésüket mintha elfelejtették volna, mintha nem éreznék át, hogy mit is jelent ez!

Az ember első helye az édesanyja közelében van! Nekünk gyerekeknek az anyák szépsége biztosan ebből származik!

Mária igent mondott az angyal szavára

Azt hallottuk, hogy a Szűzanya szívébe zárta mindazt, amit hallott a pásztoroktól és azon el- elgondolkodott. Azt mondják a szentírásmagyarázók, – és valahonnan innen származik Mária szépsége – hogy Mária az első exegéta. Exegéta az, aki a Szentírást értelmezi, magyarázza.

Mária szívébe fogadta az angyal szavát, szívébe fogadta a pásztorok szavát és azokon el-elgondolkodott! Ez azt jelenti, hogy a hallottakat összehozta a történtekkel!

Ez az exegéták feladata, hogy amiket olvasunk az Írásban, azokat hogyan tudjuk áttenni a mindennapjainkba. Mária szépsége abból származik, hogy ő komolyan vette az angyal szavát! Nem tudta, hogy hogyan fog mindaz beteljesedni, amit az angyal mondott, de azt magáévá tette! Hogyan bontakozik ki, azt Ő se tudta!

Ahogy Mária élettörténetét követjük, valóban lassanként bontakozott ki számára: Mit jelentett az, hogy Ő igent mondott az Isten kérésére! Mit jelentett az, hogy Neki legfontosabb volt az Isten akarata!

Igen fontos ez az üzenet éppen a mai ember számára. A mai ember nem tud dönteni! A mai ember nem tud ráhagyatkozni senkire, Istenre se, de a másik emberre sem. A mai ember fél a másik embertől, bizalmatlan. Azt gondolja, hogy minden kiszámítható. Mindent ki akar számítani. Pontosan tudni akarja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Ugyan!

Mária szép lassan a történéseket összerakta, ezekből a mozaikokból kiteljesedett számára, hogy mit is vár tőle az Isten, hiszen - ahogy a Szentírás mondja – igaz ember volt. Az igaz ember Istenre figyelő ember! Mária ismerte népének történetét, népének történetében Isten megnyilatkozásait, hogy Isten a teremtő, a megváltó, a szabadító, a hűséges, a hazát adó. Ezek mind-mind bíztatták és bátorították Máriát, amikor igent mondott, de hogy mi bontakozott ki abból az igenből, azt ő akkor, amikor ezt kimondta, még nem tudhatta!

Mária küldetésének nagysága abban van, hogy ő állandó kapcsolatban volt az Istennel! Minden esetben, minden helyzetben Isten akarata volt Neki a legfontosabb! Ezáltal lett Isten és Mária története közös történet!

Ezért mondja a teológia, hogy Mária társmegváltó

Jézus a megváltó, de ebben a küldetésben, a világ megmentésében, az emberi élet megmentésében Mária társmegváltó, ami ezzel az Istenre hagyatkozásával fejeződik ki! Elgondolkodtató, hiszen amikor Mária hisz az angyalnak, hisz a pásztoroknak, akkor ez azt jelenti, hogy itt a földön a mennyei történet folytatódik! Ebben Ő szereplő! Isten ezt akarja! Az Egyház ezért is állítja példaképül elénk a Szűzanyát, ezért kezdjük az újesztendőt vele, mert Isten tőlünk is ezt várja! Ezért mondtam a szentbeszéd elején: ha keressük az Isten akaratát, ha megértjük, ha fölismerjük, akkor általunk is folytatódik a mennyei történet itt a földön! Ez a keresztény küldetésünk!

Mária titka ebben a két szempontban fejeződik ki: szívébe zárta, amit hallott és el-elgondolkodott azokon, amiket hallott! Az, hogy Mária szívébe zárta, azt jelenti, hogy hitt! Mária hitt, hitte azt, amit hallott az Istentől! Mária hitt és állandó kapcsolatban volt az Istennel! Ez az Ő titka! Állandóan kereste, mit vár tőle az Isten!

A mi emberi történetünk nemcsak emberi történet! Itt van a történet nyitja! Az ember napi kapcsolatban van az Istennel! Az ember folyton keresi, - emberi törekvéseivel együtt – hogy mit vár tőle az Isten! Ha erről lemondunk, akkor a világ folyásának e világi értelmet adunk!

Vannak, akik a szájukkal hisznek! Vannak, akik az eszükkel hisznek! Szájukkal hisznek, akár még tudják az imádságokat is, csak lelketlenül mondják. Eszükkel hisznek, megtanultak esetleg sok hitigazságot, ismerik, emlegetik is ezeket, csak mi közük ezeknek az életükhöz? Azt hiszem, hogy a mai problémánk gyökere ez! Szánkkal hiszünk, eszünkkel hiszünk!

Mária szívébe zárta azt, amit hallott, mert a szív az emberi élet középpontja! Ez az üzenet, ez a tanítás!

Az Egyház is ezt kéri tőlünk ma, hogy szívünkbe zárjuk az igazságokat! A szívünkben legyen helye az Istennek! Szívünkben keressük, hogy mi az Isten akarata, hiszen minden a szívünkből származik! Minden olyan lesz, ahogy megszületik a szívünkben! A kereszténység nem eszme, nem program, talán egy kicsit az is, de nem jelszavakban történt a világ megváltása! A világ megváltója Jézus! Ezeken kell elgondolkodnunk! Sokan jelszavakból élnek, a televízióból, a rádióból, újságokból tájékozódnak!

Aki hisz, Jézusból él! Ez az első napja az esztendőnek tájékoztat bennünket! Isten segítsen, hogy Jézusból tudjunk élni!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!

Ezt a két fiúcskát azért állítottam ide magam mellé, - ide kellene állítani a testvéreiket is és a szüleiket is - mert egész éjszaka vonatoztak azért, hogy ma reggel itt lehessenek a szentmisén. Néha érdemes odafigyelni ilyen döntésekre is! Nagyon köszönöm a szüleiteknek, hogy így gondolkodnak! Reménykedem abban, hogy ti, akik most velük együtt itt vagytok, tíz év múlva sem kerülitek el a templomot! Imádkozzunk!  

Mi Atyánk…

 

---

A Szent Család - Jézus, Mária és József

2015.12.27.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Ma Szent Család vasárnapja van. Nagyon örülök, hogy ezzel az énekkel kezdjük ezt a szentmisét: Mennyből az angyal lejött hozzátok! Ma kicsit szabadabbra engedve a gondolatokat az angyalokról van szó, azokról, akik megszülettek!

A mai szentmisén mindannyian ajánljuk fel ezt az áldozatot a családokért, a családokban megszületett gyermekekért!

Két kis gyereknek ma van a születésnapja: Lócinak, meg Vilinek. Nagyon örülök, Isten éltessen benneteket! Lóci az a valaki, aki minden alkalommal figyelmeztet engem, hogy kinek van névnapja, születésnapja és imádkozzunk azokért. Lóci, Vili, most értetek imádkozunk, természetesen a többiekért is, de értetek megkülönböztetetten! Isten éltessen benneteket!

Szüleiteknek azt mondjuk, amit nekünk is tanácsolnak, hogy amíg a gyerekek kicsinyek, addig kedves édesanyák, édesapák sokat beszéljenek velük az Istenről! Ha már megnőnek a gyerekek, akkor többet beszélgessenek az édesanyák, édesapák róluk az Istennel! Látjátok, akik megnőttek el is tűntek, tegnap, tegnapelőtt még itt voltak. Most is szép szolgálatra mentek, nem mulatozni, bár azt is szabad, mert az is hozzátartozik az élethez.

Ma a szülők lehetőségére, az anyák, apák küldetésére gondoljunk:

Amíg ilyen kicsinyek a gyerekek, mint Lóci, meg Vili, addig sokat beszélgessenek velük az Istenről! Amikor megnőnek a gyerekek, a szülőknek az a lehetőségük marad, hogy sokat beszélgessenek róluk az Istennel!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Úgy tűnik, hogy ebben az esztendőben valamiképpen minden egyes ünnepi esemény új kihívással szembesül. Ebben az évben volt a szinódus Rómában, melynek központi témája a család volt! Szentatyánk, Ferenc pápa küldetésének központi kérdéseként tekint a családra, foglalkozik a család küldetésével! Szent Család ünnepe azt az igazságot hangsúlyozza: a család nem emberi alkotás!

A család a teremtő Isten gondolata, a teremtő Isten terve!

Nagyon egyszerű az üzenet: Isten kezdetben férfinek, meg nőnek teremtette az embert. Isten teremtő gondolata a férfi és a nő egységében, szeretetközösségében jelenik meg! Ez a szeretetközösség természeténél fogva az emberi természet sajátossága! Az ember ilyen! Ilyennek teremtettünk, hogy egymásra szorulunk és emberi életünk az egymással való közösségben bontakozik ki! A mai vasárnap kísértése lehetne, hogy ennek az emberi közösségnek célja a gyermek, hogy a gyermekek megszülessenek és az ember betöltse a földet! Igen!

De az alapvető cél a két ember szeretetközössége! Ha ez valóban megvalósul, akkor ennek a szeretetnek megérlelődik a gyümölcse! A gyermek a gyümölcs, a szeretet gyümölcse! Nagyon egyszerűen ez az üzenet!

Szent Család vasárnapja fiatal ünnep

A napokban több fiatal ünnep is volt. Azért jó, ha az ember ezt észreveszi, mert mindig azt mondják, hogy az Egyház csak követi az eseményeket!

Az Egyház nagyon sokszor előremutat, csak nem biztos, hogy elfogadják,nem biztos, hogy figyelnek rá,nem biztos, hogy követik!Az Egyház a család helyzetéről már korát jóval megelőzően beszélt!

Ez a mai Szent Család ünnep is azért született,mert az Egyház vezetői érzékelték a családdal kapcsolatos változásokat!

A családdal kapcsolatos  új kihívások

Új kihívással találkozunk, szembesülünk, az Egyházban a családszinódus is ezzel foglalkozott. A világ, a világ hangadói egyszerűen kimondták a következőt: Nemcsak a család az alapvető életformája az embernek! Nagyon kemény mondat ez!

Ezzel kapcsolatosan nagyon sajátos „képekkel” találkozunk. Az Egyház tanításával ellenkezők, szembeszegülők szépen kikódoltak mindent, úgy megszervezték a hadszínteret, mint ahogy a középkorban, meg az ókorban megszervezték a csatatereket, ahol aztán egymásnak mentek az ellenfelek.

Ma a világban hadszíntéren találja magát a család! Nem csupán a család, hanem a család lelke, a két ember is, a férfi, meg a nő is! Ezen a hadszíntéren a férfinek, meg a nőnekaz alapvető identitásával is sajátosan foglalkoznak!

A példaképek kérdése, a tiszteletadás kérdése természetszerűen mindig is hozzátartozott ehhez a képhez, de ezekkel már alig kell foglalkozni, mert a fent említettek mindezt felülmúlják!

Mit hallunk? Nem csupán arról van szó, hogy a család milyen életforma, alkalmas, vagy nem alkalmas az együttélésre, a gyerekek fölnevelésére, hanem ilyeneket hallunk, hogy mozaik család, patchwork család. Új fogalmak! Minden megváltozott! Ezeket azért villantottam föl, hogy mikkel szembesülünk.

Ezeknél is ijesztőbbek, amiket a különböző statisztikák mondanak

Ma Magyarországon az emberek 60 %-a nem hagyományos családban él. Ennek milyen következményei vannak, bízzuk mindenkinek a gondolataira.

Ma Magyarországon a nők 30 %-a nem óhajt házasságban élni, de gyereket akar. Valamilyenfajta megtermékenyítést akar. Ez hősiesség, hogy egyedül vállal gyereket és akarja fölnevelni? A következményeit ma még nem tudjuk!

A keresztény családok értékrendje

Nekünk keresztényeknek a Szent Család üzenetével kell mindenképpen foglalkozni és az Egyház tanítására kell odafigyelni! Nagyon egyszerű következtetéseket szeretnék mondani! A Szent Család Istenre figyelő közösség! A Szent Család egészen sajátos értékrendet mutat nekünk embereknek!

A Szent Családban első helyen áll az Isten! A Szent Családban második helyen áll a gyerek! A Szent Családban harmadik helyen áll a szülő!

Ezeken nagyon komolyan el kell gondolkodni mindegyikünknek, hogy mi az értékrendje a mi családunknak! Ez meghatározza a küldetésünket is!

Ha az Isten van első helyen a családjainkban, akkor a családokban megtanítják a gyerekeket imádkozni! Megtanítják a gyerekeknek a keresztény közösségben való együttélést, a közösségi élet sajátosságait!

Ha a családban második helyen áll a gyerek, akkor a gyereknek a családban kell szellemileg, lelkileg, érzelmileg kibontakoznia! A család olyan, mint a melegház, amelyben védelmet és biztonságot kapnak a gyerekek!

A családban harmadik hely a szülőké

A mai evangélium arra figyelmeztet bennünket, hogy a gyerek Isten ajándéka! A gyerek a szülőknek egy időre átadott élet! A szülők számára a gyerek megszülése, fölnevelése szolgálat! A szülő legfeljebb ezen túl tükör! A szülő ezen túl legfeljebb a fa, amelynek gyümölcsei vannak! A gyümölcsöket a fáról lehet megismerni!

Rettegnek a Heródesek

Ma az a legfontosabb kérdés, van-e hely, ahol megszülethetnek a gyerekek? A kérdés ma az, hogy mit tudunk kezdeni a Heródesekkel, mert a Szent Család nem kapott szállást, ahol megszülje Gyermekét! Ha ezt a mai világra alkalmazzuk, akkor azt kell keresni, hol vannak azok az emberi kapcsolatok, ahol megszülethetnek a gyerekek? Van-e hely a gyerekek számára két ember kapcsolatában?

Nagy gondjaink vannak a Heródesekkel, akik rémüldöznek. Jézus születésekor Heródes megrettent és vele egész Jeruzsálem! Rettegnek a Heródesek, ha egy asszony gyereket szül, mert kiesik a munkából! Hogyan lehet a család életét megszervezni, ha gyereket szülnek, mert a Heródeseknek más az érdeke! A Heródesek bizonyos értelemben az adott pillanatban ellenségnek tekintik a gyereket.

A mai világ a pótvallások világa

Sajátos a világ, amelyben élünk. Nagyon kell kérnünk ezen a napon az Isten kegyelmét, hogy helyesen tudjunk gondolkodni ebben a világban, amely világ sajnos a kulturális válsága miatt, a pótvallások világa!

A kereszténységet nevetségessé teszik, az Egyházat fölöslegesnek tartják!

Közben születnek a pótvallások szinte pillanatról, pillanatra.A liberálisok pótvallása a fejlődés. Sajátos dolog, a mindennapok emberének pótvallása a jólét, a különböző szórakozások mindennél fontosabbak! Sajnos a világban mindezekkel szembesülünk!

Nekünk vissza kell térnünk Isten üzenetéhez,amit a családon keresztül üzen nekünk az Isten! Legyünk elég fogékonyak ahhoz,hogy érezzünk felelősséget a magunk életéért és legfőképpen az eljövendőkért! Az eljövendőket a megszületett gyermekekben határozhatjuk meg! 

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves, jó Testvérek!

Sajátos jelenségekkel találkozunk az emberi kapcsolatok világában, miközben elfogyunk! Gyümölcseikről ismeritek meg őket! A népességfogyás ráfordítja figyelmünket arra, hogy ezek a jelenségek nem jelentenek megoldást!

A megoldás az Isten gondolata!

Mi Atyánk…

 

---

Karácsony

2015.12.25.

Szentmise bevezetése

Gyermek született nekünk!Ez az örömünk oka!

 

Kedves Testvérek!

Többen foglalkoznak azzal a kérdéssel: örülhetünk-e, van-e jogunk az örömhöz? Mi mindenképpen örvendezünk, hogy elérkezett ez az ünnep! Ez az ünnep megszólít bennünket és átalakítja szívünket!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Karácsony van, Urunk világra jöttét ünnepeljük, aki értünk Emberré lett, ahogy a Szentírás indokolja ennek az ünnepnek titkát! Többeknek is föltették a kérdést ebben az esztendőben: Mi karácsony értelme? Sokféle választ adtak, az egyik legegyszerűbb válasz:

Karácsony azért történt, mert Isten meg akarja menteni az embert! Karácsony nem más, mint az ember üdvösségének munkálása! Más szempontból: Megmenteni az ember arcát!

Isten abban akar segíteni nekünk, hogy visszaszerezzük emberi arcunkat! Miért van erre szükség? Az ember állandó kísértése, hogy elveszíti az arcát! Az ember elég önmagának!

Legsürgetőbb feladat az ember számára: visszaszerezni az arcunkat!

Karácsony titka Isten szeretetének kinyilatkoztatása!Az egyetlen lehetőségünk odafigyelni arra, hogy Isten szeret bennünket!

Egyetlen útja, hogy az ember visszaszerezze igazi arcát, azt az emberi arcát, amit Isten gondolt el! Isten segítségével az ember rájön arra, hogy szüksége van a másik emberre!

Szükségünk van egymásra! Meg kell tanulnunk Istentől, hogyan kell egymást szeretni! Ez csak úgy lehetséges, ha az ember kilép a maga egyéni világából! Az ember önös világából kilép, a másik ember felé fordul, elindul a másik ember felé és találkozik vele! Isteni erénnyel ajándékozza meg a másik embert: tudja szeretni őt! A mai ünnep erről szól!

A karácsony drámai ünnep

Erről beszéltem az éjféli szentmisében. Jézus Krisztus megmutatta nekünk, hogy a szeretet drámai! Jézus értünk lett Emberré! El kellett hagynia az Isten országát, hogy értünk Emberré lehessen, vállalhassa a mi emberi világunkat, emberi sorsunkat! Ez drámai lépés!

Ezt a lépést mindegyikünknek meg kell tenni! A karácsonynak személy szerint, külön-külön mindegyikünk számára ez az üzenete: ezt a lépést mindegyikünknek meg kell tenni!

Nem nyugodhatunk bele abba, hogy elegendők vagyunk önmagunknak! Az ember élete csak akkor sikerülhet,ha megteszi a lépést a másik ember felé! Megtesszük a lépést egymás felé!

Jézus ezért lett Emberré! Isten azért választotta megmentésünknek ezt az útját, mert ez a lépés emberléptékű! Tehát mindegyikünk képes rá, csak akarni kell!

A mai napon nekünk embereknek ezzel az igazsággal szembesülni kell! Mekkora kihívás ez az emberiség számára, mert a kérdés ezen dől el:

Világunkban nem adunk helyet az Istennek! Kiűztük világunkból az Istent! Visszaengedjük-e világunkba az Istent, vagy sem?

Az istennélküli világ sok fájdalmat okoz

Minket ez különösen érint itt Európában. Európa az egyetlen földrész, amely keresztény értékekre épül! Itt a legijesztőbb annak következménye, hogy az ember elég önmagának!

Elhittük, elhitették velünk, hogy az ember elég önmagának! Ráálltunk arra az útra, amelyre ráállított bennünket az istennélküli világ: az önmegvalósítás útjára! Ha tetszik, ha nem, ezzel szembesülnünk kell! Az önmegvalósító ember kilép a világból! Lehet siránkozni! Lehet azzal foglalkozni, hogy ez a világ, amely szembe ment az Istennel, mit jelent számunkra!

Ez az istennélküli világ számunkra fájdalmakat jelent!

Fáj akkor is, ha gyengék és esendők vagyunk, ha kereszténységünk nagyon gyenge lábakon áll, igen sokszor csak bizonyos szokásokból, néhány aprócska imádságból tevődik össze!

Fáj az, hogy a világban már a karácsony szót sem szabad kimondani: Fáj! Fáj az, hogy a falakon nem tudják elnézni a keresztet, mert provokálja a kereszt egyesek világát! Egyeseket zavar a kereszt! Fáj! Fáj az, hogy pár évvel ezelőtt Brüsszel központjában karácsonyfa helyett másfajta fát állítottak föl. Provokáció, mondhatnánk mi is! Fáj! Fáj az, hogy az idei esztendőben, Amerikában új nevet adtak a karácsonyfának, karácsonyra utalva: ünnepi fa. Fáj! Fáj az is, hogy az elmúlt hónapokban, a párizsi katasztrófa után, amikor több mint száz embert meggyilkoltak, lemészároltak, akkor a franciaországi polgármesterek meghozták a döntést válaszképpen erre a vérengzésre: Betlehemet állítani Franciaországban nem lehet nyilvános helyen, mert ez sokak ízlésével nem egyezik!

Ennyit a gondolatszabadságról, a szólásszabadságról, a nyilvánosságról! Fáj!

Ne feledkezzünk meg itt a mi felelősségünkről

Amikor ma ünnepelünk, akkor erre is kell gondolnunk! Tudomásul vette a kereszténység vezetése, - talán mondhatom azt is, az Egyház legfőbb vezetése, a nemzetállamok egyházi vezetői – hogy az európai alkotmányból kihagyták az Isten nevét!

Agyonhallgattuk! A kérdés az, hogy ezek után mennyi szavunk lehet?

Ezek a tények szembesítenek bennünket azzal: akarjuk-e, hogy részt kapjon Isten a mi világunkban? Isten jelen legyen-e a mi egyéni életünkben, vagy sem? Abban biztos vagyok, hogy mindenki azt mondja, hogy igen! Csakhogy ennek következményei vannak, ez nem csupán egy igennek a kérdése! A mai ünnep eligazítást ad!

A pásztorok sietve elindultak

Ez a Gyermek jászolban, szegénységben, egyszerűségben, minden hatalom nélkül található! Ez rendkívül fontos üzenet! Miért éppen így? Ez elgondolkodtató! Ezek jelek! Az angyal azt mondta a pásztoroknak: Ez lesz nektek a jel: Találni fogtok egy Gyermeket pólyába takarva, jászolba fektetve! Jel ez egyáltalán? Az ember fölteheti a kérdést: Miféle jel ez?

A pásztorok számára a jel az, hogy mindent úgy találtak, ahogy az angyal azt előre megmondta! Ez elég volt! Ezáltal lesz a jel igazán jellé! Ehhez valami kellett! Azt hallottuk, hogy a pásztorok sietve elindultak, amikor hallották az angyalok híradását! Ez a döntő!

A Szűzanya is sietve azonnal útra kel, amikor megtudja az üzenetet, hogy idős rokona is gyermeket vár! Elgondolkodtató, hogy amikor az embernek dolga van, akkor képes-e sietve, azonnal lépni és tenni azt, amit az embernek meg kell tenni! Ezek nélkül a lépések nélkül egy teóriáról, csak szép igazságról van szó!

Ezektől az azonnali sietős lépésektől függ a mi emberi világunk, az egymással való kapcsolatunk!

Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa nekünk az Isten szeretetét! Jézus arról szólt és bemutatta, megmutatta, milyen az Isten szeretete! Ezért Jézus a Megváltó, a Szabadító! A mai szentmise a pásztorok szentmiséje üzeni, hogy íme így felszerelkezve érkezik ide a mi világunkba az Isten, szegényen, kiszolgáltatottan és minden hatalomról lemondva! Ez rendkívül fontos üzenet!

Az Én országom nem ebből a világból való! – mondja Jézus maga! Jézus országa igazság, szeretet és béke! Ezt kell magunkévá tenni, ha azt akarjuk, hogy emberi világunk közelebb kerüljön az Istenhez és közelebb kerüljünk egymáshoz is! Ezek nélkül nincs emberi élet!

A mi összes problémánk onnan származik, hogy a megváltottak életét mintha elengedtük volna! Mintha megelégednénk azzal, amit őseink áthagyományoztak! Amit nekünk magunknak kell megtenni, külön-külön mindegyikünknek hitvallással, helytállással, arról mintha megfeledkeznénk! Ez nem elég! Ez kevés!

Ugyanannak a valóságnak két oldaláról van szó! Európa, Magyarország népességfogyásáról beszélünk és a hitetlenségről! A kettő összefügg! A földet kizsákmányoljuk, tönkretesszük, ez a valóság egyik oldala, mert azt gondoljunk, hogy a föld a tulajdonunk, pedig csak ránk bízta az Isten! Ennek a valóságnak másik oldala a hitetlenségünk! Ezek a problémák, hogy elfogytunk, ez a probléma, hogy nem gondolunk arra, hogy hogyan gondozzuk ezt a gyönyörű szép világot, hogy az utánunk jövők is örülni tudjanak ennek, ez a hitetlenségünkkel függ össze! Karácsony reggelén gondolkodjunk el ezeken!

Ünnepeljünk! Vegyük a bátorságot! Bátorság kell ahhoz, hogy Isten közelébe lépjünk! Bátorság kell ahhoz, hogy Isten határozza meg a gondolkodásunkat, a cselekedeteinket!

Engedjük be Istent az életünkbe! Ez azt jelenti, hogy Vele akarunk élni! Csak azt engedjük be az életünkbe, akivel együtt akarunk élni! Engedjük be életünkbe egymást is, mert ki kell fejeződni annak, hogy együtt akarunk élni! Mindegy, hogy hogyan gondolkodik erről a világ, hogyan gondolkodnak azok, akik nem tudják elfogadni, hogy az emberiség nemzetek családjaiból épül fel!

Ezek a családok azáltal élnek, hogy beengedik egymást az életükbe! Tudják, mit jelent nekik a másik ember! Mit jelent a másik ember lelki gazdagsága! Mit jelent a másik ember öröksége, amely örökség meghatározza a nemzet életét! Ezek rendkívül fontosak!

Isten az ember életét meg akarja menteni! Ezért nevezi a Biblia Istent megmentőnek, megváltónak! Legyen annyi alázat bennünk, hogy ezt elfogadjukés belátjuk, hogy Isten nélkül semmit se tehetünk!

+  A M E N  +

 

---

Advent 4. vasárnapja

2015.12.20.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Sokszor panaszolják az emberek, hogy távol van az Isten! Isten mindig közel van! Legfeljebb mi emberek nem mozdulunk Isten felé! Furcsa emberi próbálkozás is van, az ember haverkodni akar az Istennel!

Engedjük meg Istennek, hogy közel jöhessen hozzánk! Engedjük be Istent az életünkbe, mert akkor döbbenünk rá, hogy Isten mindig velünk van!

Most advent végén, karácsony tőszomszédságában gondoljunk arra, hogy mennyire készültünk erre a nagy ünnepre! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Nagyon szép ünnepre, karácsonyra készülünk, amikor Jézus születésére gondolunk. Azt a titkot ünnepeljük, hogy Isten szereti a világot, Isten szeret bennünket, embereket!

Isten irántunk való szeretetét úgy fejezi ki, hogy a Fiú teljesíti Isten akaratát és értünk Emberré lesz, hogy megismerhessük, mekkora szeretettel van irántunk az Isten!

A szentmise bevezetőjében említettem: a modern ember oly sokat emlegeti, hogy távol van az Isten! Az ember ezzel talán azt a tragédiát mondja ki, hogy az ember van távol az Istentől!

Egészen más volt az ókori ember gondolkodása és az Istennel való kapcsolata. Más volt a választott nép elgondolása a Teremtőről, a Megmentőről.Egészen más az Újszövetség emberének gondolata az Istenről!

Az ókori emberek úgy gondolkodták, hogy az istenek messze vannak, az isteneket ki kell engesztelni. Áldozatok tömegét jelenítették meg, ezzel engesztelték isteneiket.

A választott nép egy lépéssel előbbre jutott: félt az Istentől! Mózes, amikor az égő csipkebokorban találkozik a kegyelmi érintéssel, akkor eltakarja arcát, nehogy meglássa az Istent, mert aki meglátja az Istent, annak meg kell halni. Ebben a titokban azt fedezhetjük föl, hogy az ő vágyakozásuk mélységesen mély volt az istenlátásra! Az életüket, az egész örökkévalóságot úgy gondolták el: látni az Istent, de ne idő előtt! Ez jelenti a zsidók felfogását az emberi élettel kapcsolatosan: ha az embernek jól megy sora, akkor közel van az Istenhez, Isten közel van hozzá, de látni  - majd később!

Az újszövetségi ember féli az Istent!

Micsoda különbség! Az újszövetségi ember féli az Istent, fölfogta Isten nagyságát, emberfölöttiségét, világfölöttiségét, de ugyanakkor azt is fölismerte, hogy mi az Isten akarata!

Isten akarata az emberrel az, hogy Isten és ember egymással szövetségben legyen!

A hatalmas Isten lehet az ember szövetségese! Ez volt, ez ma is az újszövetségi ember istenképe! Az istenfélelem nem félelem Istentől, hanem az a fölismerés, hogy az Isten milyen hatalmas! Ugyanakkor az ember mégis ezzel az Istennel összetartozhat! Ezt fejezte ki a Biblia emberképe, hogy emberi életünket az emeli meg, hogy mi összetartozhatunk az Istennel!

Az ember élete ez által valójában megistenül!

Ma már erről keveset gondolkodunk, mert a mi emberképünk sajnos a modern emberkép, amit a mai ember mintegy önmagát mentegetve mond, hogy távol az Isten! Isten olyan távol van, hogy az ember nem érhet fel Hozzá! Ha picit is belegondolunk: micsoda visszalépés!

Távol az Isten, ez a kijelentés készítette elő a modern világ istentagadását, a modern világ istenhitének gyengülését!

Távol az Isten! Olyan távol az Isten, hogy talán nincs is! Még tovább megy, kijelenti, hogy Isten nincs!

A szeretet kockázata

A bibliai emberkép abból az igazságból táplálkozik, hogy Isten és ember összetartozik! Ennek a titoknak nagy ünnepe Urunk megszületésének titka! Az ember kerül a történelem középpontjába! Minden értetek történik, olvassuk az apostoli levelekben!

A világ Istené! Ti Krisztuséi vagytok! Krisztus az Istené! Csodálatos kapcsolat! Minden értetek történik!

Hallottuk, Jézus Isten akaratát akarja teljesíteni, amikor értünk Emberré lesz! Isten akarta volt az, hogy úgy fejezze ki szeretetét irántunk, hogy értsük:

Jézus a közöttünk megjelenő isteni szeretet!

Gondoljunk bele, mekkora kockázat a szeretet kockázata! A szeretet kockázata azt jelenti, hogy az ember ebbe belehal, mert kiszolgáltatja magát! Minden feltételről lemond az ember, de ezt Jézustól tanuljuk, aki értünk Emberré lett!

Jézus mindenről lemond,ami az ő Istenségét védhetné ebben a profán világban, ami az ő szentségét megmentené ennek a profán világnak szennyeitől! Nem teszi, mert szeret! A szeretet ezt a kockázatot jelenti! Így teljesedik be az ember megváltása, hogy Jézus odaadja az életét értünk! Meghal értünk!

Nagyon fontos, hogy ezzel a titokkal szembesüljünk, amikor erre a nagy ünnepre készülünk! Különben számunkra sem marad más belőle, mint valamicske megmentés ebből a szeretetből! Amikor ajándékot vásárolunk, ajándékot adunk egymásnak, akkor valamit visszahozunk ebből a titokból. Ennél többet vár tőlünk az élet! Az élet nem azt várja tőlünk, hogy megvásároljuk magunkat ajándékokkal egymástól!

Az élet azt várja, hogy - ahogy Jézus tette, - Isten akaratát teljesítsük be!

Isten akarata az egymásnak ajándékozott nagylelkű megnyilatkozások sorozata! Miképpen kell nekünk Isten akarata szerint összetartozni.

Ez a titok a Szűzanya életében emberi módon jelenik meg. Azt hallottuk a mai evangéliumban, hogy ez a titok közelebb kerül hozzánk Mária megnyilatkozásai során. Azt olvastuk, hogy Mária útra kelt azonnal sietve Juda egyik városába megy hegyeken keresztül minden fáradságot vállalva és ott szolgál!

Íme a titok kiteljesedése

1.      Mindenek előtt azonnal, sietve kelt útra, ami a pillanat kegyelmi gazdagsága!

2.      Minden fáradságot vállal, ami az életszentség kifejeződése!

3.      Ott marad és szolgál, ami valójában a Lélek ihletésére, késztetésére való szolgálat!

Ez a három titok kifejezi számunkra,hogy miképpen kellene nekünk Isten akarata szerint összetartozni!

1. A pillanat kegyelmi gazdagsága

Mária hallja a hírnöktől, hogy rokona Erzsébet szintén gyermeket vár és pár hónap múlva megszületik Erzsébet gyermeke. Ebben a pillanatban, ahogy Mária hallja ezt az üzenetet, azonnal és sietve elindul! Erre az azonnalra kell gondolni! Mi általában, amikor valamit tenni kell, akkor elkezdünk gondolkodni, mi mindent kell még magunk körül rendbe tenni, mi mindent kell még elrendezni, hogy aztán elindulhassunk. Az életben vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad gondolkodni, amikor azonnal tenni kell, amire a felszólítást kapjuk, mert különben elvétjük a pillanatot!

Ez a pillanat kegyelme! Kegyelem az Isten ajándéka! A pillanat az életünk! Pillanatokból tevődik össze az életünk! Mennyi pillanatot elveszítünk!

Mennyi pillanatot elveszítünk, amikor az ember ki tudná fejezni, hogy összetartozik a másikkal! Ez az egyik lényeges üzenete Máriának!

2. Mennyi áldozatra vagyunk készek egymásért

Mária második üzente, hogy a fáradságot vállalja, minden fáradságot vállal a hegyeken keresztül. Aki ismeri Jeruzsálemet és környékét az tudja, hogy mit jelentett ez az út Jeruzsálemből Ainkarimba eljutni. Ez jó pár kilométer igen-igen emberpróbáló út. Ennek nagyon fontos üzenete van.

Mennyi fáradságra vagyunk képesek és készek egymásért?

Oly sokszor hallja az ember, hogy emberek jóra törekednek, talán még azt is mondhatnám, hogy szentek akarnak lenni! Mi ennek az útja? Ez, ilyen egyszerű! Vállalni a fáradságot azért a másikért, amikor a másiknak segíteni kell! Ez a szentség útja! Nem kell kitalálni az utakat, megmutatta Jézus, megmutatta a mai vasárnap üzente szerint Mária.

Nincs más útja az ember lelki növekedésének!

Oly sokszor halljuk, hogy az emberek mekkora gondolatokkal állnak elő. Mindenki tudja, hogy mit kell tenni! Mindenki tudja, hogy mi a megoldás kulcsa! És? Minden attól függ, hogy mennyi áldozatot tesz, mennyi áldozatra hajlandó a másikért! Itt bejön a kényelmünk, az önzésünk, az okoskodásunk! Megpróbáljuk kibeszélni, hogy éppen miért nem!

Mária példát ad nekünk, mit jelent áldozatot hozni a másikért! Ez az út! Nincs más út!

Aki ezt az utat elhagyja, vagy ezt az utat kikapcsolja az életéből, vagy el akarja kerülni, az olyan útra lép, olyan úton indul el, amely zsákutca, vagy eltévelyedésbe visz!

3. A Lélek késztetésére való szolgálat

A harmadik nagyon lényeges szempont, amire Mária tanít bennünket: ott marad addig, amíg ott szükség van rá! Mi mindent kell adott esetben elhagyni azért, hogy az ember meg tudja tenni azt, ami szükséges a másik számára! Ilyenkor nem lehet előjönni azzal, hogy mi minden dolgom van, mit kell nekem elvégezni. Amikor az ember felismeri, belátja, hogy valakinek mire van igazán szüksége, akkor azt tesszük, amire a másiknak szüksége van, nem pedig azt, amit mi kitalálunk. A máltaiaknak van egy nagyon fontos igazsága: segíteni csak jól szabad! A jól segíteni azt jelenti, hogy azt tesszük, amire a másiknak szüksége van, nem azt, amiben mi kiteljesedünk, amit mi kitaláltunk és fölépítettünk. Ilyen esetekben nem is biztos, hogy azt tesszük, amire valóban annak a másiknak szüksége van. A Biblia ezt így mondja: ezek a Szentlélek sugallatai! Ne gondoljuk azt, hogy mi mindig ki tudjuk találni, hogy mit kell tenni. Minden helyzet egyedi.

Ahhoz, hogy az ember a különböző egyedi helyzetekben helyt tudjon állni, jó antennák kellenek, hogy az ember a Lélek sugallatait, a Lélek szólításait, intéseit fölfogja!

Közel van az Isten! Amikor az ember ezekkel a kérdésekkel szembesül, ezeket a megoldásokat elfogadja és magáévá teszi, akkor megjelenítjük egymás számára az Istent! A világ hitetlensége pontosan abban van: minden értünk történik, azért úgy gondoljuk, hogy nekünk nincs dolgunk, nincs kötelezettségünk a másik felé! A mai vasárnapon valamiképpen állítsuk át a váltókat, állítsuk át a gondolkodásunkat! Még van három-négy nap karácsonyig, gondolkodjunk el azon, hogy valóban közel engedjük-e magunkhoz az Istent?

Európában élünk. Kérdés, hogy Európa hogyan adventez, hiszen a kereszténység szinte mondhatjuk, megszűnt! Még úgy, ahogy kevesen jönnek a templomokba, de a mindennapjaikban nagyon sikeres volt az alapok tönkretétele! Az embernek sokkal könnyebb a pillanatokat elengedni, vagy a pillanatokat a magunk javára fordítani. Könnyebb az embernek minden áldozattól viszolyogni, minden áldozattól lehetőleg elhatárolódni. Könnyebb az embernek a maga okoskodását mindenek elé helyezni. Pedig a pillanat az élet és a pillanat mindig mások felé fordít, mert az életnek csak akkor van értelme, ha kilépünk a magunk világából! Igen, az áldozat pontosan azt jelenti, hogy az embernek a másik annyira fontos, hogy érte áldozatot hoz! Minden áldozat lemondás!

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Az eredeti szentírási fogalmazás szerint jobban, mint magadat! Ez kell, hogy meghatározza az összetartozásunkat!

Ezért fut zátonyra szinte minden emberi kapcsolat, mert nehéz mindezt beváltani a Lélek késztetésére! A Lélek mindig kiemeli az embert! A Lélek égi ajándék! A Lélek ihletései isteniek! Ha az ember ezeknek teret ad az életében, akkor egy új világ támad!

Nem tudom, hogy mennyire van jelen Európában az advent, ebben a pogánnyá lett, keresztény gyökereitől megfosztott Európában. Itt vagyunk mi! Rajtunk múlik, tőlünk függ, hogy meg tudunk-e újulni! Tudunk-e egy új életet támasztani először a magunk szívében, aztán a megszületett gyermekeink által, azt követően az élet szolgálata által!

Higgyék el, rajtunk múlik, Isten pedig velünk van! Mindenki megkapja az isteni segítséget, aki van annyira alázatos, hogy számít az Istenre!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!

Isten szándéka, hogy Isten és ember története közös történet legyen! Mi Isten szövetségesei vagyunk, ha akarjuk! Isten legfőbb szövetségese az emberek világában Szűz Mária!

Gondoljunk arra a nagy lehetőségre, hogy mi Isten munkatársaiként egymás életét szolgálhatjuk, szebbé, gazdagabbá, boldogabbá tehetjük! Ne mondjunk le erről a csodálatos küldetésről!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!

Használjuk fel lelkileg még ezt a néhány napot. Akkor igazán ünnepelhetünk, ha hisszük, hogy kívülről kell jönni a segítségnek! Megfelelő alázatosságra kell jutni ahhoz, hogy az ember belássa, nem képes megoldani sem a maga, sem a világ problémáit! Kívülről kell, hogy jöjjön a segítség! A megváltás erről szól! Karácsony ezt a folyamatot indítja el!

+  Á L D Á S  +

 

---

Advent 3. vasárnapja

2015.12.13.

Szentmise bevezetése

Testvérek! Ha igazán készülünk egy nagy eseményre, egy nagy találkozásra,akkor az embernek össze kell szednie magát, mozgósítani kell az erőit, különben nincs szó készülődésről!

Az embernek talán meglepetést is kell szerezni! Bizonyos feltételeknek mindenképpen meg kell felelni! Az ember önmagának tartozik ezzel!

Micsoda bölcs az Anyaszentegyház, amikor ilyen nehéz szakasz közepére könnyítő, az ember szívét örömbe borító eseményt is elhelyez! Nem egyszerű előkészíteni egy nagy eseményt!

Ez a mai vasárnap, a gaudete vasárnap,az örvendezés vasárnapja!

Kis vigasztalás, amikor önmagunkkal viaskodunk!

 Az advent akkor ér valamit, ha az ember mélyen önmagába néz! Nem kis megrázkódtatással járhat, mert egyikünk sem tökéletes!Ma azt mondják, hogy örüljetek! Mindenki örülhet, aki őszintén önmagába néz! Ennyi a lehetőségünk, nincs több!

Ezután fogadkozunk, fogadkozunk, aztán valami talán csak-csak mégis sikerül! Az Egyház lelkesít bennünket, mert ha igazán keressük az Urat, akkor már ezek a kis sikerek az öröm aprócska jelei lelkünkben! Örüljünk! Örüljünk, hogy itt lehetünk!Örüljünk, hogy Istent kereshetjük! Örüljünk, hogy Istenhez tartozhatunk!

Szentbeszéd

Mi mit tegyünk?

Kedves Testvérek, vállaljuk-e ezen a mai vasárnapon ezt a kérdést? Ez nem kerülhető ki! Sehova se jut az az ember, aki nem teszi fel ezt a kérdést! Mindegyikünknek magának föl kell tenni ezt a kérdést! Az Úr válaszol erre a kérdésre!

Rendkívül aktuális ez a kérdés, bár olyan Európában élünk, amely földrészen ez a kérdés elhalt! Vajon lehet-e Európában adventet ünnepelni? A kérdés költői, mert szíve mélyén mindenkinek lehetnek olyan vágyai, törekvései, hogy találkozzon az Úrral.

Az ember esendő

Az elmúlt hetekben többször is gondolkodtunk azon, mi is az ember legfontosabb dolga. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy az ember legfontosabb tennivalója, hogy kibontakoztassa személyiségét, fölépítse saját életét! Ez mindegyikünk legsajátosabb feladata! Kérdés, hogy az ember honnan veszi ehhez az erőt? Ehhez Isten segítségére van szükségünk!

Európában más a tájékozódási irány! Amit ma adnak nekünk, az oda vezet, ahol tartunk! Az ember szíve mélyén jó és mindegyikünk szeretné valamiképpen átélni a maga jóságát. Szívesen halljuk azt, hogy jó ember, általában azt is, hogy az ember jó és igaz, csakhogy esendők is vagyunk!

Ez az Isten nélküli világ az ember esendőségét mintha egyszerűen le akarná söpörni! Amikor az ember jóságát hangsúlyozza, akkor mintha tagadni akarná az ember esendőségét! Másképp nincs is magyarázat az összes gyarlóságainkra, gyengeségeinkre, bukásainkra, tévedéseinkre, mint csak az ember esendősége!

Az esendő embert Jézus Krisztus segíti az értékes életre

A mai vasárnapon eggyel tovább kell lépnünk! Amikor feltesszük ezt a kérdést: Mi mit tegyünk? Ez a továbblépés!

A keresztény tanítás szerint az ember bűnre hajló természettel születik! Egész kereszténységünk alapvető törekvése, hogy az embert segítse abban, hogy gyarló, esendő természete ellenére értékes életet éljen! Ez az élet akkor valósulhat meg, ha elfogadjuk azokat az értékeket, amelyeket Jézus Krisztus fölkínált nekünk! Az Egyház küldetése ennek a krisztusi műnek beteljesítése, hogy mi emberek értékes életet tudjunk élni a magunk örömére, boldogságára!

Reális örömök

A mai vasárnap, az öröm vasárnapja ezt a kérdést feszegeti: tudunk-e örülni? Általánosságban is érdemes a kérdést föltenni, mert más a gyönyör, mint az öröm! Más az, amikor az ember feldobott és más az, amikor az embernek reális örömei vannak! Az Isten nélküli világ keresi a különböző szereket, mik azok, amik őt valamilyen elvarázsolt világba viszik, ringatják. Ezek tönkre teszik az embert!

Ma a reális örömökre gondolunk! Segítséget is kapunk! A fontos igazságokatújra, meg újra el kell mondani! Az ember, aki teljes életet él, akinek vannak reális örömei, aki boldognak tudhatja magát, az az ember normális!

A normális ember

Hányszor használjuk ezt a szót, hogy normális! Ennek üzenete az, hogy az ember normákhoz igazodik, olyan normákhoz igazodik, amelyek az embert megtartják embernek! Az ember nem veszíti el emberi arcát! Az ember olyan normákhoz igazodik, amelyek szerint egymással összetartozhatunk! Örömeinket ebből az irányból gyűjthetjük össze!

Az örömünk oka

Az öröm valójában a mi keresztény világunkban az: örülünk annak, hogy Jézushoz tartozhatunk! Valóban örülünk annak, hogy mi Istenhez tartozunk? Van-e bennünk e miatt az öröm miatt olyan elköteleződés Isten mellett, Isten és ember közös műve irányában, mint sok más ember életében látható másfajta elköteleződésekben? Ezt a kérdést kell előtérbe helyezni: tudunk-e örülni annak, hogy mi Istenhez tartozunk? Ha nem, akkor mire való az adventi koszorú készítése, a karácsonyfa, hagyományok? Ezek is jelentenek valamit, de azért az ember ezeknél mélyebbre ás!

Keresztény világunkban az az örömünk, hogy Jézushoz tartozhatunk!

Az olvasmányok, az evangélium is az örömről szólnak

Advent 3. vasárnapján az olvasmányokban, az evangéliumban mindent az öröm határoz meg. Az olvasmányban Szofoniás próféta vigasztalja a népet nagy bajában: Örüljetek, mert van Istenetek! Bajban vannak, szorongatják őket! Na és! Ne gondoljuk azt, hogy a világ tenyerén hordoz bennünket! A világ olyan, amilyen. Annyiféle ember él ebben a világban, ennek a sokféle embernek az együttéléséből adódik az a sok gond és baj.

Pál apostol a Filippi híveknek arról ír, hogy örüljetek, miközben ő rabságban van éppen a Filippiben ért megpróbáltatások miatt. Pál apostol Filippiben hirdette Jézus örömhírét. Ez sok ember üzletét keresztezte, akik pogány istennőnek szobrocskákat készítettek, sok esetben ezüstből, aranyból. Az emberek egyre inkább Krisztus felé fordultak, a szobrocskák megmaradtak. Akiknek a pénze bánta ezt, azok fellázadtak. Pál apostol bátorítja övéit, ne nyugtalankodjatok!

Van Istenetek, aki megvéd benneteket minden megpróbáltatás idején! Ezeket a kérdéseket nagyon egyszerűen kell látnunk: Tudunk-e örülni egymásnak? Tudunk-e örülni annak, hogy egymást szerethetjük? Tudunk-e örülni annak, hogy minden erőmet mozgósíthatom, hogy minél inkább kifejezzem a másik felé, hogy milyen jó, hogy ő van! Valójában örömünk abból táplálkozik, hogy úgy tartozunk egymással össze, hogy örülünk az áldozathozatalnak!

Ezáltal tudjuk még inkább kifejezni, hogy összetartozunk! Ha ezek és főleg az áldozathozatal hiányoznak az életünkből, akkor nincs az örömünknek oka, az örömünknek nincs alapja! Ezért kérdeztem azt, hogy örülünk-e annak, hogy Istenhez tartozhatunk!

A mai evangélium nagyon reálisan nézi ezt a kérdést. Keresztelő János a Jordán partján hirdeti az örömhírt. Tömegek mennek oda napokra fölszerelkezve. Ezek az emberek olyan hangokat hallottak, amely fény volt az életükben! Ilyenről még soha sem hallottak, hogy olyan Istenünk van, aki szeret minket! Ezek az igazságok mindenkit megszólítottak!

Keresztelő János kemény szavakkal fordult ezekhez az emberekhez, mert olyanok voltak, mint mi, olyanok voltak, mint amilyenek mindig leszünk mi emberek.

Keresztelő a bűnbánat méltó gyümölcseit kéri az emberektől! Ezek a gyümölcsök csak akkor teremhetnek meg, ha önzetlenné válunk! Csak az önzetlen embernek vannak gyümölcsei! Csak az önzetlen embernek vannak olyan cselekedetei, amelyek építőek! Az önző ember kiszorul a világból! Az önző ember nem  él a világban, ő a maga világában él, magának él!

Keresztelő János a hallgatók adott helyzetére figyel! Akinek két ruhája van, adja oda a másiknak! Akinek élelme van, ossza meg azzal, akinek nincs! Ezek praktikus tanácsok! A Jordán partján éjszaka hideg van. Aki jobban felkészült, vitt magával két takarót, hogy éjszaka ne fázzon. Voltak, akik nagy lelkesedéssel erre nem is gondoltak. Mentek és fáztak, ennivalót se vittek. Akkor itt a lehetőség, osszátok meg! Nem lehet úgy ott lenni, hogy az egyik betakarhatja magát, a másik megfagyhat! Nem lehet, akkor nincs közösség ezek között a hallgatók között!

Kérdéseket tesznek fel a vámosok, a katonák. Ezek adóbeszedők, meg zsoldosok voltak. A nép ezeket árulóknak tartotta, eladták a lelküket, meg az emberekkel való összetartozásukat. Egyszerű a válasz, amit kapnak! Nem azt mondja, hogy mindenki hagyja ott a helyét, akkor nem működne az élet! Hanem csak annyit szedjetek, amennyi jogos! Ne zsarnokoskodjatok, ne raboljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal!

A mai vasárnap felszólít minket, akik a világban élünk! A világ nem szent, a világ profán! Jézusnak az a küldetése, hogy ebben a profán világbanlegyenek szentségre törekvő, önzetlen emberek! Jézus nem azt mondja,hogy meneküljünk ki a világból, nem lehet, hanem a világban éljünk tisztességesenés tekintettel egymásra! Ha erre képesek vagyunkakkor valóban biztonságban vagyunk! Nem olyan nehéz!

Biztonságban vagyunk, mert ez a gondolkodás,ez a magatartás Istenhez rendel bennünket! Egyedül Isten közelében tapasztalhatjuk meg ezt a biztonságot, amely minden örömünk forrása is!

+  A M E N  +

 

---

Advent 2. vasárnapja

2015.12.06.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!

Vasárnapról-vasárnapra igyekszem legalább picinyke fényt gyújtani! Mindannyian szeretnénk fölismerni a feladatunkat! Mindannyian szeretnénk rátalálni arra az útra, amelyen ha elindulunk, a hozzánk jövő Úrral találkozhatunk! Azt mondta egy nagy gondolkodó: Ha mi egy lépést teszünk, Isten kettőt lép felénk!

Advent 2. vasárnapján gondoljunk Istennek erre a második lépésére, amely mindig megtörténik!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Gigantikus emberi megnyilatkozásokról hallottunk az evangéliumban. Ezekre az ember szinte fölkapja a fejét és ma is, amikor ilyenek történnek, akkor az ember azt gondolja, hogy íme, mire is képes az ember! Valóban elhordjuk a hegyeket, feltöltjük a völgyeket, utakat építünk a sivatagban. Virágzóvá tudjuk tenni a sivatagokat, talán még a büszkeség is megszületik szívünkben. Én mégis másról szeretnék kérdezni.

Kedves, jó Testvérek! Hogy állunk az igazi művünkkel? Hogy állunk azzal, amit egyedül, külön-külön mindegyikünknek el kell végeznie: a személyiségünk kibontakoztatását!

Az embernek ez a mindent megelőző műve! Hogy állunk ezzel, személyiségünk kibontakoztatásával?

A mai vasárnap ezt a kérdést világítja meg:fölismertük, tudjuk-e, mi a legfontosabb feladatunk? Az ember igazi műve: önmaga életének felépítése, személyiségének kibontakoztatása!

Advent 2. vasárnapja sok jó szempontot ad ahhoz, hogy ez a kérdés közel kerüljön hozzánk és talán elkezdődjön valami! Ez igen-igen fontos, mert szinte minden mozog a lábunk alatt. Minden elbizonytalanodott elsősorban itt Európában, mások élete másutt bizonytalanodott el.

Készítsétek az Úr útját

Keresztelő János a mai vasárnap központi szereplője, aki Krisztus útját készíti elő! Izaiás prófétát idézi, aki jövendölt a babiloni fogságba elhurcolt zsidóknak. Ugyanúgy minket is elhurcoltak a törökök 500 évvel ezelőtt, amikor miden épkézláb embert elvittek, talán senki se jött vissza közülük. A zsidóknak abban a szerencsében volt részük, hogy Isten visszahozta őket! E mögött azt is föl kell ismernünk, hogy ők ott a számkivetésben is fenntartották kapcsolatukat az Istennel! Ebből a kapcsolatból támadt a jövő, a visszajövetel, a hazaérkezés!

Izaiás próféta is, Keresztelő János is az akkori világ technikáját emlegetik. Amikor egy uralkodó, egy fejedelem készült valahova, vagy megérkezett valahova, előtte igen nagy munkálatok voltak. Egyengetni kellett az utat, nem voltak autósztrádák. A Keresztelő erre a gondolatra hivatkozik, de ő nem a fejedelem, nem az uralkodó útjára gondol, hanem a legnagyobbnak, a mindenek uralkodójának, megmentőjének, Krisztusnak az útjára gondol, amikor azt mondja: Készítsétek az Úr útját!

Keresztelő János hirdeti az Igét, segíteni akar az embereknek abban, hogy valóban elkészítsék az utat, valóban megérkezhessen hozzájuk megmentőjük, a Megváltó!

Az egész emberiség üdvösségéről van szó

A mai evangélium utolsó mondata sokkal, de sokkal nagyobb távlatokat nyit meg, mint amit ez a kicsi történet előre jelez, ami akkor ott történt a Jordán folyó környékén! Azt mondja:Minden ember meglátja az Úr dicsőségét!Ez az útkészítés a Messiás, a megváltó számára a világ üdvösségének munkálása! Lukács evangélista talán ezért készít mintegy keretet a kor uralkodóiról.

Lukács evangélista felvázolja a kor politikai hatalmasságait, vallási vezetőit és ezzel elhelyezi a történelemben azt, ami ott elkezdődött, mert ami ott elkezdődött, az az egész történelem menetére kihat!

Isten az üdvösség Ura!Isten a világ üdvösségének előkészítője!

A bűnbánati keresztségben Isten gyógyítja szívünket

Keresztelő János erre utal, amikor a bűnbánat keresztségét hirdeti! Ez nem olyan keresztség, mint amikor mi valakit beavatunk a keresztények közösségébe akár kis gyermeket, akár felnőttet.

Ez a bűnbánat keresztsége,ami azt jelenti, hogy az emberek rendezzék gondolataikat! Gondolkodjanak el azon, hogy milyenek a mindennapjaik, milyenek az emberi kapcsolataik? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit!

Itt még nem beszél ezekről a gyümölcsökről. Majd a következő vasárnap lesz szó róla, amikor a hallgatók fölteszik a kérdést: mi mit tegyünk? Ma én sem teszem fel még ezt a kérdést, hogy mit tegyünk, majd jövő vasárnap. Ma inkább csak arra szeretném a Testvérek figyelmét felhívni, hogy figyeljünk oda, mert most is hegyeket kell lehordani, völgyeket kell feltölteni!

Ebben egyedül Istenre számíthatunk! Az emberi kapcsolataink világában az a fontos, hogy ne legyenek völgyek, ne legyenek hegyek!

Istennek kell jönnie ahhoz, hogy szívünk szépséghibáit gyógyítani tudjuk!

Nem a völgyekkel, nem a hegyekkel van a gond,még csak a sivatagokkal sem!

Szívünknek vannak szépséghibái!Szívünkben van a gőg hegye! Szívünkben van az álszent magatartás,az álalázatos magatartás völgye!

Amikor én azt sem tudom, én arra sem vagyok képes! Arra igen, hogy mindenkinél mindent jobban tudjak,mindenkinek csak tanácsot tudjak adni! Micsoda mélységes mély völgyek ezek,az álszent alázatoskodó szavak és magatartás!

Keresztelő János a bűnbánat keresztségének hirdetésével az Úr útját készíti! Ezt a kérdést állítja elénk: Hol állunk? Hol állunk az életünk építésével? Mennyi bennünk a gőg? Mennyi bennünk az álalázat? Mennyi bennünk az egymással való kapcsolatainkat veszélyeztető gyarlóság, gyengeség?

Azt szeretnénk, hogy eljöjjön az Úr, aki egyedül képes változtatni! Egyedül az az igazság, amivel az Úr érkezik, tudja kinyitni az emberek szemét, bátorrá tenni az embereket, hogy induljunk el az Úrral egymás felé!

Barátkozzunk meg a csenddel

Ehhez arra van szükség, - a sivatag, a pusztaság is arra utal - hogy barátkozzunk meg a pusztaság üzenetével, a csenddel! A zajok elsodornak bennünket, szinte megsüketülünk és már nincs figyelmünk. Jaj, a gyerekekre vigyázzatok, akik állandóan a számítógép előtt ülnek és mindent ez határoz meg. Van áldása, nagyon fontos haszna, de nem építi az ember személyiségét! Főleg a gyerekek honnan tudnák eldönteni, hogy mi a hasznos és mi nem! A csend nem a számítógép előtt ülő, megsüketülő gyerek, meg felnőtt csendje!

Istenre hallgató csend! Ki tudjuk szűrni a médiumok zuhatagából azt, amit az Isten mond nekünk! Van még erre készség bennünk?

Nap mint nap megállapítjuk, hogy itt is hazudtak, itt is hazudtak, itt is eltakarták az igazságot, mégis naponta kapcsoljuk a rádiót, a televíziót és kezünkbe vesszük az újságokat. Ha el akarunk igazodni, akkor Isten hangját kell meghallani, legfőképpen azt!

Ha az ember idáig eljut, akkor Isten egyszerűen belép az életünkbe!

Abban a pillanatban, amikor az ember már tudja ennek fontosságát és az öröm is eltölti lelkét, akkor elkezd sugározni! Szólni sem kell, megteremnek az ember cselekedetei! Az ember körül olyan légkör teremtődik, hogy az emberek oda akarnak menni, szívesen vannak az ilyen sugárzó emberek közelében!

Mindenki változik, legfőképpen mi magunk és körülöttünk a világ!

Vagy ez, vagy Istennek semmi köze nem lesz a világunkhoz, mert nem engedjük, hogy köze legyen hozzá, mert Isten országa bennetek van! Ne azzal foglalkozzunk, hogy a világ vezetői, Európa vezetői mit tesznek, jól tesznek, hogy tesznek. Az ezzel való foglalkozás, a kritizálás, az ítélkezés, a botránkozás betölti életünket.

Isten országa bennetek van! Vagy innen épül föl a világ, vagy a világ maga alá temet bennünket! Isten segítsen bennünket, amikor a legfontosabb kérdés áll elénk: Hogy állunk személyiségünk kibontakoztatásával? Hogy állunk életünk fölépítésével? Különben a mi lábunk alatt is szakadék támad!

Isten segítsen bennünket, hogy út legyen a lábunk alatt!

+  A M E N  +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!

Isten áldása segítsen bennünket abban, hogy mindaz a kincs, ami lelkünkben az Istennel való találkozásunk nyomán fölszabadul, legyen a többi emberé! Tudjuk azokat szétosztani!

Ma különösen gondoljunk myrai Szent Miklósra, akinek ünnepe van, aki a bajban lévő embereket aranyaival segítette!

 +  Á L D Á S  +

 

---

Advent 1. vasárnapja

2015.11.29.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Köszönjük a fényt, köszönjük a világosságot, a tájékozódásban segít bennünket! A sötétben elbizonytalanodik az ember!

Krisztus a világ világossága!

Ha fölismerjük, ha megismerjük, utat találunk, emberhez méltó utat! Ezért imádkozzunk ezen a szentmisén, advent első vasárnapján. Utat keresünk! Azon az úton, melyet Krisztus mutat nekünk, életet találunk!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Egy kedves ismerősöm ma kora reggel felhívott telefonon, aki nagy tisztelettel van irántunk, magyarok iránt. Ez a tisztelet őt arra késztette, hogy tanulja a magyar nyelvet! Így köszöntött: Boldog adventet! Megváltónk jönni! Váltani kell! Változni kell, hogy Európa megmaradjon! Tökéletes magyarsággal nem tud beszélni ez az ember, de azt azért ki tudta mondani, hogy boldog adventet kíván nekünk magyaroknak! Amit mondott, az a lényeget fogalmazta meg:

Váltani kell, változni kell, hogy Európa megmaradjon!

Advent arról szól, hogy nekünk embereknek váltani kell, változtatni kell sok mindenben! Nekünk magunknak változni kell, ha azt akarjuk, hogy megmaradjunk kereszténynek és magyarnak! Advent istenvárás!

Az embernek változni kell

A történészek az emberi történelmet két részre osztják: Krisztus előtti és Krisztus utáni időszakra! Ezt a gondolkodást Krisztus üzenete határozza meg, amit elhozott nekünk embereknek és ez a változtatásról szól! A nagy gondolkodók újra meg újra ezzel állnak elő:

változni, változtatni kell!

Az élet nap mint nap újabb és újabb feladatok elé állít bennünket. Ha ezeknek meg akarunk felelni, akkor az embernek változnia kell, föl kell nőni ezekhez a különböző elvárásokhoz. Amióta ember az ember, ez meghatározza magatartását, legalábbis a gondolkodását.

Az ószövetségi próféták állandóan erről szóltak, mindig figyelmeztették a népet, hogy változzanak meg, figyeljenek a teremtő Istenre, aki az ember javát akarja. Az adott helyzetben, az adott körülmények között mindig igazodjanak az Isten elvárásaihoz.

Jézus - aki értünk lett Emberré - ezzel kezdi üzenetét: változzatok meg, változtassátok meg gondolkodásotokat! Az Egyház - amely Krisztus műve - a teológusok szerint a kihívásoknak megfelelően állandó változásra, megújulásra szorul.

Az advent megszólít bennünket, hogy újra, meg újra gondoljuk végig, mit gondolunk az életről, egymásról, a világról! A Megváltó jön! Miért jön? Azért jön, mert segíteni akar nekünk abban,  hogy a mindennapokban hűségesek maradjunk Istenhez! Advent, úrjövet! Az Úr jön!

Kérdés az, hogy tudunk-e Vele találkozni? Új távlatokba kell állítani az életünket! Nem elegendő csak e világi módon, e világi lehetőségeink figyelembevételével gondolkodni magunkról, meg egymásról!

A civilizált világ életét a liberális emberkép határozza meg. Ez az emberkép azt jelenti, hogy az ember Isten nélkül tervezi az életét. A civilizált ember gondolkodását az határozza meg, hogy Isten nincs is, de ha van, ha lenne is Isten, akkor is az ember úgy tervezi az életét, hogy abba Istennek nincs beleszólása! Ennek az a következménye, hogy az ember nagyon földi programokat tűz ki maga elé, nagyon-nagyon mindennapi célokat, ilyeneket: hogy az embernek legyen egészsége, jólétben élhessen és legyenek apró örömei.

Amíg van egészség,amíg nagyjából rendezett az ember élete, addig úgy tűnik, hogy elég is. Valójában soha sem elég! Az ember nagy-nagy kísértése, hogy ez elég legyen! Amikor viszont elveszítjük az egészségünket,amikor megrendülnek a viszonyaink, a gazdasági körülmények bizonytalanná válnak, akkor abban a pillanatban az ember maga is tudja,hogy mennyire nem elegendők ezek!

De nem erről van szó! Ennél sokkal, de sokkal többről van szó! Az úrjövet sokkal többről szól! Az úrjövet, a sokkal több azt jelenti,hogy Isten beletartozik a mi emberi életünkbe! Isten úgy gondolta el az életünket, hogy a mi emberi életünk Isten és ember közös története! Isten úgy gondolta el, hogy a mi életünk egymással is közös történet! Ez az a több! Ez az amire az embernek elsősorban szüksége van!

Az adventi idő erre hívja fel figyelmünket: Többet imádkozzatokés gyakoroljátok a felebaráti szeretet cselekedeteit! Ez a két irány azt fejezni ki, amire az embernek szüksége van!

Amikor az ember imádkozik, akkor Isten felé fordul! Az imádságával az ember megvallja, hogy van Istene, hogy Istenhez tartozik! Ez azért nagyon fontos, mert amikor az ember e világi programjai megrendülnek, akkor az istenkapcsolatki tudja emelni az embert ezekből a szorításokból!

Gyakoroljátok a felebaráti szeretet cselekedeteit! Ezek az emberekkel való kapcsolatunkat határozzák meg! A felebaráti szeretet cselekedetei nélkülaz embereknek nem lehet egymással összetartozni! Nem lehet emberi kapcsolatban élni úgy, hogy egymásért nem hozunk áldozatokat! Az áldozatainkkal tudjuk kifejezni azt, hogy egymásnak fontosak vagyunk! Amikor valakit szeretünk, akkor keressük az alkalmat, hogy ki tudjuk fejezni szeretetünket! Ha nagyon szeretünk valakit, akkor vágyakozunk arra,hogy minél nagyobb áldozatok árán tudjuk ezt megmutatni! Ezek normális emberi törekvések!

Amikor az adventi időben új távlatokat keresünk, amikor változni szeretnénk, akkor ezek a változás irányai: az imádság és az emberi kapcsolataink építése!

Az imádság

Az elmúlt héten Árpád-házi Szent Imre ünnepén az ő példáját állítottam az emberek elé. Az ő nagysága abban áll, hogy a lelki erő és a fizikai erő egyensúlyban volt életében!

A lelki erő az imádság révén szerezhető meg! Nincs lelki erő imádság nélkül!

Fizikai erőt még csak-csak lehet szerezni, de lelki erőt hogyan akarunk szerezni! Ennek egyetlen módja az imádság! Mintha ezt meg se hallanánk, vagy mintha soha sem hallottunk volna róla!

Az egymással való kapcsolat

Érezzük és tudjuk, hogy valami módon ki kell fejezni az összetartozásunkat! Soha nem hallottunk annyit a szolidaritásról, mint ebben a világban. Ahhoz, hogy az embernek a másik emberrel élő és éltető kapcsolata legyen, ahhoz új emberképet kell szerezni! A liberális emberkép semmire sem kötelez!

A krisztusi emberkép az életet jelenti! Ez azt jelenti, hogy az egymással való kapcsolatunkban jelen van az Isten! Amikor egymással építjük a kapcsolatunkat, akkor az Isten elvárásainak felelünk meg!

Isten legkedvesebb teremtménye az ember! Az istennélküli gondolkodás szívesen teszi gondolkodása középpontjába az embert, mintha ezzel azt akarná kifejezni, hogy Isten nincs is. Holott az Isten tette középpontba az embert! Minden értetek történik, figyelmeztet bennünket a Szentírás! Isten Fia azért jött, azért lett értünk Emberré, hogy igazolja Isten gondolatát:

Az ember Isten legkedvesebb teremtménye! Minden értetek történik!

Most, amikor egy új egyházi év kezdődik, akkor jobban oda kell figyelni a Megváltó üzenetére! Ezt az üzenetet kell magunkévá tenni:

Kicsit többet imádkozni, hogy Isten megvilágosító kegyelme betöltse szívünket! Jól lássunk, el ne tévelyedjünk! Istenhez igazodjunk!

Nagyobb jelentőséget adjunk annak, hogy kifejezzük egymás iránt a szeretetünket! A szeretet nem elvárás, a szeretet ajándékozás, a szeretetet ingyen adjuk! Ez az ajándékozás teljesíti ki emberi életünket!

Kívánom mindenkinek a jó kezdést! Váltásra van szükség! Változtatásra van szükség, nem csupán a mi egyéni életünkben, bár minden változás függvénye az ember változása! Itt sokkal, de sokkal többről van szó! A mi egyéni törekvéseink meghatározzák a világ törekvéseit is!

A világ olyan, amilyenek a mi emberi törekvéseink!Ha ezekben nagyobb helye lesz az Isten gondolatainakés jobban helyet kap a felebaráti szeretet, akkor mindenek ellenére egy jobb világ elé nézünk! Olyan világ elé nézünk, amely világ a megváltottak világa!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!

Meg tudja-e mondani az ember, mi a legnagyobb fájdalom? Biztos, hogy a fájdalmak egyik legnagyobbja az, amikor egy édesanya a gyermekét temeti! Itt van most közöttünk egy nagyon kedves Testvérünk, aki a kórházunkban keresi gyógyulását, akinek a pap fia halt meg! Azt kérte, hogy imádkozzunk érte! Szívesen mondtam igent! Kérem a Testvéreket, hogy ezt az imádságot ebben a szellemben meghalt Mihály Testvérünkért vigyük a mennyei Atya elé!

Mi Atyánk…

 

---

Évközi 34. vasárnap

2015. 11.22.

Szentmise bevezetése

Krisztus Király ünnepe van! Ő maga mondta: Az Én országom nem ebből a világból való! Ő üzeni azt is: Isten országa bennetek van!

Kedves Testvérek!

Ezen a mai ünnepen a legnagyobb kérdés: Isten országa létezik-e? Isten országa bennünk van! Nekünk kell válaszolni a kérdésre! Ne kerüljük ki!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Nem véletlenül helyezi az Egyház erre a vasárnapra, az egyházi év utolsó vasárnapjára Krisztus Király ünnepét! Ez az utolsó vasárnap, visszatekintve az egész évre, lehetőséget ad nekünk embereknek arra, sőt felszólít, hogy vegyük számba egyháztagságunkat!

Gondolkodjunk el, mit jelent az, hogy a keresztény ember Isten országának polgára!

