Szentcsalád ünnepe
Jézus, Mária és József

(2013. december 29.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Szentcsalád vasárnapja van. Sajátos hangok hallatszanak a világban. Talán a legijesztőbb hang: megmenthető-e a család? Ha egy templomban is föltesszük ezt a kérdést, akkor azon kell gondolkodni, hogy milyen módon menthető meg a család? A Szentcsalád életében találunk néhány olyan szempontot, amely segítségünkre lehet! A mai vasárnap üzenete erről szól. Ezt a szentmisét ajánljuk fel a magyar családokért.

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Sokan úgy vélekednek, hogy a család elavult életforma. Kevesen azt mondják, hogy a család, melengető fészek! Az ember fészeklakó. Ez a fészek nem földi valóságból épül, hanem szeretetből, figyelmességből, felelőségből, gondoskodásból! Az életről van szó! Isten életet akart! Karácsony arról szól, hogy Isten nem engedi, hogy az élet elvesszen! A teremtő Isten, aki életet akart, nem engedheti meg, - a megváltás erről szól, - hogy az emberi élet elvesszen!
Három életképet szemléljünk
Az egyik életkép a Bibliából való
Isten megteremtette az embert férfinak és nőnek és azt mondotta, szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!
Egy másik életkép
Pár héttel ezelőtt találkoztam egy kosovoi albánnal, akivel húsz évvel ezelőtt is találkoztam. A következőt jövendölte: Győzni fogunk! Így mondta: Legyőzzük a szerbeket! Egy fogadalmat tettünk nem húsz évvel ezelőtt, hanem jóval korábban, egy olyan fogadalmat, amely az egyetlen fegyver, a győztes fegyver az ember kezében. Most, amikor nem régen találkoztam vele, akkor mosolyogva fordult hozzám: ügye megmondtam, győztünk! Hozzátette, négy fiam veszett oda. Nagy szünet után, könnyeivel küszködve a következőt mondta: még maradt négy!
Harmadik életkép
Egy nagyon kedves muzulmán barátom keresett meg. Názáret egyik külvárosában élnek. Meg is látogattam őket nem is egyszer. Gellért testvérrel is voltunk náluk. A következőt mondta: Kedves Páter! Győzni fogunk! Ez egy muzulmán arab, Názáret egyik külső kerületében élnek, ahol a kerület lakósainak száma kb. 17 ezer, ebből a 14 éven aluliak száma a lakóság 48 %-a. Tessék utána számolni. Azt mondta ez az arab muzulmán: Győzni fogunk!
A család a megmentő életforma!
Sokak szerint a család elavult életforma, hogy a szociális problémák fő oka a szétzilált családi élet. Naponta jön velünk szembe néhány fogalom, amik már régen is léteztek: kiszolgáltatott gyerekek, veszélyeztetett, kallódó fiatalok. Ennek az oka agyonhallgatott. Én kimondom, mindennek oka a férfi és a nő kapcsolatának válsága! A kiszolgáltatott gyerekeknek, a kallódó, válságban lévő fiataloknak miképpen oldható meg a helyzete? Maholnap ők szülők lesznek! Amivel nap, mint nap találkozunk, kínál-e megoldást? Ma arról beszélnek, hogy a párom. Mit jelent az, hogy a párom, élettársi kapcsolat, a barátom?
A családnak az isteni tervre kell épülnie!
Amikor az életről gondolkodunk, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az isteni tervet! Ha meg akarjuk oldani az emberiség problémáit, akkor ennek az isteni tervnek beleszólása kell, hogy legyen az életünkbe! Vannak, akik megfeledkeznek erről az isteni parancsról:
szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!
Az, amit ma tapasztalunk, az nem kínál megoldást! Lehet szociális programokat foganatosítani. Örömmel hallja az ember a gyessel kapcsolatos rendelkezéseket, vagy az extra gyeddel foglalkozó ígéreteket itt Magyarországon. Adókedvezményeket, hogy több gyerek szülessen, mert azé a föld, aki benépesíti! Ha a Szentcsalád mindennapjaira figyelünk, akkor bizonyos fogódzópontokat találhatunk. Ha költői módon folytatnám ezeket az elemembe vágó gondokat, bajokat, akkor azt mondanám, hogy az angyalok visszamentek az égbe, a pásztorok visszamentek a nyájhoz. Máriának és Józsefnek elkezdődtek a hétköznapok. Hamarosan hallja József a figyelmeztetést álmában, fogd a Gyermeket és Anyját és menekülj Egyiptomba. Menj számkivetésbe!
Amire oda kell figyelni az, hogy József engedelmeskedik!
A Szentcsalád példája fontos tanácsokat ad!
Fogódzópontokat keresünk, a Szentcsalád példája ad számunkra nagyon fontos tanácsokat! Az embert föl kell készíteni a családi életre! Ha ezt a két jegyest tekintjük, Máriát és Józsefet, akkor éppen elég gondjuk, bajuk volt. Mária olyan állapotba került, amilyenbe, József szembesült ezzel a helyzettel! Egészen sajátos jegyesi kérdések, de tovább megy az életük!
Érdemes arra is odafigyelni, Mária azt mondja:
„Legyen nekem a Te igéd szerint!”
József igaz ember volt, ahogy hallottuk a Szentírásból,
ami azt jelenti, hogy foglalkozott az Isten akaratával!
Józsefnek nem volt közömbös,
hogy mi az Isten akarata reá nézve, az életére, sorsára nézve!
Ezért megy tovább az életük, bár emberileg átláthatatlan!
Isten felé kell fordulni, aki a teremtéskor életet akart,
ha meg akarjuk menteni az emberi életet!
Az isteni gondolat férfinak meg nőnek teremti az embert! A férfiember akkor döbben rá, hogy ő kicsoda, amikor szembesül az asszonnyal, aki éppen olyan, mint ő, egyenrangú vele! A Szentírás ezt így mondja: „Csont az én csontomból, hús az én húsomból!” Elfogadták egymást, mert az Isten akarata nyilvánult meg ebben a csodálatos találkozásban! Ha meg akarjuk menteni az életet, akkor ezzel igen komolyan kell foglalkozni!
Mit jelent az, hogy éppen olyan, mint én vagyok?
Mit jelent az, - a Szentatya ma erről nagyon sokat beszél,
hogy a férfiember ereje a gyengédségben mutatkozik meg?
Nem lehet összetartozni férfinak és nőnek
a férfiember gyengédsége nélkül!
