Évközi huszonkettedik vasárnap

(2014. augusztus 31.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! A mai reggelen külön is gondoljunk azokra a gyerekekre, akik elkezdik ezt az új iskolaévet, ahol az ismeretek világába érkeznek. Reménykedünk abban, hogy egyre inkább gazdagodnak ismeretekben. Ugyanakkor Jézus azt mondja: „Az az élet, hogy ismerjenek téged, Atyám!” Örülünk, hogy a mindennapok és a tudományok világában
egyre járatosabbak lesznek a gyermekeink, de kérjük számukra az istenismeret ajándékát, hogy el is tudjanak igazodni emberi kapcsolataikban és a feladataik végzésében! Imádkozzunk ma különösképpen is értük, akik elindulnak ebben az iskolaévben az útjukon!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Múlt vasárnap csodálatos üzenetet hallottunk és ez az üzenet a világvégéig érvényes. Jézus tanítani kezdi az apostolokat, ahogy a Szentírás is elmondja nekünk. Elindul velük együtt Jeruzsálem felé, ahol olyan dolgok történnek Vele, ami emberi gondolkodásunkba nem fér bele. Mi az Istenről valami egészen mást gondoltunk és azt hiszem ma is így van, gondolunk. Péter kimondta azt a nagy igazságot, amit - talán mondhatom így, - Krisztus is várt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!” A válasz egyértelművé teszi, hogy ez a vallomás több mint emberi gondolat! Jézus maga mondja: „Boldog vagy Simon, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám!” Péternek ez a tanúságtévő megnyilatkozása
valamiképpen egy másik világból érkezik, nem a mi emberi világunkból! Az emberi gondolkodás: az okozta a legtöbb gondot: mi az, amit az emberek vártak és mi az, amit az Isten akart. Az emberek azt várták, hogy eljön a Messiás és rendbe teszi embernek a másik emberrel való kapcsolatát, nemzeteknek az egymáshoz való viszonyait. Ugyanakkor Isten egészen mást gondolt! Isten nekünk életet adott, nekünk adta ezt a szép világot, ránk bízta a világot, ránk bízta az életünket, szabadságot adott, tehát éljünk ennek megfelelően. A probléma az,
hogy mi nem tudunk mindig helyesen élni a szabadságunkkal! Ebből adódóan konfliktusok keletkeznek közöttünk! Valójában Isten ezeket az egymás közti konfliktusokat szeretné megoldani, ezek megoldásában segíteni és a lelkünkre hivatkozik! Valójában itt egy nagy feszültségről van szó! Van egy emberi gondolkodás, emberi problémáinkat oldja meg az Isten! Úgy gondoljuk mi emberek, ahogy akkor a zsidók is gondolták, jöjjön az Isten és tegyen rendet ebben a világban. A hatalmasok hatalmát tartsa kordában, a szegények gondját-baját rendezze, aztán majd valahogy egymással meg megleszünk.A probléma az, hogy a hatalommal való visszaélés is és a szegények gondjának-bajának a megoldatlanságai is a lelkünk kérdése!
Jézus ezért kezdi tanítását azzal, hogy ezt tisztázza! Amikor arról beszél, hogy elmennek Jeruzsálembe és az Emberfiának ott szenvednie kell, akkor mindennek vége. Péter lehetetlennek tartja ezt. Ez nem történhet meg veled, te Isten vagy, hatalmad van, azt tehetsz isteni hatalmaddal, amit akarsz! Ez volt bennük! Valóban, Istennek hatalma van és ebből a hatalmából nekünk is adott! Nagyon sok mindent tehetünk mi ezzel az emberi hatalmunkkal! Csak a kérdés az, hogy miképpen és mire használjuk ezt a mi emberi hatalmunkat? Jézus ebben akar nekünk nemcsak tanítást adni, hanem példát is mutat! Jézus az Isten Fia? A mai vasárnapon az egyik kérdés e körül forog, hogy mit is jelent az, hogy Jézus az Isten Fia? Mit jelent az, hogy Ő azt akarja nekünk megtanítani, hogy az élet abban áll, hogy megismerjük az Istent! Ha az Istent megismerjük, akkor ez az istenismeret segít bennünket abban, hogy egymást is helyesen ismerjük! Segít bennünket abban, hogy egymással helyes kapcsolatban éljünk! A közösségeink biztos alapra épüljenek! Jézus az Isten Báránya! A másik kérdés ugyancsak ebben a kérdéskörben található, a szenvedés problémája! Az egyik kérdéskör, az az élet, - mondja Jézus egyik főpapi imájában, - hogy ismerjenek téged egyedül igaz Istent és ismerjék meg Jézus Krisztust! Jézus ezt már magára értelmezi! Istent senki nem látta, a Szentírás is figyelmeztet bennünket erre! Ki az Isten és milyen az Isten, azt az egyszülött Fiú, Jézus nyilatkoztatta ki! Hogyan? Itt erről van szó! Jézus megjelenik a mi világunkban
és ahogy a szenvedéstörténetében olvassuk, emberek kezére adja magát! Mi lesz az emberrel a másik ember kezében? Mi lesz Jézussal, ha az emberek kezébe kerül? Tudjuk mi lett Belőle! Ugyanakkor azért ez az út az életre vezető út, mert Jézus e közben kifejezi azt, hogy ő tudja, mi az Isten akarata! Jézus az Isten akaratának teljesítésében eljut egészen odáig, hogy értünk az életét is odaadja, mert Isten tőle azt várta, hogy ő az életét az emberekért adja! Ő lesz az Isten Báránya! Ezáltal fejezi ki az Isten szeretetét, mert az Isten szeretete azt jelenti: neki egyetlen akarata van, hogy nekünk életünk legyen! Ezt úgy akarja elérni, hogy értünk van! Jézus útja ezt fejezi ki! Jézus, aki az Isten Fia, ő tudja az Isten akaratát és neki ez mindennél fontosabb! Ha az Isten akaratát teljesíti, akkor ez elviszi egészen odáig, hogy az életét is oda kell adnia, mert az Isten ezt várja Tőle, hogy ki tudja mutatni az irántunk való szeretetét! Ha az ember erre az útra rálép, akkor ebbe egyszerűen belehal! Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez az élet útja!
Amikor Péter azt mondja, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, akkor ő nem is tudja ebben a vallomásában azt, hogy erről az útról van szó! Jézus ennek a vallomásnak az értelmét bontja ki akkor, amikor ő teljesíti az Isten akaratát! Isten azt várta Tőle, hogy az emberekért legyen! Ha az emberekért van, vagyis szereti őket, akkor ez azt jelenti, hogy ebben a szeretetben elfogy az élete! Mi az ember útja? Ha most ezt a mi emberi életünkre fordítjuk, akkor az Isten tőlünk azt várja, hogy ne magunknak éljünk, hanem ismerjük meg az Istent, ismerjük meg az Isten akaratát! Ő pedig azt akarja, hogy egymásért éljünk, a másik emberért éljünk, a másik emberért, akit megismertünk, akit megszerettünk! A másik emberért, akit nem ismerünk úgy, ahogy szemtől szembe ismeri egyik ember a másikat, de éppen olyan ember, mint mi vagyunk, érte élünk, vagyis kiszabadulunk a magunk világából! Isten akarata az, hogy a magunk világából kiszabadítson bennünket és elindítson a másik ember felé! Ez az ember útja!
