Húsvét második vasárnapja

(2014. április 27.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Ma nagyon sokan Rómában vannak Boldog XXIII. János pápa és Boldog II. János Pál pápa szentté avatásának ünnepségén. Többen készülnek arra, hogy legalább televízión keresztül részt vehessenek ebben az ünnepi eseményben. Erre való tekintettel a szentmisét amennyire lehet, röviden ünnepeljük, hogy aki szeretne, az minél előbb televízió közelébe juthasson.

Szentbeszéd

„Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek!”
Kedves Testvérek!
A mi közösségünk, az egész keresztény közösség, az Anyaszentegyház a boldogok közössége, mert egyikünk sem találkozott személyesen Krisztussal, akit ünnepelünk! Amikor egymással találkozunk, ez a találkozás is az istenhitünket mélyíti, gazdagítja! Ma igen nagy ünnep van Rómában, sokan ünnepelnek, mi is lélekben velük együtt ünnepelünk. Az Anyaszentegyház sajátos módon ünnepel, mert két olyan embert emelnek előttünk magasra, akiknek életpéldája nemcsak a hívőknek volt fontos, eligazító, hanem a világban nagyon sok olyan ember számára is, akik nem hittek és nem hisznek. Ma az Irgalmasság vasárnapja van Ezt az ünnepet II. János Pál pápa vezette be és tette erre a mai napra, húsvét utáni második vasárnapra. Ez azért nagy ünnep, mert az ember Isten elgondolta titka teljesedi ki ebben az ünnepben! Ezt a felhívást kapjuk és olvassuk a Szentírásban:
„Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes!”
„Legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok irgalmas!”
II. János Pápának volt ehhez érzéke, amikor ezt az ünnepet megálmodta. A keresztény világ a mai napon ünnepeli azt, hogy mindannyian Isten irgalmából élünk!Az ember Isten elgondolta titka az irgalom! Mindannyian az Isten irgalmából élünk! Azt az örömöt, ami az irgalom nyomán születik lelkünkben, nekünk tovább kell adni, másokat is meg kell ajándékozni az irgalommal! Ahogy Isten nekünk irgalmaz, ugyanúgy kell nekünk irgalmas szívvel lenni minden ember iránt!
Az Irgalmasság vasárnapja
Két ember, akik nemcsak a hívők példaképe, hanem nagyon sok más embernek is.
XXIII: Jánosra leginkább illő szó: egy jó ember! II. János Pál pápát ezzel a mondattal jellemezhetjük: egy ember, aki az egész emberiség számára megmutatta az utat, azt az utat, ami az élet útja! Erre a két értékre reagált a világ! Ezt a titkot, amiből ők éltek, egy-két szóval világítsuk meg.
Istenképünkről van szó
Az irgalom készség arra, hogy az ember a szükségben lévőn segít! Az Ószövetség istenképében az Isten lehajol, lehajol az emberhez és fölemeli! Az Újszövetség istenképében ez a fogalom gazdagodik, azt mondjuk, hogy az Isten megbocsát és lehajol! Ha valaki rosszat tesz, akkor azzal ítéletet von magára! Amikor az irgalmas Isten az ember felé fordul, akkor az ember megigazul, igazzá lesz, mert Isten leveszi a lelki terhét!
A mai ünnep lényege: Az Isten lehajol és mindegyikünket igazzá tesz!
Ettől fogva ez az utunk! Ahogy Isten nektek irgalmaz, úgy ti is legyetek irgalmasok egymáshoz!
Hajoljatok le és segítsetek az embereknek az úton járni! Lehajolni csak a nagy tud! Erőt adni csak az erős tud a gyengének! Szolgálni csak az tud, aki lehetőségek birtokában van,
azokat szolgálni, akik kiszolgáltatottak! Ez az irgalom műve!
A Máltai Szeretetszolgálat ebben az esztendőben a 25. évfordulóját ünnepli. A Szeretetszolgálat titka is ez: lehajol, szolgál és hordozza a gyengét! Az a feladatunk, hogy nyissuk ki a fülünket, nyissuk ki a szívünket, hogy eljusson hozzánk ez az üzenet és éljünk ebből a titokból!
A héber gondolkodás így közelíti meg az irgalom titkát: védelem! Akihez irgalmas vagyok, azt védem! Néha az embert önmagától is meg kell védeni! Mindenképpen egymás számára védelmet és biztonságot nyújtunk! Ez a héber megközelítés.
A latin, vagy a római jogrendszer szerinti megközelítés: misericordia. Irgalmas az, akinek együtt érző szíve van, szíve van a szerencsétlen ember irányában.
A magyar nyelvünk, magyar gondolkodásunk sajátosan értelmezi ezt a fogalmat. Az irgalom fogalom urál-altaji szó, onnan hoztuk magunkkal, ami azt jelenti: kiegyenlíteni. Aki irgalmas, az kiegyenlíti azt a különbséget, ami van ember és ember között. Ez az életünk értelme, hogy úgy tartozzunk egymással össze, hogy egyik se érezze, hogy ő kevesebb, kisebb a másiknál!
Az irgalom az ember titkát világítja meg! Erre születtünk! Legyünk irgalmasok egymáshoz úgy, ahogy az Isten irgalmas hozzánk! Ha ezt komolyan vesszük, akkor ez a késztetés valóban elindít bennünket egymás felé! Fogadjuk ezt a mai üzenetet!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz
Kedves Testvérek! Ebben az imában kérjük a ma szentté avatandók közbenjárását, szeressék az égből ezt a magyar népet!

Húsvét vasárnap
Krisztus feltámadása

(2014. április 20.)

Szentmise bevezetése
Húsvétvasárnap van!
A győzedelmes életet ünnepeljük!
Kedves Testvérek!
Angelus Sziléziusz mondotta: Krisztus ezerszer megszülethet Betlehemben, ha benned nem születik meg, annyi, mintha meg sem született volna. Krisztus ezerszer meghalhat és ezerszer feltámadhat Jeruzsálemben, ha bennünk fel nem támad, akkor nincs lehetőségünk az életre! Ünnepeljünk, kérjük Isten segítségét, hogy emberhez méltó életet élhessünk!