Az a férfiember, aki a fizikai erejére hivatkozik, az alkalmatlan a házasságra. Házasságra csak az a férfiember alkalmas, aki fölismeri azt, hogy az ő ereje olyan nagy, annyira felülmúló a társát illetően, hogy mer gyengéd lenni!
Az asszony eljut odáig, hogy odarendeli az életét,
mert az ő hivatása, hogy ezt az erősebbet,
a férfiembert szelídítse és mindenben hűséges társa legyen!
Ha meg akarjuk menteni az életet, akkor Istennek ezzel a teremtő gondolatával szembesülni kell! Kérdezem, párok, élettársak, barátok képesek erre? Megtalálható ezekben a kapcsolatokban ez az elkötelezettség?
Egyik gondolat a Szentcsaláddal kapcsolatosan az imádság!
Mária is József is komolyan gondolta, hogy velük kapcsolatosan, mi az Isten akarata! Mária: „Legyen nekem a Te akaratod szerint!” József engedelmeskedik az Isten akaratának! Emberi élet, közös élet csak akkor lehetséges, ha az Isten akarata határozza meg a két ember kapcsolatát és összetartozását! Ha csupán emberi tényezők határoznak, akkor ez a kapcsolat, a férfinek meg a nőnek a kapcsolata lehetetlen, mert ez olyan kihívás, ami az embert az e világi lehetőségei fölé emeli. Ezt így mondjuk, hogy az ember imádkozik!
Az imádságban Isten akaratát keresi!
Ráhagyatkozik az Istenre, rábízza életét az Istenre!
A közös nevező hogyan található meg Isten terve, Isten akarata nélkül? Mennyire lehetetlen, azt igazolja sajnos fájdalmasan a szürke tény. Magyarországon a házasságok 60%-a összetörik. A 40%-ról még nem beszéltünk, hogy az mit jelent, hogyan tartoznak össze azok az emberek?
Isten nem engedheti meg, hogy elvesszen az élet! A megváltás erről szól, amely az ősevangélium ígéretével kezdődik, karácsony titkával kezd megvalósulni! Megjelenik ebben a világban az Isten akarata és azok az emberek, akik erre odafigyelnek, akik számára fontos, hogy Isten az egyéni életükben mire szólítja őket, azok az emberek egymásra találnak. Ebben az isteni akaratban azok a feszültségek, azok az ellentétek, amelyek szükségszerűen megteremnek a mindennapjainkban, azok feloldhatók, ahogy a Szentcsalád esetében is. Ezért beszélhetünk győzelemről. Ezért beszélhetünk arról, hogy ők sikeresen kerülnek ki ezekből a megpróbáltatásokból, mert az Isten akarata köti őket össze, keresik és fontos nekik!
Amikor először jártam Indiában, akkor egy nagyon fontos jelenségre hívták fel a figyelmemet. Azok a házak, ahol az ablakban este gyertya ég, azt jelenti, hogy abban a házban esti imát mondanak. A házak kb. 90%-ában égett a gyertya. A család összeült, nem egy esetben részt vettem ilyen esti találkozón, ahol megtapasztalták az emberek egymás közelségét, összetartozásukat, a családi erőt, a család összetartó erejét. Keresték azt, hogy mi módon tudnak napi gondjaik fölé emelkedni. Nagyobb gondjaik vannak, mint nekünk akárkinek ebben az országban. A másik gondolat a Szentcsaláddal kapcsolatosan a szeretet!
Az egymásért vállalt felelősség az elkötelezett szeretetre épül! Az ember eljut odáig, hogy akinek igent mond, azért felelős! Akit megszelídített, azért felelős! Ez a felelősség nemcsak addig tart, amíg minden úgy történik, ahogy én azt elképzeltem. A keresztény élet reális élet! Isten reális utakat mutat nekünk, reális célokat tűz elénk! A szeretet, az egymásért vállalt felelősség azért,
hogy el ne vesszen az élet, mert az élet semmivel sem összemérhető!
Az élet valóban az Isten igazi egyetlen ajándéka! Isten ránk bízta az életet!
A mi hivatásunk, hogy ezt a ránk bízott titkot megőrizzük
az által, hogy az élet megszületik, az által, hogy az élet a meleg családi fészekben kibontakozik!
Ez a családi fészek mindig hazaváró, itt mindig föl lehet töltődni!
Töltekezhet az ember, hogy a mindennapi feladatait el tudja látni!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek! Ebben az imádságban kérjük az Isten vigasztalását magunk számára, hiszen a rossz döntéseink következményeit nem könnyű elviselni!A Szentatya, aki jóságos, emberszerető a szó legteljesebb értelmében, erre az emberek azt kérdezik, hogy mikor szenteli már a nőket pappá? Mikor oldják már meg azok helyzetét, akik elváltak? Akik elváltak, azok sajnos utána szentségekhez nem járulhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy akkor őket nem szeretjük. A Szentatya erre külön is kitért. Természetesen megajándékozzuk őket szeretetünkkel, de ez nem jelenti azt, hogy akkor föloldjuk azokat a fegyelmi kötelékeket, amelyek megtartják a kereszténységet. Nagyon nehéz az embernek elviselni, elfogadni, hogy a helytelen döntéseinek ilyen következményei is vannak. Isten szeret mindenkit, a tévedő, a hibázó embereket is! Mi is mindenkit fogadjunk szeretetünkbe, de ez nem azt jelenti, hogy akkor az elveket is fel kell adni. Ha valamikor, éppen a sok-sok hajótörött testvérünk esetében elgondolkodtató ez, hogy ők emiatt a szentségi élet lehetőségeit elveszítik, de az Isten szeretetét nem! A mi szeretetünk is segítse és bátorítsa őket!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Ez a kedves ének arra szólítgat bennünket, hogy valóban ünnepeljünk. Az ünnep legyen istendicséret, legyen az imádság napja és legyen pihenőnap is. Legyen együtt a család! Ezek olyan értékek, amikre ráépül az élet! Ha ezeket kihúzzuk a lábunk alól, akkor összeomlik az élet! Szilveszter este lesz fél hat órakor hálaadó szentmise kápolnánkban. Megköszönjük az elmúlt esztendőt a jó Istennek, ha megéljük ezt a holnaputáni napot. Újév a Szűzanyának, Istenanyának az ünnepe. Ünnepeljünk!

+ Á L D Á S +

Urunk születése Karácsony

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Isten hozta a Testvéreket! Kevesen vagyunk, nem elegen! Azt mondják, hogy éjszaka voltunk szentmisén, reggel meg azt mondják, hogy álmosak vagyunk.