Krisztus Király ünnepe van! Arról énekeltünk, hogy az Ő országa örökké való ország és királyságának soha nem lesz vége! Közben, ha körülnézünk, akkor interregnumról van szó, trónfosztásról! Krisztus Királyt letaszítottuk a trónról! Az Ő trónja a kereszt!

Európában ilyen üzenetek fogalmazódtak meg az elmúlt évtizedeken át: le a keresztekkel! Sőt, a napokban hallottam, hogy még egyházi intézményekben is ezzel a kérdéssel foglalkoznak: szabad-e kitenni a keresztet a falakra? Megkérdezték, hogy miért? Azt mondták: zavarja a hitetleneket, a mohamedánokat! Micsoda alkalmazkodás! Még az értékeinkről is lemondunk, hogy alkalmazkodni tudjunk! Vajon ez alkalmazkodás-e? Nem megalkuvás-e az értékeink elvesztéséről?

Isten országa bennetek van! Jézus maga mondta! Úgy tűnik, kiűztük lelkünkből Krisztust! Kiűztük Krisztust Európából! Engedtük, hogy elvegyék keresztény értékeinket! Hallgattunk, tudomásul vettük, alkalmazkodunk! Nem akarunk konfliktusokat! Kompromisszumokat kell kötni!Ha Isten országa bennetek van, akkor mi lesz a lelkünkkel? Mi lesz a lelki méltóságunkkal?

Az áteredő bűn

Jézus maga mondja, az ő országa lelki ország, az ő uralma a lelkek világában jelenik meg! Sajátos, mintha jobban hangzana fülünknek is, hogy az ember jó. Ezt az elmúlt egy-két évszázadban többet hallottuk, mint előtte valaha. A jó ember fogalma megjelent, örömmel halljuk, jólesik a fülünknek! Csakhogy nem ez a valóság! Ez hazugság!

A valóság az,hogy az ember esendő természettel születik! Volt ősbűn! Van áteredő bűn, ez azt jelenti, hogy bűnre hajló természetünk van!

Krisztus, a kereszténység, az Egyház azért jött és azért munkálkodik ebben a világban, legfőképpen Európában, hogy az ember gyarló, esendő természetét meggyógyítsa! Az ember a lélek felől értelmezze életét! Jó a jó ember fogalma és van is benne igazság, mert az ember alapvetően jó.

A természetünkkel van baj! A kegyelem föl akarja emelni természetünket, mert az ember természete gyógyítható!

Az önfenntartás és fajfenntartás ösztöne

Ne felejtsük el, két alapvető kérdéssel állunk szemben, amikor az emberi természettel foglalkozunk. Az egyik az önfenntartás, a másik a fajfenntartás ösztöne. Nincs ezzel semmi gond, hiszen Isten azt akarja, hogy éljünk! Hajtsátok uralmatok alá a földet, éljetek! Isten azt akarja, hogy az ember szaporodjon, töltsétek be a földet! Csak, ha nincs hatása az üzenetnek, vagy ha lerombolják az üzenetet, vagy nevetségessé teszik az üzenetet, - mert az ember alapvetően jó - akkor ha körülnézünk, azt vesszük észre, hogy az ember hedonista, nem tud mit kezdeni az ösztöneivel és összekuszálódik minden.

A következménye az, hogy az ember elkorcsosul, mert nem születik meg az élet!Ösztönei dolgoznak, csaknem engedi meg az ember, hogy megszülessen az élet!

Ugyanígy, egyszer csak az ember életének célja az lesz, hogy egyen. Már Pál apostol hadakozik ezzel az emberi elhajlással. Istenük a has, azzal dicsekednek, ami a szégyenük!

Sajátos hatása van ennek a világnak. Egyik oldalon azért panaszkodnak, hogy elhíztak az emberek és belehalnak az evészetbe. A másik oldalon meg arról beszélnek, hogy a vonalaikat egyengetik a különböző kondicionálótermekben. De mi van a lelkünkkel?

Állandóan a világgal és a testi világgal foglalkozunk, de hol marad a lelkünk?

Interregnum van! Krisztus Királyt elűztük az életünkből! Krisztust kiüldöztük a világunkból! Európa nem keresztény! Európa azt hangoztatja, hogy a keresztény értékekre nincs is szüksége. Európai értékekről beszélnek, de mik azok? Ha komolyabban belegondolunk, akkor sajátos kettősséggel találkozunk.

A pogány Európa egyik oldalon keresztény értékeket vár el

A pogánnyá vált, krisztustalanná vált Európa keresztény értékeket vár el, vindikál magának még akkor is, ha tagadja a keresztény Európát. Ha tagadjuk is a kereszténységet, Európa akkor is a kereszténységből született meg. Ez akkor is igaz, ha ma Európában jobban gyűlölik a keresztényeket, mint a pogányokat, mint a keresztények ellenségeit.

Arról nem beszélnek, hogy keresztény értékek: a szabadság, egyenlőség, testvériség! Az emberi méltóság, az ember munkához való joga, az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtése nem a szakszervezetek diadalának köszöni létét! Az, hogy nincs többé rabszolga, meg szabad férfi, meg nő, egymásnak testvérei vagyunk, emberi méltóságunk van, ezt nem a jogvédők harcolták ki!

Ezek mind-mind a Teremtő Isten ajándékai!

Európa problémája a politikájában van, a laicitás modelljében, ami azt jelenti, - ez 200 éves folyamat, nem ma kezdődött – hogy elválasztjuk az Egyházat, meg az államot egymástól. Az Egyház egy lobbi csoport, az állam meg arra való, hogy szolgálja ki a civiltársadalom kívánságait és kívánságainak feleljen meg. Érdekes ez a laicitás!

A pogány Európa másik oldalon a civiltársadalommal

A civiltársadalom bűvölete nem számol a vallással. Azt mondja, hogy nem e szerint értékeli az embert, hanem önmagában értékeli. Micsoda hamis és fals hangsúly! Ez még akár érték is lehetne, mert távol kerül a rasszizmus, ami mindig vallásra hivatkozik, de ugyanakkor ott van a veszély, hogy nem is tud integrálni az ilyen világ. Gondoljunk a Kárpát-medencében elszakított magyar területekre. Egyedül a vallások, a felekezetek azok, amik megtartják a magyarokat magyarnak, Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, akármelyiket említhetjük. Hangzatos és jól cseng esetleg az emberek fülének, mert szabadságot hangoztat.

A civil gondolkodás nem számol a vallással!

Lehet annyi vallás, mint réten a fűszál, van is és egyik sem számít! Például Franciaországban a legnagyobb gond ebből származik, mert ez a civil gondolkodás nincs tekintettel a vallási igényekre, elvárásokra, nem foglalkozik vele. A fejkendő iszonyú feszültségeket teremt. A muszlim étkezési szokásaival nem számol, nem foglalkozik a civil társadalom. Közben nő a feszültség azokban, mert semmibe veszik őket, miközben a nagy szabadságról beszélnek.

Krisztus a szolgaformájú király

Interregnum van! Krisztus királyságával nem foglalkozunk, királyságát megszüntettük! Nincs rá szükségünk, közben a gondjaink, bajaink határoznak meg mindent. Ezért oly fontos ebben az évben különösképpen is Krisztus királyságát ünnepelni! Nem túl régi ez az ünnep, amikor bevezette az Egyház, akkor a különböző civil kezdeményezéseket vizsgálta, hogy mire vezethetnek azok. Odavezettek, ahol most van Európa.

Amikor ezt az ünnepet bevezették, Horvát Sándor atya, a magyarországi domonkosok tartományfőnöke könyvet írt Krisztus királyságáról. Zseniális, okos ember volt. A következő megfogalmazással jött elő:

Szolgaformájú Király! Aki első akar lenni, legyen a szolgátok! Aki nagy akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! – mondja Jézus! Innen ered Krisztus királysága!

Az igazság az, hogy Isten szeret bennünket

Mi az út? Tanúságot tenni az igazságról! Mi az igazság? Hányszor kérdezték és kérdezik! Mi az igazság? Az, hogy Isten szeret bennünket! Az, hogy Isten atyai szeretettel szeret bennünket!

Mi Krisztus királysága? Tanúságot tenni az igazságról, Isten szeretetéről szóban, tettben, példában!

Ezt a szolgálatot Jézus megpecsételi azzal, hogy az életét áldozza oda ezért az igazságért! Értünk! Arra akar bennünket rávenni, hogy ezen az úton járjunk! Mi is tegyünk tanúságot az igazságról, az Isten szeretetéről! Ne önmagunkért, hanem egymásért éljünk, mert nincs más út!

Életünk értelme Krisztus

Ez a világ, amelyben élünk, állandóan a tudásközpontú világot emlegeti. Rendben van, nagyon fontos a tudás, ennek kapcsán rendkívül fontos az oktatás. Csakhogy a tudásközpontú világ nem ad feleletet az élet igazi kérdéseire, mert az élet igazi kérdése az, hogymi az életünk értelme? Erre a kérdésre kell válaszolni! Erre a kérdésre a válaszunk Krisztus! Krisztus azért jött el a világba, hogy eloszlassa a világ sötétségét! Világosság legyen a világban!

Isten szeretete jelenjen meg ebben a világban, Isten és ember kapcsolatában, ember és ember kapcsolatában!

Krisztus király ünnepe ezzel az üzenettel áll előttünk! Mindaz, ami történt velünk itt 200 éven át és ma, az eljuttatott bennünket oda, ahol vagyunk! Nagyjából az általános vélekedés az, hogy a végnél tartunk! Szabó Ferenc Atya - aki egy Zala megyei kis tanyáról indult el és Európa hírű tudóssá vált, - mondja: van menekülési út! Ez a következő:

Ha Krisztus amorizál bennünket, - ámor a szeretet, -ha Krisztus a szeretetével eltölt bennünket, akkor van remény arra, hogy újra Istenre találjunk, meg egymásra!Tessék! A lehetőségünk!

+  A M E N  +

 

---

Szent Imre herceg ünnepe

2015. 11.05.

Szentmise bevezetése

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket! Ma a zsolozsma örvendetes hírrel ajándékozott meg bennünket: Nagy öröm van ma az égben! Örvendezzünk keresztények! Abban biztosak lehetünk, hogy az égben örömünnep van. Itt a földön igyekezzünk mi is örülni ezen a mai napon, Szent Imre ünnepén, mert őt a Római Katolikus Egyház az ifjúság védőszentjévé avatta és példaképül állította! Nekünk arra kell figyelni, hogy az Egyház miért avatta szentté Szent Imrét? A magyarázat a következő:

Szent Imre személyében a testi - lelki erő egyesülA mai estén azzal a kérdéssel kell szembesülnünkhogyan is állunk a testi-lelki erőinkkelLegfőképpen miképpen állunk a lelki erővel?

Megkülönböztetetten erre szeretnénk figyelni ezen az ünnepi szentmisén. Ma reggel korán volt egy szentmise, amiben minden csütörtökön Budapest lakóiért imádkozunk. Most tágítjuk a kört, ebben a szentmisében a magyar ifjúságért imádkozunk, a Kárpát-medencében élő magyar ifjúságért és a világban szétszóródott magyar családok fiataljaiért.

A magyar családok fiataljai számára azt kérjük, hogy Szent Imre alakját állítsák maguk elé példaképülSzerezzük vissza azokat az erőketamelyek bennünket egymással egyesítenek. Ezek az összeadott erők elegendők lehetnek talán arra, hogy tovább tudjunk lépni és megmaradjunk kereszténynek és magyarnak! Elgondolkodtató helyzet ez ma és egészen különös aktualitása van! Nézzünk önmagunkba és kérjük Isten irgalmát és kegyelmi támogatását!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Szent Imre az Árpád-ház királyi dinasztiának volt sarja, amely több szentet adott a világnak, mint Európa összes uralkodó dinasztiája, pontosan 38-at. Szent Imre kultusza vetekedett a második ezer esztendőben a legnagyobbakkal, Assisi Szent Ferenccel és másokkal, hiszen 1030-ban halt meg és 1083-ban avatták szentté. A szentek között nem verseny van, hanema Katolikus Anyaszentegyház fölismerte azt a példát,amelyet Szent Imre személyében megjelenített:a lélek és a fizikai erő egyensúlyát!

Az idei esztendőben középpontba került egy egészen sajátos Szent Imre szobor, ami az ő szülővárosában, Székesfehérváron került elő. Ez a szobor végre személyiségének és küldetésének megfelelően, mint daliát ábrázolja. Az egyértelmű, főleg a történészek körében, hogy edzett, harcos, a királyságra készülő fiatalember volt. 1030-ban, nem sokkal halála előtt karddal kezében legyőzte a ránk támadó II. Konrádot. Úgy kizavarta az országból, hogy a bajoroknak hosszú ideig nem volt kedve errefelé kalandozni. Azt meg mi tudjuk, hogy honnan vette, honnan forrásozott számára a lelkierő! A szent családi neveléséből!

Honnan van Szent Imre személyiségének ez a kiegyensúlyozott teljessége

A mai időben ezt a szempontot kell hangsúlyozni, hiszen olyan világban élünk, amely a testkultusz világa. A jóléti államok a testkultusszal vannak elfoglalva. Kérdés az, lehet-e testi erőt szerezni a kondicionáló termekben, a fitnesz centrumokban? Lehet-e fizikai erőt szerezni ezeken a helyeken?

Az ember gondolkodásának középpontjában van a teste!

Mi van az ember lelkével?

Szent Imre nagysága többek között a lelki erőből ered, amit a legendából ismerünk. Abban az időben az életrajz legendaként szerepelt. Édesapja megfigyelte, de a legközelebbiek köréből is többen, hogy gyakorta elvonult Veszprémben a Szent György kápolnába és imádkozott. Egy ilyen alaklommal isteni sugallatra fogadalmat tett, hogy egész életét elkötelezi Istennek és ezt megtartotta mindvégig, élete utolsó pillanatáig.

Szent Imre kiegyensúlyozott személyiségének ez a kettős ereje mutatja be őt, a testi edzettsége és a lelki ereje!

Lelki erőt a templomokban, az imádságban kapunk

Ma Európában a templomok helyét átvették ezek az előbb említett termek, a templomok meg kiürültek! Németországban árverezésre vár több ezer templom, istentiszteleti hely, kiürültek, nincs rájuk szükség! Nekünk nagyon komolyan magunk elé kell állítani ezt a kérdést:

Elsősorban hogy állunk a lelkierőnkkel? Mennyi szerepe van életünkben a templomnak?Mennyi szerepe van életünkben az imádságnak?

Két évvel ezelőtt egy imám hirdette Budapesten: mit akarnak a keresztények Európában? Már nem imádkoznak, nem járnak templomba, ugyan ki számol velük? Azon kell igen komolyan elgondolkodnunk, hogy életünkben újra felértékelődjenek a templomok! A templom az imádság háza!

Legyen helye életünkben az imádságnak, mert honnan veszünk lelkierőt?

Lépten-nyomon halljuk, meg tudományos előadásokban is: ép testben ép lélek! A pogány Juliánusz mondatából csak ezt az utolsó négy szót idézik, eredetileg: egészséges lélek egészséges testben! Egészséges testet valamiképpen testedzéssel, kondicionálással lehet szerezni, bár túlságosan nem erőlködünk. Ez nehéz, ennél kényelmesebbek vagyunk már.

Honnan vesszük a lelki erőt? Hol marad ebből a sokszor idézett mondatból az állítmány? A pogány bölcs, aki szatírákat írt, azt mondja: egészséges lélek legyen az egészséges testben. Hogyan legyen egészséges lelke az embernek? A pogány bölcs erre is válaszol: imádkozni kell azért, hogy ép legyen a lelkünk az ép testünkben! Másképp nem szerzünk magunknak ép lelket, ezt csak imádsággal lehet megszerezni, sehogy másképp!

Vissza kell jöjjön életünkbe az imádság és a templom, ha egész életet akarunk élni, ha egészséges lelkű emberek akarunk lenni!

Mi a lélek egészsége? Ez is rendkívül fontos! Oly sokat beszélnek erről is! Az erkölcs! Az erkölcs a lelkileg egészséges lény megnyilatkozása! Az egészséges lelkű ember erkölcsös!

Az erkölcs az norma

Annyit beszélnek az erkölcsi válságról! Itt van a magyarázat, az erkölcsi válság azt jelenti, hogy nem egészséges a lelkünk! Beteg a lelkünk! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem vagyunk normálisak! Ugyanis az erkölcs az norma!

Az egészséges lelkű ember normakövető! Vannak elvei, erkölcsi normái, amikhez igazodik! Aki ezt teszi, az egészséges lelkű ember, normális! Aki ezt nem teszi, az öntörvényű, vagyis abnormális! Ez a világ, amelyben élünk, öntörvényű lények gyülekezete! Abnormális világban élünk! Vágyakozunk arra, hogy teljes életünk legyen, vágyakozunk arra, hogy egymással kapcsolatban legyünk!

Ma délelőtt középiskolásoknak beszéltem. Ezt a kérdést tettem föl, hogy mire való az élet? Válaszoltak-e már rá? Mikor foglalkoznak ezekkel? Ezt a kérdést csak egészséges lelkű gyerekember, vagy felnőtt ember tudja megválaszolni.

Az egészséges lelkű ember fölismeri, hogy nem élhet önmagának, vagyis normák szervezik emberi kapcsolatainkat!

Szent Imre nekünk példaképünk! Bemutatja nekünk azt, hogy milyen a normális ember, akinek lelki és testi energiái egységben vannak!Imádkozó ember volt! Így készült a kormányzásra, az ország vezetésére! Igazi atléta volt! Ha ez a lelki, testi egység nem születik meg egy ember életében, akkor igen-igen nagy veszélyek leselkednek rá!

Szent Imre Amerika névadója

A mai napon föltettem egy szöveget az internetre, aminek a címe: Szent Imrével Amerikában. Üzenet és felhívás az amerikai magyaroknak! Ez arról szól, hogy Balogh Sándor professzor úr kimutatta azt az igazságot, hogy Amerika neve a mi Árpád-házi Szent Imrénktől származik.

Amerigo Vespucci firenzei polgár volt. Abban az időben Szent Imrének akkora tisztelete volt, hogy a történészek is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Rengeteg fiúgyermeket Imre névre kereszteltek. Amerigo Vespucci is Árpád-házi Szent Imrére való tekintettel kapta az Imre nevet. Az ő idejében, 1391-ben Firenzében a Szent Márton templomban – idén Szent Márton éve van – a szárnyas főoltáron látható Szent Imre képe, a festő rá is írta a képre: Amerigo di Ungheria

A történészek, a kutatók kimutatták, hogy Amerigo Vespucci szülei azért adták ezt a nevet - többek között - gyereküknek, mert ők is ott Firenzében Szent Imre különös tiszteletét gyakorolták. Amerigo Vespucci később nyilatkozott arról, hogy ő is Szent Imre nagy tiszteletéért adta ezt a nevet, nem önmagára gondolt, hanem Árpád-házi Szent Imrére. Ha így tekintjük, akkor mi magyarok adtuk a nevet Amerikának!

Ebben a felhívásban arról van szó, hogy felhívjuk az Amerikában élőmagyar közösségeket, hogy ünnepeljenek!Tavaly derült ki ez az igazság.

New York polgármestere ezt a mai napot Amerigo Vespucci napnak nevezte el és hozzá tette, Árpád-házi Szent Imre tisztelete jegyében!

Szent Imre ünnepe van

Példakép! Gondolkodjunk el azon,hogy vissza tudjuk-e hozni életünkbe a templomok használatát! Meg tudjuk-e tölteni újra a templomokat! Vissza tudjuk-e hozni a lelkierőt az életünkbe! Kezdünk újra imádkozni, mert leszoktunk róla! Ha igen, akkor talán gyógyulunk! Ez az egyetlen reményünk!

Isten biztos, hogy irgalmas! Isten velünk van! Elég, ha mi egymást szeretjük! Ez a szeretet összekovácsol bennünket, erre lehet építeni új világot, új életet, akár új Európát! Különben kevés a remény! Ma ünnepeljünk a remény jegyében!

Köszönjük meg az égnek Szent Imrét, köszönjük meg az ő döntéseit, az ő példáját! Legyünk büszkék rá és kövessük is őt!

 +  A  M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Gondoljunk az utánunk jövőkre, a magyar fiatalokra szerte a világban. Legyenek büszkék magyarságukra, erősödjenek meg lélekben, testben egyaránt és a jövőt ajándékozzák nemzetünknek!

Mi Atyánk…

 

---

Évközi 33. vasárnap

2015.11.15.

 

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!

Az elhangzott köszöntéshez szeretném még csatlakoztatni a jókívánságomat is: és a Szűzanya oltalmazzon benneteket! A mai vasárnapon a Betegápoló Irgalmas Rend főünnepe van:

Szűz Mária az Irgalmas Rend pátrónája, fő-fő támogatója!

Rendünk a Szűzanyát választotta oltalmazójául! Már a III. században - éppen azon a területen, amiről napjainkban annyi szó esik, - Szíriában született az az imádság, amit oly sokan tudunk: Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője! Ott kis változtatással kezdődött:

Irgalmasságod alá futunk Istennek Szent Szülője!

Kérem a Testvéreket, hogy akinek van imádság az ajkán, meg a szívében, imádkozzon azért, hogy ennek a Szerzetes Közösség üzenete, karizmája jelen legyen a világban: a hospitalitás, ami tágra nyitja a gondoskodó szeretet szívét! Nem csupán kórházaink vannak, hanem a Betegápoló Irgalmas Rendnagy vigasztalással áll a világ történetében,a befogadó szeretet üzenetével!

Azért imádkozzunk, hogy ez jelen legyen a világban. A legkiszolgáltatottabb a bajban lévő, a beteg ember! Tartsunk önvizsgálatot és bűnbánatot!

Szentbeszéd

Áldottabb vagy Te minden asszonynál! Benned megáldatott a Föld minden népe!

Kedves Testvérek!

Ezen a mai ünnepen a minden asszonynál Áldottabbat köszöntjük! Kérjük, hogy Isten áldása Mária által bőségesen áradjon ránk! A Betegápoló Irgalmas Rend pátrónájának választotta a Boldogságos Szent Szüzet! A mi első Szent Királyunk, Szent István végső nehéz helyzetében nemzetünket a Szűzanyának ajánlotta föl, országunkat Mária tulajdonába adta át! Érdemes ezt egyre jobban tudatosítani magunkban, mert sajátos üzenete van ennek is.

A Szentírás és az egyházatyák teológiája képi teológia

Képekben fejezik ki magukat, hiszen ezek a képek beszédesek, a legegyszerűbb emberek számára is kinyitják az igazságot. Ebben a szellemben Mária az Egyház Anyja! Mária minden keresztények Anyja! Mária az Egyház ősképe, a megváltottak ősképe! A megváltottak azok, akiket kimentettek a világ szorításából, a világ bűvköréből és Isten szerető közelségébe jutottak!

Csomóoldó Boldogasszony

Már a II. században Szent Iréneus azt mondja: Mária Csomóoldó Boldogasszony! Az egyházatya arra utal, hogy az első Éva engedetlensége miatt összekuszálódott életünk. Összecsomózódottak életünk szálai. A csomóoldó a második Éva, ezt a csomót bogozza ki és kiegyenesednek utjaink!

Szíria és Európa kapcsolata a kereszténységgel

Napjainkban oly sokat hallunk Szíriáról. Elgondolkodtató, hogy háborúk, üldöztetések nemcsak Szíriában kezdődtek az elmúlt években, hanem Líbiában, Irakban, Iránban, Libanonban is. Érdekes, hogy éppen Szíriában robban a bomba, amely a kereszténység fészke. Ezt összeköthetjük Európával, mert Európa az egyetlen földrész, amely a keresztény értékrendre alapozott. Néha érdemes ilyen kapcsolatokra is gondolni. Szíriában a VII. században sajátos Mária ábrázolással találkozunk, az irgalmazóval. Mária az irgalmazó! Ez is onnan jön. A III. században Szíriában fogalmazódik meg, amit a keresztények ma is imádkoznak: oltalmad alá futunk…

Szűz Mária tiszteletéről: Mária a megváltottak ősképe!

Ez az igazság belegyökerezik kereszténységünkbe, elsősorban a katolicizmusunkba és az ortodoxiába. Sokan - különösen a nyugati egyházszakadás után - sok kritikát fogalmaztak meg a túlzott Mária tisztelettel kapcsolatosan. Akkor mit kezdünk azok megnyilatkozásaival, akik arról tettek tanúbizonyságot, hogy Máriához fohászkodtak és megsegítette őket!

Most, a legújabb korban a II. Vatikáni Zsinat újra visszahozta a Mária tisztelet fogalmát, hogy lecsendesítse azokat, akiknek a Mária tisztelettel kapcsolatosan valami kifogásuk lehetne. Nem arról van szó, hogy számunkra Mária fontosabb, mint Jézus, a megváltó, de Mária Isten embermentő történetében nagyon fontos szereplő!

Máriáról az evangéliumban

Tény, hogy Máriáról nincs túl sok szó az evangéliumban,  de ami van, az meghatározó és elgondolkodtató! Amit Máriáról az evangéliumban olvasunk, az mintegy keretezi az evangéliumot.

 Az egyik történet Máriáról: Lukács evangéliumban az angyali üdvözlet híradása!A másik történet Máriáról: János evangélium végén:Mária, aki ott áll a kereszt alatt! Ezek mintegy bekeretezik az egész üdvtörténetet!

Nem sok szó, de a Lukács evangélium egy prelúdium. Hangja az egész evangélium üzenetét meghatározza! Benne van megváltásunk minden fontos mozzanata!

Mária szerepe az üdvtörténetben

Mária a kiválasztott

Mária a kegyelemmel teljes

Mária a hit asszonya: Az Úr szolgáló Leánya!

Ezek azok az adományok, amelyek Mária szerepét meghatározzák a világtörténelemben, a megváltás történetében!

Mária a kiválasztott

Mária Isten kiválasztottja, ahogy ő maga mondja: Isten irgalma nemzedékről-nemzedékre megmarad. Isten kiválasztja Máriát az embert megmentő művének szolgálatára!

Mária a kegyelemmel teljes

Mária Istentől megajándékozott! Protestáns testvéreink világában a Mária tisztelettel kapcsolatosan sok problémával találkozunk, bár újabban mintha visszajönne Mária alakja az ő gondolkodásukba is. Luther is a kezdetek-kezdetén, amikor a magnificatot, Mária énekét értelmezi, akkor ezt a szót használja: csak a kegyelem! Azt jelenti, hogy Mária minden méltósága Isten megajándékozó jóságából adatott!

Mária hite

Aztán majd minden Mária hitéből történik, aki rendelkezése áll! Az angyali üdvözlettel elindul Isten terve, ennek megvalósítója Mária! Mária a hit asszonya! Csak a hit! Vagyis készen áll!

Mária kész befogadni az isteni programot, Mária helyet ad életében ennek, majd így lesz helye Isten csodáinak az Egyház egész életében! Ezért Mária a második Éva! Első Éva engedetlenségével összekuszált mindent! Belebonyolódtunk önző önmagunk világába. Mária a második Éva engedelmességével átvágja ezt a csomót!

Mária engedelmességének titka, hogy Isten a világba lép!

Amikor Mária üdvtörténeti szerepére gondolunk, akkor számunkra ezek a titkok villannak fel, aki aztán elindul a hit útján!

Mária útja a hit útja, minden hívők útja. Nem a fantázia szülöttje,hanem tele van gondokkal, megpróbáltatásokkal és örömökkel!

Mária útja a menekültek útja

Mária igazi menekült! Heródes a Gyermek életére tör és menekül Egyiptomba! Ott a befogadottak kiszolgáltatott életét éli.

Mária a hit zarándokútját járja,amit mindegyikünk, akár melyik ember!

Mária, amikor keresi Fiát

Szembesült a felnövekvő Gyerek magatartásával, amikor keresi Fiát! Akkor szinte szemrehányással találkozik: Nem tudtad, hogy Atyám házában kell lennem?

Mária keresi a felnőtt Fiát

Mária felnőtt Gyereke elindul térítő útjára, akkor jönnek a kritikák és bántások. Jöhet-e jó Názáretből? Akkor Mária keresi Fiát, mert haza akarja vinni ebből a világból, ahol támadják, bántják! Szólnak Fiának, hogy itt van Anyád, keres Téged! Akkor: Ki az Én Anyám, kik az Én testvéreim? Aki hallgatja Isten szavát és teljesíti mennyei Atyám akaratát!

Mária ott áll a kereszt tövénél

Áll, áll a gyötrött Isten Anyja! Talán a legfájdalmasabb kép, a pietá képe. Egy anya számára van-e fájdalmasabb érzés, mint halott Fiát a kezében tartani!

Az angyali üdvözletés a golgotai jelenetbekeretezi az egész evangéliumotés elénk képezi az üdvösség útját!

Záró kép: Jézus a keresztről

Jézus Máriára bízza Jánost, Jánosra bízza az ő Édesanyját! Ez is egészen sajátos üzenet mindnyájunk számára. János a szeretett tanítvány! Minden szeretett fiú ezáltal lesz Mária fia!

Jézus a János fiakat rábízza az ő Édesanyjára! Minden szeretett fiúnakgondja kell, hogy legyen az Édesanyjára! Csodálatos kerek kép!

Ezek mind-mind olyan üzenetek, amiken nekünk el kell gondolkodni, ha keresztények akarunk maradni, ha az Egyházhoz akarunk tartozni!

A mai ünnepen, amikor a Betegápoló Irgalmas Rend a Szűzanya felé fordul, pátrónája felé, akkor azt kéri Istentől, hogy Mária igaz gyermekei legyünk! A Szűzanya tiszteletét méltóképpen jelenítsük meg ezen a földön.

Mindnyájunkat Mária képe, Mária küldetése,a kiválasztottnak, a kegyelemben gazdagnak, a hit útján járónak példája vezessen bennünket!

+  A M E N  +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Kérjük Istentől, hogy a Betegápoló Irgalmas Rend a befogadó szeretetről  - különösen a betegséggel küszködő emberek esetében - mindig tanúságot tudjon tenni és ez megmaradjon a világban!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Most, amikor az Isten áldását kérjük, akkor gondoljunk arra, hogy a Szentlélek megvilágosító kegyelmére van szükség ebben a világban, különben elhatalmasodik a sötétség! Az édesanyák oltalmára van szükség, akik az élet oldalán állnak! A Szűzanya anyai pártfogására van szükség, aki életünk szerzőjének Édesanyja! Talán visszafordul a világ az engedelmesség útjára!

+  Á L D Á S  +

 

 

---

Évközi 32. vasárnap

2015.11.08.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!

Az Úr várja, hogy az ember felé forduljon! Mindenegyes gesztus, ami tőlünk származik és Isten felé irányul, valamiképpen Isten és ember eredeti kapcsolatát akarja helyreállítani!

Isten mindig kész a vele való kapcsolatunk helyreállítására!

Gondoljunk különösképpen is erre ezen a mai vasárnapi reggelen! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Isten Szent Lelke nagyon jó szervező! Nem hiszem, hogy bármely földi embernek eszébe jutott volna, hogy főszereplő legyen az egyik özvegyasszony és a másik özvegyasszony azokban a történetekben, amit hallottunk:

a careftai özvegyasszony és az, aki a templom perselybe dobta összes vagyonát!

Jézus nagyon sajátos gondolkodásmóddal közelített ezekhez a kérdésekhez: a jólétben élők és a szegények helyzetéhez. Az a szakadék, ami van ma is a gazdagok és a szegények között, az akkor is megvolt. Akkor - a zsidók rendszerében - a jólétben élőknek bizonyos részt le kellet adni a kincstárba és ezzel támogatták a szegényeket.

Boldogok a szegények

Jézus ezzel a kijelentéssel, hogy boldogok a szegények, sajátos üzenetet jelenített meg világunkban. Nyilvánvaló, hogy nem azért boldogok a szegények, mert nélkülöznek!

A szegények azért boldogok, mert egészen másképpen gondolkodnaka világról, a világ javairólés legfőképpen az Istennel való kapcsolatukról, amely legalábbis abban az időbena fő-fő szempont volt!

Az ember szegénysége onnan származik, hogy elszakadt minden öröm, minden jóság forrásától, az Istentől! A szegények voltak azok, akik nagyon jól tudták, hogy csak Istenük van!

Az özvegyasszony példája a két fillérrel

Az özvegyasszonynak is az volt az igazi nagysága, hogy Istennek ajándékozta, Istenre bízta az életét! Ebben mutat példát nekünk! Annyi mindent megragadunk, hogy biztosítsuk az életünket! Oly kevésszer gondolunk arra,hogy Isten kezébe helyezzük sorsunkat!

Közben annyi minden történik,ami felhívja figyelmünket pontosan arra, hogy Istennél van a menedékünk! Gondolkodjunk el ennek az asszonynak a példáján!

Az ajándékozás

Általában amikor mi ajándékot adunk, akkor valamiképpen önmagunk helyett adunk valamit. Igazából az a kis ajándék, amivel valakihez odafordulunk, az minket jelképez!

Jézus ezt az asszonyt a két fillérrel azért állítja példaképül tanítványai elé, mert ez az asszony rájött arra, és nagyon jól tudta, hogy ami tőle tellett, azt tette!

Valójában az a legnagyobb, amit tett, hogy Istenre bízta sorsát!

Nem azzal foglalkozott, hogy milyen lehetőségei vannak, nem azzal foglalkozott, hogy az a kevéske e világi java, ami van, azzal meddig tud eljutni,hanem mindez második sorba került!Isten kezébe tette az életét!

A mai vasárnapon azon gondolkodjunk el:

lelkileg eljutunk-e odáig, hogy igazából Isten kezében van jó helyen az életünk!

+  A M E N  +

 

 

---

Évközi 31. vasárnap

2015.11.01.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!

Mindenszentek ünnepe van. Senki nem íratott semmiféle szentmise szándékot. Most szabadon választhatok és arra gondoltam, hogy a mai nagy ünnepen ajánljuk fel ezt a szentmisét nemzetünkért! A bevezető énekben azt hallottuk: Boldog nemzet az, amelynek Istene az Úr!

Imádkozzunk azért, hogy boldog nemzet legyen a magyar!

Ez az ősi ének meg is mondja,hogy mi ennek az útja-módja!Akinek Istene az Úr, az boldog lehet!Nézzünk önmagunkba és kérdezzünk annak utána,hogy az Úr mennyire Isten a mi életünkben!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Mindenszentek ünnepe van. Az Egyház ajándékképpen szánja nekünk ezt a napot, bátorítani akar bennünket, amikor János apostol látomásában fölteszi a kérdést: Kik ezek? Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek? Az Egyház bátorít bennünket, amikor ezt az ünnepet elrendeli, hiszen ezek a fehér ruhába öltözöttek közülünk valók! A mi világunkból indultak el!

Az Egyház bátorít bennünket azért is, mert ők egy ígéretből tudtak élni!

Az ember nagysága itt kezd növekedni, amikor számára egy ígéret elegendő ahhoz, hogy arra rátegye az életét!

Mi nagyon óvatosan bánunk az életünkkel. Mi nagyon féltjük az életünket. Még amikor biztos jövőt ígérnek, akkor is hezitálunk. Lehet, hogy okunk is van rá, hiszen mit érnek az emberi ígéretek! Mégis, amikor az ember dönt, amikor olyan lépés előtt áll, amely élete szempontjából a legfontosabb, - nem sok ilyen van – akkor az ember mindig ígéretre hagyatkozik!

Szükség van a bátorságra ahhoz, hogy az ember képes legyen ráhagyatkozni egy ígéretre!

Aki erre nem képes, az elvéti az életet! Ez a világ, amelyben élünk, talán éppen abban roppant meg, hogy az emberek nem tudnakígéretekre hagyatkozva egymás felé fordulniés közös életet tervezni!

Ha tetszik, ha nem, a világ két ember egymásnak tett ígéretére épül!

Ez a bátorság ma elillant! Az emberek azt hiszik,hogy csak magukra számíthatnak! A tapasztalat az, hogy szinte elfogyott a bizalom! Viszont a bizalom az ígéretből táplálkozik!

Ezek a bátrak, ezek a nagyszerű emberek, akik fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében, egy ígéretre, Isten ígéretére hagyatkozva járták útjukat! Gondolkodjunk el az útjukon. Jézus, amikor elkezdi tanítását, akkor fölujjong és azt mondja:

Boldogok, akik Isten igéjét hallgatják és meg is tartják! Mindenki boldog akar lenni! Mindenki keresi a boldogság útját, legalábbis szeretne rálelni, ha nem is keresi!

Ezek a szentek a nyolc boldogság útján járnak! Ez a boldogság útja Jézus üzenete szerint!                                                                                   

Hogyan lehetünk boldogok

Jézus, amikor valami nagyon fontosat akar a lelkünkre kötni, akkor paradox módon nyilatkozik meg. Örömmel halljuk ezt a felsorolást: boldogok, boldogok, boldogok! Az ember szinte csak ezt a szót hallja, arra nem is figyelünk oda, hogy a boldogok kijelentés első része a mindennapi eseményeinket vonultatja föl! A boldogok kijelentés második része ezekhez az eseményekhez fűződő boldogság ígéretek! Arra meg már oda se figyelünk!

Mindennapi eseményeink

Az emberi élet a jelen és a jövő feszültségében telik el. A jelen olyan, amilyen. A jelen általában olyan, - mint amit hallottunk ma a Bibliából, - hogy sírunk, szomorúak vagyunk, üldöznek, félreértenek bennünket.

A boldogság ígéretek

Oda kellene figyelni arra, hogy ezeknek az eseményeknek egy ígéret a jutalma! Az ígéret a mennyek országa! Az ígéret az Isten országa, a Biblia egy másik megfogalmazása szerint. Mi a mennyek országa? Mi az Isten országa?

Az Isten maga! Akik az életnek a feszültségét tudják vállalni, akik a mindennapok gondjában, bajában úgy tudnak élni, hogy hisznek az ígéretben, hisznek abban, hogy a sírókat, a szomorúakat az Isten vigasztalja! Az irgalmasokhoz az Isten lesz irgalmas! Az üldözötteknek Isten szeretetében van a helye! Ezekből az ígéretekből él az az ember, aki boldog akar lenni!

A boldogság útja ma

Itt vagyunk világunk kellős közepében. Mintha megfeledkeztünk volna a boldogság üzenetéről! A mai vasárnapon, ha nem a mindenszenteket ünnepelnénk, akkor a boldogsághoz sajátos üzenetet kaptunk volna. Ezt az üzenetet most megpróbálom a testvérek elé állítani. Itt van a kulcs, mindennek ez a kulcsa! Mózes 5. könyvéből sajátos üzenetet kapunk, azért olvasom fel, mert ez magyarázza, értelmezi a boldogság útját!

Az ígéret földjének határán Mózes ezt a beszédet intézte a néphez: „Haldd Izrael! Féld az Urat, Istenedet! Egész életedben tartsd meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket meghagyott nektek, fiaidnak és unokáidnak is, hogy sokáig élj! Haldd hát Izrael és legyen gondod rá, hogy teljesítsd azokat, így jól megy majd sorod! Megsokasodsz a tejjel, mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked!”

Haldd Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!

A mai vasárnapi evangélium így kezdődik:

Egy írástudó megkérdezte Jézustól, melyik az első a parancsok közül? Jézus így válaszolt: Ez az első: Haldd Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!

 A hívő ember Isten szeretetéből él

A boldogságot keressük! Jézus a nyolc boldogságot állítja elénk, mint a boldogság útját! Igen komoly döntésről van szó! A zsidóság, amikor az ígéret földjének határához érkezik, akkor Mózes lelkükre köti az elsőt és legfontosabbat: az istenszeretetet! A hívő ember ebből a hitből él, az Isten szeretetéből él, amely szeretet a zsidó népet megmentette a rabságból, ezt a népet szabaddá tette, hogy az ő Istenéről tanúságot tegyen!

A mai napok történései nagyon komoly figyelmeztetést jelentenek a kereszténységgel kapcsolatosan. A zsidó vallás faji és nemzeti alapra épül. A zsidóság az Isten népe! Faj és nemzet! Az iszlám is nemzeti és faji alapon szerveződik. Ott a zsidóságról volt szó, itt az arab világról van szó. Faj és nemzet! Jézus üzenetét így folytatta: a második parancsolat hasonló az elsőhöz, szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat!

Jézus fölbontja azt a fajta istenkapcsolatot, amely nemzetre és fajra alapoz! Jézus azt mondja, nincs többé zsidó, pogány, rabszolga, nincs többé szabad!

Minden ember egyforma! Vagyis a kereszténység nemzetek és fajok fölötti vallás!

Ezért nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni a kereszténységgel! Amikor a keresztény népek a nemzeti örökségükre, nemzeti kultúrájukra is hivatkoznak, akkor még inkább értetlenkednek!

A kereszténység univerzális, de a népeknek vannak örökségei, vannak kincsei, van kultúrája! Ezek nekik fontosak! Ezek gazdagítják az emberek életét!

Önmagad helyett szeresd a másikat

Amikor keressük a boldogságpt, amikor Jézus ajánlja nekünk a nyolc boldogság útját, akkor arra kell gondolni, hogy Jézus vadonatúj igazsággal áll elénk!Jézus az istenszeretet és emberszeretet parancsát összebékíti, eggyé teszi! Nem szeretheti valaki az embert igazából a nélkül ,hogy ne tanulta volna meg, mit jelent az Isten önzetlen szeretete!

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, azt jelenti, hogy önmagad helyett szeresd a másikat! Nem, mint önmagadat, - rosszul fordítják, - önmagad helyett szeresd azt a másikat!

A világ, amelyben élünk az istenszeretet parancsáról mintha nem is tudna, mintha teljesen elfelejtette volna! Közben egyfolytában hangsúlyozzuk az emberszeretet parancsát. Csakhogy mire tudunk hivatkozni?

Az istenszeretet alapozza meg az emberszeretetet!

Isten helyét mintha az ember foglalta volna el. Ebből származik minden boldogtalanságunk, mert lehetetlen úgy összetartozni egymással, hogy a bizalomról, az ígéretről megfeledkezünk, amit a másik ember jelent. Ez viszont az istenszeretet parancsában rejtőzködik!

Imádkozzunk együtt azért, hogy valóban tudjunk hinni Isten ígéretében! Életünkben nagyobb teret adjunk a hitnek, akkor több lelkierővel tudjuk elviselni a megpróbáltatásokat! Biztos támaszpontot jelent számunkra az, hogy életünk jutalma maga az Isten! Isten országa, a mennyek országa az Isten!

Ha Istenbe helyezzük bizalmunkat, életünket, akkor a mindennapok megpróbáltatásai fölé kerekedünk! Erre sokan azt mondják: mi ez? Igen, ez Isten ígéretének világa! Aki idáig nem tud eljutni, az a mindennapi tapasztalatainak lesz áldozata! Ebből a nagyon nehéz világból csak Isten ígérete emel ki! Erről csak azok tudnak gondolkodni, akiknek van Istene!

Ma, mindenszentek ünnepén imádkozzunk azért, hogy visszataláljunk az Istenhez és a boldogság útjára is rátaláljunk!

+  A M E N  +

 

---

Évközi 30. vasárnap

2015.10.25.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Már múlt vasárnap is mondtam, de most még inkább mondom, hogy olyan akadályokon keresztül kell eljutnunk Istenhez is, mint amilyen nehezen tudunk most bejutni ebbe a kis templomba. A bejárat előtti járdát bontották fel és a hátsó bejáraton lehetett bemenni. Teréz nővér kitett egy irányító táblát és megnyugtatott, mert többen jöttek, mint ahogy arra ő számított. Tehát a Testvérek megtalálták a bevezető utat, ez már öröm a számunkra is és ha Teréz nővér megnyugodott, akkor ez még nagyobb öröm.

 

Nekünk az is öröm, hogy egy nagyon kedves házaspárért ajánlhatjuk fel ma a szentmisét, Juditért és Kálmánért, egyiknek most volt a születésnapja, másiknak hamarosan lesz. Köszönjük meg Istennek az ő életüket és azt a sok jót, amit életükben tettek. Neveltek egy papot az Egyháznak, a többi jótettük Isten előtt tudott, ezt mi is tudjuk! A héten többeknek volt névnapja és születésnapja is. Gondolkodtam azon, kikre kell külön is gondolnom az imádságban. 21.-én volt Orsolya és az ő arca nem jött elő, ezért bocsánatot is kértem tőle.

Hála Istennek most látom, Isten éltessen Orsi téged is és mindnyájunkat!       

Kérjük a jó Istent,hogy minden emberi akadályt leküzdve megérkezzünk hozzá nem majd, hanem ezen a mai napon is és életünk minden egyes hátralévő napján! Hitünk szerint ettől az érkezéstől és ettől a találkozástól függ minden!

Ez nem vakmerő következtetés! Láthatjuk azt, hogy Európa lemondott az Istennel való találkozásról, sőt talán azt is lehet mondani, hogy elhagyta, kiűzte életéből az Istent! Az világos, hogy nem jó felé megyünk! Nem mondható elhamarkodott megállapításnak, hogy Isten felé menjünk, Istennel találkozzunk, hogy életünk legyen!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Vasárnapról-vasárnapra Jézus hittanóráján veszünk részt! Jézus elindul egy hosszú úton. Ezen az úton oktatja tanítványait, a hallgatóit és Jeruzsálembe fog érkezni! Jeruzsálembe érkezik, ahol sorsa megpecsételődik és ahol a történések - Jézus döntése folytán – őt igazolják! Most Jeruzsálem előtt az utolsó állomáshoz érkeztünk, Jerikóba. Jerikó a pálmák városa volt abban az időben. Nagyon termékeny síkság, a Jordán folyó azon része, amely hamarosan a Holt-tengerbe ömlik. A Jordán édesvize Izraelt itt még termékennyé teszi.

Uram add, hogy lássak

Jézus nem biztos, hogy bement Jerikóba, valószínű, hogy mellette ment el. Ott ült egy vak ember, aki nem véletlenül jött ide. A zarándokok, akik Jeruzsálembe igyekeztek, adományokat, támogatásokat adtak a szegényeknek. A zarándokúthoz hozzátartozott a szegények támogatása, megsegítése. A vak koldus jól döntött, mint ahogy a mi Ferencünk is, aki minden vasárnap megjelenik itt a templomajtóban, dönt, tudja, hogy hova kell jönni, a vak koldus is tudta.

Nagyon fontos esemény történik a vak koldussal kapcsolatosan. A ő története kapcsán azt a szempontot szeretném a Testvérek előtt fölvetni, ami a jézusi út során már egyszer megtörtént. Volt egy ilyen kérésünk: Mester, mit kell tennem, hogy eljussak az örök életre? Bátorítottam a Testvéreket, hogy tegyük föl ezt a kérdést Jézusnak. Ma arra szeretném biztatni az ittlévőket, hogy kérjük Jézust ezen a mai vasárnapon, merjük mondani:

Uram add, hogy lássak!

A látás talán a legfontosabb az életünkben, átvitt értelemben mondom ezt. Nem azokkal a testvéreinkkel szemben mondom, akiknek nem adatik meg, hogy a földi szemükkel lássanak. Nem is tudjuk megérteni, bele se tudunk helyezkedni az ő helyzetükbe, az ő sorsukba. Egy másfajta látásról van szó! Amikor Jézus meggyógyítja ezt az embert, akkor tanítja az apostolait, tanítja az ottlévő embereket is, hogy kérjétek ti is a látást, mert nem elég nézni!

Szemünk nem arra van csupán, hogy nézzünk, hanem lássunk is!

Belátni

A mi emberi életünk azért van, hogy sok mindent belássunk! Sok mindent igyekezzünk megérteni! Gyönyörű magyar nyelvünk szerint a magyar ember nem azt mondja, hogy megértettem, hanem beláttam! Micsoda különbség az értelmezésekben. Beláttam! Mennyivel mélyebb, mint az, hogy megértettem! Az is hordoz üzenetet, de ez a magyar megközelítés mennyivel mélységesebb.

Drámai találkozás: „Mit tegyek veled?”Már találkoztunk ezen az úton egy vak meggyógyításával. Ott Jézus egyszerűen meggyógyítja. Itt ez egy drámai találkozás! Mit akarsz? Mennyivel mélyebb, amikor egy kérdésre kell válaszolni:

Uram, hogy lássak!

Jézus felénk is intézi ezt a drámai kérdést: Mit akartok? Uram, hogy lássunk! Az ember, amikor erre gondol, akkor mindenképpen az igazságról van szó! Az igazságot kell belátnunk! Jelen történetben megérteni, hogy mi is Jézus titka! Mit jelent Jézus Emberré válása? Mit jelent Jézus küldetése? Mit jelent ez az emberiség életének formálásában?

Az igazság világára érkezünk

Az igazság az ember életének a fundamentuma! – mondja az ószövetségi bölcs. Más helyen az igazság az ember szellemi tápláléka! Ezért olyan fontos az igazság! Az igazságot nem szabad elveszíteni! Az őrült Nietzsche több mint 100 évvel ezelőtt azt mondta: Meghalt az Isten, sőt mi öltük meg!

A Szentírás azt mondja: Jézus az igazság!

Ha megöltük az Istent, akkor megöltük az igazságot! Éppen ezért kell az embernek ezen elgondolkodnia, mert itt a létünk fundamentumáról és az életünk szellemi táplálékáról van szó! Mennyivel fontosabb ez a szellemi táplálék, mint az, amit az ember az asztalra tesz és megeszi. Szellemi táplálék az, ami emberi életünket gazdagítja!

Megalkuvók vagyunkNem szabad fölcserélni az igazságota haladás szólamaival, a haszon igézetével és a hatalom csábításával! Ezt tesszük! Fölcseréljük nagyon könnyen az igazságot ezekre!

Ez azt jelenti, hogy megalkuvók vagyunk! Gyakran elgondolkodom azon, hogy a tudomány előre haladtával jobban figyelünk a különböző tudományos felfedezésekre. Figyeljünk rájuk, csak a helyükön kezeljük őket! Nem lehet az igazság helyett ezeket elfogadni! Tudni kell, ismerni kell, gazdagodjunk általuk, de az igazsággal ezeket nem lehet fölcserélni!

A genetikusok állandóan arról beszélnek nekünk, hogy génjeinkben determináltak vagyunk. A pszichológusok, a mélylélektannal foglalkozók, hogy mi mindent lehet abból kikövetkeztetni. Na és? A szociológusok állandóan a társadalmi berendezkedéssel foglalkoznak és az embereket úgy tekintik, mint a bábukat. A közgazdászok állandóan azzal foglalkoznak, hogy termelés és fogyasztás. Jó, mindezek fontosak lehetnek, de nem pótolhatják az igazságot!

Mi az igazság? Rövid válasz az, amiről itt szó van: A Jézusba vetett hit gyógyít! Ez az igazság! A jézussal való kapcsolat értelmet ad az ember életének! Ez az igazság! Jézus azt tanítja, hogy az egymással való kapcsolatunk ad értelmet az életünknek! Ez az igazság!

Ezt nem lehet különböző tudományos ismeretekkel pótolni! Az ember találkozik egyesekkel: öt diplomám van, négy diplomám van, stb. Annyiféle diploma van. Ezeket a helyén kell kezelni, de ezek nem pótolhatják az ember szellemi perspektíváját!

Az ember perspektívája a másik emberrel való kapcsolat! Ez Jézus titkából eredezik, a Jézussal való kapcsolatból eredezik. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot! Ezek után sokkal inkább értjük azt: Uram, hogy lássak! Ez a vak ember leveti magáról azt, amilye van. Csak annyi volt, ami rajta volt. Leveti, ott hagyja, már nem számít neki mindez és elindul! Ez az!

Ha az igazságra rátalálunk, akkor döbbenünk rá, hogy mennyire nem számít az, hogy mi van rajtunk, mennyire nem számít, hogy mit eszünk!

Mennyivel inkább számít, hogy milyen kapcsolatunk van a világgal, hogy milyenné tesszük ezt a világot!

Naponta halljuk, hogy a fölborított természeti egyensúly mi mindent eredményez! Miért? Azért, mert a ránk bízott világot kihasználjuk!

A menekültek helyzete

Ezek az emberek úgy gondolják, hogy az, ami van, az nem Isten akarata szerinti! Ebben igazuk van! A mi jóléti világunk mutogatja ezeknek a nyomorult embereknek azt, hogy mi hogyan élünk. Nyilvánvaló, összehasonlítják az ő mindennapi helyzetüket ezzel. Nagyon egyszerű megállapítania azt, hogy ez biztos, hogy – ha úgy tetszik, nem Allahtól való, - nem Istentől való. Ez akkor is így van, ha ez nekünk nem tetszik!

Nem Istentől való, hogy mi úgy élünk, ahogy, ők meg úgy élnek, ahogy!

Kenyában mondta egy ember két évvel ezelőtt: ma már ettem, ez a nap már meg van. Ez az ő életük. Indiában asszonyokkal találkoztam, akik az óceán partján a szárított halat gyűjtik össze halmokba, amiből halliszt lesz, amivel az állatokat etetik. Napi keresetük egy dollár. Biztos, hogy nem Istentől való, hogy egyik így él, a másik meg úgy él.

Nem lehet ezeket csupán emberi adottságokkal, lehetőségekkel megmagyarázni!

Uram, hogy lássak! Lássam, mi az igazság! Lássam, mi az élet értelme!

A vak ember, amikor találkozik Jézussal, akkor ebben a találkozásban rátalál arra, hogy mire való az ő élete is. Ledobja magáról, amije van és megy, Jézussal folytatja az útját!

Nekünk is döntésekre kellene eljutni! Valóban átértékelni sok mindent! Eljutni odáig, hogy Jézus titka az, hogy értünk Emberré lett! Egy lett közülünk! Vállalja a velünk való közösséget! Az ember életének titka, hogy egymásnak testvérei vagyunk! Egymással vállalni kell a közösséget! Ezt nem lehet helyettesíteni hatalommal, ezt nem lehet helyettesíteni javakkal, ezt nem lehet helyettesíteni szólamokkal!

A haladás nevében tönkre tesszük a világunkatés úgy hisszük, úgy gondoljuk, hogy minden rendjén van! Az életünkről van szó! Az igazság az, amit Jézus titka kifejez nekünk! Egy lesz velünk, összetartozik velünk!

Aki lát, aki el tud gondolkodni az életről, a saját élete értelméről, a másik ember élete értelméről, az valamiképpen összetartozik azzal a másikkal!

Lehet-e integrálni a menekülteket

Ma állandóan erről van szó. Az integrálás azt jelenti, hogy alkalmazkodunk egymáshoz!

Tudjuk, hogy ők egészen másképpen gondolkodnak! Az, ami velük történik, az mindenek ellenére nagy hazugság. Becsapja őket a jóléti világ, mert nem rájuk van szükség, hanem arra, hogy olcsó munkaerőként legyenek jelen és végezzék el azokat a munkákat, ha elvégzik. Csak erezd be a házadba és kiver a házadból, az már esetleg a következmény! Az már megint a haszonleső ember kockázata!

Testvérek! Ki kell nyitni a szemünket, a folyamatokat értékelnünk és értelmeznünk kell, hogy rádöbbenjünk arra, mi is az igazság! Nem lehet úgy élni, hogy önmagunknak is hazudunk, egymásnak is hazudunk és azt gondoljuk, hogy igazságban élünk!

Az igazság az ember életének a legfőbb motivációja!

Ez azt jelenti: összetartozunk, egymásért vagyunk, és ez áldozatokat, meg örömöket jelent! Amilyen harmóniába kerül az egyik a másikkal, egyáltalán az áldozat, a lemondás és a boldogság, az öröm, olyan mértékben élünk emberhez méltó életet is!

Isten azt akarja, hogy ez határozzon meg mindent!

+  A M E N  +

 

---

Évközi 28. vasárnap

2015. 10.11.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Gratulálok a Testvéreknek, hogy valahogy ide tudtak jönni. /Maratoni futóversenyt rendeztek ma Budapesten/ Úgy látszik, hogy az ilyen mesterséges akadályok jól jönnek, mert ezeket le kell győzni. Ha az embernek ez sikerül, akkor már valami történt! Viszont ezen a mai vasárnapon egy sokkal, de sokkal nagyobb akadályról van szó!

Mit kell tenni, hogy az ember elnyerje az örök életet?

Ma több születésnapost ünnepelünk. Imre Atya be is mutatta őket. Kedves Anna, jöjjön ide mellém, Annának holnap lesz a 90. születésnapja. Kedves Levi, állj ide mellém. Levente, aki ma 18 éves és régi ministránsunk. Fanni, Levente ikertestvére, aki a Kodály Zoltán iskolába jár, ma nincs itt, mert egyházi szereplése van. Itt ez az önkéntes kislány ma 24 éves, ő segít az idős beteg embereknek, hogy át tudjanak jönni a kórházból ide vasárnaponként a szentmisére. Nagyon köszönjük ezt neked. Imike ma 8 éves, ő is már ministrál. Szeretettel köszöntjük őket, holnap lesz a születésnapjuk. Isten éltessen minden ünnepeltet!

Annától meg lehetne kérdezni: mit tett azért, hogy elnyerje az örök életet? Leventének és Fanninak is föl lehetne tenni a kérdést: mit tesztek, hogy elnyerjétek az örök életet? Ma hallotok arról, hogy mit kell tenni azért, hogy ez sikerüljön! Isten éltessen minket is, akik szeretnénk valami okosat megtudni ezen a mai vasárnapon is Jézus Krisztustól! Tartsunk önvizsgálatot, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

Szentbeszéd

Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?

Kedves Testvérek! Vajon van-e ember ma a keresztények között, aki ezt a kérdést fölteszi magának? Mintha ez kimaradna az életünkből! Ez a világ, amelyben mi élünk, ezt a gondolatot mintha kitörölte volna! Modernebbek a hittankönyvek is. Szüleink, nagyszüleink korosztálya tanulta a kiskatekizmust. Ma már modern katekizmusok vannak. Abban a kiskatekizmusban az első kérdés így hangzott: mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? A kiskatekizmus válaszolt is rá: meg kell ismerni az Istent, az ő törvényeit és ezek szerint élni! Ilyen egyszerű, mondhatná akár az ember!

Még ha nem is tettük fel magunknak soha sem ezt a kérdést, a mai vasárnapon szembesüljünk vele!

A gazdag ifjú története

Jézus találkozott egy fiatalemberrel. A fiatalember egy sajátos pózban leborult Jézus előtt. Szokatlan, főleg abban a világban, hiszen Jézussal kapcsolatosan nagyon sok kétség és kétely terjedt, miközben nagyon sok jó is. Ez egészen természetes az Ő esetében! Krisztus két világ határán él, egy régi világot hordoz magában és egy új világ születéséről rendelkezik!

Jó Mester

A fiatalember azt mondja: Jó Mester! Már a megszólítás is egészen szokatlan, Jézus is visszautasítja! Egyedül jó az Isten!

Már abban a világban is, amikor valakit így szólítottak meg, az olyan valaki volt, aki sok jót tettés ezért tartották jónak! Jó az lesz, aki jót tesz! Jézus nagyon óvatos volt, amikor ez a fiatalember így szólította meg. Jézus ezt a fogalmat nagyon szépen a helyére tette! Legalább a mi gondolkodásunkban, a keresztények gondolkodásában legyen helyén ez a fogalom is! Egyedül jó az Isten!

Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?

A fiatalember ezt az egészen szokatlan kérdést teszi fel Jézusnak! A zsidóknál az volt a vélekedés, hogy aki zsidó, az eljut az örök életre! A zsidók gondolkodása szerint az, hogy ők zsidónak születtek, ez predesztinálja őket az örök életre. Jézus nem bonyolódik bele ebbe a kérdésbe, hanem azt mondja: Valami még hiányzik neked!

Egy másik szentírási helyen ugyanez a történet így szerepel: valamit még tenned kell. Ugyanakkor azt halljuk, hogy az üdvösséget ajándékként kapjuk. De az embernek valamit mégis kell tenni, csak az embernek tudni kell, hogy nem azért kapja az örök életet, mert valamit tett, hanem ajándékképpen kapja, de a tett szükséges!

A zsidó vallástörténet szerint itt felnőttkorba jutott fiatalemberről van szó. A zsidóknál, amikor a felnőttkorba eljut a fiatal, akkor úgy hívják, hogy a törvény fia, ez azt jelenti, hogy a fiatal akkor magára veszi az apák, a felnőttek igáját. Ez nem más, mint a törvények megismerése és a törvények szerinti élet. Jézus mondja a törvényeket, ő válaszol: ezt mind megtettem, tehát a törvénynek jó fia is volt. Valami még hiányzik neked, mondja Jézus!

Itt jutunk el a tettek világába, amikor Jézus azt mondja: menj, add el, amid van és jöjj, kövess Engem!

Nagyon izgalmas jézusi válasz, mert a zsidóknál a jólét, a javak bősége - gazdag volt, ahogy hallottuk – azt jelentette, hogy ez egy jó ember. A zsidók úgy gondolták, hogy aki gazdag, az azért gazdag, mert Isten megjutalmazza, mert jó ember. Aki a zsidóknál elszegényedett, arra azt mondták, a bűnének következménye. A zsidó gondolkodásból Jézus ki akarja vezetni ezt a fiatalembert és egy új irányba elindítani! Add el, amid van és kövess Engem! Itt találkozunk egészen sajátosan azzal a vadonatújjal, amit Jézus megjelenít:

Az elveszítve megtalált élet! Ha a javak birtoklására gondolunk, hiszen gazdag volt, akkor vagy ragaszkodni a javakhoz, vagy rábízni magát Jézusra!

Jézus üzenete: elveszítve megtalált élet! Lemondani a javakhoz való ragaszkodásról,ezáltal megszerezni egy szabadságot, ami szükséges ahhoz, hogy rábízza magát az ember Jézusra!

Itt két kérdéssel találkozunk

Egyik a gazdagság, ami megjelenik ebben a történetben és sajátos értelmet nyer. A másik Jézus követése, ami a szegénység! Jézus értünk szegénnyé lett, halljuk az evangélium üzenetét. A keresztény ember krisztuskövető, a szegény Krisztus követője szolgálatban, hogy jókat tesz, jócselekedetei vannak!

A gazdagság kérdése

Jézus a gazdagságot, a javakban való bővelkedést nem mondja rossznak, de egyet megjegyez. Nehéz a gazdagnak bejutni Isten országába! Jézus nem azt mondja, hogy nem lehet! Nehéz! Olyan nehéz, mint a tevének átmenni a tű fokán!

A képet kell értelmezni. A jeruzsálemi óvárosba bevezető kapuk abban az időben kicsik voltak. Majdnem olyan kicsik, mint Betlehemben a Jézus Születés templom kapuja, az embernek meg kell hajolnia, hogy be tudjon lépni. A teve a legnagyobb állat ott, azon a vidéken. Ráadásul teherhordó állat. Mit pakolnak fel a tevére, háromszor olyan széles lesz, mire megpakolják. Amikor így odaér a kapuhoz lehetetlen, hogy be tudjon rajta menni. A szentírásmagyarázók értelmezgetik ezt, hogy a tevéről a terheket le kell szedni, akkor a teve le tud térdelni és akkor valahogy becsúszik. Jézus nem erre gondol és a szentírásmagyarázók is mondják, hogy ne válaszként fogadjuk el ezt, de érdekes válasz.

Nehéz a szűk kapun egy ilyen állatnak bejutni. A gazdagnak nehéz bejutni, mi mindent kell esetleg levenni, lerakni róla. Ezt minden gazdag eldönti és akkor becsúszik valahogy a mennyek országába. Itt erről van szó. Ez az egyik kérdés.

A szegény Krisztus követése

A szegénységet is értelmezni kell. Jézus értünk szegénnyé lett, ezért ez követendő út! Követendő életforma legalább is a keresztények számára. Mit jelent a szegénység? A válasz: elég annyi, ami éppen elég! Ez a szegénység!

Nem nyomorról van szó! Nem arról van szó, hogy Jézus koldusbotra akar juttatni mindenkit. Ő sem volt koldus. A szegénység azt jelenti, hogy az ember minden erejét bevetve elő tudja teremteni magának, ami éppen szükséges! De többre nem vágyakozik, mert talán a többi nem is az övé! A többi azoké, akik nem képesek testi, lelki erejüket megfeszíteni, mert így születtek, mert betegek, fogyatékkal élők, stb. A többi valószínű jézusi gondolkodás szerint az övék! A kapitalistákról most nem beszélünk, az egészen más világ. Itt nem szociológiáról van szó, hanem evangéliumról.

Jézus azt mondja, aki el akar jutni Isten országába, az a szegény Krisztus nyomán kell, hogy elinduljon!

Kockázatos vállalkozás az egész kereszténység! Valószínű, a modern világ kereszténysége ebbe bukott bele. Jó, ha ezt magunkban tudatosítjuk! Nem kell semmi mára igazából gondolni! Ez az én privát véleményem! A világ javainak újrafelosztása kezdődött el ezzel a hatalmas áradattal, amivel ma szembesülünk. A vége szerintem nincs is olyan nagyon messze! De ez megint egy másik kérdés.

A kérdés: miképpen juthat el az ember az örök életre?

Ezt a kérdést kell magunkban tisztázni az eddig elmondottak alapján! Mit jelent számomra az elveszítve megnyert élet? Itt van arról szó, hogy milyen a kapcsolatom a javakkal? Már Jób fölismerte az Ószövetségben: mezítelenül jöttem a világra és úgy is megyünk el! A német mondja: a halott ember ruháján nincs zseb.

Alapvetően arról van szó, hogy milyen a kapcsolatunk a javakkal! Ragaszkodunk azokhoz, vagy jobban ráhagyatkozunk Istenre! Ha keresztények vagyunk, akkor ez az irány!

Ha ma megkérdeznénk az embereket, hogyan gondolkodnak erről a kérdésről, akkor valószínű ilyeneket mondanának, hogy hát meg kell alkudni, illeszkedni kell a világhoz. Be kell rendezkedni túlélésre, biztosítani kell magunkat, ami a javak felhalmozását jelenti. Hogyan tudunk biztosítani mindent magunknak, gyerekeinknek? Talán ilyen válaszokat adnának az emberek. Mindezen biztosítások elérésében elfogy az energiájuk. Minden gondjuk e körül forog.

Amikor mi erre a kérdésre válaszolni akarunk, akkor mindegyikünknek önmagának ezeket a kérdéseket kell feltenni, mert úgy tűnik, hogy Jézus evangéliuma a mi számunkra olyan tanácsféle. Vallásosak vagyunk, de az, amit az evangélium mond, az tanács. Van, aki elfogadja ezt a tanácsot, van, aki nem fogadja el! Nem! Aki el akar jutni az életre, ami most kezdődik, az örök élet, a mennyek országa e világban kezdődik, tanítja a Biblia! Az örök élet megkezdett földi élet! Ez nem úgy van, hogy halálunk után valami fantázia világ elkezdődik. Nem!

A földi élet megkezdett örök élet! Nem evangéliumi tanács, ha igen, akkor igen, ha nem, akkor nem! Aki követni akar, akkor!

Segítség a válaszadásban:Minden keresztény megújulást azok a szentek kezdeményeztek, akik komolyan vették a gazdag ifjúról szóló történetet! Gondoljunk Assisi Szent Ferencre, aki a szegénységet úrnőjének, nővérének nevezi! Gondoljunk a mi Szent Erzsébetünkre, korunkban Teréz Anyára, stb.

Ma nekünk is fel kell tenni ezt a kérdést: mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? El kell gondolkodni azon, hogy nekünk milyen válaszaink vannak ebben az istentelen világban, ahol bizony a mi döntésünk az egyetlen kovász!

A mi keresztény életünk az egyetlen fény ebben a sötétségben! Ijesztően nagy a felelősségünk! Felelősségünk terhe kisebb lesz, ha Krisztus nyomába szegődünk!

+  A M E N  +

 

 

---

Évközi 27. vasárnap

2015. 10.04.

Szentmise bevezetése 

Kedves Testvérek!

Ezt a szentmisét egy idős testvérünkért ajánljuk fel, aki 90 éves. Kérjük számára Isten kegyelmét, hogy az idős kor terheit el tudja hordozni és legyen öröme az övéiben, gyermekeiben, unokáiban, talán dédunokái is vannak.

A mai vasárnap Assisi Szent Ferenc névnapjára esik. Szent Ferenc megbocsátja, hogy nem őrá gondolunk elsősorban, hanem a vasárnapot ünnepeljük, vasárnap az Úr napja. Szent Ferencnek éppen elég jó helye van Isten szeretetében!

Magunk számára is kérjük, hogy helyünk legyen az Istennel való kapcsolatunk révén az ő szeretetében!

Szentbeszéd

A szívünkről van szó! Az újszövetségi gondolkodás szerint a szív az emberi személyiség középpontja!

Kedves Testvérek! Erről már nem is egyszer elmélkedtünk. A zsidók másképpen gondolták ezt. Most ne azzal foglalkozzunk, bár az elmúlt hetek történései mintha kicsit visszahozták volna az ószövetségi gondolkodást. Azért mégiscsak nézzünk előre, még ha nagyon borúsnak is tűnik a jövő számunkra itt Európában! A mai vasárnap üzenete így fogalmazható meg:

Az ember önmagával tartozik a másik embernek! Ezt jól jegyezzük meg, hiszen az emberi kapcsolatunk lényegéről van szó!

