Évközi harmincadik vasárnap
(2014. október 26.)
Szentmise bevezetése
Kedves Testvérek! Összegyűltünk a vasárnapi szentmisére! Gondoljunk vissza az elmúlt hét nagy napjaira, amikor emlékeztünk! Nagyon jó lenne, ha mélyebben a lelkünkben élne,
hogy mi egy nagy népnek vagyunk a fiai!
Mintha nem ezzel a méltósággal élnénk! Visszagondolok a harminc, negyven évvel ezelőtti ünnepekre, október 23-án tömve volt a templom. Ez nem plébánia templom, ez kis kórházkápolna, de az október 23-i szentmisén voltunk nyolcan. Nem tudom, mire számít a mi népünk, ha a dicső napokra így emlékezik!
A nemzet dicsőségére válik, hogy 1956 októberében szabadságharc zajlott Budapesten, vidéken polgári forradalom volt. Budapesten világtörténelmet írtak. A vidéki ember sokkal praktikusabb, nekilátott a teendőinek. Megszüntette a tanácsi rendszert, létre hozták a munkástanácsokat, az új önkormányzati rendszert.
Ebben a szentmisében gondoljunk vissza azokra a történésekre! Akinek van lelki ihletettsége, őseink tisztelete, az próbáljon ezekből az eseményekből élni! Csak azok remélhetnek emberhez méltóbb jövőt ebben az országban, akik valamiképpen felnőnek az 56-osok lelkületéhez! Akik ezt nem vállalják, azok sápítozzanak, nem érdemelnek ennél többet!
Akik ezt értékelik, azoknak azt jelenti, hogy követni kell az 56-osok lelkületét mindenképpen,
ha meg akarunk maradni magyarnak, meg kereszténynek!
Tartsunk bűnbánatot!
Szentbeszéd
Kedves Testvérek! Változik a világ és benne mi is! A kérdés az, hogy a világ változása mennyire befolyásolhatja az ember változását! Rendkívül fontos az ember gondolkodása! Rendkívül fontos, hogy az ember milyen lelkülettel él! Ez meghatározza a világ folyását is!
A kérdés, hogy az emberek változása ma jó irányú-e? Jó irányba visszük-e a világot? Az üldöztetések évtizedeiben milyen egyszerű volt az üldöztetésekre sok mindent ráfogni. Ezekben az évtizedekben az erősek meg tudták mutatni az erőiket! A gyengék is bizonyos értelemben igazodtak! Persze sokan alá is hulltak!
Milyen érdekes, hogy amikor az ember szabadabban formálhatja, alakíthatja gondolatait, akkor mintha elillanna az erő! Mintha nem tudnánk erővel hatni a világra! Ezt annakidején így fogalmazták meg: Mi evangelizáljuk a világot, vagy a világ evangelizál minket? Mi tudunk-e nagyobb hatást gyakorolni a világra, vagy egyszerűen a világ sodor, visz bennünket?
Az ember megértő. Nem könnyű ellenállni a reklámoknak. A szakemberek nagyon jól tudják, hogyan kell hatni a gyarló, esendő emberre. Amit százszor mondanak, egyszer csak el is hiszi majdnem mindenki, vagy ha nem is hiszi el, mégis az életét az irányítja.
Amikor az ember ezeken a kérdéseken tépelődik, akkor még élesebben oda kell figyelni a tanításra! A világ ettől szenved a legtöbbet, nincs tanítás! Az Egyház sem tanít olyan tudatosan, mint ahogy tette évszázadokon keresztül és 30-40 évvel ezelőtt Magyarországon! Mindennél fontosabb, hogy milyen hatások érik az embert és az ember mire képes? Képes-e eligazodni? Képes-e az áradásszerűen érkező hatások ellenére értékekbe kapaszkodni, ahogy áradatban belekapaszkodik az ember egy úszó rönkbe, hogy el ne merüljön?
A főparancsolat
A mai evangélium fontos tükröt állít elénk. Vasárnapról-vasárnapra halljuk, hogy Jézust, az emberiség mesterét, tanítóját ismét és ismét ravasz módon próbálják lépre csalni, félrevezetni, ha lehet. Fontos üzeneteket kaptunk az elmúlt vasárnapokon. Most a summázatot hallottuk, ezen nyugszik a törvény és a próféták, mindaz, amit az Isten meg akar tanítani nekünk!
Azt kérdezték, melyik a legfőbb parancsolat. A zsidók ezt nagyon jól tudták! A zsidók számára egyetlen kérdés volt, hiszen ismételten olvasták a Bibliát, naponta kötelező volt olvasni a hívő zsidónak. Ezt hallották: Én vagyok az Úr, a te Istened! Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj! A zsidók számára ez volt az üzenet! Életüket az határozta meg, hogyan tudják kifejezni szeretetüket az Isten felé. Különböző áldozatokkal akarták kimutatni, hogy szeretik az Istent. Ők éppen olyan emberek voltak, mint mi, az ő szívükben ugyanazok a gondolatok munkáltak, mint a mi szívünkben. Vajon ki lehet-e mutatni a szeretetünket holmi ajándékokkal? Fontosak lehetnek, de bármi tárgyi ajándékkal ki tudjuk mutatni a szeretetünket? Vagy nem az van az egész mögött, hogy megvegyük a kapcsolatunkat?
A zsidókban munkált az a gondolat, hogy az áldozatok alkalmasok-e arra, hogy kifejezzék az Isten iránti szeretetüket? Nem! Jön Jézus, aki a legfontosabb üzenetet hozza! Ezek helyett az áldozatok helyett az élő Istennel való kapcsolatunkat másképp kell kifejezni, nem ezekkel az áldozatokkal. Igen sok esetben az ember helyzetéből is adódott, hogy mi módon tudta kifejezni szeretetét, nagy áldozatot tudott hozni, vagy aprócska áldozatot. Mindegyik egyenértékű, a szegény asszony két fillérje legalább annyit ér, mint a gazdag milliója.
Középpontban az emberszeretet! Jön Jézus egy egészen új tanítással! Ez az üzenet legfontosabb az emberiség számára! Ez az isteni üzenet summázata! Jézus programjában egy új elem jelenik meg!
Jézus tanításának középpontjában az emberszeretet áll! Egy zsidónak mit jelentett ez az új? Eddig csak azt hallotta, hogy Isten felé ki kell fejezni valahogy a szeretetünket. Jön Jézus és azt mondja: a középpontban az emberszeretet áll és arról beszél, hogy ő azért jött, hogy szolgáljon, szolgálja az emberek életét. Azért jött, hogy életük legyen! Teljesen új! Bizonyára rengeteg embert meg is zavart. Az Atyaisten is azonosult ezzel! Azt olvassuk a Szentírásban: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda! Tőle tanulja meg az emberiség mi a legfontosabb, hogy az emberszeretet a legfontosabb! Tanulja meg ezt az emberiség az Ő Fiától, Jézus Krisztustól! Ez egészen új, hogy a középpontban az ember iránti szeretet van. Az ember az istenszeretetet az emberszeretetben tudja megélni, megmutatni! Ez már kézzelfogható!