A NAGY HATÁROZAT!
Az Isten gondolata, hogy nem hagyja magára az embert!

Éjszaka arról elmélkedtünk, mit jelent az, hogy az Isten nem látogatóba jön el hozzánk, nem vendég, hanem eljön közénk az Isten! Egy lesz közülünk, minden emberrel közösséget vállal! Az egész karácsonyi történet a legkisebbekről szól! Elsősorban nem a Gyermekre kell gondolni, mert természetes, hogy az újszülött Gyermek kicsiny, hanem sokkal inkább a pásztorokra, akik valóban a legutolsó helyen vannak. Minő csoda, hogy velük közlik a hírt! Talán nekik van legnagyobb szükségük erre a jó hírre? Minden embernek, nekünk is mindannyiunknak akik itt vagyunk, szükségünk van erre a jó hírre! Ezt a szentmisét most ajánljuk fel kicsit önző módon csak önmagunkra gondolva önmagunkért.

Kérjük Istent, hogy ajándékozzon meg bennünket a közelségével!
Alakítsa át a gondolkodásunkat, a lelkületünket! Tartsunk bűnbánatot.

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Ez az elvilágiasodott világ nem ad helyet az Istennek! Nincs hely ebben a világban az Isten számára! Az istenkeresőknek egyik legnagyobb gondja ebben az elvilágiasodott világban, hogy valami megmenthető-e a karácsony üzenetéből? Aggódjunk? Vagy mondjuk azt, hogy Isten tartja kezében a szálakat? A világ egy része elvilágiasodott, főleg Európa, Amerika, de mindig jönnek nemzetek, akik hűségesen az Isten szolgálatába állnak!

Még ebben az elvilágiasodott világban sem veszett el minden,
hiszen karácsony a szeretet ünnepe!

Legalább ilyenkor a családok együtt vannak és ez rendkívül fontos! A család a legfontosabb kötelék, a családba születünk bele, a családban növekedünk föl, a családban készülünk föl az életre! Ha semmi több nem lenne, akkor már ez is valami ennek a mai ünnepnek üzenetéből!

Az akkori világ közepe Betlehem volt!
Az a világ, amelybe Jézus Krisztus beleszületett, az a hatalmas római birodalom a világ legnagyobbja. Annak a világnak középpontja Róma volt és nem Rómában született Jézus Krisztus! A világ közepe akkor nem Róma volt, bár mindenki így gondolta. Isten másképpen gondolta!
Az akkori világ közepe Betlehem volt, mert Betlehemben megszületik az Isten!
Betlehemben egy olyan fényesség támadt az emberiség számára,
amely mindent megváltoztatott!
Isten egy lett közülünk!

Jézus születése a nagy változás!
Az a világ nagyon embertelen világ volt! A pogány Róma és egyáltalán az antik világ nagyon kevésre értékelte az emberi életet. A gyerek sem számított, a felnőtt sem volt fontos, csak annyiban számított bárki, amennyiben hasznos volt a közösség számára. Aki nem volt az, azt egyszerűen félreállították! Ugyan miért legyen gondunk vele? Egy ilyen világba jön el Jézus, aki kinyilatkoztatja, hogy a legkisebbek is Isten szeretett gyermekei! Mekkora bomba volt ez abban a világban! Az emberek szinte megzavarodtak ettől! Csak lassan fogták föl, hogy miről is van szó. Ez 2000 esztendőre meghatározta a világ folyását!

Jézus kinyilatkoztatja, hogy minden ember Isten szeretett gyermek!
Egyformák vagyunk!

A mai nagy változás Rómából jön!
Ma mintha egy másik nagy változás kellős közepében lennénk! Nehogy azt gondoljuk, hogy a világ közepe mondjuk Brüsszel, vagy New York, Peking, Moszkva. Nem! Ebben a nagy átalakulásban oly sokan aggódnak a miatt, hogy mi lesz a keresztény örökséggel. Az elmúlt egy-két évszázadban Rómát, a keresztény világ középpontját a perifériára szorították.

Isten működik a történelemben!
Ma a világ lelki és szellemi középpontja Róma!

Hála legyen a Szentatyának, Rómában ma olyan igazságok, értékek fogalmazódnak meg, amely igazságokra, értékekre jobban szüksége van a világnak, mint egy darab kenyérre! Annyit beszélünk arról, hogy sokan éheznek, ezt egy kicsit részletesebben, körültekintőbben kellene megfogalmazni.

Ma az emberiség számára nem a verseny, nem a termelés, nem az eredmény a legfontosabb, hanem az élmény. Az emberi gondolkodás ma az élmény körül forog. Még az Egyházban is az élmény a legfontosabb. Azok a közösségek, azok a plébániák, azok a templomok fontosak, ahol élményszerű világgal találkoznak az istenkereső emberek. A vezéreszme ma az élmény. Erre egy egész gazdaság épül, a médiumok szinte erre tesznek fel mindent, hogy élményt támasszanak az emberekben, élményeket elégítsenek ki, mert az emberek ebben látják az életük értelmét. Nagy kísértés!
A világ közepe Róma,
ahol olyan gondolatok, értékek fogalmazódnak meg
ebben az élménymániában szenvedő világ számára,
amelyek az életet jelentik!

A Szentatya ilyenekről beszél:
Vannak-e még helyek, ahol a csendnek van hangja?
Vannak-e még helyek, ahol az igaz szónak van létjogosultsága?
Vannak-e szigetek, ahol az emberi élet számára fontos értékek megvannak, vagy már
Vannak-e még helyek, ahol a kicsinyke fényre odafigyelnek
ebben az iszonyú nagy sötétségben?

Ez a fény, ez a kevéske fény többet jelent az ember számára,
mint a reklámok!

Életünk lényege az örömszerzés, a másik szolgálata!
Ne nyugtalankodjunk! Isten mozgatja a szálakat! Engedjük, hogy ez a mai üzenet, karácsony üzenete megszólítson bennünket is? Ez az ünnep átalakította az egész emberi gondolkodást. Ahogy az evangéliumban hallottuk, a főszereplők az angyalok, a pásztorok és Mária. Angyalok és pásztorok, ami azt üzeni nekünk, hogy az ég meg a föld összetartozik! Ebben a világban annyi értetlenséggel találkozunk, azért mindegyikünk valami angyalira, mennyeire, valami égire vágyakozik.

Ez az ünnep arról beszél, hogy az ég meg a föld összetartozik!
Az ég Ura, az ég Gyermeke lesz ennek a földnek Emberévé!