Szentbeszéd
A mai nap az élet ünnepe!
Krisztus szenvedése, halála, feltámadása a titkok világába tartozik!
Kedves Testvérek!
Ahhoz, hogy az ember ebből élni tudjon, be kell látnia, hogy nemcsak az létezik, amit az ember fel tud fogni, meg tud érteni, következtetések révén megragadhat. Az élet sokkal, de sokkal gazdagabb annál, mintsem így le lehetne egyszerűsíteni!
Húsvét az élet sajátos értelmezése a remény felől! Remény nélkül nem lehet élni!
Az evangélium az öröm evangéliuma!
Ez figyelmeztet bennünket. Tegnap este azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy tud-e még az ember húsvétot ünnepelni a harmadik évezred elején. A Szentatya foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az evangéliumot 2000 esztendő óta, mint örömhírt emlegetjük. A Szentatya kis változtatással arról beszél, hogy az öröm evangéliuma az, ami meg kell, hogy szólítson bennünket. Az evangélium örömhír, így tanultuk, így értelmeztük a krisztusi üzenetet. A Szentatya kis fordulatot ad ennek a gondolatnak, azt mondja, hogy az öröm evangéliuma! Ez azért került elő és azért született meg a Szentatya szívében, mert mintha nem tudnánk örülni. Ez összefügg húsvét ünneplésével. Mindenképpen szeretnénk előre nézni és méltóképpen ünnepelni,
mert jövőnk van!
Képesek vagyunk-e erkölcsi forradalomra?
A zsidók politikai forradalmat vártak Jézustól. Jézus nem ezért jött! Jézus teológiai forradalmat hajtott végre és mi a mai napig ennek a jézusi felfogásnak szellemében gondolkodunk Istenről, hitünkről, kereszténységünkről. A teológiai forradalom azt jelenti, hogy Jézus Krisztus Istenről egy új képet jelenített meg számunkra. Isten nem az az Isten, akit a zsidóság Istenként tisztelt, akiről a zsidó írástudók tanítottak, beszéltek. Az az Isten a hatalom Istene, olyan hatalomnak Istene, aki e világi szempontból, e világi értelemben gyakorolja a hatalmat. Jézus Istene nem a hatalom Istene! Jézus Istene a szeretet Istene, a megbocsátás, a béke Istene! Be kell látnunk, hogy nincs továbblépés megbocsátás nélkül! Aki megmakacsolja magát, akinek megkeményedett a szíve, aki nem akarja a békét, a békességet, az nem akar védelmet nyújtani a másik embernek, az nem tud következő lépést tenni!
Jézus föltámadása után minden alkalommal hangsúlyozza:
„Békesség veletek!”
Két forradalomról tudunk a keresztény eszmevilágban: a zsidók várta politikai forradalomról, a Krisztus hozta teológiai forradalomról. Nekünk azon kell elgondolkodni, hogy képesek vagyunk-e erkölcsi forradalomra. Megérett erre a világ és megérett erre az Egyház!
Képesek vagyunk-e meggyógyítani a lelkünket?
Egyfolytában erkölcsi válságról hallunk, erkölcsi megújulásokról beszélnek az elkötelezett teológusok. Ha mi húsvétot akarunk ünnepelni, akkor ezt a fordulatot kell megtenni!
A Szentatya erre utal, ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy az erkölcs a lélek egészsége!
A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy meggyógyítsuk a lelkünket? Minden gondunk, bajunk, minden zűr-zavar a beteg lelkünkből árad ki a világba!
Minden azon múlik, képesek vagyunk-e erre a forradalmi fordulatra!
Anyagelvű gondolkodó nem tud emberi értékeket megjeleníteni!
Sajátos helyzetben vagyunk, mert úgy tűnik, hogy Krisztus istenképe mintha elillant volna. Az emberek istentelenek, távol kerültek Istentől. Az emberiség Isten nélkül tervezi az életét, mindent ebből a szemszögből néz. Ez a kísértés mindent meghatároz, mert kísértés az, hogy berendezzük az életünket Isten nélkül és hiszünk abban, hogy ez az Isten nélküli emberi próbálkozás megoldást hoz. Nem! Tapasztaljuk, hogy nem! Ez a világ a humanizmust hangoztatja, a szabadságot emlegeti. Ha a humanizmus szószólója, aki a szabadság szerelmese, de ugyanakkor materialista, akkor vége mindennek. Materialista gondolkodású humanista fából vaskarika! Ilyen nincs! Egy anyagelvű gondolkodó nem tud emberi értékeket megjeleníteni! Eredményei lehetnek, művei lehetnek, csak éppen nincs fogalma a világról
és nem tud mit kezdeni a másik emberrel!
Az erkölcsi forradalomban normákhoz igazodunk!
Ebből a szempontból nagyon fontos az erkölcsi forradalom, ami azt jelenti, hogy az ember normákhoz igazodik! Ez abban áll, hogy minden helyzetben, minden körülmények között ezeknek a normáknak érvényt szerez az ember!
A normákhoz igazodások nemcsak addig tartanak, amíg az ember javát, érdekét szolgálják,
hanem tovább, amikor ez tőle nagy áldozatokat kíván!
Tudomásul kell vennünk a normarendszerben, hogy egymásért élünk! Ez az életünk értelme: egymásért élünk!
Ha ez az erkölcsi forradalom nem megy végbe, akkor húsvét ünneplése egy szent játék. Sajátos ez a világ, amelyben élünk!
Menjetek Galileába, ott majd találkozunk!
A Szentatya hangsúlyozza azt, amit Jézus üzen az asszonyokon keresztül a tanítványoknak és minden embernek, hogy menjetek Galileába, ott majd találkozunk! Menjetek Galileába a pogányok földjére, mert az ember egy profán világban él. Világunk azoknak a világa, akikkel együtt élünk, akik nem teszik be a templomba a lábukat. Hozzájuk kell elvinni az üzenetet.
Kik tudják elvinni az üzenetet? Az egészséges lelkű emberek, akik nem csupán magukra gondolnak, akik lelkében lejátszódott a nagy átalakulás, akik tudatosan, következetesen normakövető emberek!
Ebben az a csodálatos, hogy ez kötelező mindenki számára, különben nem lehet közösségben élni!
Nem ettől szenved a világ? Azért nem húsvéti világ ez a világ, mert ha az ember csak a maga javát, a maga érdekét nézi, akkor mit tud kezdeni a másik emberrel. Egyetlen motivációja van, a másikból élni, esetleg a másikat kihasználni és ezáltal előnyöket szerezni magának.
Az Egyháznak is meg kell tenni ezt a forradalmi fordulatot!
A Szentatya igazi problémája az, hogy az Egyház sem tud igazán húsvétot ünnepelni! Mintha ott is igen nagy bajok lennének. Az igazság az, amit Babits Mihály a Psychoanalysis Christiana című versében megfogalmazott: Mi egyháziak, hívők, magunkat kereszténynek tartók is olyanok vagyunk, mint a fülkékbe beállított szentek szobrai, amelyeket kifelé megmunkáltak, de hátul hozzájuk se nyúltak. A keresztényeknek, az egyháziaknak is ezt a forradalmi fordulatot meg kell tenni! Úgy tűnik, mi is inkább a világnak akarunk megfelelni és kevésbé az Istennek!
Nekünk is az a legfontosabb, hogy milyen az arcunk, milyennek látnak bennünket. Ez mindennél fontosabb. Ami igazán meghatározza létünket, ami a lényeget jelenti,
mintha már az egyháziaknak, a híveknek, a keresztényeknek sem lenne fontos!
Idáig jutottunk!
Ezért oly nagyon fontos ez az erkölcsi megújulás! A világ már érzi a bajt. Európa különösképpen bajban van. A Szentatya rádöbbent arra, hogy mekkora nagy a baj, különösen a civilizált világban. A pápa egymásután olyan lépéseket tesz, amelyek arra utalnak, hogy a mai helyzetért, a mai elsekélyesedett egyházi helyzetért Európa kereszténysége a felelős, kevésbé a szegény országok keresztényei. Húsvét van, húsvét az élet ünnepe! Élni csak a remény felől lehet! Élni csak a megújulással a szívünkben lehet!
Imádkozzunk azért ebben a szentmisében, hogy valóban ne a halál hírnökei legyünk, hanem legyünk ajándékká egymás számára, legyünk ajándékká a világ számára azáltal, hogy mi erkölcsösen gondolkodunk, meggyógyítjuk a lelkünket az által, hogy Isten elvárásaihoz igazodunk minden körülmények között és akkor értelme lesz az életünknek!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ebben az imádságban különösen gondoljunk arra, milyen fontos, hogy lelkileg meggyógyuljunk, hogy egészségesek legyünk! Ez az erkölcsi megújulás átformálja az arculatunkat, gondolkodásunkat, cselekedeteinket és az egész világot! Az egészséges lelkű ember megbocsátó, irgalmas, békességet szerez, vagyis védettséget nyújt a másik embernek!
Nem csak a hajléktalanok, idősek, szegények szorulnak erre rá, hanem mindannyian rászorulunk. Egymást hordozzuk ez által!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Isten adjon mindenkinek sok-sok kegyelmet, hogy valóban meg tudjunk újulni lélekben. Tudjuk rányomni erre a világra a keresztény lélek pecsétjét, hogy változzon ez által az arculata! Tőlünk függ! Ez a küldetésünk! Kérjük Isten támogatását, hogy adjon ehhez elegendő erőt!

+ Á L D Á S +

 

Nagyszombat

(2014. április 19.)