Itt már nem elegendő holmi apróságokkal, vagy hatalmas adományokkal, ajándékokkal próbálkozni! Napnál világosabb, hogy aki ott van mellettem, az vár tőlem olyan megnyilatkozásokat, amik az életét jelentik! Aki szereti Istent, annak szeretni kell a másik embert! Jézus, amikor válaszol, akkor azt mondja, egyetlen parancsról van szó: istenszeretet és emberszeretet! Egyik a másik nélkül nem érthető! Ez azért nagyon fontos, mert ez egy új tanítás volt abban a világban, amikor volt Taigetosz, amikor volt depontanus. Akit gondoltak a megszületett kicsinyek közül, azt lökjük le. Ne vállaljuk fel a gondot vele kapcsolatosan. Vagy az öregek. A pogány korban, a rómaiak világában voltak a hidas emberek, vagyis azok, akik löktek le a Tiberis hídjáról. Az öregek kérdését megoldani, itt van a Tiberis, a hídról le velük és a kérdés megoldódott.
Egy ilyen világban halljuk ezt az üzenetet, hogy az emberszeretet van a középpontban! Forradalmi! Ez a vadonatúj üzenete a kereszténységnek, amit így lehetne mondani kicsit okoskodva: Isten és ember világa egy. Nem külön világa van Istennek és külön világa az embernek. Isten és ember világa egybefonódott Jézusban, aki szereti az Atyát és szereti az embert!
Az Atya iránti szeretet és az ember iránti szeretet összekapcsolódik! Megmutatja az egyenes utat! Az emberszeretet útja az út! Nem kell gondolkodni rajta, nem kell kitalálni semmit! Nem az áldozatok és nem különböző lemondások. Ezek fontosak önnevelésünk szempontjából. Az út egyértelmű, aki Istent szereti, annak szeretni kell a másik embert! Ez a kereszténység újdonsága! Akkor ez forradalmi volt! A világ gondolkodását határozta meg! Úgy tűnik ez a mai időkig tartott! Ma a kereszténység peremjelenség! Ma az emberek kultúráját, gondolkodását, magatartását más értékek határozzák meg. Ezeket az emberek e világi értékek szerint formálják. Az e világi értékek tűnnek számukra meghatározónak. Mintha ezek kínálnának megoldást. Újra és újra rádöbbennek arra, hogy nem megoldás, de újra ezen az úton indulnak el.
Ma a keresztény üzenet, az istenszeretetnek az emberszeretetben való leképződése semmit se számít! Ennek vagyunk a szenvedő alanyai!
Annak idején Jézus tanítása olyan hatással volt, amilyen hatást ismerünk. Ma mintha ugyanazok jönnének vissza. Akkor lelökték a Taigetoszról a gyereket, ma abortusz van. Törvényileg biztosítjuk a magzatok gyilkosságát. Ma egyre többet hallunk az eutanáziáról. Hagyjuk meghalni, sőt biztosítsunk neki mindent, megöregedett, gond van vele, problémát jelent. Ez az Isten nélküli gondolkodás, ahol istenszeretet nincs, ott az emberszeretet csak szólam. Ezeknek vagyunk a tanúi. A keresztények is hallgatnak, vagy nem egyszer azonosulnak ezekkel. Ezek nehéz kérdések. De… de. Azért, mert valami nehéz, az nem jelentheti azt, hogy az kikerülhető, vagy azzal nem kell szembenézni. Ennek történelmi előzményei vannak
Ez elkezdődött kb. 200 évvel ezelőtt az Egyház és állam szétválasztásával. Egyet is értünk vele, az Egyház nem állam, az állam nem Egyház, még ha történtek is visszaélések innen is onnan is a századok során. Ma azt jelenti mindez, hogy élünk egy világban, amely világhoz semmi közünk, amely világ egy globális világ. A globális világ individualista. Ez a globális világ olyanokat szajkóz, amit mindenki szívesen hall. Azt mondja, hogy az egyénnek mindent szabad, mindenki azt tesz, amit akar és a másiknak semmi köze hozzá. Az egyén érvényesülhet akár a másik kárára is. Ezt mind a globális világ szajkózza és teríti. Szívesen hallunk ilyeneket, mert önzők vagyunk. Az önzésünkből kellene valamiképpen kijönnünk!
Ennek a világnak a hamissága, hogy egyfolytában a szolidaritásról beszél. Egyik oldalon az egyénnek mindent szabad, individualizmus. A másik oldalon a szolidaritás, segítsük egymást, tartsunk össze. Az önzésére fölszabadított embertől elvárni, hogy szolidáris legyen a másikkal, aki esetleg még bajban is van? Ennyire naiv nem lehet az emberi gondolkodás.
Az Egyház jövője
A kereszténység peremjelenség. El kell gondolkodnunk azon, hogy az Egyháznak van-e jövője? Egyházunknak van-e jövője? Az Egyház életében nem vesznek részt az emberek, a megkereszteltek sem! Vigyázat, ne azokról beszéljünk, akikhez semmi közünk, mert ilyen értelemben az Egyház életéből kimentek az emberek. Megkeresztelkednek, ha valaki kérni jön hozzám, különösen ha beteg és öreg hozzátartozójáról van szó, akkor arról kezd beszélni, hogy ministráltam ám gyerekkoromban. És, és? Az Egyház jövője azon múlik, hogy legalább a megkeresztelt emberek részt akarnak-e venni az Egyház életében?
Egymásután hallom panaszkodni a szülőket, nagyszülőket, amikor már kamaszkorú gyermekeik vannak, mi lesz velük? Olyanok a gyerekek, az unokák, amilyenné neveljük őket. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy ez a világ, amelyben élünk nagy elszívó erővel bír, hiszen az embereknek a könnyebb utat mutatja. Az Egyház életében való részvétel azt jelenti, hogy a keresztény üzenet summázata szerint élünk: istenszeretet és emberszeretet!
Ezeken a kérdéseken komolyan el kell gondolkodnunk, mert nem arról van szó, hogy tehetséges gyerekeink vannak vagy, hogy gyerekeink mire viszik. Arról van szó, hogy meg tudjuk-e őrizni az emberarcukat. Ebben az egyháziaknak is nagy a felelősségük. Nagyon sok hibát követett el az egyházi vezetés is azt hiszem, amikor úgy gondolta, hogy neki mindenre megvan a válasza. Nincsenek válaszaink! Ferenc pápa mondta: Isten szereti a meglepetéseket! Nehogy azt gondoljuk, hogy sztereotip válaszaink vannak az emberek gondjára, bajára. Nincsenek! Az Egyháznak nem az a dolga, hogy kritizáljon, meg abszolút válaszokat adjon.