A pásztorok mit értettek ebből a titokból, amit az angyalok hirdettek?
Valószínű, hogy igen keveset!
Egy biztos, hogy ezek a pásztorok megmozdultak!

Mi mit értünk ebből a titokból?
Azt hiszem, hogy nem többet, mint ők!
Csak sejtéseink lehetnek, mint ahogy nekik is csak sejtéseik voltak!
A kérdés az, hogy mi megmozdulunk-e, elindulunk-e?

Odafigyelünk-e a Szűzanya példájára,
akinek szintén nem volt egyértelmű ennek a titoknak az igazsága!
Viszont azt hallottuk, hogy szívébe véste a pásztorok szavait,
ezeknek az egyszerű embereknek a szavait
és azokon gyakran elgondolkodott!

Mit kell szívünkbe vésni?
Miről kell gyakrabban elgondolkodnunk?

Azon-e, amit az élményvilág kínálgat, vagy azon, amit a világ mai központja, Róma vet föl nekünk embereknek? Nem véletlen, hogy a Szentatyát az év emberének mondják! Olyan gondolatok szólalnak meg az ajkán, amire valóban szükségünk van!

Az ünnep lényeg, hogy Isten önmagát ajándékozza nekünk!
Ezzel megragad bennünket, mozgásba hoz bennünket!

Miről van szó? Az egocentrikus gondolkodásunkból forduljunk a másik felé! Gondoljunk arra, hogy az ember általában magának vásárol. Már otthon végiggondoljuk, hogy a boltban a kínálatot látva mire van szükségünk. Ennek az isteni ajándéknak nyomán az ember ebből az egocentrikus világából kitekint, mások felé fordul! Valami csoda folytán karácsonyra készülve azzal kezdünk foglalkozni, hogy mire van szüksége a másiknak? Mit szeretne a másik, hogy tudnék neki örömet szerezni? Azzal kezdünk egyre többet foglalkozni, hogy tudunk a másiknak örömet szerezni?

Ez a nagy fordulat! E felé kell az embernek elindulnia!
Az egocentrikus világból az ajándékozás, az örömszerzés és a szolgálat felé!
Ez az életünk lényege! Ez karácsony központi üzenete!
Ennek az új gondolkodásnak begyökerezése: vagy ki tudunk lépni önmagunkból és azzal kezdünk foglalkozni, hogy mire van szüksége a másiknak, a társunknak, férjünknek, feleségünknek, anyánknak, apánknak, testvérünknek, gyerekünknek, a másik embernek!

Vagy minek élünk?

Mennyi akcióról hallunk. Adni jó! Adventben a különböző karitatív szervezetek fogalmazzák meg: jót tenni öröm! Az ajándékozás öröméről hallunk egyfolytában! Jó irány! Nem kell félteni a világot, nem kell félteni a keresztény értékeket! Karácsony reggelén ezt a gondolatot szeretném becsempészni mindenkinek a szívébe:

A keresztény értékeket csak gyakorolni kell!
Ezek szerint kell élni! Ilyen egyszerű!
Akkor a világ megváltásáért kezdünk tevékenykedni,
mert csak megváltott világban lehet élni!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ebben a imádságban kérjük Isten segítségét, hogy ez a nagy belső fordulat megtörténjen bennünk, valóban egymás felé tudjunk fordulni! Azzal többet foglalkozzunk, hogy mire is van szüksége a másiknak, hogyan tudjuk egymást szolgálni, hogyan tudunk egymásnak örömet szerezni, egymást boldoggá tenni!

Ez életünk lényege!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Azt kívánom mindenkinek, hogy egyre többet sejtsünk meg ennek az ünnepnek titkából! Az életünk múlik ezen és az emberiség jövője is! Függetlenül attól, hogy a világ hogyan gondolkodik, ez az üzenet, karácsony üzenete az egész világ gondolkodását érinti, ha nem is határozza meg. A mostani istennélküli világ bárhogy is ünnepel, a keresztények nagy ellensége. Az ember értetlenül nézi, mert közben a keresztény üzenetet mégis csak valamiképpen elfogadják, legalábbis a karácsonyt illetően. Többet törődjünk a magunk ügyével, kicsit kevesebbet ezekkel a világméretű eseményekkel.

Ennek az ünnepnek legyen helye a gondolkodásunkban! Egymásért éljünk, akkor erőlködhet az istennélküli világ! A karácsony ősi magyar szó. Karácsong, így mondták a magyarok ezt a napot. Kara azt jelenti, hogy sötétség, csong azt jelenti, hogy ebben a nagy sötétségben a reményteli fény.

Ebben az értelemben karácsony legyen mindenkinek remény a sötétségben!

 

Advent negyedik vasárnapja

(2013. december 22.)

 

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek! Szeretnénk világosságot gyújtani az éjszakában! Jézus, akire várakozunk a világ világossága! Az ember egyetlen igazodási pontja Krisztus! Az emberek várták a megváltást és amikor megtörtént nem értették. Talán ma is várják az emberek a megváltást. Értik? Kérdezzük meg most mindannyian önmagunktól:

Kit is várunk?
A Megváltót vagy emberi várakozásunk van csupán?

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Karácsony a fény ünnepe! Hosszabbodnak a nappalok. Az ember Istentől egy ajándékot kap, lelki világosságot! Segítséget kapunk az Istentől, mert a karácsony Isten embermentő jóságáról szól, erről az isteni tervről tesz tanúbizonyságot!

Istennek titokzatos terve van a világgal kapcsolatosan
és velünk, emberekkel!

Isten nem engedheti meg, hogy ez a világ, az ő gyönyörű, szép teremtménye elpusztuljon még akkor sem, ha a mi kezünkbe adta! Isten nem engedheti meg, hogy az ember elvesszen, mert ha az ember elvész, akkor vele minden elvész!

Az emberi élet a teremtés csúcsa!

Ezért hallunk ilyeneket, hogy egyetlen emberi lélek többet jelent Isten előtt, mint az egész teremtett világ! Isten azért akar minket, embereket megmenteni, mert az egész teremtést meg akarja újítani!
A teremtett világ megújítása a mi feladatunk!

Most karácsony előtt mindössze két nappal, advent 4. vasárnapján különösképpen is gondoljunk erre. Foglalkozzunk ezzel a kérdéssel:

Keressük-e az Isten akaratát?

Fontos-e nekünk az, amit az Isten akar, vagy teljes egészében elhomályosul a látásunk, mert csak azt látjuk, ami emberi! A mai vasárnap arról szól, hogy az embernek el kell gondolkodnia azon, mit jelent az ő kiválasztottsága! Mit jelent az, hogy Isten meghív bennünket az ő művének folytatására?

