Évközi harmadik vasárnap

(2014. január 26.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Szeretnék reménykedni abban, hogy nem csupán azért vannak itt, mert parancs: Vasárnap és ünnepnap szentmisét becsületesen hallgass – szól a törvény, hanem mert megszerették Istent, azt is mondhatnám, beleszerettek Istenbe! A szeretet nem fakultatív, a szeretet kötelező!
Az egymással való kapcsolatunk sem fakultatív, elvárás, küldetés! Ezeknek a vasárnapi találkozásoknak többek között ez az üzenete, hogy bennünket bátorítson, lelkesítsen arra és abban, hogy egymással kapcsolatot teremtsünk, egymással összetartozzunk! Ez az Isten elvárása és ez ad értelmet az életünknek is!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A jövendölés, amit hallottunk, bátorítás: A nép, amely sötétségben ül, nagy fényességet lát! A fényesség ígéret! A mai evangéliumnak itt Magyarországon, Európában egészen sajátos üzenete van. Mi ma azért imádkozunk, hogy a sötétségben ülő Európa és az egyes emberek, akiknek lelkében sötétség honol, meglássák Krisztust, felismerjék, csatlakozzanak hozzá, hogy életük legyen! Isten meghív és küld bennünket! Mit jelent az, hogy Isten meghív bennünket? Mit jelent az, hogy küldetésünk van? Meghívás és küldetés kereszténységünk lényege! Ezt a kérdést tisztázni kell magunkban, mert olyan világban élünk, ahol összekeveredtek az értékek. Olyan Európában élünk, ahol állandóan a jogokról beszélnek, a plurális gondolkodásról, közben a sötétség nőttön-nő! Napokban olvastam az újságban, hogy egy norvég tv szereplőt, az egyik legkeresettebb, legszeretettebb és leginkább elfogadott tv riportert felszólították, hogy vegye le nyakából az egy centis keresztet. Indoklás: zavarja a muzulmánok világát! Pár évvel ezelőtt az egyik norvég légi kísérő hölgy ugyanilyen helyzetbe került. A keresztet leparancsolták a nyakából. Ő nem hagyta annyiban. Nemzetközi bírósághoz fordult a jogaira hivatkozott. Hét évnek kellett eltelni, hogy döntést hozzanak. Helyt adtak a kérésének, a jogait igazolták, ennyi történt. Nagy sötétségben élünk sajnos mi itt hazánkban is. A napokban olvastam az újságban, hogy Magyarországon a nők 60 %-a egyedül él. Ez az élet sötétsége! Már a párkapcsolat sem divat. Sőt, az előtérbe helyezett élettársi kapcsolatból is egyre kevesebb van. Akkor, hogy élünk? Hogy él a magyar és hogy élnek az egyesek? Hogy lehet beszélni nemzetről és hogy lehet beszélni közösségről, amikor már a társas kapcsolatot is meghaladottnak tartják. Európában Európa önazonosságával van gond. Az itt élő emberek gyökereikre hivatkozó értékrendjét szinte senki sem igazolja. Akkor legalább nekünk, akik itt vagyunk, akik még bejövünk a templomba, -mi másért jövünk be, mint azért, mert Istenhez akarunk tartozni, - nagyon komolyan végig kell gondolni az életünk értelmét, a keresztény küldetésünket! Isten azt akarja, hogy hozzá tartozzunk! Reményünk alapja, hogy Isten meghívja az embert! Az ember a létét önmagában nem tudja igazolni. Hitünk tanítása szerint létünket Isten igazolja! Miért a reményünk alapja, hogy az Isten meghív? Miért olyan fontos az, hogy neveden szólítottalak, meghívtalak, Hozzám tartozol! Nem lehet másképpen élni, az embernek valakihez tartoznia kell. Isten azáltal igazol bennünket, embereket, hogy meghív, azt akarja, hogy hozzá tartozzunk! Ezzel tanítani akarja azt is, hogy mi emberek egymáshoz tartozunk!
Másképp nincs értelme az életünknek! A sötétség azt jelenti, hogy aki egyedül van, aki magára hagyatott, az nem látja az élet értelmét. Jézus apostolokat hív, kiválaszt, ezzel ezt az igazságot akarja valamiképpen kifejezni. Nemcsak kiválasztja őket, hanem majd küldi is, hogy erről tanúságot tegyenek. Az lesz küldetésük lényege, hogy kapcsolatban vannak, az Istenhez tartoznak! Te azt is tudod, hogy szeretlek! Márk evangélista egészen sajátosan tudósít arról a krisztusi döntésről, arról a választásról, amikor azt mondja: Tizenkettőt választott ki, hogy Vele legyenek és majd küldi őket. Jézus elsősorban nem tanítani akarja őket, hanem azt akarja, hogy Vele legyenek, ismerjék meg, azt is mondhatom, szeressék meg Krisztust, szeressenek bele Krisztusba! Másképp nem lehet összetartozni! Ez is figyelmeztetés és tanítás! Az apostolok történetében látjuk, hogy Krisztus barátaivá lesznek! Már nem mondalak titeket szolgának, barátaimnak mondalak benneteket! Ennek az igazsága is rendkívül fontos számunkra. Mit jelent az, hogy barátaim? Azt jelenti, hogy Hozzám tartoztok! Életünk biztonságához, bizonyosságához ez nélkülözhetetlen, hogy valakihez tartozzon az ember, különben nem látja az élet értelmét! Ehhez idő kell! Az apostoloknak is idő kellett ahhoz, hogy Jézust megismerjék, megismerjék azt a fölszabadító örömöt, hogy Hozzá tartozhatnak! Csak utána jön a vallomás, mai fogalmak szerint a záróvizsga. Péter záróvizsgája: Péter, szeretsz te Engem? Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek! Ezzel a vallomással teljes az ember életének az értelme! Isten hív, az ember megismerheti Isten szándékát! Megismerheti az ember azt, hogy Istennek fontos, hozzá tartozhat és vallomást tehet! Ez emberi életünk útja! Ez kirajzolja az egymással való kapcsolatunk útját! Ez lesz az apostolok esetében a küldetésük alapja! Azzal az Istennel tartoznak össze, aki keres bennünket! Azzal az Istennel tartoznak össze, aki kapcsolatot akar velünk, hozzánk akar tartozni és azt akarja, hogy mi meg hozzá tartozzunk! Jézus a Lelkét, a kegyelmét adja! Ez a kapcsolat csak azáltal lehetséges, hogy az ember isteni ajándékokat is kap! Jézus azt mondja: A Lelkemet, a kegyelmét adja! „Elég nektek az Én kegyelmem!”Ez az elhívás, ez az Istenhez tartozás, ez a küldetés! Ebben a kapcsolatban az ember megpróbáltatik! Megváltottalak és a megváltás művét folytatjuk ebben a világban, ami azt jelenti, hogy keressük egymást, hogy kapcsolatot akarunk egymással. Ezáltal igazoljuk egymás életét. Ez az Egyház útja! Az Egyház úton járó nép! Nincs itt maradandó városunk! Úton vagyunk, keressük egymást isteni küldetéstudattal! Kapcsolatot akarunk egymással, mert csak ebben a kapcsolatban élhetjük meg emberhez méltón az életünket! Azért tragikus a sötétség, mert szinte divattá lesz az egyedüllét. Ilyenkor szabadságot emlegetnek. Valójában függetlenek akarnak lenni az emberek. Szép szólam a szabadság, a szabadság emberi méltóságunkhoz hozzátartozik. Valójában az emberek függetlenek akarnak lenni, a maguk életét élni. Ennek semmi köze nincs a szabadsághoz. A szabadság lényege, hogy odaadhatjuk egymásnak az életünket! Erre születtünk! Ezt szabadon, szabad döntéssel kell az embernek megvalósítani! A küldetésünket feszültségben éljük meg! Az elhívás, a küldetés az ember szívében egyrészt elülteti a félelmet, másrészt valamilyenfajta csábítást is jelent. Félelem és csábítás feszültségében éljük ezt meg. Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Királyok és helytartók elé hurcolnak benneteket! Elárulja a fiú az apját, az apa a fiát! Félelem! Ugyanakkor ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, a lelket nem tudják megölni! Az ember ebben a feszültségben éli meg az elhivatottságát, a küldetését! Az ember ebben a feszültségben éli az emberi kapcsolatait!
Amikor az ember elfogad, akkor ez azt is jelenti, hogy meglepetések érhetik, az elfogadásban az ember azt is megtapasztalhatja, ami számára ijesztő.De azt sem szabad elfelejteni, hogy csak ebben a készségben, az egymás irányában megfogalmazott és kifejezett készségben élhető az életünk! Krisztus keresztútját járjuk! Elmélkedtünk arról, hogy Jézus élete Isten szeretetének drámai kinyilatkoztatása! Aki szeret, az az élet drámájába megy bele! A szeretetet csak drámai módon lehet kifejezni, abba bele lehet halni, sőt bele is hal mindenki. Csak egyet ne felejtsünk el, ennek az áldozatnak van értelme! Mindenki meghal. A kérdés csak az, hogy mi volt az életem értelme? Egyetlen értelme van az életünknek, hogy egymás felé fordulunk, egymást elfogadjuk,
egymásnak ajándékozzuk az életünket! Ez szenvedést, ez megpróbáltatásokat jelent,
de kiteljesedik az élet! Krisztus keresztútját járjuk, de ez a megváltottak útja!
Nem lehet másképp gondolkodni az életről! Imádkozzunk azért, hogy el tudjuk fogadni Isten hívását! Imádkozzunk azért, hogy legyen elegendő bátorságunk arra, hogy kimondjuk, akár vallomásszerűen: szeretlek! Legyen elegendő erőnk az úton járni, ami egyszerűen abban áll,
hogy vállaljuk egymással a kapcsolatot, egymással összetartozunk! Ez az élet! Ezt az életutat várja tőlünk az Isten!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ebben az imádságban gondoljunk arra, hogy reménységünk alapja: valaki szeret bennünket, Jézus mindenképpen! Ez a mindennapjainkban az egymás iránti szeretetünkben reális. Küldetésünk van! Küldetésünk abból forrásozik, hogy Isten kapcsolatban akar lenni velünk! Egymással összetartozunk, ez az utunk! Ehhez kérjük Isten segítségét!