Az Egyház küldetése arról szól, hogy nyitott-e a szívünk! El tudjuk-e fogadni egymást? Be tudjuk-e fogadni egymást? Tudunk-e együtt élni az értékek mentén olyan világban,
amely lemondott az értékekről! Vigyázat! Minket is magával ránthat!
A kérdés az, van-e hatásunk erre a világra? Az őskeresztényekkel kapcsolatosan azt mondták: nézzétek, hogy szeretik egymást! Mindenki szeretett volna ebbe a közösségbe tartozni! Mintha nem lenne visszhangja a mi igehirdetésünknek! Innen is mindig mennek el, egyre kevesebben vagyunk! Nem kell az embereknek a tanítás! Nem is kíváncsiak rá! Majd amit mond a Tv-ben a Győzike, meg ki mindenki, az, az nagyon-nagyon érdekes.
Az Egyháznak nincs visszhangja! Miért? Mert közénk állítottak valamit és valakiket. Gimnazista koromban kirándulásra mentünk, először akkor láttam a Balatont, meg Tihanyt. Elmentünk messze a templomtól és a másik dombról, ha az ember elkiáltott valamit, a templomfala visszhangozta. Ma megszűnt a visszhang. Miért? Mert közé építettek házakat. Tehát nem megy el a hang a templomfaláig. Nem visszhangozhat! Ez a világ, amelyben élünk, erről szól! Közénk építettek téglákat, embertéglákat, építményeket, egy másfajta gondolkodást és nem jut el szavunk az emberekhez! Ez az egyházi vezetők gondja! Kérjük a jó Istent, hogy ebben a változó világban Isten akarata szerint változzunk mi is!
+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek!
Most, amikor az Úr imádságát imádkozzuk, gondoljunk arra, hogy a keresztény hit, a keresztény Anyaszentegyház mekkora ajándék nekünk magyaroknak. Megtartott bennünket kereszténynek is, magyarnak is. Az elmúlt napokban, október 23-án délelőtt találkoztam a Műszaki Egyetemen pár száz Kárpát-medencéből ideérkező fiatal egyetemistával. Mindegyik az Egyház megtartó erejét emlegette! A keresztény Egyházak tartották meg Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken a magyarokat magyarnak amennyire erre képesek voltak. Ők se lennének a keresztény közösségek nélkül. 23-án délután Csallóközben voltam. Ők is erről beszéltek.
Azt mondjuk, hogy a közös nyelv, a nyelv őrzi a magyarságot. A vér őrzi a magyarságot. Egyre inkább arra gondolok, a víz őrzi a magyarságot, a keresztvíz! Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor ebben a vízben egyek vagyunk. Ez őriz meg bennünket elsősorban a Kárpát-medencében, akik meg szétszóródtak a nagyvilágban vagy igazodnak, vagy felszívódnak.
Imádkozzunk azért a kegyelemért, ami a jövőnk záloga is!
Mi Atyánk…
Évközi huszonkilencedik vasárnap
(2014. október 19.)
Szentmise bevezetése
Kedves Testvérek! Isten valami csodát akar létrehozni ezen a földön, amikor minket, embereket egybe akar gyűjteni és közösséget akar formálni. Hogyan? Úgy, hogy felkínál egy ajándékot, amit el lehet fogadni, vagy vissza lehet utasítani! Ez az ajándék nem más, mint a hit, a kereszténység, -mondhatom így – az Isten maga! Isten elénk áll és kifejezi azt, hogy egyetlen erő van ezen a világon, a szeretet! Isten azzal áll elénk, hogy szeret bennünket!
Ezt el lehet fogadni, ezt vissza lehet utasítani! Aki ezt elfogadja, az felelősséget vállal az Isten világáért, az emberek életéért! Ez küldetés, ez feladat! Az egész világ arról beszél, hogy felelősek vagyunk a világért! Arról hallunk, hogy felelősek vagyunk egymásért és ez nem működik! Nem működik, mert ezt vagy Istentől tanuljuk meg, vagy senki mástól! Különösképpen is gondoljunk erre, mert ez hallatlan nagy lehetőségünk!
Szentbeszéd
Kedves Testvérek! Jézus éltében egyik legizgalmasabb jelenet az, amit az előbb hallottunk. Hasonlíthatjuk a mai világ Tv, rádió interjúira, amik mintha pontosan ilyenek lennének. A Tv, rádió riporterek igen sokszor hátsó szándékkal zavarba ejtő kérdéseket tesznek fel annak, akivel éppen beszélgetnek. Ezeknek az interjúalanyoknak komoly szellemi felkészültséggel kell rendelkezniük, hogy eligazodjanak ezekben a beszélgetésekben és lépre ne csalják őket. Valóban az igazság talaján álljanak, ha akarnak! Azt hallottuk, hogy a hasmoneusok, meg a farizeusok egy kérdést tettek fel Jézusnak. Azt szerették volna tudni, hogy Jézusnak mi a válasza. Tudták ők nagyon jól, csak Jézust akarták tőrbe csalni. A zsidók soha sem tudták elfogadni a római hatalmasok uralmát. Azzal akarták kifejezni ellenszenvüket, hogy nem szívesen fizettek adót. Adót is fizessünk azoknak, akik a nyakunkon ülnek, uralkodnak rajtunk, diktálnak, még a gondolatainkat is meg akarják fogalmazni és ellenőrizni?
Volt egy lázadás Izraelben, Galilei Júdás lázadása, aki azért hívta harcba a zsidókat, hogy lerázzák a rómaiak hatalmát. A főszempont az volt, – tüntetésnek is felfogható lenne, de kicsit véresebb volt, mint egy mai tüntetés – hogy akarunk-e adót fizetni, vagy nem. Nagyon könnyű volt hadba szólítani Júdásnak az embereket, mert ki akar adót fizetni? A zsidók sem akartak.
Jézus az Isten Fiaként jelenik meg és azt mondja, hogy vele elérkezett az Isten országa, ez izgatta őket! Már elhatározták, hogy Jézust megölik, mert olyan eszmékkel, olyan elvekkel lépett fel, amelyek zavarták a köreiket. Ha Jézus az Isten Fia, akkor hogyan békülhet ki a rómaiakkal, akik elvárták, - a helytartók, a császárok, - hogy őket istenként tiszteljék. Hogyan tud egy hívő zsidó ezekkel kiegyezni, vagy ezeket magáévá tenni? Vajon Jézus mit mond, aki a Messiás, az Isten Fia? Ha azt mondja, hogy ne fizessetek adót, akkor azonnal rátehetik a kezüket, hiszen ezek a hasmoneusok, akik itt voltak, ezek megfizették az adót a rómaiaknak. Ezek megvett emberek voltak. Ők azért fizettek adót, mert nekik ez megérte. A rómaiak emberei voltak. A farizeusok, akik állandóan szemben álltak a rómaiakkal, kényszeredetten ők is megfizették az adót, nem szívesen. Jézus, ha azt mondja, ne fizessetek adót, akkor ezt örömmel hallották volna, de ebben a pillanatban be lehet perelni a császárnál, hogy lázító.