Azok, akik erre fogékonyak,
azok semmi többet nem akarnak tudni, mint azt,
hogy az ember számára legnagyobb dolog az istenszolgálat!
A világunk emberarcú. Emberi arculata egyre meghatározóbb azt követően, hogy az ember elfordult az Istentől. Isten emberarcúnak akarta a világot, de ez helyesen csak abban az esetben érvényesülhet, ha az ember Isten akaratára hangolódik! A világ arculata Isten akarata nélkül az ember kénye-kedve szerint változik és idegenné válik az ember számára.

Karácsony azt az igazságot hangsúlyozza,
hogy ez a világ az Istené, ez a világ a miénk!
A kettő összetartozik!
A Szűzanya példája
Advent 4. vasárnapján két ember példája világosodik meg számunkra, Mária és József magatartása. Isten meg akar menteni bennünket, embereket! Ebbe bevon minket, embereket is. Egyik legfontosabb szövetségese a Szűzanya! A Szűzanya az által lesz az Isten igazi szövetségese, hogy képes arra, hogy ne a maga akaratát tegye az első helyre, hanem:

„Legyen nekem a Te akaratod szerint!”
Mit tudott a Szűzanya az Isten akaratáról? Valójában semmit!

Egyben biztos volt, hogy
amit az Isten akar az fontosabb,
mint amit ő akar!
Amit az Isten akar, az biztosan jobb,
mint amit ő akar!

Ezzel a kérdéssel is szembesülnünk kell!

József példája
József Mária jegyese. Ahogy Mária csodálkozott, ugyanígy József is, de mert igaz ember volt, azért egy sajátos döntés érlelődött a lelkében! Nem szégyeníti meg Máriát, hanem titokban bocsátja el, amennyiben ez abban a világban lehetséges lett volna egyáltalán. A megszégyenítés azt jelentette volna, hogy egyszerűen megkövezik. József ezt nem akarta, ennél több volt számára Mária. Ennél jobban ismerte őt, minthogy föltételezte volna róla azt, amit esetleg a világ gondol. Ezért megszületett a döntése, hogy titokban bocsátja el, mert – ez a magyarázat rendkívül fontos - igaz ember volt! Az igaz ember sajátjára megint nagyon oda kell figyelni!
Igaz ember az, aki mindig keresi az Isten akaratát!

A mi emberi igazságunk innen nő ki, ha keressük: mi az Isten akarata velem kapcsolatosan, egyáltalán ebben a világban és velünk emberekkel. Ez azért hallatlanul nagy dolog, mert az az ember, aki az Isten akaratát keresi, abban meg van az a készség, hogy ha kell, akkor teljes egészben átengedi életét az Isten akaratának. Józseffel ez történt. József jelet kapott és egy feladatot. Álmában Isten angyala megjelent neki és egy nagyon fontos üzenetet is mondott:

„Ne félj magadhoz venni Máriát!”

Abban a világban ez azt jelentette, hogy vállald el, te adsz nevet a Gyermeknek. Abban a világban apának lenni azt jelentette, hogy nevet ad. Ma is. Furcsa ez a világ, amelyben élünk, mert az apáknak ez a fajta szerepe mintha elhomályosulna. Születnek gyerekek, ki az apja? József jelet kap és feladatot, hogy ő adjon nevet a Gyermeknek! Mi a neve?

Velünk az Isten!
Ebben a névadásban ez az üzenet is bent van,
hogy a te szolgálatod, a te küldetésed,
az Isten akaratának teljesítése azt jelenti,
hogy a bennünk lévő Istent szolgálod!

Nekünk ezekkel a kérdésekkel szembesülni kell!
Annak a készségnek meg kell erősödni bennünk,
hogy hajlandók legyünk első helyre tenni életünkben az Isten akaratát!

Keressük az Isten akaratát!
Ez mindig konfliktust jelent, mert mindennél meghatározóbb életünkben a magunk akarata. A magunk akarata mit jelent? Szeresd önmagadat. Az már egy következő lépés Jézus tanítása: és szeresd felebarátodat! Szeresd önmagadat, ez az emberi akarat világa. Az emberi akarat világa arról beszél, hogy mindent megelőz a te akaratod. A te akaratod azt jelenti, hogy a magad javát, a magad érdekét keresed.

Amikor beengedjük életünkbe az Isten akaratát,
akkor a világ megváltása folytatódik!
Elsősorban én magam születek újjá
és a körülöttem lévő világ is újjá születik!

Ha beengedem életembe az Isten akaratát, vagyis első helyre kerül, akkor már nem az én javam, nem az én érdekem lesz a legfontosabb, hanem az, amit az Isten vár tőlünk, emberektől.

Mit vár Isten tőlünk, emberektől?
Azt várja Isten, hogy egymásért éljünk,
egymás javát szolgáljuk!
A világ megváltása ez által történik!

Eljön Jézus, aki nem a maga javát keresi,
aki az Isten akaratát teljesíti!
A megváltó Jézus az embert keresi!

Jézus azokat az embereket keresi, akik nem olyan erősek, hogy a maguk akaratát érvényesítsék! Arről van szó Isten tervében, hogy mi emberek mondjunk le arról, hogy a magunk akaratát érvényesítsük!

Új világ támad akkor,
ha mi egymással összetartozunk, egymásra tekintettel vagyunk
és egymás életét szolgáljuk!
Ez a megváltás! Ez az ember megmentése!

Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor valóban helyre áll a rend, az a rend, ami akkor bomlott meg, amikor az ember elfordult az Istentől és a maga akaratát kereste, a maga útján járt. Ez a világ minden gondja, baja! Gondoljunk a teremtett világra, ami az Isten ajándéka, amit ránk bízott. Mit művelünk a teremtett világgal a magunk akaratára hivatkozva! Tönkre tesszük a levegőjét, megmérgezzük a vizeinket, elfogyasztjuk azt, amit csak lehet, kiírtjuk az erdőket, egyszerűen kizsákmányoljuk a világot. Miért? A következménye az, hogy egyesek ijesztően meggazdagodnak, mások meg egyre jobban elszegényednek.
Nem lehet szó nélkül hagyni, nem szabad elfelejteni, hogy amikor egyik ember a másik emberre figyel, akkor az Isten akaratát emlegetjük! Nem véletlen, hogy az oktatás területén, a gyógyítás világában istenes emberek tették meg az első lépéseket, olyan emberek, akik nem magukra gondoltak, hanem a bajban lévő emberre, a betegre. Sajátos ez a megújuló világ! Az ember hajlamos arra, hogy arról megfeledkezik, hogy az Istenre hivatkozva történnek a megújulások, a megújítások. Minden kezdeményezés az ember javáról szól, ez az egyetlen szó, egyetlen igazság, ami helyet talál az emberek szívében. Erre mindig lehet hivatkozni. Ezekben az esetekben mindig az egyén szolgálata kerül előtérbe, az egyén szolgálata az emberért, az egyén szolgálata a világ problémáinak megújításáért!