Igaz, hogy az ember képes megkeményíteni a szívét! Az ember képes arra, hogy Istent kihagyja, amikor gondolkodni kezd az élet nagy kérdéseiről, amikor megfogalmazza a terveit, a célját. A zsoltáros figyelmeztet bennünket, Isten megengedi, hogy az ember megkeményítse szívét és a maga feje után menjen! Ez az emberi szabadsághoz tartozik! Csakhogy félő, ha az ember kihagyja az Istent, - hiszen a mi emberi életünk Istenben gyökerezik, - akkor fejjel megy a falnak, így mondja ezt a magyar ember! Ezt a fájdalmas tapasztalatot ismerve, - mert mindegyikünk neki ment már a falnak – próbáljuk korrigálni!

Gondolkodjunk el azon, mit jelent Isten és ember személyes kapcsolata, mert keményszívűen nem lehet élni!

A keményszívűség bezárkózást jelent! A keményszívűség a csak emberi utat jelenti, olyan utat, amelybe nem szól bele az Isten, mert az ember nem akarja.

Milyen az Isten és ember közös útja

Az elmúlt héten ezen sokat gondolkodtam és a Szűzanya képe jelent meg számomra. A Szűzanya dicsőítő éneke, a magnificat első két sora tökéletesen megfogalmazza, milyen is az Isten és ember közös története! A magnificat hálaének! A Szűzanya, amikor megszólal mintegy hálaképpen azt mondja:

Magasztalja lelkem az Urat! Szívem ujjong üdvözítő Istenemben!Tekintetre méltatta alázatos szolgáló Leányát!

Ennyi elég is ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon azon, milyen is az az út, amely a mi közös utunk az Istennel! Ez az út ebből a fenti három elemből épül fel!

Magasztalja lelkem az Urat

Ez az egyik elem. A Szűzanya fölfelé néz! A múltkor elmélkedtünk arról, mit jelent az, hogy az égi világot beengedjük életünkbe!

Az ember alázatosságában eljut odáig:hogy belátja, szüksége van az Isten segítségére! Nem csupán a maga emberi erejére hagyatkozik, legyenek ezek szellemi, lelki, fizikai erők,hanem az Isten kegyelmére is!

Isten kegyelme nem más, mint az Isten jóindulata irántunk!

Milyen fontos, hogy felénk jóindulat áradjon! Mekkora bátorítás, erő az,amikor emberek jóindulattal fordulnak felénk! Isten kegyelme ezt a jóindulatot jelenti! Isten így tekint ránk, így akarja velünk a kapcsolatot! Isten jóindulata kíséri a mi összetartozásunkat!

Micsoda bátorítás és lelkesítés az, amikor emberek jóindulatban tartoznak össze!

Szívem ujjong üdvözítő Istenemben

A másik elem az üdvösségről szól! Isten megmutatja Máriának az üdvösség útját, ami azt jelenti, hogy közös út! Isten és ember közös útjáról van szó! Ez az üdvösség útja!

Az az út, ami Isten nélküli, ugyan hova vezet? Érdemes elgondolkodni azon, hova jut az ember, amikor teljesen kihagyja Istent az életéből, amikor a maga útját járja? Már az Ószövetségben erre hivatkozik a próféta, a zsoltáros, amikor azt mondja:

Isten keményszívűségükre hagyta őket,hadd menjenek a maguk útján. Ezt akarja az ember? Isten hagyja, csakhogy, amikor az ember egyedül megy az úton, akkor kiderül, milyen kiszolgáltatott! Isten a mi emberi életutunkat közös útként gondolta el, Isten és ember közös útjaként! Ez az út az, ami az üdvösségre vezet!

Az üdvösség e világi értelemben azt jelenti, hogy az ember megelégedett, az ember boldog!

Nem azt jelenti, hogy problémamentes ez az út! Naiv ember, aki azt gondolja, hogy rózsaszirmokat szórnak az utunkra és így megyünk végig. Ugyan! Közös út és ez elég!

Ha mi igazán együtt megyünk az úton, elég! Hiszen egymásnak adjuk az erőt! Együtt viseljük el a rosszat, oldjuk meg a problémákatés növeljük a közös örömünket! Ez a másik elem.

Tekintetre méltatta alázatos szolgáló Leányát

A harmadik elem az, amit a Szűzanya olyan gyönyörűen fogalmazott meg: szolgáló Leánya! Egy a fontos, ha az ember nem a maga feje után megy, az Isten akarata! Szolgálni csak az tud, akinek életében első helyen van az Isten akarata! Ha nem így van, akkor úgy tűnhet, hogy szolgál valaki, valójában a maga pecsenyéjét sütögeti. Valójában mindent az határoz meg, hogy neki mi a jó és csupa-csupa emberi számítás születik az ember szívében. Vannak különböző látszólagos építő megnyilatkozásaik.

Isten akarata a szolgálat lényege!

Nem tudjuk egymást szolgálni, ha valamiképpen nem arról van szó, hogy Istent dicsőítjük meg! Valójában Istent keressük ilyenkor egymásban!

Amit egynek tesztek, Nekem teszitek! Ez a harmadik elem!

Isten és ember közös útjának képlete

Ez valójában az a képlet, ami megmutatja, hogyan gondolta el Isten a mi életünket! De, ahogy a mai vasárnap üzenetében halljuk, Isten nem kényszerít bennünket erre a közös útra!

Isten megengedi, hogy elhagyjuk, megengedi, hogy a magunk útját járjuk! Csakhogy ez azt jelenti, hogy ilyenkor megkeményedik a szívünk! Becsukódik, bezárkózunk!Nem tudunk nyitottak lenni!Nem vagyunk képesek egymást befogadni!

Jézus az asszonyok méltóságát jeleníti meg

Azok a mozzanatok, amiket hallottunk, erről szólnak. Amikor a farizeusok ravasz módon odamennek Jézushoz és fölteszik neki a kérdést a válólevélről, mert annak a világnak ez volt az emberi megközelítése.

A férfiember uralkodott és Jézus az asszonyok méltóságát jeleníti meg. Addig nem volt!

Nagyon sajnálom az európai feministákat, elhatalmasodtak, egyfolytában a szabadságra hivatkoznak. Valójában függetlenek akarnak lenni! Azt gondolják, ha megszabadulnak a férfiaktól, akkor kényük-kedvük szerint élhetnek a férfiakkal. Furcsa logika!

Jézus arra a méltóságra emeli az asszonyokat, amit a farizeusok elgondoltak a férfiakkal kapcsolatosan. Jézus azt mondja: Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg.

Annak a kornak férfiembere keményszívű volt! Valójában nem fogadta be a társát! Jézus azt mondja: kezdetben nem így volt,mert a férfi és a nő kapcsolata Isten titkában gyökerezik!Isten nem így gondolta el!

A két fél kapcsolata nem csupán emberi elhatározás, ez isteni terv!

Az egyneműek észbontó világa az Isten tervét cáfolja és – majdnem azt mondhatnám – teszi nevetségessé! Nem a kritika mondatja ezt, ilyennek-olyannak születhetnek emberek. De amikor az ember a maga elképzelését programként jeleníti meg, ez az, amikor a falnak megy! Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg. Kezdetben nem így volt, másképpen volt!

Ez azt jelenti, hogy önmagával tartozik az ember a másik embernek, különben nincs emberi kapcsolatuk!

Jézus a gyermekek jogát adja vissza

Kicsi gyermekeket visznek oda Jézushoz – ahogy hallottuk az evangéliumban – és az apostolok eltávolítják őket. Jézusra gondoltak, hogy szegénynek semmi nyugta, mert az emberek állandóan csak valamit akarnak tőle. Jézus megálljt parancsol! Megint bizonyos értelemben az ember keményszívűsége jelenik meg, ami bezár, ami kizár!

Engedjétek Hozzám a kicsinyeket!

Nagy valószínűség szerint beteg gyerekekről van szó. Azt hallottuk, hogy Jézus rájuk tette a kezét. A jézusi világban, amikor Jézus valakire a kezét teszi, ez gyógyító gesztus. Ráadásul tehát még betegek is voltak. E mögött van egy más gondolat is. Erről is beszéltünk, mikor Jézus egy kicsi gyermeket állított a középpontba. Nem a gyermeki ártatlanság kérdése ez, hanem a gyermeknek nem voltak jogai abban a világban!

Jézus a gyermek jogát adja vissza! A gyermeknek éppen olyan joga van a világban, mint a felnőttnek!

Ölébe ültette őket és átölelte őket! Ezzel kifejezte, mit jelent ezeket a kicsinyeket befogadni!Mit jelent biztonságot adni nekik!

Jézus szelíd és alázatos szívű

Ezeken el kell gondolkodni, hogy hogyan formálódik és alakul az ember kapcsolata Istennel! Ami meghatározza: az ember fölismeri Jézus szelíd szívét! Jézus szelíd és alázatos szívű!

Jöjjetek Hozzám és Én megkönnyítlek titeket!

Nincs más útja a megkönnyebbülésnek csak az, ha az ember megszelídíti szívét, ha az ember összetöri a kőkemény szívét! Az ember puha, meleg szívet szerez magának az által,hogy nyitott, hogy befogadó!

Ami mindennél fontosabb, - talán kevésszer hangsúlyozzuk, - hogy az ember, ha erre kész, ezzel kész arra, hogy alkalmazkodjon a másikhoz!

Az ember tudomásul vegye, hogy azt, akit beenged, az meghatároz mindent! Oda kell rá figyelni, alkalmazkodni kell hozzá! Annak vannak gondolatai, vágyai, igényei! A szív szelídsége azt jelenti, hogy az ember beengedi életébe a másik embert és kész, hajlandó odafigyelni rá!

Minden emberi kapcsolatunkazon törik össze, azon bukik meg, hogy azt gondoljuk,hogy annak a másiknak hozzám kell alkalmazkodnia.Egyik ember önmagával tartozik a másiknak!Ez a krisztusi vállalkozás! Ez a krisztusi életmodell! Ez a szelíd szívnek a világa!

Holnap lesz az irgalmasság szentjének ünnepe! Azon kell elgondolkodni, mit is üzen ez a lengyel apáca nekünk? Mit üzen a Betegápoló Irgalmas Rend nekünk? Az irgalmas Jézusnak a hospitalitás szellemében munkálkodó közössége ezt a befogadást, ezt a védettséget üzeni! E nélkül nincs irgalom!

A szelíd és alázatos szívű Jézus a befogadóés védettséget biztosít! Ez az utunk! Jézus erre hív bennünket! Még egyszer mondom és ezzel az üzenettel teszek pontot erre a néhány gondolatra:

Az ember önmagával tartozik a másiknak!

Gondolkodjunk el ezen!

+  A M E N  +

 

---

Évközi 26. vasárnap

2015.09.27.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!

Mindannyian megoldásokat várunk, - a Biblia szóhasználatával - üdvösséget várunk! A kérdés, kitől várjuk a megoldásokat? A nép üdve Én vagyok, - hallottuk a bíztatást! Ma lehetőséget kaptunk arra, hogy Isten felé forduljunk és elgondolkodjunk azon:

mi az, amit az Istentől várunk és mi az, amit a világtól?

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

A felolvasás végén a pap ezzel fordul a hívek felé: Ezek, az evangélium Igéi! Azt szoktuk válaszolni: Istennek legyen hála! Arra voltam kíváncsi, hogy amikor ilyen ijesztő dolgokat hallunk, vágd le a kezed, vágd le a lábad, vájd ki a szemed, akkor vajon mit mondanak a kedves testvérek? Istennek legyen hála! Ez érdekes válasz! Mindenestre ez evangéliumi hír és az evangélium örömhír! Vajon mennyire örömhír ez nekünk, amit ma hallottunk?

Ez Jézusi üzenet! Jézusi üzenet örömhír kell, hogy legyen!

Meg kell erőltetni magunkat, hogy ezt a jézusi üzenetet lefordítsuk a magunk számára, hogy eligazító igazság legyen! Sokkal, de sokkal többről van szó, mint ami első pillanatban megüti a fülünket! Az embert szíven üti ez a nagyon kemény jézusi mondat! Hozzászoktunk, hogy Jézus emberszerető jósága tölt be mindent! Szívesen beszélünk Jézus emberszeretetéről, ahogy Jézus fordul mindegyikünk felé!

Erre halljuk ezt! Nagyon szeretném, ha ennek a mai evangéliumi hírnek pandanját, kiegészítőjét is meghallanánk! Ez arról szól, így tudnám megfogalmazni: Ez Jézus embert nevelő szeretete!

Próbáljuk beengedni életünkbe ezt az igazságot is, ne csupán azt, ami az ember számára olyan jól hangzik! Ez Jézus embert nevelő szeretete!

Jézus ezzel egy sok ezeréves bölcsességet fogalmazott meg

Erről van szó ebben az evangéliumban! Ahhoz, hogy értsük, miről is van szó, nem szabad elfelejtenünk, hogy a szemita, a zsidó gondolkodás a rosszat az ember végtagjaiba helyezte. Ezért, amikor a rosszal való küzdelemről van szó, akkor gyökerében kell orvosolni a problémát, tehát vágd le a kezed, vágd le a lábad, vájd ki a szemed, ha orvosolni akarod a bajt! Ahogy a sebész teszi modern világunkban, ha van egy rákos daganat, ha lehetséges, azt kivágják. Gyökerében igyekeznek orvosolni!

Amit a mai evangéliumban Jézus mondott, az ilyen gyökeres orvoslás: meg kell keresnünk, hogy hol fészkel a baj és oda kell nyúlni. Mi nem szemiták vagyunk, mi nem az ő gondolkodásuk szerint gondoljuk el az életünket, egyáltalán a világot, hanem Jézus tanítása szerint. Ezért fogalmaztam így: Jézus embert nevelő szeretetéről van szó, mert itt is szeretetről van szó! Értünk aggódó, jézusi szeretetről van szó!

A latin megfogalmazás az elvekről és a gyakorlatról szól

Sok ezeréves bölcsességet a latin kultúrában így fogalmazták meg, ami magyarra lefordítva azt jelenti: az elveket tekintve szilárdnak, erősnek kell lenni, a cselekvésben türelemmel, nagylelkűséggel, megértéssel kell lenni az embernek! Ez nekünk embereknek örök problémánk: az elvek és a gyakorlat!

Látom a jót, helyeslem is, mégis a rosszat teszem, jajdul föl Pál apostol! Arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy az elvek kívül vannak, azok úgy jelennek meg az életünkben, amikre figyelni kell, amikhez igazodni kell! A cselekedetek belőlünk fakadnak, azok a legszemélyesebbek! A vágyaink, az álmaink, a terveink, a céljaink egészen mások, azok belőlünk fakadnak! Mindezek sokkal inkább érintenek, mint az elvek, mint az igazságok!

Az ember számára ez a kísértés! Igen, az ember tudja az igazságokat, de a vágyai, az elgondolásai, törekvései bizony néha igen messze esnek az elvektől, a mindig érvényes igazságoktól!

Jézus ebben akar minket tanítani, ebben akar bennünket valamiképpen eligazítani!

Az elvek mindig a közösség számára jelentősekAz elvek az egyes embert szólítják meg, de az ember közösségben való helyét, szerepét, létét akarják az elvek meghatározni, irányítani! A vágyaink, a törekvéseink egészen egyéniek, személyre szabottak, nem a közösségre való tekintettel jelennek meg! Erről van szó! Ez azért nagyon fontos tanítás, mert ez az ember nagy kísértése!

Állandó kísértésben vagyunk, hogy megfordítsuk ezt a két nagy igazságot, az elveket és a vágyainkat! Az elveket megváltoztatjuk, az elveket könnyen föladjuk, az elveket nagyon szívesen félretoljuk, hiszen nem egyszer akadályoznak bennünket egyéni terveink megvalósulásában. Ugyanakkor az egyéni vágyainkat pedig megerősítjük! Azt tűzön-vízen át meg akarjuk valósítani, amit megálmodtunk, amit elképzeltünk! Feje tetejére áll a világ!

Feje tetejére állt a világ

Ez a világ, amelyben élünk, attól olyan gyenge, hogy feje tetejére állt a világ! Az elveket megváltoztatja mindig a maga elképzelése és elgondolása szerint! Köpönyegforgató mondják egyszerűbben! Ugyanakkor az egyéni elképzeléseiben rendkívül erőszakos és határozott! Miért?

Arról van szó, hogy a modern világ a közösség szerepét, a közösség gondolatát mintha kicsinyítené! A hangsúlyt az egyén életére helyezi!

Ez a világ lépten-nyomon az individuumról beszél, a személyről, az ember személyiségi jogairól, az emberrel kapcsolatosan a toleranciáról, a szolidaritásról. Mintha megfeledkezne arról, hogy az embernek talán kötelezettségei is vannak! Vannak szabályok, amelyek igazgatják az ember életét, különösen akkor, amikor a közösség helyzetét nézzük! Mindegyikünk közösségben él, ha tetszik, ha nem. Nem magányos emberként egy szigeten élünk, hanem közösségben!

Ahhoz, hogy a közösségben élni lehessen, vannak bizonyos elvek, bizonyos igazságok, amelyekhez igazodni kell! Ezek mindig a mi egyéni vágyainkat, egyéni törekvéseinket be akarják határolni!

Ezek az elvek – ezt ma így nem mondják, bár átvitt értelemben sokszor – ezek diktátumok! A konzervatív világgal ezért nem tud mit kezdeni a modern világ, mert a konzervatív gondolkodás szerint elvek vannak és az elvekhez nem könnyű igazodni! Viszont ez teszi lehetővé azt, hogy az ember élhessen a közösségben! Nyilván ez nyírbálja az ember egyéni elgondolásait, egyéni terveit, céljait! De képzeljük el, mi van akkor, ha mindenki szabadjára engedi mindazt, ami egyéni, akkor hogy lehet élni egymással közösségben?

Az embernek ezt lépten-nyomon át kell gondolni most, amikor ez a hatalmas folyamat zajlik, a bevándorlás a mi Európánkba, amely a keresztény civilizáció világa. Ez a civilizáció lemondott az elvekről, következésképpen ez a civilizáció meggyengült! Ez a civilizáció védtelen, ezt a civilizációt bármikor el lehet söpörni! Most a teológiai, meg a különböző valláselvekről ne is beszéljünk. Lehetne arról gondolkodni, hogy miért jönnek ezek az emberek, hova igyekeznek. Miért jöttek el és miért tartanak valahova?

Amíg Szíriában diktatúra volt, - mert Asszad diktátornak mondott valaki - addig a keresztények is bizonyos megszorítások közepette élhették az életüket. Addig az ottani emberek bizonyos megszorítások között élték a mindennapjaikat, addig az emberek Szíriában maradtak. Exportáltak egy kis demokráciát oda, lerombolták az országot, gyilkolták az embereket és… Elgondolkodtató ez!

Azt mondják, mintha egyszerűbb lett volna élni a kommunizmusban, mint most a szabadsággal élni. Az embernek föl kell készülni ahhoz, hogy a szabadsággal élni tudjon, el kell oda jutnia, hogy az elveket érvényre juttatja az egyéni életében! Különben az ember elvész, mert olyan vágyainak lesz az áldozata, amiket nem gondol végig!

Jézus embert nevelő szeretete az élet üzenete

Elvek, mint ígérvényesek és egyéni vágyak! Amikor Jézus ilyen kemény szavakat mond, akkor az ember egyéni elképzeléseit akarja helyes mederbe terelni! Jézussal nem tudott mit kezdeni a zsidóság. Miért? Azért, mert Jézus személye botrány volt a zsidóknak. Jézus nem felelt meg az ő egyéni elképzeléseiknek! Ők úgy gondolták, hogy ez a Jézus hatalmas lesz, az ő nagy vezetőjük lesz, egy új világot teremt számukra, elsősorban az ő közreműködésük nélkül! Nem véletlenül mondja Jézus: „Boldog, aki nem botránkozik meg Bennem!”

Jézus, amikor elkezdi működését a zsinagógában, akkor rögtön botránkoztak! Ki ez, honnan vette ezt a bölcsességét, József Fia! Amikor tanítani kezdi az apostolokat arról, hogy hogyan gondolja el az emberek egymással való kapcsolatát, hogy egymás életét szolgáljuk. Ez nem lehet így, közlik az apostolok és arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb. Amikor Jézust elfogják, akik kardokkal, botokkal, dorongokkal jönnek és erre Jézus megadja magát. Ez végső botrány, el is hagyják, elmenekülnek az apostolok. Péter, aki olyan hős tudott lenni, megtagadja, nem is ismerem ezt a Jézust!

Megbotránkoznak, mert Jézus nem az a valaki, akit ők elképzeltek és jelet követelnek. Akkor Jézus azt mondja, nem kaptok jelet. Ha nem elég nekik az, amit Jézus mond, ha nem elég nekik az, ahogy Jézus él, akkor ugyan mit kell foglalkozni a ti kéréseitekkel. Nagyon komoly kérdések ezek.

Nem tudjuk elfogadni azt, ahogy Jézus gondolkodik az életünkről! Nem tudjuk elfogadni azt, hogy Jézus alázatos és fönséges! Nem tudjuk elképzelni, mit jelent az, hogy Jézus trónja a kereszt! Milyen világ az, amely Jézust keresztre juttatja!

Közben Jézus arról beszél, hogy ne azzal foglalkozzatok, hogy ki a gazdagabb, ki hova jut és mire viszi, hanem azzal foglalkozzatok, hogy egymásra jobban figyeltek!

Azzal foglalkozzatok, hogy egymásnak segítsetek, egymás életét szolgáljátok! Erről szól az élet üzenete!

Ez a világ összedől, ha az ember csak az egyéni vágyaival, elképzeléseivel törődik, akkor összedől a közösség, összedől a társadalom! Most dűlőfélben a világ, a mi keresztény világunk, az a világ, amit Jézus hozott létre itt Európában, amely az egész világnak példát adott, az egész világ technikai civilizációját is előmozdította! Kereszténység nélkül mindez nincs! Dűlőfélben a világ, akik ezt előmozdították, akik istentelenül, jézustalanul előidézték, azok egyfolytában a testvéri szeretetre, a szolidaritásra, a megértésre, a befogadásra, az elfogadásra hivatkoznak! Hazug, hamis világ!

A kérdés az, hogy az ember képes-e újra gondolni az életét!

Képesek vagyunk-e arra, hogy ebből a túlzott individualizmusból, ebből a túlzott egyénieskedésből egymás felé tudunk-e fordulni, elfogadva mindazokat a szabályzókat, amik szükségesek ahhoz, hogy egymással tudjunk élni, egymásért tudjunk élni!

Legyen elég erőnk ahhoz, hogy a világ viszontagságai közepette még boldogok is legyünk!

Tőlünk függ! Jézus segít! Jézus embert nevelő szeretete üzeni mindezt nekünk, amit ma elmondtam! 

+  A M E N  +

 

---

Évközi 25. vasárnap

2015. 09. 20.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Kedves Fiúk!

Forduljunk ezek felé a fiatal fiúk felé, akik velünk egy házban laknak, egy házban lakunk az Úrral, Jézussal, aki itt van velünk az Oltáriszentségben. A mai napon, amikor a Szentlelket hívjuk, akkor egy nagy kockázatról van szó! A kérdés az, hogy kinyitjuk-e magunk fölött az eget! A kérdés az, hogy ezek a fiatalemberek megelégednek-e azzal a tudással, ismerettel, amit a fejükbe igyekeznek tölteni, vagy többre is vágynak.

Kedves Fiúk! Én erre a többre hívlak benneteket, nyissátok ki fölül is az ablakot, hogy a Lélek eltölthesse szíveteket és Lélek szerinti emberekké legyetek!

A tudás önmagában semmi, sőt igen sok esetben még rosszra is vihet! Ha lelki emberek leszünk, ha a lelkünk helyet kap a mindennapi életünkben, ha a Lélek felől gondolkodunk önmagunkról, egymásról, a világról, akkor van remény! Különben a fizikai erő elhatalmasodik ezen a földön!

A Lélek ereje mindennél nagyobb erő!

Imádkozzunk most azért, hogy ezek a fiatalemberek legyenek elég bátrak ahhoz, hogy a Lelket behívják az életükbe!

Szentbeszéd

A Szentlelket hívtuk, hogy a fölülről való bölcsesség beköltözzön szívünkbe!

Kedves Testvérek, kedves Fiúk! Az ember erről az isteni segítségről nem mondhat le, ha emberi életet akar élni! Fájdalmas tapasztalatunk, hogy az emberiség civilizált világa, elsősorban Európa mintha lemondott volna erről a felülről származó oktatásról, a felülről származó igazságokról. Az embernek újra, meg újra szembesülnie kell a kihívásokkal!

Az isteni támogatás azért nagyon fontos, hogy az ember, amikor a kihívásokkal szembesül, akkor helyesen döntsön!

A mai vasárnap sajátos döntést kíván tőlünk! Jézus Cezáreából indul tanítványaival – úton vannak, ahogy hallottuk – és Jeruzsálembe tart. Jeruzsálembe tartanak azok, akik Vele mennek az úton.

Nekünk ma arról kell dönteni, hogy maradunk-e Cezáreában, vagy megyünk Jézussal az úton Jeruzsálem felé! Csak már az is döntés, hogy elindulni Cezáreából, mert ez az út Jeruzsálembe vezet! Jeruzsálem Jézus számára a próbatétel városa! Valójában az emberi élet újjászületésének a lehetősége!

Az egyik kérdés mindjárt ez: Maradunk-e Cezáreában, vagy elindulunk Jézussal!

Sajnos be kell látnunk, az ember mintha inkább Cezáreában maradna! Miről van szó? Cezárea neve abban az időben azt jelenti: császárváros. Augusztus császárról nevezte el Fülöp Heródes Cezáreának. Ezzel a névadással akarta kifejezni tiszteletét, hódolatát az e világi hatalom képviselője felé. Eddig Pániász volt a neve, ami azt jelenti: a pogány istenek városa és a pogány istenek legfőbb istenéről nevezte el Fülöp negyedes fejedelem Cezáreának.

Mit fejez ki Cezárea?

Cezárea fogalom is a mi számunkra. Cezárea az a hely, ahol a pogány istenek uralkodnak. Cezárea az a hely, ahol az ember akarata a legfontosabb. Cezárea az a hely, ahol abban az időben keletkezett apostoli levelek az akkori világ problémáival foglalkoznak, és megállapították azt, hogy az emberek vetélkednek, az emberek egymás fölé akarnak kerekedni, az emberek hatalomhoz akarnak jutni, az emberek gazdagok akarnak lenni és közben iszonyú távolságok születnek ember és ember között!Ez Cezárea!

A kérdés az, hogy ezt a világot akarjuk-e? Ha igen, akkor halálra ítéltük magunkat! Az a világ, ahol csak a versengés érvényesül, ott rengeteg az áldozat!

Ugorjunk 2000 esztendőt előre a mindennapjainkba. Meghirdették nekünk azt, hogy versenyezni kell. Meghirdették nekünk azt, hogy minden gazdasági kérdést elrendez a verseny. Meghirdették nekünk azt, hogy a piac kérdését elrendezi a verseny. Meghirdették nekünk azt, hogy az ember jólétben élhet.

Az eredmény: tipikus Cezárea! A verseny nem intézi el a kérdéseket! A verseny legfeljebb az ember versenyszellemét erősíti! A verseny legfeljebb az ember önérvényesítését állítja középpontba! Az lesz az eredmény, hogy egyesek nagyonmások meg nagyon mélyre süllyednek!

 

A kérdés az, hogy ilyen világot akarunk-e?

Ezt a világot akarjuk-e? Általánosan azt mondják, az emberiség 20 %-a jólétben él, 80 %-a szegény. A 80 % szegény fele, kb. 40 % nyomorban él. Mi emberek ezt a világot akarjuk-e? Mi emberek sem akarhatjuk ezt a világot! Isten meg végképp nem ezt akarja!

Isten azt akarja, hogy az embernek helye legyen ezen a földön! Isten azt akarja, hogy az ember boldoguljon és boldog legyen ezen a földön!

A kérdés az, el akarunk-e indulni ebből a világból Krisztussal, vagy nem? Az elmúlt két évezredben a kereszténység olyan kultúrát hozott létre, amely ezeket a nagy ellentéteket igyekezett egyensúlyozni. Nem sikerült tökéletesen, mert az emberek sem lettek mélységben mindahányan, - még azok sem, akik magukat kereszténynek mondják, - igazán krisztusiak! De az emberiség tanúja volt bizonyos előrehaladásnak. Mintha ez a helyzet megváltozott volna! Ma mindenki szenvedi ezt!

 A döntés ez: Cezárea, vagy úton Jézussal? Úton Jézussal Jeruzsálem felé!

Jézus az úton tanítja az apostolokat! Aki Jézussal útra kel, azokat tanítja Jézus erre a felülről való bölcsességre! Ez a felülről való bölcsesség azt jelenti, hogy aki nagyobb akar lenni, az nem rossz vágyakkal éli az életét, csak nem biztos, hogy jól céloz, mert Jézus azt mondja: aki nagyobb akar lenni, az ne a másik kárára, ellenére akarjon nagyobb lenni, hanem a másikért!

Minden adottságunkat - amiket kaptunk és az a kevéske, amit ehhez a törekvésünkkel hozzá tudunk tenni, amiket örököltünk a szüleinktől – micsoda ajándékokat örököltünk tőlük – és mindazok, amiket kaptunk az Istentől, - talentumnak, karizmának mondja a Szentírás. Ha adottságainkhoz picit hozzá tudunk adni a jóra való törekvésünkkel, az azt jelenti, hogy az ember felismeri, hogy életünk célja egymás életének a szolgálata! Ne egymás kárára, hanem egymás javára éljünk! Különösen kedves fiúk, ezt felétek hangsúlyozom: azoknak kell ezen nagyon mélyen elgondolkodni, akiknek lehetőségük van arra, hogy valamilyen úton, valamilyen pályán kiemelkedjenek. Ti olyan lehetős birtokában vagytok, hogy növekedhettek tudásban, ismeretekben.

Igen nagy a felelőssége a több ismerettel, több tudással rendelkezőknek!

100 évvel ezelőtt, amikor a nagy leromlás elkezdődött, az ipari forradalmak utáni időszakban arról beszéltek: az értelmiség árulása! Valamit elvétettek azok, akik többet tudtak sokaknál.

Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy döntenünk kell: miért választjuk azt, amit választunk? Miért akarunk előbbre jutni azokon a területeken, ahol éppen képezzük magunkat és képeznek bennünket? Ezt a kérdést is el kell dönteni!

 Ha csak hiúság, karriervágy mozgat bennünket, akkor életellenesek, emberellenesek vagyunk, mert az életünk értelme az egymással való kapcsolatunk mérlegén nyugszik. Mindennek, amink van, a szolgálatot kell előmozdítania. Valamiképpen azokat a nagy-nagy ellentéteket, különbségeket egyenlíteni, kiegyensúlyozni! Erre csak azok képesek, akiknek több a lehetőségük! Ne a nyomorultaktól várjuk ezt.

Ezért olyan fontos, hogy kinyitjuk-e a fölső ablakot? Beengedjük-e világunkba, életünkbe az isteni igazságokat, amelyek arra vesznek rá bennünket, - ha komolyan gondolkodunk – hogy az életünk értelme a szolgálat, egymás életének a szolgálata! Aki nagyobb akar lenni, az legyen a többiek szolgája!

Vigyázzunk, az emberi világ, jaj, jaj, jaj, mi az, hogy emberi világ? Gyanús! Olyan világra van szükségünk, amit az isteni igazságok határoznak meg. Nézzünk körül és látjuk a pusztulást! Ma Európa végveszélyben van, mert minden isteni igazságról lemondott. Jönnek azok, akik az erő birtokában érkeznek. E világi erőnk, isteni erőnk nincs, gyengék vagyunk.

Jézusnak az volt a kérése: amint követtek engem: legyetek ti is a másik ember szolgálatára! Ez az üzenet!

Jézus középre állít egy gyermeket

Vagy elfogadjuk a szolgálatot, vagy lemondtunk az emberi életről! Jézus, amikor ezt meg akarja világosítani, akkor odaállít középre egy gyermeket. Ha nem lesztek olyanok, mint ez a kicsi gyerek, akkor elveszítettétek a harcot. A nem gondolkodó, vagy csak rövidlátó ember azt hiszi, hogy Jézus azért teszi ezt, mert a gyerek ártatlan, kicsi. A gyerek nem ártatlan, éppúgy nem ártatlan, mint a felnőtt. Nem ezért állította Jézus a középpontba, hanem azért, mert abban a világban a gyerek jognélküli lény volt. Nem élt igazából bent a társadalomban. Jognélküli lény volt! Az a világ, a görög világ és a római világ is megszűnt.

A legjogtalanabbul a gyerekekkel bántak! Taigetosz! Ehhez a nagy Róma, a jogi világ megteremtője még hozzátette az öregeket. Az öregeket a római világ depontámosznak mondta. Ez a fogalom azt jelenti, hogy őket le kell lökni a hídról a vízbe. Fejezzék be, teher az öreg. Ez a világ az, amelybe eljön Jézus és elhozza a szeretet tanát, a szolgálat tanát és középre állítja a gyermeket, akinek nincsenek jogai, hogy visszahozza jogaiba az embert!

Ha most megint a mi világunkat nézzük, akkor két népcsoport jognélküli igazából: a magzat és az öregember. A magzatot úgy lehet gyilkolni, ahogy akarjuk. Sikerült is eljutni oda, hogy Európa olyan vén, hogy semmi jövője nincs. Meggyilkoltuk a magzatainkat! Itt vannak az öregek és egyre nagyobb probléma, mert gondoskodni kell róluk és már nincs, aki gondoskodjon róluk. Jaj az öregeknek! Néha az öregek is gondolkodhatnak azon, hogy mit műveltek a magzataikkal akkor, amikor a lehetőségük még megvolt. Tény, hogy ma ott tartunk, hogy a jogokkal vannak problémák. Persze nem a magzatok jogaival, nem az öregek jogaival foglalkozunk. Egészen más jogrendszerben gondolkodunk, csakhogy ehhez semmi köze nincs az örökérvényű igazságoknak!

Én mindenkit arra szeretnék bátorítani, hogy ne maradjon senki Cezáreában! Ott vagyunk mindannyian! Legalább induljunk el! Induljunk el Jézussal, hátha föltüzesíti az akaratunkat, szívünket és kezdünk egymásért élni! Akkor talán még vissza tudunk szerezni annyi erőt, amennyi szükséges az élethez!

Jézus szeretetével, az értünk odaadott életével -mert annak van szeretete, aki áldozatot hoz - új életet teremtett! E felé az új élet felé forduljunk!

Kedves Fiúk! Nagy felelősségeteket feltámasztva a szolgálatot állítsátok középpontba! Különben igen nagy lesz az árnyékotok, mert annak az embernek legnagyobb az árnyéka, aki hiú, aki csak előre akar jutni!

 Rendezett világban éljünk és akkor egymásra találunk!

+  A M E N  +

 

---

Évközi 24. vasárnap

2015. 09. 13.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Az ember áhítozik mindig a békére! A kérdés csak az, hogy az ember szerezhet-e békét akár önmagának, akár a másik embernek? Isten ránk bízta az életet, a magunk életét, az egymással való közös életünket! Valamiképpen Istennel való kapcsolatunk révén békességre juthatunk, valamilyenfajta elfogadottságra, el tudjuk fogadni a magunk életét, egymás életét.

Közös ügyről van szó! Annyi békénk lesz, amennyi áldozatkészség van bennünk! A békének ára van!

A békét nem a fegyverek árában mérik! A világ azt gondolja, hogy fegyverekre kell költeni minél többet és áhítozik a béke után, mert békétlenség uralkodik. A béke ára a mi áldozatkészségünk!

Kérjük a jó Isten segítségét, hogy legyen ehhez elegendő erőnk! Isten segít!

Szentbeszéd

„Ti kinek tartotok Engem?”
Kedves Testvérek!
A kérdés ma nekünk szól nem általában a világnak, a világ fiainak! Nem azoknak szól a kérdés, akik Jézus tanításáról jó esetben talán könyvekből tudnak valamit, ha éppen van érdeklődésük. Vagy talán csak az ítéleteikben fogalmaznak meg valamit Jézussal, a kereszténységgel kapcsolatosan. A kérdés nekünk szól! Akkor Jézus azoknak tette föl a kérdést, akik őt hallgatták. De a legfőbb kérdés az övéihez szólt! De ti kinek tartotok Engem? Ez szólt annak a kicsiny magnak, amely Jézushoz legközelebb volt! Ma Európában a kereszténység egy kicsiny mag. Templomainkban is csak aprócska magocska gyűlik össze. Ide jutott Európa! A kérdés nekünk szól: ti kinek tartotok Engem? A szívünk mélyén talán mi megnyugszunk, mert valahogy úgy gondoljuk, hogy mi Jézushoz tartozunk.

Az elmúlt napokban hallottam a miniszterelnök úrtól, - aki a nemzetünkre váró nagy feladatokról beszélt, - hogy amikor a mi értékeinket valamiképpen meg akarjuk menteni, akkor mindnyájunknak értékek ezek, amiket keresztény értékeknek mondunk? Legnagyobb gondunk az, hogy akik magukat pozitív gondolkodásúnak tartják, azok is az életvitelükben valójában pogányok!

Száz évvel ezelőtt egy indiai buddhista filozófus, - aki itt járt annak idején Európában, - fogalmazott meg egy nagyon fájdalmas gondolatot. Azt mondta: az európai keresztények olyanok, mint a folyó alján tovagördülő kavics, kő, amely kívülről nedves, belülről száraz. Nem járta át a keresztényeket - akik magukat kereszténynek mondják, - igazából a kereszténység!
„Ti kinek tartotok Engem?” – teszi fel Jézus a kérdést
Ez sok szempontból nagyon is aktuális kérdés, mert úgy ítélem meg, hogy a napi történések figyelmeztethetnének mindenkit arra, hogy a 24-dik órában vagyunk. Az életünkből 23 órát már elfogyasztottunk, az utolsó óra lehetőségei állnak előttünk! A mai vasárnap rendkívül fontos üzenetet küld nekünk. Jézus a pogányok Galileájában tanította a népet, nem a zsidó hitű zsidóságnak hirdette mindenekelőtt az igazságokat, hanem a pogányok Galileájában kezdte térítő munkáját. Azon a vidéken Krisztus idejében nagyon sokan hátat fordítottak a zsidó hitnek. Jézus sok csodát tett. Márk 8. fejezetéből olvastuk a mai evangéliumot, az előző fejezetekben Jézus galileai működéséről számol be, ahol rengeteg csodát tett, tódultak hozzá az emberek. Hatalmas tömeg hallgatta, hiszen Csodatévővel találkoztak.

Jézus körül ott volt a picinyke mag, az apostolok kicsiny közössége is, akik mindennek tanúi voltak. Jézus, amikor föltette a kérdést ennek a hatalmas néptömegnek, hogy ti mit gondoltok rólam, akkor hallottuk a válaszokat, valamit mindenki gondolt róla! Valami mocorgott a szívükben: Ő az, akinek el kell jönnie, hiszen kenyeret ad, kenyeret szaporított, az a Valaki, aki gyógyított bénát, vakot, sántát!

A néptömeg válasza: igen, Ő az akire várunk! Jézusnak ez a válasz fájdalmas volt! Szinte semmit nem sejtettek meg az Ő titkából! Emberi módon, földhöz ragadt módon gondolkodtak Róla!

Magunk számára így állítsuk fel ezt a központi kérdését: ahogy vélekedünk, ahogy értékeljük Jézust, az megfelel az önértékelésünknek! Jézus értékelése megmutatja az ember önértékelését!

A néptömeg nem ismerte fel Jézust! Ezzel kimondták a maguk e világi igazságát! Úgy gondolták, hogy ilyen földi jótevőre van szükségük, aki gyógyít minket, enni ad nekünk. Minél kevesebb erőfeszítést kell tennie az embernek!

Péter válasza: „Te vagy a Messiás!”
Jézus az apostolokat is kérdezte: de ti kinek tartotok Engem? Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Messiás görögül a Krisztus, magyarul a Fölkent! A királyokat szokták fölkenni, akiket megbíznak a nép szolgálatával. Jézus, a Messiás, a Krisztus, a Fölkent! Péter ezt mondja ki a vallomással! Ez azt jelenti, hogy Péter valamit sejt Jézus titkából! A zsidók várták a Messiást. Amikor Péter ezt kimondja, akkor Jézus azt mondja: erről ne beszéljetek, mert a nép mindent félreért!

Még Péter sem értette, a tanítványok sem értették, mit jelent az, hogy Jézus a Messiás!
Azért a tanítványok többet tudtak Jézus titkáról, mint a tömeg!

Azért mondja Jézus: ne beszéljetek erről, mert akkor biztatjátok a tömeget, amely tömeg nem azt a Messiást várta, aki valójában, hanem az e világi messiást, aki majd e világi módon fog hadakozni, cselekedni értük.

A Megváltó titka
Jézus, amikor tudomásul veszi Péter vallomását, akkor el kezd beszélni a titkáról, a megváltásról! Mi a Megváltó titka? Jézusban a megváltó titkára kell rácsodálkoznunk, a Megváltó titkát kell megsejtenünk, hiszen megváltásunkra jött! A Megváltó hogyan válthatja meg az embert? Jézus erről kezd nekik beszélni! Az is érdekes, hogy ez pont Cezárea környékén történik. Nagy Heródes hatalmas pogány templomot épített ebben a városban. Fülöp, a negyedes fejedelem Augusztus császárról nevezte el Cezáreának, Császárvárosnak. Az e világi császárok városának közelében beszél Jézus a titkáról. Nem megy be a városba, az Ő léptei nem vezetnek be ezekbe a városokba.

Jézus beszél arról a tervről, amit az Atya határozott meg, aki a Megmentőt küldi el hozzánk!
Jézus arról beszél, hogy szenvednie kell! Jézus titka innen ered, a szenvedés valamilyenfajta megértéséről!

Akkor Jézus nem azt mondja, hogy Én vagyok a Messiás, félreértenék, azt mondja, Én vagyok az Emberfia! Ő az Emberfia, aki értünk Emberré lett! Az Emberré lett Jézus mindenben hasonló hozzánk!

Jézus mindent átél, amit egy embernek át kell élni! Nem véletlen, hogy Isten terve a szenvedés útjára vezeti Jézust! Mindegyikünk a szenvedések útján is jár! Milyen Megváltó lenne az, aki minket meg akar menteni, de minden szenvedést távol tart magától?

Péter értetlenkedésére a jézusi válasz
Péter értetlenkedik, nem értette ő se a titkot, Jézus megváltói üzenetét, azt mondja: ez nem lehet, ez nem történhet meg Veled! Jézus azt mondja: Sátán! Péter, sátáni módon gondolkodsz, emberi módon, nem Isten tervei szerint, nem Isten gondolatai szerint! Távozz!
Mi ezt kicsit helytelenül értelmezzük, mert valójában Jézus azt mondja a görög nyelv szerint: állj mögém! Lépj le, lépj mögém! Nem azért, hogy Jézus el akarja rejteni Pétert, hanem

Péter lépj mögém és jöjj te is azon az úton, amin Én elindulok!

Ez arról szól, hogy Jézus a jézusi gondolatokat óhajtja Péter tudomására hozni, és mindenkinek tudomására hozni!

Ez a jézusi gondolat az Isten titka, ami nem más, mint a szeretet titka!

Nem lehet másképp élni ebben a világban, csak szeretetben! Jézus ezért jött és ez a megváltás központi üzenete: tanuljunk meg szeretni! Ez a mi iskolánk, a szeretet iskolája a mi emberi életünk, Jézus erre tanít bennünket!

Váltani kell!
A mai szentleckében hallottuk, a szeretet nem révedezés, nem a vágyak világa. A szeretet konkrét! A szeretet áldozatokban nyilatkozik meg! Ez az isteni gondolkodás!

Váltani kell!
Az emberi gondolkodás világából az isteni gondolatok világába kell belépnünk!

Tanulni a szeretetet, eljutni odáig, hogy életünknek csak akkor van értelme, ha egymásért tudunk áldozatot hozni! Jézusról való vélekedés önmagunkról való vélekedés! A jézusi gondolkodás, az isteni gondolkodás, váltás! Emberi gondolkodásunk világából - ahol mindent csak várunk, ahol csodavárók vagyunk, ahol csak azt tudjuk elgondolni, hogy sima utunk legyen, - ki kell lépni! A görög Szentírásban Jézusnak ez az üzenete gyönyörű, magyarul azt jelenti:
változtassátok meg gondolkodásotokat!

Az a tömeg, aki hallgatta Jézust, vak volt. Látta, amit látott, mégse látta! Annak a tömegnek vak volt a szíve! Nem értett semmit abból, amit Jézus nekik tanított. Váltani kell!

Európának váltani kell
Nagyon aktuális a mai evangélium üzenete, tanítása. Sajnos Európa kereszténysége végnapjait éli. Mi mindannyian oka vagyunk ennek, mert engedtük, hogy olyan alkotmányt hozzanak, – ez már utolsó pont a pontok után – amely alkotmányban nincs helye az Istennek, a keresztény értékeknek Közben állandóan európai értékekről beszélnek, jó lenne meghallani, hogy mik azok az értékek? Igen, eljutottunk idáig.

A keleti világból elinduló áradat fölismerte, hogy Európa végelgyengülésben van, Európa legyőzhető. Valójában foglalás van, Európa elfoglalása. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az a gondolkodás, amely ide érkezik ezekkel az emberekkel, az a keresztény értékrendünket gyengeségnek tartja. A felebaráti szeretetet ők élhetetlennek mondják, ez tehetetlenségre ítéli az embereket, gyengeség, nem életrevaló gondolkodás. Másfajta gondolkodás érkezik ezeknek az embereknek a szívében, meg telefonján keresztül. Ez a gondolkodás tőlünk idegen! Engedtük, meg talán a mindennapi életünkben el is fogadtuk.

A kérdés az, tudunk-e váltani? Képesek vagyunk-e váltásra, vagy olyan gyöngék vagyunk és annyira önzőkké váltunk, hogy önmagunkat se tudjuk megvédeni! Vagy még önmagunk védelme érdekében sem vagyunk hajlandók áldozatokra! Közben egyfolytában hangzanak felénk a felhívások, hogy segítsünk! A máltaiak képviseletében mondom, igen, mi az úton lévő emberek gondjában, bajában osztozunk, mi keresztények vagyunk! Mi nem azzal foglalkozunk, hogy miképpen gondolkodnak a nem keresztények. Hosszú úton, vagy rövid úton, mindegy, hogy ki honnan jön, miért jön, testi, lelki sebeik lesznek. Mi tudjuk, hogy mi a dolgunk, mint karitatív szervezetnek, mint hívő keresztény embereknek. Ugyanakkor nagyon jól tudjuk, hogy van másoknak is dolguk, a kormányzatoknak, a világi hatalmaknak, mert az ember polgára is egy országnak, egy nemzetnek, Európának.

Véget kell vetni az emberi gondolkodásunknak!

Még van talán egy hajszálnyi remény, ha képesek vagyunk nyomába szegődni az Emberfiának,
aki azt mondja, hogy mindenki vegye föl a keresztjét! Erre rá kell feszülni, amelyen meghalunk egymásért, meghalunk szeretetünk szolgálata közepette a feleségünkért, a férjünkért, a gyerekeinkért, a másik emberért!

Vagy ez, vagy nincs emberhez méltó élet!
Váltani kell!

+ A M E N +
 

---

Évközi 23. vasárnap

2015. 09.06.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Az iskolások elkezdik a munkát. Rájuk gondoltunk most, amikor ezt az éneket énekeltük:

Jöjj Szentlélek Úristen!

Meg vagyunk győződve arról, hogy nem lehet a tudást tölcsérrel fejükbe tölteni, viszont az életüket formálni és alakítani kell! Isten emberformáló kegyelmére van szükségünk. Ha megadja nekünk az Ő kegyelmét, akkor egymást gazdaggá tudjuk tenni! Isten ezt akarja! Adománya az emberiség közös kincse!

Kérjük mindannyian gyermekeink számára, hogy kicsit jobb világuk legyen, mint amilyen világban most élünk! Ez a világ kicsit dadogó, kicsit abszurd!

Legyen egyértelmű a mi emberi világunk! Isten segítségével lehetséges!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Fogalmi körünkben Jézus a megváltó! Mi emberek segítségre, megváltásra szorulunk! Mit jelent ez a segítség, mitől, vagy kitől kell minket megváltani?

Elsősorban önmagunktól!

A süketnéma meggyógyításának vasárnapján szívesen adjuk ezt a nevet a Megváltónak, hogy a gyógyító! Az Irgalmas Rendben ez a fogalom kezdettől fogva él: Jézus a gyógyító! Szerzetes közösségünk sajátosan értelmezi Jézusnak ezt a gyógyító tevékenységét és kiterjeszti avval, hogy mi emberek egymás gyógyítói is legyünk! Erről a gyógyításról és a betegségről később szó lesz.

A szentmise bevezetőjében mondtam, hogy ez a világ, amelyben élünk dadog, hogy abszurd világban élünk. Mintha baj lenne a kapcsolatunkkal! Az abszurd azt jelenti: szurdusz = süket, abszurdusz = süketnéma. Valaki egyszer azt mondta kicsit gúnyosan, kicsit viccelődve, hogy ez a világ süketnémák párbeszéde. Ha az egymással való kapcsolatunkat vizsgáljuk, akkor nagy igazság van ebben!

A süketség A mindennapok tapasztalata, hogy az idős emberek majdnem mindegyike süket lesz. Aki elveszíti hallását, az kiszorul az emberek világából. Bent él egy közösségben, találkozókon ott van és fájdalmas látni, ahogy egy süket ember figyel. Hátha el tud kapni egy-egy szót, annak a szónak szárnyán többet megérthet, mert számára a beszéd olyan, mint a szárnyalás. Valószínű visszagondol arra az időre, amikor még jól hallott. Sajnálatra méltó, mert igazából nem tud bekapcsolódni a közösségbe. Ott is van, meg kívül is van.
A némaság Az ember általában azt nem tapasztalja meg, mit jelent némának lenni. Sajnos néhányan születésüknél fogva ezt a súlyos terhet hordozzák. Nem tudjuk tőlük meg, hogy mit jelent a némaság még akkor sem, ha jelbeszéddel igyekeznek kifejezni magukat.

Ördögi kör
Jézus a testet is gyógyította, de ő elsősorban a mi lelki orvosunk. Orvosok mondják, hogy szinte minden betegségnek lelki oka van. Jézus a lélek gyógyítója! A mai szentírási részről a szentírásmagyarázók azt mondják, hogy Jézus kiűzi az emberből a némaság és süketség ördögét. Jézus ebből az ördögi világból akar bennünket megszabadítani. Hogy hívják ezt az ördögi világot? Amit a beszéd elején említettem már:

Ez az ördögi világ az, amikor az ember csak magára gondol!

Az ember ezzel a gondolkodásával kivonja magát az emberek világából, kivonja magát az emberek közösségéből! Ördögi, mert az ember önmagával van eltelve! Az ember elsősorban önmagára gondol!

Érdekes eszmefuttatásokat hallottam a mai világgal kapcsolatosan az elmúlt évek során. Abszurd világban élünk. Az ember valamiképpen belekeveredett egy ördögi körbe! Ez az ördögi kör idegenné teszi az ember számára a másik embert! Jézus ezt a kört akarja összetörni, ezt akarja megszüntetni, mert Isten magának teremtett minket és egymásnak ajándékoz! Ez rendkívül fontos! Magának teremtett, - ezt Szent Ágoston mondja. Egy másik lelki író folytatja ezt a mondatot így: és egymásnak ajándékozott!

Mit mond nekünk az Isten
Jézus tesz hallóvá és beszélővé bennünket! Hallóvá tesz, hogy halljuk, mit mond nekünk az Isten! Az ember ma különösen, de kicsit mindig belekeveredett a maga kicsinyes világába. Nem egykönnyen engedi, hogy az igazság beleszóljon ebbe az önmaga kialakított önös rendbe.
Jézus azt akarja, hogy az ember hallja, mit akar az Isten!
Mit üzen nekünk az Isten!

A Szentírásban rengeteg utalás van erre. Mit jelent az, hogy megnyitotta fülemet a hallásra? Az ember kezdi érteni, mit is akar mondani neki az Isten Jézus által, a megváltó, a gyógyító által!
Isten ki akar ragadni bennünket
ebből a magunk teremtette világból!

Az utóbbi időben egyre több hang hallatszik, hogy a világ mára ijesztővé vált. Megtagadta az Istent és talán mondhatjuk, hogy megtagadta a kereszténységét! Ez az ember közben egyfolytában emberi jogokat hirdet, emberi jogokat vindikál magának és amikor ehhez nem társulnak kötelezettségek, akkor ez válságos helyzetet teremt!

Ha az ember nem engedi, hogy Isten beleszóljon az életébe, hermetikusan kizárjuk világunkból az Istent, akkor egy olyan világot teremtünk, amely „emberi” világ. Jaj nekünk, ha ember határozza meg az ember gondolkodását, célkitűzéseit, kapcsolatait!

Ma a világ egyfolytában csak a jogokról beszél. Jogokat követel magának az ember, megtanították erre. Az istennélküliek megtanítanak bennünket arra, hogy nekünk milyen emberi jogaink vannak, de ennek az lesz a következménye, hogy követelőzünk, önkényesek leszünk, emberi kapcsolatainkat kedvünk szerint formáljuk és alakítjuk.

Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy az ő értékeihez, a vele való kapcsolathoz ragaszkodjunk!

Említsük még a nyelvünket is. A nagy meseírót, Ezópust megkérdezték: mi az ember legnemesebb testrésze? Azt mondta: a nyelv. A nyelvvel tudunk szinte mindent kifejezni! Megkérdezték tőle azt is, hogy mi az ember legbűnösebb testrésze? Azt mondta: a nyelv, mert a nyelvünkkel tudunk legtöbbet ártani egymásnak!

Isten magának teremtett és egymásnak ajándékoz bennünket
Azok az ajándékok, amiket mindegyikünk kapott, amikkel megérkezünk erre a földre, ebbe a földi világba, azok a talentumaink, a karizmáink. Isten azt akarja, hogy ne legyünk önzők, ne zárkózzunk be a magunk világába, hanem ezeket az ajándékokat osszuk szét!

Ezeket az ajándékokat azért kaptuk, hogy a mi emberi kapcsolataink ezek által kiteljesedjenek, megszépüljenek és mi emberek boldogok legyünk!

A mai vasárnap ezt az irányt akarja megmutatni. Nagyon fontos, hogy az ember el tudja fogadni, hogy süketségben, némaságban, ördögi körben nem lehet élni! Nem élhetünk magunknak és nem élhetünk egyedül, csak együtt és egymásért! Próbáljunk egyszer egy nyugodt estén elgondolkodni erről:

Isten magadnak teremtettél és egymásnak ajándékoztál! Vagyis nyílj meg!

Jézus ezt mondja a süketnémának:
nyíljon meg a füled, oldódjon meg a nyelved, nyíljon meg a másik ember szavai, kifejezései számára! Hallja meg, hogy mit mond neki a másik ember! Hallja meg, hogy mivel keresi meg őt a másik ember! Oldódjon meg a nyelve, mondd el, hogy mit jelent számodra a másik bizalma, a másik kérése! Mit jelent számodra a másik életének szolgálata!

Ez a zárt világ akkor nyílik ki, ha az ember fölismeri, hogy nem magunknak élünk, hanem egymásért élünk!

Isten férfinek, meg nőnek teremtette az embert
Ebben a teremtettségünkben, ebben a kettőségben fejeződik ki, mit jelent az, hogy halljuk a másikat, mit jelent az, hogy közösségünk van a másikkal! Ebben a kapcsolatban fejeződik ki az ember nyitottsága! Ebben a kapcsolatban fejeződik ki az ember egysége a másik emberrel! Mondhatom így is, ez a minta! Ma oly sokat beszélnek a családról. Ha a minta működik, akkor család teremtődik! Ha van család, akkor születnek a gyerekek és akkor van jövő!

Abszurd világból a nyílt világot építsük
Zártsága abban van, hogy az alapdöntés, - amikor ember a másik embert választja, férfi az asszonyt, amikor bontakozik az élet – nem születik meg! Ez a világ, amely emberi világ, ebben a világban ez a döntés általában nem születik meg. Ebben a világban aktuális partnerségekről hall az ember. Aktuális partnerségekből nem lesz a másik emberre figyelő, a másik emberre hallgató, a másik emberrel beszélő világ, mert nincs szó elkötelezettségről!

A zárt világ - amelyben az ember önmagát zárja be, - akkor lesz kinyílt, amikor az ember elkötelezi magát! Nagyon kettős értelmű:

A zárt világomból kilépve egy elkötelezett világba lépek be, és ez a döntés hordozza az élet titkát!
Aki tudja vállalni ezt, az megszabadult a lelki süketségtől, a lelki némaságtól!

Olyan körbe került, ahol közösség születik! A nyílt világ, az egymással közösséget vállaló emberek világa! Imádkozzunk azért, hogy ilyen világot építsünk! Ez külön-külön mindenkinek egyéni feladata! Ez külön-külön mindenkinek egyéni döntése! Az „emberi” világ, amelyet építettünk magunknak, mindig bűnbakokat keres. Ez a világ mindig átteszi a felelősséget másokra! Mindig valaki más felelős az én gondjaimért, bajaimért, problémáimért is, miközben a rossz is bennünk van, de a jónak a lehetősége is!

Ha el tudjuk hinni, hogy a zárt világot mi teremtjük magunknak,
ha el tudjuk hinni, hogy Isten segítségével ebből kijöhetünk,
ha el tudjuk hinni, hogy Jézus segít, hogy meghozott döntésünket végre tudjuk hajtani és ki tudjunk tartani, akkor épül egy új világ!

Ezen múlik külön-külön mindegyikünk élete, mindegyikünk jövője, ettől függ nemzetünk jövője is! Különben úgy elgyengülünk, hogy önmagunkat se tudjuk megvédeni!
Istennel erősek lehetünk!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Most azt az ígéretet fogalmaztam meg, hogy ha Istenre hallgatunk és egymásra figyelünk, egymással áldozatos módon közösséget létesítünk, akkor meggyógyulunk! Ha egészségesek vagyunk, akkor erősek is vagyunk! Kérjük a jó Isten kegyelmét, hogy ezeket a bátor döntéseket - melyek kitépnek bennünket a magunk kicsinyes világából, - meg tudjuk hozni, mert ezek a döntések hordozzák az életünket!

Mi Atyánk…
 

---

Évközi 22. vasárnap

2015. 08.30.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Imádkozzunk azért, hogy az Isten békéje valóban leszálljon ránk és eltöltse szívünket! A szívünket kell gyógyítani, ha Isten akarata szerint szeretnénk élni!

Különösképpen is kívánjuk ezt az isteni ajándékot Tibornak, aki hosszú-hosszú idő óta – már talán nem is lehet számlálni években sem, – hűségesen tartozik a mi közösségünkhöz és szolgál! Születésnapja van, nem kerek, de azért örülünk, hogy a hatvanasra, a kerekebbre még várni kell! Azt kívánom, hogy a még addig tartó pár év úgy teljen el, hogy ez a béke növekedjen szívedben családod javára és örömére is!
Ezt az isteni ajándékot kérjük mindnyájunknak ebben a mai szentmisében! Tartsunk önvizsgálatot és bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Sajátos találkozás történetét hallottuk, Jézus találkozott a farizeusokkal, amikor nagyon fontos üzenetet fogalmazott meg. Az igazság, amit ma számba kell vennünk: az Isten és ember kapcsolata, ennek következményeképpen ember és ember kapcsolatának kérdése.

Ez a nép ajkával tisztel, de szíve távol van Tőlem!

Ez ószövetségi megfogalmazás. Hallottuk Jakab apostol üzenetét: Ne csak hallgatói legyetek az Igének, hanem valósítsátok is meg! Jézus üzenete: Az emberi szokásokat, előírásokat, elvárásokat fontosnak tartjátok, de az Istennel való kapcsolatotokat, amit Isten elétek terjeszt, amit az Isten akarata megfogalmaz nektek, azzal mintha nem törődnétek! Mi az igazi istenkapcsolatnak, a hiteles, igazi vallásosságnak lényege? Ezzel kell szembesülnünk! A bírálat meg is fogalmazza a választ: a szíve távol van Tőlem!

Amikor keressük a választ, akkor a szívünkben kell kutakodni! Az emberi személyiség magva, központja a szív! Ahol a kincsed, ott a szíved is! Az ember szívéből származik minden jó, meg minden rossz! Jól csak a szívével lát az ember! Lehetne ismételni a sok nagyon igaz és bölcs megállapítást.

Hol van, hol rejtőzködik a problémánk? A szívünk megosztottságában! Kapcsolataink az osztatlan szívvel magyarázhatók!

Ez igaz a zsidó nép és Isten kapcsolatára, ez igaz Isten és a keresztények kapcsolatára, de minden emberi kapcsolatunkra is!
A Szentírás foglalkozik a ma előkerülő problémákkal
A zsidó nép bölcsességét abban látja a Biblia, hogy az Isten törvényeit a szeretet szövetségeként értelmezték! Jézus tanítását, küldetésének lényegét így fogalmazza meg a Biblia: Értünk Emberré lett! Áldozatul adta életét értünk! A zsidó nép összes problémája a törvénnyel kapcsolatos! Kereszténységünk összes problémája Jézus küldetésének félreértése, félremagyarázása! A Szentírás már azokkal a problémákkal foglalkozik, amik a mi problémáink is. Ezek újra és újra előkerülnek a történelem különböző szakaszaiban.

Sajnos a mi világunkban azok a problémák jönnek elő, amik már akkor megfogalmazódtak: egyik probléma a törvénnyel kapcsolatos, a másik probléma az elkötelezettséggel kapcsolatos.

A törvénnyel kapcsolatos probléma
Isten a szeretet szövetségeként értelmezte kapcsolatát a néppel! A nép szinte mindig megszegte a törvényt, hiába tapasztalta meg Isten közelségét! Mózes erre hivatkozik, amikor az emberek elé áll és számon kéri tőlük, hogy azt a kapcsolatot, amit Isten fölkínált nekik, amit Isten szeretetével biztosít számukra, miért nem becsülik jobban? Válasza ez:

Úgy értelmezik a törvényt, mint amit Isten a népre kényszerít, nem úgy, hogy ez a szeretet ajándéka! A törvény válságáról van szó!

A mi korunk szinte legtöbbet a törvénnyel kapcsolatosan fogalmaz meg, a törvényekkel kapcsolatosan értelmezi a különböző történéseket, jelenségeket. Mintha azért hoznánk a törvényeket, hogy rögtön a kiskapukat is megfogalmazzuk. Mintha az életünket szabályozó rendelkezések egyben azzal is foglalkoznának, hogy fölkínálják a különböző kiskapukat is, csakhogy ezek az egyértelmű kapcsolatokat megkérdőjelezik!

Az elkötelezettséggel kapcsolatos probléma
Már a Biblia - ami ma szintén központi kérdés, - az elkötelezettség értelmetlenségéről szól!

Az elkötelezettségnek nincs értelme:ez megöli az életünket! Ez számolta föl az Istennel való kapcsolatunkat! Ez bontotta meg az egymással való kapcsolatunkat!

Miről van szó? Amikor az ember szívből szeret, akkor eljut odáig, hogy az a másik magánál fontosabb!Itt van az ember gyengesége! Itt bújik meg az ember gyenge akarata!

Ma azon kell elgondolkodni, mi az, amit Isten kínál nekünk a törvényeivel. Mi az, amit Jézus Krisztus példájával elénk állít az elköteleződéssel kapcsolatosan, aki értünk Emberré lett!

Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda!Ez a Fiú az életét adja oda értünk, hogy igazolja: mi fontosabbak vagyunk Isten számára, mint Jézus élete! A megbocsátás gyógyítja megosztott szívünket. Szívünk megosztottsága minden baj forrása! Az egyértelműség segíthet rajtunk! A megváltás lényege a megbocsátás! Isten meg akarja gyógyítani a mi megosztott szívünket!

A megbocsátás azt jelenti, hogy az ember újra kezdhet!

Nagyon lényeges és fontos ez az ajánlat az ember számára! A kicsi gyerekek ragyogóan megfogalmazták nagyon régen, hogy mit jelent ez a megosztott szív. Az ember akkor követ el bűnt, amikor csak magára gondol! Minden innen forrásozik és előidézi megosztottságunkat!

A megváltás Istennek Jézus által megmutatott arcát jeleníti meg ebben a világban!

A farizeusok, törvénytudók, írástudók bűne nem az volt, amit tettek, hanem, hogy miért tették. Miért tették? Azért, mert magukat akarták megjeleníteni, nem az Istennel való kapcsolatukat akarták kifejezni! Minden problémánk abból származik, hogy magunkat tesszük a középpontba, nem az egymással való kapcsolatunkat akarjuk fölépíteni, kiteljesíteni!

Vizsgáljuk a folyamatokat ebben a vonatkozásban Júdás és Péter magatartásában. Júdás nem azért árulta el Jézust, mert nem szerette, hanem jobban szerette Jézusnál a pénzt. Péter nem azért tagadta meg Jézust, mert nem szerette, hanem fontosabb volt neki a saját helyzete, a saját jó híre a Mester sorsánál. Az új istenkép ezekből a történésekből bontakozik ki.

Akik Jézussal találkoztak, azok megtapasztalták Jézus megbocsátó szeretetét! Ez új életet jelentett számukra!

A zsidók istenképe a szigorú bíró
A zsidók, az írástudók, a farizeusok istenképe a szigorú Istennek a képe, hogy Isten számon kér rajtunk mindent, számon kéri a mulasztásainkat, mert szigorú bíró.

Úgy gondolták, ha megtartják a parancsolatokat, az előírásokat, akkor minden rendben van.
Csak egyről megfeledkeztek, hogy önmagukat keresték mindezekben és nem az Istent!

Jézus istenképe
Jézus istenképe egészen más! Amikor el akarunk igazodni ebben az életben, legfőképpen az egymással való kapcsolatunkban, akkor a jézusi istenképre kell figyelnünk!

Jézus Istene a jóságos Atya, aki mindenkit szeret és mindenkit vár! Jézus Istene a jó Pásztor,
aki utánamegy az elveszettnek! Jézus Istene a gondviselő Atya, akinek gondja van mindenkire, még egy virágszálra is! Jézus Istene az irgalmas Szamaritánus, aki senkit nem hagy magára!

Rendkívül fontos, hogy ezekkel a kérdésekkel szembesüljünk! Aki Van! Aki értetek Van!
Ha az Ószövetség és az Újszövetség istenhitét nézzük, akkor két sajátos fogalommal kell megbarátkoznunk. Az egyik az érte, a másik a vele! Az Ószövetség istenképe abból forrásozik, amit az Isten értük tett! Mózes megkérdezi a látomásában: mi a neved, mit mondjak nekik, amikor megyek hozzájuk: Aki Van! A héber gondolkodásban ez azt jelenti:

aki érted Van, aki értetek Van!
Ezért Isten törvénye a szeretet szövetsége!

Ha ezen kicsit jobban elgondolkodunk, akkor az istenkapcsolatunk is rendeződik. Mit jelent az, hogy érted? A magyar nyelv gazdagsága, amikor valamit megértünk, akkor azt mondjuk, hogy értem! Amit megértünk, az a miénk lesz! Amikor azt mondjuk, hogy Isten értem van, akkor ez azt jelenti, hogy megértettem, hogy Isten az én oldalamon van! Értem Isten!

Velünk! Velem!
Az Újszövetség istenképe Jézus képe, akiben velünk az Isten! Jézus neve: Emmanuel! Velünk az Isten! Velünk, velem! Ez a fogalom minket a felé irányít, mit jelent az elkötelezettség! Ebben a világban az ember ettől mintha irtózna. Érthető, az elkötelezettség a szívek cseréje!

Az elkötelezettség azt jelenti, hogy az ember eljut odáig, hogy a másik, akivel összeköti, elkötelezi az életét, az fontosabb magánál!

Ahhoz, hogy mi igazi istenkapcsolatra jussunk, hogy igazi kapcsolatokat építsünk ki egymással, ezeket az üzeneteket magunkévá kell tenni: értem és velem! Imádkozzunk azért, hogy valamit megértsünk ebből az üzenetből, hogy Isten értünk Isten! Még inkább abból, hogy Krisztusban velünk az Isten és arra akar bennünket megtanítani, hogy a meg nem osztott szívünk felől induljunk el egymás felé! Az osztatlan szívünkben tudjunk egymásnak igent mondani! Ebben az esetben van remény arra, hogy a világban - amely világ mindig relativizálja a törvényeket, amelyben az elkötelezettség értelmetlennek tűnik, - meg tudjuk jeleníteni azokat az értékeket, amely értékekre a világnak mindennél nagyobb szüksége van! Ez az eljövendő világunk biztosítéka!

+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Ebben az imádságban kérjük a kegyelmet, hogy legyen bátorságunk visszafordulni, találjunk vissza az Istenhez, aki a szeretet szövetségese! Legyen bátorságunk egymás felé fordulni és elindulni egymás felé, amely csak abban az esetben tejesedik ki, ha képesek vagyunk elkötelezett emberi kapcsolatokra! Különben elvétettük az istenkapcsolatunkat, az egymással való kapcsolatunkat is, pedig Isten azt szeretné, ha boldogok lennénk! Boldogságunknak ezek a feltételei!

Mi Atyánk…
Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Szokták mondani, ami a szívünkben, az az ajkunkon legyen és a cselekedeteinkben is! Gyönyörű ez az ének: Édes Jézus neked élek… Isten segítsen bennünket, hogy a szavaink tettekre váltódjanak! Isten áldása segítsen ebben!