Jön Jézus válasza!
Roppant izgalmas! Akár mondhatnám azt, mintha egy mai ember találta volna ki, hogy az éremnek van éle is. A pénznek van egyik oldala, másik oldala, de van éle is. Jézus arra az igazságra utal, amit az érem éle jelent! Bármilyen furcsa, ez a szabadság kérdése!
A császár soha se lehet istenné! A császár soha sem várhatja el, hogy őt istenítsék!
Isten soha sem züllhet császárrá!
Ez a kérdés arról szól, hogy mivel tartozunk az egyiknek és mivel tartozunk a másiknak?
Ezt a kérdést csak az érem éle felől lehet meghatározni és ez a szabadságunk kérdése! A szabadság lelkiismereti kérdés! A szabadság nem olyan kérdés hogy fizetek adót, vagy nem!
A szabadság nem olyan kérdés, hogy elismerem Istent, vagy sem!
A szabadság lelkiismereti kérdés, az ember legnagyobb kincse, az ember legnagyobb értéke!
Most készülünk megint az 1956-os évfordulóra. 56 arról szólt, a magyarság szabadságeszméjéről, a magyar nép szabadságszeretetéről és minden nép, minden ember szabadságszeretetéről! A lelkiismereti kérdés azt jelenti nagyon világosan, hogy az életünk nem eladó! A lelkiismereti kérdés azt jelenti, hogy a lelkünk nem eladó! Aki eladja a lelkét, az behódolt! Aki eladja a lelkét, az megvásárolható! A szabadság arról szól, hogy az ember nem eladó, az ember nem megvásárolható! Ennek a szabadságnak igen nagy az ára! Aki ezt megpróbálja, az rá fog jönni!
Jézus válasza
Jézus akkor azt mondja nekik: mutassatok egy adópénzt. Kinek a képe van rajta? A császáré. Akkor adjátok meg neki, ami az övé! Ezzel Jézus be is fejezhette volna a választ, de még azt mondja: de Istennek is adjátok meg, ami az Istené! Mi a császáré? A császáré a pénz!
A császár verette a pénzt. Ezzel a pénzzel teremtenek lehetőségeket az emberi élethez! Vissza is lehet vele élni! Ha az, akinek kezében a hatalom van és megteremti az emberi élet feltételeit így, vagy úgy, akkor azt adjuk oda neki adó formájában, mert erről szól. Nem lehet emberi társadalmat építeni adózók nélkül. A befizetett adók teremtik meg az emberi élet feltételeit! Mindig mondhatjuk azt, hogy ugyanakkor ezzel vissza is lehet élni! A befizetett adókból és adók révén lehet segíteni a rászorulókat! Tehát adjátok oda azt, ami a császáré, ő verette ezt a pénzt, használjátok. Kötelességetek egy rendezett társadalmat teremteni!
A rendezett társadalom feltétele a pénz!
Mi az Istené? Az életünk! A lelkünk!
Adjátok meg Istennek azt, ami az övé! Istené az életünk, ő teremtett bennünket! Senki nem kérdezi meg, hogy akarunk-e megszületni! Csoda és titok az, hogy itt ülünk! Erről igazából azok tudnak, akiknek e körül a csoda körül gondjaik és problémáik vannak.
Istené a lelkünk! Isten képére vagyunk teremtve! A lelkünk révén tartozunk az Istenhez, vagyunk az Isten fiai! A lelkünk nem vehető meg pénzen! A pénz a hatalom szimbóluma! Akinek pénze van, – szokták mondani – az mindent megtehet. E világi értelemben igen. A pénz azt a lehetőséget teremti, hogy valaki pénzért eladhatja a lelkét! Valaki pénzért behódolhat! Valaki pénzért a másik embert szolgaságban tarthatja! Valaki pénzért a másik ember fölött uralkodhat! Megvásárolható a hatalom! A pénz a hatalom szimbóluma! Jézus ezért adta ezt a választ!
A hatalom e világi! A hatalom nem isteni! Legyünk okosak és gondolkodjunk el, mert az ember emberi életet csak szabadságban élhet! Az ember életének kiteljesedése csak a lelkiismereti szabadság jegyében lehetséges! Ez lelki fogalom!
Nem véletlen az, hogy az e világiak annyit emlegetik a különböző szabadsággal kapcsolatos igazságokat és értékeket. Szólásszabadság, sajtószabadság. Különböző jogok ehhez, ahhoz. Mi mindenhez van joga az embernek. Szívesen emlegetik. Aztán úgy halkan megemlítik a vallásszabadságot is. Csakhogy azok, akik hangos szóval ama szabadságjogokról beszélnek, a vallásszabadságot nem gondolják komolyan, mert a vallásszabadság éppen az ember szabadságával függ össze! Az összes többi nem! A szólásszabadság megvehető pénzen, a sajtószabadság is. Csak szócsövek kellenek, írnokok kellenek.
A vallásszabadság Istenre hivatkozik! A vallásszabadság olyan értékekre hivatkozik, amelyek mindig érvényesek és nem valaki ellenében érvényesek. Ezért van az, hogy a politika szívesen emlegeti ezeket a szabadságjogokat. Azért a vallásszabadságra hivatkozók ne vegyenek részt a politikában. Jézus itt elkötelezte magát a politikában!
Mindegyikünk politikus, a polisz az az állam. Mindegyikünk állampolgár! Azzal, hogy állampolgárok vagyunk, részt veszünk a politikában. Ugyanakkor ezek, akik újra, meg újra ezekre hivatkoznak, a vallásszabadságra azt mondják, az az ember magánszférája. Minő érdekes! Vegyük észre már ezeket az ellentmondásokat! Egyik oldalon az ember a társadalomban él és ott kötelezettségei is vannak, amikor a vallásszabadságáról van szó, akkor tűnjön el a társadalomból! Vagyis a politika zavartalanul tudja űzni játékát!
Szeretnék, hogy Isten ne szóljon bele a politikába, aki az ember méltóságát garantálja azzal, hogy szeret! Ezért mondtam a szentmise bevezetőjében, hogy a hit, a kereszténység ajándék! Az Isten szeretete ajándék! El lehet fogadni, vagy vissza lehet utasítani! Aki elfogadja, az attól fogva nem egy ügy szolgálatában áll, hanem küldetése van, feladata van ebben a világban!