Mi Atyánk…

 

Évközi második vasárnap

(2014. január 19.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Ünnepek után az Egyház a zöld szint használja. Az évközi vasárnapok emlékeztetnek bennünket Jézusra, aki mindennap velünk van, nemcsak az ünnepekkor, hanem az év minden napján. Mi is egymással összetartozunk nemcsak kivételes alkalmakkor, hanem életünk minden napján. Gondoljunk arra, hogy megint egy új időszak kezdődik. Napról-napra élünk, peregnek az évek és Isten jön hozzánk.
Egyszer valaki azt mondta, hogy ő még nem keresztény, mert még keresi az Istent. Erre valaki azt válaszolta: Istent nem kell keresni, Isten a helyén van, te nem vagy a helyeden. Akkor leszel a helyeden, ha rád találhat az Isten, ha engeded, hogy megtaláljon téged az Isten!
Engedjük Istennek, hogy ránk találjon!
Gondoljunk erre most, amikor az ünnepek után egy új egyházi évet kezdünk ilyen értelemben. Az ember életminősége a lelkiektől függ! Lelkiéletünk azt jelenti, hogy ránk talált az Isten és Isten Lelke formálja, alakítja a gondolatainkat, terveinket, az életképünket.
Ezt a szentmisét egy 50. házassági évfordulóját ünneplő házaspárért ajánljuk fel. Segítsünk nekik a hálaadásban és osszuk meg az örömüket. Azt szeretnék megköszönni Istennek, hogy egymásra találtak. Az élet nagy ajándéka, amikor emberek egymásra találnak. Nagy igazság ez! Ne engedjük, hogy feledésbe merüljön! Tartsunk bűnbánatot.