+ Á L D Á S +
 

---

Évközi 21. vasárnap

2015.08.23.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Minden alkalommal egy lehetőséget kapunk, amikor eljövünk a templomba. Dönthetünk! Minden egyes eljövetel véleménynyilvánítás, amely jó esetben döntés lesz Isten mellett!

A mai vasárnapon kutakodjunk az után, hogy mennyire ismerjük Jézust, a személyét? Mennyire ismerjük tanítását? Mennyire gondoljuk komolyan, hogy ez az ismeretanyag mekkora lehetőség,
hogy jól döntsünk? Az életünkről van szó!

Szentbeszéd

Kinek akartok szolgálni? Kedves Testvérek!
Józsue ezzel a kérdéssel állt a nép elé. Tapasztalata volt a nép gondolkodásáról, cselekedeteiről, magatartásáról. Ő kimondta a választ: Mi Istennek szolgálunk! A szentírási rész – amit ma hallottunk – arról nem beszél, hogy Józsue kifejtette a népnek, az Isten mi mindent tett értük történelmük során. Elfelejtették? Elfelejtettétek mindezt? Nem véletlen, hogy a zsidók ismételten felszólítják a népet, hogy beszéljék el az Isten tetteit, amiket az elmúlt időkben értük tett! Ne feledjék el!

Jézus ugyancsak feltette a kérdést: Ti kinek akartok szolgálni?
Péter válaszolt: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak!”

Péter vallomásában benne foglaltatik a Jézussal együtt töltött idő minden élménye, tapasztalata, amik jelek voltak számukra! Ferenc pápa nem is olyan túl régen ezzel a gondolattal állt a világ elé: Döntse el a világ: Kinek akar szolgálni?

Lehet kritizálni az Egyházat, a kereszténységet. Üzenetét nem!

Ha a világ egy keveset is gondolkodik azon, mit köszönhet az Egyháznak, a kereszténységnek, akkor a válasz egyértelmű, nem csupán a hívők részéről, - ez magától értetődő – hanem a nem hívők részéről is! Az, hogy ma civilizációról beszélünk, technikai civilizációról is beszélünk, ez egyértelműen az Egyháznak, a kereszténységnek köszönhető!

Kinek akartok szolgálni?
Ez a kérdés itt van a levegőben! Nem azt mondja, hogy kinek akartok hinni! Kinek akartok szolgálni? Micsoda különbség! Az emberek szívesen csiklandozatják fülüket, szívesen hallgatnak meg különböző véleményeket. Ezeknek oly sok a tömege, hogy ember legyen a talpán, aki kicsit is el tud igazodni! A nagy zűrzavarnak egyik okozója ez az áradat, ami megzavarja az embereket.
Döntésről van szó
Menjünk vissza az alapokhoz. A mai evangélium a lényeget tisztázza! Jézussal szembesít bennünket, aki azért jött, hogy az ember gondolkodását radikálisan megváltoztassa! Az embert rávegye egy új döntésre, mert döntésről van szó! Döntések előtt állunk nap mint nap!

Az embernek el kell dönteni, hogy kinek szolgál! A döntésnek meg van a következménye!

Döntésünk odaadottság
Jézus arra tanít minket, hogy helyesen formáljuk, alakítsuk az életünket, a szellemiségünket! Jézus beszél arról, hogy néha az ember számára felfoghatatlan, érthetetlen az, amit ő mond nekünk és próbára tesz bennünket! Amikor Jézus a gondolkodásunkat, életünk formálását kínálja föl, annak a helyes irányát mutatja meg, akkor azt mondja, hogy ez az életépítés hasonlít a házépítéshez! István király ünnepén hallgattuk meg azt az evangéliumot, amikor Jézus azt mondja, hogy az embernek dönteni kell, hogy sziklára, vagy homokra építi az életét! Ezt a döntésünket majd próbára teszi az élet!

Jézus arra akar rávenni bennünket, hogy elkötelezzük az életünket! Döntésünk odaadottságot jelentsen! Ez nagyon lényeges!

A hitünkért, a kereszténységünkért naponta meg kell harcolni
Jézus azt mondja, hogy nem könnyű szembesülni néhány titokkal, amivel ő elénk áll! Ezek a titkok azok, amelyek leginkább érintik az ember elkötelezettségét! Azt hallottuk, hogy az emberek, amikor ezekkel a titkokkal találkoznak, akkor meg-megbotránkoznak. Nagyon sokan el is mennek. Jézust is otthagyták nagyon sokan!

Jézus mondja: Boldogok, akik nem botránkoznak meg Bennem!

Gondoljunk arra, amikor Jézus üzen Keresztelő Jánosnak, aki a börtönben van és Jézus meghirdeti az élet új értelmezését. Akkor János magába néz és azt mondja, ez rá nem vonatkozik? Mi az, hogy az emberek új életet élhetnek, az ő kezén, lábán meg bilincs van, nagy valószínűséggel az életét is elveszik. Neki is üzeni Jézus: Boldog, aki nem botránkozik meg Bennem! Nekünk is, amikor a Jézussal kapcsolatos döntésünkről van szó, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a hitünk, a kereszténységünk nem egy örökség, amit őrzünk és megmarad!
A hitünk, kereszténységünk a mindennapok világában létező, ezért minden nap meg kell harcolnia az embernek!

Ez nem azt jelenti, hogy akkor minden úgy történik, ahogyan mi azt elképzeljük, ahogyan a fantáziánk, az elgondolásunk szeretné. Jézus arról beszél, hogy vannak olyan titkok, amelyek próbára tesznek bennünket a vele való kapcsolatban! Ezeket mérlegre kell tenni, mit jelent a hitünk, mit jelent a kereszténységünk!

Titkok, amelyek az ember elkötelezettségét érintik
Jézus azt mondja: az Én testem élet a világért
Ma a hegyi beszéd zéró részét hallottuk. Miféle beszéd ez, kérdezték sokan és elbizonytalanodtak. Jézus megkérdezte: el akartok menni? Menjetek! Nem magyarázkodik! Jézus minden szavában ott van az elkötelezettsége irányunkban! Jézus, amikor minket szembesít ezekkel a titkokkal, akkor a mi elkötelezettségünket akarja valamiképpen munkálni. Vagy amikor Jézus a megváltásról beszél, amire várt a zsidó nép és az emberiség ma is, akkor értetlenkedik és értetlenkedünk, hogy van ez, hogy megváltás szenvedése által? Nem ilyent gondol el az ember! De Jézus azt mondja, hogy csak az áldozatkészségemmel tudom igazolni kapcsolatomat veletek! Az embernek is ezen a kérdésen kell elgondolkodni.

Ez a titok!
Áldozatkészségünkkel mérhető az egymással való kapcsolatunk!

Jézus beszél a házasságról
Jézus, amikor a házasság titkáról beszélt az apostoloknak, azok megdöbbentek! Ha így áll a dolog, akkor dehogy szabad megházasodni! Ez olyan nehéz döntés, ezt nem lehet vállalni! Jézus azt mondja: aki fel tudja fogni, fogja fel! Nem lehet házasságot élni kedvtelésből, vágyaink szárnyain. Elkötelezettség, döntés!

Súlyos döntés, az életünket ajándékozzuk egymásnak! Másképp nem lehet!

Jézus beszél a szegénységről
Nem érti az ember ezt a titkot! Jézus, aki értünk szegénnyé lett, azt mondja: jöjjetek utánam! Vagyis Jézus azt mondja, hogy ti is legyetek szegények! Nem nyomorgók, nem koldusok, szegények, akiknek elég az, ami szükséges az élethez! Nem annak lesznek az áldozatai, hogy maguknak hogyan tudnak mindig többet, többet halmozni, de minek!

Ha elég az, ami szükséges, az ember megelégedett lehet!

Jézus beszél a gazdagságról
Nehéz a gazdagnak bejutni a mennyek országába! A tevének könnyebb átmenni a tűfokán, mint a gazdagnak a mennyek országába jutni! Azért, mert az egész létét, az egész életét a javak bűvöletében éli. Gondja csak annak van, akinek valamilye van! Akkora gondok tudnak ezek lenni, hogy egyszerűen fölemésztődünk ezeknek a javaknak a biztosításában, őrzésében, csak éppen nem használnak igazából nekünk!

Jó, mert van! Elég ostoba emberi gondolkodás!

Ezek azok a titkok, amelyek megmagyarázhatatlanok az ember számára! Nem is érti meg az ember ezeket a jézusi üzeneteket, de valójában ezekben a titkokban találunk rá az élet titkára!

Ha szembesülünk ezekkel a titkokkal, ezekből születhet meg döntésünk az áldozatkészség irányába!

Különben szolgálunk a világnak, szolgálunk a világ urainak, szolgálunk a világ haszonélvezőinek! Szerencsétlen emberek!

Péter az ott maradottak nevében szól! Uram kihez mennénk? Péter nem azért vallja Krisztust, mert ő érti ezeket a titkokat. Honnan értené Péter? Krisztus miatt, mert őt ismeri, mert tudja, hogy Krisztus őt szereti, ő is szeretni akarja! Ezen fordul meg minden: mit jelent Veled lenni!

Ez az ajándék: mit jelent Vele lenni!
Jaj annak, aki megtudja, mit jelent Nélküle lenni!
Nekünk mindig az a bajunk, döntünk aztán, jaj milyen lehetne másképpen is. Péter döntésében az van, hogy nem Jézus szavát ismeri, tudja, érti, hanem Jézust ismeri, Jézust érti, a kapcsolatukat érti és tudja azt, hogy ígéretes ez a kapcsolat! Nélküle fogalma sincs, hogy mi lenne vele, mi lenne velünk! Roppant izgalmas kérdés ez! Az evangéliumi történet előzménye, hogy ott van egy fiúcska, ott van a hatalmas tömeg és nincs mit enni és van öt kenyér, meg két halacska. Akkor ez a kevés elég!

Jézussal való kapcsolatunk a mindennapjainkban így jelenik meg: a kevés elég!

Ma ezeket a kérdéseket kell tisztázni magunkban. Oda tudunk-e figyelni Jézusra, aki arra tanít bennünket, hogyan formáljuk az életünket, egész szellemiségünket, egész gondolkodásunkat! Eljutunk-e oda, hogy csak az odaadással mérhető az ember döntése, ami egymás szolgálatában jelenik meg! Döntéseink erre valók, erre szólnak! Különben játszadozunk a szavakkal, egymással! Kapcsolataink nevetségessé válnak, amik nem kapcsolatok, ezeket csak hazudjuk magunknak.

Péter azt ismerte föl, hogy nem az a fontos, mennyire érti, amit Jézus mond, a fontos Jézus, az ő szeretete, az ő személye, a vele való kapcsolat!

Mennyire értjük egymást? Sehogy! Nem ez a fontos! A fontos a másik ember! A másik ember szeretete, a másik ember léte! Ha mi így tartozunk össze, ahogy ezt Jézus tanítja, akkor egy új élet nyílik ki számunkra, ami a mindennapjainkban azt jelenti,
hogy mi az, ami elegendő és mi az, ami nélkülözhetetlen!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Az életépítés olyan, mint a házépítés, amit szilárd alapra kell helyezni! Ez a szilárd alap Jézus a Biblia szerint! Aki a Bibliát elfogadja, az szembesül ezzel! Ez után el kell dönteni, hogy hogyan akarunk szolgálni! Ha Jézus tanítása szerint formáltuk az életünket, akkor ez azt jelenti, hogy a világ javaiból kevés is elég lehet! Viszont egymás nélkül nem lehet élni! Ez a szemlélet a keresztény szemlélet! Kérjük ebben az imádságban, hogy ne értetlenkedjünk, hanem fogadjuk ezt el! Nehéz, mert az odaadással méretik ez a kapcsolat!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Minden döntés a jövőnkről szól! Minden döntés, választás! A világ milyen cirkuszokat művel a választásokkal. Az a világ, amely a kereszténységből született, döntés előtt áll, választhat! Választhatja az életet, vagy a halált! Imádkozzunk azért, hogy az emberek elgondolkodjanak, mi az, ami a saját életüket, egymás életét és a világ jövőjét szolgálja! Az önzés a halál útja!

+ Á L D Á S +

---

Évközi 20. vasárnap

2015.08.16.

Szentmise bevezetése

Jól választottak a kedves Testvérek! Hallottuk, jobb egy nap a Te házadban, mint ezernyi másutt! Önök itt vannak! Reméljük, hogy a többiek is valahol ott vannak!

Ezt a szentmisét papi és szerzetesi hivatásokért ajánljuk fel!

Ma hat ministráns fiú van itt mellettem. Kétszer hat, az tizenkettő. Jézusnak tizenkét apostola volt és fölfordították a világot! Azt mondtam, hogy legalább egy közülük adódjon már, mert eléggé ellaposodott a világ, meg kellene mozgatni. Ennek egyik oka, hogy kevesen vannak, akik ezt az utat, az Úr hírnökeinek útját választják! Így nagyon nehéz lesz azt a rossz irányt megváltoztatni, amely irány ma a világ útját jelenti!

Mi itt kevesek imádkozzunk ebben a szentmisében azért, hogy legyenek bátrabb, áldozatkészebb emberek, akik Jézus munkatársai szeretnének lenni! Mindenki, aki hívő, az Jézus munkatársa,

de vannak kiemelt életpálya utak is! Legyenek, akik ezt választják! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Most vasárnapról-vasárnapra az Eucharisztia titka foglalkoztat bennünket. Különböző szempontból kell megközelíteni ezt a titkot, hogy értsünk belőle valamit! A felolvasott utolsó mondat: Jézus így tanított a kafarnaumi zsinagógában. Vajon ők többet értettek-e belőle, mint mi, vagy kevesebbet?

Jézus azt mondja, hogy az életünk függ össze ezzel a titokkal! Megér minden tépelődést, minden gyötrelmet,hogy ezzel foglalkozzunk! Az életünkről van szó!

Az embernek nem könnyű egyáltalán elindulni ebben a kérdésben. Annak idején is megkérdezték Jézustól: hogyan lehetséges ez? Akkor Jézus felelet nélkül hagyta, nem válaszolt a kérdésükre. A zsidóknak volt bizonyos tudásuk ezzel kapcsolatosan, csak az az ismeret, amit Jézus hozott, az a zsidók tudása fölött van!

Ma azt hallottuk figyelmeztetésképpen: törekedjünk arra, hogy bölcsen éljünk!

Bölcsen az az ember él, – világosan megfogalmazták – aki felhagy minden dőreséggel!
A dőreség az: amiről az ember úgy gondolja, hogy Isten nélkül boldoggá teszi!

Ahhoz, hogy Krisztusnak ezzel a nagyon fontos üzenetével tudjunk foglalkozni: ahhoz bölcs szívet kell szerezni magunknak!

Meg kell szabadulni minden dőreségtől! El kell jutni legalább odáig, hogy az ember élete Isten nélkül nem lehet teljes! Minden, ami nem Isten, az múlandó! Minden, ami nem Isten, az e világi, az nem tökéletes!

Dőre az az ember, aki megelégszik azzal, ami nem tökéletes, aki megelégszik azzal, ami elmúlik
és ennél többre nem vágyakozik!

Valamiképpen ezzel a bölcsességgel kell e felé a titok felé fordulnunk!

Kenyérről van szó, mégpedig égi kenyérről! Az égi kenyér nem az, ami jóllaktat bennünket! Ez a kenyér egy más igényt akar kielégíteni!

Mózes, amikor a pusztában a választott népet vezette, akkor égből kaptak kenyeret, de az nem volt mennyei kenyér! A manna nem mennyei kenyér! Az jóllakatta őket!

Amikor Jézus tanít, akkor a hatalmas tömegnek mondja, figyelmezteti őket:
kerestek Engem, mert jóllaktatok! Ne olyan kenyérre vágyakozzatok, amitől jóllakhattok!

Valahol, itt lehet megtenni az első lépést! A bölcsesség útján lépegetünk! Bölcs ember az, akinek többre van igénye és vágya, mint az, amitől jóllakik!

Mindaz, amitől az ember jóllakik, az egy összesítő fogalom. Nem kell felsorolni, hogy mi mindenre vágyakozik az Isten nélküli ember. Mi után áhítozik, amiről azt gondolja, hogy arra van szüksége és talán dőreségében azt is gondolja, hogy az neki elég!

A zsidók felfogásában az Ige, a tanítás az, amit be kell fogadni
A zsidók azért ennél a dőreségnél előbbre tartottak. Ők a mennyei kenyeret emlegették a mannával kapcsolatosan. Ugyanakkor azt is tudták, hogy az igazi kenyér az ő felfogásukban az Ige! Az igazi kenyér a Tóra, az a tanítás, amit az Istentől kaptak, - majdnem azt mondhatnám – amit meg kell enni!
Van az Ószövetségben egy kép, amikor azt várják el a prófétától, hogy egye meg a tekercset, nyelje le! Az Igéről van szó, amely föntről, az Istentől jön és ezt kell befogadni! Ez az embernek egy megemelt életszemléletet, gondolkodást ajándékoz!
Jézus az égből alászállott élő kenyér
Amikor Jézus arról beszél, hogy Én vagyok az égből alászállott élő kenyér, akkor ez a gondolat megy tovább Jézus tanításában, példázatában. Ezért lehet az, hogy Jézus, amikor tanította őket a kafarnaumi zsinagógában, akkor valamit megérthettek. Hiszen valami másról és többről van szó! Jézus másutt azt mondja, aki Engem eszik az örökké él. Aki hisz Bennem, az ezt a kenyeret eszi! Jézus az égből alászállott élő kenyér!

Mózes csak az Isten hátát tudta megmutatni a népnek, szemtől-szembe nem találkozhatott Istennel, mert aki Isten arcával szemtől-szembe találkozik, az meghal.
Jön Jézus, aki Isten az Istenből, aki Isten arca a mi emberi világunkban és aki azt mondja, azért jöttem, hogy életük legyen!

Jézus maga az Ige, a megtestesült Ige, akit be kell engedni az életünkbe, akit be kell fogadnunk nekünk embereknek! Ez az a fajta evés, ami egy új életszemléletet ajándékoz az embernek!

Jézusnak ez az üzenete majd húsvét titkában teljesedik ki Jézus kifejezi, hogy mindenre kész értünk emberekért!

Jézus odaadja az életét is értünk, meghal értünk! Ez a titok ebben teljesedik ki!

Innen indulunk el bölcs gondolkodással, elfogadva azt, hogy az, amit az ember meg tud enni a világ javaiból, az nem teheti boldoggá! Ha beengedi életébe Jézust, az az igazi életet táplálja!

Jézus a maga igazságaival, élete példájával egy magasabb szintű életet jelenít meg és erre segít bennünket!

Az ember kiszolgáltatott, tudunk éhezni és szomjazni
Nagyon érdekes ez a titok, a kenyérnek, az étkezésnek meg a szomjazásnak a titka! Valójában a kiszolgáltatottságunkról van szó. Mi emberek kiszolgáltatottak vagyunk, mert tudunk éhezni, meg tudunk szomjazni! Ugyanakkor ez olyan mélységek felé vezet el bennünket, amire ha vállalkozunk, akkor nagyon sokat megértünk ebből!

Hiszen az éhségünket és szomjúságunkat egy másik ember csillapíthatja!

Ez azt jelenti, hogy az éhségünk és szomjúságunk mögött ott várakozik egy szeretet, amely kész törni a kenyeréből és adni a vizéből!

Nagyon érdekesek a szellemi javak, amikor osztogatjuk őket, gyarapodnak! Ha valakit tanítunk,
akkor mi nem leszünk kevesebbek!

De ha valakinek a kenyerünkből törünk, az nekünk hiányzik, a miénkből adjuk! Valamiképpen e mögött a titok mögött a másik ember szeretete van, amikor a magáéból ad, önmagát adja!
Ez valójában az áldozatkészség!

Jézus azt mondja: Aki hisz benne, aki befogadta őt életébe, az részesül Jézus szeretetéből, áldozatkészségéből és erre van szükségünk! Egymás szeretetére, áldozatkészségére van szükségünk, hogy ne tenyész életet éljünk! Jaj az embernek, ha elég neki az, amivel megtömheti gyomrát! Többre vágyakozunk, szeretetre, áldozatkészségre!

Végeredményben ez az örökélet kezdete ebben a világban, ebben az életben!

Az örökéletet nem lehet kiérdemelni, az örökéletet nem lehet megfizetni, ebbe beleesik az ember! Szokták mondani, belelestem valakibe!

Az embernek valamiképpen bele kell esnie Istenbe, Isten szeretetébe! Akkor van remény arra, hogy az ember olyan életjeleket mutat, amelyek az örökélet megnyilatkozásai!
Csodálatos perspektíva, csak bölcs szív kell hozzá, hogy felfogja!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! A hívek könyörgésében hallottuk, hogy Istenünk, a te néped gyülekezzen a te áldozati oltárod körül! Gondolkodjunk el ezen. Egyenes arányban van, ahogy az emberek innen elmaradoznak az oltár körül, úgy egyszerűen kikopik világunkból az áldozatkészség! Áldozatkészség nélkül nem lehet élni! Áldozatkészség nélkül még szerelmesnek sem lehet lenni! Áldozatkészség nélkül nincs házasság, nincs család, nincs nemzet!

Európa olyan gyönge, mint a harmat, önmagát sem képes megvédeni! Csupa önös, önző ember alkotja egész Európát! Sajnos, ebbe mi is beletartozunk! Imádkozzunk azért, hogy térjünk már észhez és

figyeljünk Jézus tanítására, aki értünk áldozattá lett! Ez az életformája!
Ebből nő ki a csodálatosan szép élet - mint az elvetett magból a gyümölcs!
Nincs más rendje az életnek! Imádkozzunk!

Mi Atyánk…
 

---

Évközi 19. vasárnap

2015. 08.09.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Amikor a zsidók visszatértek a fogságból, akkor a próféta így köszöntötte őket: szent maradék! Szeretettel köszöntöm én is a szent maradékot, akik nyáridőben is eljönnek az Isten házába. Legalább tudunk ünnepelni, hiszen a szentmise közösségi áldozat! Isten népe azért jön össze, mert Istennel és egymással is találkozni akar!

Ezt a szentmisét élő és meghalt jótevőkért ajánljuk fel!

Hála legyen sok-sok olyan lehetőségért, amellyel az elmúlt évtizedekben élt az Egyház. Ezek a lehetőségek megmutatták, hogy a kereszténység ereje a jócselekedetekben érhető tetten, sehol másutt. Templomba is azért jövünk, hogy elegendő kegyelmet kapjunk, hogy el ne vétsük az utat és meg tudjuk tenni azt, amit meg kell tenni egymásért! Nagyon fontos, hogy ezen elgondolkodjunk.

Emlékezzünk azokra a nagyszerű emberekre, akik jót tudnak tenni! Ma is sokan vannak! Örömmel látom, hogy a Máltai Szeretetszolgálat körében nagyon sokan jönnek és a felebarátiság, a szeretet jegyében odafordulnak a másik emberhez. Ugyanezt látom a kórházunkban is, ahol az embereknek nagy szükségük van a másik ember jelenlétére, szavára! Kérjük Isten kegyelmét és ezeknek az embereknek példáját állítsuk magunk elé! Legyen bennünk is elegendő készség, tegyük meg, amit adott helyen, adott pillanatban - Isten üzenetét hordozva – meg kell tennünk!

Szentbeszéd

Jézus mondja: ”Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér!”

Kedves Testvérek!
Ezt a gondolatot kellene körüljárnunk és valamiképpen kibontani a magunk számára. Ez a jézusi mondat próbára teszi az ember szívét, az agyunkat nem, mert aki ezen gondolkodik, az a semmibe fut! Vannak igazságok, amiket titok övez és az ember ezeket az igazságokat csak a szívével közelítheti meg, mert az emberi személyiség magva a szív!

A magyar azt mondja a gabonára, a betakarított búzára: élet! A magyar azt mondja a kenyérre: élet! Aki kenyeret ad, az életet ad!

Magyar szívünkben, magyar ajkunkon nem véletlenül született meg ez a gyönyörű mondat! A kenyeret nem azért tesszük az asztalra, hogy nézzük! A kenyeret meg kell enni, különben az embernek nincs ereje, nem tud végigmenni az úton, elfogy az élete! Az ember úton lévő lény!

Illés próféta harca az igazságért
Az Egyház ma Illés történetét olvastatta fel. Illés Isten egyik legharcosabb prófétája. Ő az a valaki, aki megharcol a bálványokkal, a bálványokat hirdető hamis prófétákkal és győz az Isten igazsága, amely Illés ajkán születik, amit Isten bízott rá. Ebben az időben a zsidók az egyistenhitet kell, hogy megjelenítsék a bálványok világában, hogy az embernek útja legyen! A bálványok babonás világot teremtenek, az ember ide-oda kapkodja a fejét. Ember legyen, aki meg tudja mondani, hogy mi az igazság, amikor annyi hatás éri. Az egyistenhit – amit a zsidókra bízott az Isten - szüntette meg ezt a bizonytalanságot és megmutatta az utat!

Illés a nagy harcos ebben is példát adott, aki harcba megy, sebeket is kap, az élete is kockára téve, meg is halhat. Ez a gyalázatos nő, a Jezabell mindent megtett azért, hogy eltegye az útból ezt az igazságot mondó és igazságot cselekvő prófétát. Illés bele is fáradt ebbe a küzdelembe, ebbe a harcba. Azt mondta: Uram elég, elég, elfáradtam, vedd el a lelkemet! Nem lesz öngyilkos, annál szorosabb a kapcsolata az Istennel!

Uram, vedd vissza a lelkemet! Elég! A Mindenható akkor kenyeret kínál Illésnek, hogy ennek a kenyérnek erejéből végig tudjon menni az útján! Teljesíteni tudja küldetését a jövőben is!

Jézus az élet kenyere
Ez az esemény közelebb visz a mai üzenethez. Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere! Ő az élő kenyér! Aki ezt a kenyeret eszi, annak élete van, az valódi emberi életet él. Ez kicsit azt is jelenti, hogy Jézus nélkül talán alig lehet emberi életet élni.

Egyedül Jézus tanítja, hogy minden ember a testvérünk! Egyedül Jézus tanítja,
hogy tegyetek jót egymással, ahogy a ti Atyátok is jó hozzátok! Egyedül Jézus tanítja, hogy segítsétek egymást abban, hogy új életet kezdjetek! Ezek nélkül az értékek nélkül alig lehet emberi életet élni!

Jézus egyre több akadályba ütközött a zsidók részéről. Jézus azért jött, hogy kitágítsa azt a zárt kört, amit a zsidók maguk köré építettek azért, hogy meg tudják őrizni az igazságaikat. Szükség van egy belső körre, hogy egymást erősítsük, hogy az összeadott erő aztán meg tudjon jelenni. Jézus a zsidók helytelen gondolkodását próbálja megszüntetni!

Isten mindenkié! Jézus mindenkiért jött! Jézus mindenkinek a megváltója! Hogyan? Ez a döntő!

Jézus azáltal a megváltó, hogy mindenkiért áldozatot hoz! Nem egyesekért! Mindenkiért!

A zsidók istenibb Messiást vártak
A zsidók abba kötnek bele, hogy ők várták a Messiást. Az idők végezetéig várja a zsidóság a Messiást, nem fog eljönni nekik, mert a messiásvárás azt jelenti, amíg a Messiás el nem jön, addig a zsidóság a választott nép. A zsidók ebből a pozícióból nem akarnak kilépni.
Jézus azt mondta, hogy nincs többé zsidó, meg pogány, rabszolga, meg szabad! Mindenki egyforma! Itt kezdődik a harc!

Megjelenik Jézus, mint messiás! Nem tudják elfogadni, mert ők istenibb Messiást vártak!

Hogyan lehet Messiás, aki egy utcában lakik velük, aki együtt eszik velük, akivel lehet beszélgetni. Túl emberi ez a Messiás! Ők Messiást vártak, a Nagy Isten követét, aki hatalmas, aki fölöttük való! Várták, hogy jöjjön el hozzájuk, de ne ilyen közel, kicsit távolabb maradjon!
Ennyire azért ne szóljon bele az életükbe, amennyire Jézus beleszólt az életükbe! Hiszünk Benne, csak maradjon távol!

Isten, Isten!
A mi újkori világunkban is megfogalmazta Godler nagyon izgalmasan ezt a kérdést. Az ember soha sem éri el az Istent, mert egyre hátrál. Nagyon sajátos kifejezése ez a mi Istennel való kapcsolatunknak, törekszünk utána, el akarjuk érni, találkozni akarunk vele és kihátrál! Mi, akik szeretnénk Istenhez tartozni, amikor túl közel tűnik nekünk, akkor maradjon csak a mennyben! Azért ne szóljon bele az életünkbe!

Isten azokat a nagy igazságokat elmondhatja, amikre szükségünk van az egymással való kapcsolatunkban, de túl igényes! Ha közel van hozzánk, akkor olyan elvárásai vannak, amiket nagyon nehéz teljesíteni!

Amikor az ember azt gondolja, hogy közel került Hozzá, akkor döbben rá, hogy szinte még messzebb van! Szent Ágoston fogalmazta ezt meg: nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Benned! Keressük szívünk nyugalmát, mert úgy gondoljuk, hogy Isten közelében megtaláljuk! Amikor közelebb érünk Istenhez, egyre közelebb, mindig közelebb, akkor döbbenünk rá, hogy mekkora a különbség!

Isten, Isten! Igaz, értünk Emberré lett! Nagyon Emberi! Ennek mi örülünk! Csak, amikor isteninek mutatja Magát, amikor ez a vertikális ág egyre erőteljesebben megjelenik, akkor elbizonytalanodunk! Szívesen beszélünk a horizontális kapcsolatokról.

Isten, amikor azon az égi lépcsőn lejön hozzánk - jelképesen –
és azt akarja, hogy Isten az emberi kapcsolatainkban is ott legyen, akkor azért elbizonytalanodunk!

Jézus az élő kenyér
Jézus, amikor azt mondja, hogy Én vagyok az alászállott élő kenyér, akkor valójában azt mondja, hogy aki a kenyeret megeszi, az életet nyer, táplálja az életét! Jézus itt irányt mutat az utolsó vacsora terme felé, irányt mutat az Eucharisztia felé, amit mi vasárnapról-vasárnapra ünneplünk!
Jézus azt mondja: Aki eszi az Én testemet, annak élete van! Igen, erről szól!

Mi olyan világban élünk, ahol rengeteg a bálvány! Ha el akarunk igazodni ebben a világban és nem akarunk eltévedni, vagy kimerülni az úton, hanem újra, meg újra erőt nyerni az úthoz, akkor ehhez meg kell enni Krisztust! Úgy szeretlek, hogy majd megeszlek!

Meg kell enni Krisztust!
Le kell nyelni! - Idézőjelben!

Tudomásul kell venni, hogy Jézus be akar lépni az életünkbe az ő igényeivel, az ő elvárásaival,
az ő tanításával, az ő példájával! Ebben a világban, ahol a bálványok elszaporodtak, el ne veszítsük emberi arcunkat! Gondolkodjunk el ezen az üzeneten!

Isten segítsen mindnyájunkat, hogy krisztusi utunk legyen!

+ A M E N +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
A gabonával, a kenyérrel kapcsolatosan a halálra gondolunk! A magnak meg kell halni, hogy gyümölcsöt hozzon! A kenyeret el kell fogyasztani, meg kell enni, hogy tápláljon bennünket!

Egymásért meg kell halni, ha szeretetben akarunk élni! Ez az út kikerülhetetlen!

Vagy szédelgünk! Sok a szédelgő! Jó lenne, ha többen lennének, akik Jézus példáját, tanítását komolyan gondolják! Ez nem egyszerű egy pogány világban!

Könyörögjünk

Istenünk, a tőled kapott szentségi eledel vétele üdvözítsen minket és erősítsen meg, hogy mindig igazságod fényében járjunk Krisztus, a mi Urunk által!

+ A M E N +

+ Á L D Á S +
 

---

Évközi 18. vasárnap

2015.08.02.

Szentmise bevezetése

Ezt a szentmisét különböző rabságban élő emberekért ajánljuk föl!

Kedves Testvérek! Valaki azt írta be az intenciós könyvbe, hogy a szentmisét a drogosok gyógyulásáért ajánljuk föl. Én kicsit átalakítottam, mert nem tartom betegségnek, ha valaki drogot eszik, ahogy azt sem tartom betegségnek, ha valaki alkoholizál, stb.!

Ezt a nagyon komoly társadalmi problémát föloldották azzal,
hogy minden betegség!

Következésképpen mindenki, aki ebbe a betegségbe esik, az számíthat támogatásra, segítségre! Természetes, csak azért ezek sajátos helyzetek! Inkább az önzésnek, a fegyelmezetlenségnek áldozatai ezek az emberek!

Imádkozzunk azért, hogy az emberek fölismerjék,
mik az értékek és azokért vessék be magukat! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Jézus csodálatos kijelentést tesz velünk kapcsolatosan, - ahogy hallottuk, - mi vagyunk azok, akik nem éhezünk, nem szomjazunk, mi vagyunk azok, akik fölismertük az élet értelmét! Jézus azt mondta: aki velem találkozik, - az Atya engem küldött nektek, - az többé nem éhezik és többé nem szomjazik! Az életünkről van szó! Jézus úgy gondolja, aki hívő ember, azért hívő, mert fölismerte az élet értelmét!

Jézus azt mondja:
aki velem találkozik, az ismeri az élet értelmét!

A mai vasárnap nagyon sajátos módon tanít bennünket ezzel az igazsággal kapcsolatosan! Hallottuk az ószövetségi olvasmányt, Mózes történetét, aki a pusztában vezeti a népet, ezt a lázadozó népet, akiknek nagyon rossz volt a rabságban. De amikor a szabadságért kockázatot kellett vállalni, akkor lázadoztak! Isten mindig velünk van! Mózes annyit elért, hogy ez a pusztai vándorlás az életre vezető út! Ez az út olyan életet kínál nekik, amely mégiscsak jobb, mint az egyiptomi rabszolgaság volt a sok kenyérrel.

Hallottuk az evangéliumot, Jézus tudja, mi lakik az emberben! Kerestetek Engem, mert jóllaktatok! Jézus tisztában van azzal, hogy ezeket az embereket még tanítani kell!

Ez lesz Jézus tanítványainak is a küldetése,
ez lesz az Egyház küldetése,
hogy formálja és alakítsa az emberek világát,
az emberek gondolkodását!
Az emberek ismerjék fel, mi az élet értelme!
Ismerjék fel, hogy az Istennel való találkozás megoldást kínál!

Nem arról van szó, hogy nem szükséges a kenyér, hogy sok mindenre nincs szüksége az embernek. Lehet, hogy az embernek annyi mindenre nincs szüksége, mint amit mi szükségesnek mondunk, ítélünk. Hallottuk a második olvasmányban Pál apostol üzenetét, aki azt mondja, hogy éljetek új életet! Sajátos! Az ószövetségi olvasmány, az evangélium is e felé az új élet felé akar irányítani bennünket! Ezt így fogalmazom meg:

Valamit akarunk Istentől, vagy Istent akarjuk!
A mindennapi életünkre kivetítve:
valamit akarunk egymástól, vagy egymást akarjuk!
Ezen a kérdésen fordul meg minden!

Az ember új élete
Az ember mindig elégedetlen! Az ember azt gondolja, hogy ha kielégítik a vágyait, akkor megoldódik az élete! Csakhogy itt van a nagy tévedés! Az ember új élete abban áll, hogy megtörtént egy gondolat átalakítás, teológia nyelvén, az ember megtér!

Az ember eljut odáig,
hogy nem a javakban való bővelkedéstől függ az élete!

Nem ott van a hangsúly, amire a vágyaink, a kívánságaink, a terveink fordítanak bennünket! Másutt van az életünk lényege! Jézus azt mondja: én vagyok az, akinek közelében fölismerhetitek, mi az élet értelme!

Az élet értelme a Jézussal való kapcsolat!
A mindennapi életünkre kivetítve:
Életünk értelme vagy az egymással való kapcsolatunkban bontakozik ki,
vagy elvétjük az életet!

Ma egy olyan világban élünk, amely világ állandóan azzal foglalkozik, hogy valamit akarunk és mintha egymásról megfeledkeznénk, mintha egymásra időnk se lenne! Talán igényünk sincs arra, hogy egymással találkozzunk! Ilyenkor mindig fölvillan bennem az, amit Indiában mondott egy ember. Bombay mellett a slumban, ahol 10 millió ember nyomorúságos körülmények között él, az egyik ember mondta nekem: ha az embernek van mit enni, van fedél a feje fölött, akkor mindent megkapott, amit az embernek a föld adhat, mert az ember igazi lehetősége a másik ember, a másik emberrel való kapcsolata!

Vagy ebben ismerjük föl az életünk értelmét, vagy hiába születtünk!

A civiltársadalom
Nem véletlen, hogy ez a világ, amelyben élünk, egy civiltársadalom. A hitetlen világ ezt a civiltársadalmat akarta megteremteni, ma már így is mondják, hogy nyílt társadalom. Ebben a világban mindent az ember vágyai határoznak meg. Az ember elégedetlenségére mindig lehet számítani! A lázadók, a lázítók mindig az ember elégedetlenségére hivatkoznak! A civiltársadalomban az Egyházat és az államot elválasztották egymástól, - ne sirassuk! - Két természetes képződmény az Egyház, meg az állam. Amikor összedolgoztak, akkor mindkét természetes képződménynek feladata, célja a közösség szolgálata volt, bár sok baj származott ebből, mert egymással is rivalizáltak.
Az Egyház az erkölcsi elveket hirdette, jelenítette meg, tanította minimum. Az volt a jó, amikor olyan élete volt az Egyház képviselőinek, hogy követni lehetett őket. Az állam feladata a szervezés, a közösség szervezése, a társadalom létrehozása volt. A társadalom, amelyben mindenki társnak ismeri fel a másik embert! Nem véletlen, hogy az istenellenes gondolkodók szét akarták választani az Egyházat, meg az államot. Sikerült, ez egy hosszú folyamat volt. Amikor a mai evangélium üzenetét halljuk, akkor igenis, körül kell nézni ebben a világban, amelyben élünk, amelyben a civiltársadalom hatalmasra nőtt.

A civiltársadalom szolgálatába állítja az államot!
A civiltársadalom peremre szorítja az Egyházat!

A civiltársadalom tüntet, petíciói, igényei vannak, magasabb nyugdíj, több minimumfeltétel meghatározása és mindenütt valami több! Akár érthető is lehet, de mindezeket az igényeket hogyan lehet kielégíteni, mi módon? Ezzel már nem törődnek! A civiltársadalom diktál az államnak, - mindegy, hogy hogyan, - elégítse ki a civiltársadalom igényeit! Az Egyházat megtűrtként engedi, - mint egy csoportot - hogy tehet valamit a hajléktalanokért, a szegényekért, a kisemmizettekért!

Ebben a világban nekünk, keresztényeknek
sokkal, de sokkal jobban kellene figyelni minderre!

Mi valamit akarunk a kereszténységünkben Istentől, vagy Istenhez akarunk tartozni, akinek pontos elvárásai vannak velünk, emberekkel kapcsolatosan. Isten azt a vágyunkat akarja kielégíteni, hogy
az embernek Istenre van szüksége,
Istenre, aki szeret bennünket, Istenre, akinek gondja van ránk,
Istenre, aki nem hagy bennünket magunkra!

A XXI. század a magány százada
A magunkra hagy szóból jut eszembe, hogy a XXI. századot a magány századának mondják. Igen, mert mintha az embernek nem lenne vágya, igénye a másikra! Nem egyszerű a másikra figyelni, a másikat választani, a másikkal együtt élni! Ez azt jelenti, hogy az ember tekintettel van a másikra, sőt, a másikért van! Ebben az esetben az ember számára az élet titka fel- felsejlik, talán be is töltheti teljes egészében az embert. Nekünk embereknek arra van szükségünk, hogy egymásnak elajándékozzuk magunkat! A másiktól is ezt várjuk! A modern pszichológia ezt így mondja: én-közlés. Nem valamit várunk a másiktól, hanem őt várjuk! Azt várjuk, hogy vele együtt jó legyen, betöltse ez az összetartozás, ez a kapcsolat az életünket! Értelmet adjon az életünknek! Ha erről lemondunk, - a XXI. század a magány százada, - akkor ez nagyon ijesztő perspektíva! Egyébként millió jele és jegye is van ennek a századnak.

Ebben a furcsa világban, ebben a civiltársadalomban az állam, a kormányzatok szerepe is nagyon átalakult. Az állam a civilek kiszolgálója, értük kell, hogy legyenek, de nem a szerint, ahogy a civilek kénye-kedve ezt meghatározná. Ebben a világban az Egyház szerepe olyan, amilyen, ezért vagyunk olyan kevesen! Németországban a templomok ezreit árverezik. A muzulmánok kérték, hogy adják oda nekik a katolikus, meg nem katolikus, különböző templomokat.

Vissza kell szerezni azt az erőt,
ami az Istennel való kapcsolatunkból származhat!

Vissza kell szerezni azt az erőt,
ami az egymással való kapcsolatunkból, az egymással való közösségünkből ered!
Különben elveszünk! Különben játékszerei leszünk a másiknak!

A muzulmán világ azt ismerte fel, hogy Európa erőtlen, Európa egyszerűen lerombolható, valószínű, hogy igazuk van. Mi figyeljünk arra, amit a hitünk, kereszténységünk ajánl nekünk! Legyünk hívő emberek, legyünk keresztény emberek! Ne mindig Istent zaklassuk a különböző kéréseinkkel, hanem akarjunk összetartozni Istennel! Isten tudja, hogy mire van szükségünk! Ennek tudatában tartozzunk jobban össze egymással!

Ne mindig az foglalkoztasson, hogy mit akarok a másiktól,
hanem az összetartozás élménye, öröme adjon új értelmet az életünknek!
Van min gondolkodni és van min változtatni!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Imádkozzunk azokért a Testvéreinkért, akik különböző szenvedélyek rabjai. Az ember elégedetlenségére mindig lehet számítani, a lázítók ezt nagyon jól tudják! Gyenge akartunkra mindig számíthatnak, akik drogokat, cigarettát, alkoholt és egyebeket biztosítanak, amik egyeseknek nagy hasznot is jelentenek, sok esetben az államnak is. Imádkozzunk ezekért a szerencsétlen Testvéreinkért, hogy valahonnan kapjanak lelki segítséget és kikerüljenek ebből a kelepcéből! A gyerekeinkre meg jobban vigyázzunk!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Isten áldásával megyünk el innen! Az áldást vigyük magunkkal, hiszen ez az áldás a készséget akarja fölkelteni bennünk, hogy fogadjuk el egymást, vállaljuk egymást, merjünk egymás felé fordulni! Ez nagyon fontos, hiszen a szekularizált világ éppen ezt a készségünket irtotta ki. Mindenki azt tehet, amit akar, olyan terveket szövöget, amilyeneket akar. Bizonyos értelemben helyes, csak nem lehet kihagyni, hogy az ember nem egyedül él ebben a világban! Egymásra figyelni kell, egymáshoz alkalmazkodni kell!

Jézus ezt az ajándékot adja nekünk,
aki értünk lett emberré, mert közösséget teremtett velünk!

Jézus csak jót akart adni nekünk embereknek, ha mi is csak jót akarnánk egymásnak, akkor ez a kérdés megoldódna! Csak először mindegyikünknek az önző természetünkön kell munkálkodni. A pogány görögök is ezzel kezdték: ember, ismerd meg magad! Önismeretünk birtokában forduljunk egymás felé úgy, hogy ne veszélyeztessük egymás életét, mert a neveletlen ember veszélyes a másik emberre nézve! Jó lenne, ha 2000 év után nem arról kellene beszélni, hogy Európa elkereszténytelenedd, elszigetelődtünk egymástól, hanem arról, hogy Európa egységes, erős!

Legalább próbáljuk kis körben ezeket az egységeket megteremteni!

+ Á L D Á S +

---

Évközi 17. vasárnap

2015.07.26.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!

Rituálisan nagyon leegyszerűsített ez a mai szentmise, mert amit megszoktunk vasárnapról-vasárnapra, az most nincs. Köszönöm, hogy eljöttél orgonálni, hogy legalább az orgona megszólaljon ma is. A mai helyzet fölszólít bennünket arra, hogy legalább lelkiekben legyen gazdagabb ez a szentmise, mint általában! Ez a célja és értelme minden vasárnapnak, hogy az ember lelkiekben gazdagodjon! Különben minek gyűlünk össze?

Ezt a szentmisét azokért ajánljuk fel, - ezt kérte valaki - akikért senki se imádkozik!

Elég nagy sereg lehet! Nagyon örülök az ilyen szándékoknak! Ezt a szentmisét ajánljuk fel azokért az emberekért, akikre nem gondolnak! Sajnos a pogány világ olyan, hogy az emberek általában nem egymásra gondolnak, hanem önmagukra!

Elég, ha elfogadjuk egymást, elég, ha figyelünk egymásra, elég, ha összetartozunk egymással!
Ez az ember útja, amelyen kimenekülhet az ő egyéni önző világából, meg abból a világból, amit az önző emberek építenek! Nincs más út! Különben magunkra maradunk!

Gondoljunk ma az Annákra, vannak itt Anna nevű Testvéreink? Egy, kettő, hárman is vannak, imádkozzunk értük! Isten éltesse az Anna nevű Testvéreinket! Gondoljanak édesanyámra is, őt is Annának hívták! Sokan mások vannak még, akik ilyenkor megjelennek az emlékezetünkben! Hálásak lehetünk egymásnak sok mindenért! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Nagyon fontos az üzenete ennek a kenyérszaporítás történetnek, amit ma hallottunk. Mind a négy evangélista megírja, sőt ketten kétszer is foglalkoznak ezzel a történettel. Hatszor szerepel az újszövetségi Szentírásban. Jó lenne, ha ma ennek a történetnek üzenete eljutna hozzánk! Mindennek van üzenete. Jézus tanításának a legfőbb üzenete van! Nagyon szeretném, ha valóban mindannyian valamit megértenénk ennek lényegéből! Jézus, amit tesz, az mind jelszerű, valamit mindig jelöl, valamit mindig megvilágosít! Sőt! Jézus a legfőbb jel, ő az Emmanuel! Jézus az, akiben velünk az Isten! Következésképpen Jézus minden megnyilatkozása, minden történet valamiképpen az Istenre utal! Sokféleképpen értelmezik ennek az evangéliumi történetnek a tartalmát. Ezekből egy-két gondolatot mondok, aztán azt mondom, amely véleményem szerint a legfontosabb üzenet.

A szentírásmagyarázók szerint ez a történet részben visszautal, részben előremutat. Visszautal a zsidóság történetére, amikor Isten csodálatos módon nem egyszer kimutatta, hogy gondoskodik az ő népéről. Előremutat, utal az utolsó vacsorára, amikor Jézus azt a titokzatos kenyeret kínálja föl, adja oda apostolainak. Ugyanakkor itt van egy elem, hogy amikor észrevették az emberek, hogy mi is történt, akkor erőszakkal királlyá akarták tenni Jézust. Ennek üzenete az, hogy aki kenyeret ad, az uralkodói gesztust tesz! Ez az egyik nagyon jellemző megfogalmazása a szentírásmagyarázóknak.

A másik megfogalmazás szerint, amikor Jézus látja azt a hatalmas tömeget maga előtt, akkor azt olvassuk: megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok! Jézusnak ez a tette, hogy eteti az övéit, ez pásztori gesztus, pásztori tett! Ahogy a pásztor gondoskodik a nyájról, ahogy a nyáj nem tud létezni a pásztor gondoskodása nélkül, Jézusnak ez a tette erről árulkodik. Valójában a nép nem tud élni Jézus nélkül, a pásztor nélkül! Ha megpróbál… Ma próbálgatja a világ a Jézus, a pásztor nélküli életet. Látjuk, hogy néz ki! Mintha elcsatangolt volna! Mintha utat tévesztett volna! Mintha magára hagyatott lenne! Bár elég magabiztos a mai ember. A szentírásmagyarázók ezt mondják. Ezen is érdemes elgondolkodni, jól van-e így? Jobb-e így, hogy Jézus pásztori szolgálatát semmibe vesszük és éljük a magunk életét azon értékek szerint, amit mindegyikünk külön-külön magának tart értéknek. Vagy az a jézusi ajánlat mégiscsak figyelemre méltó!

Nagyjából ezeket a megállapításokat teszik a szentírásmagyarázók ezzel a történettel kapcsolatosan. Egyrészt visszautalnak a zsidóság történetére, ahol az Isten pásztorkirály, ahol az Isten eteti az ő népét! Másrészt előremutat az utolsó vacsorára, a kenyér titokzatos történetére, amely lelki táplálékként akar lenni, amit Jézus lelkünk táplálására akar adni!

Ennek a történetnek valódi üzenete
Jézus a Megváltó! Jézus azért jött, hogy segítséget adjon az embernek! Az ember egyetlen lehetősége, amit megragadhat, hogy visszafordul az önös útjáról! Az ember visszafordul arról az útjáról, amelyen elindult Isten nélkül! Ez az emberi életünk tragédiája, elszakadtunk Istentől! Túl közel volt hozzánk az Isten, nem bírtuk ki! Nem bírtuk ki Isten elvárásait! Nem bírtuk ki Isten igényeit! Túl magasnak tartottuk a mércét, ahova Isten akart emelni bennünket! Elszakadtunk, elfordultunk, elindultunk a magunk útján!

A megváltás erről szól, az embereket visszavezetni Istenhez! Ez a Megváltó küldetése! Ez az emberiség történetének krisztusi értelme!

Elgondolkodhatunk azon, hogy Jézus 2000 esztendős küldetésének, munkálkodásának mi az eredménye. Fordulunk-e visszafelé, akarunk-e újra Istenhez tartozni? Sokkal inkább azt tapasztaljuk, mintha az emberiség jól érezné magát Isten nélkül! Világos! Könnyebb kötelékek nélkül élni, könnyebb úgy élni, hogy az embernek nem kell értékekhez, igazságokhoz alkalmazkodni, de nincs más út!

Jézus egy asztalhoz ültet bennünket, embereket Istenben
Jézus ezzel a történettel azt fejezi ki, ami oly jellemző rá, Jézus mindig tabukat döntöget! Egy akkori zsidó rabbi nem ülhetett le asztalhoz akárkivel. Ez botránkoztató cselekedet, amiről itt szó van! Hiszen ki tudta, kik ezek az emberek? Honnan jöttek, mi van bennük? Milyen érdekes, Jézus soha senkitől nem kérdezte, honnan jön, soha nem kérdezte senkinek az életét. Soha sem kutakodott, mert Jézus hitt abban, hogy a vele való találkozás nyomán átalakul az ember gondolkodása. Hatással lesz az emberre! Az, ami itt történt, a zsidók számára botrány. Hiszen ennyi ember leül, - jelképesen mondva - asztalhoz ül Jézussal.

Jézus asztalhoz ültet mindenkit, mert ez Jézus küldetése, hogy egy asztalhoz ültessen minket, embereket az Istenben! Micsoda üzenet ez!

Akinek asztala van, akit asztalhoz ültetnek, annak helye van, annak jut étel, az közösségben van azokkal, akik az asztal körül ülnek!

Ismerjük fel az összetartozásunkat
Jézusnak ez az üzenete ezzel a történettel, minden embert visszavezetni Istenhez! Megmutatni első gesztusát Istennek az emberek számára, hogy egy asztalhoz ülhetnek Istennel!

Isten mindenkit elfogad! Végeredményben ez a megváltás!

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ókorban kultikus jelentősége volt, szellemi, lelki értelme volt magának az étkezésnek is. A pogányok is, Plató lakomája, számtalan bölcs, akik elmélkednek a lakoma, az asztal üzenetéről.

Jézus azt akarja, hogy más emberként álljon föl mindenki az asztaltól!

Értse meg annak az asztalközösségnek a szellemi, lelki üzenetét!
Az asztal nem azt jelenti, hogy jóllakunk! Az asztal azt jelenti, hogy együtt vagyunk, mellesleg jóllakunk, élvezzük az élet ízét, örömben együtt vagyunk!

Az üzenet elsősorban az, hogy fölismerjük az összetartozásunkat!

Az ókori, az ószövetségi és a Jézus korabeli üzenet ez, hogy közben tanulunk! Megtanuljuk a legfontosabbat, ami nélkül nem lehet emberi életet élni! Másképp nem lehet fölállni az asztaltól!

Elgondolkodtat azért, hogy aki ünnepel, az azokat hívja oda, akik a barátaik, természetesen, magától értetődő. Nagy általánosságban ma asztalközösségek nincsenek. Ezeknek a közös asztaloknak mintha idegen is lenne, hogy ott egymáshoz fordulunk, egymást megismerjük, egymás gondjával, bajával találkozunk. Ott tanítások hangzanak el. Az Egyház, a kereszténység ezt nagyon komolyan vette! Nem véletlen, hogy az Egyház legfontosabb ünnepe a szentmise, ami egy asztalünnep, ahol mindig tanítás is van! Van-e tanítás a különböző mulatságokon? Nem ezek ellen beszélek, csak el ne vesszen ennek az asztalnak a nagy igazsága!

Jézus mit akar a mai történettel nekünk üzenni? Jézus azt üzeni, hogy ő mindenkivel asztalhoz ül! Jézus nem személyválogató, de elvárása van! Azt várja el, hogy ugyanolyan emberként nem lehet tovább menni, mint amilyen emberként érkeztünk. Ez a minimumfeltétel. Minimum ez az igény bennünk, emberekben. Ezeket vissza kell hozni! A régi világban az Egyház ezt az üzenetet aprópénzre váltotta, ezért az Egyház imádkozott étkezés előtt, ezért az Egyház imádkozott étkezés után. Az Egyház megköszönte Istennek az eledelt!

Az ember nagyon jól tudja, ha igazán őszintén gondolkodik, hogy emberé a munka, Istené az áldás!
Az elmúlt napokban egy sajnálatos haláleset miatt Székelyföldön kellett járnom. Éppen ebből az egyházi üzenetből, ebből a krisztusi szemléletből egy morzsányi hullott le, amikor végre ez az iszonyú meleg mintha csillapodott volna, hatalmas felhő érkezett és nagy cseppekben kezdett esni az eső. Megérkezik egy autó a plébánia udvarára, kiugrik belőle a sekrestyés és két legnagyobb gyermeke. Kérdeztem, mi van? Valószínű jég lesz, jövünk harangozni! Régen, amikor ilyen természeti veszedelem fenyegetett, akkor húzták a harangot! A lényeg az emberek hite, ami kifejeződik ezzel, meg az a tudat, hogy vissza egy kicsit, mert hiába vet az ember, nem biztos, hogy arat! Nem a magunk kezében van minden megoldás!

El ne veszítsük ezeket a misztikus értelmeket! El ne veszítsük ezeket a szálakat, amik így kötöznek bennünket Istenhez, mert különben olyan nagyképűek leszünk, hogy magunkat se látjuk, a másikat meg még kevésbé!

A mai történet üzenete:
Jézus vissza akar vezetni bennünket az Istenhez, aki kész velünk egy asztalközösséget alkotni!
Gondja van ránk!

Ha ezt komolyan vesszük, akkor ebből megtanulhatjuk, hogy egymás nélkül, egymással közös gondok, közös örömök nélkül nem lehet élni, csak ezek vállalásával!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Imádkozzunk azért, hogy mi ne legyünk akadályai az emberi életnek! Mindenki jobb életet szeretne! Mindenki teljesebb életet szeretne! Mindenki összefogásról, összetartozásról beszél, de szinte mindenki úgy gondolja ezt el, hogy neki alig kelljen áldozatot hozni, durva esetben, hogy ő is jól járjon. Biztos, hogy ilyen gondolkodással nem lehet közösséget építeni! Imádkozzunk azért, hogy a gondolataink megtisztuljanak és valóban egymásra találjunk önzetlenségben és áldozatkészségben.

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Azt a szándékot fogalmaztuk meg, hogy azokért imádkozunk, akikért senki se imádkozik. Én most azokra is gondolok, akiknek a nyár az Istentől való szabadságot is jelenti! Az a tapasztalatom emberek elmondásából, hogy nyáron még azok is elhagyják a közösségi találkozást, vagyis a szentmisét, akik egyébként évközben nem mulasztják el. Itt a gondolkodásunkban kell rendet teremteni! Isten gondolata szerint fölépült közösséghez tartozni a megmenekülésünk! Gondoljunk ezekre az emberekre is! Most ne azokra gondoljunk, akik soha se teszik be lábukat a templomba, hanem ezekre az évközi keresztényekre és a nyári szabadságosokra!

+ Á L D Á S +

---

Évközi 16. vasárnap

2015.07.19.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Nagyon találó volt ez a bevezető ének: Kegyes szemmel nézz ránk édes Istenünk! Rászorulunk arra, hogy Isten kegyes szemmel nézzen ránk és az egész emberiségre! Valahol megbicsaklott a történetünk és az egész emberi történelmünk is, mintha lemondott volna arról az útról, amelyet Jézus mutatott nekünk! Nagyon jól tudjuk, hogy az emberiség kb. 1/3-a megkeresztelt ember, a többiek másféle igazságok, elgondolások szerint szervezik életüket.

A kereszténység az egyetlen, amelynek tanítása a közjót szolgálja, amely az egyéni érdekek fölé emeli az embert!

Tegnapelőtt volt Szent Hedvig ünnepe. Magyar királyleány volt, Nagy Lajos és boszniai Erzsébet leánya. Sajátos aktualitása is lehet. Az elmúlt héten a srebrenicai mészárlásokkal foglalkozott a világ. Többek között elhangzott, hogy évszázadokkal ezelőtt, amikor a magyar szellemiség inkább jelen volt a Balkánon, akkor jobb volt ott a helyzet, mint ami most van. Büszkék is lehetünk erre.

Szent Hedvig 30 évet se élt meg, de a litvánok megtérésüket neki köszönhetik. A Prágai Egyetemen a litvánok továbbképzésüket neki köszönhetik. Krakkóban az egyetem kiterjesztése az ő műve volt. Van mit – akár dicsekvésképpen is – felsorolni. Bárcsak képesek lennénk mi is ilyen nagyszerű példákat követni!

Ezt a szentmisét Hedvig Testvérünkért ajánljuk fel. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy méltóképpen ünnepelhessünk!

Szentbeszéd

Kedves, jó Testvérek!
Nagyon jó lenne ezen a szentmisén végiggondolni a mai üzenet lényegét. Azt hallottuk, hogy az emberek olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, ezért Jézus sok mindenre kezdte őket tanítani! Jézus itt a bibliai értelemben vett vezetőként nyilatkozik meg! A bibliai vezető a pásztor! A pásztor gondoskodó szeretetétől függ a nyáj élete, a nyáj léte! A birkának nem lehet azt mondani, ma fáradt vagyok, most nem terellek ki benneteket a legelőre, most ezt fogadjátok el. Nagyon jól tudjuk, hogy aki pásztori szolgálatot vállal, annak többé a szó-szoros értelmében nincs magánélete! Az ő gondoskodásától függ a rábízottak élete, léte! Jézus látta maga előtt a tömeget. A modern ember biztos, hogy tömegről gondolkodna tovább. Jézus a nyájra gondolt, a nyájra, amelynek léte a gondoskodástól függ.

Jézus ezért a legfontosabbat tette, amire ebből az emberekből álló nyájnak szüksége van:
sok mindenre tanította őket!

A történet megy tovább, ma még nem hallottuk az evangéliumból azt a részt, - a kenyérszaporítást, - meg is etette őket! Az első nagy figyelmeztetés ennek a történetnek kapcsán, ami elérkezik hozzánk, hogy a pásztor, a vezető feladata, hogy tanítsa a rábízottakat, mert az egész létük attól függ, hogy értik-e a lényeget! Megragadták-e a tanítás lényegét? Mellesleg enni is kell, természetesen!

A modern ember nem nyájra gondolna
Sőt, ha nyájat emlegetünk ma, akkor majdnem, hogy kikérik maguknak a kedves hívek. Pedig, vagy pásztori szolgálat van az Egyházban, vagy pásztori szolgálat van a nemzetek életében, pásztori szolgálat a társadalmakban, különböző közösségekben, vagy nincs élet! A modern ember biztos, hogy tömegről gondolkodna: látta a tömeget. Ennyit azért meghallottunk ebből az evangéliumból. Jézus rögtön vált! Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok és sok mindenre kezdte őket tanítani! A mai vasárnap üzenete ez a tanítás! Nagyon de nagyon lényeges tanítás!

Kis kitérés a tömeggel kapcsolatosan
Ortega, a nagy filozófus beszélt a tömegek lázadásáról. Egy pillanatra legalább álljunk meg, mert a modern ember tömegekről gondolkodik és beszél, nem közösségről, nem nyájról. Gondoljunk a tömegízlésre. Mai fogalom, a tömegízlés az, amit kiszolgál mondjuk a szórakoztató ipar. Tessék megnézni, hogy miképpen szolgálja ki a tömegízlést. Ha arra gondolok, hogy mekkora hatalom van azoknak kezében, akik formálják a tömegek gondolkodását. Újságokra, rádiókra, televíziókra gondolok, nagyhatalom! Hallunk közvélemény kutatásról, hogy éppen abban a pillanatban a tömeg hogyan gondolkodik. A választások előtt hirdetik meg ezeket, aztán az esetek többségében kiderül, hogy melléfognak, mert attól tömeg a tömeg, hogy ma így gondolkodik, holnap másképpen. Van tömegtermelés, ami a tömegízlését szolgálja ki.

A tömeg általában nem tanulni akar, hanem kenyeret és cirkuszt!

A szolgálat életforma
Jézus nem erre a tömegre gondol, hanem a nyájra! Olyanok voltak, mint akiknek nincs pásztora. A pásztor az, akinek hatalma van a nyáj fölött, tőle függ a nyáj léte. Ez a hatalom nem más, mint a nyáj szolgálata! A hatalom evangéliumi értelme – mert ez újszövetségi fogalomkör - a szolgálat! Amikor azt mondjuk, hogy a hatalomnak az a feladata, hogy szolgáljon, akkor valójában nem feladatról van szó!

A szolgálat nem feladat! A szolgálat az ember életformája!

Jézus maga mondja: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem, hogy Én szolgáljak! Ha Jézus gondolkodásába belemélyedünk, akkor Jézus tudta, mi lakik az emberben, tudta mit jelent, amikor királlyá akarták kiáltani a kenyérszaporítás után. Hozsannáztak, amikor bevonult Jeruzsálembe, aztán „feszítsd meg,” kiáltották. Barabást választották Jézus helyett!

A hatalmat Istentől kapjuk szolgálatra
Jézus, amikor Pilátussal szembekerül, akkor Pilátus a hatalmára hivatkozik. Hatalmam van arra, hogy azt tegyek Veled, amit akarok. Jézusi válasz: ha onnan felülről nem kaptad volna, nem lenne hatalmad Fölöttem. Itt van a váltás! Minden hatalom onnan felülről való akkor, ha helyesen értelmezi az, akinek kezében a hatalom van, hogy a hatalmat Istentől kapta szolgálatra! Ez a döntő kérdés! Nap, mint nap információk tömege érkezik hozzánk és mindenki azokkal foglalkozik, akiknek kezében a hatalom, a lehetőség van, mindenki a szolgálatot kéri rajtuk számon.

Hatalom mindenki kezében van
Más az a hatalom, amit egy férj kap a felesége fölött, vagy amit egy feleség kap a férje fölött. Más az a hatalom, amit az ember egy pici körben tud érvényesíteni. Más a felelőssége annak, aki országokat, nemzeteket irányít, vezet és azokért felelős. Ne feledjük el, a mai ember irtózik mindennemű hatalomtól, hiszen a hatalom azt jelenti, hogy bizalommal ajándékozom meg a másik embert! A hatalom azt jelenti, hogy szeretem a másik embert! Ha ez megtörténik, akkor kiszolgáltatom magam! Hatalmat adok magam fölött a másik embernek! Micsoda kiszolgáltatottság!

A szolgálat kiszolgáltat! Viszont nem lehet másképp összetartozni egymással!

A modern ember nem szolgáltatja ki magát, nem ajándékoz bizalmat a másiknak, nem akarja szeretni a másikat, mert ezzel hatalmat ad a másik kezébe saját élete fölött! Viszont másképp nem lehet összetartozni!

Ez a modern ember individualista gondolkodása
Tessék körülnézni, nincsenek elkötelezett emberi kapcsolatok, nincs szeretet, nincs bizalom, mert mindenki vonakodik attól, hogy kiszolgáltassa magát a másiknak! Hatalmat adjon a másiknak saját élete fölött!

A közösség életében is ez a gond
Az emberek, amikor választanak, akkor hatalomba helyeznek embereket. Választanak embereket, akiket maguk fölé emelnek, kiszolgáltatják magukat. A modern ember ezt se veszi komolyan. A modern ember közömbös, el se megy szavazni, közben természetesen zúdítja kritikáját mindenkire, legfőképpen a vezetőkre, akiket vagy ő választott meg, vagy arra se volt hajlandó, hogy őket megválassza.

A hatalom szolgálat! Ez az ember létformája, életformája!
Vagy szolgájuk egymás életét, vagy elvétettük az életünket! Az nem véletlen, hogy Jézus tanítása a közjó társadalmasítása! A jólét és a közjó egymással szemben áll!

A jólét
gazdasági kérdés, a javak világa!
A közjó azt jelenti, hogy az ember egyéni érdekét fölülmúlja a másik ember érdeke!
A másik emberrel csak akkor tudunk együtt élni, ha ezt el tudjuk fogadni, hogy egymásért élünk, egymást szolgáljuk! Ez a társadalom, amikor az emberek közössége társadalmat hoz létre, ahol társai vagyunk egymásnak! Ezzel foglalkozik a szociológia. A másik ember a közelemben lévő, a társam! Nem közömbös a másik ember!

Jézus tanítása társadalmi
Nem véletlen, hogy egyházellenes, istenellenes hatalmak Jézust igyekeztek a peremre szorítani. Sok mindent magánosítottak! A vallás, a közösség kérdése magánügy, magánszférába tolják ezeket. Közben társadalmi problémákról van szó! Amikor a mindennapi életünk gondja, baja kerül elő, akkor pásztorra van szükségünk, olyan valakire, aki a hatalmát szolgálatként értelmezi! Ne állandóan azokat faggassuk, akik a legfőbb vezetők fölöttünk. Szabad ezekkel foglalkozni, de mindenek előtt azzal foglalkozzon mindegyikünk, hogy ő miképpen szolgálja a körülötte lévőket? Miképpen tudja ezt élete legfőbb motivációjaként felfogni!

Isten segítsen bennünket, hogy ezeken a kérdéseken elgondolkodjunk, ezt a mai üzenetet közel engedjük a szívünkhöz! Egymásra bízott bennünket az Isten! Egymásnak pásztorai vagyunk! A családok élete ezen múlik, hogy ilyen pásztori értelemben tartozik össze férj és feleség! Ilyen értemben gondolkodnak a szülők gyerekeikről! A gyerekek ilyen értelemben fordulnak szüleik felé! Vagy mindenki csak individualista módon azt keresi, hogy neki mi a java, mi az érdeke.

Jézus legfőbb üzenete: Azért jöttem, hogy szolgáljak!
Ebben foglalta össze az emberi élet lényegét!
Teljen örömünk abban, hogy egymásért élhetünk!

+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Oly szívesen és oly sokszor hivatkozunk kereszténységünkre, a kereszténység lényeges üzenetére! Ne feledkezzünk meg arról, hogy közösségi emberekké legyünk, ami azt jelenti, hogy egymás életét szolgáljuk! Csak ebben az esetben vagyunk keresztények! Csak ebben az esetben vagyunk emberek! Szolgáljuk egymás életét, amikor társat választunk, amikor családot alapítunk, amikor különböző közösségek tagjai leszünk! Különben magányos, önző emberek maradunk!
Kérjük Isten segítségét, hogy ezt a krisztusi üzenetet, krisztusi példát el tudjuk fogadni!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Küldjük az áldást azoknak a Testvéreinknek, akik pihennek, nyaralnak, hogy ez testi, lelki felüdülésükre legyen! Aztán igazi keresztény emberként éljenek a családjukban, munkahelyükön, mindennapjaikban!

+ Á L D Á S +
 

---

Évközi 14. vasárnap

2015.07.05.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Köszönöm szépen a vigasztalást, mert vigasztalásomra szolgált, hogy ilyen hangosan szólt ez az ének! Amikor kétszer ennyien vagyunk, akkor se szól így, csak nyöszörgünk. Most viszont ennek az éneknek volt lendülete. Örülök, ha ma ilyen kevesen is vagyunk!

Reggel óta az foglalkoztat, hogy a prófétát az vigasztalta, - amikor a zsidókat számkivetésbe vitték, - hogy majd a maradék visszatér! A maradékot a Biblia szent maradéknak nevezte, akikre majd fölépül egy új világ! Lehet, hogy mi vagyunk a szent maradék? Jó lenne! Azt hiszem, elegendően vagyunk ahhoz, hogy ránk egy új világ fölépüljön, ha valóban úgy gondoljuk, ahogy Isten gondolja a világ sorsát, meg a mi emberi életünk sorsát!