Küldetése, feladata: megjeleníteni a szabadságot! Megjeleníteni azt, amire mindenki vágyakozik, a szeretetet! Ezt a szeretetet az Isten Fia hozta el! Csak Tőle tudjuk megtanulni!
A mai vasárnap nagyon sajátos üzenettel bír! Az érme éléről van szó! Egyik oldal, másik oldal, itt is lehet véteni, ott is lehet véteni, itt is lehet valami jót tenni, ott is. Nem erről szól az életünk, hanem arról, amivel az Istennek tartozunk!
Életünket az istenkapcsolat igazolja! Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor szabad emberek vagyunk!
Lehet, hogy ebben a világban szenvedéseink vannak. Mindenkinek van, csak talán valakinek éppen az e világ miatt vannak szenvedései. Nekünk legfeljebb az e világtól vannak a szenvedéseink. A vértanúk éppen elég példát adnak nekünk! Nemzeti nagyjaink is nagyszerű példát mutatnak. Vannak, akik az ember szabadságát nem fogadják el! Vigyázat, a politika állandóan abban a kísértésben van, hogy istenné teszi magát! Ha ezekkel a kérdésekkel tisztában vagyunk, akkor tudjuk azt, hogy mi a dolgunk ebben a világban!
Akkor tudjuk azt is, hogy Isten ügyének vagyunk a képviselői! A szabadságnak vagyunk a képviselői! A szabadság Isten ajándéka az által, hogy szeret bennünket!
+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek! Gondoljunk arra, hogy igen sokszor álságos módon akarnak megvásárolni bennünket. Ne engedjünk! Ne adjuk el a lelkünket! Ne adjuk el a szabadságunkat! Álságos módon mentek oda Jézushoz is ezek a zsidók. A kezükben volt a pénz. Erre nem is figyelünk úgy fel, hogy mutassátok a pénzt. Egy zsidó nem vehette volna kezébe ezt a pénzt, mert a császárt ábrázolta. Ez bálványimádást jelentett, ha ők ezt a pénzt a kezükbe vették. Nemcsak kezükbe vették, használták. Ilyen álságos világból érkeznek a kérdések!
Életünk az Istené! Most Hozzá fordulunk ezzel az imádsággal, hogy segítsen nekünk abban, hogy függetlenségünket, szabadságunkat minden helyzetben meg tudjuk őrizni, mert emberségünknek ez a biztosítéka! Mi Atyánk…
Szentmise befejezése
Kedves Testvérek! Isten áldásával megyünk tovább az utunkon. Az áldás erősítsen bennünket és segítsen abban, hogy valóban megtegyük becsületesen azt, ami a kötelességünk és feladatunk a világban. Tudjunk tanúságot tenni arról, hogy az örök értékek felől élhet csak a világ. Különben egymás játékszereivé leszünk.
+ Á L D Á S +
Évközi huszonnyolcadik vasárnap
(2014. október 12.)
Szentmise bevezetése
Isten hív bennünket minden vasárnap, mert ünnepelni akar velünk!
Isten hozta a Testvéreket!
Nagyon örülök, hogy nem mondták vissza ezt a meghívást! Ha belegondolunk, nagyon-nagy oktondiság ezt a meghívást visszautasítani! Sajnos elég kevesen vagyunk, akik ezt a meghívást elfogadjuk! Sokkal többen vannak, akik a mindennapjaik világába belesüppednek és mintha nem is akarnának ünnepelni. Ünnepre vágynak, de mégse akarnak ünnepelni, mert az kiszólít bennünket a hétköznapok világából. Amikor az ember elfogadja a meghívást, akkor egy ünneplő közösségbe kerül, ahol egymásra tekintettel kell lenni. Ha otthon maradunk, ott lehullnak az álarcok és mindenki olyan amilyen. Elengedheti magát, csak félő, hogy az egész élete beleszürkül ebbe. Jó, hogy ma itt vagyunk és ünnepelhetünk! Az elmúlt héten Lipcsében voltam, egy nagy eseményen. Ott az ember valamiképpen megérezte – a Nikolaikirchében is – azt a hatalmas erőt, ami annak a kétszázezer ember ünneplő lelkének az ereje, akik összegyűltek, hogy emlékezzenek! Nekünk mi mindenre kellene emlékezni,
mindenesetre és mindenek előtt Jézus Krisztus életáldozatára! Ebből élünk!
Vagy ha nem élünk ebből, akkor olyan e világi történések foglalnak le mindent egyéni és közösségi életünkben, amik lefokoznak bennünket! Ünnepeljünk! Kevesen, sokan. Azok szerencsések, akik akarnak Istennel ünnepelni! Tartsunk bűnbánatot!
Szentbeszéd
Isten eljegyzett bennünket! Isten ünnepelni akar velünk, emberekkel!
Kedves Testvérek!
A mai vasárnap üzenete ugyancsak igen fontos számunkra! Arról szól, hogy milyen az Isten. Istennek olyan képe jelenik meg, amit el sem lehet gondolni: mindenki meghívott! Isten mindenkit eljegyzett!
Gondoljuk végig mekkora ajándék, amikor valakit kiválasztanak! Mekkora ajándék, amikor egy ember valakit megajándékoz a szeretetével és elmegy odáig, hogy eljegyzi! Vele akarja élni az életét! Nem pillanatokról van szó, pillanatnyi együttlétekről, hanem az életükről, az egész életútjukról.
Menyegző az egymásra találás napja
Mindegyikünk arra vágyik, hogy valakinek olyan fontos legyen, hogy egész életre vele akarjon élni, vele akarja összekötni az életét. Ez ad értelmet meg biztonságot az életünknek. Meggyőződésem, hogy az a sok értelmetlenség, az a sok bizonytalanság, amivel az emberek élik a mindennapjaikat, innen gyökerezik, hogy nem kapják meg ezt az ajándékot. Nem véletlenül szerepel annyiszor a Bibliában a menyegző, a lakodalom. Isten ünnepelni akar velünk!
A menyegző az üdvösség szimbóluma! A mindennapjaink világában a menyegző a nagy öröm,
a nagy egymásra találás napja! Engedjük, hogy szeressenek bennünket!
Szinte észbontó, hogy miközben szíve mélyén mindenki erre vágyakozik, amikor az ember a lehetőséget megkapja, akkor nem a legfontosabb lesz számára a fontos, hanem a lényegtelen dolgok. Arról hallottunk, hogy többen mást tartottak fontosnak. Életünkben igen nagy kísértés, hogy belesüppedjünk a hétköznapokba! Igen nagy kísértés, hogy ki ne mozduljunk, hogy ki ne lépjünk a magunk önző világából!
Ahhoz is nagy elhatározásra van szükség, hogy engedjük, hogy szeressenek bennünket!