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A tanúk szerepe rendkívül fontos a közösségek életében, az emberiség életében. Az egész kereszténység tanúkra hivatkozik. Jézus elküldi az apostolokat - ezzel kezdődik az Egyház élete: Menjetek el az egész világra és tegyetek tanúságot arról, amit Tőlem tanultatok, amit megtanultatok, azt mondjátok tovább! Annak a kimondott szónak van hatása, amit az emberek saját átélt élményei gazdagítanak.
János - ahogy hallottuk – Jézusról tanúskodik, azt mondja, nem ismerte Jézust, de fölismerte! Ez nagyon fontos különbségtétel, hogy János a Lélek sugallatára fölismerte Jézust, aki jött feléje! Jézus a főszereplő, nem János! Az evangélium nem azt mondja, hogy Keresztelő János, hanem csak Jánosról beszél, mert itt most nem az a fontos, hogy János a Keresztelő kereszteli az embereket, hanem Jézus a fontos, aki Lélekkel és Lélekben kereszteli meg a világot!
Az ember egyedül a Lélekre alapozhatja az életét!
A mai vasárnap üzenete, hogy Lélekben megkereszteltek vagyunk mindannyian, akik itt vagyunk! Minket választ ki Isten, hogy tanúskodjunk róla, arról a másfajta gondolkodásról, amit elindított bennünk keresztségünk révén hitünkre hivatkozva az Isten. Ez azért nagyon fontos, mert mintha az ember zavarban lenne, mintha az egész emberiség nem tudna mit kezdeni azzal a kérdéssel, hogy mire is alapozhatja az életét.
Egyedül a Lélekre alapozhat az ember!
Nem állítom egymással szembe a testet és a lelket, mert az ember testes-lelkes lény. Nem lehet külön a testéről és külön a lelkéről beszélni. Ugyanakkor tudjuk, hogy mekkora erők vannak bennünk, amik a lelki értékekkel, az isteni értékekkel küzdenek, harcolnak. A világ minden bizonytalansága abból származik, hogy azok a lelki, isteni értékek, amikre mindannyian vágyakozunk, azok az isteni értékek határoznak meg mindent! Ha ezek nem működnek, akkor zavar támad az ember életében!
Ha nem működik az elfogadás, a megértés, a türelem, a nagylelkűség, a megbocsátás,
akkor zavar támad!
Akkor egymással szembe kerülnek az emberek, egymással nem tudnak mit kezdeni, ellenségekké válnak! Nem azért, mert olyan értelemben van bajuk egymással, amit érdemes számon tartani. Szó sincs erről az esetek többségében, csak fegyelmezetlenek vagyunk, neveletlenek vagyunk, mert a Lélek vezetését, a Lélek tanítását nem tettük életünk mércéjévé!
Istennek fontosak vagyunk!
Arra van szükségünk, hogy Valaki kijelentse, hogy fontosak vagyunk! Ez mindennél fontosabb! Jézus azért jön, hogy elmondja nekünk embereknek, hogy mi mindannyian az Isten fiai vagyunk, mi fontosak vagyunk az Istennek! Jézus azért lett Emberré, hogy elhozza nekünk Istennek ezt a megkülönböztetett atyai jóságát, szeretetét!
Fontosak vagyunk az Istennek! Erre lehet építeni!
Minden emberi élet erre a vallomásra épül. Amikor emberek egymásra találnak, akkor az hatja át őket, hogy fontosak egymásnak. Akik ma az 50. házassági évfordulójukat ünneplik, arra gondolnak vissza, mit jelentett az, hogy egymásra találtak, mit jelentett az, hogy egymásnak fontosak. Ezért van szükségünk a Lélekre, az Istenre, aki segít nekünk abban, hogy el ne veszítsük ezt a fölismerést. Ezt a lelki élményt meg tudjuk őrizni. Ez nem egyszerű, mert a testünk lehúz.
Ha az ember a Lélek szerint formálja, alakítja az életét, az erőfeszítéseket kíván tőle,
lemondást, alázatot, nagylelkűséget kíván az embertől!
Istenhez tartozunk!
Nem szabad elbújni különböző szokványos, sokszor hallott szlogenek mögé, hogy ilyen volt a gyerekkora, nem volt jó a neveltetése, ilyen a természete. Nem lehet egy életen keresztül ilyenre hivatkozni. Ezek a hivatkozások mind arról szólnak, hogy az ember lusta, hogy az ember nem akarja vállalni azt, hogy áttörje a határait, a korlátjait. Az ember mintha nem gondolna arra, hogy mi is életének az alapja.
Életünk alapja a Szentség! Az Isten!
Életünk alapja nem az, hogy kinyitjuk a szemünket, tesszük a dolgunkat, fönntartjuk magunkat, különböző feladatokat elvégzünk. Nem! A lényeg nem ez!
Létünk alapja az, hogy Istenhez tartozunk!
Ha ezt elvétjük, akkor elvétjük az életünket! Nagyon nehéz ezt belátni egy olyan világban, ahol elhatalmasodott az istenellenesség, a hitetlenség.
A száz év magányról
Talán többen olvasták Gabriel Garcia Márqueznek könyvét, amit a XX. század második felében írt: „A száz év magányt.” Erre a könyvre hivatkozva békedíjat is kapott. Azzal a kérdéssel foglalkozik, mi az alap, amire az emberiség hivatkozhat. Azt mondja, az emberiség egyre hivatkozhat: Van Isten! Sőt még tovább megy! Válasza a mai üzenettel összecseng, nemcsak arról van szó, hogy van Isten, - ezt az ördög is tudja – hanem: Ez az Isten szeret! Istennek az ember fontos!
Isten az embert elhalmozza ajándékával, - amit latinul graeciának mondunk, - vagyis kegyelemmel. Ebben bent van a grátisz szó. Isten ingyenesen elhalmozza szeretetével az embert! Jézus azért jön, arra akar minket rávenni, hogy engedjük be az életünkbe! Ez az isteni ajándék, isteni jóindulat alakítsa át bensőnket, e szerint éljünk, e szerint tervezzük meg az emberi kapcsolatainkat! Erre hivatkozva építsük újjá életünket minden bűnünk ellenére, mert a szeretet sok bűnt eltakar! Senki se azzal foglalkozzon, hogy sok bűne van, vagy kevés. Mindenkinek van, sok, kevés, csak az Isten tudja, de mind e fölött ott van Istennek ez az ingyenes ajándéka! A Szentírás így mondja, amikor elárad a bűn, akkor mindezt felülmúlja a kegyelem! Mindenek ellenére a szeretet nagyobb hatalom, mint az önzés!
Elemezgettem volna ezt a könyvet. Akinek megvan, olvassa el. A XX. századi ember problémájával foglalkozik olyan hatásosan, lényegre törően, hogy erre békedíjat adtak, olyan gondolatok fogalmazódtak meg a céltalan, az élete értelmét kereső emberről! A minden igazságot elfelejtő, titkos kór áldozatává lett ember azt az egyszerű választ kapja: Van Isten!
A történet arról szól, hogy elindul egy csapat, mert nem találja az élet értelmét. Egy őserdőbe kerülnek, egy tisztásra, ahol letelepednek, hogy ott fölépítsék új életüket. Egy titkos kór átka az álmatlanság, aztán az álmatlansághoz társul a felejtés, mindent elfelejtenek. A csapat vezetőjének - Mózesének - a fia ötvösművész, aki keresi üllőjét, megtalálja, csak nem tudja mi az. Ott van a kezében és nem tudja mi az. Az apja ráírja, hogy üllő. Minden, ami körülveszi őket, amivel addig éltek és természetes volt számukra, mindaz ismeretlen lesz, nem ismerik föl. A vezetőjük mindennek a nevét ráírja, az asztalra ráírja, hogy asztal, a székre, hogy szék, stb., hogy el ne felejtsék. Akkor a főhelyen egy táblát szúr le és ráírja:Van Isten!
Ezt nem szabad elfelejteni! Ez létünk alapja!
A könyv mai aktualitása a válságban. Most, a XXI. század elején ennek hallatlan aktualitása van, mert a megváltás éppen erről szól. Jézus küldetése az embert arra figyelmezteti, hogy Istenhez tartozik! Rossz útra tér az ember, ha kikapcsolja életéből az Istent, mert ez az alapvető kapcsolat, hogy ő Valakinek fontos! Ez határozza meg minden emberi kapcsolatunkat. Akinek ez a felismerése nincs, az nem tud emberi kapcsolatot kötni, még akkor sem, ha úgy hiszi, hogy igen, mert minden emberi kapcsolatában az ő egyéni önzése dominál. Visszagondolva az elmúlt évekre, amikor globális válságról beszélünk, akkor ez az alapkérdés.
Az emberiség elveszítette létalapját, elveszítette az Istent, akire rá lehet építeni az életét!
Zavarttá lett, mindent meghatároz az önzés! Mindig, mindig csak a sikerről, a versenyről van szó és túl sokan vannak, akik lemaradnak, mert ha ez az alapélményem nincs, akkor mit számít a másik ember! Ne áltassuk magunkat! Nem erről szól minden:
Bűn van, de bűnös nincs!
A mindennapokra lefordítva a válság amiben vagyunk, erről szól! Fejünk fölött átcsapott a hullám, mindenki a rossz tapasztalatokról, rossz élményekről beszél, panaszkodik, csak éppen bűnös nincs. Hogyan? Különböző procedúrák, processziók vannak, bírósági eljárások és mindenkiről kiderül, hogy nincs bűne. Közben… Furcsa világ ez. A neoliberális gondolkodás elhitette velünk, hogy a piac mindent rendez. Nem rendez. Azt is ígérték, hogy jólét lesz, mert egyszer csak túlcsordul a pohárban, amit bele öntenek és ami túlcsordul, az lesz majd a szegényeké. Nem csordult túl, hanem mindig nagyobb lett a pohár.
A válság azt jelenti: a létalapunk bizonytalanodott el!
Az ember alapja szent: Isten!
Lehet homokra építeni, lehet sziklára építeni. A Biblia azt mondja, a szikla pedig Krisztus! Ez az igazság, amivel foglalkoznunk kell! Az egyházi év arról szól, hogy az ember sziklára építhet, Krisztusra, aki meg tudta győzni az embert a felől, hogy az ember fontos az Istennek! Ez az utunk! A nemzetek, a népek – ahogy hallottuk az ószövetségi Szentírásban – erre az igazságra várakoznak! Aki itt ül mellettünk, az arra várakozik,
hogy ezt az igazságot az ember meg tudja mutatni neki, mert ez az élet!

+ A M E N +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Minden szentmisében üzenetet hallunk:„Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Furcsa ez a világ, bűn van, bűnös nincs, következésképpen bűnbánat sincs! Ennek oka, hogy szeretet sincs, legalább is elegendő nincs. Az adósság olyan, amit vissza kell fizetni. Vagy visszafizetik, vagy elengedik! Minden szentmisében halljuk: elveszi a világ bűneit, tehát az adósságunkat rendezi! Néha jó lenne erre is gondolni, amikor a bűnadósságunkra gondolunk, mert e nélkül nem tudunk megszabadulni a terheinktől sem.
A mai napon Árpád-házi szent Margitra is gondoljunk, aki a nemzet adósságáért áldozta életét, odaadta mintegy engesztelő áldozatul. A nap folyamán, ha kicsit elcsendesednek, köszönjék meg szent Margit életáldozatát.
Isten áldását kérjük Endrére és Juliannára házassági évfordulójuk alkalmából. Ebben az áldásban fogadjuk Isten közeledő, közelítő szeretetét!