Ezt a szentmisét egy idős Testvérünkért ajánljuk föl, aki sok-sok évet számlál már és hálás, - ő így szokta mondani, - a Mindenhatónak! Sok-sok jót tevő zsidóasszonyról van szó.
Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Keressük meg a mai vasárnap üzenetét! Nem csupán azért olvassuk fel ezeket a szentírási részeket, hogy ismételten halljuk. Az igehirdetőnek meg az a feladata, a küldetése, hogy a felolvasott Igét értelmezze! Nem elegendő egyszer hallani valamit. Az sem elegendő, ha valaki otthon újra, meg újra előveszi a Bibliát - bár csak többen tennék ezt, - és újra, meg újra olvassa ezeket a történeteket.

Ki kell bontani ezeknek a történeteknek az értelmét!

Ezer évvel ezelőtt írattak! Több ezeréves bölcsesség jelenik meg a Szentírás nagyon sok leírásában! Amikor olvastam ezeket a mai szentírási részeket, akkor az jutott eszembe, hogy napjainkban van egy sajátos, újfajta tevékenység, akár szakmának is lehetne mondani. Így mondják ma: mediáció = közvetítés. Sőt, nemcsak felbukkant ez, hanem mint divathullám van jelen világunkban. Válságban, problémákkal küszködő felek között megjelennek a mediátorok. Amikor egy-egy új fogalom felbukkan, akkor az emberek azt gondolják, hogy egészen új dologról van szó. A mediáció a Bibliában már kétezer évvel ezelőtt megjelent. A Bibliában mediátorokkal találkozunk. Ma találkoztunk Ezekiel prófétával, Pál apostollal, találkoztunk a Legfőbb Mediátorral! Így olvassuk a Szentírásban: az egyetlen közvetítő Isten és ember között: Jézus Krisztus!

Isten és ember története közös
A mediáció divat lett, azt is mondhatom, szükséglet! Antropológiai forradalom zajlik a világban. Ez a forradalom azt jelenti, hogy a Krisztus központú istenképet lesöpörték. Milyen a Krisztus központú istenkép? E szerint Isten és ember története közös! Ha az ember odafigyel Isten terveire, akkor nagy valószínűség szerint, minden gyöngeségünk, gyarlóságunk, esetlegességünk ellenére az irány legalább jó! Isten azt akarja, hogy az emberek boldogok legyenek! Isten azt akarja, hogy az emberek igazságban éljenek! Isten azt akarja, hogy az emberek egymással szolidárisak legyenek!

Az egész ószövetségi történet Isten és a választott nép közös története! Ebben Isten törvényeket ad és az emberek ezekhez a törvényekhez igazodnak. A törvényekhez soha se könnyű igazodni. A törvények mindig faggatják a mi egyéni elképzeléseinket, egyéni törekvéseinket. A törvények ezeket mindig szűkítik. A forradalom azt jelenti, hogy individualista istenképe van az embereknek. E szerint az igaz, amit én igaznak tartok, Istenről az van, amit én gondolok. Ebben a témában az ember csak elbizonytalanodhat. Az ember a maga által választott útján jár. Kimondja, hogy neki nincs szüksége senkire.

Isten és az ő népe történetében, ha a nép ragaszkodik a törvényekhez, akkor ez azt eredményezi, hogy a nép élete rendben van. Uralkodik az igazságosság és az emberek szolidárisak egymással. Egymás gondját, baját hordozzák. Isten és a választott nép története Isten és az emberiség történetét szimbolizálja.

Ha az emberiség Isten törvényeit magáévá teszi, akkor az igazságosság és a szolidaritás uralkodik!

Amikor ezeket a nagy mondatokat kimondjuk, akkor azt is kell tudni, hogy mi emberek igazodunk a törvényekhez. Mi emberek szeretnénk az igazságosságot megjeleníteni a földön, meg szeretnénk egymással szolidárisak lenni!

Csak mindig újra, meg újra akadályoz bennünket az önző természetünk, a neveletlen, a közösségi életre föl nem készített természetünk! Ez egy életfeladat, hogy az ember egy közösségben tudjon élni!

A közösségben az ember oda tudjon figyelni az eligazító gondolatokra, igazságokra! Egy közösségben el tudja fogadni azt, hogy feladata van a másik emberrel, legfőképpen azokkal, akik rászorulnak az ember gyógyító közelségére!

A meditáció
A mediáció azért olyan széleskörű, mert emberközpontú a mi gondolkodásunk. Rengeteg a válságba jutott élet, a kudarchelyzetbe kerülő életek. Mindenki közvetíteni akar, van házasságközvetítő, munkaközvetítő, stb. Bizonyos értelemben a médiumok világa is ezt vindikálja, követeli magának, hogy ő is közvetítő. Csak egyről nem szabad megfeledkezni, hogy azok a közvetítők, akik Isten nevében szólnak, Jézus Krisztus, aki Isten küldötte, mindig az ember javát akarják!

Ezek a közvetítők mindig Isten terveit hozzák! Az embereket abban akarják segíteni, hogy jobban odafigyeljenek ezekre!

Gyanús nekem, hogy amikor ezek az e világi közvetítők megjelennek, azok vajon kinek az érdekét képviselik? Ezért vannak bennem kétségek a pszichológusokkal, a terapeutákkal kapcsolatosan. Mit jelent az ő közvetítésük? Az esetek többségében meghallgatnak, kibeszéltetik azt a bajban lévő embert, de válaszuk nincs!

A próféták
Ezek a közvetítők mindig Isten felől hozzák az üzenetet! Isten a hűséges szövetséges! Isten mindig azt akarja, hogy az ember kudarcélménye megszűnjön! Isten mindig azt akarja, hogy az ember problémája megoldódjon! Az e világi közvetítők ki merik-e mondani, hogy az embernek mit kell tenni a megoldás érdekében? A próféták mindig következetesek! Az ószövetségi mediátorok a próféták. A zsidó világban próféta a rohe. Rohe magyarul azt jelenti, hogy előrelát, belelát bizonyos értelemben a jövőbe és ennek megfelelően szólal meg. Gondolkodását mindig az Isten akarata határozza meg. A zsidók mindennapjaikat a görög műveltség hatása alatt élték. A próféta görög szó, prófiémi azt jelenti, hogy valakinek a nevében beszélni.
A próféták mindig Isten nevében beszéltek!

Isten igazságát hozták el az embereknek, amelyek biztos, hogy megoldást jelentenek, ha van elegendő erőnk ezekhez tartani magunkat. Ugyanakkor a próféták vitték az ember kínját, baját Isten elé, mint Mózes annak idején! A Bibliában gyönyörű ez a mózesi közbenjárás! Amit ma hallottunk Ezekiel prófétától, a prófétai sors nem volt egyszerű, ahogy a prédikátor helyzete sem egyszerű. Azt hiszik, hogy az emberek szívesen hallgatják azt, amit én itt mondok? Nem! Az emberek azt szeretnék, ha az igehirdető sem az igazságot mondaná ki, hanem olyan simogató, elodázó kijelentéseket tenne, ami az embereket nyugtatja, vigasztalja, csak éppen a helyzet nem változik.

A helyzet változása mindig kemény kihívás! Az ember egyéni helyzete, a társadalom, a világ helyzete is csak akkor változik, ha abban megjelenik az áldozatkészség!

Áldozatos szellem nélkül nem tud megváltozni az ember! Áldozatos szellemiség jelenléte nélkül a társadalom csak süllyed! Áldozatos szellem nélkül az emberek elidegenednek egymástól!

Ezekiel erről beszél az embereknek: emberek térjetek észhez, Isten jót akar nektek! Ne engedjétek ennyire előtérbe a magatok érdekeit. Jobban figyeljetek arra, hogy az igazság mindig igazság! Az nemcsak addig igazság, amíg a ti kedvetek szerinti. Az egymásért való felelősség mindig élő! Ez nem a szerint van, hogy most éppen kedvem van hozzá, vagy nincs. Felelősek vagyunk egymásért! A próféta mindezt elmondja, utána azt mondja a népnek:

ha nem hallgatjátok meg, akkor is ez az üzenet, ami azt jelenti, hogy van próféta! Akkor is van, ha ti szeretnétek úgy élni, mintha nem lenne! Van!

Ugyanez a történet Jézus esetében is
Jézus megjelenik, mint az egyelten és legfőbb közvetítő Isten és a nép között és megbotránkoznak! Furcsa emberi magatartás az, hogy azt az Istent szeretjük, akit az égbe száműzünk. Olyan messze van, hogy… Amikor Isten megjelenik közöttünk úgy és olyan módon, mint amilyenek mi vagyunk, ez gyanús Isten! Jézus megjeleníti Istent, egy közülünk, akkor elkezdjük firtatni, hogy van-e ehhez joga! Megkérdőjelezzük Jézus Istenségét, isteni küldetését! Az égben lévő Istent nem kérdőjelezzük meg, mert az égben lévő Isten nem úgy van köztünk, meg velünk, mint ahogy Jézus volt és van!

Jézus szellemi arculatát meg kell ismerni!
Jézus szellemi arculatát nem csupán nemzete, családja formálja és alakítja, hanem mindennél inkább a küldetése, hogy Isten valamit rábízott! Ez határozza meg Jézus arculatát! Ezért Ő az egyetlen közvetítő, mert azt jeleníti meg, amit Isten vár tőlünk!

Amikor ez megjelenik, akkor botránkozunk, mert Jézus élére állítja a szavakat. Ebben a pillanatban nem lehet kibeszélni semmit! Legfeljebb azt lehet mondani, hogy gyenge vagyok a megvalósításához! Pál apostol éppen e miatt sír – hallottuk – Isten vegye el a gyöngeségemet. Az Úr erre azt mondja: „Elég neked az Én kegyelmem!” Akkora nagy akarsz lenni, annyira erős akarsz lenni? Te akarsz a központba kerülni! Ha gyönge vagy, akkor vagy erős, ha kicsiny vagy, akkor vagy nagy, mert akkor az Istent jeleníted meg, nem magadat!

Ezeken a kérdéseken igen komolyan el kell gondolkodnunk, mert mi mindannyian mediátorok vagyunk, mindannyian! Itt van egy filmkészítő ember is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan egyre többet gondolok a médiumokra. A médiumok mit közvetítenek? Hogyan szolgálják a konfliktusok kezelését, a jó kimeneteleket? Azért vagyunk olyan kritikusok a médiumokkal kapcsolatosan, mert nem mindig azt szolgálják, amit szolgálni kellene, az életet!

Az Egyházban mi mindannyian közvetítők vagyunk! Mindannyian!

Az Egyház létjogosultságát megkérdőjelezik, itt Európában mindenképpen, de van! Ahogy Ezekiel mondta: ha semmit nem hallgattok rám, akkor is van próféta!

Ha semmibe veszik az Egyházat, Egyház akkor is van!

Az Egyház teljesíteni tudja küldetését, ahhoz az kell, hogy mi külön-külön mindegyikünk tudatosítsa magában, hogy ő közvetítő! Ha minket fölkarolt az Isten, ha a mi életünket átalakította az Isten, akkor nekünk erről tanúságot kell tenni egymás felé, aki éppen mellettem a széken ül, otthon a családban, munkahelyen, a villamoson, az autóutakon, mindenütt! Mindenütt kifejeződik, hogy mi milyen emberek vagyunk, önzők, erőszakosak, rámenősek, vagy egymásra figyelünk! Arról ne feledkezzünk meg, Isten Jézus Krisztuson keresztül küldi az üzeneteit! Jézus Krisztus pedig ránk bízta ezt az üzenetet:

Menjetek el az egész világra és hirdessétek!

Ha baj van a világban, lehet, hogy a mi hangunk lett túl gyenge, de legfőképpen talán a mi nagylelkűségünk nem elegendő!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
A Szentírás lelkünkre köti, hogy Jézus az egyetlen és igazi mediátor Isten és az ember között. Mi is közvetítők vagyunk. Többet kellene arra gondolni, hogy mennyire határozza meg szellemi arcunkat a küldetésünk. Mindig arra hivatkozunk, hogy milyenek a génjeink, a családunk, a nemzetünk, stb. Ezek meghatározók, de nem lehet egy életen keresztül, ma ez divat, a mediátorok ezt szugerálják, hogy a gyerekkori dolgok egész életünket meghatározzák.

Beleszólnak, de ha komolyabban vennénk, mit jelent, hogy küldetésünk van, akkor talán az egész életünket jobban meghatározná, hogy milyen küldetést bízott ránk az Isten! Ez már nem a test, meg a vér világa, hanem ez a lélek, a szellem világa! Gondoljunk erre most, amikor az Úr imádságát imádkozzuk! Mi Atyánk…
 

---

Évközi 13. vasárnap

2015. 06.28.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! Ezeken a nyári vasárnapokon különösen simogatja szívemet, amikor legalább ennyien vagyunk. Bár nekem ezek a nyári vasárnapok elég nagy próbatételek,
mert az ember látja, amit lát, tapasztalja azt, ami van és mintha még mindig nem indulnánk el vissza az Istenhez!

Minden esetre jó, hogy ma legalább ennyien vagyunk, mert két nagyon fontos emberért imádkozunk. Az egyik kedves Bernadett doktornő, aki nagyon nagy jótevőm hosszú-hosszú idő óta. Ő szokott szurkálni, már tűvel. Holnap után lesz a születésnapja, de mi már ma imádkozunk érte. Isten éltesse!

Gellért Testvérnek ma van a születésnapja. Most osztoznunk kell az imádságon! Dodónak meg tegnap előtt volt a születésnapja. Nagyon örülünk, hogy az imádságban is egymással összetartozhatunk! Nagy ajándék ez, újra föl kellene ezt is fedezni, hogy milyen fontos szálak ezek, milyen fontosak ezek a kötelékek! Ez azt jelenti, hogy Isten előtt gondolunk egymásra. Sok mindenért gondolhatunk egymásra, hálálkodhatunk is, de amikor imádkozunk egymásért, akkor Isten közelében vagyunk együtt! Hallatlan perspektíva! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
A mai evangéliumban életünk két legfájóbb kérdésköre áll előttünk. Egyik az ember betegsége, a másik az ember halála. Azt is tudjuk, hogy a betegségben a halál közeledik felénk. Ezért is olyan fontos nekünk a gyógyító szolgálat, mert talán a betegségnél is jobban félünk a haláltól. Azt hallottuk, hogy Jézus valakit meggyógyított, valakit életre támasztott. Közben, mintha semmi se változott volna a világban. Épp úgy vannak betegek, akiket meggyógyítani sem lehet, aztán az emberek halnak meg és mindenki meghal. Aki megszületett, az meg fog halni. Hogy is van ez akkor, ha Jézus azt mondja:

„Azért jöttem, hogy életük legyen!”

Jézus azt mondja: azért jött, hogy az ember egy élhető világban éljen! Jézus életet akar adni a világnak!

Ez a kérdés mindig aktuális a betegség és a halál miatt, de néha középpontba kerülnek ezek a problémák! Változott valami Jézus eljövetele óta ebben a kérdésben, vagy nem?

Jézus másképp értelmezi a betegséget és a halált, mint mi
Nyilvánvaló az, hogy jobban kell igazodnunk az Írás tanításához! Jobban oda kell figyelni Jézus tanítására, mint ahogy általában tesszük! Helyesen kell érteni azt, hogy Jézus hogyan értelmezi a betegséget és a halált!

Mi azt szeretnénk, hogy Jézus minden beteget gyógyítson meg. Mi valójában azt szeretnénk, hogy ne kelljen meghalni. Viszont egy kérdéssel szembe kell néznünk: az élet véges! A véges élethez hozzátartozik, hogy egyszer vége lesz, maga a szó is ezt fejezi ki. Jézus nem azt mondta, hogy az ember testi halála megszűnik.

Jézus másképpen gondolkodik a betegségről, mint ahogyan mi gondolkodunk!
Jézus másképpen értelmezi a testi halálunkat, mint mi!

Jézus azt mondta, hogy a kislány nem halt meg, alszik. Ez azt jelenti, hogy az ember életében más a testi halál, mint ahogy mi arra gondolunk. Amit mi halálnak mondunk, az a test agóniája. Jézus nem ezzel a kérdéssel foglalkozik. Mi valami olyat szeretnénk várni Jézustól, ami lehetetlen. A mi emberi életünk beletartozik a természet nagy rendjébe! Itt vannak ezek a gyönyörű, szép virágok. Ezeket pár héttel ezelőtt nem is láttuk. Aztán előjöttek, kinyíltak és elhervadnak. A természet világában ez a rend és ebbe mi emberek is beletartozunk.

A szentírásmagyarázók nagyon fontos üzenetnek tartják, hogy Jézus azért is halt meg, hogy eloszlasson nagyon sok olyan emberi gondolatot, amelyekkel valamiképpen a testi halált szeretnénk kiiktatni!

A betegség hozzánk tartozik
Jézus, amikor az életünkről és a világról tanít bennünket, akkor ezt a nagyon fájó kérdést, a betegséget, meg a halált egészen sajátosan értelmezi. Itt van ez az asszony, aki beteg. A betegséget nem lehet kiiktatni az életünkből, hozzánk tartozik. Most ne azzal foglalkozzunk, hogy miért. Annyi minden oka lehet a betegségnek. Halljuk a televízióban, hogy emberek, ne nyúljatok azokhoz az eldobált szemetekhez, amiket a menekültek eldobálnak, mert ki tudja, hogy milyen fertőzések jöhetnek azokkal ide!

Mi magunk is mennyire okai lehetünk különböző betegségeknek, a magunk betegségének, meg egymás bajának is. Ezen oly sokszor elgondolkodom, amikor a kórház folyosóin járok-kelek. Annyiszor eszembe jut, hogy mi emberek okozói vagyunk a betegségünk legtöbbjének. Ugyanakkor azt szeretnénk, hogy ne legyen betegség. Nekünk is kell valamit tenni azért, hogy kevesebb betegség legyen.

A betegség mindenkit utolér, mert elhasználódunk!

A betegség értelmezése: Jézus a beteg embert közel engedi magához
Jézus mit mond a betegséggel kapcsolatosan? Jézus azt a lehetőséget mondja, ami itt történt, hogy közel engedi magához a beteg embert! Jézus így alakítja át a betegség fogalmát!

Nekünk egy lehetőségünk van, a beteg közelébe menni és a közelségünk az, amire a beteg embernek mindenek előtt szüksége van!

Mennyire jelent ez gyógyulást? Jézus közelsége olyan volt, hogy attól teljesen meggyógyulhatott egy ember! Ez nem jelenti azt, hogy többé nem lehet beteg.

Kedves Gellért Testvér
Ma, amikor a te születésnapod van, akkor éppen ezt kérjük a jó Istentől a te számodra, hogy menj mindig nagyon közel a betegekhez. Gellért Testvér nagy-nagy odaadással dolgozik a legnehezebb osztályon, ahol a legsúlyosabb betegek vannak. Nekem ez nagyon nagy ajándék, hogy láthatom milyen elkötelezetten és odaadóan vállalja ezt a szolgálatot olyan betegek mellett, ahol szinte már a remény is csak alig látható szálon függ.

A halál értelmezése: Jézus a második halálról beszél
Mi a második halál? A Biblia világos, egyértelmű választ ad. A második halál az, amikor az Istentől elszakad az ember! Ez az, ami az ember halála, mert a mi emberi életünk úgy függ Istentől, mint ahogy Jörgensen pókocskájának hálója függ azon az egyetlen szálon. A pók tragédiája, hogy egy bosszús reggelen fölnéz, minek itt ez a szál, mit zavar engem. Odamegy, elharapja és rádől az egész pókháló. Meghal, agyonnyomja a pókhálója.

A második halál azt jelenti, hogy az ember elszakítja életét az Istentől és rádől a világa!

Nem csupán arról van szó, hogy egyedül marad az ember, hanem meghal a romok alatt! Ez a második halál!

Úgy tűnik, hogy éppen ez a civilizált világ tragédiája! Ne távol keletre gondoljunk. Egészen más a buddhisták, a sintoisták életértelmezése és a különböző folyamatok átlátása. A civilizált világról van szó, amely a kereszténységből nőtt ki. A mai tudósok erről olyan keveset beszélnek, akik azt hiszik, hogy istenekké lettek a maguk e világi, liberális gondolkodásával. Az ember Isten nélkül sokkal, de sokkal szabadabban élhet. Az biztos, csak bele fog halni! Nem mindegy az sem, hogy az ember mibe hal bele.

Megöl bennünket az Isten távolsága, mert elveszítjük a fogódzókat!

Európa tragédiája, kitépte a gyökereket! Hol van európai értékrend, amit Brüsszel meghatároz? Nincs! Lemondtak Istenről, lemondtak a kereszténységről, a vallást szinte üldözik. Hol vannak itt értékek? Hol van itt élhető világ?

Isten szeretete hordoz bennünket
Jézus azért jött, hogy élhető világot teremtsen! A feltámadás azt jelenti, hogy az életünk horizontját Isten felé feszítjük ki! Ez az egyetlen perspektívánk, hogy a halál nem azt jelenti, hogy eltűnünk, hanem azt jelenti, hogy az ember beavatódik Isten végtelen szeretetébe, belekerülünk ebbe a szeretetbe és Isten hordoz bennünket!

Az örökélet ezt a perspektívát jelenti, Isten szeretetét, amely soha nem fogy el! A krisztusi értelmezés azt jelenti, hogy Isten szeretetkörébe tartozunk! Ez nem a halálunk utáni világ, hanem ez azt jelenti, hogy az ember a második halálból föltámadt! A második halál az Isten távolsága. Vagyis, ha visszatalálunk Istenhez, akkor élünk!

Isten így gondolta el az életünket, hogy a szeretetébe beletartozunk!
Isten szeretete örök, ebbe mindvégig beletartozik az ember és ezt a halál sem tudja megszüntetni!

Az élet értelme, célja, feladata a szeretet
Oly sokat beszélünk a szeretetről! Gondoljunk arra, hogy az ember életének ételme a szeretet! Nem úgy van, hogy élünk és mellesleg szeretgetünk is, hogy van egy életünk, aztán vannak jó emberek, akik szeretnek és vannak rossz emberek, akik nem szeretnek. Nem ilyen kérdés ez!

Vagy szeretünk, vagy nem élünk! Erről van szó!

A szeretet rendje és az életünk rendje egybevág! Gondoljunk arra, hogy szeretetből születünk! Mennyi gondoskodásnak kell körülvennie az embert, hogy életben maradjon, hogy fölcseperedjen. Aztán felnő, emberi kapcsolatokat hoz létre és ezekben az emberi kapcsolatokban él. Ez a szeretet! Az ember, amikor szeret, azt jelenti, hogy gondoskodik, nem magára gondol, a másikra gondol, akivel összetartozik. Az élet rendje a szeretet rendje! Nem azt jelenti, ha éppen úgy jön ki, akkor szeretek, ha nem, akkor nem szeretek. Ilyen nincs! Sokkal, de sokkal többről van szó, mint ahogy általában gondoljuk!

Az élet értelme, célja, feladata a szeretet! Csak így lehet élni! Ha ez megvalósul, akkor az emberek boldogok!

Ha ez a szeretet megszületik az emberek között, akkor azt mondják, hogy soha el ne múljon, ez legyen örök, akit szeretek, az örökké legyen, maradjon meg ez az összetartozás! Amikor ez a szeretet megkérdőjeleződik, amikor a szeretet fogy, vagy az ember ezt fölbontja, akkor ez a legnagyobb tragédia! Az ember ebbe hal bele, amikor megszűnik az, ami az életet jelenti!

Nem az, hogy kevés a pénze! Nem az, hogy nehéz a munkája! Nem az, hogy milyenek a körülményei! Ez mind lehet fontos, legyen is, de nem ez a döntő!

A döntő, hogy gondoskodunk egymásról, ahogy összetartozunk egymással! Ez az élet!

Ha ez megszűnik, akkor az a halál! A filozófusok mondják, hogy a halál kultúráját hozta létre az ember. Igen, ez a halál kultúrája! Az életünket elszakítottuk az Istentől! Egyszer csak rádöbbenünk arra, hogy nem tudjuk szeretni egymást, mert nincs bennünk erő a gondoskodáshoz, az önzetlenséghez, az áldozatkészséghez. Ez a szeretet lényege! Ha megvan, akkor az ember boldog, ha nincs meg, akkor nincs értelme az életnek!

A mai vasárnapon ezekkel a kérdésekkel kell szembesülni! Rádöbbenünk arra, hogy a betegségek feladatot jelentenek nekünk, akkor kell legközelebb lennünk egymáshoz! Amikor betegek vagyunk, akkor ez a közelség jelenti az életet! Az élet kultúrája azt jelenti, hogy Istenhez tartozunk, aki a szeretet kultúráját teremtette meg!

Ha Istenhez tartozunk, akkor egymáshoz tartozunk szeretetben,
egymás iránti nagylelkűségben, gondoskodásban, önzetlenségben!
Ez az élet! Ezt az élete hozta el Jézus!
Ez az, ami a halál fölé emel bennünket!

+ A M E N +
 

---

Évközi 12. vasárnap

2015.06.21.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! Sokfelől érkezünk ide, vasárnapról-vasárnapra kevesebben, mint ahogy azt szeretnénk! Ma három kicsi gyermek érkezett ünneplős lélekkel egy nagy közösségből. Tudatosan mondom ezt így, hiszen Mariskának öt testvére van. Péter és Viktor olyan családból érkezik, ahol öten vannak testvérek. Mi oly sokat szomorkodunk nemzetünk sorsa, jövője miatt. Ők az ígéret! Ők azok, akiknek családjai felelőséget éreznek az életért, nemzetünkért, jövőnkért!

Most ez a három fiatal Mariska, Péter és Viktor keresztény közösségünk teljes jogú tagja lesznek az által, hogy lelküket fölkészítették az Úr Jézussal való újfajta, bensőséges találkozásra, az első szentáldozásra!

Találkoztak már Jézus Krisztussal, amikor megkereszteltük őket, csak akkor még nem tudtak erről. Találkoztak, amikor Róla hallottak családjaikban és a hitoktatóiktól. Ma az ő döntésük új találkozást készít számukra!

Vegyünk részt úgy ezen a szentmisén, hogy ez a három fiatal érezze, mögöttük állunk, összetartozunk velük! Közös a sorsunk!

Szentbeszéd

Istennek az a terve, hogy megszelídítsen bennünket!

Kedves Testvérek és elsőáldozó gyerekek, Mariska, Péter és Viktor!
Az igazság az, hogy a természet sokkal inkább engedelmeskedik a nagy Teremtőnek, a nagy Rendezőnek, mint mi emberek! Mi egyszerűen meg tudjuk tenni azt, hogy engedetlenkedünk. Sajnos úgy, ahogy engedetlenek tudtok lenni ti is szüleiteknek néha, meg talán a tanáraitoknak is.

Meg kell szelídíteni a szívünket, hogy eljussunk odáig, hogy fölismerjük mire is születtünk!

Arra születtünk, hogy egymás felé forduljunk jó szívvel, vagyis úgy, hogy a másik embernek csak jót akarunk!

A mai napon arra gondoljunk, elsősorban ti arra gondoljatok, hogy Isten úgy kezdte el ezt a csodálatos emberszelídítést, szívünk formálását, hogy azt üzeni nekünk Jézus Krisztussal, hogy szeretlek Mariska, szeretlek Peti, szeretlek Viktor. Ha valakinek fogékony a szíve, akkor rádöbben arra, hogy ennél nagyobb igazságot nem is hallhatunk!
Isten azt mondja, hogy szeretlek! Mi emberek arra vágyakozunk nap mint nap, hogy valaki mondja nekünk: szeretlek!

Különösen akkor áhítozunk ezután, amikor tudjuk azt, hogy nem mindig vagyunk szeretetreméltók! Ha valaki ilyenkor azt mondja, hogy szeretlek, akkor az ember olyan boldog lesz, hogy madarat lehet vele fogatni!

Istennek ez a módszere, ez a pedagógiája! Isten a legjobb tanító!

Jó, ha szüleitek is tanulnak a jó Istentől, meg mindazok, akik felelősek a gyerekekért, felelősek a világért! Tehát ma azt ünnepeljük, hogy a jó Isten szeretetébe fogadott benneteket!

Isten szeretete határtalan, mindenki elfér benne és mindenkit szólítgat!
Isten mindenkit bíztat és bátorít arra, hogy ebben a szeretetkapcsolatban az ember megváltozzon, átalakuljon!

Az ember meghallja azt, amit Jézus így mondott: Úgy szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket! Ilyen egyszerű az emberi élet!

Mi a szeretetünk akadálya?
Csak az a baj, hogy ezt nem olyan egyszerű elsajátítani, mert van egy nagy akadálya a mi szeretetünk áradásának! Önzők vagyunk! Az önzésünket kell legyőzni! Ha ez sikerül és valahányszor sikerül, akkor valakinek az arca felderül, mert örömet szerzünk azzal, hogy szeretjük! Ezen a mai napon, az első szentáldozásotok napján Jézus lelki táplálékot ad nektek!

A szentáldozás, ez a lelki táplálék arra szolgál, hogy le tudjátok győzni az önzéseteket és áradjon a szeretetetek! Akkor boldogok lesztek!

Higgyétek el, csak az lehet boldog, aki tud szeretni! Aki nem tud szeretni, az elég önmagának. Nagyon szegény élete van annak, aki úgy gondolja, hogy ő elég önmagának! Most elkezdődött egy új szakasza az életeteknek!

Nevedben a sorsod
Van egy latin mondás: Nomen est omen! Nevedben a sorsod! Most nézzük meg a ti sorsotokat. Mariska, te Mária vagy. Mária mit mondott az angyalnak? Legyen nekem a Te Igéd szerint! Íme az Úr szolgáló leánya! Mariska, ez a sorsod! Az Úr szolgáló leánya! Szolgálni az életben az embereket és örömet szerezni nekik. Ez elég és boldog leszel!

Péter jelentése kőszikla. Jézus háromszor kérdezte Szent Pétertől: Szeretsz-e Engem jobban, mint a többiek? Szent Péter azt mondta: Uram, te tudod, hogy szeretlek! Péter ez a te sorsod! Tanuld meg Szent Pétertől, hogy a szeretet az ember útja! Elég, hidd el!

Viktor név jelentése vízöntő és győző, győztes. Úgy áradjon a te győzelmed, ahogy a víz tud áradni! Úgy áradjon a te szereteted, mint ahogy a víz tud áradni! Ez a te sorsod, hogy győzzél önmagad felett és ez által áradjon a te szereteted mások felé!

Ilyen egyszerű az élet! Örülök, hogy együtt vagyunk! Kérem a felnőtteket, hogy bíztassák és bátorítsák ezeket a kicsinyeket, meg minden kicsit, hogy valóban olyan életet éljenek, amely jobb, mint a mi mostani felnőtt életünk. Ha Jézustól tanulnak, ha odafigyelnek és a szerint élnek, akkor jobb lesz az ő életük, mint a miénk!

Reménykedjünk abban, hogy a világ élete is jobb lesz!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
A Mi Atyánk a mi családi imánk. Ilyenkor mindig valami nagyon fontos gondolatot szeretnék megfogalmazni. Gyerekek, a ti lelketekre kötöm, de mindenkinek mondom, aki itt van, hogy nincs az embernek két élete, egy a templomon belül, egy a templomon kívül.

Imádkozzunk azért, hogy itt bent a templomban és kint is ugyanazok az igazságok vezessék gondolatainkat, szavainkat, tetteinket! Ne legyen különbség ebben a két hely között!

Tegnap nagy ünnepet ültünk Grazban az Irgalmas Rendi Kórház 4oo éves évfordulója alkalmából. Míg mi a templomban imádkoztunk, - hatalmas tömeggel, - csak azt hallottunk, hogy rohangálnak a mentők. Utána tudtuk meg, hogy valaki autóval belerohant a sétáló utcán járó emberek közé. Egy hét éves kicsi gyerek halt meg, két felnőtt és sokan súlyosan sérültek. Mi bent imádkoztunk, ő meg kint gyilkolt. Vagy egy életünk van bent a templomban és kint is, vagy nagy baj van! Kérjük a jó Istent elsősorban Mariska, Péter, Viktor a ti számotokra, hogy értsétek ezt az életegységet!
Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Mariska, Péter, Viktor! Rátok bízzuk a szeretetet! Jézus ezzel a programmal érkezett a világba és ti most bekacsolódtatok ebbe! Ez nagyon izgalmas kaland! Az ember megváltoztatható, ennek csak egy feltétele van, hogy kapjon szeretetet! Megváltoztatható a világ, ha olyan emberek élnek a világban, akik tudnak szeretni!

A gyerekek kapnak egy-egy gyertyát. Amikor rátok bízzuk ezt a titkot és ezt a programot, akkor ez az égő gyertya emlékeztessen erre a mai napra. Ez az Irgalmas Rendet hirdető gyertya. Az irgalom azt jelenti, hogy megvédjük egymást! Néha önmagától is meg kell védeni egy embert! Gondoljatok ezekre sokszor. Jó lenne, ha mostantól odahaza is valamit megsejtenének abból a szüleitek, testvéreitek, osztálytársaitok, hogy ti mások lettetek, jobbak, többre képesek! Fegyelmezitek magatokat, akkor összeszedettebbek is lesztek!

A legfontosabb az, hogy legyetek jók egymáshoz!

+ Á L D Á S +
 

---

Évközi 11. vasárnap

2015.06.14.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Fontos az optimizmus minden szempontból! Kicsit mindig szomorú vagyok, mert ilyen kevesen vagyunk. Az ember ugyanakkor mindenből meríthet valami bátorítást, megerősítést. Amikor elmegyek máshova, ahol nagyon sokan várnak és várják azt az Igét, amit hirdetek, akkor mindig lelkiismeret furdalásom van, hogy Önöket itt hagyom. Az a tapasztalat viszont, hogy kevesen vagyunk, kicsit fel is menti a lelkiismeretemet.

Európában a mindennapok kifejezik kereszténységünk helyzetét!
Mintha távol kerülnénk egymástól, mintha elfogynának azok az utak, amelyek egymáshoz vezetnek bennünket! Lehet, hogy ezek egy másik világ üzenetét hordozzák!

A mai vasárnap ezt a kérdést teszi föl, az evangélium, a Biblia is mintha ezzel kapcsolatosan akarna eligazítást adni nekünk. Majd nagyon figyeljünk!
Ezt a szentmisét ajánljuk fel Juditért és Kálmánért. Lehet, hogy a Nyéki házaspárról van szó, de nem látom őket. Lelkemben rájuk gondolok, ha másokról van szó, akkor azoké lesz a kegyelmi bővelkedés! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
A mai kor emberének nem egyszerű elmondani az üzenetet, az Ige mondanivalóját megértetni. Azt hallottuk, Jézus példabeszédeket mondott az embereknek, hogy megértsék az üzenet lényegét. Az akkori emberek számára a példabeszédek kifejezők voltak. Ma viszont hiába mondunk példabeszédeket az embereknek, a modern ember nem érti azokat, amikkel annak idején Jézus megértette üzenetét, tanításának lényegét. Meghökkenve hallottam, hogy Székelyföldön a falvakban tanfolyamokat tartanak az embereknek, hogy megtanítsák őket a földművelésre. Itt tart a világ!

Elvetjük a magot a földbe
Az emberek mit értenek abból, hogy magot teszünk a földbe? A földet legföljebb annyiban látjuk, hogy a balkonon van egy cserép virág. Sok esetben azt sem tudjuk, hogy kell öntözni. Fogalmunk sincs a földről. Akkor hogyan értik meg az emberek ezt a titkot, - mondhatom így, - ezt a csodát! Jézus mindig a csodáról beszélt!

Egyetlen csoda van igazán és ez az élet! Jézus azt akarta megértetni velünk, emberekkel, hogy mekkora csoda az, hogy megszületünk! Mekkora csoda az, hogy élünk! Milyen fontos lenne, hogy fölnőjünk ehhez a csodához! Ha valamiképpen ez határozná meg az egész életünket! Mi a csodát értelmezni akarjuk! Mi a csodát boncolgatjuk! Nem kell, a csodát nem lehet megérteni! Ahogy a hitet sem lehet megérteni! Ez egy másik világból hoz üzenetet! Rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a kérdésekkel! Mit is jelent ez? A napokban sok-sok meglepetésben, szeretetben, kedvességben volt részem az emberek részéről. Idézetként kezembe adták az alábbi gondolatot, amit valamikor mondtam:

A hit gyermeki! Az igazán hívő ember az a valaki, aki gyermeki hittel hisz abban, hogy az evangélium át tudja alakítani az életünket, át tudja alakítani a világot!

Erre nincs magyarázat! A hit gyermeki! A csodából, az élet csodájából csak a gyermeki hit felől lehet valamit megsejteni!

Szemünk előtt bontakozik ki az élet, Isten csodája
Szemünk előtt bontakozik ki az, amit igazából nem értünk! Az élet programja valósul meg szemünk láttára! Ide hoztam egy szem cseresznyét és egy kis sárgabarackot. A napokban, amikor kóstolgattam ezt a csodálatos gyümölcsöt, azon gondolkodtam, hogy milyen bőre van ennek a cseresznyének, azon belül milyen a húsa.

Szemünk előtt bontakozik ki egy rendszerben az élet!
Isten csodája!

Van rá magyarázat? Van magyarázat arra, amikor egy fiatalasszony rádöbben arra, hogy élet született benne? Tőle függetlenül bontakozik ez az élet benne. Azt hallottuk, hogy a magvető elveti a magot a földbe. Ennyit tud tenni a magvető. Előkészíti a földet, a magot beleteszi a földbe, aztán – ahogy a görög Szentírás mondja nagyon kifejezőn: automate – automatikusan zajlik az élete annak a magnak. Kicsírázik, föltör a föld felszíne fölé, szárba szökken, gyümölcsöt hoz.

Az embertől teljesen független mindaz, ami történik azt követően, hogy a magot beleteszik a földbe! Elgondolkodtató!

A gondolat legvége, hogy amikor az ember a magot elveti, akkor az ő tevékenysége befejeződik! A mag jövőjét illetően az ember passzívvá válik! De hatalmas aktivitás van az emberben, amire ma már nem is gondolunk! Szinte kihullott a gondolatvilágunkból is az a fogalom, a várakozás, a remény, a bizalom!

Attól fogva, hogy az ember a magot a földbe tette, egyetlen lehetősége van, a remény!

Remény abban, hogy az a mag kicsírázik, szárba szökken és harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hoz. Mindegy, termést hoz! Új élet támad belőle!

Úgy van Isten országával, mint a maggal a földben
Valójában Jézus, amikor ezt a példabeszédet elmondta hallgatóinak, akkor az Isten országát akarta velük megértetni. Azt hallottuk, így mondta: Úgy van Isten országával, mint amikor az ember magot vet a földbe!

Hallottuk, van aktív magatartása az embernek! Előkészíteni mindent a mag számára, a magot beleültetni a földbe. Utána csak reménykedhet! Ha meg akarjuk érteni, hogy Isten hogy gondolkodik rólunk emberekről, hogy gondol Isten arra, hogy mi Isten országába tartozó emberek legyünk, akkor erről a reménykedésről nem szabad megfeledkezni! Jézus azt akarja mondani, az embernek az a lehetősége van, hogy a magot befogadja!

Jézus a magvető!
Nyissuk ki a lelkünket, az életünket, hogy befogadjuk a magot, az Igét!
Aztán a mag jövője valójában Isten kezében van!

Bármilyen furcsa, hogy ezt hangsúlyozom, mert mi emberek állandóan az aktivitásunkat hangoztatjuk. Állandóan azzal foglalkozunk, hogy mi mindent kell tenni az embernek azért, hogy az Isten akarata, Isten gondolatai, Isten tervei középpontba kerüljenek. Igen, de valójában az, hogy mi lesz ennek a magnak a sorsa bennünk, az nem a mi kezünkben van!

Mi igyekezhetünk. Az a nagy lehetőségünk van, hogy őszintén, az új élet reményével fogadjuk be az Igét!

Abban hinni kell, hogy a mag nem vész el!
Abban hinni kell, hogy az az Ige,
amit befogadtunk őszintén az új élet reményével,
azért az életért, az ember életéért
és egyáltalán az új életért Isten a felelős!

Isten kezében van az életünk!

Ahogy annak a magnak a sorsa is, ami majd a gyümölcsöt meghozza, nem az ember kezében, hanem az Isten kezében van! Ez a titok! Kereszténységünkkel kapcsolatosan azért van annyi bajunk, mert mindent érteni akarunk, mindent magyarázni akarunk! Mintha megfeledkeznénk arról, hogy az Isten kezében vagyunk!

Életünk jövője Isten kezében van! Nekünk az a lehetőségünk van, hogy gondolatainkat, terveinket, programjainkat, céljainkat igazítsuk Isten akaratához!
Aztán, hogy ebből mi lesz, mennyi lesz…?

Mekkora vigasztalás ez a szülőknek, ha ezt komolyan gondolják!
Mekkora vigasztalás mindegyikünknek, mert mindegyikünk élete megújulhat!
Ez csak az Isten felől lehetséges, az e világi programok felől nem!

Társadalmi kérdések, amikből kimarad az Isten!
Annyit hallunk manapság a társadalmi kérdésekről, a világ sorsáról, a világ jövőjéről. Azt mondják, hogy a társadalom dinamikája a verseny által meghatározó. Igen, valóban, különösen a kapitalista világban, e mellet tettük le a voksot. Csakhogy a versenyző ember stresszes állapotba kerülhet. Ez a válasz? Versenyezzünk, aztán stressz helyzetbe kerülhetünk? A világ belehajszol bennünket, ha versenyzünk és győzünk, akkor megoldódott az életünk. Ez azt is jelenti, hogy azt a különbséget elkenik, ami a jólét, meg jóllét között van. A jólét a gondtalan anyagi helyzet. Pedig fontos lenne inkább a stresszes helyzetbe került embernek megmenteni az életét. Ez a jóllét, az ember jó közérzete. Azt is ajánlják, hogy anyagi javakat halmozzunk fel. Zsákutca! Semmi köze nincs így életünkhöz az Istennek. Mintha úgy gondolnánk, hogy kezünkben van az életünk, a sorsunk. E világi szabályok, törvények szerint megoldhatjuk az életünk problémáit.

Ki marad az Isten!

Az élet csoda! A csodára csak Isten a magyarázat! A hit felől élni, ez az Isten országa! Az ember a hit felől él, ez azt jelenti, hogy Isten kezébe helyezzük az életünket! Nem biztos, hogy mindig jót teszünk, nem biztos, hogy ennek mindig megfelelünk, de abban a szent meggyőződésben élünk, hogy a problémák megoldása Istennél van! A világ is erre vágyakozik! Mindenki arról beszél, amik az isteni kategóriákba tartoznak, értsük meg egymást, legyünk szolidárisak, fogadjuk el egymást, tartozzunk össze, ne maradjon senki magányos, ne maradjon senki egyedül. Egyfolytában ezeket emlegetik, közben kimarad az Isten! A világ közben ugyanezen problémákkal küszködő embernek a versenyt ajánlgatja, azt, hogy a javak felhalmozásával megoldhatjuk a problémáinkat.

A mai vasárnap az élet csodájáról beszél! Szemünk előtt zajlik ez a csoda! Nincs rá magyarázat! Nincs magyarázat a megtermett gyümölcsre! Az ember sok mindent tesz ennek érdekében, de nem az ember kezében van a termés jövője! Jézus azt mondja: Isten országában úgy van, mint amikor az ember magot vet a földbe!

Jézussal elérkezett az Isten országa!
Úgy van ez, hogy Jézus belerejti a befogadó emberi szívekbe az üzenetet!

Nekünk természetesen meg kell ismerni ennek a tanításnak a dinamikáját! Meg kell értenünk a szeretet összefüggéseit! Aztán rábízzuk életünket az Istenre! Sok-sok gondunk boncolgatásának közepette erre többet kellene gondolnunk! Modern világunk igazi problémája az, hogy magunk akarjuk e világi szempontok alapján a csodát megérteni! A csoda az Isten! Isten csak a hit oldaláról közelíthető meg! A hit pedig mindig gyermeki! A gyermeki hitünkből ne nőjünk ki! Nincs ilyen hit, meg olyan hit!

Egy hit van, Istenhez tartozunk és kezében van a sorsunk!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Gondoljunk arra, hogy Istennek legfontosabb a mi életünk, a mi ügyünk! Sorsunk, jövőnk Isten kezében van! Számunkra ijesztő az a körülmény, azok a történések, amik ma körülvesznek bennünket! De ne felejtsük el, hogy Isten kezéből kikívánkoztunk! Úgy gondoltuk, hogy Isten nélkül meg tudjuk oldani az életünket, valószínű, hogy ez a civilizált kereszténység legnagyobb problémája!

Lesz-e kereszténység Európában olyan meghatározóan, mint hosszú időn keresztül? Nem valószínű. De a kereszténység nem függ Európától! Kereszténység lesz, csak lehet, hogy másutt lesznek a súlypontok! Mi egyet tehetünk, hogy visszakéredzkedünk az Isten tenyerébe! Akkor talán közelebb kerülünk egymáshoz és ez a stresszes világ nem öl meg bennünket, hanem egymás számára gyógyítók leszünk! Mi Atyánk…
 

---

Pünkösdvasárnap

2015.05.24.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! Könnyen találunk helyet itt a kápolnában. Jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne helyet találni Isten országában is! Többen mondják, hogy nagyon nehéz itt a kápolna közelében parkolóhelyet találni. A keresztény közösségben helyet találni néha még nagyobb erőfeszítést kíván tőlünk. A mai ünnep arról szól, hogy mindenki megtalálhatja helyét Isten országában, az Egyházban a keresztények közösségében, ha akarja! Ennek is feltételei vannak, Istenre és egymásra figyelni kell és akkor mindez lehetséges!

A liturgiát vezető pap az Atya szeretetére, a Fiú kegyelmére és a Lélek egyesítő erejére figyelmezteti az embereket! Az elmúlt vasárnapokon beszéltünk arról, hogy

Isten szeretetébe von be bennünket, beavat az ő szeretetvilágába!
A Fiú, Istennek ezt a szeretetét kézzelfoghatóvá teszi!
A Lélek egybeölel bennünket, ha engedjük!

Mindegyikünk vágyakozik szeretetközösségre, a szeretet jeleire és arra, hogy a másik ember befogadja szeretetébe! Az élet ilyen egyszerű! A mai ünnep, pünkösd ezt az igazságot hirdeti!
Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Majd eljön a Szentlélek és megújul a Föld színe!

Kedves Testvérek!
A feltámadás utáni idő, a húsvét utáni idő a Föld megújulásának, a Föld új életre támadásának időszaka! Most ezt az időszakot éljük! Karácsony időszakában azt hallottuk, hogy Isten szeretetből teremtett mindent, szeret bennünket, ezért adta a teremtett világot és teremtett minket is. Húsvét időszakában arról hallottunk, az idei évben különösképpen is sokat hangsúlyoztam: mit jelent az, hogy Isten bevon bennünket szeretetébe! Az egész kereszténységből mindenek előtt ezt kellene megérteni, mert ez a kereszténység lényege!

Beletartozunk az Isten szeretetébe!

Isten azt akarja, hogy mi is egymással így tartozzunk össze! Egymás szeretetében helyünk legyen! Ebből életünk támadjon!

A mai ünnep, pünkösd arról szól, hogy ez a titok működni kezd! Nem csupán Isten szeretetébe tartozunk bele,  nem csupán egymással élünk szeretetben, békében, – jó esetben -
hanem ezt továbbadjuk! A világ megújulásának ez az útja! Nincs más út!

Jézus, amikor búcsúzik az apostoloktól, azt mondja: jobb nektek, hogy én elmegyek!

Hogy gondolhattak volna ilyet az apostolok! Hogy gondolhattak volna ilyet az emberek, akik Jézust látták, hallották, tanítását ismerték! Hogy gondolhattak volna ilyet!

És, és mégis ez az igazság!
Jobb nem látni Jézust, jobb nem hallani Jézust, mint Isten Lelkét befogadni az életünkbe
és úgy élni, mint az Isten fiai! Akik befogadták Isten Lelkét, azok az Isten fiai!
Ez az a jobb!

Más az, hogy Jézus a mester, Jézus a nagy tanító, Jézus a nagy példakép! Micsoda minőségi különbség, mekkora lépés a mi emberi életünkben, egész emberi történelmünkben, hogy bennünk működik az az isteni Lélek, akit Jézusban is megcsodáltunk! Ezt az első hallásra talán hihetetlennek tűnő jézusi igazságot próbáljuk a magunk javára fordítani!

Az örmény pátriárka gondolatai a Szent István-bazilikában
Tegnap a Szent István-bazilikában az örmény pátriárka nagy ajándék volt mindenkinek, akik ott voltak, valamit megsejtettek kelet misztériumából. Egyet ne felejtsünk el mi Budapesten, Magyarországon, nyugaton, hogy az első nép, amely kereszténynek volt mondható, azok örmények voltak. Erre kevésszer gondolunk. Ma, azok az ijesztően rossz hírek, amiket hallunk, éppen azt az örökséget pusztítják, amelyet az örmények jelenítettek meg és a többi keleti keresztény Irakban, Iránban, Szíriában, az asszír, Babilon világban.

A pátriárka idézte az örmények XX. századi iszonyú tragédiáját. De sokkal fontosabb volt az a felszabadító üzenet, amit hallottunk tőle pünkösddel kapcsolatosan. Két nagyon lényeges igazság köré vonta gondolatait. Az egyik igazság pünkösd új világa Babilonnal szemben. A másik igazság ma különösképpen is izgalmas, hogy az a világ, amely akkor elkezdődött, az a nyitott kapuk világa! Egy-két gondolatot visszaidézek a pátriárka üzenetéből.

Pünkösd válasz arra a világra, amit sajnos az az ember teremtett, aki szembe helyezkedett az Istennel és ez által megromlott kapcsolata a másik emberrel! Az ember kivonta magát az Istennel való kapcsolatából és azon nyomban elkezdődött az egymással való kapcsolatunknak is tragikus világa. Babilon miről szól? Babilon arról szól, hogy az ember belesüppedt az önzésébe és abban a pillanatban - amint az ember csak a maga világába zárkózik - megszűnik minden kapcsolata! Ez az önző világ az, amit az Isten meg akar szüntetni! Ezért a megváltás, ezért pünkösd!

A pátriárka is hangsúlyozta, hogy új világ támadt! Az önző világ megszűnt! Aki akarja, az Isten szándéka szerinti életet élhet újból! Ez az az élet, amire mindannyian vágyakozunk, ami ha hiányzik, szenvedünk! Az önző ember csak magával foglalkozik! Az önző embert senki és semmi nem érdekli, következésképpen ebből egy idegen világ támad!

Pünkösd a megújult világ, ami azt jelenti, hogy az ember kinyílik. Az ember rádöbben arra, amit Jézus mond: „Szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket!” Nagyon jól tudjuk, hogy a szeretet útja azt jelenti, hogy az ember rálép az áldozatok útjára! Áldozatok nélkül nem lehet összetartozni Istennel! Nem lehet úgy Istenhez tartozni, hogy nem imádkozunk, nem veszünk részt a liturgiában, a keresztény közösség életében! Hányszor hallunk ilyet, hogy én hívő vagyok, én keresztény vagyok, de nem imádkozik, templomba nem jön. Úgy gondolja, abban a hitben él, hogy ő ennek ellenére mindenkinél jobb is. Lehetnek jó cselekedetei, de nem ez a döntő!

A döntő az Istennel és egymással való összetartozás, ami csak áldozatos lélekkel lehetséges! Áldozatok nélkül nincsenek kapcsolatok! Hányszor hall az ember ilyeneket, hogy úgy elromlott a mi közös életünk, hogy jobb abbahagyni az egészet. Különösen válások esetében hallja az ember azt, hogy már sokkal, de sokkal jobb, ha ezt nem folytatjuk tovább. Nem ez a megoldás! Mi lenne, ha azon gondolkodnánk, hogy rendbe tegyük, helyre hozzuk, megújuljunk! Ez a megoldás! Pünkösd világa ezt a megoldást nyújtja! Helyre hozni kapcsolatainkat. Istennel, egymással! A világ erre vágyakozik, ezt siratja! Ezt hiányolja a világ, hogy nincs közünk egymáshoz!

A pátriárka másik gondolata arról szólt, hogy az Egyház kapuja nyitott!
Milyen döbbenetes, ha a 2000 éves történetet nézzük, voltak olyan próbálkozások, hogy ezt a kaput csukjuk be. Voltak olyan programok kívülről, hogy ezt a kaput csukjuk be. Akik bent vannak, azoknak jó, majd csak kihalnak, de ne jöjjön be kívülről senki. Pedig a Föld megújulásának ez a lehetősége: a kapu nyitva! Aki meg akar újulni, jöjjön be! Az emberek ilyen kifogásokkal élnek, hogy ti sem vagytok jobbak itt a falakon belül. Lehet, hogy nem vagyunk jobbak, de mégis a mi életünk mozgatója, hogy mindig érvényes értékekhez igazodunk! Azért, mert ez nem sikerül mindig, nem jelenti azt, hogy lemondunk arról, - mit jelent az, - hogy összeadjuk az erőinket, mert egységben az erő!

Akik a kapukat be akarják csukni, azok megosztani akarnak. Azok attól tartanak, hogy összeadják az erőiket. Gondoljunk csak a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, ahol sok százezer ember összejön. Nem biztos, hogy azok is nap mint nap imádkoznak, meg minden vasárnap templomba mennek. Bár így történne! De azért ez a jelenség nagyon nagy igazságot fejez ki. Ez nagyon fontos!

A megújulás útja a nyitott kapu! Be lehet jönni! Meg lehet ismerni az Istent! Meg lehet ismerni egymást! Lehet kérni a Lélek támogatását, aki majd megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent, ahogy Jézus mondja!

Tehát a Lélek tanít és eszünkbe juttatja az igazságokat! Tanít! A tanító a tanítványok eszére hivatkozik. Azért tanít, hogy minél többet megismertessen azzal a fiatallal. Mennyivel másképp tanít az édesanya. Az édesanya a gyereke szívére hat, arra gondol, hogy mit kellene elrejteni a gyerek szívében. A Szentlélek így tanít!

A Szentlélek nem tanítómester, a Szentlélek anya, úgy tanít bennünket, mint az édesanyánk, a szívünkre írja az igazságait, nem az eszünkre, nem az agyunkba, nem kőre, a szívünkre!

A Szentlélek eszetekbe juttat mindent!
Ismerős ez a gondolat, hogy hoppá, megvan! Eszembe jutott, igen! Mindig olyanról van szó, nagyon fontos, de valahogy kiesett az emlékezetünkből. Hoppá, megvan és akkor már lehet ehhez újra igazodni. Jézus pont ezt mondta, amit mondtam nektek, amit tanítottam nektek, az én példámat majd a Lélek megvilágosítja nektek! Rádöbbentek arra, hogy ez valóban az élet útja! Nincs más!

Pünkösd ünnepén ezekkel a kérdésekkel kell az embernek foglalkozni. Megújul a világ, megújul a Föld, ha ezekkel az értékekkel szembesülünk. Egyet ne felejtsünk el, a szavak természete az, hogy elhangzanak és eltűnnek. Esetleg valami megmarad bennünk.

De az adományok, a karizmák, a talentumok azok léteznek, azok vannak! Ha vannak, akkor nap mint nap hatnak! Ez rendkívül fontos!

Víz, szél, tűz, a Lélekkel kapcsolatos hasonlatok
Egy-két szó, azokról a képekről, amit a Lélekkel kapcsolatosan hallunk. Víz, szél, tűz! Ezek is mind-mind arról szólnak, hogy sajátos az adományok, adottságok hatása.
Víz. Micsoda megnyugtató hallgatni, akár becsukott szemmel a forrás csobogását. Így hat! Szél. Micsoda csoda, amikor az ember nagy szélben, zivatarban látja, hogy a szél belefúr a fák lombkoronájába és mozgat mindent! Honnan jön, hová megy, ki tudja, de mozgás tapasztalható!
Tűz. Több a tűz annál, mint az, hogy meg lehet melegedni nála. Több a tűz annál, mint az, hogy lehet ételt főzni rajta. A tűz lángjainak játékát nézni egy cserkésztáborban, ülni a tűz körül és csak nézni a lángok játékát. Mi minden mozdul az emberben!

Pünkösd ünnepén azért imádkozzunk, hogy mi valóban a pünkösdi Egyház tagjai legyünk! Annak az Egyháznak tagjai legyünk, amely Egyházban a megváltottság jelen van!

A megváltottság elsősorban az áldozatosságunkban mutatkozik meg
és abban, hogy kinyitjuk kapuinkat mindenkinek,
de legfőképpen a szívünk kapuját!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Ebben az imádságban mindig valami központi gondolat mozgatja szívünket! Küldetésünk háttere az, hogy Jézus békéjében élünk! Jézus békéjében egyetlen feltételt kell tudatosítani, békességben kell lenni önmagunkkal! Aki nincs önmagával békében, az nem ismeri önmagát! Az ilyen ember nem tud békességben élni a másik emberrel sem! Kérjük Isten kegyelmét, hogy ez az ajándék, Jézus békéje betöltsön bennünket!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Most különös vágyakozással fogadjuk az áldást! Kérjük Istent, hogy valóban tudjuk kitárni a kapuinkat, a szívünket! Úgy menjünk el erről a szentmiséről, hogy vigyük el az Isten nagylelkűségét, szerető jóságát az emberekhez! Küldjünk isteni áldást Gazsinak is, aki sajnos megbetegedett. Ezért nem tudott most itt lenni és árván maradtak az énekes fiatalok. Gazsinak üzenjük, gyógyuljon meg!
+ Á L D Á S +
 

---

Húsvét 7. vasárnapja

2015.05.17.

Szentmise bevezetése

A hazavivő út a legszebb út!

Isten hozta a Testvéreket!
Ezt idős emigránsok állapították meg, akik amikor életük végéhez érkeznek, akkor hazavágyakoznak! A mai ünnep üzenete:

Jézus hazatér! Óvatosan tesszük ezt a kijelentést, hogy Jézusnak mindig mennyei honvágya volt! A kérdés az: nekünk van-e valamilyen vágyódásunk, hogy megérkezzünk Istenhez?

Jézus, aki visszatér az Atyához, azt mondja nekünk, hogy ez a mi utunk is! Vizsgálódjunk!

Szentbeszéd

Jézus úgy ment el, hogy itt maradt! Ez nagyon fontos!

Kedves Testvérek!
Nagyon fontos ezt az üzenetet értelmezni. Akik megölték, elirtották Jézust, azok úgy gondolták, hogy Jézus útja véget ért és az igazság, amit Jézus tanított, - hogy az igazság maga az Isten – az már nem létezik. Hiszen az emberek Isten nélkül élnek. Fontos, hogy megsejtsünk valamit abból az igazságból, hogy Jézus elment, de itt maradt! Ma az a gondolkodás, hogy Jézus nem az út, Jézus nem az igazság, Jézus nem az élet. Az ember útja emberi út. Az igazság az ember igazsága. Az élet az, amit mi emberek élünk. Ebben a modern világban úgy éljük az életünket, hogy abba Isten ne szóljon bele.
Rendkívül fontos ilyen helyzetben értelmezni a mai ünnep üzenetét!

Szent Ágoston értelmezése
Szent Ágoston segíthet nekünk, akinek értelmezése a következő:

Jézus úgy jött el hozzánk, hogy közben nem hagyta el az Atyát!
Jézus úgy megy el tőlünk az Atyához, hogy minket nem hagy magunkra!

Jézus azért jött, hogy ebbe a teremtett világba elhozza az Atya teljességét!
Az Atya teljessége nem más, mint az Isten szeretete!
Jézus azért jött el a mi világunkba, hogy betöltse Isten szeretetével! Mi keresztények beavatottak vagyunk, ami azt jelenti, hogy befogad bennünket az Isten szeretete! Helyünk van Isten szeretetében! Olyanok vagyunk, akiket Isten szeret! Ez az igazolás! Jézus visszamegy az Atyához, aki a szeretet teljessége! Ezt a teremtett világot - amelyet Jézus megszentelt jelenlétével, - Jézus hazaviszi az Isten szeretetének teljességébe!

Nem egyszerű Ágoston gondolkodásának nyomába szegődni, de nagyon fontos! Különben mi, a III. évezredben élő emberek elkezdünk talán mosolyogni azon, amit ma hallottunk a szentolvasmányban, az evangéliumban. Ha Ágoston püspök értelmezését tudatosítjuk magunkban, akkor talán ezek a leírások is kézzelfoghatók lesznek számunkra!

Az ókori ember világképe
A világmindenség közepe a Föld, a Föld fölött ránk borul az égboltozat és az égboltozat fölött van az Isten! Az akkori emberek úgy gondolkodtak, hogy az ember Istenhez fölemelkedik. Isten az, aki mindenek fölött van, aki mindent kezében tart, mindent szemmel tart, mert övé a mindenség! Az ókori ember vágya az volt: fölemelkedni Istenhez!

Prohászka püspök úr gondolata
A püspök úr azt mondja: bármennyire szeretjük ezt a Földet, azért a mi életünket a fölemelkedés kell, hogy meghatározza! Az Istenhez vágyakozás kell, hogy meghatározza az életünket! Olyanok legyünk, mint a pacsirta, aki a csodálatosan szép virágzó mezőről fölemelkedik azért, hogy trillázzon és hálaéneket énekeljen! Igen, mi ehhez a Földhöz tartozunk, szeretjük, szép, de ha emberek akarunk maradni, akkor nem süppedhetünk bele!

Az embernek föl kell röppenni, föl kell emelkedni, Isten felé kell fordítani a tekintetét!

Az ókori és a zsidó gondolkodás
Nem mondták ki az Isten nevét. Isten neve szent! Ezért a zsidó ember nem azt mondta, hogy Isten országa, hanem azt mondta, hogy mennyország. Nem azt mondta, hogy az Isten, hanem a mennyek Ura, égi hatalmasságok Nagysága. Amikor ez a gondolkodás megfogalmazza a maga igazságát, akkor azt mondja, hogy Jézus fölemelkedett a mennybe!

Jézus hazaviszi a világot
A mennyek országa az Isten országa! Jézus fölemelkedik az Atyához, hiszen összetartoztak, akkor is összetartoztak, amikor Jézus közénk jött! Hozzánk jött, de az Atyával egységben volt! Hozzánk jött, de itt is az Atya akarata határozta meg a velünk való kapcsolatát is! Az akkori világ gondolkodása úgy írta le, hogy szemük láttára fölemelkedik. A lényeg az, hogy fölemelkedik ahhoz, Aki mindenek fölött van, aki Jézus Atyja, akivel mindig összetartozott!

Jézus életének beteljesedése, hogy ezt a teremtett világot - amit Jézus munkálkodása nyomán áthatott az Isten szeretete -, Jézus hazaviszi, mert ennek a világnak az útja Istenhez kell, hogy vezessen!

A világ útja Istenhez vezet
Ez nekünk nagyon lényeges üzenet! Mi, akik azt gondoljuk, hogy utjainknak vége lesz. A mai ünnep azt tanítja, hogy útjaink Istenhez vezetnek! Isten pedig örök! Ez titok! Lehet ezen tépelődni, lehet ezen gondolkodni, de ez az ünnep erről szól! Az embernek azt a vágyát fejezi ki, hogy az ember számára Isten a minden! Ez általános emberi gondolkodás!
A bibliai példabeszédek közül kettő olyan, ami a következő, minden emberre jellemző igazságot mondja ki. A mennyek országa olyan, vagyis az Isten országa olyan, - szigoríthatom a fogalmazást - Isten olyan, hogy az ember, ha rátalál, akkor ezért az Istenért mindent odaad! Ez akkora öröm, hogy mindent megér!

A két példabeszéd azért fontos, mert a legegyszerűbb embernek is az a vágya, meg a legnagyobb embernek is az a vágya, hogy Istenre találjon!

Ez akkor is így van, ha az ember ezt a vágyát ma igyekszik elnyomni,de a szívünk mélyén ott van! Az élet kérdéseire keressük a válaszokat! A válaszok ezekben a vágyainkban fejeződnek ki!

A szegény ember túrja a földet. Amikor egy kincset talál a földben, akkor örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, hogy megvehesse azt a földet. Hiszen azé a kincs, akié a föld!
A gazdag emberről szóló példabeszéd. A kereskedő, - ma így mondanák, hogy a bankár - amikor egy drágagyöngyöt talál, akkor megy, eladja mindenét, amije van, hogy megvegye azt a drágagyöngyöt. Mindent odaad, de mi ez a minden ahhoz képest, amit kap!

A minden semmi ahhoz képest, amit az ember kap! Az Istennel való kapcsolatot kapja!
Azt a kapcsolatot, amelyben az ember kérdései megoldódnak, amely kapcsolatban az ember mindennapjai eligazodásában segítséget kap!

Jézus elmegy, de itt marad
Sajátos. Jézus elbúcsúzik az apostoloktól, de azt mondja, ti menjetek el és tegyetek tanítványommá minden népet! Az apostolok ezt elfogadják és elindulnak!

Ez az egyetlen feladat, amit Isten mindegyikünkre bíz!
Menjünk el és prédikáljunk!

Nem úgy, ahogy a szentmisén a pap előáll és igyekszik kifejteni az Írások értelmét és üzenetét. Az is prédikálás, amikor ketten, hárman összegyűlnek az Én nevemben! Az is prédikálás, amikor valakivel jót tesz az ember! Az is prédikálás, amikor az ápoló gondozza és gyógyítja a beteget! Az is prédikálás, amikor az ember imádkozik a másik emberért!

Az apostolok elvállalják ezt a feladatot! Úgy vállalják el, hogy mindazt, amit tesznek, Isten nevében teszik! Semmi sem az övék, mindent odaadtak az Istenért! Ezért az ő összes adományuk karizma, talentum! Nem a saját javuk, hanem az emberek kincse! Az embereknek kell ezeket szétosztani!

Sajátos ez, elmegy, de itt marad!
Itt marad a mi egymásra találásainkban!
Itt marad, amikor mi igazán egymással egységre jutunk!
Itt marad, amikor amit egynek tesztek, Nekem teszitek!
Itt marad ezekben a cselekedetekben!
Itt marad, amikor nem magunknak élünk, hanem egymást szolgáljuk!
Jézus ezekben a cselekedetekben itt van közöttünk!
Sajátos, újfajta jelenlét! Meg is ígéri az apostoloknak:
a világ végéig veletek maradok! Jézus a háttér!

Sajátos üzenete van ennek az ünnepnek! Jézus elmegy, de műve folytatódik bennünk és általunk! Nagyon lényeges, hogy az ember ezt megértse, ne azokon a több ezer évvel ezelőtt leírtakon botránkozzon, vagy akár mosolyogjon. Ők tudták, hogy miről van szó, mit akartak kifejezni! Nekünk komolyan kell gondolni a mai ünnep tanítására! Jézus nem hagyja el az Atyát, amikor velünk van! Jézus nem hagy el minket, amikor az Atyával van! Ezt az izgalmas igazságot kell valamiképpen magunkévá tenni, akkor Istenhez, meg egymáshoz tartozunk!

Csak nem szabad elfelejteni, hogy többet kell foglalkozni a fenti fényekkel! Ahogy Egerben. Gárdonyi dolgozószobájának van fönt egy ablaka, onnan kapja dolgozószobája a fényt. Azt mondják, hogy Gárdonyi azért írt sok olyan gyönyörű igazságot, mert onnan felülről kapta! A mi világunkat is így kell berendezni, hogy felülről kapjuk a fényt, hogy aztán olyan igazságokat ismerjünk meg, olyan igazságokat tudjunk megjeleníteni, amiket égi, mennyei, isteni igazságoknak mondunk!

Nagy küldetés ez! Menjetek el az egész világra és vigyétek ezt az üzenetet, ha azt akarjátok, hogy ez a világ Isten kezéből ki ne essen! Ha mi kezünkbe vesszük isteni küldetéssel ezt a világot, akkor az Isten hordozza! Velünk az Isten! Egy régi orosz imádságban van erről szó. Amikor a szegények megfogalmazzák imádságukban: Jézus miért mész el? Maradj itt velünk! Ki lesz, aki enni ad nekünk, amikor éhezünk? Ki lesz, aki megért bennünket, amikor gyengék leszünk? Ki lesz, aki ruhát ad nekünk, amikor lerongyolódunk? Akkor Jézus azt mondja az imádság szerint, hogy adok nektek kincset, amiből mindent meg tudtok oldani. Az imádság szerint János evangélista azt mondja Jézusnak: Uram, ne adj nekik kincset, elveszik tőlük a gazdagok. Add nekik a Nevedet! Elég lesz! Ez vigasztalást jelent, meg erőt!

Azt kívánom a Testvéreknek, hogy Jézus, aki most is velünk van, legyen vigasztalásunk, legyen erőnk!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Furcsa világban élünk. Idegennek tartanak bennünket. Úgy vélekednek rólunk, mint csodabogarakról. Ez a világ mindent megtesz azért, hogy a vasárnapot, ami az Úr napja, valamiképpen kitörölje az emberek életéből! Visszaemlékezem gyerekkoromra, minden kisdobos foglalkozás, úttörő foglalkozás és egyebek, mind vasárnap délelőtt voltak. Ma is így van. Minden fajta fogalakozás, különórák a gyerekeknek vasárnap délelőttre tett programok. Nem is biztos, hogy kifejezetten a vasárnap ellen történik, hanem egészen e világi gondolkodás, amelynek semmi köze nincs Jézus üzenetéhez! Közben a világ rohan a maga tragédiájába!

Ha Istennel járnánk, biztos, hogy minden másképpen lenne! Imádkozzunk azért, hogy a keresztények fölismerjék ebben a világban, hogy milyen fontos a küldetésük, ami csak akkor gyakorolható, ha van bennünk áldozatkészség! Valószínű, hogy leginkább ez hiányzik!