Ez azt jelenti, hogy az ember elfogy, mert egyszer csak nem lesz fontos a maga akarata,
nem lesz fontos a maga elképzelése, hanem mindennél fontosabb lesz az Isten akarata,
ami azt jelenti, hogy a másik embernek ajándékozzam el az életemet!
Ez az emberi életáldozat! Ez az út!Jézus erre tanítja az apostolokat ezen az úton! Amikor Péter meghallja, hogy ez szenvedést jelent, alkalmazkodni a másik emberhez, arra figyelni, hogy a másik embernek mi a jó, mit szeretne, ez szenvedés, így nem lehet élni, - mondja Péter. Péter, túlságosan emberi módon gondolkodsz! Úgy gondolkodsz, hogy érted éljen mindenki! Úgy gondolkodsz, hogy te vagy a világ közepe, mindenki téged szolgáljon! Fejetetejére állított világ!
Isten nem veszi el a szenvedést, hanem megerősít! Az Isten elgondolta világ azt jelenti, amiről Jézus beszélt már. Akkor itt, ebben a gondolatiságban jelenik meg a szenvedés, amivel nem tud Péter sem mit kezdeni és mi sem. Egyet nem szabad elfelejteni, Isten nem veszi el a szenvedést! Mi nem bábuk vagyunk Isten kezében, szabad lények vagyunk! Nem az Isten akarja a mi szenvedéseinket! Ezek jönnek, jönnek, majdnem így mondhatnám, maguktól.
Tőlünk jönnek a szenvedések, amikor önző módon gondolkodunk, viselkedünk, akkor megjelennek a szenvedések a világban, az egyéni életünkben! Ez az, amivel nem tudunk mit kezdeni! Ahogy Péter is gondolta, mi is azt szeretnénk, vegye el az Isten! Isten meg tudja tenni, mindenható, tegyen már rendet, ne kelljen nekem szenvedni! Isten nem erőszakol meg bennünket! Isten a szenvedést nem veszi el, hanem megerősít! Mit jelent az, hogy megerősít? Azt jelenti, hogy mellénk áll! Mit tudunk mi ennél többet tenni egymásnak, ha valamelyikünk szenved, valamelyikünknek baja van? Mit tudunk érte tenni? Azt, hogy melléállunk, valamiképpen kifejezzük azt, hogy veled vagyok! Nem vagy egyedül, megosztjuk a terhet. Itt vagyok! Jézus ma is szenved, bűneinkért engeszteli Istent! A szenvedés helyes értelmezése nem az, hogy miért van! Mi vagyunk az okai, nem az Isten! Isten nem azért Isten, hogy a szenvedéseinket levegye a lelkünkről, a vállunkról, de fölkínálja az erejét! Fölkínálja azt, hogy Én ilyenkor is veled vagyok! A szenvedésben ez a mi igazi emberi lehetőségünk! Edith Stein mondta: A kereszt misztériumában találkozik az Isten igazságossága és az Isten szeretete. Igen, Jézus szenvedésében az Isten igazságossága jelenik meg, mert a rosszért engesztelni kell! Ha rosszat teszünk egymásnak és egymással, valójában azért engesztelni kell! Csak ez kiment a világunkból! Mi tesszük a rosszat egymásnak, aztán ott hagyjuk magára, akit jól elintéztünk!
Isten igazságossága azt jelenti, hogy Jézus értünk azért szenved, a világ minden bűnéért azért szenved, mert engeszteli Istent, akit megbántunk mi emberek! Ugyanakkor az Isten szeretete azt jelenti, hogy e közben Isten nemcsak kiengesztelődik, hanem a szeretetét is megmutatja.
Megjelenik a fény, Isten szeretete, jóindulata! Így is mondhatnám ebben a nagy káoszban, ebben a zűr-zavarban, amit a rosszal okozunk a világnak is és egymásnak is, megjelenik a fény, megjelenik az Isten jóindulata! Nemcsak arról van szó, hogy az Isten kiengesztelődik Jézus szenvedése miatt, hanem megmutatja a szeretetét is. Valamiképpen a kereszt misztériumában a mi emberi életünk is erről szól, hogy igen, a rossz az engesztelésért kiált! Nem lehet csapkodni magunk körül és sebeket ejteni jobbról, balról. Aztán ott vannak az emberek vérző sebeikkel, vérző lelkükkel és magukra hagyjuk őket. Engesztelés igen is az ember feladata! Az embernek el kell jutni lelkileg odáig, hogy felelős ezért! Ugyanakkor ki kell nyilatkoztatni szeretetét az iránt az ember iránt! Igazságosság, szenvedés! Isten hív bennünket, hogy ezt a gondolkodást jelenítsük meg ebben a világban, ahol együtt van és egyszerre van a szenvedés, meg a szeretet!
Ebben a világban, ahol egyszerre sötétség van, de vannak fények is! Ebbe a világba küldött el bennünket az Isten!Ebbe a világba születtünk bele és Isten azt várja tőlünk, hogy ebben a világban ezt az isteni életszemléletet jelenítsük meg! Ezért választ embereket és külön-külön mindegyikünknek az a feladata, hogy ennek a világnak a gondját-baját valamiképpen enyhítsük! Jézus az egész világ gondját-baját magára vette, ezért a megváltó! Mi mindegyikünk ennek csak egy részét tudja magára vállalni, de ha ilyen szellemben - ahogy erről Jézus tanít bennünket – gondolkodunk erről, akkor minden más lesz és elsősorban mi magunk!
Jézus új nevet ad annak, akit kiválasztott! Nagyon sajátos, amikor Jézus valakit kiválaszt, akkor általában új nevet ad! Kiválasztja Simont és Péter nevet ad neki. Ezt a gyenge, gyarló, esendő Simont kiválasztja és kőszikla lesz. Azt mondja, majd megerősödsz minden hazudozásod, minden lobbanékonyságod ellenére. Majd megerősödsz és megerősíted a testvéreidet is.
Jézus kiválasztja Sault és Pál lesz belőle. Saul királyi név és lesz belőle Pál, Paulus pici, kicsiny lesz, de vele lesz az Isten és nemzetek apostola lesz! Vagy gondoljunk Zakeus történetére. Jézus Zakeust nevén szólítja, megajándékozza közelségével és Zakeus szinte egy varázsütésre más ember lesz! Vagyonom felét a szegényeknek adom, akit becsaptam, azt kártalanítom, mint ahogy most a bankoknak kell kártalanítani. Ő is bankos volt és új ember lesz, boldog ember lesz, aki addig csak kínlódott minden gazdagsága ellenére. A keresztény egy új név, kiválasztott a pogány világban! Testvérek, azt hiszem, hogy így kell nekünk is gondolni a magunk életére, a mi kereszténységünkre. Mi is új nevet kaptunk, most ne a keresztnevünkre gondoljunk, hanem a kereszténységünkre. A keresztény az egy új név, új név a pogány világban. A keresztény az a valaki, aki azt a fajta életszemléletet képviseli, amire Jézus tanít bennünket!
Ez azt jelenti, hogy nem az én a legfontosabb, hiszen akit Jézus kiválaszt, azt mindig a közösség szolgálatára küldi! Minket kiválasztott Jézus és a közösség szolgálatára küld bennünket!
A kereszténység a közösség világa! Ha ezt meg tudnánk igazán jeleníteni, akkor azt hiszem még ennek a szerencsétlen Európának is lenne lehetősége, más lehetősége nagyon nincs is. Vagy a víz! Ez is nagyon érdekes, mi vízben születtünk újjá! A víz a keresztény közösség szimbóluma, amelyben mindannyian újjászülettünk! Ha ez megtörténik és komolyan gondoljuk elhivatottságunkat, akkor egy jobb világ lehetséges és ez tőlünk függ!