+ Á L D Á S +

Urunk megkeresztelkedése

(2014. január 12.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe van ma. Egy új, közös történet folytatódik Isten és az ember világában. A keresztségben mi is Istenhez kötöttük az életünket. A múlt vasárnap elmélkedtünk arról, hogy odakötözzük magunkat az Istenhez, ami nem megbilincselést jelent, hanem egy bölcs döntést. Az élet forrásához tartozni bölcsesség! Ünnepeljünk!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! A lelki emberek sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel: Ég és föld hogyan is tartozik össze? Isten és ember közös története az ég és föld kapcsolatát jelenti. Jézus megkeresztelkedése Isten és ember közös történetének az újraindulását fejezi ki. Megnyílt az ég, Isten hangja hallatszik! A földön Isten Fia az útjára indul! Vízkereszt ünnepén arról elmélkedtünk, hogy Isten megmutatta magát a nemzeteknek. Vízkereszt - Epifánia” azt jelenti: Isten kinyilatkoztatja magát. A nemzetek képviselői találkoznak Jézus Krisztussal. Ez az ünnep azt is jelenti, hogy a kapcsolat helyre áll Isten és ember között. Ez az ünnep folytatódik ma azzal, hogy az ég és a föld egymásra utalt! Isten és ember közös története újra indul! A bűnbeesés azt jelentette, hogy bezárult az ég, hogy a paradicsom kapuját becsaptuk magunk mögött. A mai ünnep újra kinyitja nekünk a lehetőségeket. Sajátos ez az isteni újrakezdés!
A megváltásról van szó. Milyen más Isten gondolkodása, stílusa! Isten erre a gondolkodásra, az ilyenfajta magatartásra akar bennünket rávenni.Mennyire más az emberi gondolkodás!
Magyarországon is választásokra készülünk. Miről szól egy választás? Megneveznek valakit, akit aztán a propaganda a középpontba állít, mellé áll és mindent megtesz azért, hogy az emberek egyre többet tudjanak meg - jó esetben - az illetőről. Mögé állnak és abban akarnak segíteni, hogy aztán elfogadtatva magát, képviselni tudja a közösséget.
Mennyire más az Isten stílusa! A mai ünnep arról szól, hogy az Isten miképpen akar képviselni bennünket. Azt hallottuk: „Az Úr Lelke Rajtam, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek!” Amikor Isten a mi képviselőnk akar lenni, akkor a Lélekre hivatkozik,
mert a Lélek az, aki éltet! Az is egészen sajátos, hogy mi az, amit a szent író fontosnak tart. Azt mondja, hogy Jézus a képviselő nem hangoskodik!Arról szól, hogy a megroppant nádat nem töri el, a pislákoló mécsest nem oltja ki! A mai ünnep Isten és ember közös történetében az Istent mutatja meg nekünk! Isten azt akarja a megváltás művében, hogy az ember ehhez az Istenhez tartozzon! Közös történetünk Istennel és egymással csak ebben a szellemiségben lehetséges!
Ez az ünnep további rendkívül fontos üzeneteket is hordoz.
Ehhez meg kell állnunk, hogy az evangéliumi történetet is értelmezzük. János és Jézus találkozása az Ószövetség beteljesítése és az igazságra való hivatkozás is!Az evangéliumi történet egyik üzenete. Az ószövetségi gondolkodásban a mosakodás, a vízzel való leöntés arról szól, hogy az ember, ha Istenhez akar tartozni, akkor meg kell tisztítania magát. Nem a kezét, nem a lábát kell megmosni, mint ahogy az ószövetségi mosakodási szertartásokban történt, ezek csak szimbólumok. Az ember gondolkodását kell megtisztítani, a lelkét kell megújítani,
ha Istenhez akar tartozni! Az isteni Lelket kell az embernek befogadni! Jézus azt mondja: Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, a prófétákat, hanem hogy beteljesítsem! Utalás a nép számára, amely népnek Jézus a fia. Ugyanakkor ez még másról is szól. Az evangéliumi történet másik üzenete.
A következő szempont, amikor Jézus azt mondja: Tegyük azt, ami az igazság, ami igazságos! Az igazság az új gondolkodás szerint, a jézusi gondolkodás szerint – bár ennek is vannak ószövetségi töredékei – az igaz emberek életét fejezi ki! Az igaz emberek az Ószövetségben is azok, akik az Isten akaratát keresik! Sajnos itt eltévelyedésekkel is szembesülünk. Isten akaratának a megtalálását abban vélték, hogy a millió előírásnak megfeleljenek.
Az Újszövetségben ez a kérdés megtisztul! Jézus erre utal a Jánossal való párbeszédben, hogy be kell teljesedni az igazságnak, vagyis érvényre kell juttatni az Isten akaratát! Igaz ember az, aki az Isten akaratához igazodik! Az egyetlen kiutat jelenti az embernek, hogy előtérbe helyezi az Isten akaratát, azaz az akarnok ember a saját akaratát Isten akaratához igazítja! Isten és ember új történetében ez van a középpontban:
Isten akaratához igazodik az ember! Fontos tanítása ennek az evangéliumi szakasznak
Közös történetünk, Isten és ember közös története szempontjából fontos. Olyan erényekkel szembesülünk, amely erények nélkülözhetetlenek, amely erényeket ugyanakkor az ember nem biztos, hogy a mindennapjaiban meg tudja jeleníteni.
Három erényről van itt szó: az engedékenységről, az alázatról és a szolidaritásról
Engedékenység
János és Jézus párbeszédében arról hallunk: János azt mondja: Neked kellene engem megkeresztelni! Minden megfordult. Jézus azt mondja: Hagyd ezt! János enged! Meg volt győződve az igazáról és mégis enged, mert nem az ő igazsága a fontosabb!
Kevésszer gondolunk arra, hogy megújult életünk e nélkül az erény nélkül elgondolhatatlan!
Az engedékenység egyik legfontosabb pillére a békének!
Az engedékenység a családi békének, egységnek a foglalata! Látja-e az ember azt, hogy ez mindennél fontosabb, mindenképpen ez fontosabb az ő igazánál!
Aalázat
János nem ragaszkodik a maga igazához és Jézus is a küldetésre gondol! Nem a személy a fontos, még csak Ő sem fontos, hanem a feladat, amit be kell teljesíteni. Meg kell jeleníteni ebben a világban az Istent! Az alázat azt jelenti, hogy nem a személy a fontos, hanem a küldetés,
amire az ember odaszánja az életét!
A mi világunkban sokkal többet kellene erre gondolni:
Mit jelent az, hogy az embernek feladata van!
Mit jelent az, hogy az ember magáévá teszi azt, amire elhívták!
Szolidaritás
Ez a legegyértelműbb! Jézus beáll a sorba, ő a bűntelen azok közé, akik a bűneikkel jönnek Jánoshoz, mert Jézus ki akarja fejezni, hogy ezekkel az emberekkel összetartozik!
Milyen fontos üzenete van ebben a bűnbekeveredett világban Jézusnak!
Milyen fontos üzenete van ebben a bűnnel terhelt világban a keresztény embernek! Nem azzal foglalkozunk, hogy egy embernek milyen terhei vannak, hanem összetartozunk, mert egy család tagjai vagyunk! Ki tudná megmondani, ki a jó és ki a rossz?
Ennek a mai ünnepnek, Isten és ember új közös történetének ezek az erények nagyon fontos mozaikjai! El kell gondolkodni azon, hogy ma az emberek nem kíváncsiak a szavainkra, lehet, hogy erre se, amiket én itt próbálok elmondani. Sokkal inkább Istenre kíváncsiak az emberek. Fülöp apostol kérlelésére gondoljunk, amikor odaáll Jézus elé és azt mondja:
„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég!” Ha azt akarjuk, hogy ebben a világban jelen legyen az Isten, ha azt akarjuk, hogy ebben a világban irányt mutasson az Isten akarata,akkor igent kell mondani erre a szándékra: Mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég! Ha meg tudjuk mutatni az Istent azáltal, hogy egymást elfogadjuk, azáltal, hogy nem magunkat tartjuk fontosnak, hanem az Isten művét, azáltal, hogy mindenkivel közösséget vállalunk,
higgyék el, elég! Nem szavakra van szükség, hanem tettekre! Isten és ember közös történetében ez eligazít bennünket!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Akiket az Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai! Az emberiség új történetét az Isten Lelke vezeti! Ebben az imádságban kérjük Isten kegyelmét, hogy ez az igazság érvényre jusson egyéni életünkben és a világunkban!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! A mai ünneppel a karácsonyi ünnepkör lezárul és kezdődik az Egyház liturgiája szerint az évközi idő. Kérjük Isten segítségét, hogy a mindennapokban váljék életté karácsony üzenete, vízkereszt igazsága!
Közös az utunk, Istennel együtt kell haladnunk!
Meg lehet próbálni, próbálgatja a világ, hogy milyen Isten nélkül menni az úton. Attól félek, hogy azok az utak, amelyek nem tudják elfogadni Isten közelségét, azok nem az élet útjai. Lehet, hogy túl sokat beszélünk Istenről, talán többet kellene arra gondolni, hogy Istent hordozzuk és a kapcsolatainkban ismerjük fel az Istent! Ehhez adjon nekünk elegendő lelki erőt az Úr!