Mi is fertőzöttek vagyunk, mert nekünk nagyon fontos az egyéni érdekünk!
E fölé kell emelkedni, valahogy fölfelé! Imádkozzunk!

Mi Atyánk…
 

---

Húsvét 6. vasárnapja

2015.05.10.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Elnézést kérünk a kicsit késve történő kezdésért. Nem egyszerű ezt a sok kicsi gyereket egybekarolni, hogy rendezetten kezdhessük el ezt a szentmisét, amely egy egészen sajátos igazságot közvetít nekünk.

Az ember beavatott! Az ember bekerül Isten szeretetközösségébe!

Beavatottságunk a kereszteléssel kezdődik! Minden keresztelés erről szól! A mai szentmisén nagy öröm van szívünkben, mert keresztény közösségünk két kicsi gyermeket fogad be a keresztség szentsége által. A beavatás, a keresztség által Isten szeretetbirodalmába kerülünk, de azt is jelenti, hogy egy közösség tagja leszünk. Közösségünk ma örvendezhet, hiszen gyarapodni fog.

Mártit, Istvánt szeretném kérdezni, hogy hívjuk a kis fiatokat? Ambrus. Ambrus azt jelenti fönséges. Mondhatjuk, hogy fönséges az ember hivatása, hiszen az a küldetésünk, hogy azt a szeretetet, amit megismertünk, amivel Isten elénk áll, azt a szeretetet kell nekünk továbbadni egymásnak. Fenséges hivatás! Ambrus, szeretettel köszöntünk ebben a közösségben és elindítunk ezen a fenséges úton!

Eszter, Miklós, a ti gyermeketek neve? Kinga, Bernadett. Kinga azt jelenti: a rokonért küzdő. Sajnos olyan világban élünk, ahol a rokoni kapcsolatok meglazulnak. Hallatlan jelentősége van a rokoni összetartozásnak. Hordoz bennünket mindenek előtt a család közössége, a rokonság és a keresztények közössége!

Kingának, Bernadettnek azt kívánjuk, hogy küzdő ember legyen. Az asszonyoknak sokkal, de sokkal többet kell küzdeni, mint a férfiaknak. Ők azok, akik az életet adják, az életet fölnevelik, akik a közösségekben a szeretet légkörét megteremtik. Ez a hivatásuk, ezen túl még sok mindent tehetnek. Kingának szüksége is lesz a küzdelemre, hiszen a hatodik gyerek a családban, ahhoz, hogy valamire jusson, küzdenie kell, hála Istennek! A világ állandóan az ember lehetőségeiről beszél, ugyanakkor a tisztességes küzdelemről lemond. A világ ügyeskedik és azt gondolja, hogy így lehet előnyökhöz jutni. Mi azt kívánjuk Kingának, hogy keresztény módon küzdjön meg az emberi élet méltóságáért!

Ilyen nagy örömben van ma részünk. Keltsük fel szívünkben az őszinte bűnbánatot, hogy igazán együtt tudjunk örülni ezzel a két családdal és az ő kiterjedt nagyobb családjukkal!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A keresztény üzenet nem azzal kezdődik, hogy szeressétek Istent és szeressétek egymást, hanem azzal, hogy Én szeretlek titeket! Ez Isten üzenete! A szeretet lényege nem az, hogy mi szeretjük Istent és szeretjük egymást, hanem Isten szeret bennünket! Szebb megfogalmazásban: Isten előbb szeretett!

Ez az előbb szeretett azt jelenti, hogy mi emberek ebből a szeretetből élünk!
Isten szeret bennünket, befogad abba a körbe, amit az ő szeretete határoz meg!

Az ember erre vágyik! Ez az üzenet, ez az evangélium, ez az örömhír, hogy szeretlek!
Mindegyikünket Isten szeretete igazol! Azok a lények vagyunk, akik méltók vagyunk erre.
Isten elér bennünket az ő szeretetével!

A keresztség beiktatás, beavatás ebbe a szeretetközösségbe!

Ennek lényege, hogy Krisztus a meghatározó! Krisztus személye, magatartása, példája a minta!
Aki elfogadja ezt a szeretetet, azt ez a szeretet élteti! Ez a szeretet igazolja!
Akkor Jézus azt mondja nekünk: ti is szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!
Vagyis igazoljátok egymást!

Hogyan akarunk összetartozni másképpen?
Mi mindannyian egymástól azt várjuk, hogy a másik ember igazoljon bennünket azzal, hogy elfogad, hogy felénk fordul, hogy egyszerűen kimondja: szeretlek! Ebben a krisztusi rendszerben az ember magáévá teszi küldetését, nem elegendő a beavatottság!

Arról is szó van, hogy tovább kell adni ezt a szeretetet!
Ez a közösség feladata! A közösség feladatát akkor teljesíti, amikor egymás életét szolgáljuk azáltal, hogy „Szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket!” A szolgálat lényege az, hogy az ember áldozatot hoz a másikért!

Az ember áldozatkészsége hordozza a közösséget! Az ember áldozatkészsége fordítja egymás felé az arcokat és megerősíti az emberi közösséget!

Istenhez tartozunk
Rendkívül fontos a küldetés elfogadása! A mai vasárnap szentírási üzenete mintha csak erre a keresztelői napra rendeltetett volna. A legaktuálisabb valóság az ember beiktatása! Az ember úgy jelenhet meg ebben a világban, mint aki valahova tartozik! Szebben mondva: Valakihez tartozik! Jézus nem véletlenül mondja: Már nem mondalak titeket szolgának, barátaimnak mondalak benneteket!
Jézusnak ez az üzenet azt jelenti, hogy Hozzám tartozol! Az egész kereszténységünk lényege: Istenhez tartozunk!

Az Istentől kapott szeretetgazdagságot továbbadjuk egymásnak! Szolgáljuk egymás életét és ezáltal egymáshoz tartozunk! Barátaimnak mondalak benneteket! Egymáshoz tartozunk! Ez a lelkek közössége! Ez fölülmúlja a vér és test közösségét!

A Krisztus alapú emberkép és az individualista emberkép harca
Ennek egészen sajátos aktualitása is van a civilizált világban. A civilizált világ a kereszténység ajándéka! Isten ölelő szeretetéből kikívánkozó ember mindazzal visszaél, amit jelent ez a civilizáció. Egy antropológiai forradalomban élünk! Azt jelenti, hogy a Krisztus alapú emberkép elveszíti súlyát! Egy individuális, liberális emberkép veszi át az uralmat!

Mit jelent? Arról van szó, hogy a Krisztus alapú emberképben mindent az Istennel való kapcsolatunk határoz meg. Ez arról szól, hogy Isten és ember története közös! A teológia úgy mondja: üdvtörténetről van szó!

Ez az Isten-ember kapcsolat, a Krisztus alapú emberkép:
ha igazán az Isten akarata fontos nekünk, igazán figyelünk arra, amit az Isten vár tőlünk az egymással való kapcsolatunkban, akkor az ember az üdvösség útján jár! Értelmet ad a saját életének és értelme van a másik emberrel való kapcsolatának!

Ezt a Krisztus alapú emberképet ma az individualista emberkép váltja fel. Azt jelenti, hogy leváltunk Istenről, a magunk útját járjuk! Nem engedjük, hogy Isten beleszóljon az életünkbe! Egy olyan világot építünk, amely Istentől távoli világ, Isten nélküli világ!

Az individualista emberkép jellemzője az önzés! Ennek jellemzője a harc, az erőszak! Ennek jellemzője a verseny! Az önző embert belesodorja a küzdelembe, a harcba!Azt hazudja neki, hogy győzhet! Ez a világ a vesztesek világa! Ez a jelenség fájdalmas, de tudomásul kell vennünk!

A Krisztus alapú emberi gondolkodás egyre eltávolodott. Mi köze van ennek a világnak a szellemi emberhez, a lelki emberhez? A liberális gondolkodás igazi fájdalmas következménye, hogy eltűnik a világból a szellemi ember, a lelki ember! A szellemi ember, akinek a lélek fontosabb, mint a test! A szellemi ember, akinek az igazság fontosabb, mint a haszon! A szellemi ember, akinek a szeretet fontosabb, mint a hatalom!

Ennek a világnak már fogalma sincs arról, hogy mit jelent a szellemi emberi jelenlét, ha csak egyetlen aspektusát nézem a hatalmat. A hatalom megszerzéséről szól, az érdekérvényesítésről szól. Bibliai értelemben a hatalom szolgálat, az élet szolgálata! A lelki emberről nem is szólva, akinek sajátossága az, hogy számára Isten reálisabb valóság, vagy a kegyelem reálisabb valóság, mint maga a teremtett világ!

Hol vagyunk ettől az emelkedett gondolkodástól? Márpedig emberi kapcsolataink csak ebben a régióban születhetnek és köttethetnek meg. Nagy ajándék ez a mai esemény, ennek a két kicsi gyereknek a megkeresztelése. Itt valóban arról van szó, hogy mi a Krisztus alapú emberkép jegyében gondoljuk el az életünket! Istenhez kötjük az életünket és Isten akaratára figyelve, egymással összetartozunk!

Ez ad súlyt ennek a keresztelésnek, hogy mi Krisztus alapú emberkép szerint élünk! Talán útjában áll egy folyamatnak is, hiszen évek óta azt halljuk, hogy kereszténység utáni világban élünk!

A kereszténység utáni világ
Arról senki sem beszél, hogy mi következik? Ma egyre jobban látjuk, hogy a kereszténység utáni világot egy mozlim gondolkodású világ követi. Ebben az a veszély, hogy a keresztény alapú világ
az istenszeretetre, emberszeretetre és a megbocsátásra épül! A mozlim világ avatott képviselői magyarázhatják így, vagy úgy a maguk világát, a mozlim világ legjellemzőbbje a harcos misszió!

Azt a gondolkodást jeleníti meg, hogy aki másképp gondolkodik mint én, az számára nem is létezik. Ez a világ idegen világ az ember számára! Számtalanszor szembe jön velünk egy olyan gondolkodás, ha én nem úgy gondolkodom, mint az a másik, akkor engem kineveznek ellenségnek! Ha én nem úgy gondolkodom, mint az a másik, akkor én idegen vagyok a számára! Ez a gondolkodás terjed a kereszténység utáni időszakban!

Álljunk ellene! Szülessenek meg a gyerekek! Köszönjük Eszter, Miklós Kingát, a legújabbat! Köszönjük Márti István Ambrust. Ünnepeljünk, mert van remény! Van remény, ha megszületnek a gyermekeink! Van remény, ha vissza tudjuk hozni, meg tudjuk menteni azt a gondolkodást, amely kialakította a civilizált világot!

Legyen ajándék nekünk ez a világ, amit mindenképpen Isten szeretete éltet! Éljen ez a világ a mi szeretetünk által!

Keresztelő

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Legalább ma gondoljunk arra, hogy minden ember, aki e világra születik, a teljesség igényével érkezik erre a földre. Ez a világ, amelybe megérkezünk, minden erejével harcol azért, hogy ezt a belső egységet valamiképpen megszüntesse. Ezért harc az egész életünk, mert az embernek föl kell ismerni, hogy ez a belső egység mindennél fontosabb! Ha az ember eljut idáig, akkor fölismeri azt is, hogy mire való az élet, ami azt jelenti, hogy az ember nem élhet önmagának!

A világ, amelyben élünk ettől szenved! Ez az Isten nélküli világ ezt a belső egységet fölrobbantotta és az emberek nem értik, hogy mire is születtek! Imádkozzunk azért, hogy ezek a kicsi gyerekek, akik most megkeresztelkedtek és mi mindannyian ennek a belső egységnek emberei legyünk, akkor szolgáló közösségben leszünk egymással!

Mi Atyánk…
 

---

Húsvétvasárnap - Krisztus feltámadása

2015.04.05.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Nagyon örülök, hogy nem fáradtak még el az ünneplésben. Estéről - estére az elmúlt napokon majdnem mindannyian itt voltunk, akik most itt vannak.

Örömmel ünnepelhetünk ma, hiszen van reményünk!

Isteni ígéretek éltetnek és bíztatnak bennünket! Van értelme az életünknek és van jövőnk,
csak élni kell a lehetőségekkel! Isten kezünkbe adja ezeket a lehetőségeket! Húsvétkor erre gondolunk elsősorban!

Ezek a lehetőségek az életet jelentik!

Ebben a szellemben köszöntöm a Testvéreket a mai reggelen, húsvét reggelén. A sekrestyében megnéztem azt a könyvet, amibe mindig beírják nekem, hogy kire kell gondolnom a szentmisén. Ma azt írták be, hogy intencio propria, vagyis saját szándékomra ajánlhatom fel ezt a szentmisét.

Saját szándékomra azt javasolom, hogy ajánljuk fel ezt a mai szentmisét azokért, akik ezt a kis templomot lelki központjuknak tartják!

Bemutattuk már a szentmisét az egész magyar nemzetért, Kárpát-medence minden magyarjáért, aztán ennek a megcsonkított országnak magyarjaiért.

Most azok felé fordulok, akik újra, meg újra itt vannak és ez a hely számukra lelki műhely, lelki forrás, ahonnan táplálkoznak, hogy a mindennapokban nagyon el ne fáradjanak!

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Minden isteni dramaturgia szerint történt! Nagy nyilvánosság előtt történt Jézus megaláztatása, amikor egymásnak feszültek az indulatok, gúnyolták, köpdösték, verték, keresztre feszítették. A tömeg ujjongott. Elérkezik húsvét és minden csendben történik! Ilyen az isteni dramaturgia!

Ha kicsit közelebb akarunk jutni húsvét titkához, akkor azokkal az isteni tettekkel kell valamit kezdenünk, hogy húsvéti hitünk legyen és ez határozza meg napjainkat. Tegnap este arról beszéltem, hogy húsvét az emberi dimenziókat tágítja ki. A húsvét arról szól, hogy az isteni akarat megjelenik ebben a világban! Nekünk is valamiképpen erre a húsvéti hitre kellene szert tennünk! Nem egyszerű, mert mi nagyon emberi módon gondolkodunk!

Isten válasza azoknak, akik Jézust megfeszítették
Amikor Jézus megaláztatása, Jézus keresztre feszítése úgy történt, ahogy történt, akkor mi emberek úgy gondolkodnánk, hogy erre most legyen egy igazi nagy válasz, hangosabb, mint ami volt nagypénteken, igazi show-műsor. Csakhogy Isten nem operát szerez! Jézus Krisztus szuper sztár valami ilyen emberi válasz mindarra, ami Jézussal történt. Isten nem így cselekszik! Mi talán azt szerettük volna, hogy a föltámadt Jézus menjen oda Pilátushoz, a főpapokhoz, álljon a nép elé és az ő hatalmát, erejét mutassa meg nekik.

Mi történik? Mindebből semmi sincs!
Az ő igazi büntetésük nem az, hogy Jézus megalázza őket, eléjük áll és kinyilatkoztatja az ő vereségüket, hanem csendben meghagyja őket ellenségnek! Ennél nagyobb büntetés nincs! Mindannyian, amikor valami rosszat teszünk, akkor valamiképpen szeretnénk megszabadulni attól a tehertől, ami e miatt ránk nehezedik. Ezeknek az igazi büntetése, hogy ők úgy gondolják, hogy elintézték. Úgy élik le az életüket, azt gondolván, hogy nekik sikerült, amit tettek, az mindent hozott, amit ők megterveztek. Közben életük végéig az ellenség lelki szorongásaival, lelkiismereti kételyeivel élik az életüket. Isteni válasz!

A húsvéti látásmód
Jézus az utolsó helyet választotta, mert igazolni és bizonyítani akarta, hogy mindenkinek helye van ezen a világon! Mindenkinek valamiképpen biztosítani kell a helyét és ez a mi feladatunk!
Mindenkit bele kell vonni ebbe a csodálatos közösségbe, ahol egymásnak testvérei vagyunk!
Ehhez húsvéti látásmódra van szükség!

A húsvéti látásmód azt jelenti, hogy mi nézzük az e világi jelenségeket és látjuk mindenek mögött a mennyei értékeket! Ez az a kettősség, amit lelkünkben föl kell oldani!

Nézni a jelenségeket, amik nekünk annyi, de annyi gondot, bajt, szenvedést, megpróbáltatást jelentenek! Gondoljunk a mindennapjainkra! Mindenki ezekről a rossz jelenségekről beszél.

Milyen csodálatos feloldás az, amikor mi mindezek mögött a rossz jelenségek mögött az igazi értékeket is fölfedezzük!

A szeretettörvény beteljesítése
A tegnap esti beszédemből egy dologra fölhívnám a figyelmet, amit a húsvéti üzenetben is írtam: Jézus szeretettörvényének a beteljesítésére!

Jézus szeretettörvénye: szeresd az Istent és szeresd a másik embert!

Könnyű ezt kimondani, de Jézus azt is megmutatta, hogyan teljesíthető be ez a szeretettörvény, amit mi emberek, mi hívő emberek is valahogy kicsit erőtlenné tettünk! A szeretettörvény mindenesetre nem határozza meg a feltámadás erejében, a feltámadás bizonyosságában a mindennapjainkat, mert ennek feltétele van!

A szeretettörvény beteljesítésének feltételét Jézus mutatja meg azzal, hogy önmagát adja! Ezt nem lehet kikerülni!

A feltámadás üzenete az új élet
Nem lehet húsvéti hitről tanúskodni a nélkül, hogy az ember ne vetné be önmagát! Ha ez nem történik meg, akkor belefulladunk a panaszainkba, botránkozásainkba, gyűlölködéseinkbe és reménytelenné válunk! De ha az ember önmagát adja, akkor mindenek mögött valamiképpen már új életet élünk! Ez az új élet a feltámadás üzenete!

Mi ez az új élet?
Amit hallottunk a mai evangéliumban, Péter és János mennek a sírhoz. Mind a ketten azt látják, amit, de Péter csak nézte, amit látni kellett volna. János viszont nézte és látta azt, amit látni kell és ez a hit! Ez a hit látása, ami azt jelenti, hogy János számára világos és egyértelmű volt, hogy mindaz, amit Jézus előre megmondott, úgy történt. Nem állhatunk meg itt.

A Szentírás egy másik helyen tovább visz bennünket, amikor azt mondja, hogy a legnagyobb ünnepünket az asszonyok hirdetik meg. Ez a mai reggel az asszonyok reggelje, akik bátrabbak voltak, mint a férfiak. Akik kora hajnalban indulnak, hogy a végső tiszteletadást megtegyék. Nem féltek attól, hogy velük vajon mi történik ezen az úton, vagy mi történik ott a sír közelében. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ezek az asszonyok szerették Jézust!

Húsvét ajándéka
A húsvéti hit a hit és a szeretet titka!Húsvéti hitünk jutalma az öröm! Szeretetünk jutalma az együttlét, a közösség Vele!

Ez az, amire a világnak szüksége van, ha mi bevetjük magunkat és úgy éljük a mindennapjainkat, ahogy azt Jézustól tanulhatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy a hit örömében élhetünk egymással – ez a döntő – és bensőséges szeretetkapcsolatban lehetünk egymással!
Ez húsvét ajándéka!

Nagyon fontos, hogy valamiképpen eljussunk erre a látásmódra! Sajnos még a keresztény világban élő emberek legtöbbje is ezzel a feltámadáshittel kapcsolatosan valamilyenfajta túlvilági beteljesülésre gondol. Ezt nem tudjuk, hogy hogyan történik, ez Isten titka! Milyen Isten válasza a mi életünkre? Erről lehet vitázni, igazságokat mondani, de mi az igazság? Ki tudja? Az igazság Istennél van! Hagyjuk meg, hogy az igazság Istennél legyen! Jaj, át ne adjuk az emberek kezébe, hogy ők mondják meg, hogy mi az igazság!

Azzal kell foglalkozni, hogy ez az emberi élet Jézus feltámadása után egy más dimenzióban folytatódik, a hit és szeretet dimenziójában! Ez a feltámadás üzenete! Ez a feltámadás öröme!

Azt kívánom a Testvéreknek ezen a húsvéti reggelen, hogy valamiképpen törekedjünk eljutni erre az igazságra: ne csak nézzünk, ne csak a jelenségekkel foglalkozzunk, hanem figyeljünk oda mindarra, ami a jelenségek mögött van, a mennyei igazságokra, az isteni értékekre!

Ezt összefoglalva abban fejezhetjük ki, hogy egymással szeretetben élünk, amihez Krisztus adja a mintát, aki a hatalommal nem élt vissza, aki nem uralkodni akart, hanem szolgáló szeretetben együtt lenni az emberekkel!

Ez az, ami a feltámadás utáni élet ezen a földön, amely lehetséges, csak mindenkinek oda kell adnia magát!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Most az Úr imádságát imádkozzuk. Próbáljuk ezt az imát úgy elmondani, hogy ez az utolsó lehetőségünk, hogy ennek az igazságába belekapaszkodjunk és egymással igazi lelki közösségre jussunk. Azt már látjuk, hogy politikai közösségegység nincs. Egyedül az isteni ajánlatra érdemes figyelni, mert csak Isten képes egymáshoz békíteni a szívünket.
A húsvéti üzenetben majd halljuk még, hogy Jézus küldi az apostolokat, hogy menjenek Galileába, ott majd találkozhatnak vele, Galileában, a pogányok földjén, mert nekünk nem itt a templomban kell tanúságot tenni, hanem a világban kell egymással közösségre jutni! Nem a szerint, hogy ki hisz, ki nem hisz, mert emberekről van szó!

Isten mindenkit megmentett! Rajtunk múlik, hogy ki tudjuk-e fejezni ezt!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Mához egy hétre az Irgalmasság vasárnapja lesz. Ebben a templomban egészen sajátos értelme van ennek az ünnepnek, hiszen ez az Irgalmas Rend temploma. Készüljünk lelkileg is erre a szép napra, mert ez az Irgalmas Isten nagy ajándéka nekünk!

Kívánok mindenkinek áldott napokat! Éljünk boldogan, bátran, mert minden emberi jelenség és e világi jelenség ellenére szép ez az élet és boldogok lehetünk, mert van Istenünk!

+ Á L D Á S +
 

---

Nagycsütörtök - Az utolsó vacsora ünneplése

2015. 04.02.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Valahányszor jövünk ide a templomba, Jézus szeretetére szeretnénk válaszolni mindenekelőtt a jelenlétünkkel. Ittlétünkkel kifejezzük azt, hogy Hozzá tartozunk, kifejezzük azt is, hogy egymáshoz is tartozunk. Ez a mai este arról szól, hogy Jézus meglep bennünket, hogy kimutassa az ő végtelen nagy szeretetét irántunk!

Nekünk csak el kell fogadni ezt és érvényre juttatni a mindennapjainkban, a szolgálatban, mert a szolgáló Jézus akar velünk ma találkozni és a szeretetcselekedetekben, mert a kenyéradó Jézus akar velünk ma találkozni!

Ha nem vétjük el ezt a találkozást, akkor új távlata lesz az életünknek!

Ezzel a bizakodással, ezzel a szent reménységgel ünnepeljünk! Ez a szent három nap ezzel a mai estével veszi kezdetét.

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Kitüntetés, nagy lehetőség, hogy mi helyet foglalhatunk ennél az asztalnál, amit Jézus terít meg nekünk. Azzal a gondolattal gyűjt össze bennünket, hogy példáját fogadjuk el, amellyel szembesít. Nem véletlen, hogy az istentelen világ elteszi útjából azokat, akikre föl lehet nézni, akik példát adhatnak az embereknek. Ők nagyon jól tudják, hogy a legyőzhetetlen ellenfél az, Akinek példájából sokan élnek!

A mai este egy ünnepre emlékeztet bennünket – így is mondhatnám – a szabadság napjára! A zsidók a pászka ünnepet minden évben azért ünnepelték, mert emlékeztek arra, hogy Isten szabadulást szerzett nekik. Jézus minket is azért hív ide, mert tanítani akar minket és példát akar nekünk adni, hogy milyen lehetőségeink vannak arra, hogy szabad emberekké váljunk! Minden egyes szentmise a győzelem megünneplése! Emlékezzünk, hogy az utolsó pászka vacsorán, azaz az első nagycsütörtökön Jézus is összegyűjtötte apostolait. A zsidókkal együtt ünnepeltek.

Jézus mondja: eljött az én órám!
Az apostolok valószínű nem is voltak egészen tisztában azzal, hogy miről is lesz szó. Talán arra gondolhattak, ahogy annakidején az Isten megmentette a zsidókat az egyiptomi szolgaságból, most itt van Jézus, aki megmenti őket a rómaiak nyomorgatásából és új életet kezdhetnek, szabadabbat, függetlenebbet, dicsőségesebbet. Nem jön többet vissza a szolgaság ideje. Csakhogy az ő messiásképük téves volt! A mai ünneplés nekünk is segít abban, hogy az istenképünk tisztuljon. Isten valóban olyan Isten legyen számunkra, amilyen Isten akar lenni!

Jézus azt mondja: eljött az én órám!

Az apostoloknak még fogalmuk sincs arról, hogy mit akar ezzel mondani. Ők talán arra gondoltak, hogy eljött az ő idejük is. Milyen emberi gondolkodás. Hányszor fogalmazódik meg ez egy adott lehetőség megérkezésekor, hogy eljött az én időm, eljött az én órám, eljött az én lehetőségem.

Egészen biztos, hogy Jézus másképpen gondolkodott erről és egészen másképpen gondolkodtak az apostolok!

Amikor Jézus arról kezdett beszélni, hogy mi is fog vele történni, akkor Péter, aki megvallotta, az a Péter egyszerűen följajdul: Uram, ez nem történhet veled! Mi lesz a mi elképzeléseinkkel ebben az esetben?

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon a görög filozófián, a latin, a római gondolkodáson nevelkedett emberek hogyan szembesültek Jézus személyével, ami a tanításon keresztül megjelent? Nekik isteneik voltak, felfogásuk szerint az istenek hatalmasok, az istenek egymással viaskodnak, egyik a másikat detronizálja, trónszékekben ülnek.

Azt várták Jézustól, hogy majd elfoglalja trónját, átveszi a hatalmat, elkezd dicsőséges menetelésbe, hiszen Isten!
Akkor Jézus arról beszél, hogy szenvednie kell, megölik, meghal! Ezek a napok, ezek az események azok, amik egy új életszemléletre akarják őket és az egész emberiséget elvezetni!

Ments Isten, ez nem történhet meg Veled, mondja Péter. Másra számítottak, ők mást vártak!

Jézus a szolgáló és a kenyéradó Jézus
Jézus, aki nagyon sokszor meglepte az embereket, akkor két sajátos meglepetéssel szolgál!Bemutatkozik nekik úgy, mint a szolgáló Jézus!
Bemutatkozik nekik úgy, mint a kenyéradó Jézus!

Lehet, hogy a kenyérrel kapcsolatosan még valamilyen vágyakozásuk és várakozásuk lehetett. De mi az, hogy szolgáló Jézus? Milyen Isten a szolgáló Isten? Ez az első gondolat, amivel szembesülni kellett az apostoloknak és szembesülni kell nekünk! A kereszténységünk meggyengülésének forrása éppen itt kereshető, amitől annyira szenvedünk!

Jézus azt akarja kifejezni, hogy a keresztény értelemben vett hatalom, uraság az a szolgálatot jelenti! Alázat! Jézus egyik ajándéka az alázat
Az alázat arról szól, - most ebből a szempontból szembesüljünk vele, - hogy egy vezető vagy alázatos, vagy nem vezető! Az alázat azt jelenti, hogy egy vezető tisztában van azzal, hogy törékeny lény! Az alázat valamiképpen azt akarja kifejezni, hogy egyformák vagyunk mindannyian, esendő, törékeny lények! Legfeljebb, aki hatalomba kerül, annak meg van a lehetősége, hogy megértse a hatalom keresztény értelmét, ami szolgálatot jelent! A hatalom vagy keresztény értelemben van az emberek kezében, vagy diktatórikus megnyilatkozások kezdődnek. Ez az egyik ajándéka Jézusnak és azt mondja, hogy az alázat alapmagatartás!

Vagyis ez a szolgálat, hogy egyikünk se tartsa magát a másiknál különbnek. Ebből az következik, hogy mindenki a maga helyén a másik emberért van, vagyis szolgálja az életét! Ez az egyik üzenete Jézusnak, amivel szembesülnek az apostolok! Talán igazából még föl se fogják és jön a másik meglepetés.

Jézus másik ajándéka az adás
Jézus kezébe veszi a kenyeret és azt mondja: ez az én testem! Kezébe veszi a borral telt kelyhet: ez az Én vérem! Valahányszor összegyűltök emlékezzetek erre! Mi minden alkalommal, amikor összegyűlünk, azt mondjuk, hitünk szent titka. Ne felejtsük, amikor azt mondjuk, hogy hitünk szent titka, az nem azt jelenti, hogy az eszünket akarja megzavarni az Egyház. Nem a hitünket akarja próbára tenni, hitünk próbája nem itt van. Aki szembesül ezzel a titokkal, a kenyérrel, meg a borral, Krisztus testével és vérével és nem vállalja, az képtelen emberi kapcsolatokat kialakítani.

Amikor Jézus azt mondja, ez az én testem, ez az én vérem, akkor nemcsak testét, meg vérét adja, hanem azt a testét, azt a vérét adja, amit összetörnek, amit kiontanak! Ebben a gesztusban az van, hogy az adás önmagában mindent meghatároz!

Aki nem tud engedni, aki nem tud megosztani, aki nem tudja javait úgy tekinteni, mint ami közös kincsei az emberiségnek, annak fogalma sincs arról, mit jelent embernek a másik emberrel összetartoznia.

Az ember az adással kapcsolatot teremt a másik emberrel! Ez a gesztus önmagában életünk legfontosabb gesztusa! Olyan egyszerűen mondjuk: nagyobb boldogság adni, mint kapni!

Ezt fejezzük ki ebben a nagyon mindennapi, egyszerű közmondásban. Amikor az ember ad, amikor az édesanyák, édesapák adnak gyerekeiknek kenyeret és mindazt, amire szükségük van, akkor önmagukat adják! Ezáltal létesül a kapcsolat, akkor az életüket adják, ezáltal mélyül az összetartozásuk! Ezek nélkül a gesztusok nélkül nincs házasság, nincs családi élet! Ezek nélkül nincs emberi kapcsolat, nincs közösség! Ezek a gesztusok, ezek a cselekedetek valamiképpen azok, amik igazolják a társadalom emberiességét.

Ez a mai nap emléknap, a szabadság napja! A zsidók arra emlékeztek, hogy megszabadultak.
Jézus azt akarja, hogy mi mindannyian megszabaduljunk gőgös önmagunktól! Ezért hív bennünket a szolgálatra!

Jézus azt akarja, hogy megszabaduljunk a beképzeltségeinktől, ezért mondja azt, hogy adni kell,
mert ezek által a gesztusok által közelítünk a másik emberhez! Ezek nélkül nincs közünk egymáshoz! Ez az emberi szabadság! Ez az emberi szabadság lényege!

Azt szeretném kérni ezen a mai napon, nagycsütörtökön, hogy tisztítsuk az istenképünket, próbáljuk keresztény elhivatottságunkat magunkévá tenni, mert a világnak szüksége van ránk!

A világnak szüksége van erre a szemléletre! Attól szenved a világ, mert ez a szemlélete hiányzik!
Nem véletlen lett pogány a világ, mert meg akart szabadulni Jézustól, aki ilyen igazságokkal szembesít bennünket, aki ilyen útra vezet el bennünket! Az ember olyan, amilyennek az Isten szemében látszik!

Isten segítsen bennünket abban, hogy rendezni tudjuk gondolatainkat, irányt tudjunk szabni az életünknek! Íme itt a krisztusi példa! Íme itt van a keresztény küldetés lényege!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

A mai ünnep külön is felszólít bennünket arra, hogy a keresztények egyesüljenek Krisztus szeretetében!

Kedves Testvérek!
Különösképpen is kérjük azt, hogy mi, akik itt élünk a Kárpát-medencében és minden magyar, aki a világ számtalan országában szétszóródva él, megmaradjunk kereszténynek és magyarnak! Ez az egyetlen lehetőségünk és ehhez isteni segítséget kapunk, ha élünk vele, akkor nem hiába vágyunk erre!

Mi Atyánk…
 

---

Virágvasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja

2015.03.29.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Elkezdődik ez a szent nagyhét, amelyre készültünk! Úgy gondolom, hogy mindannyian komolyan vettük a nagyböjti felhívást! Az ember, amikor egy ünnepre készül, akkor felöltözteti a szívét! Nekünk roppant egyszerű a dolgunk, mert semmi külsőségre nem kell gondolni. Egyetlen módon lehetséges ez a készülődés!

Az ember őszintén magába néz, megvizsgálja életének mozgató erőit, ennek megfelelően igyekszik rendet teremteni gondolatai világában és igyekszik megtalálni azt az új utat, amely Isten útja! Megtalálni azt az utat, amelyen elérkezünk egymáshoz!

Oly sokszor hangsúlyozom ezt a gondolatot, hiszen vagy ez az út van, vagy nincs emberi út! Sajnos a világ, amely nem Isten útját keresi, attól szenved, hogy az emberek nem érkeznek meg egymáshoz sem! Úgy tűnik, hogy egymáshoz eljutni csak Isten bátorításával lehetséges! Szeretnék hinni abban, hogy evvel a kérdéssel mindenki foglalkozott ezen az idei nagyböjtön és egy igazi elmélyülésnek, igazi mély ünnepeknek lehetünk részesei az elkövetkező napokban.

Ma azt ünnepeljük, hogy Jézus megérkezik Jeruzsálembe, abba a városba, amelyet megsiratott! Abba a városba, amely a szent város! Hányszor akartam egybegyűjteni ennek a városnak lakóit, mintha nem akarták volna! Jézus lelke e miatt szomorú!

Jézus a mi városunk fölött is virraszt! Jézus a mi városunk lakóit is szeretné egybegyűjteni,
szeretné egyetlen közösséggé formálni és alakítani!

Csütörtökön minden reggel ½7 órakor szentmise van a kápolnánkban, amikor városunk lakóiért imádkozunk! Azt a kegyelmet kérjük városunk lakóinak, hogy engedjenek Isten szólítgató szeretetének! Engedjenek annak az Istennek, aki közel jön hozzánk! Mekkora ajándék ez!

Azért imádkozunk ezen a szentmisén, hogy minél több ember vegye észre ezt a megérkező Istent
és engedjen az ő szeretetének!

Áldott, aki az Úr nevében jön!
Ki mindenki jött már ide hozzánk, jött akár ebbe az országba, ebbe a városba! Nem hiszem, hogy volt egy jövevény is, aki olyan szándékkal érkezett volna ide, mint amilyen szándékkal Jézus jön hozzánk! Elegendő motívum ez nekünk arra, hogy egyszer igazán örömmel tudjuk köszönteni Azt, aki azért jön, mert a javunkat akarja!

Jézus nem akar tőlünk semmit, nem akar tőlünk elvinni semmit, nem akar bennünket kifosztani, nem akar elszegényíteni! Gazdagítani akar minket!

Jézus megajándékoz minket a legnagyobb gazdagsággal,az Ő közelségével, az Ő szeretetével!

A mai emléknapon, virágvasárnapon fogadjuk azt a Jézust, akit akkor ott Jeruzsálemben nagy örömmel fogadott a nép, miközben tudjuk azt, hogy már voltak egyesek, akik eldöntötték, hogy elteszik ennek a földnek színéről! Ne foglalkozzunk velük, ne foglalkozzunk Júdással sem, aki konspirált azokkal, akik el akarták tüntetni Jézust az útból. Inkább gondoljunk azokra az emberekre, akik önfeledten ünnepeltek. Mit akartak, mit tudtak, ki tudja!

Jeruzsálemben az emberek örültek, talán valamit megsejtettek abból, hogy Aki jön, az miattunk érkezik!

Barkaszentelés

Megáldjuk ezeket az ágakat, amik egyes emberek kezében vannak. Ezek első hírnökei az új életnek! Hányszor indultunk el ilyen ígéretesen, mint ahogy tavasszal kinyílik a virág! Aztán kiteljesedik? Reménykedünk benne!

Bennünk is megfogalmazódhat az új, valami egészen új, amibe nem szólhat bele sem politika,
sem gazdasági kérdések!

Egy egészen új, ami a lelkünk virága!

Könyörögjünk
Mindenható örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, általa egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk, aki él és uralkodik mindörökkön örökké!

+ A M E N +

Körmenettel a templomba
Elindulunk. Ez a kereszt, amit kezemben tartok, arra a Jézusra emlékeztet, aki értünk jött, aki értünk szenvedett, aki értünk meghalt és aki arra az útra hív bennünket, amelyen ő járt! Az Ő útja az Egyház útja! Az Ő útja a keresztények útja! Ezen most különösképpen el kell gondolkodni, hiszen a világ értetlenkedik. A pogányságba süllyedt világ nem érti Jézust, nem ismeri az ő útját! Éppen ezért nagyon nagy kihívás számunkra ez az értetlenkedés és ez az út, amelyen járnunk kell, mert a világnak értenie kell, hogy mi az élet értelme! A világnak meg kell ismernie azt az utat, ami értelmet ad az életünknek! Most amikor elindulunk, gondoljunk mindezekre. A templomba megyünk be, de valójában ez az út a templomból vezet kifelé.

Áldott, Aki eljött hozzánk!
Áldottak mindazok, akik az Ő útján járnak!

Szentbeszéd

Felolvasták Jézus szenvedéstörténetét
A Világosság a világba jött, de a világ jobban szerette a sötétséget, mint a világosságot! Nagyon beleszerettünk a sötétségbe! Ha még mindig nem döbbenünk arra rá, hogy vagy a világossághoz csatlakozunk, vagy elnyel bennünket a sötétség, akkor menthetetlenek vagyunk! A sötétségben sötét üzelmek zajlanak. A sötétségben emberellenes összeesküvések szövődnek. A sötétségben az egyéni érdekek hatalmasodnak el. A sötétségben senki nem keresi a másik ember arcát.

A világ sötétbe burkolódzik! Vannak a történelemnek szakaszai, amikor ez a sötétség átláthatatlannak tűnik, amikor reménytelen az élet! A harmadik évezredben élünk. Azzal a hittel léptünk ebbe a harmadik évezredbe, hogy egy új világ kezdődik! A világ egyről feledkezik meg, áltatjuk magunkat, a sötétséggel barátkozunk és a világosság után vágyakozunk! Jézus ebben a harcban, a sötétség és a világosság harcában egyértelműen a világosság oldalán áll!
A világosságnak akár nevet is adhatunk:
az egymás iránti szeretet!

Ennek a világosságnak ilyen neve is lehet: önzetlenség! Ez a világosság azt is jelentheti, hogy összetartozunk! Arra is kell gondolni, hogy senki sem élhet önmagának! Aki önmagának él, az az ember ellensége, az hazudik, az becsapja a világot, becsapja a másik embert!

Jézus az igazság, Jézus az élet igenje! Tanuljunk Tőle!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Most az Úr imádságát imádkozzuk, amit Jézus tanított az embernek. Meggyőződésem, hogy valami akkor mozdul majd előre, ha ezt az imádságot minden ember lelkében el tudja fogadni és imádkozza.

Egy az Atyánk és egymásnak testvérei vagyunk!

Ez az alapja mindennek! E nélkül az egész élet szélhámoskodás és egymást tőrbe csaljuk.
Imádkozzunk élő hittel!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Elkezdődött ez a szent nagyhét. Nem véletlenül hívják így! Nagy ünnepek előtt állunk, amik a mi emberi életünk szempontjából meghatározóak! Rendkívül fontos, hogy az ember az ünnepre fölkészüljön. Aki nem tud ünnepeli, azt elnyelik a hétköznapok.
Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat három meghatározó nap.

Nagycsütörtökön
Jézus utolsó vacsorai ünnepére gondolunk, amelynek központi üzenete a szolgálat! Jézus azért jött, hogy szolgáljon bennünket. Ez életünk lényege, vagy egymást szolgáljuk, vagy hiába élünk! Az élet nem abból áll, hogy egymással szemben elvárásaink vannak, hanem abból áll, hogy egymást megajándékozhatjuk úgy, hogy a másikért élünk! Ez a szolgálat!
Este ½6 órakor van az utolsó vacsorai emlékmise.

Nagypéntek
Arról szól, hogy Jézus nemcsak példát adott, hanem: nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint Aki életét adja barátaiért! A szolgálatba belehalunk. Mindenki belehal az életbe, de micsoda szerencsétlen ember az, aki megállapíthatja élete végén, hogy csak magának élt. Gyümölcstelen élete volt. Nagypéntek arról szól, hogy a szolgálat nem szó, a szolgálat az életet jelenti! Áldozat! Délután 3 órakor keresztút lesz a kápolnában.
Este ½6 órakor kezdődik Jézus szenvedésének megünneplése a csonkamisével.

Nagyszombat
Azt a nagy igazságot hirdeti, hogy átélhetjük a föltámadás élményét. Egyetlen ára van, hogy az ember magára veszi a másik terhét, osztozik a másik ember örömében és ez a feltámadás élménye! Feltámadott emberként élhetünk életünk minden napján! Vagy így, vagy mindennap haldoklunk. Készüljünk ezekre a napokra.
Este 7 órakor kezdődik húsvét vigíliájának megünneplése.

Húsvét vasárnap
9 órakor és 11 órakor van itt, a kápolnában szentmise. Húsvét hétfőn 9 órakor van szentmise.

Nagyon fontosak ezek az ünnepek!
Életünk támpontjai jelöltetnek ki ezen alkalmakkor!

Ne dőljünk be ezeknek a hisztériáknak a vasárnapi nyitás, zárás kérdésében. Múlt vasárnap Ausztriában kellett lennünk. Ott föl se merül senkiben, hogy vasárnap ezek a nagy üzletek miért vannak zárva. Milyen csoda, élnek az emberek. Mintha itt most Magyarországon az emberi életet támadnák azért, mert vasárnap a plázákban nem lehet egész nap lődörögni. Szabad szombat van. Nem értek egyet azzal, hogy a pogányokat kényszerítjük a vasárnapi ünneplésre. Nem azért kell a vasárnapi ünneplés, hogy templomba jöhessenek az emberek. Aki nem akar jönni, az úgyse jön, aki meg, ha vasárnapi nyitva tartás van, akkor is jön. Legfeljebb arról van szó, hogy az emberek talán egy kicsit gondolkodjanak el azon, hogy nem lehet ünneplés nélkül élni! Az állatnak nincs ünnepe. Az ember életét az ünnep teszi igazolttá, különben elveszítünk valamit.
Ünnepeljünk!
Aki komolyan gondolja, az jöjjön el ezeken a napokon!

+ Á L D Á S +

---

Gyümölcsoltó Boldogasszony Urunk Születésének hírüladása

2015.03.25.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
A mai ünnep Urunk születésének hírüladása, amit mi magyarok nagyon szép kifejezéssel Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének nevezünk. Ez a hír, hogy Jézus vállalja a mi világunkat, a mi életünket azt jelenti, hogy a Nemes Oltóágat beoltják a mi vad emberi természetünkbe. Az egész megtestesülés, az egész megváltás arról szól, hogy Isten meg akar minket szelídíteni, mert durvák, önzők vagyunk, tönkre tesszük a magunk és egymás életét!

Jézus azért lett Emberré, hogy a mi emberi világunkat átalakítsa, hogy emberhez méltó életet éljünk, olyan életet, amelyet az Isten gondolt el!

Mindannyian vizsgáljuk meg most önmagunkat, Istenhez való kapcsolatunkat, emberekkel való kapcsolatunkat.

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
A mai ünnep Jézus születésének hírüladása. Mondhatjuk így is, jó hír! Kaphat-e az ember nagyobb üzenetet, mint azt, hogy Isten vállalja a mi emberi életünket, emberi sorsunkat csak azért, hogy emberi módon, számunkra érthetően kifejezze, hogy milyen fontosak vagyunk mi az Istennek! Mennyire szeret bennünket az Isten! Van ennél jobb hír? Az ember számára van jobb hír, mint az, ha valaki azt mondja neki, hogy szeretlek?

Ha valaki azt mondja a másik embernek, hogy de jó, hogy megszülettél, de jó, hogy vagy, de jó, hogy ismerlek, de jó, hogy összetartozhatom veled! Van ennél jobb hír?

Sajnos deformálódtunk!
Igen sokszor számunkra jobb hír az, ha gazdagodunk, számunkra jobb hír az, ha élére állíthatjuk a pénzt, számunkra jobb hír, ha valamilyen hatalomhoz jutunk, számunkra jobb hír, ha vezetőkké tesznek bennünket.

Azzal már senki sem foglalkozik, hogy mire használja a pénzt, a lehetőséget, amikor hatalmat kap. Ha igazán belegondolunk, talán még azzal se foglalkoznak az emberek, hogy ez a jó hír, amit ma hallottunk, mit is jelent? Minden nap és minden vasárnap olvasunk ebből a könyvből, ennek a könyvnek neve a jó hírek könyve, magyarul ezt jelenti az evangélium! Ahelyett, hogy közel engednénk magunkhoz a jó hírt, - pedig mindenki arról beszél, hogy jó hírek jöjjenek – kinyitjuk a rádiót, a televíziót, fellapozzuk az újságokat, szinte csak rossz hírek elejétől végéig. Mintha csak sokkolna bennünket a világ! Mintha csak azt akarná kifejezni, hogy nincs szükségünk jó hírekre! Legalább is azok, akik ellátnak bennünket hírekkel, mintha ijesztgetni akarnának, mintha félelemben akarnának tartani, mintha azt akarnák, hogy valamitől mindig tartsunk, mintha azt akarnák, hogy áhítozzunk valami jóra és akkor kordában, sakkban tudnak bennünket tartani, sarokba tudnak szorítani!

Jó hír Urunk születésének hírüladása!

A jó hír
Ebben a világban, ahol annyi a rossz hír, milyen jó lenne, ha közelebb engednénk magunkhoz ezt a hírt! Ez arról szól, hogy az ember története közös történet az Isten történetével. Isten nem akarja azt, hogy mi csak emberi életet éljünk! Ha arra gondolunk, hogy milyenek vagyunk mi emberek! Milyenek vagyunk, ha nem tudunk megbocsátani, ha nem tudunk nagylelkűek lenni, ha nem tudunk jó akarattal lenni egymás iránt! Akkor milyen a világ? Pedig természetünknél fogva ilyenek vagyunk! Senki ne ámítsa magát, senki ne szépítse a maga történetét és a világ történetét!

Sajnos a magunk természetét tekintve olyanok vagyunk, mint egy vad fa, amelyet ma éppen egy Nemes Alannyal akar az Isten megnemesíteni, Jézus Krisztus által! Ha nincs Istenünk, akkor ugyan milyen a mi emberi történetünk? Jézus Krisztus hozta el a szeretet megmentő erejét! Jézus Krisztus hozta el a nagylelkűség ajándékát! Jézus Krisztus példájával mutatta meg, hogy mit jelent egymáshoz nagylelkűnek lenni, egymásnak megbocsátani, egymással újra kezdeni, ezáltal formálni és alakítani az életünket és egymás életét! E nélkül mit ér az életünk? E nélkül magányosak vagyunk! Lehetünk gazdagok, sikeresek, híresek, mégis magányosak vagyunk! A mai ünnepen ki kell nyitni szívünket a jó hírnek!

Ez a jó hír arról szól, hogy Valaki értünk – ez a szó a fontos – értünk Emberré lesz!

Valaki miattunk vállalja a mi nyomorúságos emberi sorsunkat! Valaki minket szeret, függetlenül attól, hogy milyenek vagyunk! Mit akarunk ennél többet? Mindenki erre vágyik!

Csak arra nem gondolunk,hogy ez a vágyunk csak akkor teljesedik be, ha Jézus Krisztushoz igazodunk!

Ha úgy gondoljuk, hogy minden ember a testvérünk! Ha úgy gondoljuk, hogy minden ember élete fontos! Ha úgy gondoljuk, hogy senki mellett nem mehetünk el! Mert ember! Jó hír!
Mi lenne, ha ezt a jó hírt egyszer igazán egy kicsit közel engednénk a szívünkhöz!

Nem véletlen, hogy Isten ezt a jó hírt egy születés csodájában rejti el! Egy Emberré lett Isten Fia hozza el nekünk ezt a jó hírt! Arra tanít bennünket, hogy egymást hogyan fogadjuk el! Arra tanít bennünket, hogy miképpen becsüljük ezt az Isten teremtette szép világot!

Mi végett vagyunk a világon
Valószínű, hogy nincs fogalmunk erről a jó hírről, vagy elfelejtettük. Mi végett vagyunk a világon? A régi katekizmus első válasza! Már nem is tanítják még a hittanórán se a gyerekeknek.
Azért vagyunk a világon, hogy Isten megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ez által üdvözüljünk!

Meg kell ismerni az Istent, aki közös történetet akar velünk, hogy megszelídítsen bennünket,
hogy szolgáljuk az Istent! A szolgálat egymás felé történik! Istennek nincs szüksége a mi szolgálatunkra! Hallottuk, nem kellenek ilyen, meg olyan áldozatok.

Istennek az ember szolgáló akarata kell!

25 évvel ezelőtt, amikor nagy dolgok törtétek a Máltai Szeretetszolgálat révén ebben az országban, akkor sok-sok válasz jött. Egyik nagyon érdekes válasz ez volt:

a szolgálat menti meg a világot!

Megmentjük a világot?
Nem, mert szolgálat menti meg a világot! A szolgálat azt jelent, hogy az ember megismeri az Istent és a másik ember javát keresi, a másik ember életét szolgálja! Ez másképp lehetetlen! A mai ünnep ezt az igazságot jeleníti meg!

A születés hírüladásához kapcsolódva arra kellene gondolni, hogy meg kellene születni a gyerekeknek, ha azt akarjuk, hogy megmaradjunk!
Ha komolyan vesszük ezt a jó hírt, akkor arra kellene gondolni, hogy nem azért kellene küzdeni, hogy az öregeket legálisan, hivatalosan lehessen megölni. Erről szól minden Európában. Hogy lehet legálisan, felmentéssel, szabadon az öregembert megölni? Eutanázia! Egymás után jönnek a hírek, hogy ez az ország is elfogadta, ez az ország is elfogadta. Gyerünk vissza a pogány világba, amikor az idős embert egyszerűen kivitték a szabadba és ott hagyták magára, pusztuljon el. Ma jó sokat kérnek is érte, jó sokat kell fizetni is érte, hogy elpusztulhasson az ember egy injekciótól egy kórházban. Az élettel kapcsolatos egyik tragédia!

A másik tragédia, hogy tönkre tesszük a világot, amit Isten ránk bízott! Ha a szolgálat szelleme nincs meg bennünk, akkor ki törődik azzal, hogy mi lesz a gyerekeknek, mi lesz az unokáknak. Nem is kell megszületniük. Elfogyunk! A földet addig szipolyozzuk, addig használjuk ki, amíg élünk. Isten nélküli emberi világ! Isten teljesen kimarad! Ez a mai ünnep jó hír! Jó hír, mert van Isten! Jó hír, mert Isten közös történetet, üdvtörténetet akar velünk élni! Isten és ember közös története az ember javára válik!

Mindenki eldöntheti akarja, vagy nem akarja! Sajnos a mindennapi tapasztalatom az, hogy akik nem akarják egész életükben az Istent, öreg korukban senkijük nincs és akkor jönnek az istenes emberekhez nyavalyogva, hogy segítsünk rajtuk. Segítünk mindenek ellenére, csak félő, hogy mi is elfogyunk. Ha nem születnek meg az emberek, akkor nem lesznek olyanok sem, akik az Istent elhagyókon valamiképpen segíteni tudnak! Komoly kérdések ezek.

Ma megjelent a világban Isten Nemes Oltóágként!
Isten segítségével hátha megszelídülhet a mi önző emberi természetünk!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Ezen a mostani szentmisén gondoljunk arra, hogy a Szűzanya mit hallott és mi volt a válasza! Szűzanya azt hallotta, hogy kegyelemmel teljes, ami azt jelenti, hogy Veled van az Isten jóindulata! Ez mindegyikünk felé érvényes, ne feledkezzünk meg erről!

A kérdés az, értékeljük-e, hogy az Isten jóindulata velünk van?

A Szűzanya válasza az volt: Íme az Úr szolgáló leánya! Nincs más válasz! Vagy egymást szolgáljuk, vagy megmaradunk magunknak egyedül, önző módon és egyszer csak elfogy az egyéni életünk és a körülöttünk levő élet is.
Különösen gondoljunk magyar nemzetünkre! Ne akarjuk az egész világot megváltoztatni, jó ötleteket adni. Elég, ha a magunk háza táján elgondolkodunk ezeken! A jövőnkről van szó!

Mi Atyánk…
Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Isten áldásával menjünk tovább és vigyük magunkkal a jó hírt, az örömhírt, az evangéliumot! Ezt az áldást különösképpen is küldöm azoknak a családoknak, akik gyermekeket nevelnek! Papokkal beszélgettem és mind azt mondják, hogy ezeken a hétköznapi ünnepeken nincs gyerek a templomban. Most nem azokról beszélek, akik soha se mennek templomba, hanem akik vasárnap templomba járnak, hittanra járnak. - Évike köszönöm, hogy a négy gyermekeddel itt vagy! - Ilyenkor különóra van, külön torna, külön nyelv, ezek Istent megelőző események, amiket el nem lehet hagyni!

A templomot el lehet hagyni, az Istent el lehet hagyni és csodálkozunk azon, hogy egyszer csak egymást is elhagyjuk! Ezek nagyon komoly kérdések!

Isten áldását küldjük, hogy egy kicsit bölcsebbek és okosabbak legyenek az emberek!

+ Á L D Á S +
 

---

Nagyböjt 4. vasárnapja

2015.03.15.

Szentmise bevezetése

Mai nemzeti ünnepünkön azért imádkozzunk, hogy a Lélekben tartozzunk össze!
Kedves Testvérek!
Mindenfajta összetartozásunkat megkérdőjelezték az elmúlt századok során. Sajnos mi is sok mindennek okai vagyunk. Ezért más szempontból kellene gondolkodnunk az összetartozásunkon. Ezt így mondanám: a Lélekben összetartozni! Egyre kevesebben vagyunk, egyre kevesebb magyar él az elszakított területeken is. Azt is be kell látnunk, hogy az erőnk is fogytán van! Egy nemzet akkor kezd fogyatkozni, amikor elfogy az ereje! Ezek tények! Ezeket nem lehet pótolni nemzetieskedéssel és egyéb gondolatokkal!

Ebben a szentmisében különösképpen is kérjük a Lelket, aki a mindennapi érdekek fölé emel bennünket! Ha komolyan gondoljuk, akkor egyesíthet minket!

Ezt a szentmisét egy élő család tagjaiért ajánljuk fel. Nem tudom, kikről van szó, Isten tudja! Ma, amikor mi itt együtt lehetünk és élő emberekért imádkozhatunk, akkor gondoljunk arra, hogy hány ember áldozta életét azért, hogy mi most itt lehessünk, hogy ma élő magyarokról gondolkodhassunk! Adjon Isten nekünk erőt! Az erő vagy lelki, vagy nincs! Lelki erőre van szükségünk, hogy életünk legyen! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Amikor két évvel ezelőtt, nem sokkal a Szentatya megválasztása után találkozhattam vele, akkor ő azt mondta, hogy induljunk el! Induljunk el egymás felé és külön hangsúlyozta, hogy induljunk el azok felé, akik bajban vannak!

A mai evangélium erre szólít fel bennünket, hogy induljunk el a világba és gyújtsunk fényeket,
mert valóban nagy a sötétség!

Nagy a sötétség
A világ mai sorsa, helyzete olyan, mint annak idején volt Izrael történetében: - amit a mai olvasmányban hallottunk - a gonoszság elhatalmasodott! Ennek egyetlen oka volt, a próféta meg is fogalmazza, elhagyták Isten törvényeit! Nem kell tudakozódni, töprengeni, hogy minek mi az oka, egyetlen oka van! A világ törvények szerint él, az emberek is törvények szerint élnek. Ha ezeket a törvényeket semmibe vesszük, akkor fölborul a világ rendje, rendetlenség lesz, amit a Szentírás sötétségnek mond! A sötétségben nem lehet tájékozódni! A sötétségben nem lehet építeni! A sötétség egyszerűen blokkolja az embert!

A mai vasárnapon nagyon fontos üzenetet kapunk Isten titkáról. Isten titka az ember titka! Isten és az ember titka nem más, mint az élet szolgálata! Nem kell semmit kutatni, keresni, hogy miben is áll az élet, az élet a szolgálatban áll. Az a baj, hogy az emberek általában igyekeznek kimagyarázni ezt, ahogy annakidején is történt és iszonyúan megbűnhődtek miatta! Ma ugyanerről van szó!

Bűnhődünk, bűnhődik az egész világ, mert elhagyta Isten törvényeit!

Isten törvényei azt jelentik, hogy az ember közösségi lény, közösségben él. Az ember feladata, hogy ennek a közösségnek olyan viszonyai szülessenek meg, amelyben az emberi élet értelmet nyer! A törvény, az élet törvénye erre szólít fel!

Isten titka
Mi az Isten titka? A szentírásmagyarázók azt mondják, hogy az egész kinyilatkoztatásnak egyetlen mondat a foglalata, amit az előbb hallottunk. Azt mondják, hogy az egész Biblia, az egész Szentírás e miatt az egyetlen mondat miatt íródott meg. Ez az egyetlen mondat így hangzik:
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen!”

A szeretetről van szó
és arról, hogy Valaki ezt a szeretetet kinyilatkoztatja és ez a szeretet az életet jelenti!

Ha továbblépünk, akkor ez azt jelenti, hogy mi keresztények nem Isten önkéntesei vagyunk, félre ne értsük! Mi keresztények egy kincset hordozunk! A keresztségben Isten ránk bízta az ő titkát! Isten titka a szeretet, amely szeretetet ki kell fejezni!

Jézus még parancsról is beszél a szeretettel kapcsolatosan, ami szerint az ember érvényesíti saját életében az isteni szándékot, az isteni akaratot!

Karl Bart, svájci nagy evangélikus teológus, amikor ezt a mondatot elolvasta, akkor sírni kezdett. Erről a mondatról soha nem mert prédikálni, mert azt mondta, hogy ehhez a titokhoz emberi szavakkal nem lehet felnőni! Ez Bart titka, bár csak a mi életünk titka is lenne!

Nikodémus a kereső ember
Jézus kinek mondja ezt a fenti mondatot: Úgy szerette Isten a világot. A mai evangélium erről nem beszél. Jézus egy olyan valakinek jelenti ki ezt, aki éjnek idején, titokban, belső vágytól indíttatva keresi Jézust! Nem Jézushoz tartozó valaki volt, de valamilyen vonzás, vagy késztetés volt a szívében. Úgy hívták, hogy Nikodémus. Nikodémus később, valószínű Jézus golgotai szenvedésekor Arimateai Józseffel együtt sodródott Jézus közelébe. Attól kezdve már mindörökre! Érdemes nekünk már ezen is elgondolkodni, hogy Jézus egy ilyen emberrel osztja meg ezt a titkot. Nem egy olyan valakivel, aki Hozzá tartozik. Nem a tanítványainak mondja ezt el, egy kereső embernek mondja, talán ez egy picinyke reménysugár, mert

Jézus odafigyel mindenkire, de különösen a kereső emberekre!

Ha igazán őszinték vagyunk, akkor egész életünkben próbáljuk megközelíteni az élet titkát!

Nem hiszem el, hogy van valaki, aki érti az élet titkát, aki ezt ki tudja meríteni! Sejtéseink vannak, hogy miért is születtünk, hogy is kell élnünk! Arról nem is beszélve, hogy amikor valamit is megsejtünk ebből, akkor kiderül, hogy milyen fogyatékosak vagyunk, milyen erőtlenek vagyunk, milyen kevés hozzá az erőnk! Ha az Istent se kérjük, akkor a helyzet reménytelen! Pedig az élet vagy a szeretet hordozottja, vagy egyszerűen megszűnik!

Nikodémus megszólal
Erre a találkozásra figyeljünk oda. Nikodémus először is titokban keresi Jézust. Nem volt benne annyi lelki erő, hogy eléálljon úgy nyilvánosan és nem a maga nevében beszél. Mester tudjuk, hogy Istentől küldött Valaki vagy és tudod az igazságot! Vajon kinek a nevében beszél Nikodémus? Kiknek a nevében beszél Nikodémus? Miért nem a maga nevében szólalt meg?

Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy sajnos mi emberek igen sokszor így fogalmazunk,általánosságban, nem a magunk nevében, mert akkor érintettek lennénk!

Nikodémus ebben az esetben, amikor így beszél, akkor magát mégis csak azok közé számította, akik keresik Jézust. Ebben a keresésben és ebben a megszólalásban benne volt az, hogy én kereslek, a többiek nem!

Milyen sajátos gondolkodás, amikor az ember kicsit mindig azokkal hasonlítja magát össze,
akik nála rosszabbnak tűnnek! Mekkora kísértésünk az, hogy mi imádkozunk, mi templomba jövünk, akkor mi jobbak vagyunk a többieknél!

Mi lenne, ha egyszer azokhoz akarnánk magunkat hasonlítani, akik nálunk jobbak?

Nem véletlen, hogy az istentelen propagandák a történelem során mindig azokat üldözték, akik példaképek voltak, akikhez emberek igazították az életüket, akikre az emberek fölfigyeltek! Ezeket el kell tüntetni az útból, ezek veszélyesek, ezek a világosság fiai!

Jézus válasza meglepő
Jézus válaszol ennek az embernek. Olyan választ ad, amire Nikodémus nem kérdezett. Jézus azt mondta: hogy Nikodémus újjá kell születni! Ez meglepte! Ez a lelkét érintette!

Rögtön arra hivatkozik, öreg vagyok, hogy lehet egy öregembernek újjá születni? Két világ találkozása, itt van egy öregember és egy fiatal Tanító. Két világ ütközik!

Nikodémus amikor ezzel az új világgal találkozik, akkor rögtön megszületik a kifogása, öreg vagyok!

Jézus válasza
Te ilyeneket beszélsz? Te Izrael tanítója vagy, te tudod mit jelent az, hogy újjá kell születni! Most nem akarja tudni. Akkor Jézus kimondja azt a mondatot, Isten titkát,mintegy ezzel válaszol ennek az embernek! Vagy újjászületünk Isten titkában és rádöbbenünk a mi emberi életünk titkára, vagy hiába születtünk! Ha komolyan gondolkodunk, akkor a törvény az élet törvénye! Minden törvény az életet akarja szolgálni!

Az élet törvénye ez:
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,
hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen!

Isten a bűnbe süllyedt világnak odaadja a bűntelen Jézust! Nyilvánvaló és egyértelmű volt a vég!
Nyilvánvaló volt, hogy ez a bűntelen Jézus áldozata lesz a világnak!

Hányszor beszéltünk arról, hogy a szeretet drámai! Aki szeret, az kiszolgáltatja magát! Aki szeret, az belehal az életbe! Aki nem akar szeretni, az az életét akarja megmenteni, az ki akarja magát vonni az élet forgatagából, az ki akarja magát vonni az élet áldozatából! Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal el, egyedül marad és nem lesz termés! Ha az ember nem szeret, akkor nem lesz élet! Kockázatos, drámai, de ez a rend! Azért születtünk, hogy az életet szolgáljuk! Ezt Jézus tanítja nekünk!

Újjá kell születni Lélekben! Újjá kell születni az élet szolgálatára!

Múlt vasárnap Istenes Szent János Atyánk ünnepén ezt hangsúlyoztam: a szolgálat menti meg a világot! Nincs más lehetőség! Ha egyszer azt tudnánk mondani akár Nikodémussal együtt:

Isten úgy szeretett engem, hogy egyszülött Fiát adta értem, hogy életem legyen!Gondolkodjunk el ezen a személyre szóló igazságon!

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Kérjük Istentől az emberi érdekeink fölötti összetartozás kegyelmét, hogy megmaradjunk kereszténynek és magyarnak!

Mi Atyánk…

---

Nagyböjt 3. vasárnapja - Istenes Szent János ünneplése

2015.03.08.

Szentmise bevezetése

Mondják, hogy egy eszme addig él, amíg kapcsolatban van azzal a titokkal, amely létrehozta!

Kedves Testvérek!

Az eszme él, mert a titok Istenes Szent János kezdeményezése, egészen sajátos programja. A mai napon, Istenes Szent János születése és halála napján az ő nagy családja ünnepel, a fél világon megtalálhatók. Örömömre szolgál, hogy itt van Sebestyén Atya, aki Indiából érkezett szinte az utolsó pillanatban. Indiától Kanadáig, Németországtól Ausztráliáig, Afrika számtalan országában ott van a Betegápoló Irgalmas Rend és szolgál.

Az eszme él!

Mondják, hogy az ember bizonyos teljesség élménnyel születik! Ez a belső egység rendkívül fontos az ember számára! A világ, amelyben élünk ezt a belső egységet támadja, mintegy szét akarja szedni.

Ezért az élet feladat és küzdelem! Az embernek mindent meg kell tenni, hogy ezt a belső egységet megőrizze! Akinek ez sikerül, az fölismeri a hivatását!

Hivatásunk nem más, mint az odaadott élet! Az eszmére, Istenes Szent János küldetésére ez a válasz!

Az ember nem magának él, az ember másokért él! A társadalmat az emberiessége igazolja,
ahogy egy nyugaton megjelent könyv a címével üzeni: A szolgálat menti meg a világot!
Nézzünk önmagunkba, építsük ezt a belső egységet, amely elindít bennünket egymás szolgálatára!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Istenes Szent János üzent a maga idejében és üzen nekünk ma is. Üzenete így hangzott:

A szív parancsoljon!

Az emberek az ő korában találkoztak először ezzel a gondolattal, hogy személyiségünk magva a szív! Az ókori ember még nem így gondolkodott. Istenes János ezt a nevet később egy püspöktől kapta, amikor rácsodálkozott az ő szolgálatára. Istenes János sokban hasonlít a mi korunk emberéhez. Elmúlt 40 esztendős, amikor rátalált az útjára. Oly sokszor szembesülök ezzel a kérdéssel, hogy az emberek mintha nem találnák meg az útjukat, mintha nem találnának rá arra az ösvényre, ami életet jelen számukra Az embernek mintha azzal a belső központtal lenne gondja, baja. Istenes János Avilai János prédikációjára döbbent hivatására. Akkor olyan külső jeleket tanúsított, hogy egy tébolydába vitték. Ott tapasztalta, hogy mi módon gyógyítják ezeket az elméjükben megzavarodott embereket. Ütötték, verték őket. Talán ez a tapasztalat támasztott új gondolatot szívében. Amikor onnan kikerült, egy új gyógyítási módot ajánlott a világnak.

Istenes Szent János új gyógyító életműve
Az első betegeket egy ház kapuja melletti helységbe hordta össze, ahogy Teréz Anya Indiában az utcán szedte össze a betegeket, hogy ne egyedül nézzenek szembe a szenvedéseikkel, az elmúlással. Istenes János a gyógyítás egészen új szellemiségét jelenítette meg!

A szív parancsoljon! A szív hallja azt a hangot, amit a fülünkkel nem hallunk! A szív hallja azt a hangot, amit csak a szívünkkel hallunk!

Gyönyörű magyar nyelvünk azt mondja, akinek megadatik, hogy meghallhatja ezt a hangot, annak megváltozik a hangulata! Istenes János az emberi kapcsolatnak egy új lehetőségét kínálta!

Ez a törekvés nem csupán azt jelentette, hogy a gyógyítók szeretett testvéreivé váltak a szenvedőknek, hanem az akkori Egyháznak, az akkori kereszténységnek mintegy kovászként kínálta föl: a keresztény küldetés a másokért való lét!

Istenes János gondolatai és gyakorlata a keresztények lelkiismeretét ébresztgette!

Szimbóluma a gránátalma
Az irgalmas gyógyítás szimbóluma a gránátalma, ami Granada szimbóluma. Istenes János és mások is ebben a csodálatos gyümölcsben az örökkévalóság, a halhatatlanság szimbólumáról beszéltek. Ebben a gyümölcsben magocskák vannak, külön burokban mindegyik, vagyis az emberi személyiséget szimbolizálják! Mindegyikünk önálló és szabad!

Boldog az az ember, aki fölismeri, hogy ez a szabadság azért adatik nekünk, hogy megtegyük a jót! Ezek a magok egymással is összetartoznak, mert igazán jót tenni egymással közösségben, erőinket összeadva lehet!

Az Irgalmas Rend karizmája a hospitalitas
Istenes János az Irgalmas Rend előfutára. A rend később alakult meg az ő követőiből. Az irgalmas gyógyításról szól a rendi történet, amelynek karizmája a hospitalitas. Istenes János az ő rendjét irgalmasnak gondolta el. Az irgalom a beteg embernek védettséget nyújt! Az irgalom héberül rahamin, ami a rehem szóból származik, ami anyaméhet jelent. Az irgalmas testvérek irgalmas szívvel fordulnak a szenvedő, beteg, kiszolgáltatott ember felé! Azt a biztonságot, védelmet óhajtják nyújtani, amit az anyaméh biztosít a magzat számára.

Az irgalmasok a szerzetesek hármas fogadalmához egy negyedik fogadalmat is tesznek, ez a hospitalitas. A hospilatalitas magyarul befogadó szeretet!