Advent 4. vasárnapja ezzel a gondolkodással akar bennünket fölkészíteni karácsonyra! Gondolkodjunk el ezen és legyen meg bennünk az a készség, - nagy bátorság kell hozzá – hogy beengedjük életünkbe az Istent!

Első helyre tegyük életünkben az Isten akaratát,
amely isteni akarat kiszólít bennünket a magunk világából!
Amely isteni akarat a másik felé fordít bennünket!
Elindít bennünket a másik ember szolgálatára!
Ez az Isten üdvözítő terve!

Ezért a legfontosabb, hogy keressük az Isten akaratát!

Miért nem találjuk meg? Az a gondunk, hogy nagyon nehezen tudunk lemondani a magunk érdekeiről. Ez egymással szembeállít bennünket. Egyedül, amikor egymást keressük, akkor abban az esetben kezd virulni az élet! Nem kell pontosan tudni, mit akar tőlünk az Isten!

Ha megtesszük az első lépést, Isten vezet
és biztos, hogy az élet útján járunk, ha az Isten akaratát követjük!
Nincs más út! Radikális döntés szükséges!

+ A M E N +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Sokat gondolkodtam ennek a mai vasárnapnak az üzenetén. Legfőképpen egy probléma mélyült el bennem, a hitelesség kérdése. A mi világunk egyik legnagyobb gondja a hitelesség hiánya! Így, úgy, amúgy beszélnek erről, emlegetik ezt.

Kevésbé beszélünk arról, hogy hiteles ember csak hites ember lehet!

Istenhit nélkül nem lehet hiteles senki, mert nem igaz, hogy akinek a saját akarata mindeneknél fontosabb, az tud hiteles lenni! Az egyéni érdekünk, egyéni lehetőségeink megakadályozzák, hogy az ember ne éljen a lehetőségekkel! A hiteles ember az egyéni érdeke fölött van! Csak ilyen ember hiteles! Az összes többi áltathatja magát.

A hitelesség kérdése a hites emberek világa, vagyis csak az lehet hiteles,
akinek életében az Isten akarata van az első helyen!

+ Á L D Á S +

Rorate 2.

(2013. december 21.)

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Közeledve karácsonyhoz, a holnapi 4. adventi vasárnapot a Szűzanya tiszteletének, a fölismert értékeinek elmélkedésével szoktuk tölteni. Erre szeretném ma reggel fölhívni a figyelmünket.
„Nagy dolgot tett velem a Hatalmas!”
Ezt ki lehet egészíteni: Velem és általam!
Ezt a gondolatot azért szeretném hangsúlyozni, mert ezt a Szűzanya, mint fiatal lány mondta: „Nagy dolgot tett velem a Hatalmas, szent az Ő neve!” Mi emberek általában nem így foglalkozunk ezzel a kérdéssel, hanem: Mit tettem? Mit tettem én? Emberi történelmünknek nagy hiányossága, hogy az tölt be szinte mindent: mit tesz ez, mit tesz az, mit tesz amaz ember. Fontos, hogy mit tesz az ember, csak a kérdés lényege, hogy ezekben a cselekedetekben önmagát akarja az ember megjeleníteni, vagy tanúságot akar tenni.
Időskorban az emberek visszatekintve életútjukra már világosabban látnak. Mernek ilyen vallomást tenni: mi mindent tett velem az Isten!
Mennyi olyan eseményre hivatkozhat az ember, amelyre nincs más magyarázat,
mint az, hogy az Isten műve!  Idős ember talán azt is megvallhatja,
hogy általam ez és az történt ebben a földi életben, családban, vagy szélesebb körben!
A Szűzanya nagysága és példája!
Ennek az üzenetnek lényege, hogy a Szűzanya, mint fiatal lány ismerte föl,
hogy a legnagyobb az, amit az Isten tesz az emberrel!
Nem az, amit mi teszünk, hanem amit az Isten velünk tesz!
Ennek eredménye az, amit általunk tesz az Isten!
Az egész emberi életünknek új lendületet, más mélységet adhatna, ha az ember ennek az értékrendnek jegyében gondolkodna.
Kérjük a jó Isten kegyelmét, hogy fölismerjük, mekkora dolog az, amit az Isten tud tenni az emberrel! Ha engedjük, hogy az isteni gondolatok, az isteni elvárások közel kerüljenek hozzánk!
Azt is jó lenne mondani, hogy ezek otthonra találnak a szívünkben!
Akkor az embernek új távlata nyílna!
Új távlatai, mert ettől a pillanattól kezdve, ha az ember ezt felismeri, bevallja,
amit az Isten tesz vele, akkor más dimenzióban éli valóban az életét!
Isten cselekszik általam - ez a döntő!
Ez adhat nemcsak egyéni életünknek, hanem a kapcsolatainknak, közösségeinknek, nemzetek életének új távlatot, amit az Isten általunk cselekszik! Ebben a gondolatiságban már megtisztul minden a mi kicsinyes, emberi érzéseinktől, törekvéseinktől. Magasabb gondolat jegyében élünk, tanúságtevő küldetéstudattal és ez nagyon egyszerűvé tesz sok mindent! Gondolkodjunk el ezen a mai reggelen.
Ha azt akarjuk, hogy karácsony megjelenjen az életünkben, ez a titok működjön az életünkben és ez az isteni misztérium jelen legyen az emberi történelemben, akkor valahol itt kell az igazságra lelni!
Ha az ember belátja, - és szerencsés, hogy olyan fiatal, mint a Szűzanya -
hogy az Isten velünk nagy dolgokat tud tenni, akkor, ha ezt bevalljuk, akkor Isten általunk is nagy dolgokat tud tenni!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ebben az imádságban kérjük Isten hatalmas erejét, - a kegyelem Isten hatalmas ereje – hogy érintsen bennünket, lássuk be, hogy velünk az Istennek terve van és általunk nagyot szeretne tenni ebben a világban!

Mi Atyánk…

Kérjük a jó Istent, hogy kegyelme műveljen bennünk is csodát!