+ A M E N +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Mennyire nem életidegen ez az ének: Neked élek, Neked halok, életemben, halálomban Tied vagyok! Jézus, a megváltó ezt az utat tanítja nekünk is! Igenis, részt kell vennünk a világ megváltásában, egymás megváltásában azáltal, hogy egymásnak és egymásért élünk, különben bezárkózunk a magunk világába és növekszik a sötétség!

Isten segítsen bennünket, hogy ebből valamit megvalósítsunk!

+ Á L DÁ S +

Évközi huszonegyedik vasárnap

(2014. augusztus 24.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Imádkozzunk, hogy Isten könyörületes legyen hozzánk! Ezt a szentmisét egy születendő kisgyermekért ajánljuk fel és egy születésnapját ünneplő idősebb emberért. Mindegyik eset Isten könyörületéről szól! Könyörületes az Isten, ha emberek születnek a világra és könyörületes az Isten, ha emberek boldogan élnek ebben a világban! Imádkozzunk azért,
hogy az Isten kegyelme, megbocsátása, nagylelkűsége uralkodjon ezen a földön!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A kérdés az, hogy kérdeznek-e bennünket Jézus Krisztusról? A kérdés az,
hogy mi mit mondunk az embereknek? Mit tudunk mi mondani az embereknek a Jézussal való kapcsolatunkról? Volt egy nagyon sajátos próbálkozás pár évtizeddel ezelőtt, szent kísérletnek mondták. A keresztény értékrend e világi megjelenítéséről volt szó. A kérdés az, hogy ez a kísérlet mire jutott? Sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy a kereszténység mire jut ebben a világban? Meggyőződésem, hogy a kereszténység válaszára ma is szükségük van az embereknek! Meggyőződésem, hogy e nélkül az értékrend nélkül nagyon nehéz emberi életet élni! Az elpogányosodott világ csábításai Úgy tűnik, hogy a civilizált világ visszatért a pogányságba és szükségszerűen emberi mintára isteneket teremt magának. Ezt a világot szüntette meg valamikor a kereszténység, amely Isten mintájára embereket teremt! Lehet, hogy ez túl élesnek tűnő kijelentés: a kereszténység Isten mintájára embereket formál, alakít!
Azt tartják, hogy a civilizált világ Isten nevének megvallásával született meg, éppen azokat a bálványokat elhagyva, amelyeket most újra épít magának. Ugyanakkor ez a civilizált világ szinte nem tud ellenállni a vágyaknak, a kívánságoknak, a csábításának. Amikor ezekről a csábításokról beszélnek, akkor a hatalmat említik, mintha az istennélküli világ nem tudna ellenállni a hatalom kísértésének. Valószínű, igaz is. Az istenes világ a hatalmat szolgálatként értelmezi! Az istenes világ azt jelenti, hogy Isten kezében van a hatalom és Isten adott a hatalmából nekünk embereknek. Ha az ember helyesen értelmezte a hatalmat, akkor azt az ember szolgálataként értelmezte! Most ünnepeltük Szent Istvánt, első szent királyunkat. Az ő esetében pontosan erről van szó, ő helyesen és jól értelmezte és értékelte, mit jelent az a hatalom, amit a kezébe kapott. A civilizált világnak ma mit jelent Jézus Krisztus?
Ma az a kérdés, hogy Jézus Krisztus mi módon jelenik meg világunkban, elsősorban külön-külön mindegyikünk életében? Meg tud-e szólítani bennünket? Mi emberek akarunk-e válaszolni Neki? Kérdezgetik az embereket, hogy mit jelent nekik Krisztus. Könyvek jelennek meg ezzel kapcsolatosan. A legdurvább emberi válasz ebben az európai világban a következő volt: Ilyen embert nem ismerek, a mi utcánkban ilyen nevű ember nem lakik. Körülbelül ez kifejezi azt a lelkiállapotot, azt a helyzetet, ahova jutott az a civilizáció, amely születését és létét a kereszténységnek köszönheti. Krisztus az Élő Isten Fia, aki Isten fiaivá tesz bennünket!
A mai evangélium kapcsán ezzel a kérdéssel szembesüljünk: Ki is ez a Krisztus? Nagyon egyszerűen a válasz: Krisztus az Élő Isten Fia! Péter is ezt a választ adta! Ki ez a Krisztus? Ha azt mondjuk, hogy az Isten Fia, akkor Krisztus az a valaki, aki megjelenítette ezen a földön az Élet Forrását, az Élet Forrása az Isten szeretete! Krisztus azért jött el, hogy bennünket Isten tervei, szándékai szerint tanítson, formálja, alakítsa gondolkodásunkat és Isten fiaivá tegyen bennünket! Ez azt jelenti: az Atyának és a fiaknak a kapcsolata!Az Atya, akiből árad a megbocsátás, akiből örökkön-örökké, elfogyhatatlanul árad a szeretet! Ez egy soha véget nem érő folyamat! A kérdés az, hogy mi akarunk-e ebből élni, vagy úgy gondoljuk,
hogy e nélkül is és egyébként is lehet élni? Kinek tartották Jézust az akkor élő emberek?
Az evangélium tanúsága szerint az a jelenet, amit hallottunk, megjeleníti az emberek vélekedését: kinek tartották akkor Jézust. Olyan Valakinek tartották, akire oda kellett figyelni! Akiket emlegettek Vele kapcsolatosan: Keresztelő Jánost, Illést, Jeremiást, akik próféták, mind a választott nép nagyjai voltak. Jézusnak igazából az volt fontos, hogy azok, akik nemcsak hallgatják, hanem valamilyenfajta közösséget is vállalnak vele, ők mit gondolnak róla!