+ Á L D Á S +

Vízkereszt
Urunk Megjelenése

(2014. január 6.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Mindenki azért van ma itt, mert a szívére hallgatott. Azért indult el, hogy ideérkezzen erre a közös ünneplésre. Ma a bölcsekre, mágusokra, tudósokra gondolunk, akik egy csillagot, vagy egy természeti tünemény fényét látták. Valójában nem ez a csillag, vagy ez a fény vezette őket, hanem a hitük. Hitelt adtak a tapasztalatuknak és ez a hitük indította őket útra. Nem tudjuk, hogy milyen találkozásaik lehettek ezen az úton. Nem tudhatjuk, hogy az emberek hogyan is vélekedhettek róluk, amikor megtudták a küldetésüket.
A mi életünk egyre inkább hasonlít ezeknek a bölcseknek az életéhez. Mi hívő emberek is úton járunk, Istent keressük, a hitünkre hivatkozunk.
Abban reménykedünk, hogy meg is találjuk az Istent!
Abban reménykedünk, hogy ez a találkozás Istennel elrendezi az életünket!
Velük kapcsolatosan azt hallottuk, hogy leborultak a Gyermek előtt! Nem a tudásukról volt szó, nem a tapasztalatukról. Nincs erre magyarázat, egyszerűen hódoltak az Isten előtt! Ebben a világban, amelyben mi élünk - ez egy laicizálódó világ – egyre inkább az Isten nélküli emberek élik az életüket. Egy kicsit csodabogaraknak néznek bennünket hívő embereket, talán még ki is nevetnek, lehet, hogy gúnyolódnak is. Ha nekünk sikerül Istennel találkozni,
akkor ez akkora változást hoz létre bennünk, hogy hatni tudunk az emberekre!
Ma, Urunk megjelenésének ünnepén a vele való találkozás lehetőségeire gondoljunk. Kérjük Isten kegyelmét, hogy valóban tudjunk segíteni embertársainknak!
A mi hívő életünk vonja az embereket valamiképpen Isten szeretetének bűvkörébe!
Isten mindenkivel akar találkozni, talán éppen általunk!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Mindenki máshonnan indult el ezen a koraestén. Nagyon jó lenne, ha mindegyikünk, ha nem is más úton, de más emberként térne vissza oda, ahonnan elindult, érkezne a családba, munkahelyre, egyáltalán az emberekhez, akikkel találkozik ma, holnap és holnapután a mindennapokban.
Isten azért akar találkozni mindenkivel, mert Isten mindenkié! Isten nemcsak a zsidóké. A zsidóknak az volt a tragédiája, hogy ők azt hitték, kisajátíthatják maguknak az Istent. Ezért nem tudtak egyetérteni Jézussal, mert Jézus arról beszélt, hogy Isten mindenkié. Mindenki találkozhat az Istennel! Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy ez a találkozás meghozza gyümölcsét. Isten azért akar találkozni velünk, hogy ez a találkozás formálja a gondolkodásunkat, a magatartásunkat, a cselekedeteinket. Isten otthont ad mindenkinek!
Jézus mindenkit nyitottan fogadott, mert hitt abban, hogy a vele való igazi, őszinte találkozás alól nem lehet kivonni magunkat. Jézus semmit sem várt az emberektől, nem voltak előítéletei, különböző praktikái, amikkel megnyerheti az embereket. Nagyon sok ember, aki Jézussal találkozott megváltozott, más emberré lett, mondhatom így, jézusi emberré.
Isten szeretetében mindannyian elférünk! Isten otthont akar adni nekünk embereknek!
Az Egyház minden ember otthona lehet!
Hol vagyunk ettől? Sajnos azt tapasztaljuk, hogy ebbe az otthonba, ebbe a keresztény közösségbe nem vágyakoznak az emberek. Inkább előítéleteik vannak. Azt gondolják, hogy nem érdemes ehhez a közösséghez tartozni, itt csak elvárások vannak. Az emberek a maguk akaratát helyezik az első helyre, a maguk elképzelései szerint akarnak élni. Isten szeretne boldognak látni bennünket! A tapasztalat az, hogy az emberek nem boldogabbak.
Az emberek, ahogy elhagyták az Istent, nemcsak Istentől kerültek távolabb, hanem egymástól is. Idegenként járunk-kelünk, méregetjük egymást, fenntartásaink vannak, gyanakvók vagyunk, félünk egymástól. Jobb félni, mint megijedni. Mindenki azt gondolja, hogy még mindig ez a jobb. Csak amikor bajba kerülünk, akkor kiderül, hogy az élet terhét az ember egyedül nem tudja hordozni. A fiatalok még lehetnek beképzeltek, gondolhatják azt, hogy győzik. Idősebbek már tudják, csak az a baj, hogy közben elfogyott az élet. Az a baj, hogy közben úgy telt el az élet, hogy még gyümölcsöt se termett. Aki akarja, megismerheti az Istent! Isten megmutatja magát! Isten kinyilatkoztatja magát!
Isten megmutatja arcát Jézus Krisztusban!
Olyan az Isten, amilyen Jézus Krisztus!
Szíve mélyén mindenki vágyódik az Isten után!
Fájdalmas, hogy oly sokan eltévednek!
Nézzük azokat az embereket, akik Jézus korában éltek
Népeket lehet felsorolni. Például a kaldeusok, akik roppant műveltek tudósok, tanultak voltak. A bölcsek, a mágusok is ezek közé tartoztak. Közben ezek a magas kultúrával és tudománnyal bíró kaldeusok a móloknak áldoztak. A mólok egy kegyetlen isten volt, aki fölfalta a gyerekeiket. A gyerekeiket áldozták ennek az elképzelt istennek.
A föníciaiak, akik meghódították a tengereket, közben nem tudtak mit kezdeni a saját ösztöneikkel. Eltűntek, a tenger megszelídült, ők meg eltűntek a föld színéről.
Az egyiptomiak, akik piramisokat építettek és a szkarabeusz bogarat imádták istenként. Micsoda önellentmondások.
A görögök, ez a művelt filozófiával és gondolkodással megáldott nép. Kövekből faragtak maguknak isteneket, akiket imádtak.