 
Rorate 1.

(2014. december 14.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Tegnap reggel igazi rorátés hangulatban voltam Nyárádselyén, ahol félméteres hó van. Reggel öt órakor van a roráté szentmise. Gyerekkorom élményei elevenedtek fel. Egy városi ember ebből kimarad. Sok oka van ennek, a városban hó nincs, de ha van, akkor minél gyorsabban letakarítják. Csodálatos kép volt, ahogy az emberek jöttek a szentmisére abban a sötétben.
Az utakról beszéltem, hogy milyen fontosak az utak. Nem mindegy, hogy milyen utakon járunk és az sem mindegy, hogy kikkel megyünk együtt az úton. Most, amikor készülünk karácsonyra, gondoljunk arra, hogyIsten utat mutat nekünk! Isten arról is gondoskodik, hogy az ember ne magányos vándorként járjon ezen az úton, ad nekünk társakat. Rajtunk múlik, hogy mennyire leszünk egymásnak társai az úton, ahol minden pillanatban kihívások érhetik az embert. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy milyen utunk van, milyen értékek határozzák meg, és kik a társaink. Ha egymással igazán együtt járunk ezen az úton, akkor biztosan célba is érünk!

Szentmise

Kedves Testvérek!
A zsidók, akik várták a Messiást egészen különleges fantáziaképeket vonultatnak fel. Úgy gondolták, hogy újra eljön Mózes, majd Illés, mielőtt a Messiás megérkezik. Amikor Jézus eljött, akkor kicsit világosabb lett számukra az a sok-sok jövendölés, amiről addig hallottak. A mi számunkra sem ezek a fantáziálások, ezek a vágyak a meghatározók, amikor karácsonyra készülünk. Sokkal, de sokkal többről van szó. Miért várták a zsidók a Messiást? Azért, mert találkozni akartak Benne az Istennel. Volt egy hamis képük. Ha a Messiás eljön, akkor helyreállít mindent, elsősorban az e világi békét, az e világi rendet. Ebben a helyzetben, nekik kiváltságos helyük lesz, mert ők a választott nép. Helyesen kell érteni a találkozást! Jézus nem azért jött el, hogy ezeket az emberi vágyakat beteljesítse. Jézus azért jött el, mert meg akarta ajándékozni a világot az Istennel való találkozás örömével! Ez a döntő! Minden találkozás, ha igazi, akkor örömöt jelent. Isten az embernek azt az örömét akarja visszaadni, amit elveszített akkor, amikor hátat fordított Istennek, amikor lemondott az Istennel való közösségről. Akkor elillant lelkéből az öröm. Azóta és a világ végéig így lesz, ha az embernek nem sikerül újra találkozni az Istennel, akkor ez az öröm soha sem lesz otthonos a lelkében. Holnap az örvendezés vasárnapja lesz, ezt a gondolatot állítja a középpontba. Örömre születtünk!
A Messiás előhírnökei A Messiás eljövetelének voltak előhírnökei. Mózes, aki megszabadította rabságból a népet, hogy találkozhasson az Istennel. Egymással találkozni csak szabad lények tudnak! Jön Illés, hogy előkészítse a népet az Istennel való találkozásra! Jön Keresztelő Szent János, holnap az ő alakját állítják a középpontba. Ő áll elénk, mint a nagy előkészítő, aki az Istennel való találkozásra készíti föl az embereket! Nézzenek önmagukba: alkalmasak-e arra, hogy találkozzanak az Istennel. Ez azért nagyon fontos, mert a rabságban élő ember nem tud szabad kapcsolatokat létesíteni. A rab, meg a szabad nem tud kapcsolatban lenni, mert a szabad mindig uralkodik rajta. A kicsi és a nagy soha se tud igazán találkozni, mert sajnos a nagy mindig uralkodik a kicsin. Keresztelő Szent János erre hívta fel a figyelmet. Ajándékozzuk oda a szívünket! Az embernek szabaddá kell válni az egyéni elképzeléseitől, rossz szokásaitól, hogy igazán találkozhasson az Istennel. Nem könnyű, mert olyan áradata van az e világi javaknak, hogy eltakarják az Isten arcát! Azt hisszük, hogy amikor ajándékozunk, akkor találkozunk az Istennel. Talán igen, ha jó szívvel, jó lélekkel tesszük, akkor valami felvillan Istenből is a számunkra, de adományokkal, ajándékokkal nem lehet helyettesíteni a találkozást. Az ajándékoknak akkor van értéke, ha ezekbe bele tudjuk csomagolni a szívünket is!
Isten azt akarja, hogy találkozzunk vele! Most nyissunk egy nagy távlatot, Isten azt akarja,
hogy találkozzunk egymással! Ha egymással találkozni akarunk, akkor ebből nem maradhat ki az Isten! Jézus annyit beszél arról, hogy Istent keressétek egymásban! Jézus hangsúlyozza: az egészségnek, hogy mikor találkozhat a beteggel, a gazdagnak, hogy mikor találkozhat a szegénnyel, a nagynak, hogy mikor találkozhat a kicsivel! Akkor ha ezekben valamiképpen meglátja az Istent! „Amit egynek tesztek, Nekem teszitek!” Gondolkodjunk el ezeken, van még néhány nap, hogy igazán fölkészüljünk lélekben karácsonyra!