Az Irgalmas Rend
a hospitalitas szellemében várja, fogadja, veszi körül azokat,akik gyógyulásukat keresve megajándékozzák bizalmukkal!

Vendégszeretet, vendégbarátság! A betegség kiemel a családból, el kell hagyni a munkahelyet, ahol a mindennapjainkat éljük. A betegség szembesít azzal, hogy mennyire kiszolgáltatott az ember, aki alkotni, építeni akar, de a betegség tudatosítja, hogy korlátjai vannak, erői fogyatékosak, emberi életünk törékeny!

Istenes János ezt a csodálatos ajándékot adta a világnak több mint 500 évvel ezelőtt. 1495. március 8-án született és 1550. március 8-án halt meg. Nyomában robbanásszerűen indult el ez az alternatív gyógyítás. Abban a korban betegségcsoportok szerint figyeltek a betegekre, korábban vegyesen, hatalmas termekben összezsúfoltan tartózkodtak. A veszély adva volt, hogy egymást megfertőzzék. A betegek a kórháztermek falaihoz elhelyezett fekhelyeken feküdtek. Istenes János külön ágyat biztosított minden egyes embernek. Sajátos baldachinos ágyak voltak ezek. Azt jelenti, hogy olyan módon figyelünk a betegekre, ahogy a leggazdagabbak éltek. Futótűzként terjedt el ennek a közösségnek az élete!

Az Irgalmas Rend története
1571-ben Lepantónál a János lovagok, a máltaiak az első győzelmet aratták a törökök fölött. Az irgalmas testvérek voltak a seborvosok. A pápa e miatt l572-ben elfogadta a közösségüket, V. Szent Pius pápa 1582-ben szerzetesközösségként fogadta el. VIII. Orbán pápa 1630-ban boldoggá avatta Istenes János rendalapítót. VIII. Sándor pápa 1690-ben szentté avatta Istenes Jánost és örömünkre a betegek égi pártfogójának nevezte!

Ez a gyógyító kultúra gyorsan átjött az Alpokon és igen gyorsan megérkezett szeretett hazánkba is. Az elmúlt esztendőben ünnepeltük a bécsi kórházunk 400 éves évfordulóját. Grazban elkezdődött a kórház 400 éves ünnepségsorozata. Hazánkban l650-ben alakult az első kórház Szepesváralján. Aztán egymás után 14 kórház jött létre. A XVII. és a XVIII. században, tízévenként egy-egy kórház létesült. Az intézményesített gyógyítást az Irgalmas Rend szervezte meg hazánkban, abban a korban jelentek meg, amikor a török pusztítás után az ország romokban volt. Ugyanakkor indult el ezeknek az áldozatos, mindenre kész szerzeteseknek – kolduló rend az irgalmasok rendje – a szolgálata. Ez a dicsőséges időszak tartott 1920-ig. l920-ban a 14 kórházból öt maradt nekünk: Buda, Pápa, Vác, Pécs, Eger. 1950-ben ezt az öt kórházat is megszüntették.

Az eszme él!
Voltak csodálatos emberek, akik őrizték ezt a nagy kincset!

Pécsett Hilár Atya a nagy küzdő, Budán Laurus Atya a szelíd jóság. A rendszerváltozás után újra indulhattunk! Nagy örömünkre szolgált, hiszen sokan bátorítottak! A legfőbb bátorító Naszlady professzor úr volt. Sajnos nem régen kellett elbúcsúzni tőle! Sajátos, a kommunista évtizedekben is volt egy Kisida Elek tanár úr, volt egy Nemere Gyula professzor úr, akik őrizték az örökséget! Elkezdhettük újra, fölkínálva ezt a sajátos gyógyító kultúrát. Mi nem állami kórház, nem magán kórház vagyunk. Mi egy szerzetes intézmény gyógyítói vagyunk. Sajnos – ezt így lehetne leginkább mondani – mi fizetünk azért, hogy hivatásunkat betölthessük! Amikor újra kezdhettük a munkát, akkor semmit nem kaptunk vissza abból, ami korábban az anyagi hátteret biztosította. Ennek ellenére örömmel mondhatom, hogy az adófizetők pénzéből egy fillért sem kellett arra adni, hogy veszteségeinket kifizessék.

Sajnos 2007-ben is volt egy átszervezés, túléltük! Most újra újjászervezik az intézményesített gyógyítási rendszert, nagy reményekkel nézünk előre, hogy erre a gyógyításra, erre a szellemiségre ma is szükség van hazánkban. Ezért nagy örömmel küldöm az üzenetet: az eszme él, Istenes Szent János példája jelen van. Ma több tízezer tagja van Istenes Szent János családjának és sok tízezer önkéntese is. Egy középkori Irgalmas Rendi Intézmény homlokzatán olvasható bátorító üzenetem mindenki számára:

Kapunk tárva, szívünk még inkább!

Kedves magyar Testvérek, kedves Mindannyian, akik élnek a világban! Az Irgalmas Rendi Gyógyító Intézmények, Kórházak, Szociális Intézmények, Idős Otthonok így várnak mindenkit: Kapunk tárva, szívünk még inkább!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Most az Úr imádságát imádkozzuk! Ez a mi közös imánk! Gondoljunk most mindenek előtt azokra az Irgalmas Rendi Testvérekre, akik először érkeztek ide Budára. XI. Ince pápa, akinek szobra a Mátyás templommal szemben található, a magyarok nagy barátja volt! Bécs felszabadításakor egy döntést hozott, hogy a katonákat egy mozgó kórház kísérje. Ezt a mozgó kórházat Bécsben az akkori vatikáni nuncius szervezte és az Irgalmas Rend szerzeteseire bízta a kórház vezetését.

Ők érkeztek ide Buda ostromakor. Többen életüket áldozták. Attól kezdve elkezdődött itt is az ő munkálkodásuk, először a Pesti oldalon, a mai Városház területén. Hatalmas ispotályt vezettek ott, volt amikor 2000 beteget ápoltak. Köszönjük meg ezeknek a pioníroknak az idevezető útját és életáldozatát! Imádkozzunk! Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Most Isten áldásával indulunk el az utunkon. Köszönjük meg ezt az Istentől megáldott utat, Istenes Szent János útját, az Irgalmasok törekvéseit! Biztatunk és bátorítunk mindenkit, hogy szívünkben adjunk egymásnak helyet és gyógyító szeretettel találkozzunk egymással! Köszönöm a televízió munkatársainak áldozatait. Végignézhettem ezt az éjszakát, a tegnapi napot is részben, hogy mennyi munkával és odafigyeléssel készítették elő nekünk ezt az ünnepet. Isten áldása erősítse őket és Istenes Szent János példája bátorítsa mindazokat, akiknek ezt az áldást a televízió segítségével szeretném közvetíteni!

Áldd meg Urunk és részesítsd különleges kegyelmedben orvosainkat, hogy szolgálatuk által a legfőbb gyógyító, Jézus Krisztus követőiként tegyenek tanúságot! Amen
Áraszd el Urunk áldásoddal az ápoló és gyógyító szolgálatot végző munkatársainkat, hogy a szenvedőkkel való kapcsolatukban Jézus Krisztus gyöngéd szeretete mutatkozzék meg! Amen
Áldd meg Urunk és segítsd kegyelmeddel a gyógyításhoz oly fontos kiszolgáló munkacsoportok tagjait. Add, hogy szolgálatukban legjobb tudásuk szerint és a szeretet leleményességével legyenek embertársaik szolgálatára! Amen
Mindnyájunkat akik itt egybegyűltünk erre az ünneplésre, betegeket és egészségeseket egyaránt, áldja meg a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Amen
 

---

Nagyböjt 2. vasárnapja

2015. 03.01.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Isten nemhiába várt Önökre! Itt vagyunk istenkereső emberekként és nagyon reménykedünk abban, hogy egymásra is találunk! Nemcsak egymás mellett ülünk a széken, hanem ebből a közelségből valami többet is megsejtünk. Az ember életprogramjáról van szó nagyböjtben.

Gondolkodjunk el azon, tudunk-e Isten szándéka szerinti életet élni, következésképpen
tudunk-e válaszolni korunk, mindennapjaink gondjaira, bajaira, problémáira!

Tudunk válaszolni? Ma kapunk olyan üzenetet, amely eligazíthat bennünket! Nagy szükségünk van Isten segítségére! Nagyon fontos, hogy megtaláljuk helyünket az egymással való közösségben! Mindenegyes vasárnapi találkozás ebben segít nekünk!

Keresztelő lesz, egy kicsi gyermeket befogadunk ebbe a közösségbe, a keresztények közösségébe, hiszen ott a helyünk! Köszöntjük ezt a kicsi gyermeket szüleivel és nagyszüleivel együtt!

Gondoljunk egy fiatalember halálára, akire az oltár előtt égő gyertya emlékeztet. Egy évvel ezelőtt hagyott itt bennünket!

A család nagy, szeretném, ha gondolnánk egy másik fiatalemberre is, aki 40 éves pap, aki a mi közösségünkben nőtt fel. A mi közösségünkben kereszteltük meg, volt elsőáldozó, innen indult el a papi hivatás útján. Ma sok-sok ember javára, örömére végzi szolgálatát! Ma ünnepel együtt a családjával nem itt Budapesten, kicsit messzebb. Gondoljunk reá is és köszönjük meg az életét!

Kérdezem ennek a kicsi gyermeknek szüleitől, hogy mit kértek Istentől és az Egyháztól ezen a mai napon? A keresztséget! Befogadjuk, helye lesz ennek a kicsi gyermeknek a mi közösségünkben. Remélem, nagyon vigyázunk rá, mert a gyerekekből az lesz, amivé válnak a mi közelünkben! Nézzünk önmagunkba és tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Az elmúlt vasárnap elkezdtük ezt a nagyon fontos egyházi időszakot, a nagyböjtöt, amikor a keresztény világ legnagyobb ünnepére, húsvétra készülünk. A múlt alkalommal a lehetőségeket próbáltam fölvázolni. A mai alkalommal azon kellene elgondolkodnunk, hogy az Isten elgondolása szerinti válaszunk megfogalmazódik-e bennünk?
Tudunk-e figyelni Isten szavára, hogy helyesen értelmezzük az életünket, és Isten elvárásának valamiképpen meg tudjunk felelni!

Nem egyszerű ez a kérdés. Arról van szó, hogy mi emberek hátat fordítottunk az Istennek! Úgy gondoltuk, hogy Isten nélkül egyszerűbb az élet! Úgy gondoltuk, hogy az egymással való kapcsolatunkba is sok minden belefér, akár az is, hogy egymást félrevezetjük, egymást becsapjuk, vagy egymás ellenére boldoguljunk! Csak a magunk javát nézzük! Emberi történelmünk ezen problémák körül mozog!

Isten ezért ígérte meg a Megváltót, akit elküld, hogy nekünk segítsen!

Fel tudjuk mérni a lehetőségeinket! Rádöbbenjünk arra, hogy mire is születtünk! Mi az életünk ételme! Mit jelent az, hogy egymással közösségben éljünk!

A mai világ, amelyben élünk egyfolytában a közösségről beszél, az egymásért való felelősségről, közben minden baj egyetlen okozója a mi gyarló emberi természetünkből folyó önzésünk! Ezt a kicsi gyereket is azért hívjuk be a keresztények közösségébe, mert hiszünk abban, hogy a keresztség révén az ember lelkileg újjászülethet! A keresztények közössége a lelkileg újjászületett emberek közössége, akiknek legfőbb gondja az kellene, hogy legyen, hogy az ember igazodjon Istenhez, hogy figyeljünk egymásra, mert ez az életünk értelme!

Az emberi élet feladat
Európában sajnos talán ilyen rossz helyzet az elmúlt kétezer esztendő óta még nem volt. A milánói ediktum az ötödik század elején egy új lehetőséget hirdetett meg, ami nagy kísértést jelentett a keresztény embereknek. Azt hittük, hogy a kereszténység igazságai mindent meghatároznak. Jó ideig éltünk is ebből a hamis tudatból, de aztán be kellett látni azt, hogy az ember, ember marad akkor is, ha megkereszteljük!

Az ember akkor is ember marad, ha igent mond Istennek, mert az emberi élet feladat!

Az embernek ezen sokat kell gondolkodnia, míg eljut odáig, hogy nem élhet önmagának!
Míg eljut odáig, hogy egy közösség tagja lesz, mert az ember alapvetően közösségi lény!
Elfogadja azt, hogy egy közösségben csak akkor van helye az embernek, ha a közösség javát szolgálja!

Ez az ember életének is értelmet ad, mert az ember arra született, hogy szeressen!

Múlt vasárnap arról beszéltünk, hogy az ember lehetősége az, hogy másokért él! Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy ez dráma! A szeretet dráma, aki szeret, az kiszolgáltatja magát! Következésképpen a kiszolgáltatott emberrel mindig vissza lehet élni! Aki vállalja a szeretet titkát, azzal biztosan vissza fognak élni!

A szeretet áldozat
Jézusra figyelünk, aki azért jött, hogy kinyilatkoztassa nekünk az Isten titkát, következésképpen az emberi élet titkát! Egyszerűen így mondhatjuk: Jézus Krisztus a szeretet áldozata!

Barátkozni kell ezzel a kijelentéssel, mert ha vállaljuk mi is mindannyian ezt a krisztusi utat, akkor biztosan áldozattá válunk, de nem hiába éltünk! Nem régen jelent meg egy könyv: A szolgálat menti meg a világot. Arról szól, hogy az az ember, aki szolgál, az szeret! Ebben a szolgálatban telik el az élete! Ez a szolgálat ad értelmet az életének! Nem régen jelent meg egy másik könyv is, ami hasonló témával foglalkozik. A mai világunkban annyit kutatják, keresik ennek a megoldásnak nyitját. A társadalmakat az emberiesség minősíti! Mi egyfolytában azzal találkozunk, hogy embertelen a világ. Tele vagyunk panasszal. Akkor itt a minősítés körül gondok vannak! Egyfolytában arról beszélnek, hogy egymás közelében kell élnünk, egymásra figyelnünk kell, egymásnak segítenünk kell! Akkor ez a szolgálat! Akkor végeredményben a körül a titok körül keringünk, ami a lényeg!

Van-e válaszunk?
A lényeg az, amit Jézus nekünk kinyilatkoztat, aki megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartanak Engem az emberek? Simon Péter válaszolt. Te vagy a Krisztus! Krisztus azt jelenti, Messiás, Fölkent. Akár örülhetünk is ennek a válasznak, csakhogy Fölkent azt jelenti, hogy vezérünk lettél. A zsidó felfogás szerint az élre Álltál és indulhat a harc. Mennyire így gondolkodtak sajnos még az apostolok is. Amikor Jézus azt mondja, hogy megyünk Jeruzsálembe és ott meg kell halnom, a szeretet beteljesedik, akkor Péter azt mondja: Isten ments! A féltő Péter szólalt meg.

Van-e válaszunk a világ problémáira nekünk embereknek, akiknek nehéz Isten szavát elfogadni, mert Isten igényes, elvárásai vannak?

Van-e válaszunk a világ problémáira nekünk embereknek,
akik sajnos lépten-nyomon igyekszünk kibújni a parancsolatok, törvények alól?

Van-e válaszunk nekünk a világ problémáira akkor, amikor a vallási előírások, szabályok nehéznek tűnnek és mindent megteszünk azért, hogy ezek nélkül éljünk, mert úgy gondoljuk, hogy mindezekre nincs szükségünk?

A baj azért mélyült el, mert jó kétszáz évvel ezelőtt meghirdették Európában, hogy Istennek hátat kell fordítani, lehet Isten nélkül élni. Meghirdették, hogy az ember vegye kezébe a maga sorsát, Isten nélkül is képes megoldani a problémáit. Azóta eltelt egy-kétszáz esztendő és ma kétségbeesve arról beszélünk, hogy Európa erkölcsi válságban van.

Az erkölcs a lélek egészsége! Beteg lélek az, aki csak magára gondol, önző! Az erkölcsi válság azt jelenti, hogy az emberek maguknak élnek!

Emberek tüntetéseket tartanak, hogy mindenki bűnöző, hogy mennyi a korrupció. Senki nem gondolja azt, hogy ő maga hibázott, hogy ő maga lehet mindennek az oka. Természetesen úgy gondolkodunk, hogy mindennek mások az okai.

A válasz Jézus Krisztus
A mai vasárnap arról szól, ami az Isten ajánlata! Isten ajánlata Jézus Krisztus! Jézus Krisztus, aki eljött hozzánk és elhozta nekünk az Isten szeretetét! Jézus odaadja magát nekünk! Eljön és azt mondja, értünk van! Isten neve: Aki van! Aki értünk van!Jézus neve: Emmanuel, aki velünk van!Aki velünk van, Az értünk van!Ez a válasz! A kérdés az, el tudjuk-e fogadni ezt az isteni ajánlatot?

Készek vagyunk-e odafigyelni arra, amit az Isten vár tőlünk? Készek vagyunk-e arra, hogy elfogadjuk, Isten közösséget akar, mert az ember közösségi lény! Ez a természetének megfelelő! Ez azzal jár, hogy a szeretet útja áldozatok útja!

Nem oldjuk meg vele a világ problémáit, de azért gondolkodjunk el azon, aki ezen a krisztusi úton jár, az hány embernek tud segíteni! Esetleg hány embernek menti meg az életét! Nem oldja meg a világ problémáit! Jézus az életét is odaadta értünk, nap mint nap szétosztotta magát, mert a cselekedetei arról szóltak, hogy értünk van, nem magára gondolt, hanem ránk! Jézus végül belehalt, de hány ember nyert általa életet! Aki nem ezt az utat járja, az csak halált osztogat! Aki nem ezt az utat járja, az nem az életet szolgálja! Ne arra gondoljunk, hogy mi emberek meg tudjuk oldani Isten segítsége nélkül a problémáinkat. Isten segítségével sem, de nincs más út! Szokták mondani, hogy legjobb forma a demokrácia. A kritikusok azt mondják, hogy nincs jobb.

Nincs jobb ajánlat, mint Jézus Krisztus! A kérdés az, hogy elfogadjuk-e? Ha elfogadjuk, akkor lesz válaszunk az életünk kérdéseire!

Jézus krisztus értünk van, ez ragyogóvá tette arcát
A mai evangéliumi történet erről szól! Jézus hallotta az Atya szavát: Ez az Én szeretett Fiam! Azt hallottuk, hogy Jézus arca ragyogott, mint a nap! Mikor ragyog egy ember arca? Amikor valami olyan titka van, ami betölti az egész személyiségét, akkor az kiül az arcára!

Ez a titok
- Isten titka Jézus Krisztus által: hogy értünk van – ragyogóvá tette arcát, ragyogóvá tette Őt!
Isten arca fölvillant egy pillanatra ebben a világban!

Az a küldetésünk, hogy úgy éljünk együtt, úgy tartozzunk egymással össze, hogy figyelünk arra, mit vár tőlünk az Isten! Úgy tartozzunk össze, hogy egymást szeretjük, vagyis szolgáljuk!
Ezáltal egy emberségesebb társadalmat alakítunkés ragyog az Isten arca!
Ez a lehetőségünk!

+ A M E N +

K E R E S Z T E L Ő
 

---

Nagyböjt 1. vasárnapja

2015.02.22.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! Nagyon örülök, hogy új lehetőséget kaptunk megint, hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjt, ami fontos időszaka az esztendőnek. Isten új lehetőséget kínál nekünk! Legnagyobb kísértésünk, hogy csak magunkra gondoljunk, közben szenvedünk a magánytól, mert egymás nélkül nem tudunk élni! Csakhogy, hogyan lehet együtt élni úgy, hogy mindenki csak magára gondol. A nagyböjti idő nagyon jelentős, mert lényeges támpontokat kapunk, hogy rádöbbenjünk, mi az életünk értelme!

Rádöbbenjünk a küldetésünkre: hogyan is kellene nekünk együtt élni! Ha kicsit is odafigyelünk Istenre, akkor van lehetőségünk! Ne szalasszuk ezt el!

Egy beteg testvérünkért ajánljuk fel a mai szentmisét. Egy beteg figyelmeztethet, taníthat bennünket, mert ő mindenbe belekapaszkodik, csakhogy meggyógyuljon. Mi mindenbe kellene belekapaszkodnunk, könyörögnünk Istenhez, hogy egészséges, emberhez méltó életet éljünk! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Isten fölkínálja szövetségét, próbáljuk meg! Isten nem akarja, hogy elpusztuljon a világ, nem akarja, hogy emberi életünk csődbe menjen! Próbáljuk meg, kicsit jobban figyeljünk Isten gondolataira, hogy mit akar az Isten!

A nagyböjti idő rendkívül fontos szakasza az évnek! Bizonyos értelemben egy szent misztérium folyamatába kapcsolódunk, Isten megmentő tervébe, amit megígért az ember bűnbeesése után abban a pillanatban, amikor az ember eltávolodott Istentől! Az ember úgy gondolta, hogy a maga útját járja, úgy gondolta, hogy ez Isten nélkül is megy.

Isten akkor nem fordult el az embertől, hanem utánanézett és elindult az ember után!

Az egyházi év során ez a szent misztérium játszódik le
Isten embermentő gondolata jelenik meg előttünk! Karácsonykor ünnepeljük, hogy Jézus eljött, egy lett közülünk! Jézus földi életútja bemutatja, mit gondol Isten rólunk, emberekről!

Jézus földi útja tragikusan fejeződik be, mert megölik!

Az egyházi év hátralevő része arról szól, hogy az ember nem tud megnyugodni, nem hagyja békén az, amit művelt az Isten Fiával! Az Egyház az évközi vasárnapokon az ember nyugtalanságát igyekszik valamiképpen megválaszolni. Az ember nyugtalansága abból származik, hogy drámai esemény az, hogy az Isten Fia meghal értem, értünk! Jézus példája nyomán az ember így vagy úgy, jól, kevésbé jól próbál ebből a misztériumból több jó döntéshez jutni! Ahogy az Úr mondta: Ha a búzaszem a földbe hull és meghal, termést hoz!

Jézus embermentő halálából próbálunk magunknak motívumokat találni, hogy mégiscsak másképp kellene élni!

Krisztus hiába halt meg értünk? Mi mégis ugyanúgy megyünk tovább és semmibe vesszük Krisztus életáldozatát? Roppant izgalmas ez az ív!

Az utolsó évközi vasárnapokon már arra gondolunk, amikor Jézus megkeresztelkedik, az Úr kinyilatkoztatja, hogy az ő Lelke vele van! Föllép a kafarnaumi zsinagógában, az Úr Lelke rajtam, - mondja Jézus - eljöttem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek!

Nagyböjt első vasárnapján Jézus a Lélek ihletésére elindul és célegyenesbe fordítja útját! Azzal találkozunk, hogy ha valaki a Lélekre hivatkozva formálja és alakítja életét, annak mi mindennel kell szembesülnie! Nem könnyű az ilyen ember élete! Aki semmibe veszi az Isten Lelkét, annak még nehezebb!

Aki az isteni Lélek ihletésére kicsit is odafigyel, annak vannak boldog pillanatai! Vannak olyan pillanatai, amikor – talán mondhatom így – megelégedett lehet: jól döntött, méltó volt önmagához!

Aki az isteni Lélek ihletését semmibe veszi, annak szinte alig lehetnek jó döntései, mert az embert önzése alámeríti!

Nem arról van szó, hogy aki az isteni Lélek ihletését semmibe veszi, annak elviselhetetlen arca van, szó sincs erről. Arról van szó, hogy az ilyen ember bezárkózik a maga börtönébe azt gondolván, hogy jól dönt. A többi ember pedig legfeljebb a börtöne ajtajáig jut el. Gondoljuk csak el, hogyan lehet együtt élni olyan emberrel, aki önmagát bezárja. Higgyék el a testvérek, hogy a világ összes baja innen származik. Azon kellene elgondolkodnunk, hogy Jézus titkához igazodjunk, közben fölismerjük a magunk életének titkát és vívjuk meg a magunk harcát! Isten nem azt mondja, ha hűségesek lesztek a szövetséghez, akkor minden jóra fordul. Isten nem varázsló!

Isten azt mondja, hogy mindig veletek leszek! Soha nem vívjátok harcotokat egyedül!

Mi Jézus titka? Jézus titka a másokért való lét! Az emberi élet titka a másokért való lét! Ezt az utat cáfolja a gonosz! Egyszerűen azt akarja, hogy az ember valóban csak magával törődjön. Könnyű a dolga, mert önző természetünk van. A gonosz jó partnerre lel bennünk.
Küzdelmünk lényege, hogy önmagunk fölé nőjünk,hogy kiszabaduljunk önzésünk börtönéből! Ne csak magunkra gondoljunk! Jézus titka a másokért való lét, tehát nincs más út!

Az ördög azt akarja, hogy saját életünket nézve elbizonytalanodjunk, rossz kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, a tervezővel, az elküldővel! Ne vállaljuk fel a küldetést! Ne vállaljuk fel azt az utat, amire Isten szán bennünket, amire Isten elküld bennünket. A magunk szemszögéből nézzünk mindent és ne törődjünk a világgal, ne törődjünk a másik emberrel! Ez az élet? Mi emberek kaphatók vagyunk erre a kísértésre, a kívánságaink, vágyaink erre indítanak bennünket! Isten a küldő és küldetésünk másról szól! Küldetésünk arról szól, hogy Isten egymásnak szán bennünket! Béküljünk ki Istennel és béküljünk ki egymással! Ennek egyetlen szempontja, hogy az ember megérti, nem azért született, hogy önmagának éljen! Mindannyian erre vágyakozunk, hogy egymással összetartozzunk! Csak amikor ennek az életnek ára van, mert egymásra figyelni kell, egymáshoz alkalmazkodni kell, egymásért áldozatot kell hozni, egymásnak meg is kell bocsátani, akkor könnyen föladjuk ezt!

A megtérés
Lelki átrendezésről van szó, a teológia így mondja, hogy megtérés! A Szentírás így mondja: változtassátok meg gondolkodásotokat! Isten gyermekeként szeret bennünket! Isten nem engedi el a kezünket! Egyetlen lehetőségünk, hogy érzékenyebbek legyünk és jobban hallgassunk oda, jobban figyeljünk a Lélek sóhajtozásaira, a Lélek ihletéseire, arra a Lélekre, aki bennünk van! A Lélek isteni rokonságunkat jelenti! Jobban figyeljünk oda az Isten Szent Lelkére! Hallottuk, Jézus a küldetésekor rögtön szembesül az embernek ezzel az alapproblémájával.

Elég, ha a bennünk lévő Lélekre figyelünk, mert a Lélek tusakodik a mi önző természetünkkel!
A Lélek minket újra, meg újra az Isten felé fordít, hogy el ne tévedjünk, hogy el ne rontsuk az életünket!

Jézus azért példa számunkra, mert ő a Lélek ihletésére elindul!

Elindul azon az úton, ami az embernek szánt út! Elindul azon az úton, ami az Isten akaratával azonos!

A gonosz nem tud mit kezdeni ezzel a Lélekkel! Ha mi a vágyainkat, ösztöneinket, az emberi, e világi terveinket próbáljuk akcióba vonni és harcolni a gonosszal, biztos, hogy vereséget szenvedünk, mert a könnyebb ellenállás irányába megyünk. Ha Isten Lelkével állunk szembe a gonosszal, akkor biztos, hogy végérvényesen nem tud legyőzni bennünket! Csatái lehetnek, amik győztes csaták, de a háborút biztos, hogy nem nyeri meg!

Azt hallottuk, hogy Jézus a pusztába megy
A pusztai lét rádöbbenti az embert arra,– Jézus tisztában van ezzel – hogy mekkora tévedés, ha a földi lehetőségek felől értelmezzük az életünket! Vigyázat, a mi földi lehetőségeink nem a gázfűtés, nem a plázák sokasága. Ha azt gondoljuk, hogy ez, akkor vége, akkor kár az egész kérdéssel foglalkozni! A mi földi lehetőségeinket sokkal inkább kifejezi a puszta, ahol a lényegre kell figyelni! Nagy kísértés, ha a felszínen próbálunk utakat találni! Talán Thomas Merton írta: Városban pusztai magányom. Roppant érdekes könyv. Arról szól, hogy városban mit jelent a pusztai magány.

A puszta az a hely, ahol a lényeges dolgokról van szó, az életünkről! Nem a vágyainkról, nem a csapongásainkról, nem a kielégíthetetlen és megoldhatatlan kérdéseinkről, hanem a lényegről, az életünkről! A nagyvárosban a kísértések közepette a lényegre találni, a lényegre figyelni nem is egyszerű!
A puszta az a hely, ahol az ember rádöbben arra, hogy kiszolgáltatott!
A puszta az a hely, ahol a pillanatról van szó! Vagy meg tudunk oldani egy adott helyzetet, vagy elpusztulunk!
A puszta az a hely, ahol az ember magának tapos utat! Ha tájékozódni akar, akkor fölnéz a csillagokra!
A puszta az a hely, ahol egy korty víz és egy levél által biztosított árnyék a minden!
A puszta az a hely, ahol az ember rádöbben arra, hogy milyen korlátjai vannak, rádöbben a kicsinységére, rádöbben arra, hogy egyedül szinte biztos, hogy elvész!

Városban pusztai magányom!
Képesek vagyunk-e megbarátkozni azzal, hogy egy ilyen nagy városban a puszta üzenetét közel engedjük magunkhoz!

Ma, nagyböjt első vasárnapján Isten egy lehetőséget kínál nekünk, a szövetségét! Ha akarunk, Hozzá tartozhatunk! Nagyböjt első vasárnapja fölkínálja nekünk Jézus példáját! Ha akarunk, jobban figyelhetünk a Lélek indításaira! Ha akarunk, akkor megharcolhatjuk a magunk harcát! Nagy valószínűség szerint, ha Isten akarata mindennél fontosabb lesz, akkor többször győzünk, mint vereséget szenvedünk!

Az értünk tragikus körülmények között meghalt Jézus Krisztus példája elegendő arra, hogy az ember minimális motivációt nyerjen, ne vegye semmibe Jézusnak ezt a hatalmas tettét, ami azt jelenti, hogy szeret bennünket! Ha ezt közel engedjük magunkhoz, talán van remény arra,
hogy egymást is jobban tudjuk szeretni és egymásért is csak azért, hogy összetartozzunk és több áldozatot tudjunk hozni!

+ A M E N +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Az áldással megyünk el! Isten áldása kísérjen bennünket ebben a nagyböjti időszakban, hogy valóban újra tudjuk gondolni az életünket és az igazi értékekhez tudjunk igazodni. Jézus történetében hallottuk, hogy vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki! Ez azt jelenti, hogy valahogy helyre állt a paradicsomi állapot, amikor az ember és az állatvilág teljes egységben volt! Nekünk nehezebb a helyzetünk, mert a mi vadállataink sokkal, de sokkal keményebbek, de ha Isten erejét kérjük, akkor létezni tudunk. Ha az Úrral összetartozunk, akkor angyali szolgálatot kapunk életünk alakításához, életünk útjához!

+ Á L D Á S +
 

---

Hamvazószerda

2015. 02. 18.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Hamvazószerda van. A nagyböjti idő ezzel kezdődik. Húsvétra készülünk. Negyven nap segít abban, hogy az ember lelkileg felkészüljön a Jézussal való találkozásra! Ezért ez szent idő! Minden találkozás az életet jelenti, a Jézussal való találkozás a legteljesebb élet! Gondoljunk erre! Ez a világ, amelyben élünk, azért szegény, mert találkozásokban szegény. Az Istennel való találkozásról szinte szó sincs!

Ebben a világban kell tájékozódnunk, megtalálni az utat Istenhez, meg egymáshoz!

Könyörögjünk
Kérünk Istenünk, hogy a szent böjt elkezdése adjon erőt nekünk keresztény életünk minden küzdelmére, hogy a bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás legyen biztos erőforrásunk, a mi Urunk Jézus Krisztus a Te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel Egységben, Isten mindörökkön örökké!

+ A M E N +

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Nagyon fontosak azok az időszakok, amelyek az embert felkészítik egy-egy nagy eseményre, ünnepre. Ilyen időszak az advent karácsony előtt, a nagyböjt húsvét előtt.

Azon kell elgondolkodnunk, hogy mit jelent az idő jó felhasználása és mikor használjuk fel jól ezt az időt! Az idő folyam, megállíthatatlan!

A régi mondás szerint: változnak az idők és a változó időben mi magunk is változunk. Ugyanakkor az emberben van egy elemi ösztön, hogy legyen valami állandóság az életünkben.

Ezek az előkészítő idők ebből a szempontból nagyon fontosak, hogy az ember felépítse életét olyan értékekre, amelyek állandóak, amik soha sem változnak!

A világunk, amelyben élünk azért olyan, amilyen és azért szenvedünk annyit ebben a világban, mert az emberek mintha lemondtak volna az állandó mindig érvényes értékekről. Ezért hangoztatják: szabadság, személyiségi jog, vallásszabadság, szólásszabadság, sajtószabadság, csak szabadság. Soha se hallunk arról, hogy mik azok, amik kereteket teremtenek az ember számára? A szabadság - ha csak szabadságról van szó – parttalan! Valaminek mederbe kell terelni az ember életfolyamát! A nagyböjti idő ebből a szempontból fontos!

Meg-megállni
Nagy rohanásban van az élet. Mindenki azért panaszkodik és a miatt panaszkodik, hogy rohanunk. Én is azt mondtam a napokban, hogy nekem ma több a dolgom, mint volt 30 évvel ezelőtt. Hogy van ez? Mi az, amiért ilyen bevetettek vagyunk?

Méltók-e azok a kitűzött célok, azokért érdemes - e mindaz a küszködés, törekvés, ahogy az ember szinte mindenről lemondva csak azokat a célokat látja maga előtt? Félő, hogy közben az értékek mellett elrohanunk!

Az ilyen előkészítő időnek az a feladata, hogy az ember megálljon!

Isten mit kínál nekünk
Nem leállni, megállni! Az ember meg-megálljon, hogy utolérjen bennünket a lelkünk, mert a feladataink, amik miatt ilyen dinamikusak vagyunk, – sajnos be kell vallani, – azok nem a lelkünk szerintiek!

Mintha a lelkünkről megfeledkeznénk!
A lelkünk igen gyakran éhezik!

Nemcsak kenyérrel él az ember, – figyelmeztet az Írás, - hanem minden Igével, ami Isten szájából való! Vagyis meg-megállva el kell azon gondolkodnunk, hogy Isten mit kínál nekünk?

Meghatározóbb legyen életünkben az, ami Isten felől, a lelkünk felől értekezik hozzánk!

Ezért nagyböjtben többet olvassuk a Szentírást, többet imádkozzunk, többet gondolkodjunk az élet kérdéseiről!

Megállni, hogy utolérjen bennünket a lelkünk!
Megállni, hogy az arcunkat formáljuk és alakítsuk, hogy igazi emberi arcunk legyen!
Arcunk értékeket sugározzon
A farsangnak vége, bár ebben a mai világban mit számít az, hogy meddig tart a farsang. Lesz a jövő héten is, meg azután is ilyen bál, olyan bál, ilyen álarc, olyan álarc. Valamikor ez nagyon fontos üzenetet jelentett! Arra figyelmeztetett minden maszkabál, hogy az ember nagy kísértése, hogy álarcot hord, baj van az ember arcával!

Ez a szent idő arra való, hogy letegyük az álarcot! Mutassuk meg az arcunkat!

Mindegyikünk azt szeretné, ha szívesen látnának bennünket, szívesen találkoznának velünk!
Ennek az a feltétele, hogy emberi arcunk legyen, arcunk értékeket sugározzon!

Arcunk igazi formálásában segít a hamvazkodás, ami most a szentbeszéd után történik!
A hamu figyelmeztet bennünket a múló időre, és arra, hogy az életünk is elmúlik!

Az elmúlt hetekben oly sok kedves embertől kellett elbúcsúznunk. Sokan mentek el. Előbb-utóbb mi is elmegyünk, mindenki! Erről se feledkezzünk meg, ez azért fontos,
mert jót csak addig tudunk tenni, amíg élünk!

Valójában mindig késésben vagyunk! Ha visszanézünk, mennyi a mulasztásunk! Hányszor nem tettük meg, amit meg kellett volna tenni, amit csak én tudtam volna megtenni.

A hamu erre figyelmeztet! Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor formáljuk és alakítjuk lelkünket, arcunkat! Arculatunkat lelkünk formázza!

Kereszt alakjában történik ez a hamuval való megjelölés. Ez Krisztus keresztjére figyelmeztet bennünket. Krisztus a tükör!

Krisztusra kell néznünk, hogy meglássuk milyen is az arcunk!

Ha Krisztus felé fordulunk, akkor kiderül, hogy hol vannak kis deformáltságok. Hol van kis, vagy nagy változtatásra szükségünk. Most nagyböjt kezdetén, húsvétra készülődve ezeken gondolkodjunk el, hogy nagyobb beleszólása legyen életünkbe a lelkünknek, lelki igényeinknek!

Ezáltal lelkibb emberekké váljunk, olyan emberekké, akikkel szívesen találkoznak az emberek,
akiktől nem félnek az emberek, akiknek megismerhetik jóindulatukat, szeretetüket! Ez az idő erre való!

Vegyük elő a Szent Könyveket, lapozgassuk azokat! Többet forgassuk azokat az írásokat, amik épülésünkre szolgálnak! Többet imádkozzunk! Aki imádkozik az istenes ember! Akinek Istene van, csak az imádkozik!

A jó Isten segít bennünket, ha mi is úgy akarjuk!Kívánok mindenkinek jó kezdést
és eredményes, lelkünket, emberi arcunkat formáló nagyböjti időt!

+ A M E N +

 

Hamuszentelés

Alázattal könyörgünk Istenünkhöz, mennyei Atyánkhoz, hogy árassza jóságosan bőséges kegyelmét erre a hamura, amelyet a bűnbánat jeléül fejünkre hintünk! Istenünk, téged az alázatosság könyörületre indít, a bűnbánat megengesztel, hallgass kegyesen könyörgésünkre és amikor híveid fejére hamut hintünk, áraszd rájuk áldásodat, hogy buzgón gyakorolva a nagyböjt bűnbánati cselekedeteit Szent Fiad húsvéti feltámadását megtisztult lélekkel ünnepeljék Krisztus, a mi Urunk által!

+ A M E N +

Hamvazkodás

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ebben az imádságban erősítsük meg szándékunkat és kérjük a jó Isten segítségét, hogy legyen elegendő erőnk ahhoz, hogy életünket formáljuk és alakítsuk a keresztény étékek fényében! Ezt a szentmisét azért ajánljuk fel, hogy ebben a kegyelemben mindenki részesüljön, mindenki tudatosítsa magában, hogy Isten segítségét lehet kérni imádsággal!

Mi Atyánk…
 

---

Évközi 6. vasárnap

2015.02.15.

Szentmise bevezetése

Kedves, jó Testvérek!
Egybegyűltünk, Isten hívott bennünket és az ő közelében van remény arra, hogy létre jön az egység, egység Istennel és egység egymással! Kérjük a jó Isten kegyelmét, hogy ezt a mindennél fontosabb értéket valamiképpen meg tudjuk valósítani! Jézus azt várja tőlünk, hogy úgy legyünk jelen ebben a világban, mint a kovász, mint a fény!

Növekedés nélkül nincs élet! Világosság nélkül eltévedünk! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves, jó Testvérek!
Rohan az idő! Teréz nővér mondta a szentmise előtt, hogy rohan az idő, mi meg versenyzünk vele. 85 éves ember sajátos gondolkodása. Az ember különösen idős korában tapasztalja, hogy mennyire rohan az idő, mi meg próbálunk versenyre kelni vele. Szerdán már hamvazószerda lesz. Elkezdődik a nagyböjti idő! Alig múlt el karácsony és itt lesz a húsvét!

Mai vasárnapon nagyon sajátos gondolatot kapunk ajándékképpen, amely alkalmas arra, hogy az ember rendezgesse gondolatait. Már mától hangolódjon a nagyböjti időre.

Nagyböjt Isten titkát nyilatkoztatja ki! Isten titkát Jézus fedi fel nekünk, nem annyira tanításával, hanem sokkal inkább szenvedésével és kereszthalálával!

Jézus a lét titkát nyilatkoztatja ki! Jézus azt szeretné, ha mi az ő követői magunkévá tennénk ezt a kinyilatkoztatást!

Jézus titkával szembesülünk
Jézus sajátos személyiség, akiben az ellentétek legcsodálatosabb harmóniában jelennek meg!

Én vagyok az alfa és az ómega! Én vagyok a kezet és a vég! Csodálatosan harmonikus Jézusban a lét! Jézus formabontó és formatartó! Jézus törvényszegő és törvénytartó! Jézus hagyománytörő és hagyományőrző!

Ez sajátos kettőségnek tűnik. Így is van, mert mi sajnos vagy formabontók vagyunk, vagy formatartók! A mindennapok világában úgy mondják, hogy haladók, vagy konzervatívok. Azt is mondják, hogy alkalmazkodók, vagy hagyományőrzők. Csak mi emberek tudjuk ezeket szétválasztani. Sajnos az az igazság, hogy szét is válik ez bennünk, mert vagy ilyenek, vagy olyanok vagyunk! Ezért olyan nehéz egymással dialogizálni. Ezért olyan nehéz egymással párbeszédet folytatni, pedig párbeszéd nélkül nem lehet együtt élni!

Jézus titka bontakozik ki
Jézus azt mondja, hogy elérkezett hozzátok az Isten országa! Ezzel kezdi működését. Mit jelent? Azt jelenti, hogy ebben a világban megjelenik Jézus által az Isten titka! Ez az Isten országa, Isten titkának jelenléte! Mi Isten titkának lényege? Isten titkának lényege az, amit Mózesnek mondott. Mózes azt kérdezte: Ki vagy Te? Mit mondjak azoknak, akihez küldesz? Aki Van! - mondja a Hang Mózesnek. Aki Van értetek!

Jézus titka az Emmánuel: velünk az Isten!
Jézus titka ezt jelenti: Aki értünk van! A másokért való létmódról van szó!

Ehhez kereszténynek sem kell lenni, legfeljebb a keresztény tanításnak ez a központi üzenete, hogy az emberi élet lényege a másokért való lét! Aki ezt nem tudja elfogadni, az nem hitetlen, - könnyen ezt mondják, mert a keresztény tanítás ezt hangsúlyozza, - az valamiképpen az emberi bőréből kibújik. Olyan életfelfogása van, olyan életúton jár, amivel nem lehet mit kezdeni.

Jézus magatartásában mi a formabontás, amikor olvassuk ezt a történetet? Formabontás az, hogy a zsidók szerint a lepra és bármifajta betegség valami rossznak, bűnnek következménye. A bűnöstől el kell szigetelődni, az illető tisztátalan. Ha még fertőző betegsége is van, akkor ezt az embert el kell különíteni. Az ószövetségi felfogás szerint a bűn is elkülöníti az embert a többiektől. Az ilyennel nem szabad érintkezni, találkozni, ő kiment a közösségből.

Mi történik? Jézus egyszerűen odafordul ehhez az emberhez, közel engedi magához és megérinti. Elképzelhetetlen gesztus a zsidó gondolkodás szerint! Amikor Jézus megérinti, akkor meggyógyul, mert fölvállalja vele a közösséget! Ezzel a gesztussal visszahozza a közösségbe, ez a gyógyulása! Jézus formatartó is, azt mondja, menj és mutasd meg magadat a papnak és mutasd be a hálaáldozatot gyógyulásodért. A zsidótörvények szerint azért a paphoz küldi, mert a pap állapította meg betegségét, a bűn következményét. Amikor meggyógyul, akkor a paphoz kell visszamenni és jelenteni, hogy egészséges vagyok és be kell mutatni a hálaáldozatot Istennek, akitől várta a gyógyulást.

Jézus formatartó, nincs rá szükség igazából! Amit Jézus tett, az azt jelenti, hogy kilép a zsidó kötelmek világából. Kilép a zsidó előírások, törvények, ószövetségi igazságok világából azzal, hogy megérinti! Meggyógyul, nincs szükség semmire ezek után, de Jézus azt mondja: menj, tartsd be azt, amit a te törvényeid előírnak!

Jézus titka, aki az ellentéteket összebékíti! Jézus titka, aki a kirekesztetteket visszahozza a közösségbe! Ezáltal helyreállítja annak az embernek az életét, mert vagy a közösségben élünk, vagy életellenesek vagyunk!

Jézus törvénye
Hasonlítsuk össze a zsidó tórát, a zsidótörvényt és Jézus tóráját, a jézustörvényt. Jézus azt mondja: „Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, hanem hogy beteljesítsem!” Szó sincs arról, hogy Jézus semmibe veszi Izrael törvényeit, az ószövetségi előírásokat.

A törvényt nem megszüntetni jött, hanem beteljesíteni! Mit jelent az, hogy beteljesíteni?
Ez a döntő mozzanat!

Van egy nagyon izgalmas könyv, Jacob Neusner zsidó rabbi írta. A könyv címe: Egy rabbi Jézussal beszélget. Ez a rabbi nagy köztiszteletben áll, szeretik nemcsak az övéi, hanem mások is. Állandó párbeszédben van a keresztényekkel, az a kérdés izgatja, - az egész könyv erről szól, - mi a különbség a zsidók törvénye és Jézus törvénye között? Ez azért érdekes, mert Jézus azt mondja: „Aki egyet is elhagy ezek közül a törvények közül és így tanítja az embereket, az nagyon kicsi lesz a mennyek országában!” Tehát a beteljesedésben Jézus törvénye felszabadítja az embert egy egészen sajátos létmódra!

Ebben a könyvben van egy párbeszéd, két mondat, ami a lényeget tökéletesen kifejezi. A rabbi szellemi úton jár Jézussal együtt. Figyeli Jézust, elfogadja, tanulni is akar tőle. A párbeszéd a következő. A rabbi önmagával párbeszédben teszi fel a kérdést: én elhagytam-e valamit a törvényből? A rabbi válaszol: semmit! Jézus elhagyott valamit a törvényből? Semmit! Én mit adtam a törvényhez, hiszen nem lehet hozzátenni a törvényhez semmit? A rabbi azt válaszolja: semmit se adtam hozzá. Jézus mit adott hozzá? Vegyünk nagy lélegzetet, a rabbi azt mondja: Önmagát!

Mit adott Jézus a törvényhez? Önmagát!

A törvény szent, ahhoz nem lehet hozzányúlni. Ami a több, a teljesség azt jelenti: Önmagát adta! Ezért mondja Jézus az írástudókkal, a törvénymagyarázókkal kapcsolatosan: „Hallgassátok meg, amit mondanak, tanuljatok tőlük, de életüket ne kövessétek!”

Itt a különbség a zsidótörvények és Jézus törvénye között: Jézus az a valaki, aki önmagát adja,
mert példakép akar lenni számunkra!

Ez nem negatív ítélet az írástudókkal, a törvénymagyarázókkal kapcsolatosan. Amikor a rabbi kimondja azt az igazságot, hogy Jézus önmagát adta a törvényhez, akkor a rabbi azt mondja: maradok Izraelnél!

A rabbi nem követi tovább Jézust, mert ez a különbség: a törvényt tudni, értelmezni, magyarázni nagyszerű dolog, ebből lehet élni, de ez nem követel semmi emberi odaadást a rabbitól!

Itt a különbség a zsidóság és a kereszténység között!

Ezt egy rabbi mondja ki, aki mintegy párbeszédben van Jézussal és talán még ilyen gondolata is lehetett, hogy a jézusi úton továbbmenni. Maradok Izraelnél! Maradjon Izraelnél, mi maradunk Jézus nyomában és legyünk egymással párbeszédben!
Ez az emberi élet!

Amikor mi Jézus titkát, Isten titkát akarjuk megtudni, akkor ez a magyarázat: Önmagát adta! A történethez hasonló élethelyzetek csak ezzel az igazsággal közelíthetők: kik azok, akik önmagukat adják azokért, akiket kirekesztenek?
E nélkül nincs megoldás!

Az odaadott élet
Mekkora örömünk lehet abban, ha arra gondolunk, hogy ezt a jézusi mozdulatot a történelem során milyen csodálatosan követte - egyesek magatartásában - az Egyház. Gondoljunk Assisi Szent Ferencre, aki leszállt a lóról és megöleli a leprást. Ebben közösséget vállal vele. Gondoljunk Teréz Anyára, aki azokat az emberek, akik haldokolnak emberi közösségeken kívül magukra hagyottan, azokat fölszedi, összegyűjti. Teréz Anya azt hangsúlyozza, hogy nem az a legfontosabb, amit ő tesz, hanem az, hogy ezek az emberek úgy halnak meg, hogy valamit megtudnak Isten szeretetéről! Ez a lényeges! Gondoljunk az Irgalmas Rendi szerzetesekre Afrikában, akik most az Ebola-vírus alkalmával nem hagyták ott a betegeket. A dolgozók nagy része elmenekült. Ezek a szerzetesek nem, bele is haltak.

Ez az élet titka, az odaadott élet!

A világ igazi tragédiája ma az, hogy erről az igazságról lemondott! Úgy akarunk egymással összetartozni, hogy nem adjuk oda egymásnak az életünket Nem egymásért élünk! E nélkül hogy lehet közösséget teremteni? E nélkül hogy lehet házasságot kötni, családi életet élni? E nélkül hogy lehet munkaközösségeket létrehozni? Ropog, recseg minden eresztéke a közösségeknek, mert az élet formája, az odaadott élet! Lehet fanyalogni, tiltakozni, de másképp nem lehet együtt élni! Örüljünk annak, hogy sokan vannak, akik ezt a jézusi mozdulatot követik emberi kapcsolataikban, emberekkel való összetartozásukban!

Ez az egyetlen remény, ez a kovász, ez a picinyke fény!

A hajléktalanokkal kapcsolatosan, amikor ezeknek az embereknek a helyzetén akarunk változtatni, akkor elkezdik mondani a szabadságjogokat, az emberi méltóságot, elkezdik megmagyarázni azt, hogy valaki miért aludhat egy kapualjban. Szabadságjog, emberi méltóság, fából vaskarika! Jézus egyszerűen megérinti a leprást és azzal kiemeli abból a helyzetből. Nem kérdezi attól az embertől, hogy akarsz-e a közösségben élni? Ott a helyed!

Annak, aki az utcán van, annak nem ott a helye! Magyarországon, Európában sokan nagyon nagy bajban vannak, elszegényedett emberek. Ha igazán segíteni akarunk rajtuk, akkor azon is el kell gondolkodni, ők mondják-e, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani. Ha komolyan gondoljuk a gondjukat, bajukat, akkor nem lehet az ő különböző jogaikra hivatkozni, hogy ott maradjanak, ahol vannak, - hanem lehet, hogy ez formabontás, - miközben mindenki azt hangsúlyozza, hogy így nem lehet élni, segíteni kell rajtuk. Akár akaratuk ellenére is a helyükre kell segíteni őket!

Isten titka nélkül, Krisztus titka nélkül emberi titokról nem lehet beszélni!
Az emberi élet titka a másokért való lét!

+ A M E N +
 

---

Évközi 5. vasárnap 

2015.02.08.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Kezdődik az ének. Sajátos ennek az éneknek kifejezése: sírva imádkozik az ember! Amikor Istent keressük, akkor csak ilyen lelkiállapotban kereshetjük őt! A napokban olvastam, hogy az emberiség felnőtt. Örülünk, ha az emberek felnőttként gondolják el az életüket. Az eszükre hivatkoztak, hogy az emberi értelem felnőtté tette az embert. Ez öröm. Öröm, ha az ember értelmére hivatkozhat, amikor keresi az élet gondjaira, bajaira, problémáira a megoldást. Rögtön eszembe jutott, hogy mi lesz a szívünkkel?

Tápláljuk-e szívünket, vagy úgy gondoljuk, hogy elég az értelmünk?

Az értelmünk adhat válaszokat a világ kérdéseire, de mi lesz a keresztényekkel?
A keresztények nem csupán a válaszokat keresik, hanem meg akarják változtatni a világot!
A válaszok is segíthetnek ebben, de a mai vasárnapon az élet nagyon fontos kérdéseire kell keresnünk a választ!

Jó lenne megfogalmazni egy keresztény választ és ezzel segíteni a világnak!

Ezt a szentmisét élő József testvérünkért ajánljuk fel, akinek születésnapja van. Élete azon a határon mozog, hogy már nagyon sokat tudhat maga mögött, de azért még reménykedhet a jövőt illetően is! Isten éltesse, imádkozunk érte! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Az ember értelmére hivatkozva keresi az élet kérdéseire a válaszokat. Magától értetődő. Mi keresztények is hivatkozunk értelmünkre, tapasztalatunkra, de nekünk van egy könyv a kezünkben, a Biblia! A Bibliát azért nyitjuk fel, mert az élet kérdéseire megfelelő válaszokat találunk benne! A Biblia nem receptkönyv. A Biblia választ ad az élet, a hit kérdéseire! Fájdalmas, az emberiség Krisztus után 2000 esztendővel is áldatlan helyzetére keresi a választ, amelyet a bűn, a betegség és a halál jellemez. Ezek a jelek árulkodnak leginkább az ember áldatlan helyzetéről!

Távol van az Isten
Sok baj, megpróbáltatás, szenvedés kínozza a világot. Az ember hogyan szembesül ezekkel? Madách azt mondja, az ember életének célja a küzdelem. Ember küzdj és bízva bízzál! Sajátos válasz, én nem tudom elfogadni. Lehetetlen, hogy ez legyen az emberi élet célja! A küzdelem hozzátartozik életünkhöz, nem is mondhatunk le róla, de életünk célja lenne?
Jób – akiről hallottunk ma - Isten elé áll, elpanaszolja gondját, baját és Istennek panaszolja, ez is sajátos magatartás. Jób azt is kimondja, hogy túl távol van az Isten! Amikor mi életünk megpróbáltatásaival, bajainkkal, szenvedéseinkkel szembesülünk, akkor a távolság az, ami áldatlan állapotot teremt! A bűnben távolság található, a betegségben is, a halálban végérvényesen. A gyökereinkről van szó, ezt később hangsúlyozom, amikor emberi életünk forrásával, az imádsággal szembesülünk. Jób történetében tapasztaljuk leginkább, hogy gondunkban, bajunkban túl távol van az Isten!

Az ember a bűnben csak magára gondol, következésképpen távol kerül mindenkitől! A bűnben az ember a maga javát keresi és távol kerül az emberektől, akikkel összetartozik, akikkel közelségben kellene lenni.

Az embert a betegség kiemeli a családból különösen akkor, amikor egy gyógyító intézménybe kerül. Távol kerül a családtól, a munkahelyétől. Bizonyos értelemben távol kerül a mindennapoktól. Sajátos helyzetbe kerül.

Az ember a halálban legradikálisabban eltávolodik mindenkitől és mindentől. Mindegyikünk egyedül hal meg. Akkor is így van, ha jó esetben ott vannak mellettünk szeretteink, amikor búcsúzunk az élettől, búcsúzunk a világtól.

Istentől való távolság okozza az áldatlan állapotot egyéni életünkben és a világban!

A bűnben az ember maga távolodik el, maga fordít hátat Istennek, elmegy tőle. A bűnben egymásnak is hátat fordítunk, mert nem érdekel bennünket a másik ember helyzete, sorsa, csak magunkra gondolunk. A betegség kicsit más, a halál is, ezek ellen nem tudunk mit tenni.

Isten Jézusban közel jött hozzánk
Akkor mi a válasz? Mi a megoldás? A válasz Jézus! Ezért említettem a Bibliát! Ezért nyitjuk ki, mert Jézus az a valaki, akiben Isten közel jött hozzánk!

Jézus a köztünk élő Isten, a velünk élő Isten, a velünk eggyé levő Isten! A megoldás tehát a közelség!

Amikor keressük életünk gondjaira, bajaira, szenvedéseire a választ, akkor erre a közelségre gondoljunk! Ez nem azt jelenti, hogy radikálisan és gyökeresen megoldódik minden, de a közelség az ember egyetlen reménye és egyetlen lehetősége!

Jézus új világot hoz
Gondoljunk a mai evangéliumi történetre, Jézus belép Simon házába. Ahogy hallottuk, meggyógyítja Simon anyósát. Önmagában már az, hogy Jézus belép egy zsidó családba, ahol ott vannak az asszonyok is, ott van az a beteg asszony, már ez is hihetetlen. Ez az asszony, amikor meggyógyítják, amikor a gyógyító kegyelem felragyog életében, akkor ott marad és szolgálja őket, ami hihetetlen. A zsidó gondolkodás szerint elképelhetetlen, az asszonynak nincs ott helye, ott csak a férfiak lehetnek.

Jézus mindent megváltoztat!
Megszünteti ezeket a távolságokat, megszünteti azt a különbséget, ami van férfi és nő között,
megszünteti azt a megkülönböztetést, ami van férfi és nő között. Jézus egy új világot hoz!

A közelség uralja ezt a világot!
Emberek közel vannak egymáshoz és egymást szolgálják!

Gondoljunk az irgalmas szamaritánus történetére, amiben arról van szó, hogy a bajban lévő emberhez odalép valaki. Ez a közelség jelenti számára az egyetlen kiutat, az egyetlen megoldást! Van embere!

Szeretetből szolgálat
Ha a Biblia válaszát keressük, akkor az életünk gondjára, bajára ezt a választ találhatjuk kicsit sajátos sarkítással: szeretetből szolgálat! Ma Csilla asszony halálára emlékezünk, akivel annak idején sokat gondolkodtunk azon, hogy a Máltai tevékenység hogyan jelenjen meg ebben a világban. Akkor úgy döntöttünk, hogy szeretetszolgálat legyen nem segélyszolgálat, mint ahogy mindenütt másutt nevezik ezt a tevékenységet. Szeretetszolgálat, vagyis szeretetből szolgálat, ami mindig és minden helyzetben, minden körülmények között lehetséges, mert ez az egyetlen válasz:

szeretetből szolgáljuk egymást! Egymás szolgálatában gyógyító a közelség! Nincs más orvossága az életnek! Isten ilyennek teremtett bennünket!

Amikor a távolságról van szó, akkor az ember egyetlen törekvése, hogy a távolságot legyőzze!

Emberi életünk forrása az imádság
A történetben azt is hallottuk, hogy Jézus elmegy imádkozni! Ez azért nagyon fontos, mert ez az utalás elvezet bennünket emberi életünk forrásához!

Emberi életünk forrása az Istennel való kapcsolatunk!
Aki imádkozik, az közel van Istenhez!

Aki nem imádkozik, annak nincs köze Istenhez! Lehet sok mindent mondani ezzel kapcsolatosan, hogy az ember cselekedetei, megnyilatkozásai a fontosak. Isten a tetteinket teszi mérlegre, de szükségünk van arra az erőre, ami képessé tesz bennünket a tettekre és ez az Istennel való bensőséges kapcsolatunk! A világ megváltozása ide vezethető vissza. Az emberek – ahogy a szentmise bevezetőjében mondtam - úgy gondolják, hogy felnőttek, nincs szükségük erre az istenkapcsolatra, amit mi hívő emberek az imádsággal fejezünk ki.

Az Istennel való bensőséges kapcsolatunk figyelmeztet bennünket és képessé tesz arra, hogy szeretetből egymásért éljünk! Sajátos a mai vasárnap üzenete. Gondjainkkal, bajainkkal küszködünk és minden bajunknak az az oka, hogy távol vagyunk Istentől!

Minden probléma akkor oldódik meg, ha közelebb kerülünk Istenhez!
Az istenközelség emberi kapcsolatunkban reális!

Imádkozzunk azért, hogy megújuljon az életünk!
Tudjunk segíteni az embereknek abban, hogy megtalálják az útjukat, megtalálják az élet helyes értelmét!

Talán jobb lesz a világ is, ha mi hívő emberek erre komolyan gondolunk!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

A megoldás, életünk kérdéseire válasz az Isten,
aki Jézus Krisztusban közel jött hozzánk!

Kedves Testvérek!
Isten azt várja tőlünk, hogy egymáshoz közel kerüljünk, egymás életét szolgáljuk!
Önző természetünk ne tartson távol egymástól! Isten azt várja tőlünk, hogy beteg testvéreinket,
akiket a betegség mintegy kiszakít a közösségből, azokat ne hagyjuk magukra!
Isten azt várja tőlünk, hogy segítsünk azoknak, akik elköszönnek ettől a világtól, hogy Isten kezébe tudják tenni az életüket, aki az örökélet!
Imádkozzunk ezért a lelkületért!

Mi Atyánk…
 

---

Évközi 4. vasárnap

 2015.02.01.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Bárcsak érvényre jutna a mai reggelen az az igazság, amit énekeltünk, hogy igaz akarattal tudjunk válaszolni Istennek! Minden egyes vasárnap erről szól! Isten meghív bennünket, mi meg kell, hogy válaszoljunk! Az is válasz, ha semmit se mondunk, semmit se teszünk. Jobb, ha mondjuk Istennek, hogy igen!

Még jobb, ha azt mondjuk Istennek, hogy részt veszünk Isten embermentő munkájában!

Ezt a szentmisét egy boldog ember kérte, hogy imádkozzunk vele, segítsünk neki a hálaadásban. Házassági évfordulója van. A templomba csak egyedül tud jönni, mert felesége beteg. Az elmúlt 50 évért szeretne hálát adni jó szívvel. Megadatott neki az, hogy örömmel tud hálát adni! Nem kis kegyelem! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Jézus számtalan csodát tett. Ezek a csodák nem önkényesek, Jézus minden egyes csodájában Isten megváltó gondolata jelenik meg. Ezért fontosak! Nem arról van szó csupán, hogy emberek igényeit, vágyait kielégítse vagy kétségbeesett kéréseikre feleljen. Ahogy most hallottuk, elterjedt azon az egész vidéken, hogy még a gonosz szellemek is engedelmeskednek Neki. És ma, ma, hogy állunk? Valaki azt mondta:

Ördögi zajtól hangos a világ!

Az élvezetvágy, a pénz őrülete és a hatalomra törekvés ijesztő módon vannak jelen világunkban. Mi köze van mindehhez az Istennek? Valóban arról van szó, hogy ez a gonosz lélek hangoskodása? Mindenki merüljön önmagába, gondolkodjon el a konkrét helyzetén, az egyéni élethelyzetén, a társadalmi viszonyokon, a világ helyzetén. Aztán mindenki válaszoljon úgy, ahogy a Lélek szól az emberben!

Olyan világban élünk, amelyben a Lélek szava mintha elhallgatna!

Azt is olvassuk a Szentírásban, hogy Jézus nem hangoskodásra szólít fel bennünket. Az isteni igazságot nem kell nekünk megvédeni! Az igazság elég erős önmagában, megvédi magát, ha valóban igazság! Az igazság védelmét hagyjuk Istenre!

Nekünk az igazságról kell tanúságot tenni!
Az igazságról való tanúskodás viszont a mi küldetésünk, ha keresztények vagyunk!

Prohászka püspök úrra emlékezünk
A világ helyzetével kapcsolatosan Prohászka püspök úrra utalok, aki szálka volt a liberális gondolkodók szemében. Nagyon fiatalon halt meg. Az ilyen emberek gyorsabban fogynak el. 100 évvel ezelőtt hatalmas erővel, találékonysággal, fényekkel tudta az igazságot megjeleníteni. Elsősorban a szellemi elit, a lelki elit kialakításán munkálkodott. A kereszténység nem elitista! A mai üzenet is erről szól, az Egyház nem elitista. Prohászka püspök úr is a szegényekre, a kicsinyekre hivatkozott, amint Pál apostol is utal azokra, akik abban a korban odafigyeltek a tanításra. A műveltek, a kicsiszoltak a hellén kultúra neveltjei voltak. A hellén kultúra istenei az Olimposzon ültek. Ezek az emberek mit tudtak kezdeni a jászollal, a kereszttel? A mi Királyunk trónusa a jászol, meg a kereszt!

Prohászka püspök úr egy évvel halála előtt mondta: „Be kell látnom, hogy a kereszténység tömegmozgalom!” A kereszténység vagy tömegmozgalom lesz, vagy nem lesz! A különböző lelki megújulási mozgalmak - amiktől az Egyház oly sokat várt a II. Vatikáni Zsinat után, - eléggé elszigetelődnek, piciny körben mozognak. Nem váltják be azt, amit vár tőlük a Vatikán is. Az Egyháznak van ideje, várja, mi jön ki ezekből a mozgalmakból, milyen gyümölcsöket teremnek. Eddig még nem fordultak gyümölcstermőre.

Mit akar az Isten?
Ha komolyan gondoljuk kereszténységünket, akkor nagyon oda kell figyelni, mit akar az Isten! Mit üzen az Isten a prófétákon keresztül, Jézus Krisztuson keresztül? Mit akar az Isten általunk ebben a világban?

A kereszténységben nem csak a mi üdvösségünkről van szó!
Nem az én üdvösségemről van szó, nem az övéről, meg az övéről, mindenkiéről, aki itt van.

A világ sorsáról van szó!
Az emberiség ügyéről van szó!
Isten ebben a programban, az üdvösség tervében vár bennünket!

Ki nekünk az Isten
Mit akar az Isten? Ki nekünk az Isten? Ez a két nagyon lényeges szempont találkozik! Isten mit akar, azt tudjuk! Nekünk ki az Isten, ezen el kell gondolkodnunk! Azt hallottuk, hogy Isten prófétákat támaszt és általuk üzen! A próféta nem jós, a próféta Isten szája! A prófétának azt kell mondani, amit Isten akar mondani nekünk embereknek! A próféta Isten Szellemét jeleníti meg ebben a világban. Ez azt jelenti, hogy a prófétának értelmezni kell a világ jelenségeit az üdvösség szempontjából!

Isten nem foglalkozik a világ e világi szempontjaival. Ez fontos, de Isten ránk bízta a világot, felelősek vagyunk érte! Isten ezzel többet nem foglalkozik.

Isten a lelkünkkel foglalkozik, mert nem mindegy, hogy milyen lélekkel vesszük kezünkbe a világot! Az se mindegy, hogy milyen lelkülettel vagyunk egymás iránt!

Ez fontos az Istennek! Ne azzal foglalkozzunk állandóan, hogy az emberek mit művelnek ebben a világban! Kicsit többet kellene foglalkoznunk azzal, hogy nekünk milyen emberré kell formálódnunk, hogy ez az ördögi zaj egy kicsit halkuljon!
Azt se felejtsük el, - isteni ígéret - ahol elárad a bűn, ott túlárad a kegyelem! Nem egyenlő erőviszonyokról van szó! Erős a gonosz, de csak lármázni tud!

Még erősebb a kegyelem, Isten szeretete, amely halkan érkezik el hozzánk emberekhez!

Isten szól hozzánk
A mai evangélium elsősorban azt akarja elénk állítani, hogy micsoda ereje van a szónak, Jézus szavának elsősorban! Jézus tanításával kapcsolatosan azt halljuk, hogy az emberek elcsodálkoznak, mikor őt hallgatják, így még ember nem beszélt! A mai evangélium alapüzenete Jézuson keresztül:

Isten hogyan gondolkodik rólam, rólunk, emberekről és Isten hogyan gondolkodik a mi emberi kapcsolatainkról!

Ez az üzenet lényege: amit Isten gondol rólunk, emberekről, amit Isten gondol a mi életünkről, amely közös! Ez az üzenet a legfontosabb! Nem az, amitől hangos a világ!

A világ legföljebb azért olyan hangos, mert talán túl nagy teret adtunk lelkünkben a gonosz szellemeknek!

Mit gondol az Isten rólunk
Isten azt gondolja, hogy Hozzá tartozunk! Enyéim vagytok! Ez életünk vertikális vonulata! Azt jelenti, hogy Isten lehajol és magához emel bennünket!
Isten megfürdet bennünket az ő szeretetében!
Isten magához von bennünket!

Kérdés az, hogy tudjuk-e ezt értékelni? Vagy úgy gondoljuk, hogy erre nincs szükségünk! Nagyon nagy kérdés ez, hogy az ember ezen egyáltalán elgondolkodik-e? Vagy úgy gondolja, hogy neki nincs szüksége erre, marad lent, marad lent az emberek világában. Az a Szellem, amit Isten akar nekünk adni, Isten értékelő szeretete! Isten értékelő szeretetéről van szó!

Isten értékelő szeretete igazol bennünket!
Mi olyan lények vagyunk, akik érdemesek vagyunk Isten szeretetére!
Mit akarunk ennél többet?

Isten az egyetemes szeretetről szól
A másik nagyon nagy igazság, emberi életünk horizontális vonulata!

Isten arra figyelmeztet bennünket, hogy felelősek vagyunk egymásért!
Isten az egyetemes szeretetről szól!
Minden ember egyforma és adósai vagyunk egymásnak ezzel a szeretettel!

Ha ezt komolyan gondolnánk mi emberek, ha csak mi, akik magunkat kereszténynek tartjuk! Ha komolyan gondolnánk ezt, mindaz a szörnyűség megtörténhetne a világban, ami megtörtént számtalanszor, ami megtörtént a XX. században, iszonyatos történésekben!

Mindaz megtörténhetne, ami történik ma, ha az emberek komolyan gondolnák ezt az igazi egyenlőséget? Hogyan fogadjuk Isten szavát Isten a kereszt jegyében gondolja el a mi életünket! Ha legalább ezt a gondolatot közel engednénk magunkhoz! Érdemes azon is elmélkedni, hogy mi általában hogyan fogadjuk Jézus szavait, az isteni igazságokat? Ez egy drámai eseménysor!