Ahhoz, hogy ünnepeljünk, ahhoz meg kell mosakodni. Ahhoz, hogy ünnepeljünk, ünneplő ruhát kell felölteni. Ahhoz, hogy ünnepeljünk, ahhoz el kell fogadni azt, hogy olyan emberekkel találkozunk, akikkel mindennapjainkban nem találkozunk. Ezek milyen fontosak!
Nagy kísértés, hogy az ember nem akar kiemelkedni, kimozdulni a mindennapok világából. Jól van az úgy. Hányszor találkozik az ember azzal, hogy emberek úgy akarják élni a mindenapjaikat, hogy mindenki fogadja el őket olyannak, amilyen. Persze, nem tudunk mást tenni, de azért nem kell megnehezíteni a másik ember helyzetét, hogy nehéz legyen elfogadni bennünket. Hányszor látja az ember ezt is.
Milyen ruhában mész a templomba?
A vasárnap ebből a szempontból is egészen más, mint régen volt. Eleget gúnyolták a keresztényeket, hogy azért mennek el vasárnap a templomba, mert az divatbemutató. Az emberek régen az új ruhában először a templomba mentek el. Ez nem divatbemutató!
Micsoda mély igazság ez, ha egyáltalán értjük! Ma az emberek éppen olyan hétköznapi ruhában jönnek a templomba, mint ahogy hétköznap mennek bárhova. Ha ennek is a mélységét kutatjuk, akkor itt is ijesztő következtetésekre lehet jutni. A modern ember azt mondja: nem a ruha teszi az embert. Igaz, de!Azzal találkozunk, hogy a lelki lustaság sok mindentől visszatartja az embereket!
Isten az irgalmas Atya
Ha ezt a történetet nézzük, akkor Istennek olyan képe is megjelenik számunkra, amire oly nagyon vágyakozunk. Isten az irgalmas Atya! Az irgalmas Atya képe jelenik meg előttünk! A Meghívó azt mondja a szolgáknak: menjetek ki az utcára és hívjatok be mindenkit. Nem jöttek el azok, akik a meghívottak. Ennek történelmi háttere Izrael, akik az Isten választott népéhez tartoznak és nem tudták mindig értékelni ezt a kapcsolatot. Úgy gondolták, hogy egyszerűbb, könnyebb úgy élni, hogy nem figyelünk a másikra, az Istenre, hanem a magunk feje után megyünk. Nem méltók az Istennel való kapcsolatra! Jöjjenek mások! Ha egy nagy lépést teszünk, akkor ugyanez igaz a keresztényekre.
A történetből azt halljuk: menjetek ki az útkereszteződésekhez és hívjatok be mindenkit. Aki úton van, az az otthon biztonságát elveszíti. Aki úton van, az valamiképpen kiszakad abból a közösségből, amelyben éli a mindennapjait. Nem véletlen az üzenete ennek a képnek, mert Isten azok felé fordul, akik gyökértelenné lesznek. Isten azok felé fordul és azokkal is ünnepelni akar, akik elveszítik az otthonukat. Isten azokkal is ünnepelni akar, akik valamilyen oknál fogva kiszorultak az emberi közösségből, amely emberi közösség természeténél fogva, szeretetközösség kell, hogy legyen, minden emberi közösség, különben nem közösség. Ez igaz az egyházi közösségekre, de minden egyéb emberi közösségre.
Ahol nem a szeretet tartja össze a közösséget, az nem közösség!
Isten ezzel az üzenettel arra akar bennünket figyelmeztetni, hogy nekünk is oda kell azokra figyelni, akik otthontalanok, akik az emberi közösségben nem otthonosak. Ezeken kívül rengeteg ember van, akinek gyönyörű otthona van, aki úgy gondolja, hogy neki meg van a maga közössége és közben olyan célok, olyan programok után rohangál, amik soha se elégítik ki. Isten őket is hívja, mert nagyon jól tudja, hogy az embernek arra a bensőséges közösségre van szüksége, amit csak az Isten közelében lehet megtanulni!
A Bárány ünnepe
Mindenki hivatalos a Bárány menyegzőjére! Ezt az ünnepet az Újszövetség világában a Bárány ünnepének mondjuk. A Bárány, hogy kimutassa szeretetét irántunk, képes odaadni az életét is értünk! Hozzá tartozunk! Ő akar velünk ünnepelni! Nem jó ahhoz tartozni, Aki az életét is kész kockáztatni a másikért?
Erre a menyegzőre csak a Bárány lelkületével lehet elmenni. Mindenkinek helye van, de csak abban az esetben, ha a Bárány lelkületét felöltötte magára! Ez a mi menyegzős ruhánk, ami azt jelenti, hogy ennek a jóságos Meghívónak, az irgalmas Istennek a vonzásába kerül az ember! Azt jelenti, hogy nekünk megbocsátottak, nekünk is meg kell bocsátani másoknak!
Nekünk irgalmaztak, nekünk is irgalmas szívűnek kell lenni másokhoz! Minket elfogadtak,
nekünk is el kell fogadni másokat! A Bárány lelkülete!
Csak ezzel a lelkülettel lehet ünnepelni a Bárány menyegzőjét!
Azt olvassuk a Szentírásban, ha a templomban eszedbe jut, hogy valakinek panasza van ellened, menj vissza, rendezd vele dolgodat és utána gyere ünnepelni. Ez az elfogadottság, az irgalom, a megbocsátás lelkülete! E nélkül nem lehet valójában ünnepelni!
Isten velünk akar ünnepelni! Isten minden embernek ki akarja fejezni, hogy szereti, hogy érte Isten! Jézus Krisztusban ezt oly módon fejezte ki Isten, mint addig még soha senki se az embernek! Arról sem szabad megfeledkezni, amikor Isten meghívásáról gondolkodunk, hogy Isten, várakozó Isten! Ő várakozik ránk! Ő hívja az embert!
Az embernek joga van ahhoz, hogy ezen értékek szerint rendezi be az életét, vagy sem. Isten erőszakot senkivel sem alkalmaz, de a tervét sem adja fel! Ez a kettő együtt igaz! Erőszakkal nem lehet elérni senkinél semmit, de a terveinket sem adhatjuk fel! Ezekről az értékekről sem mondhatunk le, ahogy Isten sem mond le arról, hogy kifejezze szeretetét irántunk! Isten soha se mond le arról, hogy ezek az értékek határozzák meg az egyes emberek és a közösségek életét. Ez az egyetlen lehetőségünk!Ez életünk értelme, hogy tudatosul bennünk, hogy szeretnek minket!
Ha mi is ezt meg tudjuk mutatni egymásnak, akkor nem hiába születtünk erre a világra,
ami az Isten világa, ő teremtette!
Akkor Isten nem hiába adott nekünk életet, mert azért kaptuk az életünket, hogy Isten eljegyzettjeiként, Istennel együtt ünneplő emberekként egymással igazán össze tudjunk tartozni!