Szentmise bevezetése
Krisztus magáról mondta: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem jár sötétségben!”
Szeretettel köszöntöm a Testvéreket!
Ma esti ünneplésünk, a fény köszöntése a tűzszenteléssel kezdődik. Erről a tűzről meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, ami Jézus Krisztust jelképezi és a magunk aprócska gyertyáit, amelyek a mi életünk jelképei. A gyertya elfogy, ha világít. A mi életünk is elfogy, de nem mindegy, hogy a világosság, vagy a sötétség szolgálatában. Isten segítsen bennünket kegyelmével, hogy beleszeressünk Krisztusba, a világosságba! Ezen a földön olyan tisztátalan viszonyok vannak, ami csak a sötétséggel fejezhető ki.
Egyértelmű viszonyokat szeretnénk teremteni Jézus példája nyomán, Jézus követésében!
Tűzszentelés
Krisztus világosságát vigyük el mindannyian a szívünkben, hogy meg tudjuk mutatni egymásnak az ő gazdag szeretetét!
Most a mai ünnep mélységeit szeretnénk bejárni. Isten szabaddá teszi az embert! A zsidókat kivezette a rabságból, mert szövetségre akart lépni velük. Szövetséget csak szabad emberek köthetnek egymással. Krisztus minden embert meg akar szabadítani a bűn terhétől, az eltévelyedéseinkből, mert új szövetséget akar kötni minden emberrel. Isten mindenkié! Jézus mindenkiért meghalt!
Jézus mindenkinek elhozta Isten megbocsátását, békéjét, szeretetét! - Olvasmányok
Tegnap az emberről elmélkedtünk, nagypéntek az ember tragédiája. Az ember kiiktatta az élők sorából Krisztust, az élet szerzőjét! Ezzel elváltak az utak! Jézus, aki értünk szenvedett és meghalt, igazolta Isten művét, aki megbocsát, az embernek új lehetőséget ad. A mai estén ezért örvendezünk! Lehetőségünk van arra, hogy újjászülessünk!
Ma jobbak legyünk, mint tegnap voltunk! Isten segít bennünket!
Dicsőség…
A szentírásmagyarázók sokat törték a fejüket azon, hogy hogyan lehetne ezt az örömujjongást lefordítani. Van-e ennek valamilyen értelme azon túl, hogy az öröm kicsattan az emberből? Sajátos magyarázatot adtak, hogy a keleti népek világában az emberek szívéből kirobbanó öröm az alleluja, ami körülbelül annyit jelent: hejehuja haj. Minden okunk meg van arra, hogy örvendezzünk, mert az élet erősebb a halálnál! Isten jobb az ember minden rossz tetténél! Valóban okunk van, hogy örvendezzünk!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Húsvét Isten ajándéka az ember számára! Ezen a napon az őskeresztények így köszöntötték egymást: Krisztus föltámadt! A válasz: Valóban föltámadt! Így erősítették egymásban a hitet, az életbe vetett hitet! 
Húsvét az élet győzedelmes örömünnepe! Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb hatalom ebben a világban a szeretet! A szeretet föltámaszt, a szeretet hordoz, a szeretet éltet, a szeretetben gyümölcs terem!
A szent, a misztérium távol van tőlünk
Kérdés az, hogy a harmadik évezredben hogyan tudunk odafordulni ehhez az üzenethez? Tudunk-e még ünnepelni? Tudjuk-e nyitott lélekkel ezt a titkot szemlélni? Egy olyan világban élünk, amit a gondolkodók deszakralizált világnak mondanak. Egy olyan világban élünk, ahol a szentnek, a misztériumnak nincs helye.
Nincs titka a születésnek, mindent természetesen igyekszünk magyarázgatni, ezért nem is születünk meg. Nincs titka a halálnak, a társaitól elkülönítve hal meg az ember.
Nincs titka az emberi kapcsolatoknak, mert nem lehet Isten nélkül összetartozni. Isten nélkül nagyon gyorsan kiábrándulunk egymásból, egyszer csak elegünk van egymásból.
Azt hisszük, hogy ha újra kezdünk, akkor minden jobb lesz. Egyről van szó, a misztérium távol lett tőlünk! Talán magunk is mindent megtettünk, hogy deszakralizált világban éljünk.
Azt hisszük, hogy mindent tudunk, értünk és kételkedve, kritikusan hallgatjuk ezeket az üzeneteket, közben érzéseink, emberi kapcsolataink elsekélyesednek!
Krisztus istenképe forradalmi változást jelentett
Ha mi húsvétot akarunk ünnepelni ebben az esztendőben, akkor azon kell elgondolkodnunk, hogy valami forradalmi változásra van szükség az életünkben, az Egyház életében, a keresztények életében, általában az ember életében.
Virágvasárnap Krisztust ujjongva fogadták, pálmaágakat lengettek, ruhájukat leterítették Krisztus elé, mert politikai forradalmat szerettek volna, hogy majd Jézus a tömeg élére áll, vezeti őket diadalmas harcra a rómaiak ellen. Legyőzik őket és szabadságban élnek.
Krisztus nem ezért jött! Krisztus nem politikai forradalmár!
Krisztus forradalmi változásokat akar azt illetően, hogy milyen istenképünk van, hogyan gondolkodunk az Istenről, milyen képet formáltunk róla? Hallottuk a mai ószövetségi olvasmányban is. Ez az istenkép, amit Krisztus akart megmutatni nem tetszett az akkori kor főpapjainak, tanítóinak, mert Krisztus istenképe nem a hatalom Istene!
Krisztus istenképe a megbocsátó Isten, a szeretet Istene, a békességet hozó Isten!
Krisztus kellett, hogy szenvedjen és meghaljon!
Amikor Krisztus erről az istenképről beszélt, akkor az akkori kor vezetői szembefordultak vele. Ezért kellett meghalnia! Nem tudták elfogadni azt a fajta gondolkodást, amit Krisztus hozott az Istentől és azt a képet, amit Krisztus formált az Istenről. Az egyszerű emberek sem értették Krisztust. Tanítványai sem értették, amikor arról beszélt, hogy fölmegyünk Jeruzsálembe, ahol az Emberfiát elfogják, szenvedni fog, megölik. Az egyszerű emberek hogy tudták volna elfogadni ezt az üzenetet, akik azt várták Krisztustól, hogy új életre vezeti őket.
Krisztus szükségképpen kellett, hogy szenvedjen és meghaljon!
Kellett!
Így is beszélt: az Emberfiának szenvednie kell, meg kell halnia! Jézus halálával az egész tanítását, gondolkodását igazolta!
Ezért a korabeli keresztábrázolások a Megfeszítettet királyként ábrázolták. Krisztus szenvedésével és halálával igazolta mindazt, amit tanított, mondott az embereknek, ezáltal megváltoztatta a kereszt jelentését!
A kereszt nem bitófa, nem szégyenfa, hanem Jézus győzelmének jele lett!
Ma azon kell mindnyájunknak elgondolkodni, hogy képesek vagyunk-e olyan forradalmi változásra, megújulásra, mint amire annak idején a krisztuskövetők képesek voltak!
Induljunk el! Vigyük el az üzenetet!
A Szentatya sokat foglalkozik azzal, hogy az Egyház nem egy rendszergazda, az Egyház missziós Egyház! Az Egyháznak küldetése van! Nem csak őriznünk kell az örökséget, hanem el kell vinni az üzenetet, az Egyház ajándékát az embereknek. Induljatok el! A Szentatya nekem is ezt mondta, amikor tavaly december 2-án találkozhattam és misézhettem vele: Induljunk el!
Legfőképpen induljunk el azok felé, akik nem értik, mi az élet értelme! Induljunk el azok felé, akik kiszolgáltatottak, nehéz helyzetben vannak, az élet értelme számukra nagyon megkérdőjelezhető!
Induljunk el, vigyük el nekik Krisztus üzenetét! Induljunk el a profán világba!
Jézus Jeruzsálemből, a szent városból megy Galileába. Galilea a pogányok Galileája, profán világ, amit a zsidók megvetettek. Ők a szent hely varászában éltek.
Az angyal azt mondta az asszonyoknak: Siessetek, vigyétek hírül tanítványainak, előttetek megy Galileába, ott majd viszontlátjátok!
Nagy kísértés, ha az ember abba a hibába esik, hogy a szent helyen találkozhat az Istennel és ez elég! A profán világban telik el az életünk, éljük a mindennapjainkat, nem a szent helyen, nem a templomban. Isten azt akarja, hogy egymással találkozzunk! Ha egymással találkozunk, akkor ezekben a találkozásokban Isten van jelen!
Nem ez a küldetésünk? Nem erre szólít fel bennünket húsvét? Induljunk el a profán világba!
Egyre inkább átéljük, milyen profán ez a világ, milyen távol van a szenttől! Ennek a világnak szüksége van azokra, akik elviszik húsvét örömhírét az embereknek, azt, hogy Isten megbocsát, békességet akar, szeret bennünket! Ha ezekkel az értékekkel elindulunk, ezeknek az értékeknek birtokában találkozunk egymással, akkor valóban az élet győzedelmeskedik!
Különben azt hisszük, hogy élünk, pedig valójában haldoklunk. A harmadik évezredben e világi értékek túlhangsúlyozása közepette olyan problémák vetődnek fel, hogy lehet-e húsvétot ünnepelni. Mondjuk el az embereknek azt, amire éhes a lelkük, hogy van megbocsátás, van irgalom, van béke!
Ez az élet!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ebben az imádságban kérjük magunk számára a missziós lelkületet. Az Egyház, a kereszténység, ha élni akar, akkor nem csupán megőrzője kell legyen az értékeknek, hanem az értékek megosztója is az emberekkel.