Mondhatjuk, talán csodálattal.
Ezek a nagy igazságok, még ha nem is tudunk ezek szerint élni, akkor is csodálatra méltó igazságok!

Szeret az Isten! Egymásra bízott bennünket az Isten! Egyformák vagyunk, nincs különbség ember és ember között! Az egyetemes szeretet igazsága! Ezt meg kell csodálni! Aki már erre se képes, nem tudom, mit lehet vele tenni?

Ha igazán komolyan gondoljuk, akkor megrendítő! Megrendítő, mert amikor ezeket az igazságokat halljuk, akkor kiderül, hogy milyen szellem van bennünk!

Nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a jó Szellem lakozik bennünk! Nehogy hamis értékelésünk legyen! Nem véletlen, hogy azt mondja a Szentírás:

Isten szava olyan, mint a két élű kard,
amely vág és valamit eltávolít.
Isten szava olyan, mint kertész kezében az olló.
Levagdos különböző részeket a növényről. Fájdalmas.
Isten szava olyan, mint az orvos szikéje.
Amikor baj van, akkor kézbe veszi és van, amit kivág.

Megrendítő, ha komolyan gondoljuk, de magától értetődő kell, hogy legyen! Ez akkor is így van, amikor önvizsgálatot tartunk és elgondolkodunk azon, hogy belőlünk mit kellene kivágni! Belőlünk mit kellene eltávolítani? Gondolkodásunkban mi az, aminek nem szabadna, hogy helye legyen bennünk! Ha az ember ezekkel szembe néz és megrendültségében levonja a következtetéseket, akkor az már valami! Akkor talán van remény arra, hogy az ember nemcsak megcsodálja ezeket az igazságokat, nemcsak megrendül, hanem valamilyen választ ad, jó esetben pozitív választ! Pozitív választ ad Istennek! Azt hiszem, hogy világunkban pontosan ez hiányzik!

Az emberek pozitív válasza az Istennek és az emberek pozitív válasza egymásnak! Pozitív válasz azt jelenti: az emberi élet harmóniájának képlete!

Ha az ember válaszol Istennek, aki így szól hozzánk, akkor ez azt jelenti, hogy valamiképpen az ember élete harmonikusság válik! E nélkül nem! Aki ezeket a válaszokat nem fogalmazza meg, diszharmonikus lesz az élete. A világ is azért diszharmonikus, mert ördögi zajtól hangos a világ! Azt tudjuk, hogy milyen az Isten! Milyen választ adunk Istennek, az rajtunk múlik!

Ha merjük Istent szeretni, akkor van remény arra, hogy egymást se játsszuk ki!

+ A M E N +
 

---

Évközi 3. vasárnap

2015.01.25.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Nagyon örülök, hogy Önöket nem ijesztette el ez a pár hópehely, itt vagyunk és közösen bemutathatjuk ezt az áldozatot. Ma pálforduló van, Szent Pál apostol megtérésének napja. Nem tudom, hogy időjárás szempontjából - az eddigi enyhe, hó nélküli napok után - mit jelent ez? Imádkozzunk Pálért, akinek ma ünnepe van!

A mai vasárnap arra az igazságra figyelmeztet, hogy fordulatot kell vennünk!

A Szentatya most a Fülöp-szigeteken járt. Hallhattuk, olvashattuk, hogy Manilában mikor van dugó, vasárnap, mert mindenki szentmisére megy! A nagy áruházak sem zárnak be, mert akkor ott szentmise van. Tömegek töltik meg, nem azért, hogy szórakozni menjenek oda, ami nálunk eléggé divat lett, nem is vásárolni, hanem, mert a templomok nem elegendők arra, hogy befogadják az ünneplő embereket. Más világ, minden egészen más, mint Európában. Ezért fordulatra van szükség!

Jézus ma megint meghirdeti programját!
Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Jézus programjával kapcsolatosan végeztek kutatásokat, sokakat megkérdeztek, hogy a mai evangélium mit üzen nekik? Meghökkentő volt, hogy majdnem mindenki arra gondolt, amit a mai szentleckében hallottunk:
Elmúlik ez a világ!

Elmúlik ez a világ és vele mi is! Naponta szembesülünk ezzel az igazsággal, amikor szeretteink közül el-elmennek, kilépnek a sorból. Most mi is egészen megrendülten búcsúzunk majd egy nagy jótevőnktől, Naszlady professzor úrtól, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Amikor a Betegápoló Irgalmasrend újra kezdhette életét, nehéz körülményekkel és nehéz feltételekkel visszakapta a kórházat, akkor két éven keresztül napi több órában önzetlenül dolgozott, segített nekem, hogy ez a gyógyító kultúra, amit a Betegápoló Irgalmasrend jelenít meg a világban, megjelenhessen Magyarországon is. Elmúlik ez a világ és vele mi is! Nekünk embereknek inkább arról kellene gondolkodnunk, hogy az idő, amit ajándékképen kapunk, mennyit ér nekünk? Hogyan gondolkodunk róla? Mire használjuk?
 

Jézus meghirdeti programját
Jézus meghirdeti Isten üdvözítő tervét! Bejelenti, hogy Isten szeret bennünket és meg akar menteni minden embert! Isten abban akar segíteni Jézus Krisztus által, hogy értsük meg, mi az életünk értelme? Miért születtünk? Mire való ez az élet? Jézus Krisztus meghirdeti ezt a programot újra, meg újra, most is, 2015-ben itt Magyarországon is, Európában is, azzal egyáltalán nem törődve, hogy Európa megtagadta keresztény gyökereit! Európa lemondott keresztény örökségről!

Jézus mindezek ellenére meghirdeti programját!

Jézus nem nézőket toboroz. Jézusnak nem drukkerekre van szüksége, hanem olyan emberekre, akik vele együtt tevékenyek! A drukkerek tudnak fütyülni, tapsolni, kritizálni. Minden drukker mindent mindenkinél jobban tud, csak éppen semmit nem kockáztatnak! Nekik semmi se drága! Nekik nincs felelősségtudatuk!

Jézus embereket keres!
Felkínálja az új élet lehetőségét!
Mellénk áll! Példát ad!
Az ember dönthet!

Jézus munkálkodása
Jézus megjelenik, megkeresztelkedik, megszólítja az első tanítványokat és elkezdi Isten programjának megvalósítását Kafarnaumban. Ez sem véletlen, Jézus a pogányok Galileájában kezdi meg munkálkodását, mert a betegeknek van szükségük orvosra. A bűnösöknek van szükségük megbocsátásra, amennyiben belátják, hogy van bűnük. Jézus a pogányok Galileájában kezdi munkáját, mert Isten nem a templomok Istene!

Isten a világ Istene!

Isten nem a szerint fordul felénk,
hogy ki hol született,
ki miképpen gondolkodik saját életről,
a másik ember életéről,
a világról, a világ jövőjéről!

Isten mindenkit szeret!
Mindenkinek fölkínálja a lehetőséget:
elérkezett az Isten országa!
Betejesedett az idő!

Ha hiszünk, akkor azt mondjuk, Isten az idő ura! Isten kezében van az idő! Amikor Jézus azt mondja, hogy beteljesedett az idő, akkor ez azt jelenti, hogy mindaz, ami addig történt e felé a pillanat felé igyekezett! Karácsonykor is ez a gondolat villant fel, az idők teljessége, vagyis Jézus, aki belép ebbe a világba, egy teljesebb lehetőséget kínál fel nekünk embereknek! Beteljesedett az idő, mindaz, ami addig történt, előkészület volt. A zsidóság története is előkészület volt. Az volt a küldetésük, hogy előkészítsék az Úr, a Messiás útját!
Jézus ezzel az igazsággal az emberek elé áll és két nagyon fontos üzenetet fogalmaz meg:

Térjetek meg!
A Lélekből újjászületett életetekkel éljetek a mindennapokban!
Térjetek meg!
A bűn azt jelenti, hogy az ember belesüpped a maga egyéni világába, egyéni érdeke határoz meg mindent. Ez az élet és az ebből fölépülő világ embertelen, mert az ember nem egyedül él a világban! Sokan élünk együtt!

Egymás felé kell fordulnunk,
egymáshoz kell alkalmazkodnunk,
egymás életét, javát kell szolgálnunk!
Közösséget kell teremteni!

Az ember közösségi lény!
A közösség létrehozása mindenkinek az ügye!

Térjetek meg! Ha az ember elfogadja ezt az igazságot és gondolkodásán képes változtatni, akkor van remény arra, hogy lélekben újjászületik! A Lélek erejével Isten fiainak életét éli! Ez nem azt jelenti, hogy az ember tökéletes, bűntelen, hanem mindent az határoz meg, hogy egymás javát szolgáljuk!

Ha elindulunk ezen az úton, akkor mi is újjászületünk, mi is Isten fiainak életét éljük és kapcsolataink ilyenek lesznek! Ennek a nagy elindulásnak ez a két sajátos mozzanata!

Keresztelő Szent János börtönben van, aki az előfutár, aki betöltötte küldetését, rámutatott Jézusra, aki az Isten Báránya, őt hallgassátok, rá figyeljetek, ő a fontos, nem én!

A jelenben kell döntéseket hozni
Jézus meghirdeti az Isten országát! Isten egy új lehetőséget kínál az embernek, egy új utat! Jézus azt az igazságot hangsúlyozza, hogy a múlt legyen mögöttünk! A jelennel foglalkozzunk, amiből fölépülhet a jövő! Arra is int bennünket, hogy a jövőt illetően is legyünk óvatosak!
Az embernek a jelenben kell meghozni döntéseit!

Nagy kísértés, hogy az ember a múlttal foglalkozik. A múlt kísérti az embert, akár sötét volt, akár nosztalgiázunk, mert számunkra szépnek tűnik. A jövő is nagy kísértés! A jövőt néha rózsaszínben látjuk.

Jézus azt akarja, hogy ne foglalkozzunk a múlttal, azzal egyáltalán ne, mert elmúlt! A jövővel legyünk óvatosak!

Az embernek ma, a jelenben kell döntéseket hozni!
A döntés azt jelenti, hogy az ember elfogadja Isten szeretetét!
Az ember ezzel elfogadja küldetését!

A jövőt illetően csak arról van szó, hogy az ember ezzel a döntésével, hogy a másik ember felé fordul, ezzel a döntésével küldötté lesz! A küldetéses ember a jövőt építi!

Jézus 2015-ben itt Európában ezt a programot hirdeti meg!

Jézus nyomába szegődtek
Jézus nem nézőközönséget szervez, nézők számára programot, hanem meghív bennünket és azt akarja, hogy vele együtt gondolkodjunk az életünkről! Előttünk van Jézus példája, úgy áll előttünk, mint a tükör. Jézus szavai, Jézus élete elegendő segítség nekünk arra, ha akarjuk, hogy átgondoljuk ennek megfelelően az életünket!

Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor nem azzal foglalkozunk, ami ijesztő is lehet számunkra, mert ijesztő lehet az, hogy beteljesedett az idő, ha az ember arra gondol, hogy itt van az istenítélet. Olyan sokan beszélnek is arról, amit tapasztalunk nap mint nap, hogy milyen mélyre süllyedt az emberiség. Gondoljunk csak az elmúlt napok történésére. Embereket megölnek itt Európában és felvonul a világ hamis értékrendje, mintha ezek az emberek többet érnének, mint azok, akik mondjuk Ázsiában, Afrikában élnek. Ott ezrek, százezrek halnak meg és nem vonul föl a világ vezérkara, hogy elsirassa őket. Micsoda gondolkodás ez? Vannak emberek, akik többet érnek, vannak emberek, akik kevesebbet érnek?

Ez az a világ, amelynek Jézus fölkínálja Isten szeretetét!
Isten egyformán szeret mindenkit!

Ha mi odatalálunk Jézushoz, akkor velünk valami olyan történik, mint az apostolokkal! Gyönyörű a magyar szó: nyomába szegődtek! Azonnal otthagytak mindent és nyomába szegődtek! Ezt a fajta életszemléletet, ezt a fajta életet nem lehet pénzért élni! Ezt csak úgy lehet élni, ahogy az apostolok példájából látjuk!

Mérlegre teszik ennek a múlandó világnak minden javát és Jézus nyomába szegődnek!
Fölismerték, hogy az az élet értelme, hogy az ember elinduljon a másik ember felé és a másik ember javán munkálkodjon!

Ez az Isten országa!
Kérjük Istentől, hogy a mi kicsinyes, önző világunkból kilássunk és legyen bátorságunk lépéseket tenni előre!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ebben az imádságban gondoljunk azokra az emberekre, akik emberek áldozatai! Lehet, hogy valaki kereszténynek mondja magát, lehet, hogy moszlimnak, vagy akármilyen felekezethez tartozónak. Rengeteg áldozata van az embernek! Kérjük Isten kegyelmét, hogy mi tudjunk olyan életet élni, hogy valamit megsejtsenek az emberek abból, hogy Isten arra hív bennünket,
hogy egymásért éljünk!
Mi Atyánk…
 

---

Évközi 2. vasárnap

2015. 01. 18.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!

A mai vasárnap egészen sajátos üzenetet is hordoz, ma van Árpád-házi Szent Margit ünnepe, aki a legjobb választ adta a bajban! Amikor nemzetünk nagyon-nagy bajban volt, akkor lelki sugallatra az ő családja - bár kívánnivalót is hagyott maga után ez a királyi család, - az élet lényeges kérdéseire mégis tudott figyelni.

Szent Margit az életét adta oda, hogy ez a nép megtalálja az életútját, megtalálja jövőjét, gyarapodjon és fönnmaradjon!

Nagyon nehéz időket élünk, egész Európa! Most olyan lelkületre van szükség, mint Árpád-házi Szent Margit lelkülete! Mindenki megoldásokat keres, mindenki a jövőről álmodik, csak egyről feledkezünk meg:
Az életnek ára van!
Ezt az árat mindenkinek külön-külön meg kell fizetni!
Nézzünk önmagunkba és tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!

Az ember életét a hit és a hitetlenség mezsgyéjén éli. Karl Rahner a XX. század nagy katolikus jezsuita teológusa minket magyarokat különösen szeretett. Halála előtt két héttel itt volt Magyarországon, az irántunk való szeretetét akarta kifejezni, amit Nyíri Tamás professzor úr mélyített el benne, aki tanítványa volt Insbruckban. Felejthetetlen volt ez az utolsó találkozás. A zugligeti fiatal egyetemistákkal szeretett volna találkozni, de erre nemet mondott az akkori hatalom, veszélyesnek tartotta. Karl Rahner professzor úr mondta:

A hit és a hitetlenség az ember szíve közepén található!
Az ember szíve közepét találja el!

Az emberi szívre utalva mondta még, hogy a XXI. század keresztényei vagy vértanúi lelkülettel rendelkeznek, vagy nem lesz kereszténység Európában! Azzal a kérdéssel kapcsolatosan, hogy mit jelent, hogy a mi emberi életünk a hit és a hitetlenség határán zajlik, a regényírók közül talán legtöbbet Graham Greene foglalkozott. Magyarul is megjelent egy könyve: A kezdet és a vég. Érdemes elolvasni. Többek között ebben a könyvben is ez a kérdés izgatja. Graham Greene magát katolikus regényírónak mondta. Ezért is éppen elég sok támadást kapott. Ebből is látszik, hogy Európában ezek a bomlasztó dolgok nem most kezdődtek. Megtámadták, mi az, hogy keresztény regényíró? Valaki író, aztán lehet, hogy keresztény, lehet, hogy nem. Igaz, de ő ezzel nagyon fontosat akart kimondani meggyőződése, a hite felől. Ennek a regénynek alapján egyik elemzője a következő nagyon érdekes igazságot fogalmazta meg:
Graham Greene főhőseinek szíve dobogását figyeli, mert arra kíváncsi,
hol tartanak az Istenért való harcukban?
Hol tartunk mi külön-külön az Istenért való harcunkban?

Az ember egyetlen hivatása!
A mai vasárnap ezt a kérdést teszi fel! Nagyon izgalmas megközelítés! A kérdés azon dől el: az ember meg tudja-e harcolni a maga harcát az Istenért! Valójában az emberi élet harmóniájáról van szó! Hallottuk ma az evangéliumban, az emberi élet harmóniájának képlete:

Isten szól, Isten meghív, ha az ember válaszol, elfogadja a meghívást, akkor hivatása lesz!

Minden embernek csak egy hivatása van: válaszol-e az Istennek? Az összes többi foglalkozás!

Ettől függ életének harmóniája!
Ettől függ az emberi élet harmóniája, ettől függ a világ harmóniája!

Arról van szó, hogy az ember meghallja-e a hívást? Ha meghallja, akkor van-e benne készség arra, hogy válaszoljon? Elfogadja-e a meghívást? Ha elfogadja a meghívást, hívő lesz, vallásos lesz. A vallás latin szóval: religio, kötni, megkötözni. A hívő, vallásos ember Istenhez köti az életét!

Ennek az életnek egyetlen küldetése van, ami a hivatásából származik,
hogy tanúságot tegyen erről az istenkapcsolatról!

Ebben az istenkapcsolatban az ember az újjászületés lelkét fogadja be!
Az újjászületés készsége van meg ebben az emberi válaszban!

Az ember hivatása azt jelenti: az újjászületés állandó készsége!

A harmonikus élet titka!
A hit és hitetlenség határán éljük emberi életünket, az újjászületésünk azt jelenti, hogy eldőlt bizonyos értelemben a küzdelem! Végérvényesen soha nem dől el! De aki igent mond Istennek, az igent mondott az önmagával való harcra! A diszharmóniától szenvedünk legtöbbet az egyéni életünkben, a kapcsolatainkban, a társadalomban.

Mi a diszharmónia? Az ember önzése!
Az, hogy az ember magának él!

Ezért az ember harmóniájának képlete, hogy az ember igent mond Istennek és vállalja, hogy odaköti az életét Istenhez, vállalja a harcot önmagával, vagyis az önzésével!

Amilyen mértékben előbbre jut az ember az Istenért való harcban,
olyan mértékben lesz egyre inkább harmonikus az élete!

Tanúskodni az igazságról
Sokszor félreértjük ezt a hivatásunkat, amikor azt gondoljuk, hogy az igazságot kell valamiképpen diadalra vinni. Nem kell félteni az igazságot! Az igazság elég erős ahhoz, hogy megvédje magát! Nekünk az igazságot nem diadalra kell vinni, hanem tanúskodni kell róla! Ez a döntő kérdés! Tanúskodni az igazságról, amire csak az önzetlen ember képes!

Az áldozatra kész ember képes tanúskodni az igazságról!

Megtaláltam az Istent!
Ha most ennek a fogalomkörnek jegyében nézzük a mai vasárnap üzenetét, akkor arról van szó, hogy az Isten hív és boldog az, aki ezt meghallja! Boldog az, aki ezt elfogadja! Ez az ember elmondhatja Andrással: megtaláltam!

Megtaláltuk a Messiást,
megy András, mondja Simonnak és mondják egymásnak!
Nekünk is ez a hivatásunk, erről kell tanúságot tenni: megtaláltam!

Megtaláltam az Istent!
Megtaláltam életem értelmét!
Harmóniára jutottam! Kibékültem önmagammal, mert összetartozom az Istennel!

Erről kell tanúságot tennünk ebben a világban! Jézus ezt nyilatkoztatja ki!

A mai vasárnappal követjük Jézus életútját
Pár héttel ezelőtt ünnepeltük Jézus születését. Múlt vasárnap ünnepeltük megkeresztelkedését, a felnőtt Jézus indulását, amikor elkezdi tanúságtevő életét. Tanúságot tesz Isten szeretetéről előttünk emberek előtt! Az elmúlt 33 esztendőről szinte nem is hallunk. Nem is fontos, mert az a felkészülés ideje volt. A fontos most kezdődik! A mi életünkben is erről van szó. Mi annyi mindenre tudunk hivatkozni. A mai ember legtöbbet a gyerekkorára hivatkozik, gyerekkori sérelmeire, gondjaira, problémáira. Azt mondják, hogy ez meghatároz mindent. Valóban nagyon sokat meghatároz. De nem lehet ebbe belefojtani az önzésünket! Nem lehet ezzel kivédeni a magunk tunyaságát, képtelenségeit!

Az élet első szakasza a felkészülés. Szerencsés az, aki jó családban nőhet fel. Szerencsés az, akinek jó iskolája van. Nem véletlen, hogy a pogány világ a családokat rombolja. Nem véletlen, hogy a pogány világ a keresztény iskolákat üldözi. Nagyon komolyan készül a pogány világ arra, hogy ne lehessen tanúságot tenni az igazságról!

Jézus elindul, ennek fényében láthatjuk, mit jelent számunkra ez: megtaláltuk!

Minden probléma gyökere a bűn
Keresztelő Szent János a pusztában hirdeti a bűnbocsánat lehetőségét! Alig figyelünk föl erre! A világ mindig a békéről szónokol, a jólétet emlegeti, amint a világ igazi problémái a békétlenségből és a szegénységből adódnak. Egyről abszolút nem beszél a világ, talán még mi papok sem beszélünk eleget erről:

minden probléma gyökerét a bűn rágja!
A bűn nem más, mint az emberi önzés!

A világ meg akarja oldani a problémákat, békét, jólétet akar, paradicsomot ezen a földön. Egyedül a kereszténység beszél megtérésről, bűnbocsánatról! Egyedül a kereszténység beszél arról, hogy minden baj gyökere a mi emberi önzésünkben van! Egyedül a kereszténység beszél arról az igazi problémáról, az önzésről, ami bennünk van!

Az ártatlan Bárány felé forduljunk
Minden attól függ, hogy a mi emberi küzdelmünk a hit oldalán dől-e el, vagy nem! Vagy ott, vagy sehol! Ha ott nem, akkor a hitetlenségbe fulladunk! Egyedül az ártatlan Jézus segít, aki ott van a bűnösök között észrevétlenül! Mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve!

Jézus az ártatlan Bárány!
Felé kell fordulni, ha valamit akarunk,
ha harmóniát akarunk, ha élni akarunk!

Az ártatlan Báránynak meg kell halni
Azon is elgondolkodhat az ember: milyen az Isten, annyira irgalmatlan, hogy ennek az ártatlan Báránynak meg is kell halni? Igen, meg kell halnia, mert nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki az életét adja barátaiért!

Jézus a legnagyobbat akarta kifejezni felénk, emberek felé, hogy megtanítson bennünket arra, az egyetlen megoldás a mi áldozatkészségünk! Mire vagyunk képesek egymásért? Milyen mértékben tudjuk háttérbe szorítani önző énünket azért, hogy egymással összetartozzunk! Ez az összetartozás nap mint nap áldozatokat kíván tőlünk! Belehalunk az emberi kapcsolatainkba! Ez a normális, de értelmes élet! Nem olyan látványosan halunk bele ebbe, mint ahogy sok mindent tapasztalunk a halállal kapcsolatosan ebben a világban.

Ez az ember istenes útja! Az áldozattá lett Bárány mutatja az utat, aki ráadásul még étel is akar lenni! A szentmisében mondjuk: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Boldogok, akiket meghív lakomájára az isteni Bárány!
Jézus elindul a maga megváltó útján, ami isteni küldetés! Minket abban akar segíteni, hogy fölismerjük a Vele való kapcsolatunkban az élet értelmét!

Az élet értelme: az ember fölismeri, hogy meghívták, fölismeri, hogy neki hivatása van!
Az ember hivatása, hogy tanúságot tesz a szeretetről istenkapcsolata révén az emberek felé!

A mai vasárnap ezt az igazságot állítja elénk,
amit jól kifejez ez a két szó, ha egymás mellé tesszük:
Elhívás és megtaláltam!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Imádkozzunk Árpád-házi Szent Margit tiszteletére abban az értelemben, hogy képesek legyünk valamilyen szinten az ő követésére! Imádkozzunk!

Mi Atyánk…
 

---

Urunk megkeresztelkedése

2015. 01. 11.

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Nyilvánvaló, hogy az ember elsősorban a napi kérdésekkel, a napi gondokkal foglalkozik. Az embernek az a legfontosabb, amiben él. Viszont oly sokszor mondják azt, hogy aki jövőt tervez, annak a múltjával is tisztában kell lenni. A mai ünnep ebből a szempontból is nagyon fontos. Az embernek segítségre van szüksége ahhoz, hogy a mindennapjaiban eligazodjon, ehhez a múltnak is van üzenete! Honnan jöttünk? Hol tartunk és hová igyekszünk?

Nézzünk önmagunkba és kérjük Isten segítségét, hogy jó döntéseket hozzunk, ettől függ a jövőnk! A múlt pedig elegendő muníciót adhat, ha igazán foglalkozunk azzal is!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Ahogy a szentmise bevezetőjében mondottam, az ember a mában él, de jó esetben a múlt történéseiből tanul és egy jobb jövőt készít magának, az emberiségnek! Az Európai Parlament információs osztálya nem régen jelentetett meg egy brosúrát. Nagyon igényes kiadvány.

A brosúra címe: Európa ma és holnap.

Az európai országok bemutathatták magukat ebben a brosúrában és azoknak is adtak helyet, akik az Európai Unióba igyekeznek. Sajátos ez a kiadvány. Aki kiadta, az megjegyezte, hogy nem vállal felelőséget azért, ami olvasható benne, mert mindegyiket az adott ország írta önmagáról.

Most nem szeretnék kitérni arra, hogy a magyarok mit írtak magukról, mert azt se tudom ki írta. Viszont megállapítható, hogy jó néhány olyan értéket, ami a magyaroknak tulajdonítható, azt fölsorolták az osztrákok, a szlovákok, a románok. Amit mi magunkról írtunk, - ha nagyon finoman fogalmazok, - azt kell mondani, felejthető! Az igazság ennél sokkal, de sokkal ijesztőbb! Amit magunkról írt valaki az majdnem, hogy hamisítás. A brosúra azzal nem foglalkozik, hogy mi volt tegnap, nem fogalakozik a múlttal. A megállapításaiban mintha agyonhallgatnák, hogy Európa a keresztény értékrendből nőtt ki!

A mai ünnepen, Krisztus megkeresztelkedésének ünnepén azt a kérdést is faggathatnánk, hol tart a keresztény Európa, amely Isten szándéka szerint vízből és Szentlélekből született! Európát emberek alkotják, gyarló, esendő emberek. A teológia régen azt hangoztatta, hogy azt keresztelték meg, aki hitt! Ma inkább azt kellene hangsúlyozni, hogy akik megkeresztelkedtek, azok higgyenek! Önmagában az, hogy megkeresztelkedik valaki, az még csak egy belépő, bár vannak feltételei! Ez is messze vivő kérdés lenne, ha ezen az úton továbbmennénk. Ez a mai ünnep nem Európa ünnepe, ez az egész keresztény világ ünnepe!

A keresztség Isten Lelkében való részesedés
Krisztus megkeresztelkedésének ünnepen a keresztséggel foglalkozzunk, ennek kapcsán az egész keresztény világ alapproblémájával foglalkozunk. Amikor a vízben és Lélekben való megkeresztelkedésünkre gondolunk, akkor a kérdés az, hogy az ember földhözkötöttsége az erősebb, vagy az isteni Lélekben való részesedése az erősebb?

Fájdalmas tapasztalatunk, hogy nagyon erőteljesen belegyökerezünk ebbe a világba, amelybe beleszülettünk. Isten akarja ezt, ez a természetes, csakhogy Isten az ő Lelkéből ad nekünk azért, hogy az ember fölemelje a fejét! Gondoljunk Michelangelo Ádám teremtése képére. Az ember éppen csak föltápászkodik, Ádám és Isten ujja összeér és az ember már emeli fejét Isten felé. Ez a kép arról szól, hogy Isten akarata az, hogy az e világra született ember Isten felé növekedjen!

Isten azért adja Lelkét az embernek, hogy az ember úgy éljen, mint aki az Isten Lelkét hordozza!
Az ember ez által Isten fia lesz!

Az ember, aki Isten fia
Ez már egy következő lépés az emberi életúton!  A legeslegfelső Isten akarata szerint,
hogy az embernek része legyen abban a dicsőségben, amely Krisztust megilleti!  Isten elhatározása szerint az ember is, mint Isten fia, Jézus Krisztus testvére ugyanúgy megdicsőüljön! Roppant izgalmas pálya!

Fájdalmas megállapítás, hogy sokkal nehezebb az embernek a Lélek felől élni, sokkal nehezebb az embernek a Lélek igazságait magáévá tenni, mint az e világi, földi vágyait, kívánságait kielégíteni! Ezért a kérdés az, hogy a földhözkötöttségünk az erősebb, vagy a Lélekben való részesedésünk?

Isten azt szeretné és a mai ünnep arról szól, hogy valamiképpen az ember egész életképe megváltozzon!

Az ősbűn óta az ég bezárult
Az ősbűn óta hordozza a világ azt a fájdalmas képet, hogy becsukódott mögötte az ajtó! Az ember mögött bezárult a paradicsom ajtaja. A Biblia leírása szerint ott áll az angyal lángpallóssal, hogy az emberrel tudatosítsa, ő hagyta el Istent! Azóta az ember bújócskát játszik az Istennel. Az ég bezárult az ember feje fölött!

Az ember önmagát választotta, zavarta az Isten közelsége! Ez kicsit úgy van, mint a mindennapjainkban is. Az ember nagy kísértése, hogy magába zárkózzon, élje a maga életét, már az alkalmazkodás is nehezére esik, alkalmazkodás a másik emberhez. Kevésszer tesszük azt a következtetést, hogy ha elszakadunk Istentől, akkor félő, hogy az egymással való kapcsolatunk is megsérül. Félő az embernek, ha nincs Istene, akkor a másik emberrel való kapcsolatát is túl nehéznek tartja. A szerint lép ide-oda, ami az ő érdekét szolgálja.
 

Betlehemben Jézus születésekor nyitott az ég
A mai ünnep arról szól, hogy az ember fölött nem zárt az ég! Arról szól, hogy Isten és ember összetartozik! Az embernek azon kell elgondolkodni, mit jelent számára az Istennel való kapcsolat! A megváltás művében hányszor szerepel, hogy nyitott ég! Amikor a Gyermek Jézus megszületik, akkor kinyílik az ég – ez a gyönyörű szép betlehemi történet - és az angyalok megérkeznek a nyitott égen át ide a mi emberi világunkba!

Az angyalok elhozzák nekünk a békességet azzal, hogy figyelmeztetnek bennünket arra, hogy eljött hozzánk az Isten! Megnyílt az ég! Itt van közöttünk, Emberi életet vállalt!

Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor nyitott az ég
Ez a másik történet. Megnyílik az ég és az Atya hangja hallatszik:

„Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem!”

Jézus a bűnös emberi közösségbe érkezik! Keresztelő szent Jánost hallgató tömegben ott van Jézus! Senki se tudja, hogy ki Ő, mert igazán el akarta hozni hozzánk az Istent! Amikor ez a tanító történet hangzik Márk evangéliumából, akkor arra az igazságra figyeljünk, hogy velünk az Isten, velünk gyarló, bűnös emberekkel!

Isten azt akarja, hogy az ő szeretett gyermekei legyünk! Minden azon dől el, hogy vállaljuk-e a Lelket! Vállaljuk-e azt, hogy Szentlélekben újjászülessünk!

Keresztény küldetésünk
Nekünk ma különösképpen azon a kérdésen kell elgondolkodni, hogy kereszténységünk betölti-e a küldetését? Jézus tanú, Jézus eljön közénk, megszületik Kicsi Gyermekként, aztán észrevétlenül, nem az emberek csodálkozása közepette felnő. Megjelenik ugyancsak csodátlanul ebben a mi emberi világunkban! Valóban egy közülünk! Hallja a világ: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem!”

Tudjuk Jézusról, hogy körül jár és jót tesz! Ez a kereszténység küldetése, a kereszténység missziója! Nem szabad belekeverednünk különböző e világi botrányos történetekbe!

A mai ünnep elgondolkodtat, hogy mi, akik megkeresztelkedtünk vízben, szembesültünk gyarló emberi természetünkkel! Áhítozva kinyíltunk a Léleknek, az Isten Lelkének, hogy ez az isteni Lélek határozza meg gondolkodásunkat!

Emeljük fel fejünket, nőjünk önző önmagunk fölé!  Éljünk Isten gyermekeiként, egymásnak testvéreiként! Ez a küldetésünk! Ez által újul meg a világ! Ez a megváltás műve!

Különben ha az ember erre nem mond igent, akkor gyilkolni fogjuk egymást, mert a mi emberi természetünk olyan, amilyen. Még a párizsi fájdalmas történetre is utalhatnék. Ma sokan arra gondolunk különösen ilyen vészterhes napokban, amikor Európa vezetői is összegyűlnek Párizsban. Istvánra, az első vértanúra gondoljunk, akit a világ nem tudott elfogadni, mert Isten Lelke szerint élt! A világ nem tudott vele mit kezdeni, mert az embert zavarta István jósága, értékrendje. Egyetlen kapaszkodója maradt a vértanú Istvánnak:

Látom a megnyílt eget és ott van Krisztus az Atya jobbján!
Ebben a világban ennyi kapaszkodója maradt!

Nekünk, ha komolyan gondoljuk kereszténységünket, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy ebben a világban igen sokszor minden kapaszkodónk elvész! Ez is hozzátartozik a Lélek világához! Mégis azt mondom: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, a lelket nem tudják megölni!

Gondolkodjunk el azon, hogy a keresztény értékeiről lemondott világban van-e annyi bátorságunk, hogy el tudjuk fogadni, néha kicsúszik lábunk alól a talaj. Marad az Isten, aki általunk azokat az értékeket jeleníti meg, amely értékekre a világnak nélkülözhetetlen szüksége van. Nem az iszlamisták öngyilkos merényleteire gondolok, nem arra, akik fegyvert fognak és lelövöldözik a másikat. Nem, ez nem bátorság, ez egy más gondolkodás. Nem Istentől való, meggyőződésem még a prófétától sem való, bár a prófétára hivatkoznak. Ez nem az ember világa, Isten nem ilyennek gondolta el az ember világát. Ez nem a megkeresztelt ember világa!

Az embernek döntenie kell! El kell döntenie, hogy keresztényként akar- e élni, vagy nem! Ha keresztényként élünk, akkor nagyon sok megpróbáltatásra kell fölkészülnünk az e világi világban. Ahogy hallottuk a mai szentleckében, Pál apostol figyelmeztette már akkor az övéit, hogy a világ nagyon erős. A világ gonosz erőire gondol az apostol, mert a világ önmagában Isten teremtménye!

Nekünk úgy kell élni ebben a világban, hogy ne legyen közünk a világ gonosz erőihez!
Csak az Istent megjelenítő Lélek szóljon általunk és járja át az emberek világát!
+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Európa ma és holnap – ez a címe a brosúrának. Európa ma nem a keresztény értékeket emlegeti! Európa, amikor a holnapját készíti, akkor nem számol velünk! Ezek tények! Ezen lehet bosszankodni. Egy biztos, az életben csak azzal számolnak, akire lehet számítani! Gondolkodjunk el a kereszténységünkön, azon az értékrenden, amit Krisztus elhozott! Gondolkodjunk el azon, hogy a keresztény világ ezekre hivatkozik! Azzal számolnak, akire lehet számítani! Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Előbb, ahogy kimondtam azt, hogy csak azokkal számolnak, akikre lehet számítani, máris suttogó hangot hallottam a lelkemből: mi van akkor, ha azokkal se számolnak, akikre lehet számítani! Ez is beletartozik a világba! Ma látni kell, miközben a világ egyértelmű értékekre vágyakozik és ezeket mondogatja, azért diszkriminatív. A világnak nagyobb szüksége van a nem keresztényekre, akik megvásárolhatók, akik kiszolgálnak. Ilyen a világ!
Azért imádkozzunk, hogy nagyobb szava legyen Isten Lelkének a gondolkodásunkban, magatartásunkban, cselekedeteinkben!  + Á L D Á S +
 

---

Urunk megjelenése Vízkereszt

2015.01.06.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Ma Urunk bemutatásának ünnepén a napkeleti bölcsek példájára emlékezünk. Keleti keresztény testvéreink ma ünnepelik karácsonyt. A bölcsek az emberiséget képviselik a gyermek Jézus közelében, akiben fölismerték az Isten Fiát. Ezért figyelünk rájuk, mert keresték, megtalálták, fölismerték! Aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak Neki, az akkori világ három legfontosabb elemét. Mi az aranyainkat otthon hagytuk. Nem régen többek között Jordániában jártam és hoztam tömjént, meg mirhát, itt ég az oltár előtt.

Isten mindenkié, mi meg egymás testvérei vagyunk!Nem egyszerű ebben a világban ezt az igazságot meghirdetni, ennek megfelelően élni! Ennek egy feltétele van, a fény! Sötétben elrejtjük az igazságot! A világosságra akkor jövünk, amikor az igazságunkkal akarunk megjelenni! Kérjük Istentől, hogy a világosság fiai, a világosság hordozói legyünk ebben a világban! Ez mit jelent, erről később szeretnék néhány gondolattal segíteni a testvéreknek.

Most vizet szentelünk. A magyarok minden keresztény egyházi ünnepnek sajátos, magyar vonatkozású nevet is adtak. Csak a magyarok mondják ezt a napot vízkeresztnek. Őseink vizet szenteltek, ez a víz arra emlékeztette őket, hogy csak tiszta gondolkodással, tiszta szívvel, tiszta akarattal lehet emberhez méltó életet élni! A vízszentelés arra figyelmeztet bennünket, hogy naponta meg kell mosni nemcsak az arcunkat, a szívünket is! Könnyű elintézni kézmosással, arcmosással, zuhanyozással ezt a kérdést. Szívünk tisztasága ennél többet kíván tőlünk, őszinte önvizsgálatot, önlelepleződést, őszinte törekvéseket!

Vízszentelés

Ránk hull a víz egy cseppje, hulljon ránk Isten kegyelme,
hogy elűzzük szívünkből a sötétséget
és helyet adjunk Isten világosságának!

Szentbeszéd

Kedves, jó Testvérek! Nem tudom, hogy Önöket milyen csillag vezette ide. Illyés Gyula azt írta: „A csillag mind betlehemi!” Sokféleképpen értelmezték annak idején ezt a megfogalmazást! Mi emberek a fények varázsában élünk. Nagyon fontos, hogy az ember igaz úton járjon! Azt szeretném, ha minket, akik itt vagyunk és mindnyájunkat, akik kereszténynek tudjuk magunkat, az a fény vezetne, amely fény bennünk van!Ezt a fényt mindenkinek önmagában föl kell ismerni, önmagában föl kell szabadítani!
A fény bennünk van!

A probléma csak az, hogy túl nagy a sötétség! Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Jézus a világosság küldötte! Jézus önmagáról azt mondja, hogy én vagyok a világosság, ebből már bizonyos eligazítást kapunk. Mi emberek istenarcú lények vagyunk! Minket Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett. Van lelkünk! Lelkünk el tud komorulni. Lelkünk sötétbe tud borulni, olyan mélységes sötétségbe, hogy Isten arcának fénye nem tud áttörni rajta.

A világosság és sötétség harca
A mai ünnep arra az igazságra figyelmeztet, hogy mindannyian Isten arcát magunkban hordozzuk! Mindent meg kell tenni azért, hogy Isten fényességes arca kibontakozzon lelkünk sötétségéből! Állandóan panaszkodunk a sötétségre. Sajnos úgy véljük, hogy a sötétég nem bennünk van, hanem a másik emberben! A hibát mindig a másikban keressük! Mintha megfeledkeznénk arról, hogy a világosság külön-külön mindegyikünk műve kell, hogy legyen! A latin azt mondja mundus, a világ tiszta. Ez is sokat jelent. A magyar a világot nem véletlenül nevezi így, azt mondja, hogy a világ, amelyben élünk attól világ, hogy világos.

Az ember élete attól emberi, hogy fényt hordoz!

Jézus elhozza a földre a világosságot! Jézus azért jön, mert Isten meg akarja menteni a lelkünket, meg akarja menteni az életünket! Karácsony második értelme:

Jézus a világosság!
Jézus azért jön, hogy az ő vonzásába kerüljünk!
Kibontsuk magunkat a rosszaságunkból,
gonoszságainkból, sötét gondolatainkból,
ítélkezéseinkből, előítéleteinkből, bűnbakkeresésből
és teret adjunk a jónak, ami bennünk van!
Engedjük, hogy a jó kiszabaduljon, hogy működjön!
Értsük jobban meg egymást!

Higgyük el, hogy minden ember egyforma!
Nincs különbség ember és ember között!

Nyitott Egyház
A mai ünnep ezt az igazságot hirdeti! Karácsonynál még lehetne arra gondolni, hogy a zsidónak született Jézus a választott nép várakozásainak beteljesítője lesz. Jézus megnő és hirdeti azt az üzenetet, amit Isten általa küld nemcsak a zsidóknak, hanem minden embernek! Jézus igazsága akkora igazság, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni! Mi nagyon boldogok lehetünk, hogy keresztények vagyunk! Hallatlan nagy ajándék! A Biblia üzenete, Egyházunk teológiája is arról szól, hogy a kereszténység Krisztus világosságából bontakozik ki!

A II. Vatikáni Zsinat központi üzenete:
Krisztus Egyháza nyitott Egyház!

Sajnos be kell zárni napközben a templomokat, mert még zárt ajtók esetén is kirabolják. Nem tudom, mit kellene tenni, hogy valamiképpen kifejeződjön: az Egyház a világ nyitott közössége.
A három világvallás
Micsoda különbség van a mi keresztény életszemléletünk és a zsidó gondolkodás között. Micsoda különbség van a mi keresztény gondolkodásunk és az iszlámot követők gondolkodása között. Három világvallás. A zsidó azt mondja Jahvé, a muzulmán azt mondja, hogy Allah, a keresztény azt mondja, hogy Isten! Mindegyik ugyanarra gondol, csak van egy végtelenül nagy különbség!

A zsidó vallás nem enged senkit betérni. A zsidó vallás egy zárt világ. Ha akarna is valaki nem zsidóként oda bejutni, minimális a lehetősége. Nem engednek be mást a maguk közösségébe.

A muzulmánok nem tudják tudomásul venni, hogy aki egy másik vallás követője, az nem ellenségük. Ijesztő tapasztalatunk van éppen most, ebből adódóan.

Kereszténységünk a nyitott ajtók világa!
Ez hallatlanul nagy felelősség! Ahogy hallottuk a szentleckében Pál apostol mondja: megismertem Krisztus világosságát, ettől kezdve életem egyetlen mozgatója, hogy mások is ismerjék meg Krisztus szeretetét!

Ez a mi dolgunk:
A világosság legyen meghatározó
emberi világunkban,
a mi krisztusi szeretetünk,
jóindulatunk, jócselekedeteink,
amit Krisztustól tanultunk,
amiket Krisztus példáz nekünk!
Nagy feladat!

Európa forduljon Istenhez
Sajnos nagy veszélybe kerültünk, mert Európa megtagadta az örökséget! Európa becsukta az ajtókat. Európa nem akar tudni Istenről! Az a világ, amit mi emberek építünk, összeomlott, mert azok az értékek, amelyek ezt a világot fölépítették, hordozták, ezeket az értékeket megtagadják. Ezzel elszakítjuk azt az egyetlen szálat, ami összeköt bennünket Istennel!

Jörgensennek van egy csodálatos elbeszélése a pókkal kapcsolatosan. A pók megépíti a maga csodálatos pókháló birodalmát. Egy őrült pillanatában elharapja azt a szálat, amelyen keresztül hozzákötötte ezt a birodalmat egy ághoz. Abban a pillanatban rádőlt az egész világ és agyonnyomta. Lehet, ha mi elszakítjuk az egyetlen szálat Istenhez, akkor ránk ömlik a világ?

Romok alatt vagyunk! Ez a mai ünnep arra szólít bennünket, hogy térjünk vissza a világossághoz! Forduljunk Krisztushoz, aki mindenkié! Ez a nap ezt az igazságot hirdeti: nincs különbség ember és ember között! Ez az Isten nélküli világ állandóan azt szajkózza, hogy mindenki egyforma, hogy legyünk szolidárisak, stb. Üres szólamok Isten nélkül!

A bölcsek példája
A bölcsek sok mindenre megtaníthatnak bennünket, ők egyszerűen keresik az Isten elgondolta életet! Elindulnak emberi arculatuk kialakításának útján. Aztán fölfedezik az új élet csodálatos szépségét önmagukban! Amikor erre rádöbbennek, abban a pillanatban egy egészen új életúton indulnak el! Ez a mai ünnep üzenete.
Megtalálnak egy kicsi Gyermeket,
benne fölismerik az Isten küldöttét!
Leborulnak, mert az embernek
le kell borulni valaki előtt!
Nincs jobb választás:
Isten előtt kell leborulni!

Aki nem Isten előtt borul le, félő, hogy azt térdre kényszeríti az ember. Az Istennel való találkozásban rádöbbennek arra, hogy mit is jelent az ember útja! Más emberként mennek tovább, a világosság hordozóiként, egy új világ építőiként! Ma ezeken a kérdéseken kell elgondolkodnunk.

A világosság bennünk van!
Induljunk el és bontsuk ki a gyűlölködés,
a rosszindulat, a rosszakarat sötétségéből
a jóakaratú Isten arcát
és hajtsuk meg fejünket előtte!

Induljunk el Vele együtt az úton, akkor van remény arra,
hogy együtt tudunk menni az úton egymással közösségben,
ennek a világnak világosságát nemcsak hirdetve,
hanem meg is teremtve! Isten segítsen ebben minket!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Jézus tanította az Úr imádságát. Ezt minden istenhívő embernek kellene imádkozni. Nem tudom a zsidók imádkozzák-e? A muzulmánok imádkozzák-e? Mi keresztények igen! Bárcsak együtt imádkoznánk velük és minden emberrel! Ez arról szól, hogy Isten mindenkinek teremtő és gondviselő Atyja, mi meg egymásnak testvérei vagyunk!

Boldogok lehetünk, hogy Szentatya a nyitás cselekvője! Azt kéri, hogy induljunk el egymás felé! Induljunk el a magunk kicsi világából az emberek felé, hogy összeadjuk jó akaratunkat, jó szándékainkat, örömeinket, bánatainkat és egymásra találjunk. Jó példa lehet.

Nagy örömömre szolgált, tegnap késő este Rómából jött egy üzenet, mely szerint az európai fővárosban, Brüsszelben egyik spanyol képviselő előterjesztést hozott és megszavazták. Az előterjesztés arról szólt, hogy a Betegápoló Irgalmasrend az irgalmasság, a testvériség, a felebaráti szeretet magasrendű képviselője! Mi sokan, mint munkatársak kórházunk révén mindenképpen ehhez a közösséghez tartozunk, többen, mint akik ennek az Intézménynek szeretetéből, gyógyító világából élhetnek. Imádkozzunk!

Mi Atyánk…

---

Karácsony második vasárnapja

2015.  január 4.

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Karácsony azt a titkot fejezi ki, hogy Isten szolidáris velünk! Vízkereszt arról szól, hogy minden ember számíthat Isten embermentő jóságára! A két ünnep között van ez a mai vasárnap, ami sajátos üzenetet hoz nekünk. Az ember lehetőségéről van szó!

Karácsony és vízkereszt Isten megnyilatkozásáról szól! Mi emberek a két ünnep közötti vasárnapon elgondolkodhatunk azon, hogy nekünk mi a lehetőségünk!

Lehet, hogy nem szívesen hallanak ma az emberek ilyen énekeket, hogy beteg a világ. A modern ember talán úgy gondolja, hogy erre nincs szükség. Rosszul gondolja, mert a megváltás arról szól, hogy Isten meg akar gyógyítani bennünket, embereket!

A szentmise felajánlási szándékát valaki így fogalmazta meg: a segítő Szűzanya közbenjárását kérjük!

Nagyon örülök! Mária legfontosabb szereplő az emberek világából Isten üdvözítő tervében! Mária tisztelete mélységesen mély a keresztény világban. Az ő életútja arról a segítségről szól, amire szükségünk van!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A szentmise bevezetőjében mondottam, hogy sajátos köztes vasárnap ez a mai, két titok közé ékelődik. A titok sajátos megközelítésével találkozunk!

Az embert meghökkenti Isten bölcsessége, Isten pedagógiája! Isten az ember segítségére siet,
ennek sajátos módját választja!Isten kis Gyermekként jelenik meg világunkban, kicsi Gyermekként, akitől nem félünk, hanem akit féltünk!

Milyen ragyogó gondolat! Isten így lép be a mi világunkba, így nő fel! Aztán a felnőtt Krisztussal találkozhat a világ, akinek megnyilatkozásai már egészen más érzéseket támasztanak az emberekben, mint a Gyermek Jézus. Hogyan, miképpen, ezt ismerjük a Bibliából, a keresztény tanításból. A felnőtt Krisztus értünk szenved, értünk meghal, ezzel megpecsételi küldetését! Megváltott emberekké lehetünk, ha tudunk élni Krisztus igazságából, ha tudunk élni Krisztus életpéldájából, aki a legjobb választ adta a világ gondjaira, bajaira:
Az embert szeretni kell!
Vagy megszelídülünk a szeretet légkörében,
vagy nincs több lehetőségünk! Nincs vagy!
Ha a szeretet sem tud bennünket átalakítani, megváltoztatni,
akkor mi emberek menthetetlenek vagyunk!

Karácsony misztériumában megjelenik a bölcsesség. Ez a mai vasárnap ezt a kérdést bontja ki számunkra! A három szentírási részből - a Sírák fia könyvéből, az Efezusi levélből, János evangélium prológusából, ami egy filozófiai eszmefuttatás - az igazság bontakozik, amit így lehet mondani: bölcsesség!

A bölcsesség az ember életértelmezésénél nélkülözhetetlen! Roppant nehéz megragadni, mit is jelent ez, de Isten így gondolta el!

Kicsi Gyermekként jelenik meg, ezt értik a pásztorok is és ezt értik az akadémikusok is, ha akarják. Amikor a bölcsességről van szó, akkor az embernek néha az az érzése, hogy ebből többet sejtenek meg a székelyföldi pásztorok, mint akármelyik nagyváros tudósai.

A bölcsesség és kultúra kapcsolata
Sajátos kérdés, azért tartom fontosnak, mert mi Európában élünk és azt mondják, hogy Európa kulturális válságban van. Vajon a bölcsesség és a kultúra hogyan függ össze? Talán, ha bölcsebbek lennénk, akkor nem jutnánk ilyen válságba?

Első szentírási rész a Sírák fia könyve.
Az ószövetségi Szentírásban Sirák fia könyve arról beszél, hogy bölcs csak az az ember lehet, aki elfogadja azt, amit Isten önmagáról mond nekünk embereknek. Másutt a Szentírás ezt frappánsabban így fogalmazza meg:

„A bölcsesség kezdete az Úr félelme!”

Ezt a mondatot kellett volna a fejtegetések elé tenni, legyen helye gondolkodásunkban az istenfélelemnek! Nem félelem, hanem az ember részéről a titok szemlélete. Isten titok!

Azt mondja az ószövetségi olvasmány, hogy bölcs ember az, aki ezzel a titokkal foglalkozik
és engedi, hogy Isten, mint titok, beleszóljon az életébe!

A második szentírási rész az Efezusi levél. Az Efezusi levelet szent Pál írja az efezusi egyszerű embereknek. Azt mondja, ti bölcsek vagytok, mert megismertétek Jézus Krisztust és magatokévá tettétek tanítását.

Szent Pál tehát a bölcsességet valamiképpen összeköti a krisztusi tanítással!

A harmadik szentírási rész a János evangélium prológusa
A János evangélium bevezető sorai arról szólnak, hogy az ember igazi lehetősége a bölcsesség! János a filozófus azt mondja, az Ige Isten öröktől fogva kimondott igazsága, szava! A Testté lett Isten Fia személye, tanítása megjelenik ebben a világban! Az ember lehetősége a teológia szerint abban dől el, hogy milyen a viszonya az Emberré lett Igével, Jézussal! Ahogy hallottuk, Isten tulajdonába jött, mert a világ általa lett, mert az ember teremtettsége okán Istené, övéi közé jött, de övéi nem fogadták be! De aki befogadja, annak lehetőséget ad arra, hogy Isten fiaként éljen! Szent János evangélista azt mondja, a bölcsesség azt jelenti, hogy az ember számol Istennel, az embernek fontos Jézus tanítása!

Az ember az a lény, aki nem elidegenedik Istentől, hanem menekül, fut Isten elől, képes erre, mert szabad, Isten ilyennek gondolta, hogy nemet mondhat: nem szolgálok! Az ember ezt követően állandó menekülésben lehet, távolodhat Istentől. és mindattól az eszmeiségtől, amit ez jelent.

De aki Istent befogadja, az Isten gyermeke lehet, Isten fiaként élhet!
Ez az ember igazi lehetősége! – mondja a Szentírás, a keresztény tanítás!

Ezzel lehet szembeállni, vitatni, az embernek joga van hozzá, hiszen szabad lény. Viszont az ember döntéseivel meghatározza létét! Tudomásul kell vennie, hogy a léte olyan, amilyenek a döntései! Ezért kell nagyon óvatosnak lenni, vigyázni nekünk embereknek a döntéseinkkel! Tudomásul kell venni, hogy minden megújulás az egyén megújulása! Mi háboroghatunk, méltatlankodhatunk, elégedetlenkedhetünk. Mindig nagyobb a felelőssége annak, akinek több a hatalma!
 

Valójában az ember igazi lehetősége az egyéni életére leszűkített lehetőség! A többit valamiképpen talán befolyásolhatjuk!

A Jánosi evangélium azt fejezi ki, hogy ez nem egy vagylagos kérdés, hogy az ember igent vagy nemet mond Istennek! Az evangélium azt mondja, hogy ez az ember létéhez tartozik!
Az ember lényegét jelenti, hogy válaszol!

Nem azt jelenti, hogy ha éppen akar, akkor igen, ha éppen nem akar, akkor nem! A létünkben egy kapcsolat jön létre vagy az igen jegyében, vagy a nem jegyében. A filozófusok, a gondolkodó emberek, akik nem Isten felől értelmezik a létet, azt mondják, hogy minden létező úgy gondolkodik a létéről, mint egy kapott ajándékról! Ehhez nem kell hívőnek lenni.

A vallástörténészek azt mondják, az ember természeténél fogva krisztusi, így is lehet mondani: isteni!

Ugyanakkor, ha az ember valamiképpen a létében szembekerül ezzel az eszmeiséggel függetlenül Istentől, Krisztustól, valamilyenfajta bűntudata van, mert van lelkiismerete! Az ember ezt kifejezte története során különböző áldozatokkal!

A megváltás által Isten mindenek ellenére szeret bennünket
Ha mindezeket összegezzük, akkor mi az újdonság a kereszténységben? Mit jelenthet nekünk az üdvtörténet igazsága? Az üdvtörténet igazsága azt jelenti: – és ez döntő – aki bölcs, bölcsességre tesz szert, az tudja, hogy az embernek valamilyen kapcsolata van Istennel! Ha az ember nem vállalja ezt a kapcsolatot, akkor vállalja, hogy Isten nélkül értelmezi a létét! Aki így gondolkodik, az bizonyos értelemben menekülésben van, mint Ádám, elbújtam, mert félek Tőled, mint Káin, aki megöli testvérét és bujdos, menekül!

Akkor elfogadók, meg menekülők világa az ember élete? Itt van az igazi újdonság ebben a mai üzenetben! Isten így fogad el bennünket, embereket, akik mindig hozunk nemleges ítéleteket is! Nem arról van szó, hogy az ember vagy igent, vagy nemet mond az Istennek! Isten így fogad el bennünket!  A megváltás lényege, hogy Isten ilyen gyarló, esendő emberként fogad el bennünket, annak ellenére, hogy lényegünknél fogva isteni teremtmények vagyunk!

Isten nem süt bélyeget homlokunkra, ahogy Káin homlokára sem ragasztott bélyeget, mint bűnösre, hanem senki nem bánthatja, mert életének ura az Isten! Az egész megváltáskérdés azt jelenti: Isten elfogad bennünket, gyarló, esendő lényeknek!

Isten nem bélyegez meg bennünket rossz döntéseink miatt, hanem mindezek ellenére szeret bennünket és gyermekeiként szeret!

Isten azt akarja, hogy bölcs emberként Vele közös történetünk legyen! Üdvtörténetünk! Az egyes ember életének és a közösségek életének jó története legyen!

Bölcsesség és kultúra összetartozik
Ezt azért hangsúlyozom, mert Európa kulturális válságban van. Ha az ember a kultúrára gondol, akkor ez azt jelenti, hogy az ember maga sem kész!

Az embernek önmagát formálni, alakítani kell! Ez a kultúra, az embernek magát művelnie kell!
Az embernek formálni, alakítani kell a világot!

Kulturalizációról van szó! Isten kezünkbe adta a világot! A világ se kész! Azt mondják, ma kulturális válság van a keresztény világban, mert a keresztény világot mostanáig majdnem Európával azonosították. Nem igaz! Csak Európából indult el a keresztény kultúra! A kulturális válság mintha abban mutatkozna, hogy az ember nem foglalkozik a maga művelésével! Az ember többet foglalkozik azzal, hogy okos, hogy mennyire tanult! Mindezeket a törekvéseket elsősorban egyéni lehetőségeiként értékeli, értelmezi!

A világ kultúra helyett gazdaságról beszél, azt hozzá se teszem, hogy piacgazdaság!

Nagy árulás, ha azt hisszük, hogy a piac meghatároz mindent! Az legalább akkora árulás, ha azt hisszük, hogy a kultúra helyettesíthető a gazdasággal! A válság azt jelenti, hogy az ember nem a bölcsesség felől közelít sem az egyéni lehetőségeihez, sem a társadalmi lehetőségeihez, sem a világ formálásához, alakításához! Amikor piacról, meg gazdaságról van szó, akkor ezekben a megfogalmazásokban is elsősorban az egyén lehetőségei rejtőzködnek, nem az ember lehetőségei, ahogy a kultúrában van!

Ennek a kulturális válságnak legtragikusabb megnyilatkozása, hogy az európai ember regenerációs képessége majdnem, hogy összeomlott. Európa egyre fogy annak ellenére, hogy jönnek az új népek. A válságot legkézzelfoghatóbbnak ebben látom, mert csak ott van előrehaladás, ahol az élet megszületik!

Isten azért született erre a világra, mert ezt az utat igazolja!
Isten azért vált meg bennünket, mert erre az útra akar vezetni bennünket!
Mi dönthetünk, hogy akarunk-e ezen az úton járni!
+ A M E N +
 

---

Újév

2015. január 1.

Szentmise bevezetése

Boldog Új évet kívánok a Testvéreknek, Istentől megáldott újesztendőt! Amikor az ember jót kíván a másiknak, imádkozik a boldogságáért, akkor azt kéri, hogy Isten legyen jelen az életében! Ennek egészen sajátos üzenete van a III. évezredben itt Európában. Európa elidegenedett Istentől, az emberek meg egymástól! Amikor ilyen jókívánságokkal fordulunk egymás felé, akkor azt kérjük, hogy az emberek kerüljenek közelebb Istenhez, meg egymáshoz is! Ma, január elseje Istenanyának az ünnepe!

Karácsony titka arról szól,
hogy Isten meg akarja újítani a világot!
Karácsony a világ megújításának ígérete!

Ebben az embermentő, világmegújító programban
igen fontos szerepe van Jézus Krisztus Édesanyjának, Máriának!
Ezért ma, karácsony után a nyolcadik napon az Istenanyát köszöntjük!

Mi, magyarok ezt a nyolcadik napot mindig megünnepeltük, de nem Istenanya ünnepeként, hanem kiskarácsonyként. Ezzel a titok megünneplését mélyítettük és gazdagítottuk!

Ünnepeljünk mi kevesen, akik itt vagyunk! Mindig megértem, hogy a fiatalok közül vannak, akik mulatnak szilveszterkor, de azt nem egészen értem, hogy a felnőttek hol vannak? Ők is? Furcsa nekem, mert mit akarunk? Milyen példát adunk a fiataloknak? Ezért kell megújítani a világot, mert baj az öregekkel van, a fiatalok meg követik őket! Tartsunk bűnbánatot!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
A szentmise bevezetőjében említettem, hogy az ember elidegenedett Istentől, következésképpen elidegenedtünk egymástól is! A megváltás arról szól, hogy Isten az életünket meg akarja újítani! Ahogy tegnap este - az év utolsó napján, amikor hálaadásra gyűltünk össze - szóltam arról, hogy a jövő, a világ jövője, az emberiség jövője külön-külön mindegyikünk kezében van!

A világ sorsa a mi szívünkben dől el!

Lehet szűkíteni ezt a kört!
A családok sorsa a családban élő emberektől függ!
A nemzetek jövője a nemzet tagjaitól függ!
Az emberiség jövője – Isten így gondolta el – tőlünk emberektől függ!
 

Az Úr esztendeje
Valamit elrontottunk! Isten azt akarja, hogy az ember gondolkodása megváltozzon, ezáltal az élete is megváltozzon! Isten a Fiát küldte el, hogy isteni megmentő programját megjelenítse a földön, átadja nekünk embereknek! Az Egyház, az emberiség hívő, vallásos része nagyon jól kifejezi ezt, amikor azt mondja: Anno Domini! Nem azt mondja: újév, január elseje, évkezdés, hanem azt mondja:

az Úr 2015. esztendeje elkezdődik!
Az Egyház ezzel a teremtő Isten megváltó szándékát fejezni ki!

Isten élete
beleszövődik emberi életünkbe!
Isten összenő velünk!
Ez rendkívül fontos,
mert a megújulás ez által történik!

Az Istenanyát köszöntjük
Az Egyház, a hívő emberiség évszázadok óta köszönti a Szűzanyát és Jézus Krisztus Édesanyját Istenszülőnek mondja! Külön ünnepe ennek nem volt. VI. Pál pápa 1970-ben rendelte el, hogy minden év első napja Jézus Krisztus Édesanyjának legyen szentelve! Jézus Krisztusban Isten élete emberi életünk részesévé lett! Ebben a legnagyobb szerepet Jézus Krisztus Édesanyja vállalta, amikor elfogadta Isten felhívását!

Az Istenanya ünnepe ezért ez az első évkezdő nap!

Odafordulhatunk a Szűzanyához, aki minket bátorít,
hogy az Ő Fiát, Jézus Krisztust kövessük,
akitől várjuk a megváltást, a példát, a mintát!
Szűzanya bátorít, hogy vegyünk példát tőle is!

A megváltás arról szól, hogy az ember ráhangolódik Isten akaratára!
Számára fontosabb lesz Isten akarata, elvárása, mint a maga akarata!
Ha ez megtörténik, akkor valamiképpen mi emberek
közelebb kerülünk Istenhez és közelebb kerülünk egymáshoz!

Ez az évkezdő nap a béke világnapja is
Minden békétlenség oka a mi akaratunkban lehet. Amikor az ember akarnokoskodik, mindenek elé, mindenek fölé helyezi a maga akaratát, nem veszi figyelembe, nem veszi tudomásul a másik embert, - akinek szintén van akarata, - akkor erőlteti a békétlenséget ebben a világban! Ezért ez az évkezdő nap a béke világnapja is.

Azáltal szolgáljuk a békét, hogy magunkban teremtünk békét!
Amikor az ember a felebaráti szeretet révén maga elé helyezi a másik embert!

Az embernek fontos lesz a másik ember jóléte!
Az embernek fontos lesz a másik ember akarata!
Akkor az ember a békét szolgálja, az ember és ember közötti békét!
Ennyi a lehetőségünk!

Ne a politikusokkal foglalkozzunk, a nemzetek ilyen, meg amolyan szerződésével, nincs beleszólásunk! Kimehet párezer ember tüntetgetni! Játék! Az ember ezek helyett a felnőtt kisded játékok helyett foglalkozzon az igazi lehetőséggel!

Az ember teremtsen békét magában. Ez által teremtsen békét a másik emberrel!
Ennyi a lehetőségünk! De ez sok! Ez az alapja mindennek!

Istenhez mérjük magunkat
Az év első napján, karácsony után a nyolcadik napon nevet adtak a Gyermeknek. Jézus nevet adták Mária Fiának, így nevezte az angyal is! Jézus szó a zsidóban annyit jelent: Jahvé, az Üdvözítő! Isten az üdvözítő!

Istent be kell vonni az életünkbe, ha emberhez méltó életet akarunk élni! Az embernek igazodni kell valahova, nem lehet önmagának törvénye! Igazodnia kell valahova, ha üdvözülni akar, ha békében akar élni!

A keresztény ünneplés azt ajánlja, hogy mi emberek igazodjunk Istenhez!
A legjobb mérce!

XIV. Lajos király naggyá tette Franciaországot. Amikor meghalt, fölkérték az akkori legnagyobb szónokot, Bossuet püspököt, aki a temetéskor pásztorbotjával megverte a koporsót. Abban a zörejben halotti csend támadt. Akkor egyetlen mondat volt a püspök üzenete, amikor a nagy király feküdt a koporsóban, azt mondta: Egyedül Isten nagy! XIV. Lajos király nagysága abban állt, hogy Istenhez mérte magát!

Emberi nagyságunk azon múlik, képesek vagyunk-e Istenhez mérni magunkat, azokhoz az értékekhez, igazságokhoz, amiket Isten jelenít meg, amiket Isten állít elénk!

Mindenki nagy akar lenni! Sajnos, mi emberek mindig beszorulunk, szorítóba kerülünk, mert nagy a feszültség mindennapi életünk és az eszmények között! Eszmények vannak, elénk állítják a követendő célt és mi gyengék vagyunk! Képtelenek vagyunk ezek szerint élni! Pál apostol sajnálkozva mondja: „Látom a jót, helyeslem is, mégis a rosszat teszem!”

Ez a mi problémánk! Ezért kell az embert megváltani, hogy az ember újjászülessen! Ez csak akkor lehetséges, ha az ember vállalja ezt a kihívást! Az ember belátja, hogy nem tökéletes, tudja a célt, ismeri az értékeket, de gyenge! Sajnos Istentől, embertől elidegenedett világban élünk. Ez az oka minden békétlenségnek, feszültségünknek, bajunknak.

Egyetlen út van!
Jézus ezt kínálja, ez a megváltás útja!
Az ember összeszedi erőit
és igyekszik minden erejével az értékekhez igazodni!
Éljünk Isten segítségével
Az értékekről nem mondhatunk le! Aki erről lemond, az szegény, az elveszíti emberi arcát! Az ember arra hivatott, hogy emberi arccal éljen! Éljünk az Isten által fölkínált lehetőséggel!

Isten fölkínálja kegyelmét! Éljünk ezzel a lehetőséggel! Éljünk jobban az istenkapcsolatunkból, mert nincs más út!

Vagy a sötétségbe rohanunk, egymástól távolodunk, vagy ezt az utat járjuk! Sajnos őszintétlenek vagyunk, nem akarjuk magunknak sem bevallani, hogy gyengék vagyunk! Így még Isten sem tud rajtunk segíteni! Pál apostol mondja: „Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős!” Amikor az ember belátja, hogy gyönge, akkor eltölti Krisztus ereje! Ez a mi nagy lehetőségünk!
Ez a megváltás üzenete, hogy gyengeségünk tudatában éljünk Isten segítségével!

Akkor minden gyöngeségünk ellenére elkezd működni bennünk Isten ereje és egymás számára a könyörületet, a szeretetet jelenítjük meg! Ez az emberi perspektíva! Az év kezdetekor, amikor egymásnak boldog újévet kívánunk, akkor mindenképpen erre gondoljunk. Áldott újévünk legyen, vagyis legyen jelen életünkben Isten az ő erejével! Akkor a mi gyarló emberi erőink ellenére ajándék lehetünk egymásnak és egy új világot teremtünk!

Mindenkinek kívánom ezt a bátorságot! Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember Isten felé forduljon, mert Isten igényes! Ha ezt elfogadjuk, akkor egy igényesebb, értékek szerinti emberi világunk lesz és egymásnak sokkal inkább örömére leszünk!

Isten adja meg ezt mindegyikünknek ebben az újesztendőben!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Imádkozzunk a jó kezdés kegyelméért! Azt szokták mondani, a jó kezdés fél siker! Akik nemzetünkért, a világ sorsáért aggódnak, azok hogyan kezdik ezt az esztendőt? Attól félek, hogy megmarad a nyafogás, panaszkodás és elmarad az őszinte önmagunkba nézés! Vagy Istennel megreformáljuk életünket - külön-külön mindegyikünk - és akkor reménykedhetünk, vagy nincs értelme semminek! Isten segítsen, hogy meg is tudjuk valósítani céljainkat!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Áldott és boldog újévet kívánjunk egymásnak, mert ezekben a szavakban mindig bent van az Isten és bent van az ember maga is! Áldott, boldog, jó napok, évek akkor lesznek, ha az ember ezekben a maga részével jelen van! Különben csupán csodavárók vagyunk. Áldott, boldog és jócselekedeteink révén gazdag esztendőt kívánok mindegyikünknek, mert jövőt szeretnénk!

+ Á L D Á S +

 

---

 

---

Kozma Imre atya korábbi szentbeszédei

Gondolatok Kozma Imre atya aranymiséjére

Vecsei Miklós beszéde Kozma Imre atya győrzámolyi aranymiséje előtt

2014 december

2014 november

 

2014 október

2014 szeptember

2014 augusztus

2014 július

2014 június

2014 május

2014 április

2014 március

2014 február

2014 január

2013 december

2013 november

2013 október

2013 szeptember

2013 augusztus

2013 július

2013 június

2013 május

2013 április

2013 március

2013 február

2013 január