A kulturális ateisták és a született ateisták. Ez is egy sajátos dolog, hogy ebben a civilizációban, amelyben ma élünk, azt mondják, hogy ez megszülte a kulturális ateistákat. Ezek azok, akik még tudnak valamit Krisztusról, tudják azt, hogy élt, volt. Ezeknek az ateistáknak születnek a gyerekeik, akik már született ateisták, akik már nem is tudnak Krisztusról. Ilyen sajátos a mi világunk. Egy ilyen helyzetben kell nekünk keresztényként élni, abban a biztos tudatban,
hogy Jézusra ma is szükségük van az embereknek! Jézus a Messiás, aki az Isten országát akarta elhozni! Érdekes volt, amit Jézus mondott az apostoloknak, hogy egyenlőre erről ne beszéljetek, ne mondjátok el a világnak, amit Péter nevetekben kifejezett, hogy ő a Messiás! Ennek praktikus oka van, mert az akkori embereknek, akik várták a Messiást, egészen más elgondolásuk volt Jézusról. Úgy gondolták, hogy Ő majd egy vezér lesz, aki megszervezi őket és le tudják valamiképpen dobni magukról az igát. Ő egy olyan vezér lesz, aki megoldja a szociális problémáikat, igazságot teremt. Jézus nem ezt akarta! Jézus az Isten országát akarta elhozni,
azt az Isten országot, amely összetartozik a világgal! Az ég igazságai a föld igazságai legyenek!
Ez a megállapítás, hogy Péter kezébe adom a kulcsot, ez a kulcs az ég, meg a föld összekapcsolása, az ég, meg a föld összetartozik. Péternek arról az igazságról kell tanúságot tennie, hogy az ég igazságai a föld igazságai legyenek, különben az égi igazságok nélkül ez a föld pogány lesz, a hatalom és az ösztönök bűvöletében él. Mind a kettő ellensége az életnek, ha ezekhez semmi köze nincs az isteni irgalomnak, nagylelkűségnek, segítségnyújtásnak, amely az újrakezdésben segít! Isten iránti szeretetünk tartja kordában az ösztöneinket! Jézus a szeretet mércéje! Ki ez a Jézus? Mit kellene nekünk igazából Róla tudnunk? Mi az, ami ma is igazi válasz lehet elsősorban a mi számunkra és rajtunk keresztül az emberek számára? Jézus az Isten Fia a válasz, aki azért jött, hogy megmutassa, kinyilatkoztassa ebben a világban az Istent, aki az élet forrása! Jézus eljött és azt mondja: az Isten szeret benneteket! Erre van szükségünk, mert vagy ebből a szeretetből újjászületünk és emberhez méltó életet élünk, vagy magunknak élünk! Ha Jézus az a valaki, akit Isten azért küldött, hogy az ő szeretetét kinyilatkoztassa és ezáltal bennünket élni tanítson, akkor Jézus a szeretet mércéje! Ezt kellene nagyon megtanulnunk, mit is jelent ez külön-külön mindegyikünk számára? Jézus azt mondja: „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért!” Valamiképpen a mi emberi életünket az méri, hogy mennyi áldozatkészség van bennünk! Az méri, hogy mennyi áldozatot tudunk hozni a másik emberért! Mindennek ez a mércéje! Sokszor emlegetjük Jézus kereszthalálát. Ez a hatalmas kereszt is erre figyelmeztet bennünket, ahányszor belépünk ide a kápolnába. Csakhogy nem szabad elfelejteni, a világ életében vannak áldozatok és vannak vértanuk. Az áldozat is odaadja az életét! Jézus nem áldozat! Jézus a kereszten az életét teljesíti be! Jézus a kereszten a mindennapok szeretetének a gyümölcse! Jézus élete úgy teljesedett be, ahogy az érett gyümölcs beteljesedik akkor, amikor megérik a fán, kezünkbe vesszük és elfogyasztjuk. Jézus mindennapi szeretete teljesedik be élete odaadásával! Ebben az értelemben Jézus a szeretet mércéje, ez azt jelenti, hogy élni tanít bennünket, mert csak az tud meghalni a másik emberért, aki a mindennapokban a másikért él! A jézusi szeretetre van szüksége a világnak! A kérdés az: mennyi áldozatkészség van bennünk? A kérdés az: mennyi lemondás van bennünk azért, hogy a másik ember életét megmentsük? Nekünk mindenképpen azt kell tudatosítani magunkban, hogy Jézus a szeretet mércéje! Ennek a jézusi szeretetnek kell megjelenni általunk a világban, ha keresztények vagyunk, ha hiszünk abban, hogy erre az üzenetre, erre az igazságra van szüksége a világnak! Nem ezt várja mindenki?Nem azt várja egyik ember a másiktól, hogy így forduljon oda hozzá? Nem ezt várja mindegyikünk, hogy az a másik értsen meg, hozzon értünk áldozatot! Ha szükségünk van az ő közelségére, akkor ezt ne tagadja meg tőlünk! Ha szükségünk van a támogatására, akkor élhessünk ebből! Nem ez életünk mozgatója? Ma nekünk válaszolni kell, mert tőlünk megkérdezi Jézus: ti kinek tartotok Engem? Ti hogyan tartoztok Hozzám? Ti miképpen jártok Velem az úton? A mi válaszunk az, amiről szóltam. Ha van bennünk elegendő lelkierő, akkor az életnek ez az igazsága általunk jelen van a templom falain kívül. Azért jövünk ide, hogy itt újra, meg újra fölszítsuk magunkban a Jézus iránti szeretetünket, aki a szentmisében megjeleníti újra, meg újra,
hogy értünk odaadja az életét! A szent kenyér, az Ő teste, ez a bor az ő kiontott vére, vagyis az ő odaadott élete a világért! Mutassuk meg a világnak Istennek ezt az éltető szeretetét!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Egészen biztos, hogy jobb Istenhez tartozni, mint az e világi istenekhez! Az embernek szüksége van az Istenre! Ha a hit Istenét nem fogadja el az ember, akkor majd az emberistenek, akiket saját maga fölé választ, saját maga fölé rendel, majd megmutatják a hatalmukat. Imádkozzunk azért, hogy hűségesek tudjunk maradni a hitünkhöz, a keresztény elkötelezettségünkhöz és egymásra mindig számíthassunk!