+ A M E N +
Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek!
Ebben az imádságban most különösképpen azt kérjük a magunk számára, hogy a lényeges valóban lényeges legyen és a feleslegest tudjuk úgy tartani, ahogy megérdemli. Leglényegesebb az Istenhez tartozásunk és az egymáshoz tartozásunk! E körül forog minden és ez határozza meg az életünket!
Ne engedjünk azoknak a kísértéseknek, amik a világban harsogva jelen vannak. Megértem a szegényeket, amikor egy bevásárlóközpontba bekerülnek, mekkora kísértés lehet: ez is jó lenne, az is jó lenne. Szókratész, amikor kiment a piacra, mindazt a hatalmas kínálatot látva azt mondta: mennyi minden és milyen kevésre van szükségem. Igen.
Mennyi minden és csak egyre van szükségünk: Istenre, meg egymásra!
Mi Atyánk…
Évközi huszonhetedik vasárnap
(2014. október 5.)
Szentmise bevezetése
Isten hozta a Testvéreket!
Azt mondják, hogy aki fát ültet, az bízik a jövőben! Aki szőlőt telepít, az bízik a jövőben!
Mai vasárnapon a mi keresztény jövőnkről gondolkodunk. Istennel keressük a kapcsolatot, aki szőlőt telepít! A mai szentmise keretében egy kedves fiatal családdal találkozunk, akik elhozták kislányukat, második gyermeküket ide a mi közösségünkbe, hogy ennek a közösségnek tagja legyen ő is a keresztség révén. Mi szeretnénk felelősséget vállalni érte, hiszen neki még fel kell nőni. Azért imádkozunk, hogy a keresztény közösség az ő felnevelő közössége legyen. Az ember nem úgy nő fel, mint a gyom az árokparton. Az ember szeretetre, gondviselésre, támogatásra szorul, hogy kiteljesedjen az élete!
Szentbeszéd
Kedves Testvérek!
A szentírásmagyarázók a mai evangéliumi történetnek ezt a címet adják: a gonosz szőlőmunkások története. Vannak, akik ez ellen tiltakoznak, mert nem a szőlőmunkások a főszereplők. Ugyan gonosz dolgokat művelnek, de a főszereplő a Gazda! A főszereplő az Isten, akitől azt várnák az emberek, - kérték is - hogy aztán most intézkedjen, tegyen rendet ebben a helyzetben. Isten nem torolja meg azt, ami történt, azért nem, mert Isten bízik az emberben,
azért nem, mert Isten bízik abban, hogy az a jó, - lehet kevéske, lehet, hogy több – ami az emberben van, az előbb-utóbb csak-csak előjön és érvényre jut a jóság!
Érvényre jut az emberek jóindulata! Isten mindig erre vár!
Ezért Isten nem hajlandó engedelmeskedni nekünk, hogy csapjon oda! Nem hajlandó engedelmeskedni nekünk, hogy tegyen rendet és pusztítsa el azokat, akikkel nekünk gondunk, bajunk van.
Nagyon izgalmas történet ez és valójában a mi életünkről szól ez is! Amikor Isten a főszereplő, akkor mindig az emberről van szó! Amikor az Isten kimarad a történetekből, akkor a gonoszság, az emberi aljas szándékok jutnak érvényre! A mai evangéliumi történet igen fontos gondolatokat emel ki. Próbáljuk ezeket a kérdéseket, amikről itt szó van, meghallani, megérteni és ezekre válaszoljunk! Nagyon lényeges kérdés: Kiié a szőlő? Kié a szőlőskert? Azt lehet mondani, azé, Aki telepítette a szőlőt! Isten szőlőskertje Izrael Isten – ahogy hallottuk – mélységesen mély szeretettel szereti ezt a kertet! Istennek személyes kapcsolata van ezzel a néppel, akit kiválasztott. Bensőséges kapcsolat jött létre Isten és a nép között. Küldetést adott ennek a népnek. Ugyanakkor tudjuk a nép történetéből, hogy újra és újra, ismételten megtagadta az Istennel való szövetséget. Ennek ellenére Isten mindig hűséges maradt!
Isten szőlőskertje a keresztény nép
Egyet fordítunk, Isten szőlőskertje a keresztény nép, a megkeresztelt emberek közössége, amely közösségbe ez a kicsi lány is igyekszik, akit ma megkeresztelünk. Jézus Krisztus kimutatta ez iránt a nép iránt szeretetét, amely akkora, hogy ezért a népért meghalt! Ezáltal akarta kifejezni, hogy élete árán is hűséges ehhez a néphez! Isten azt várja, hogy gyümölcsöt teremjünk
Ez a nép mi vagyunk, keresztények! Maradjunk a házunk táján. Sajnos ez a nép, a megkeresztelt emberiség igen sokszor hűtlen az Istenhez. Nem a szerint él, nem a szerint gondolkodik, ahogy Isten azt elvárná tőlünk.. A világ azt tartja, - nekünk ezzel ma szembesülni kell – hogy a keresztény ember nem e világra való. Nagyon tudatosan szembe kell néznünk ezzel a megállapítással: a keresztény ember nem e világra való. Azt mondják, keresztény elvekkel, keresztény értékrenddel nem lehet ebben a modern világban élni. A Szőlősgazda azt várja tőlünk, hogy igenis, ebben a világban is teremjünk gyümölcsöt! Ebben a világban is tudjuk megmutatni, hogy csak az Istennel való kapcsolat képes emberhez méltó életet és világot teremteni! Nekünk ez a küldetésünk!
Ez a világ azt mondja, hogy nem kell Isten, elég az ember önmagának. Látjuk! Nézzünk körül, hogy néz ki az az ember, aki Isten nélkül is jól megvan, elég önmagának.
Ez a világ azt mondja, hogy nem kell hit, elég a tudomány. Mire jut a tudomány? Sok eredménye van. A kérdés az, hogy mennyiben munkálja az ember békéjét, a teljesebb életét?
Ez a világ azt mondja, hogy nem kell a kegyelem, elég az ember erős akarata. Igen? Nézzük meg, hogy mi akarnok emberek mi mindenre vagyunk képesek.
Ez a világ azt mondja, hogy nem kell Gondviselés, az ember meg tudja tervezni a világ jövőjét. Az ember meg tudja tervezni a maga jövőjét. Akkor miért van az, hogy annyit beszélnek arról, hogy válság van. Miért van az, hogy annyi szó esik arról, hogy az emberek bizonytalanok, az embereknek nincs jövőképe. Hogy van ez?