Ebben az esztendőben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 25-dik évfordulóján különböző városokban ünnepelünk. Több püspök is mondta, hogy a máltaiak megjelenése 25 évvel ezelőtt mozgásba hozta az egyházközségüket. Papok is többen mondták, hogy addig csak ültem az irodában és vártam az embereket, hogy intézzem az ügyeiket, de nem jöttek. Amikor a máltaiak elkezdtek dolgozni, akkor nem várni kellett az embereket, hanem jöttek, jöttek!

Élet! Imádkozzunk azért, hogy ez a missziós lelkület eltöltsön minket!

Mi Atyánk…

Nagypéntek

(2014. április 18.)

Istenünk, Te az ősbűnnek az egész emberi nemre átszálló örökségét, a halált legyőzted Szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedésével. Add, hogy mi, akik Hozzá hasonlókká váltunk, miként emberi természetünk révén hordozzuk a földi ember képét, úgy kegyelmétől megszentelve a mennyei ember képét is hordozhassuk, Krisztus, a mi Urunk által!

+ A M E N +

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket!
Isten hozott benneteket! Nagypéntek van. Nagypénteket a keresztény liturgia a sötétség szimbólumként tartja számon, de egy csekélyke fény már nagypénteken is megjelenik. Majd holnap az ujjongó öröm bevilágítja az egész mindenséget! Mai ünneplésünk három részből áll. Igeliturgia, a Szent Kereszt előtti hódolat és az úgynevezett csonkamise, ami a szentáldozást jelenti.
Az igeliturgia hitünket akarja megerősíteni, hiszen a mindig érvényes igazságokat hallgatjuk. Az Írást nyitjuk föl és a tanítást engedjük közel a szívünkhöz. Ehhez a részhez tartozik a passió is, Urunk szenvedéstörténete, amit majd sok-sok készülődés, áldozatkészség gyümölcseként hallgathatunk meg.
Az egyetemes könyörgésekben a világ különböző gondjaival szembesülünk.
A Szent Kereszt leleplezése, a kereszthódolat és a szentáldozás.
Köszönöm, hogy a Testvérek a mai napon örömmel szánnak időt ennek a nagy misztériumnak ünneplésére. A szenvedéssel, Krisztus Urunk halálával szembesülünk. A mi osztályrészünk is a szenvedés, néha talán kevéske, vagy sok öröm is és a halál. Ezért szeretnénk Krisztushoz tartozni, hogy a szenvedéseinket el tudjuk viselni, fölé tudjunk kerekedni és Isten kezébe tudjuk ajánlani lelkünket, amikor elérkezik az utolsó pillanatunk.
Passió
Sokak számára Jézus az élet szerzője, az új élet forrása!
Ők azok, akik elindulnak azon az úton, amelyen Jézus előttük jár!
Nagyon sokan vannak, akik a maguk útját járják, akik nem vállalják a krisztusi utat, maguknak élnek és egyfolytában az élet értelme után kutakodnak. Fájdalom, nem találnak választ!
Könyörgések
Emberekért imádkozunk, Krisztus útján járókért, Krisztustól távolmaradókért. Emberekért, hiszen Isten tervei szerint egy család vagyunk. Lehet, hogy közelebb egymáshoz, vagy távol egymástól, akkor is egy család tagjai vagyunk. Nekünk, amikor Isten elé állunk és könyörgünk, akkor azt az erőt kérjük, ami összetart bennünket, a Lélek erejét. Csak a Lélek tud hordozni minket! A Lélek ereje szükséges ahhoz, hogy egymást elfogadjuk, elismerjük és az áldozatot érdemesnek tartsuk a másikért!
A kegyelemnek nincs ára! Isten szeretete ingyenes! Most ketten elindulnak az adományokért, nem az imádságot akarjuk megfizettetni, hanem az élethez hozzátartozik a gondok enyhítése is. Erre gondoljanak, amikor ezekbe a kosarakba az adományokat bedobják.
A Kereszt titkának történései!
A keresztet sok minden el tudja takarni a szemünk elől. Nagyböjt utolsó napjaiban egyre többet gondolunk arra, hogy a kereszt titka életünk szempontjából milyen fontos.
Krisztus szeretetből halt meg értünk! A szeretet, az áldozatkészség kifejezője!
Leleplezzük a keresztet, megmutatjuk, hogy aztán hódolattal fejet hajthassunk Krisztus előtt!
A kereszténység első évtizedeiben olvashatunk olyan írásokat, amelyek arról szólnak, hogy egyes emberek elfordították arcukat, látni se akarták a keresztet. Ugyanakkor a korai időkben a keresztábrázolások a Megfeszítettet királyként ábrázolták, - abban a korban, amikor a kereszt bitófa volt, a szégyen fája.
Az Emberfia a keresztet győzelmes jellé tette!
Krisztus értünk lett Emberré! Az Emberfia – nagyon fontos ez a megközelítés – emberi sorsunkat vállalta, emberi életünket élte. Miért? Miért történhetett meg ez a nagy átváltoztatás? Azért, mert annak az életáldozatnak, amit Krisztus bemutatott, a kereszt a tanúságtévője! Azóta mi hívő emberek győzedelmes jelként köszöntjük és tiszteljük a keresztet! A pogányok nem tudtak mit kezdeni a szenvedéssel. Mindent megtettek azért, hogy távol tartsák az életüktől. Ha rájuk szakadt a szenvedés, akkor minden erővel igyekeztek megszabadulni tőle.
A keresztény lelkiség a szenvedést az ember életéhez tartozónak mondja! A szenvedés hozzá tartozik az ember titkához! A szenvedés, érési folyamat! Aki nem vállalja a megpróbáltatást,
a szenvedéseket a másikért, az egyedül marad! Az ilyen ember önző!
Az ember egyre gazdagabbá lesz, ha nem tér ki a szenvedés elől!
Egyre érettebb kapcsolata alakul ki a másik emberrel!
Krisztus szenvedése hozzátartozik Krisztus titkához, az emberré lett Isten Fiának titkához! Ő maga tanítja, készíti föl az apostolokat a szenvedésre. Fölmegyünk Jeruzsálembe, ott az Emberfiát elfogják, megkínozzák, megölik, de harmadnapra föltámad! Rendkívül fontos, hogy a kereszt üzenete eljusson hozzánk. Nagypéntek ebben akar nekünk segíteni.
A világ szívébe szúrjuk be a keresztet, hogy senki se tudja kivonni magát ebből a krisztusi áldozatból! Az egyházatyák egyfolytában arra tanították hallgatóikat, hogy értsék meg az emberek a kereszttel kapcsolatos történés értelmét. Az sem véletlen, hogy akit magszólított, megérintett a kereszt üzenete, az sajátos tisztelettel, hódolattal, áhítattal vette körül, mint az élet fáját!
Krisztus hét szava a kereszten
Egy héttel ezelőtt egy csodálatos kvartett muzsikált itt a kis kápolnánkban. Orvosok, akik Haydn művéből Krisztus hét szavát jelenítették meg. Krisztus nagyon fontos üzenetei ezek, amelyekből néhányat említek. Jézus a kereszten imádkozott az őt bántókért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” A nem tudás enyhíti a bűn nagyságát,
és ugyanakkor utat nyit a megújulás felé! Krisztus a kereszten följajdul: „Istenem, Istenem, miért hagytál el Engem?”
Mintha az Isten hallgatna, mintha az Isten távol lenne! Krisztusnak ebben a feljajdulásában a világ panasza szól! Sír a világ, mert egyre távolabb került Istentől és nem találja a megoldást! Úgy gondolja a szekularizált világ, az Isten nélküli világ, hogy az Isten is elhagyta.
Jézus, aki felsóhajt az Isten előtt, imádsággal az ajkán hal meg: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! Beteljesedett!”
A görög Szentírás csodálatos érzékenységgel világítja meg a mindvégig és a beteljesedett összetartozását! Jézus, amikor búcsúzik övéitől: - tegnap, nagycsütörtökön elmélkedtünk erről, - szerette övéit, mindvégig szerette. Ma visszanyúlunk ehhez a kezdethez, mert Jézus valóban elment mindvégig, a halál pillanatáig, mert szerette övéit!
Jézus mindvégig szeretett minket, ezért teljesedett be az élete és teljesedett be a világ megváltása!
A teljesség, az életünk kiteljesedése ettől a mindvégigtől függ! A görög Szentírás a két szót úgy kapcsolja össze, hogy ugyanabból a szóból származtatja az igazságát!
Kapcsolatainkat beteljesíteni csak a mindvégig útján lehet!
A prófétai jövendölések beteljesedése! Most, amikor a kereszt elé állunk, - az egyházatyák ezt is nagyon sokat sürgették, - akkor ismerjük föl ezeknek a megnyilatkozásoknak a mindennapi életünkhöz való közelségét.
Jézus az Isten Báránya: csontot nem törnek benne! Amikor jönnek a katonák a két lator még él, összetörik a lábszárcsontjukat. Amikor Jézushoz érnek, látták, hogy már meghalt - csodálkoztak is rajta - és nem törték össze a csontját. Ennek egészen sajátos prófétai üzenete van, mert Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ebben az órában ölték le a zsidók a húsvéti bárányaikat és csontot nem volt szabad törni bennük! Jézus, az Isten Báránya meghal a kereszten és csontot nem törnek benne! Sajátos utakon teljesedik be a prófétai jövendölés!
Jézus oldalából víz és vér folyt ki!
A katona lándzsával átszúrja Jézus oldalát és abból víz és vér folyt ki! Az egyházatyák azt mondják, hogy Jézus a vízben és vérben jött el és ez a két alapszentséget jeleníti meg számunkra. A víz, amelyben megkeresztelkedünk, általa Jézus családjához tartozunk!
A vér, Jézus vére kiömlik értünk, ez az Eucharisztia, amely az Isten családjához tartozókat kegyelmével táplálja!
Jézus oldalából születtünk!
Ma, amikor a kereszt előtt megállunk, gondoljunk arra, hogy Jézus oldalából születtünk! Az első Ádám oldalából született az első Éva. Most a második Ádám, az új Ádám, Jézus oldalából születik az új Éva, az Egyház, akit Jézus úgy szeret, mint ahogy a vőlegény szereti a menyasszonyt, friss, mindig élő, mindig gyengéd szeretettel!
Mi a jegyesek, az Egyház tagjai, akik újjászülettünk vízből, akiknek fölkínálja Jézus a kegyelmi ételt, önmagát, ne feledkezzünk meg arról soha, hogy milyen szeretettel szeret bennünket az Isten! Isten szeretete soha se fogy el! Nekünk csak engedni kell, hogy éltessen bennünket!
Hódolat a Kereszt előtt
Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világ Megváltója! Hódoljunk hát keresztények! Áhítattal hajtsunk térdet: Üdvözlégy szent Keresztfa!
Ebben a pillanatnyi csendben a kereszt titkának történései jussanak közel hozzánk!
Következik a csonkamise és a szentáldozás!
A záró áldással reményeim szerint Isten szeretetével meggazdagodva indulunk el! Az Úr sírja a templom mögötti barlangban van, ott lehet meglátogatni.
A mai nap csendre, önvizsgálódásra szólít fel bennünket, krisztuskeresésre!