Mi Atyánk…

Évközi huszadik vasárnap

(2014. augusztus 17.)

Szentmise bevezetése

Vasárnap van, az Úr napja!
Kedves Testvérek!
Halljuk majd a Szentírásból, hogy az Úr napja az ember számára feladat! Ünnepelni csak az ember tud! Ez a zsidók számára törvény volt, a keresztények számára a szeretet válasza! Régen rossz, ha valaki a törvény okán parancsszóra ünnepel vasárnap. Az nem is ünnep!
Isten vár bennünket, találkozni akar velünk! Isten segíteni akar nekünk abban, hogy ez az ünneplés istengyermekségünk tudatát mélyítse, ami nélkül emberi kapcsolataink alig lehetnek!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Az egész üdvtörténet, mindaz, amit az Isten tesz, azt az ember üdvösségéért teszi, mert Isten nem akarja, hogy az ember elvesszen! Az ember Isten teremtménye, gyermeke, szereti az Isten! Isten sohase fogadja el, hogy az ember élete tönkremenjen, az ember elpusztuljon! Ez az igazság fölveti azt a kérdést: az ember mi módon lehet kapcsolatban az Istennel, hogy Isten megmentése érvényesüljön az életében? Erre a válasz: a hit!A hit révén jut el az ember a lehetőségeihez, ahhoz, hogy Istenhez tartozzon! Ha az Istenhez tartozik, akkor bármi történik vele, az élete megoldott! Az embernek Istenre van szüksége! A hit nem azt jelenti, hogy Isten az e világi ügyeinket, gondjainkat, bajainkat kiegyenesíti, elrendezi, megoldja. Nagyon fontos, hogy ezek a problémáink megoldódjanak, de az embernek Istenre van szüksége! Tovább megyek, az embernek a másik emberre van szüksége! Nem arra van szüksége, ami a föld gyümölcse, az legföljebb létben tartja, életben tartja, azok jobb, vagy rosszabb lehetőségeket teremtenek az ember számára. Az embernek Istenre van szüksége! Az embernek a másik emberre van szüksége! A mai evangéliumi történet is erről szól, ennek az asszonynak a problémájáról, kifejletében ennek az asszonynak a hitéről, noha nem volt zsidó, hanem kánaáni pogány volt. A zsidók ilyen asszonnyal szóba sem álltak. Már ez is meghökkentő, hogy Jézus szóba áll vele. A történet megértése nem egyszerű az ember számára. Kiválasztottság és küldetés Jézus ilyent mond, hogy ő az Izrael elveszett fiaihoz küldetett. Azt tartják a szentírásmagyarázók, hogy Jézus ilyent biztos, hogy nem mondott, ezt Máté evangélista belecsempészte. A Máté evangélium a zsidóknak írt evangélium, a zsidókból megtért keresztényeknek szóló evangélium A Máté evangéliumban tehát kicsit túlzott az evangélista. Tény, hogy Jézus beszél arról, hogy ő a zsidókért jött, de nemcsak értük! Itt van a billenés, mert a zsidók úgy gondolják, hogy Isten csak az övék. Jézus pedig azt tanítja, hogy Isten mindenkié! Ebben a helyzetben a kiválasztottság, meg a küldetés egyensúlyoz! Zsidók a kiválasztottak, tény! A keresztények Krisztus nyomán elindulók, vagyis küldöttek! Zsidók a kiválasztottak
A zsidóknak az a hivatása, hogy az Istenbe vetett hitet hordozzák és ezt minden helyzetben, minden körülmények között megtartsák. A zsidók kiválasztottsága azt jelenti, hogy az istenismeretet fönntartsák. Ki az Isten? Isten maga mondta nekik, hogy ő kicsoda! Aki Van! Aki értetek van! Aki kimenti őket a szolgaságból! Aki tejjel-mézzel folyó országot ad nekik jutalomképpen, hogy ezt az istenismeretet hordozták! A zsidók nagy kísértése az volt, hogy azt gondolták, Isten az övék, mert ők a kiválasztottak. Sajnos még ma is ezt gondolják és ez borzasztó nagy tévedés! Jézus azt hirdeti, hogy Isten mindenkié! Keresztények a küldöttek!
Isten mindenkié! Ezt az igazságot kell a keresztényeknek, mint küldötteknek hirdetni! Jézus is küldött, az Isten Fia, akit Isten elküldött ebbe a világba, hogy kinyilatkoztassa az emberiségnek Isten szeretetét! Isten szeretetéből mindenkinek jut!Nekünk keresztényeknek, mint küldötteknek az a hivatásunk, hogy Jézus művét folytatva az isteni szeretetről tanúságot tegyünk a világ végéig! Asszony, nagy a te hited!
A zsidóknak meg volt a szerepük és a kiválasztottságukból adódó feladatuk. Isten ismeretét hordozták! Csak ez a kiválasztottság befejeződött Jézus eljövetelével! Onnantól kezdve nincs különbség zsidó, meg nem zsidó között! Jézus ezt igazolja itt, ennek a pogány asszonynak, aki kánaáni, nem zsidó. Ez is izgalmas dolog, hogy Jézus megáll, amikor ez az asszony szólítja, a tanítványok el akarták zavarni, hallottuk. Utána, látják, hogy Jézus nem engedelmeskedik nekik, nem úgy viselkedik, ahogy azt ők szeretnék. Ők a zsidó voltukat még mindig hordozva, legszívesebben elzavarták volna ezt az asszonyt. Amikor látták, hogy Jézus másképp viselkedik, akkor kezdtek igazodni. Uram, akkor beszélj vele, szólj hozzá, elégítsd ki a kérését, aztán tűnjön el, ne zavarjon itt bennünket. Itt van ez a mondat, amit az előbb említettem, amit belecsempészett Máté evangélista az evangéliumba a szentírásmagyarázók szerint. Valószínű, hogy így van, mert Jézus nem csak a zsidóké! Akkor az asszony leborul és a kérését előadja.
Jézus azt mondja: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, ahogy kívánod!” Az embernek istenkapcsolatra van szüksége! Ez hogy történik? A hit révén történik, az ember helyet ad életében Istennek, Isten létének, Isten gondolatainak! Az ember Istenhez igazodik! Ez a hit! Amit Isten akarata kinyilatkoztat, azt igyekszik teljesíteni az ember! Ez a hit! Nem valami fogalom! Ezért mondja Jézus: Nagy a te hited! Máshol is hallunk Jézustól ilyen kijelentéseket,
hogy a hited megmentett, vagyis az istenkapcsolatod! Istenhez tartozni védelmet jelent!
Isten néha megpróbál bennünket, hogy van-e hitünk? Nem vizsgáztat, Isten senkit sem vizsgáztat. Isten nem professzor. Egy lelki író írta: Örömeinkben Isten suttog, lelkiismeretünk szavában hangosan beszél, szenvedéseinkben kiabál. Ezt meg kell fordítani: amikor örömeink vannak, akkor általában nem is gondolunk Istenre. Amikor a lelkiismeretünk beszél, - lelkiismeretünk az iránytű – akkor igen sokszor elhessegetjük ezeket a szavakat, mert a lelkiismeretünk leleplez nagyon sokszor bennünket. Amikor viszont bajban vagyunk, akkor jajongunk és kiabálunk Istenhez, hogy segítsen! Sajnos úgy tűnik, hogy mi emberek ilyenek vagyunk. A szenvedésben Isten a mi megkeményedett szívünk páncélját szépen lefejti!
Isten átalakítja szívünket igazi emberi szívvé! Ez a pillanat az, amikor az ember megsejti, mit jelent Istenhez tartozni, függetlenül attól, hogy az emberek milyenek! Függetlenül attól, hogy a problémáink megvannak, de valahova tartozom, valahol védelmem van! Ennek az asszonynak is ez az útja! Valamiképpen szinte mindegyikünkre igaz ez! Az esetek többségében akkor kezdünk észhez térni, amikor bajban vagyunk! Egyetlen lehetőségünk a befogadás, a szeretet!
Nekünk keresztényeknek nem a kiválasztottsággal kell foglalkozni, - kicsit kiválasztottak is vagyunk, kicsit, - elsősorban küldöttek vagyunk, Isten szeretetéről kell, hogy tanúságot tegyünk! Ez a történet is erre figyelmeztet bennünket, mert ez az egyetlen lehetőség ennek a világnak a megváltoztatására, először a mi megváltozásunkra és a világ megváltoztatására. Az elmúlt napokban mi máltaiak oly sokat beszéltünk a befogadásról. Erről van szó, a befogadásról, ami a szeretet! Vagy így tartozunk egymással össze, vagy elhagytuk magunkat is, egymást is, a világot is. A befogadás idegen lett Európában. Hallani: szolidaritás, emberi jogok. Mit jelent? Sokkal inkább jellemző Európára a kirekesztés, nem a befogadás.