A rómaiak, akik a legnagyobbak voltak, akik megajándékozták a világot egy csodálatos jogrendszerrel. Ma is hivatkoznak a római jogra. Ezek a rómaiak a rabszolgaság intézményét hozták létre.
Micsoda hatalmas íveken közlekednek ezek a népek, ezek az emberek és közben csak a port látják, mert ha Istennel nem találkoznak, akkor önmaguk áldozatai és egymás áldozatai. Csak Isten tud megvédeni bennünket önmagunktól és egymástól. Ha az isteni gondolkodás, az isteni törvények, parancsolatok nem életünk meghatározói, akkor gyarlóságaink, gyengeségeink áldozatául esünk. Egy életen keresztül védekezünk, magyarázkodunk, el akarjuk hitetni egymással, ami lehetetlen. Egymással se tudunk mit kezdeni.
Isten megtalálásának nagy lehetősége álljon előttünk!
Mit keresünk? Mi mindent keresünk mi is, mint azok a népek, akik akkor éltek. És? Isten helyreállítja kapcsolatát velünk. Mi hagytuk ott! Nekünk nem kellett az Isten közelsége. Számunkra zavaró volt, mert Isten igényes! Ott hagytuk és a magunk útján indultunk el.
Isten maga jön el az ő útján és fölkínálja újra a kapcsolatot!
A kapcsolat újrarendeződésének ünnepe ez!
A vallás latinul religió, azt jelenti, hogy odakötözni magunkat az Istenhez és egymáshoz! Nem tudunk Isten nélkül és egymás nélkül élni! Örülni kell Isten közelségének, mert csak akkor tudunk egymás közelségének is örülni. Különben becsapjuk egymást, kihasználjuk egymást, a magunk kényére-kedvére játszadozunk egymással.
A mai ünnep Isten és ember találkozásának nagy lehetőség! Ezeken a kérdéseken el kell gondolkodnunk. Mindenki szeretne jól élni. Mindenki szeretne boldog lenni. Miért nem? Ehhez sok mindenre szükség van, valami olyanra, mint amit ezektől a bölcsektől tanulhatunk.
El kell indulni! El kell indulni más utakon, mint amiken járunk! El kell indulni azokon az utakon, amelyeken Istent keressük!
Mi mindent keresünk, munkahelyet, kenyeret, pénzt, otthont. Mindent keresünk, mintha azt gondolnánk, hogy mindez megoldás. Ezekre szükségünk van, de el kell indulni, mert az ember istenkereső lény! Úton járunk, Istent keressük! Be kell ezt is vallani, különben csalódásaink áldozatai leszünk. A bölcsektől azt is meg lehet tanulni, hogy nem lehet üres kézzel menni. Valami kell, hogy legyen a kezünkben. Isten egymásnak szán minket. A virág azért van, hogy kinyíljon és illatozzon nekünk. A madár azért van, hogy daloljon és gyönyörködjünk az énekében.
Az ember azért van, hogy szeressen, szeresse Isten és szeresse az embereket!
Ez az életünk értelme! Ezt kell odaadni egymásnak, önmagunkat, a jóindulatunkat, a jóakaratunkat!
A bölcsektől azt is meg lehet tanulni, hogy az embernek arra az útra van szüksége, ami akkor épül meg a számára, ha Istene van! Ha nincs Istenünk, akkor emberi utakon járunk. Láthatjuk, mindenki azt gondolja, hogy meg tudja oldani az élet problémáit, kérdéseit. Mindenki azt is gondolja, hogy azokra van elsősorban szüksége, amit emberi utjain elér az ember. Aki Istennel találkozott, más úton jár! Olyan úton, amely az élet értelmét gazdagítja egészen más módon gondolkodik az életről, önmagáról, a másik emberről!
Ez az út abban áll, hogy Istentől megtanulva egymásért élünk!
Ha ezeket a kérdéseket valamiképpen tisztázzuk magunkban, akkor van remény arra, hogy Isten segítségével emberhez méltó életet tudunk élni!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Amikor az Úr imádságát imádkozzuk, akkor nagy ívű gondolatokat kellene magunkban megfogalmazni. Rugaszkodjunk el a porból! Ne felejtsük el, a kereszténységbe nem elég beleszületni. Assisi Szent Ferenc beleszületett a kereszténységbe, de igazából akkor nőt bele a kereszténységbe, amikor Isten dalnoka lett. Loyolai Szent Ignác akkor lett igazából keresztény, amikor Isten katonája lett. Istenes Szent János akkor lett igazán keresztény, amikor elkezdte Krisztus szegényeit gondozni, a betegeket gyógyítani. Nem elég beleszületni a kereszténységbe, bele kell nőni!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Sajátos a mi gondolkodásunk. Mi magyarok a mai ünnepet, Urunk megjelenésének ünnepét vízkeresztnek mondjuk. Vizet szentelünk és arra gondolunk, hogy vízben és Szentlélekben születtünk újjá. Ezáltal kapcsolódtunk Istenhez és Isten népének közösségéhez. A magyar ember, amikor az Úr megjelenésére gondol, akkor nagyon bölcsen visszacsatol a keresztséghez. Krisztusi életünk akkor indult el. Ez általában kisgyerekkorban történik, ez nem baj, csak az a baj, hogy nem emlékezünk rá.
Most vizet szentelünk és arra gondolunk, hogy ez a víz az újjászületés vize, az élet forrása. Krisztusban leszünk tiszták, Krisztusban születünk új emberré. A víz megáldásával Krisztusra gondolunk, akiben újjászületünk vízből és Szentlélekből. Akárhányszor ezzel a vízzel meghintjük magunkat, vagy a templomba lépve, vagy otthon tartózkodva keresztvetéskor használjuk, adjunk hálát Istennek kimondhatatlan adományáért. Kérjük Isten segítségét, hogy életünkkel tartsuk meg azt a szentséget, amit hitünkkel befogadtunk.
Először a sót áldom meg, a só konzervál. A víz megposhad, a sós víz nem. Vízszenteléskor sót teszünk a vízbe, arra gondolunk, hogy a mi kereszténységünk nem lehet fanyar, ízetlen, langyos, élőnek kell lenni, a só erre utal.