+ Á L D Á S +

Mennyei Atyánk, Szent Fiad halálát a te néped saját feltámadásának reményében ünnepelte! Kérünk, áradjon népedre bőséges áldásod, nyerjen bocsánatot, részesüljön vigasztalásban, szent hite növekedjék és jusson el az örök üdvösségre Krisztus, a mi Urunk által!

+ A M E N +

Nagycsütörtök

(2014. április 17.)

 

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! Mögöttünk van a nagyböjt. Lehetőségeket kínált, hogy lelkileg formáljuk, alakítsuk az életünket. A mai estével a szent három nap kezdődik: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. Azt szeretném ajánlani a Testvéreknek, legyen ennek a három napnak üzenete az, amit Jézus Krisztus fogalmazott meg Máté evangélista által:
Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt! A lelkületünk határozza meg
gondolkodásunkat, szavainkat, cselekedeteinket! A keresztény élet arról szól, hogy ez a lelkület általunk jelen lehet a világban! Sőt, ez a küldetésünk, hogy ez a lelkület megjelenjen a világban!
A mai estén az utolsó vacsora emlékét idézzük, amikor Jézus elbúcsúzott tanítványaitól. Isten segítsen bennünket, hogy Jézus titka, üzenete, példája határozza meg lelkületünket, életünket!
Most a Szentírás üzenetéből hallunk részleteket.
Az olvasmány a szabadság öröméről szól. Ezen az estén minden zsidó család összejövetelét a szabadság fölötti öröm határozza meg. A szolgaságból szabadultak ki, ez a legnagyobb ajándéka ennek a népnek. Ebben az isteni ajándékban az örömszövetség tapasztalható.
A szentleckében halljuk az Eucharisztia megalapítását. Jézus nem azért hagyta ránk szent testének, vérének misztériumát, hogy bezárjuk a tabernákulumba, vagy ünnepélyes körmeneteken kivigyük az emberek közé. Jézus azt akarja, hogy magunkhoz vegyük lelkünk táplálására, aztán vigyük magunkkal őt az emberek közé, a családjainkba, a munkatársaink közösségeibe, ki a világba.
Az evangélium Jézus példáját állítja elénk. Jézus a szolgáló szeretet példaképe! Azt mondja nekünk: Ti is ezt cselekedjétek! Ha a jézusi lelkületet akarjuk formálni és alakítani magunkban, akkor ezt cselekedjük!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! János evangélista mai üzenetét így kezdi: „Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához! Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének!”
Jézus maga mondja: Eljött az én órám!
A mai estén azokat a távlatokat szeretnénk bejárni, amiket ez a jézusi üzenet tartalmaz. Jézus másutt arról beszélt, hogy ezért az óráért jöttem! Ez az óra nem időben értendő, ez az óra, az én órám a cselekvések ideje, majd akkor fejeződik be ebben a világban, amikor Jézus azt mondja: beteljesedett! János evangélista ennek az órának titkát két fogalommal adja vissza. Ha jól figyeltünk az evangéliumra, akkor kihallhattuk: ez az óra az átmenet órája, az átváltoztatás, a megváltozás órája és a szeretet órája! Ez a két fogalom egymást értelmezi, egymást magyarázza.
Az Én órám: az átmenet és a mindvégig szeretet órája! A mindvégig szeretet
a görög Szentírás szerint: agapé, isteni szeretet! A szeretet azt jelenti, hogy az ember,
aki személyiség, akinek egyetlen élete van, akinek az élete össze nem cserélhető egy másik élettel, ugyanakkor titokzatosan ez az egyetlen személy, személyiség a másikért él - vagy nem él!
Az átmenet órája azt a titkot fejezi ki, hogy az ember kilép a maga egyéni világából, mindazt a köteléket lerázza, amely megkötözheti. Feszegeti azokat a határokat, korlátokat, amik bezárhatnak minket magunkba és az ember elindul a másik ember felé, akit rá bízott az Isten!
Egymásra bízott bennünket az Isten! Ez a szeretet órája, a mindvégig szeretet órája! Ha az ember, halálosan komolyan magáévá teszi az átmenetet, akkor valamiképpen az ember egy isteni világba kerül!
Az átmenetben az ember valamiképpen az emberi világ fölé emelkedik! Jézus azért mondja: ti is ezt tegyétek!
Jézus az övéivel megy az Atyához! Jézus arról beszél, hogy elmegyek, de ez az elmenetel azt jelenti, hogy egyszer eljött. Most elmegy, de egészen sajátos ez a krisztusi elmenetel! Jánost, a filozófus evangélistát a görög filozófia motiválja, amikor a krisztusi titkot akarja megközelíteni és velünk megértetni.
Plutarchos, a görög, pogány filozófus az élet titkával foglalkozik. Arról beszél, mit jelent az ember számára az exidus és reditus. Exidus az emberi élet lényege az, hogy onnan a felsőbb régiókból érkezik hozzánk az emberi élet. Valahonnan felülről kapjuk a létet, amikor a lét titkát értelmezi, akkor onnan felülről valónak mondja.
Ugyanakkor a reditusról is beszél, ami azt jelenti, hogy az ember visszamegy oda, ahonnan érkezett. Így is lehet mondani, hogy felemelkedik. Amikor az ember életútja befejeződik, ha betöltötte küldetését, akkor visszamegy oda, ahonnan érkezett.
János apostolt ez a filozófiai fogalom motiválta. Arról van szó, hogy Jézus eljött egy másik világból övéihez, de övéi nem fogadták be. Elmegyek, mondja Jézus, visszatérek az Atyához!
Jézus, aki az övéi közé jött, de övéi nem ismerték fel és nem fogadták be, övéit viszi magával, övéivel együtt megy az Atyához! Ez nagy-nagy vigasztalás az ember számára!
Jézus megmossa övéinek a lábát!
Ennek az estének titkát János evangélista világítja meg. Amikor Krisztus elmenetelének kérdése előkerül, akkor egy hirtelen váltással szembesülünk! Jézus azért jött, hogy az övéiért legyen! Jézus, aki magával akar bennünket vinni az Atyához, kötényt köt maga elé és megmossa övéinek a lábát! Jézus nekünk akar példát adni ezzel, nekünk, akik a mindennapi életünket éljük, mert minket sem fogadnak el nagyon sokan. Egymást sem tudjuk elfogadni nagyon gyakran. Ezért adja nekünk ezt a példát!
Jézus a rabszolga szolgálatát végzi el, akit övéi nem fogadtak be! A mi egymáshoz tartozásunk ebben a szolgálatban fejeződik ki! Ti is ezt tegyétek!
Jézus tanításával lelkileg megtisztít és felkészít bennünket
A lábmosásnál hallottuk Péter apostol nyilatkozatát, amikor a tisztaságról van szó. A tisztaság sokszor szerepel a Bibliában, a kultikus áldozatok alkalmával a tisztaságról volt mindig szó. Az ember azért áldozott fel valamit az Úristennek, hogy megtisztuljon! Amikor az ember valami helyettesítő áldozatot hoz, akkor ebben az áldozathozatalban ő maga meg akar tisztulni. Isten elé tisztátalan nem léphet!
Jézus maga mondja: „Ti már tiszták vagytok a tőlem hallott tanítás nyomán!”
Jézus lelkileg készít fel bennünket tanításával, hogy Isten elé állhassunk, hogy Istenhez tartozhassunk! A mai estének ez a központi üzenete!
Az utolsó vacsora üzenete: az áldozatkészségünk isteni elvárás!
Ami utána történik az utolsó vacsora titkával kapcsolatosan, az mindezt aláhúzza! Amikor Jézus azt mondja: „Ez az Én testem, ez az Én vérem, mely értetek adatik!” – akkor áldozatkészségét fejezi ki, amit tanúsított az Atya iránt és a velünk való kapcsolatában a szeretete révén. A kenyér és bor misztériumában azt akarja lelkünkre kötni, hogy a kapcsolatunk egymással csak a személyes áldozataink révén rendeződhet! Kapcsolatunk egymással nem a szavak világa! „Ez az Én testem, melyet értetek adok! Ez az Én vérem, melyet értetek kiontok!”
Amikor Jézus titkán gondolkodunk, akkor arra a kérdésre kell válaszolni: Mit tudunk odaadni?
Milyen áldozatokat tudunk hozni azért, hogy egymással valóban összetartozzunk?
„Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!” Az áldozatkészségünk isteni elvárás! Az áldozat, amit egymásért tudunk hozni, igazol bennünket!
Szeretettel hívom a Testvéreket az utolsó vacsora emlékmiséjére. A jézusi óra felhívása ma este kerüljön közel hozzánk. Készek vagyunk-e erre az átváltozásra, amit a szeretetünk igazol? Képesek vagyunk-e, akarjuk-e a korlátjainkat levetni, hogy a másik emberhez megérkezzünk, vele összetartozzunk? Amikor az Eucharisztia titkát, a test és vér titkát szeretnénk valamiképpen megfejteni, akkor erre a kérdésre kell mindegyikünknek válaszolni: Mit tudunk odaadni szeretetből egymásért? Ez konkrét kérdés! Isten segítsen bennünket, hogy ne a szavak világában találkozzunk egymással, hanem a tetteinkben!