A mohamedán világ előretörése
Ennek a nagy, rossz átalakulásnak vagyunk bizony az elszenvedői. Nem a keresztény szellem érvényesül, a mohamedán világ előretörésének vagyunk tanúi. A mohamedán kirekesztő. Most az iraki, szíriai keresztényekkel kapcsolatosan halljuk, hogy aki keresztény, azt szabad megölni. Azt mondják, hogy a világban még ekkora keresztényüldözés nem volt, mint ezekben az években. Évente kb. százezer keresztényt gyilkolnak meg a hitéért, csak azért, mert keresztény.
Hol vannak az arányok?
Mi lesz Európában, ha jönnek az ilyen szemléletű vallás szülöttei? Nem biztos, hogy mindannyian ilyen radikálisak, de jönnek ide. Ott, ahonnan eljönnek, ott keresztény templomot nem engednek építeni, lerombolják, a keresztényeket megölik és elüldözik. Jönnek ide, itt pedig az európai kereszténység pogánnyá lett tagjai emberi jogokra hivatkoznak, arra, hogy nekik joguk van mecseteket építeni, ezt segíteni kell. Ez is igaz. Csak hol vannak az arányok? A mi közreműködésünkkel, az emberi jogokra, szabadságra hivatkozó szólamainkkal teret adunk ezeknek az embereknek. Ne felejtsük el, az iszlám harcos térítő! A kereszténység a jelenlétével igyekszik hatni!
Micsoda különbség! Ez a szellemiség hozta létre Európát. Most ezt a szellemiségét veszítette el Európa. A lisszaboni szerződésben aláírták, hogy nincs szükségünk erre a szellemiségre. Ugyanakkor emberi jogokra, szabadságra hivatkozva annak a másik szellemiségnek kaput nyitnak. Ez a nagy átváltozás azt jelenti, hogy egy új világ épül. Nem most kezdődött a fundamentum letétele, a francia forradalommal.
Európa minden felelősséget hárít és minden kötöttségtől irtózik!
Ez az európai, nem krisztusalapú kereszténység elveszítette Krisztusát, Istenét, vallását, imádságait és minden felelősséget hárít, minden kötöttségtől irtózik. Hárítja a felelősséget, amit az Isten tervei fogalmaztak meg. Kevésszer gondolunk arra, amikor azt mondja a Szentírás, hogy férfit meg nőt teremt! Ebben a kijelentésben van az ember felelőssége, mert rábízza az emberre a földet, felelős érte! Felelős? Úgy viselkedünk? Szaporodjatok, töltsétek be a földet. Betöltjük? Mi nem! Amazok igen. Ezért le is győznek bennünket. Hárítjuk a földért, az életért való felelősséget! A kötöttségek? Minden kötöttségtől szabadul a liberális világ. Szabadul a házasság kötöttségétől, nem köt házasságot. Nem tudom, hányféle neve van a társnak, partner, barát, mi minden, csak éppen nem férj és feleség. Szórja le magáról az összes kötöttséget, a család kötöttségét. Azokat a kötelmeket, amik egy családot összetartanak. Nehéz gyerekeket nevelni, nehéz gyerekeket egy családban egybetartani. A vallás kötelmeit bontja le magáról. A tegnapi újságban olvastam, magyar tudósnak mondja magát, így írták, hogy tudós, azt mondta: ma Magyarországon mindent keresztény és nemzeti löttyel öntenek le. Köszönjük szépen. Ez a fajta gondolkodás biztos, hogy ijesztő!Kiválasztottság és küldetés! Mi Isten küldöttei vagyunk! A befogadásról, Isten szeretetéről kell tanúságot tennünk! Minden azon múlik, hogy vállaljuk-e a felelősséget, vállaljuk-e a kötöttségeket, akkor valami remény fölcsillan!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Imádkozzunk együtt azért, hogy méltók lehessünk az őseinkhez. Ne felejtsék el, - miközben Európa átrendeződik, - 150 évig voltak itt a törökök és Magyarországon nem jött létre mohamedán közösség. Létrejöttek ilyen közösségek Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Bulgáriában, akik akkor mindannyian keresztények voltak, csak nálunk nem, pedig itt ültek 150 évig. Micsoda erkölcsi erő ez! Mi meg most itt vagyunk kínjainkkal, problémáinkkal. Imádkozzunk!