Vízszentelés
Ennek a víznek cseppje érintsen és tisztítson meg bennünket!

+ Á L D Á S +

 

Karácsony második vasárnapja

(2014. január 5.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Valójában ma kell azon elgondolkodnunk, hogy mögöttünk van megint egy esztendő és egy új év kezdődik. Ma már eljuthattunk oda, hogy előre nézzünk, mert ami mögöttünk van, az már változhatatlan. Egyetlen reményünk paradox módon, hogy csak az váltható meg, ami változhatatlan, ami elmúlt, ami mögöttünk van!
Isten nagysága, jósága abban nyilvánul meg, hogy az ember túljuthat mindazokon, ami mögöttünk van, mindazok fölé emelkedhet! Nézzünk önmagunkba és gondolkodjunk el azon, hogy Jézus nem azért jött, hogy ítélkezzen a világ fölött! Azért jött, hogy megmentse az embert! Ez hallatlan ajánlat! Éljünk vele!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Ezt az újesztendőt kezdjük a világosság jegyében! Sokan vannak, akik állandóan a sötétséget emlegetik, tele vannak panasszal, mintha az élet igazi értékeit elfelejtenék. Ők a lehetőségeiket valószínűleg a javakban való bővelkedésben látják. Kevesen vannak, akik mindezek fölé emelkednek és a világosság jegyében gondolkodnak:
Hallatlan ajándéknak tartják az életet, azt, hogy a világra jöhettek, hogy élhetnek!
Egyéni életükben, a másik ember életében és az egymással való kapcsolatokban vélik megtalálni az élet szépségét, gazdagságát! Jézus életbölcsességre vezet minket! Ma azt hallottuk, hogy Isten világosságot akar gyújtani a lelkünkben, hogy mi emberek a világosság felől tájékozódjunk. Jézus azért jött, hogy életbölcsességre oktasson bennünket! Ma a bölcs életvezetésről gondolkodjunk. Ki a bölcs ember?
Bölcs ember az, aki egyformán tartja számon mindazt, amit tud és mindazt, amit nem tud!
Amit tud, az nem teszi elbizakodottá, gőgössé, mert reális valóság mindaz, amit nem tud!
Tájékozódjunk a tudás és nem tudás dolgaiban!
Jézus életbölcsességre akar bennünket tanítani, hogy számba tudjuk venni mindazt, ami a lehetőségünk és tudomásul vegyük mindazt, ami reális valóság. Korlátaink vannak, emberek vagyunk, eltéved az, aki istennek gondolja magát. Ez az eltévelyedés ijesztő, mert ha az embernek nincs Istene, akkor tévelyeg. Helytelen fogalmuk van önmagukról és egymással sem tudnak mit kezdeni. Ezt nem szabad elfelejteni, amikor életbölcsességre, bölcs életvezetésre szeretnénk jutni. A múltunk megváltható! Jézus a világosság és azért jött,
hogy fényt gyújtson a sötétségben, fényt gyújtson a szíveinkben!
Jézus eloszlatta a kizárólagosság sötétségét azzal, hogy meghirdette Isten mindenkire kiterjedő szeretetét! Szó sincs kizárólagosságról! Isten szeretete mindenkire kiárad!
Egyetlen reményünk a múltunk, ami azért váltható meg, mert megváltozhatatlan! Ami megtörtént, az megtörtént! Jézus, amikor a világ sötétségével fölveszi a harcot, akkor arra a lehetőségre figyelmeztet mindegyikünket, amit az Isten nagyságától, jóságától kapunk a bűnbánat szentségében, amikor elveszi múltunk terheit!
Jézus meghirdeti: minden ember egyforma! A világ általában nem toleráns, nem elnéző. Az a világ sem volt az, amelyben megjelent az Ige! Abban a világban, amelyben Jézus föllépett, az egyes emberek telve voltak bizonytalansággal. Az akkori nemzeteket: rómaiak, zsidók, pogányok, görögök szemben álltak egymással. Ez a világ intoleráns volt.
A zsidók szemben álltak a pogányokkal és kegyetlen kemény ellenállásról volt szó, mert úgy tartották, hogy a pogányok senkik, mert nem ismerik az Istent, fogalmuk sincs róla.
A görögök szemben álltak a barbárokkal, mert a barbárok tanulatlanok, műveletlenek voltak, ők meg pallérozott agyúak, filozofikus gondolkodásúak. Kibékíthetetlen ellenkezés és szembeállás.
A rómaiak szemben álltak a zsidókkal, mert nem tudtak mit kezdeni a zsidók fanatizmusával. Jézus ebbe a világba jött el azért, hogy ezeket az ellentéteket valamiképpen feloldja.
Jézus hirdeti: nincs többé zsidó, nincs többé pogány, minden ember egyforma!
Jézus szembe is került a saját népével, akik egyáltalán nem tudták elfogadni, hogy a másik ember éppen annyit ér, mint ők. Az egyes emberek is a sötétséggel viaskodtak. Ez a mai napig is így van. Az évkezdés figyelmeztet bennünket: engedjük, hogy Isten világosságot gyújtson a szívünkben és e felől értelmezzük az életünket!
Jézus megszüntette a kétely sötétségét, a kétségbeesés sötétségét, a halál sötétségét!
Próbáljunk eligazodni ezekben a kérdésekben, hogy világosság gyúljon bennünk!
Jézus megszüntette a kétely sötétségét!
A mai üzenetben is hallottuk, hogy az embereknek fogalmuk sem volt az Istenről, a zsidóknak sem. Ők is csak jövendölésekről tudtak, próféták beszéltek az Istenről. A mai üzenet ezzel kezdődött: Istent sohasem látta senki. Jön Jézus, aki megszünteti ezt a kételyt!
Isten olyan, mint amilyen Jézus! Hallottuk: Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki!
Isten szerető Atya és gondviselő jóság!
Kérdezem: van-e ennél több, ami a mi kételyeinket eloszlathatja? Szerető Atya és gondviselő jóság! Kételyeink agyonnyomnak bennünket, ha valamiképpen nem tudunk tájékozódni e felé a jézusi igazság felé! Ma is ez az életbölcsesség útja!
Jézus megszüntette a kétségbeesés sötétségét!
Hány ember kétségek között gyötrődik. Mi mindent tudnak az emberek előhozni és szinte mindenki azzal, hogy nincs mentség. Az emberek keresik a fogódzópontokat, keresik az embereket, akik segíthetnek. A Máltai Szeretetszolgálat naponta százával kapja a leveleket. Mindegyik ezzel kezdődik: az utolsó lehetőség, ezért írunk önöknek.
Az akkori emberek kétségek közepette élték ugyancsak a mindennapjaikat. Ott voltak a rómaiak. Mi magyarok olyan sokszor emlegetjük, hogy ki mindenki ült a nyakunkon, különösen a mohácsi vész utáni időkben. Az akkori világ embere nyögte a rómaiak súlyos igáját. A zsidó nép nyögte a farizeusok töménytelen előírásait, amit senki se tudott betartani. Kétségek között voltak, mert teljesíthetetlen terheket raktak rájuk. Ott voltak a vámosok, az árulók, akik eladták a népüket is. Kétségek között voltak. Ma is hasonló kérdések között vergődnek az emberek. A legnagyobb kétségek nem ezek az ember életében.
A legnagyobb kétségek azok, amik a helytelen döntéseink miatt szakadnak ránk!
A helytelen döntéseink mindig azok, amelyekben első helyre tesszük magunkat.
Ezek a döntések valakiket mindig hátrányosan érintenek. Teológiai fogalmakkal ezt így mondjuk, amikor bűnt követünk el. A bűneinkben mindig csak magunkra gondolunk!
Ezek a helytelen döntések, mert csak magára gondol az ember és megfeledkezik a másikról! Ezek iszonyú terhet jelentenek, ezek olyanok rajtunk, hogy szinte elveszik az életkedvünket is. A rossz döntések, a helytelen döntések ebben jelentkeznek. Komorrá válunk, kilátástalan a helyzet és nem merjük bevallani, hogy ezek a szívünk mélyén meghozott rossz döntések következményei!Keresztelő János hirdeti a bűnbánat keresztségét és tódul hozzá mindenki, mert meg akar szabadulni ezektől a terhektől.Jön Jézus, aki nem csak a lehetőségről beszél, hanem meg is bocsátja a bűnöket!
Aki Jézussal találkozik, az fölszabadul, megszabadul minden kétségétől! Nem lesz meg nem történt az, ami történt korábban, csak az ember szíve változik meg. Megszabadul a kétségbeesésektől! Ma sincs más út. Ma is mindenki az egyéb kétségbeejtő dolgokkal foglalkozik, az önvizsgálat, a bűnbánattartás kiment a divatból. Nehogy azt gondoljuk, hogy a banki tartozások elengedésével megoldódnak a kérdéseink. Nehogy azt gondoljuk, hogy a lakhatással és munkahellyel megoldódnak igazából a kérdéseink.
Ez a szívbéli döntéseinktől függ! Ezeken el kell gondolkodni, ha azt akarjuk, hogy világosság gyúljon a szívünkben! Jézus megszüntette a halál sötétségét!
Az ókori ember úgy gondolkodott, hogy a halállal vége az életnek. A zsidóknál is a zsoltárokban ismételten jön elő a gondolat. Mi papok nap, mint nap imádkozzuk a zsoltárokat. Jézus azt mondja: a halál nem az élet vége, hanem életpályánkon egy váltó! Jézus azt mondja: elmegyek és helyet készítek nektek! Jézus megszünteti ezt a bizonytalanságot, amit akkor is, ma is mindegyikünk hordoz a szívében, hogy mi lesz? Mi lesz utána? Ez ráadásul még azáltal is megterhelt gondolat, hogy ma hogy élek és tegnap hogy éltem és holnap hogy fogok élni? Nagyon nehéz úgy élni egymással, hogy az ember nyugodt lelkiismerettel hajthassa le a fejét esténként és majd az élete végén. Jézus megszüntette ezt, amikor azt mondja: életpályánkon a halál egy váltó! Isten az Atya és Én helyet készítek nektek!
Jézus életbölcsességre oktat bennünket! Azt akarja, hogy a világosság felől értelmezzük a világ történéseit, az életünk minden napját. Legyen lelki késztetésünk, hogy így tájékozódjunk! Elveszik az ember, hacsak az e világi szempontok határozzák meg az utunkat, azt megelőzően a gondolkodásunkat. Isten segítsen bennünket, aki mindenkire kiárasztja szeretetét! Vagy élünk ezzel, vagy tévúton járunk! Isten kegyelme segítsen bennünket, hogy tudjunk élni ezzel az életet jelentő isteni ajánlattal!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Amikor szeretnénk Isten felől tájékozódni és e szerint formálni, alakítani az életünket, akkor ne felejtsük el, hogy a mi hitvallásunk történeti hitvallás. Az Ószövetség népének a hitvallása is történeti volt. Nem Isten különböző tulajdonságait sorolták föl, - arról is beszéltek, - hanem, hogy mit tett értük az Isten! A mi Újszövetségi hitvallásunk is arról szól, hogy mit tett az emberért Jézus Krisztus által az Isten! Nem nagyokat mond. Nem Jézus csodálatos adottságait sorolja, hanem: Jézus, aki értünk Emberré lett, a mi életünket élte, aki találkozott velünk emberekkel, aki szenvedett és meghalt értünk, feltámadt a jövőnk miatt! Ezekre kell gondolni és akkor talán több segítséget kapunk életünk formálásához.
Mi Atyánk…
Szentmise befejezése
Kedves Testvérek! Az áldással megyünk tovább az utunkon. Vegyük ajándéknak, hogy Isten áldása kísér bennünket. Ez az Isten igenje! Az ember arra vágyik, hogy igent mondjanak az életére! Ezért is keressük egymást, ezt várjuk el egymástól. Isten elvárás nélkül is igent mond, mert önmagának tartozik ezzel!
+ Á L D Á S +