+ A M E N +

Lábmosás
Azok a kedves fiatalok részesülnek ebben az ajándékban, akik vasárnapról-vasárnapra szolgálnak az Úr oltáránál! A szentmisében Isten szeretetében megfürdeti mindig a szívüket! Ez a mostani lábmosás erre a szívtisztaságra emlékezteti őket és figyelmeztet bennünket!

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Ezekben a meghitt és megható pillanatokban gondoljunk a megváltottakra, akik előttünk jártak az úton és akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében, aki most minket is tisztára akar mosni. Jézus maga mondja: „Ti már tiszták vagytok a Tőlem kapott tanítás által!” Kérjük Isten kegyelmét, hogy tanítása a szívünket érintse. A tisztaság szívünk tisztaságát jelenti, ami abban áll, hogy minden áldozatra készek vagyunk egymásért!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Nagy ajándék a világnak ez a mai ünnep! Sajátos rendezőelvről van szó. Kegyelmi erőről, ami képes újra rendezni a világ helyzetét! Minden az egymással való kapcsolatunkon múlik! Lehet beszélni eredményekről, ezek nagyon fontosak az ember számára. Isten is azt akarja, hogy belakjuk ezt a földet, hogy mi magyarok se fogyjunk el a föld színéről, hogy otthonunk legyen, ha csak átmeneti otthonunk is.
Ideig élő lények vagyunk, de szükségünk van arra a kegyelmi erőre, amely megerősít minket és képessé tesz arra, hogy egymásért áldozatot tudjunk hozni! E nélkül nincs emberi élet! E nélkül magányos emberek világa ez az emberinek mondott világ, ami valójában nem is emberi. Az emberi világ közösségek világa! Ez csak akkor valósulhat meg, ha Isten segítségével az ember önmaga fölé emelkedik! Le tudja győzni azokat a korlátokat, amelyek képesek bennünket bezárni a magunk önző világába. Nagy kísértés lehet, ha az ember azt gondolja, hogy ez elég. Körül lehet venni palotáinkat magas falakkal, ha a falakon belül nincs élet! Nem lehet falakat húzni emberek közé!
A mai este, az utolsó vacsora emlékezete bátorítson bennünket arra, hogy bele menjünk ebbe a csodálatos kalandba, a szeretet kalandjába! Jézus élete Isten szeretetének drámai megnyilatkozása! A szeretet drámai! A szeretetben az ember felőrlődik! Csak az egymásért mindhalálig hozott áldozatunk hoz életet! Különben csak hisszük, hogy élünk! Jó ételeket ízlelgethetünk, szép ruhákban járhatunk, összkomfortos otthonaink lehetnek, - jó esetben. És?
Az embernek szüksége van arra az örömre, ami akkor adatik meg,
ha egymásnak elajándékozzuk az életünket!
A mai este ezt az igazságot fejezi ki!
+ Á L D Á S +

Virágvasárnap

(2014. április 13.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Virágvasárnappal elkezdődik a szent nagyhét. Jézus eljön hozzánk, találkozni akar velünk. Aki találkozik Jézussal és előkészületével méltóvá tette szívét erre a találkozásra, az új életet élhet. A világ vagy ezen az úton megy tovább, vagy a sok-sok legyőzöttnek és a kevés e világi győztesnek lesz a világa. Mi nem győzni akarunk, senki ellen nem harcolunk, mi Istenhez akarunk tartozni. Ez azt jelenti, hogy egymásnak testvéreivé leszünk! Aki befogadja az Urat, az ezzel a lehetőséggel bír! Találkozzunk Jézussal! Isten érkezik hozzánk, akinek szemében minden ember egyforma!
Barkaszentelés
Megáldjuk ezeket az ígéretes ágacskákat. A tavasz erről szól. Minden esztendőben az élet ígéretéről van szó. Kinyílik a világ és jövőt ígér az embernek. Ezek az ágak nem hoznak gyümölcsöt, mert levágtuk őket. A mi életünk, ha Istenben gyökerezik, akkor gyümölcsöt hoz. A kezünkbe vett ágacskák ezt a szebb jövőt ígérik nekünk.
Könyörögjünk
Mindenható Örök Isten, áldásoddal szenteld meg ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, ő általa egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk, aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