Azt mondtuk, hogy a szőlősgazda az Isten! Az ószövetségi nép Isten szőlőskertje! Az újszövetségi emberiség Isten szőlőskertje! Életünk vertikális és horizontális vonulata
Egy kicsit finomítsuk a választ. Valójában ki a szőlő? A szőlő ez a kicsi lány. A szőlő én vagyok. A szőlő mindegyikünk. Isten elültette a mi életünket ebben a világban és elgondolta a mi életünket! Megszülettünk és Isten azt várja tőlünk mint jó gazda, hogy életünk a vele való kapcsolatban gyümölcsöt hozzon! Életünk vertikális vonulata Isten, aki örök gondolattal gondolt el bennünket, Isten, aki szeret bennünket, úgy gondolta el az életünket, hogy a vele való kapcsolatunkban mi gyümölcsöt teremhetünk! A probléma az, hogy elvadult Izrael, elvadult a kereszténység. E miatt beszél annyit ezekről a gondokról Ferenc pápa. A baj az, hogy mi is elvadult életet élünk. Vagyis emlegetjük az Istent, beszélünk arról, hogy mi Istenhez tartozunk, de ugyanakkor gond van a gyümölccsel, mert a gyümölcs a horizontális síkon terem!
Az Istennel való bensőséges egységünk gyümölcstermésre akkor fordul, amikor komolyan gondoljuk, hogy mit vár tőlünk az Isten! Azt hallottuk az evangéliumi történetben, hogy a Gazda mindent megtett, előkészítette a talajt, őrtornyot épített, taposógödröt épített. Nem a Gazdával van a baj. A baj a szőlővel van. Elvadult, azt hallottuk. Elvadult az emberiség. Mi keresztények is ezekkel a gondokkal küszködünk. Miről van szó?Életünk horizontális vonulata. Gyümölcs a horizontális vonalon terem! Isten ránk bízta a világot! Isten egymásra bízott bennünket!
Ez a két terület az, ahol az Istennel való kapcsolatunk gyümölcsöt kell, hogy teremjen!
Isten ránk bízta a világot!
Milyen a kapcsolatunk a teremtett világgal? Ránk bízta az Isten! Isten úgy gondolja, hogy ez a világ eltart bennünket. Isten úgy gondolja, hogy ezen a világon megterem mindaz, amire az embernek szüksége van. Csak vannak egyesek, akik kizsákmányolják ezt a világot. Vannak egyesek, akik sokkal nagyobb szeleteket vágnak ki maguknak, meggazdagodnak, a másik ember meg elszegényedik. Bontsuk le személyekre, mert ez a lényeg, könnyű azt mondani, hogy te, meg te, meg a keresztények, meg a közösségek, mindig általánosítunk. Ha én vagyok az Isten szőlője, akkor tőlem azt várja, hogy normálisan gondolkodjam a teremtett világról. Ne felejtsem el, hogy ebből mindenkinek annyi jusson, hogy emberhez méltó életet tudjon élni. Napokban volt egy beszélgetés az egyik minisztérium szervezésében, ahol az egyik felszólaló Szent Ágoston nagy igazságát említette: a gazdagok feleslege a szegényeké!
Mindenkinek külön-külön el kellene gondolkodni, mennyi a feleslege. Mennyien vannak körülöttünk, akik szegények, meg nyomorognak. Isten ránk bízta a teremett világot! Nem úgy, hogy én kihasználhatom, kizsákmányolhatom, a másik meg haljon éhen. Nagy a felelőssége annak, akinek lehetősége van. Nagy a felelőssége annak, aki pozícióban van.
Isten egymásra bízott bennünket!
Az én életem értelme az, hogy másokért élek-e? Aki magának él, az elvadult ember, az idegen a földkerekségen, önző, magának élő ember. Mérgezi a földet. Mennyit hangsúlyozzák - azok is, akiknek közük sincs az Istenhez - a szolidaritást, mert mindenkinek szíve mélyén rejtőzködik az az igazság, hogy egymással összetartozunk és egymásért kell, hogy éljünk! Aki fölismerte az élet értelmét, az így gondolkodik, nem magának él, a másik emberért! Nagyon komoly kérdés az, hogy megteremjük-e a gyümölcsöt!
A szolidaritás
Ezt a fogalmat az Isten nélküli világ hangoztatja egyfolytában. A szolid szót egész másképpen használjuk. A szolid azt jelenti, hogy erős, szilárd. A szó második fele a dare latin szó, adni, vagyis szilárdan, elköteleződni a másik ember mellett. Erősen elköteleződni a másik ember mellett. Ez a szolidaritás. Értsük meg!
Ez a mai üzenet rendkívül fontos. A szőlősgazda az Isten! A szőlő én vagyok! Isten mindegyikünktől azt várja, hogy a föld gazdája legyen és a másik ember testvére. Isten nélkül nem egyszerűen megvalósítható program. Ha Isten nélkül is lehetséges lenne, akkor ma nem tartanának annyi nemzetközi konferenciát a Földről. Hozzák a döntéseket, amit soha se tartanak be. Akkor nem beszélnének annyit az emberi összetartozásról, ami soha se valósul meg, néha pillanatokra. Mondjuk egy ilyen pillanat volt 1956 Magyarországon. Egy ilyen pillanat volt 1989 Magyarországon. Istené a világ! Istené a föld, nem a mienk! Istené az életünk, nem a mienk! Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor jobban vigyázunk a földünkre,
jobban vigyázunk a saját éltünkre és egymás életére!
KERESZTELŐ
Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek!
Most az Úr imádságát fogjuk imádkozni, amit Jézus tanított nekünk. Gondoljunk arra az életprogramra, amit az Isten állít elénk, amit ez a kereszt fejez ki. Az ember, ha kapcsolatban van Istennel, aki isteni erővel támogat bennünket, akkor van remény arra, hogy vigyázunk egymásra és nem tesszük tönkre ezt a földet.
Ebben az imádságban köszönjük meg az Aradi vértanúk életáldozatát. Különösen is gondoljunk rájuk, hiszen ők a hazánkért, értünk adták oda az életüket! Mi Atyánk…
Szentmise befejezése
Kedves Testvérek!
Az áldással befejeződik a szentmise. Ne felejtsük el, hogy 25 évvel ezelőtt Magyarországon nagy dolgok történtek. Valójában a világ most kezdi ízlelgetni, hogy mi is történt. A kelet-németországi menekültek befogadása a Zugligeti Plébánia kertjébe. Több ilyen eseményen vehettem részt az elmúlt hetekben. Most csütörtökön Európa Köztársasági Elnökei találkoznak Lipcsében. A Köztársasági Elnök Úr szeretné, ha mellette állnék ott a pódiumon és egy-két szóval a máltaiak szerepvállalása is elhangozna. Gondoljanak erre! Itt is vannak többen azok közül, akik 25 évvel ezelőtt ebben a heroikus munkában részt vettek. Köszöngesse csak a világ, hiszen ez a felebaráti szeretet felragyogó világossága volt!
+ Á L D Á S +