Újév vasárnapja
Szűz Mária Isten anyja

(2014. január 1.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket!
Az újesztendő első óráit éljük. Jézus nevében a Szűzanya oltalma alatt kezdjük el ezt az újesztendőt. Jézusnak karácsony után a nyolcadik napon a Jézus nevet adták, ami azt jelenti: megmentő, szabadító, üdvözítő! Karácsonykor sokat elmélkedtünk erről. Karácsony ünnepe kiszabadít bennünket az egoizmusunkból és elindít az emberek felé!
Ez az ember szabadulási útja, önmagától eljutni a másik emberhez!
Ezzel a szent elhatározással kezdjük ezt az újesztendőt! Jó Pió atya jövendölésére gondolni: nincs még egy nemzet, amelynek olyan védőangyala lenne, mint nekünk, akik a Szűzanya oltalma alatt élhetünk. Örülünk ennek, legfeljebb nagyobb bizalommal helyezzük magunkat a Szűzanya oltalma alá! Tartsunk bűnbánatot és tegyünk egy szent elhatározást!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Jézus nevében, Mária oltalma alatt kezdjük el ezt az újesztendőt! Isten embermentő tervében Jézus és Mária összetartoznak! Ezért is ünnepelünk január1-én, karácsony után a 8. napon Jézus nevére figyelve és a Szűzanya küldetését tudatosítva magunkban.
Jézus neve azt jelenti, hogy szabadító, megmentő, üdvözítő!
Mária az élet őrzője!
Kapisztrán szent János életpéldája
Kapisztrán szent János amikor lelkesítette a harcosokat, akkor mindig Jézus nevére hivatkozott. Életrajzában azt olvastam, hogy minden egyes szentbeszédét Jézus nevével kezdte. Zseniális ember volt, még 30 éves sem volt, amikor Nápoly főjegyzője lett. Aztán elege lett a bírósági ítéletekből, abból a légkörből, ahol eldöntötték az emberek ügyét, sorsát. Az egésznek hátat fordított és kapucinus szerzetes lett.
Amikor visszajött Nápolyból Perugiába, ahol tanult, akkor a novícius mestere, aki bevezette a szerzetesi életbe, teljesítette egy kérését. Azt kérte, tegyen meg mindent, hogy a nagyravágyását visszaszorítsa, mert ő csak Isten akaratát szeretné követni élete hátralevő részében. A novícius mestere mindent meg is tett, hogy megalázza. Többek között fölültette egy szamárra nem úgy, ahogy fölülnek, hanem fordítva és így ment végig Perugiában, ahol a fiatal éveit töltötte, ahol nagy tudásáról számot adott és az emberek csodálták. Sikerült megalázni, ugyanakkor el is mélyült benne az elkötelezettség, az ember ügyének szolgálata. Amikor Jézus nevével kezdjük ezt az újesztendőt azzal a vággyal szívünkben, hogy a megváltottak életét szeretnénk élni, akkor érdemes többször Kapisztrán szent Jánosra gondolni, akinek a nándorfehérvári diadalt köszönhetjük.
Kapisztrán szent János életpéldája nyomán
induljunk el az emberek felé!
Jobban figyeljünk arra,
hogy mit tudunk egymásért tenni!
Jézus erre szólít fel bennünket!
Mi magyarok a Szűzanya oltalma alá helyezzük magunkat,
mert első szent Királyunk a Szűzanya oltalmába helyezte népét!
Mária Istenanya és mindnyájunk anyja!
A mai napon mindenképpen gondoljunk arra, hogy Isten az életet teljes biztonságban akarta. Ezért az életet az anyák szeretetére, az anyák gondoskodására bízta. 431-ben, az Efezusi Zsinaton mondták ki az atyák, hogy Mária Jézus anyja, Istenanya. Január elseje Mária Istenanyaságának is az ünnepe, aki Isten felkérésére igennel válaszolt. Jézus egy lett közülünk!
Mária Jézus útján járt, vele együtt, mint társmegváltó!
Istenanya és mindnyájunk anyja!
Ez a hittitok üzenete, mert Isten körülbástyázza az életet!
Napjainkban arról hallunk, hogy az emberiség ijesztő módon szaporodik, már több mint 7.2 milliárd ember él a földön és hamarosan 10 milliárd lesz. Mi meg félő, hogy eltűnünk. A mai ünnep, ha valakiknek üzen, akkor elsősorban az asszonyoknak, akik az élet letéteményesei, akiknek a Szűzanyától kell példát venni, jobban odafigyelni, hogy mi az Isten akarata!
Isten akarata az, hogy viruljon az élet!
Ne foglalkozzunk azzal Magyarországon, akár Európában, hogy hogyan növekszik az emberek létszáma Afrikában, Ázsiában. Nehogy a magunk elveszítése által adjunk helyet másoknak. Az élet titka Isten titka! A Szűzanya példájával ezt az isteni titkot akarja megjeleníteni az anyáknak!
Ma van a béke világnapja is!
A mai nap, Mária Istenanyaságának ünnepe a béke napja is. A béke világnapjává nevezték, mert a megváltás kulcsszava a béke. Erre is többet kellene gondolnunk. Két zseniális nagyra hivatkozom Dantéra meg Chestertonra.
Dante azt mondja: „Az Isten akarata a mi békénk!”
Ha valamiről elmélkedni kell ma, akkor ezen: „Az Isten akarata a mi békénk!” Az életünkben vagy első helyre kerül az Isten akarata és békességünk lesz, vagy a magunk kicsinyes, önző akarata elsöpri az életet és békétlenség lesz! Nemzetünk tragédiája is ez a békétlenség! Európa tragédiája is ez a békétlenség, mert nem az Isten akarata van az első helyen! Érdemes Danténak erre az üzenetére kicsit jobban odafigyelni.
Azok életében, akik az életet szolgálják,
az Isten akarata van az első helyen,
mert az Isten akarata egyenlő az élettel!
A másik zseniális nagy Chesterton, aki a kereszt két szárának egyensúlyában véli fölfedezni a békét. Arról elmélkedik, hogy a szentek nagysága éppen abban áll, hogy a világ terhét fenntartás nélkül magukra vállalják! A szent nagyok nagysága a keresztből táplálkozik! Nagyságuk szimbóluma a kereszt!
A kereszt két szára olyan, mint a mérleg,
ebben a világ minden kilátástalansága feloldódik!
„Legyen meg a Te akaratod!”
Ha valamiről elmélkednünk kellene ezen a mai reggelen, akkor erről a békegondolatról, hogy hogyan oldható fel a világ ellentmondása? Miben áll a világ ellentmondása? Itt visszajön gondolatunk Dantéhoz. Jézus, amikor szenved: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár!” Nagy szünet után:
„De azért ne az Én akaratom legyen meg, hanem a Tied!”
Ez a titok az, amely a világ kilátástalanságát megszünteti!
Ha érvényre jut az ember akarata, akkor nincs megváltás! Legyen meg a Te akaratod! – ez azt jelenti, hogy minden kivilágosodik, mert az ember nem az egyéni akaratát teszi az első helyre, hanem az Isten akaratához igazodik!
Aki az Isten akaratához igazodik, az elindul a másik ember felé!
A megváltás kulcsszava a béke!
A mai reggel másik központi üzenete a béke! Meg tud-e jelenni az Isten akarata, amiért imádkozunk: Legyen meg a Te akaratod itt a földön úgy, mint a mennyben? A menny üzenete, a Szentháromságos Isten üzenete, ahol az Atya, Fiú és Szentlélek közösségében bontakozik az élet!
Legyen meg a Te akaratod itt a földön úgy, mint a mennyben!
Vagyis mi egymásért tudjunk áldozatot hozni,
mert az igazságot könnyű kimondani!
Isten akaratát könnyű emlegetni,
de az embernek a lelkében dúló harccal
kell valamiképpen valamire jutni!
Loyolai szent Ignác beszél erről a kettősségről,
ami dúl az ember lelkében!
Az utóbbi napokban sokat olvastam a magyarok őstörténetét. A magyarok arról elmélkednek, hogy az emberben egy fehér párduc, meg egy fekete párduc viaskodik. A kérdés azon dől el, hogy az ember melyiket eteti. Aki a fekete párducot eteti, az az önző ember, aki a fehér párducot eteti, az az önzetlen ember.
A megváltás ténye, a béke bennünk dől el!
Az önzésünk jut uralomra, vagy az önzetlenségünk?
Az egyéni érdekünk, vagy az Isten terve?
A mai reggelen ezért imádkozzunk, hogy ez a harc Isten segítségével jól dőljön el a magunk üdvössége miatt, az egymással való összetartozásunk érdekében, nemzetünk jövője miatt és az emberiség sorsa miatt!
Isten megváltást akar! Isten meg akarja menteni az embert! Mária fia Jézus, benne mindannyian testvérek vagyunk! Mária mindannyiunk édesanyja, ő a béke Királynője, aki az Isten akaratát teszi az első helyre, akiben a világ egyensúlya helyreállt, mert az ember megszabadult önmagától és vállalja a másik embert! Január elsején, egy újév hajnalán ezek a gondolatok eligazítást jelenthetnek nekünk!
Ha van bennünk elegendő kockázatvállalás,
akkor tudjuk azt is, hogy mi a dolgunk!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Kibékíthetetlennek tűnő ellentétek, feszültségek vannak a világban. Kevésszer merjük bevallani, hogy ezek bennünk vannak, a mi kicsinyes önzésünk és az Isten akarata feszül egymásnak! Ebben az imádságban különösképpen is gondoljunk azokra, akik a magyar életet megszülhetik, akik a magyar jövőért felelősek! Ha ezt az ellentétet valamiképpen le tudják győzni, akkor megszületik a béke a szívükben! E nélkül lehet nagy igazságokat mondani, lehet nagy szociális és egyéb programokat indítani, a probléma ilyen rendelkezésekkel legfeljebb kicsit orvosolható.
A jövő csak a béke jegyében bontakozik ki!
Ez az életért nagyobb felelőséggel tartozó asszonyok
szívében kell, hogy megszülessen!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Az ember mindig reménykedve néz a jövőbe! Ha mi komolyan gondoljuk a megváltás tényét, ha komolyan gondoljuk azt, hogy megváltottak vagyunk, akkor már csak annyit kell tenni, hogy önmagunkkal vállaljuk a harcot, hogy Isten akaratához igazodjunk!
Nem egyszerű, de a kibékíthetetlennek tűnő ellentét is feloldható, de ez csak az Isten terveiben valósulhat meg! Különben a mi emberi terveinkben egyszerűen eltűnünk!
Csak az Isten gondolata emel magunkfölé bennünket
és készít nekünk jövőt!
Kívánok mindenkinek boldog újesztendőt!

+ Á L D Á S +