Mi Atyánk…

 

 

Évközi tizenkilencedik vasárnap

(2014. augusztus 10.)

Szentmise bevezetése

 

Kedves Testvérek! Elég sokat sóhajtozunk, panaszkodunk. Talán kevésszer gondolunk arra, hogy a bajoknak, gondoknak mi magunk is okozói vagyunk. Az ember gyakran esik abba a kísértésbe, hogy valami más, valaki más oka a bajainknak, gondjainknak, problémáinknak. Mintha magunkat kiemelnénk, kivennénk ezekből és máris fölszabadultunk - nincs feladatunk ezeknek a bajoknak, gondoknak, megpróbáltatásoknak a megoldásában, megszüntetésében.
Valami zűrzavar van mindenképpen bennünk! Talán a felelősségtudatunkkal, vagy az áldozatkészségünkkel, életszemléletünkkel van baj. Életünk ajándék! Felelősek vagyunk érte!
Isten szeretetére, jóindulatára mindig számíthatunk! A kérdés az, hogy ezt komolyan gondoljuk-e?

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Gondjaink, bajaink, megpróbáltatásaink közepette egyetlen lehetőségünk van, eljutni addig, hogy kimondjuk: „Te vagy az Élő Isten Fia!” A kérdés az, hogy van-e más orvosság, van-e más lehetőségünk nekünk embereknek? A mai evangélium figyelmeztet bennünket, főleg hívő embereket, - elsősorban rólunk van szó, - hogy ez a picinyke csónak a háborgó tengeren ezzel a néhány félelemben lévő, megijedt emberrel az Egyházat képviseli! Az volt akkor az Egyház, azok a „papírcsónakban” lévők, az elemek erejének kiszolgáltatva, félelemben, ők voltak az Egyház!Megmenekültek? Igen! „Ne féljetek! Én vagyok!”
Ez a lehetőség! Kérdés az, hogy bajaink közepette csak várjuk azt, hogy mikor süllyedünk el,
vagy bele tudunk kapaszkodni Jézusba? Jézus igen, Egyház nem? Süllyedőben vagyunk, mert a Jézussal való kapcsolat nem működik! Ebben a szekularizálódott világban, ebben az e világi szempontokat előtérbe helyező világban ez a szlogen szinte beleégett az emberek szívébe: Jézus igen, Egyház nem! Van-e Jézus Egyház nélkül? Jézus az ő művének folytatását az Egyházra bízta! Van-e Jézustalan Egyház? Amikor Egyház nem, akkor sajnos ez azt is jelenti, hogy Jézusra is nem! Emberek, akik ilyeneket mondanak, hogy Jézus igen, Egyház nem, valamilyenfajta hitre hivatkoznak, hogy igen ők hisznek, csak ez a hit egy arctalan hit. Ez a hit azt jelenti, hogy olyan az ő Jézusa, amilyennek ő kitalálja, amilyennek ő elképzeli, ami megfelel az ő igényeinek. Ez a Jézus igen, de az Egyház már nem, ahol szabályok vannak, keretek vannak, egymáshoz alkalmazkodni kell, ahol egy küldetésre igent kell mondani!Oda kell fordulni Jézushoz, el kell indulni Jézus felé! Mi emberek erők fogságában élünk! Vannak természeti erők, gondoljunk az elmúlt napok viharaira, zivataraira. Kétségbeesve beszéltek az emberek arról, hogy ilyen még nem volt. A félelmeiket emlegették. Vannak rossz emberi erők, ezektől is félünk, ezt így mondjuk, hogy maffia. A probléma, hogy a keresztények is jajonganak, a félelmeikről beszélnek állandóan. Mélységek fölött élünk, kötéltáncot járunk, de kötél nincs!
Mérhetetlen mélység a lábunk alatt és az embernek nincs ahhoz ereje, hogy alá ne süllyedjen!
A mai evangélium azt ajánlja, hogy oda kell fordulni Jézushoz és el kell indulni Jézus felé, ahogy ezt Péter tette! Nekünk hívőknek kell ezt megjeleníteni ebben a világban, hogy van válasz! A válasz Jézus!„Én vagyok, ne féljetek!” „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig!”
Nem az e világi erők uralkodnak rajtunk! A világ Ura az Isten! Mi Isten világában vendégként vagyunk! A házigazda Isten, nem mi! Nem tulajdonoljuk a világot, csak birtokoljuk egy időre, amíg élünk! Felelősek vagyunk a világért! Isten így gondolta! Felelősek vagyunk azért a világért, amit Isten nekünk adott! Ezt a felelősséget nagyon egyszerűen így fogalmazta meg Isten: férfinek, meg nőnek teremtett bennünket! Utána: átadja a földet, átadja a világot, hajtsátok uralmatok alá!
Felelősség a teremtett világért! Amit Istentől kaptunk, amibe belehelyezett bennünket, ami ajándék! Utána: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!
Felelősség az életért! Isten ezért teremtett férfinak, meg nőnek bennünket, hogy az élet megjelenjen ebben a világban! Ez a kettő az ember felelősségére van bízva! Jézus a válasz!
Ebben a helyzetben a mai evangélium kapcsán igen komolyan el kell azon gondolkodnunk, hogy reális lehetőség-e számunkra, hogy Jézus a válasz! Ezeket az erőket nem tudjuk legyőzni! Se az egyik, se a másik oldalról támadó erőket nem tudjuk legyőzni! Tudomásul kell venni nekünk, akik az Egyház tagjai vagyunk, hogy az Egyház szimbóluma ez a hajó. Ennek a hajónak át kell vinni bennünket a másik partra! Ez a hajózás iszonyú viharok, hullámok, zivatarok közepette történik! De Jézus azt mondta: „Bízzatok! Én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” A kérdés: nekünk ez válasz-e?
Kb. 200 éve zajlik egy antropológiai forradalom Sajnos, vannak kételyeink és vannak félelmeink! Igen sokszor valójában a jézusiak sem vallásosak, mert könnyű eszméket emlegetni, hittitkokat és dogmákat kijelenteni. Ha nem tartozunk oda valahova, ahol a másik emberhez alkalmazkodni kell, akkor mindezek csak a mi egyéni érdekeinkről szólnak! Ez nem kereszténység! Ez saját arculatunkra formált biztonság, fogódzó!