+ A M E N +

Találkozzunk a legkisebbekkel!
Ha felkészültünk a találkozásra Krisztussal, akkor Krisztussal induljunk utunkra. Krisztus hozzánk jött. Ha Istenhez mérjük magunkat, akkor az embernek szükségszerűen be kell vallania gyarlóságait, gyengeségeit, korlátjait, kicsinységét. Ha Krisztussal elindulunk, akkor egymáshoz érkezünk! Az Ő idejövetele arra figyelmeztet bennünket, hogy utunknak akkor van jó iránya, ha Vele tartunk. Ez azt jelenti, hogy megérkezünk a legkisebbekhez: a szegényekhez, a betegekhez, hajléktalanokhoz, azokhoz, akiket nekünk kell felkeresni, ha helyet akarunk adni nekik a közösségekben.
Decemberben a Szentatyával találkoztam, ő arra buzdított, hogy induljunk el. A Szentatya egyfolytában erről beszél, mert ő felismerte azt, - Dél-Amerikából jött, - hogy az európai Egyház megmerevedett. A nyugati Egyház egy egészen sajátos helyzetbe jutott. A vasfüggönytől keletre lévő keresztények világa mintha nem akarna kilépni a templomból. Beszorítottak bennünket a falak közé és mintha nem akarnánk kijönni a templomból. Az emberek nem a templomokban élnek. Mi is csak azért jövünk a templomba, hogy lelkileg fölkészüljünk a kinti életünkre, az emberekkel való közös életünkre. A pápa erről a mozgásról szeretne üzenetet küldeni.
Mozduljunk meg, induljunk el!
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 25-dik évfordulója kapcsán nagyon sok ünnepi esemény van Budapesten, Pécsen és az ország számos pontján. A legnagyobb örömöm az volt, amit két püspök is külön kifejezett. 25 évvel ezelőtt, amikor a Máltai Szeretetszolgálat megjelent a városaikban, akkor az Egyház jellemzője az volt, hogy a papok várták a híveket és nem jöttek. Amikor a máltai szolgálatok megalakultak, akkor mozgásba jöttek a plébániák, a templomok. Az emberek jöttek, találkoztak egymással és szeretetakciók kezdődtek, vagyis az élet. Ez az Egyház küldetése. A pécsi püspök a Máltai Szeretetszolgálat missziós jellegéről beszélt. Az Egyház missziója, az ember missziója tanúságot tenni az Istenről.
Megjeleníteni Isten szeretetét ebben a világban!
Nagyon fontos a templom, mert lelki találkozásaink helye. Azt kívánom mindenkinek, hogy a templomnak ezt a mélységes üzenetét soha se tévesszék szemük elől! Nem lehet keresztény életet élni kegyelmi gazdagodás nélkül!
A templom a kegyelmi gazdagodás forráshelye, de csak akkor van ennek értelme, ha a templomon kívül istenes találkozásaink lesznek!
Bevonulás a templomba
Ünnepeljünk azt az első jeruzsálemi bevonulást idézve. Örüljünk és Istentől kapjunk ajándékképpen békét!

Szentbeszéd

Gondolkodjunk el azon, hogy mi mindenhez ragaszkodunk és amihez ragaszkodunk, ahhoz miért ragaszkodunk. Az életünkről van szó, egy egészen sajátos életértelmezésről. Nem véletlen, hogy a szeretetparancs így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Jézus arra adott nekünk példát, hogy az embernek le kell győznie az önszeretetét!
Az ember akkor szabadul meg attól, amihez annyira ragaszkodik, amit oly nagyon fontosnak gondol, ha ez a fordulat megtörténik az életében!
Tanuljunk Jézus élete példájából, aki nem ragaszkodott az életéhez. Minket tanítani akart, hogy nincs más út, mint elajándékozni az életünket! Vagy a szolgálat menti meg a világot, vagy elpusztul a világ! A világ mindenegyes pontján a halál közelségéről van szó, mert az emberek megtagadják a szolgálatot, az emberek nem születnek meg, mert az emberek önzően maguknak élnek. Az emberi kapcsolatok elsorvadnak. Ez a halál kultúrája.
Jézus azért halt meg, hogy életünk legyen! Csak azok szolgálják az életet, akik nem maguknak élnek, hanem egymásért, egymásnak! Ez az élet drámai útja, de ez az egyetlen út!
Az Úr szenvedéstörténete következik. Ez a történet erről az igazságról szól!
Jézus az emberek áldozata lett!
Isten ügye ma is az emberek kezében van! Akkor a zsidóság vezetői és az ő vezetettjeik szembekerültek az új keresztényekkel, akik a zsidóságból léptek ki és lettek Krisztus tanítványai. Jézus az ő népe, az ő népének vezetői, az ő szándékaik, törekvéseik és a kereszténnyé lett zsidók között őrlődött. Egyszerűen nem tudták elfogadni, hogy Isten nemcsak az övék. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus minden embert üdvözíteni akar, ami azt jelenti, hogy minden ember egyforma, egyenlők vagyunk. Nincs többé zsidó, meg nem zsidó.
Isten ügye a mi kezünkben van!
Rajtunk a sor, hogy meg tudjuk-e mutatni életünkkel az igazságot! Ma a keresztények, ha igazán keresztények, akkor őrlődnek. Ha nem igazán keresztények, akkor mindig megtalálják a kibúvókat. Az igazán keresztények életük kockáztatása árán is képviselik az igazságot!
Nincs különb, mindenki egyforma, mert mindenki Isten gyermeke, mindenki Jézus testvére!
Minden ember megváltott!
A megváltottak élete azt jelenti: egymással összetartozunk!
Egy új világ születik ebből az összetartozásból,
ha ezt igazán akarjuk!

+ A M E N +

Nagyböjt ötödik vasárnapja

(2014. április 6.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Majdnem erre botlott a nyelvem: Urunk Jézus Krisztus keresztje – kegyelme helyett – legyen velünk. A kereszt velünk van, hordozzuk is azt hiszem mindannyian. De azért ne felejtsük el, Krisztus keresztje volt a legnehezebb, a mi keresztünk csak hasonlít hozzá. A keresztény élet azt jelenti, hogy az ember Krisztus nyomába szegődik. Emberhez méltó életet élni nem lehet kereszt nélkül. Egymásnak vagyunk a keresztjei, de ez által egymásnak vagyunk az élet szerzői is!
Ebben a szentmisében gondoljunk erre a mi lehetőségünkre, sajátos lehetőség. Az ember nem keresztről álmodozik, viszont a kereszt minden nap meglátogat bennünket. A kérdés az, hogy milyen a hozzáállásunk. Tartsunk bűnbánatot.