Ennek kapcsán el kell gondolkodni azon, hogy mi egy antropológiai forradalmat élünk, ami körülbelül 200 éve zajlik. Ez azt jelenti, hogy a krisztusalapú emberképet fölváltja – Európában már föl is váltotta – az individualista emberkép.
A krisztusalapú emberképpel nem tud mit kezdeni Európa! Ez közösségről szól, az egymással való kapcsolatunkról szól! Arról szól, hogy egymásnak ajándékozott bennünket az Isten!
Egymásért élünk! Ezt fölváltotta az individualista emberkép! Ez azt jelenti, hogy az ember egyéni szempontjai a döntők! Ez érvényesül a családi életben, házasságban, a vallásban és mindenfajta emberi magatartásban. Csak az egyén java, az egyén érdeke számít!
Ennek az az eredménye, hogy úgy akarunk egymással összetartozni, hogy az lehetőleg rólam szóljon. Ez a házasságok tragédiája! Úgy akarunk családban élni, hogy az én érdekem, az én elgondolásaim érvényesüljenek. Úgy akarunk keresztények lenni, hogy majd én megmondom, mi az, ami nekem elfogadható, mi az, ami nem kell.
Valakik megfogalmazták, - nem tudom – valamit eldöntöttek, elhatároztak, hogy a vallást, a kereszténységet ki kell iktatni az életből, mert zavarja az ember egyéni gondolkodását, életvitelét. Azt mondják, hogy ez a gondolkodás odáig jutott, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Egyedül a Katolikus Egyház az, aki ezekkel az üzenetekkel szembeszegül. A probléma az, hogy az ember nem lett boldogabb! Az ember ezzel az új próbálkozással nem lett megelégedettebb! Sőt, valójában az ember, különböző divatoknak, fogyasztási kultúráknak az áldozata lett. Az Egyház ezek ellen szól! Nincs semmi tolerancia az Egyházzal kapcsolatosan, mert útban van! Nagy-nagy átalakulás közepében vagyunk. Mi is okai vagyunk ennek! Az elmúlt 2000 esztendőt nagyjából a keresztény eszmerendszer határozta meg. Kb. 200 éve, hogy elhatározták: egy új kell, hogy kezdődjön és ez a muzulmán világ. Az a világ, amely bizonyos értelemben előttünk jár. Nekik van házasságuk, családi életük, vallási hovatartozásuk és vallási kötöttségeik, amiket betartanak. Ezek az értékek megtartják őket. Mi pont ezekről az értékekről mondtunk le, ezeket elengedtük és süllyedünk, mert a vízen nem lehet járni, a mélység nem jelent biztos talajt a lábunk alatt! Jézus velünk van! Ha hiszünk, fennmaradunk! A muzulmán világ az erőszak eszközeit is megengedő misszió vallása. Európa mindehhez asszisztál. A muzulmánoknál keresztény templomokat építeni nem lehet, de Európában a keresztények harcolnak, hogy a muzulmánok mecseteket építhessenek, mert tolerancia, stb. A keresztények vallása minden gyengesége, gyarlósága ellenére
a megbocsátás, a kiengesztelődés vallása! Félő, hogy egy olyan jövőt készítünk elő
és mi is hozzájárulunk ehhez, amelyben a keresztény tolerancia, nagylelkűség, megbocsátás, újrakezdés eltűnik a világunkból! Csak azok kapnak helyet abban az új világban,
akik ezeket a szigorú és érdekeket szolgáló szabályokat betartják! Hatalmas erők uralkodnak rajtunk! A kérdés az, hogy tudunk-e hinni abban, hogy Jézus velünk van?
Akkor fennmaradunk!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
A világ olyan amilyen. Milyen lehet ez a világ, az teljes egészében rajtunk múlik. Panaszkodunk, esetleg ítélkezünk, kritizálunk, azzal a világ semmit sem változik. Olyan lesz a világ, amilyenek mi vagyunk!Úgy tűnik, vereséget szenvedtünk, mert Krisztust emlegetjük, de azért az egyéni érdekeink nekünk is majdnem, hogy a legfontosabbak! Ha ezen tudunk változtatni,
akkor Isten ad elég erőt, hogy fennmaradhassunk!

Mi Atyánk…