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A szentírásmagyarázók azt mondják, hogy ez a történet, - amit hallottunk, - e miatt az utolsó mondat miatt íratott: Sokan hittek ezután Jézusban!
Ezt azért hangsúlyozom én is, mert azok az emberek egészen másképp gondolkodtak, mint ahogyan mi gondolkodunk. Az ő számukra ez volt az üzenet: Mit jelent a Jézussal való kapcsolat? Mit jelent a Jézusba vetett hit? Mit jelent a találkozás Jézussal?
Mit jelent Jézus barátsága? Nekik ez volt a fontos!
Mi a harmadik évezred elején - hallva ezt a történetet, - egészen más gondolatokkal foglalkoznánk. Ma az emberek oknyomozóan elindulnának: mi lett Lázárral? Hogyan élt tovább? Mit jelentett az ő új élete? Az akkori kor embere ezzel nem foglalkozott. Ők más szinten gondolkodtak az életről, mint mi. Mi egy szekularizált világban élünk, e világi világban élünk és ez a világ nem hisz. Ez a mai világ nem hisz Istenben. Ez a világ valójában nem számol Istennel. Ebből adódóan egészen máshova helyezzük mi a hangsúlyt, más izgat és más érdekel bennünket. Sajnos azt kell mondani, hogy az esetek többségében nem a lényeg a fontos!
Exupéry mondta: „A lényeg láthatatlan! A láthatatlan lényeg az Isten!”
A Jézusba vetett hit maga az élet!
Az akkori kor emberét ez izgatta, ez a kérdés, a láthatatlannak a kérdése! Nem kunszt azzal foglalkozni, ami látható, ami megtapasztalható, megragadható. Ha a lényeget nem fogjuk, a lényeget nem sejtjük, akkor egyszerűen elveszünk a tapasztalati világban. Elveszítjük a békénket is. Annak a világnak az embere ebből a történetből nem azt nézte, hogyan élt Lázár ezt megelőzően, ezt követően. Nekik az volt a fontos és János evangélistának is az volt a fontos:
sokan hittek ezután Jézusban! Ez azért lényeges, mert a Jézusba vetett hit azt jelenti,
hogy az emberek úgy kezdenek gondolkodni, ahogy Jézus gondolkodott, úgy viselkednek, ahogy Jézus viselkedett, úgy cselekszenek, ahogy Jézus cselekedett. Azt igyekeznek tenni, amit Jézus tett! Ez a döntő!
Ma sok mindent le tudunk fényképezni, sok mindet föl tudunk venni hangszalagra, láthatjuk ezeket újra meg újra, fölidézhetjük. Csak egy gombot kell benyomni, aztán megjelennek ezek a képek, halljuk a hangokat. Na és? Adott esetben szórakoztatnak, vagy bizonyos értelemben informálnak. És? Más lesz az életünk? A döntő ebből a szemszögből, hogy ez a világ, amelyben élünk nem hisz! Ez a világ azokat a lényeges kérdéseket, amelyek emberi együttélésünk szempontjából fontosak, mintha félredobná! Azt mondták, hogy sokan hittek! Valójában ennek a mai vasárnapnak ez az üzenete: A mi számunkra mit jelent az, hogy Jézussal találkozunk?
Ez a találkozás jelenti az életet! Aki igazán Jézussal találkozott az él, mert abban az Isten Lelke lakik, ahogy hallottuk a második olvasmányban. Akiben az Isten Lelke él, az él!
Akiben az Isten Lelke nem él, az akkor sem él, ha egzisztál, mert az élet nem azt jelenti, hogy eszünk, alszunk, fölkelünk, lefekszünk. Nem ez az élet! Az élet az, ahogy egymással összetartozunk! Ha nem gondolunk másra csak arra, ami körülvesz bennünket, akkor ez azt jelenti, hogy csak ebben a világban gondolkodunk, ennek a világnak lehetőségei a mi lehetőségeink. Ennek az a következménye, hogy igen sokan alszanak, igen sokan halottak!
Jézus azt mondja: alszik, majd kiigazításképpen azt mondja: meghalt. Arra hívja föl a figyelmünket, hogy aki alszik, aki meghalt, abban nem él az Isten Lelke. Hiába jár-kel ebben a világban, van hangja, vannak tettei, de átalussza az életet, belehal ebbe az e világi világba. Nincs szava a szomszédjához, nem is ismeri. A lelke nem indul meg, amikor látja a másik ember nyomorát, vagy szükségét. Vagyis magának él. Magának él - alszik. Magának él - meghalt. Nem ez az élet! Az élet az, hogy valakivel találkozni kell! Az élet az, hogy az egymással való kapcsolatunkban felfedjük az élet arculatát! Megismertetjük egymással az életet!
Nem ezek hiánya miatt kínlódnak, szenvednek az emberek? Hány asszonytól hallottam, a férjem azt gondolja, hogy házicseléd vagyok. Hány férfiembertől hallottam, az asszony csak azt várja tőlem, hogy adjam haza a pénzt. Hány embertől halljuk, hogy egymás mellett élünk, de semmi közünk egymáshoz. Ez nem élet! Ez a történet arról szól, hogy aki Jézussal találkozott, az másképpen él, vagyis él!
Amikor azt mondjuk, hogy ez a világ hitetlen, akkor ez azt jelenti, hogy Isten Lelke nem működik. Ha Isten Lelke bennünk van, akkor működik! Az, hogy a kereszténység oda jutott, ahova itt Európában és a civilizált világban, azzal magyarázható, hogy szekularizált, e világi világban élünk születéstől a halálig. Ebbe bele akarunk gyömöszölni mindent, amit csak lehet, amiről úgy gondoljuk, hogy arra szükségünk van. Egyszer csak mindenki belecsömörlik, rádöbben arra, hogy nem arra van szüksége, amit ő úgy ítélt meg a csuda nagy okosságában.
Hanem a másikra van szüksége, aki jóindulatú, jóakaratú, aki elfogadja, aki megérti, aki türelmes vele! Aki újra meg újra lehetőséget ad a másiknak! Ez az élet!
Szekularizált világban élünk, fölszabadultunk. Isten nem erőltet ránk igazságokat. Ennek az a következménye, hogy mindenki a maga igazságát fújja. Mindenkinek igazsága a maga egyéni érdeke. Haldoklik a világ, haldoklik Európa, de minimum alszik. Lehet, hogy a történet kapcsán azt is mondhatjuk, hogy meghalt, mert így elveszítjük a lelkünket! Aki Jézushoz tartozik, az tudja azt, hogy a keresztény élet állandó küzdelem! Ezt a küzdelmet hagytuk el! A kereszténységtől is azt vártuk, hogy szépségflastrom legyen, kenegesse a lelkünket, aztán majd valami lesz. Gondoljunk vissza nagyböjt vasárnapjainak üzeneteire
Első vasárnap
Jézus meghirdeti a harcot a gonosszal! Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!
Második vasárnap
Az Atya szólít bennünket: Jézus az Én szeretett Fiam, őt hallgassátok! Most mondhatnék nagyon sok mindenkit, aki azt várja el, hogy őt hallgassuk.
Harmadik vasárnap
Azt halljuk, hogy Jézus az örökélet forrása! Az ember igazi szomjának eloltója Jézus, aki egymáshoz rendel bennünket!
Negyedik vasárnap
Én vagyok a világ világossága! Nem lehet sötétségben élni, csak világosságban! A világosság azt jelenti, hogy Istent ismerjük meg egymásban! Ez az igazi fény! Nem könnyű megismerni bennünk, emberekben az Istent, de nincs más lehetőségünk. Ha nem ismerjük benne föl az Isteni, akkor egyszer csak kiábrándulunk egymásból. Elég belőlünk. De ha valamiképpen egymásnak Isten értékeiből, az isteni életből valamit föl-föl villantunk, akkor ez élet!
Ötödik vasárnap
Én vagyok az élet és halál ura, mondja Jézus! Jézusra figyeljünk, akkor fölébredünk, ráébredünk arra, hogy mire is születtünk, föltámadunk és találkozunk egymással!
Biztosan többen ismerik a Jedermann című drámát
Jedermann vihorászik, lakomázik barátaival. A nagy-nagy mulatozás kellős közepén jön a halál. Jedermann, el kell jönnöd velem! Furcsa hang, hiszen tele van a tányér, tele van a kupa. Még egyszer jön: Jedermann, el kell jönnöd velem! Jedermann körülnéz és egyre kevesebben vannak ott a cimborák közül. Szépen eloldalognak ilyen hangok hallatán. Amikor harmadszor is megszólal a hang, akkor Jedermann körülnéz és senki nincs már vele, egyedül van. Kétségbeesve a kincses ládája felé fordul és ráfekszik. Életem során mindent meg tudtam venni általatok. Aranyak, ezüstök jöjjetek velem! Komisz hangon válaszolnak neki: Maradunk, majd az örököseidnek szolgálunk.
Ebben a keserű helyzetében néhány fényes alakot lát, közelítenek felé. Az a néhány jócselekedet, amit élete során tett, ők jönnek, mi majd kísérünk! Ebben a magányában, egyedüllétében ez a néhány jócselekedet megy vele az Isten elé. Nem tudom, - a dráma erről nem szól, - hogy élete során az a kevéske jó, amit tett, mennyire volt tudatos benne. Bizonyára nem alakította át életét egy jót tevő emberré. De egyedül ez számított!
A mai vasárnapon igen komolyan el kell azon gondolkodni, e világi életet élünk csupán, vagy istenes életet is!
Teljesen beleszürkülünk ebbe az e világi világba, amely mindent ígér, a halálban meg elhagy. A fájdalmas, hogy ez a világ mindent ígér, de néha csak egy-egy morzsát ejt és úgy gondoljuk, hogy minden megadatott. Amikor az ember útja végére ér, akkor döbben rá, hogy becsapták. Végig kell gondolni azt, hogy mi értelme volt az egésznek. Éltem valójában, vagy csak morzsákat gyűjtögettem és soha sem voltam elégedett. Az embert elégedetté, életét értelmessé csak az teszi, ha az ember a másikkal azért találkozik, hogy neki életet ajándékozzon!
Ez értelmet ad e világi életünknek is!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Imádkozzunk azért, hogy el ne feledkezzünk arról, hogy a kereszténység áldozatokat követel tőlünk, de minden életforma, minden életvitel is, különben haszonélvezők vagyunk. Keresztény lelkületünkért imádkozzunk, hogy jelen tudjunk lenni a világban a jócselekedeteink által!

Mi Atyánk…