+ Á L D Á S +

Advent harmadik vasárnapja

(2013. december 15.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
Advent az Úrjövet ideje. Várakozunk egy találkozásra! Valahányan várakozunk. Várakozik a gyermek az ajándékra, várakozik a fiatal boldogságra, sikeres életkezdésre, várakozik az ereje teljében lévő ember arra, hogy munkája legyen, elegendő pénze a megélhetéshez, várakozik az idős ember nyugodt, békés öregkorra. Amikor betejesednek az álmaink, akkor fény gyúl a szívünkben.
Advent a várakozás ideje, a sötétségben fényt szeretnénk gyújtani! Várakozunk Jézus Krisztusra, aki a fény, aki a világ világossága! Szeretnénk eligazodni ebben a földi életben! Szeretnénk értelmesen, céltudatosan élni! Jövőt szeretnénk!
Nyissuk ki a lelkünket, hogy fény gyúljon a szívünkben!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Jézus Krisztus arról beszél, hogy Keresztelő János a legnagyobb az asszonyok szülöttei között. E mellé állítja: „De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.” Jézus Krisztussal elérkezett a mennyek országa!A legkisebb is nagyobb a mennyek országában Keresztelő Jánosnál! Ez a mondat hatalmas lehetőség számunkra!
Mérjük meg magunkat, mekkorák is vagyunk. Keresztények vagyunk, ez azt jelenti,
hogy befogadtuk a mennyek országát! Másképpen: befogadtak bennünket a mennyek országába! Szabaduljunk meg a botránkozástól! Botránkoztak a zsidók, botránkozott Keresztelő János, sajnos sokan vannak a botránkozó keresztények. Ha növekedni akarunk, akkor ettől meg kell szabadulnunk!
Jézus azt üzeni: „Mondjátok meg Jánosnak!”
Mondjátok meg! Semmi oktatás, semmi tanítás!
„A vakok látnak, a sánták járnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot!”
Keresztelő Jánosnak még ószövetségi istenképe volt és e miatt botránkozott! A zsidók botránkoztak, amikor Isten nem működött úgy, ahogy ők azt elvárták. A zsidó gondolkodás szerint, akinek jól megy a sora, azt szereti az Isten! Akinek nem megy jól a sora, azt elfelejtette az Isten!
Keresztelő János is úgy gondolta, hogy Jézus ennek a gondolatnak mentén kezdi el működését. Igazolja azokat, akik magukról úgy gondolják, hogy őket szereti az Isten. Keresztelő János ilyeneket mondott, hogy az Úr kezében a fejsze és már a fák gyökerére tette. Kivág minden fát, amelyik nem hoz gyümölcsöt, vagyis aki rossz. Kezében a szórólapát, a pelyvát a tűzbe dobja, égjen el, égjen el minden, ami rossz.
Megjön Jézus, a szelíd bárány!
Megjön Jézus és nincs fejszéje, nincs szórólapátja, hanem szelíd! János, aki egyedül fölismerte Jézust ezt nem érti. Ö ismerte: „Köztetek van, akit ti nem ismertek!” Jézus az Isten Báránya! János ószövetségi prófétát idéz, aki arról szól, hogy Isten olyan türelmesen, olyan megadóan lesz áldozat értünk, mint egy bárány, amit megölnek. Keresztelő János - aki fölismerte Jézust, beszélt az embereknek arról, hogy ti is ismerjétek meg, - börtönbe kerül.
Más az ügy és más az ember egyéni élete!
Sőt, egyéni életünket mindig az ügy szolgálatába kell állítani! Azért botránkozunk, mert nem úgy történik valami, ahogy azt elterveztük, elgondoltuk, ahogy szeretnénk. Miért történt minden így? Isten jelenléte nem azt jelenti ebben a világban, hogy egyeseket kiemel, másokat eltaszít. Isten a szeretet Istene! Istennek mindenki fontos!
Mondjátok meg Jánosnak, a vakok látnak, a sánták járnak!
Az, hogy veled mi történik, az a te egyéni sorsod!
Mindannyian csodálattal nézzük azokat, akik hatalmas áldozatokra képesek! Csodálattal nézzük azokat, akik az életüket ügyek, eszmék szolgálatába állítják! De ez nem az ember megdicsőülése, az ügy a fontos! Az ügyek csak akkor jelenhetnek meg, a jó ügyek is,
ha azok mögött áldozat van! Ha azok mögött elkötelezett emberek vannak,
akik áldozatkészségükkel mérik a jövőt, mérik a jót, amire mindenki vágyakozik!
Szolgálják az emberek örömét! Azért születtünk, hogy a jó ügyeket szolgáljuk!
Más az ügy és más az ember egyéni sorsa! Nem azért születtünk, hogy egyénileg sikeresek legyünk! Azért születtünk, hogy jó ügyeket szolgáljunk!
Szolgáljuk a világot, a mieinket, családunk tagjait! Szolgáljuk nemzetünket!
Szolgáljuk a jövőt, az utánunk jövőket! Hányszor hallottuk az elmúlt időben, hogy halálra van ítélve az a nemzet, amelyik nem törődik a gyerekeivel! Halálra van ítélve az a nemzet, amely csak magára gondol és nem gondol az utána jövőkre! Hányfajta programot terveznek, szerveznek, hogy miképpen kell megvédeni a földünket, a természetet. Miképpen kell jól és bölcsen gazdálkodni a javakkal, amik az ölünkbe hullnak. Nagyon fontos:
Boldog, aki meg nem botránkozik!
Menjetek el az egész világra!
A Szentatya arról szól, hogy az Egyház missziós Egyház. El kell indulnia a perifériákra, azok felé az emberek felé, akiket nem ismerünk. Jézus elküldte az apostolokat: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Mi még a mieinket sem ismerjük, akik a közelünkben vannak, csak éppen a perifériára szorultak. Induljunk el! Nem lehet bezárt Egyházban élni! A templom nagyon fontos az istendicséret miatt, a kegyelmi töltekezés miatt, hogy aztán tudjunk menni. Amikor elindulunk, akkor találkozunk az emberekkel, akiket nem könnyű megérteni, elfogadni, jobb belátásra bírni. De el kell indulni!
A Szentatya sajátos kezdeményezése, hogy évekkel ezelőtt bevezette Argentínában a Görcsoldó, a Csomóoldó Szűzanya ünnepét. A képen egy angyal fogja a csomózott szalagot, a Szűzanya bontogatja, aztán átadja egy másik angyalnak. Mennyi görcsünk van! Mennyi görcsöt kell megoldani! Jézus, a jó Pásztor a kilencvenkilenc igazat otthagyja és elmegy az egyért a világvégére is. Most mi a helyzet? Van egy és a kilencvenkilenc valahol van. Mi vagyunk az egy, mi! Az egész görcsöt föl kell oldani! Az igazi görcs: mi vagyunk az egy és a kilencvenkilenc valahol kallódik. Meg kell oldani ezt, különben nincs ránk szükség.
Csak Istennek van válasza a ma élő emberek számára!
II. János Pál pápának 1980-ban, Franciaországban egy pápai látogatása alkalmával egy újságíró föltette a kérdést: van-e még mondanivalója Krisztusnak a ma élő emberek számára? Meglepő választ adott a pápa! Csak Krisztusnak van!
Van-e még mondanivalója a pápának, az Egyháznak a mai ember számára?
Csak neki van! Azért, mert egy erkölcsi rendet képvisel! Csak Isten tudja megszabadítani az embert bűneitől, az előítéleteitől, az elembertelenedéstől, az elmagányosodástól. Van-e válasza? Csak Neki van, mert egyedül Isten az, aki az embert keresi! Csak Istenre figyelve tudunk elindulni a szegények, a betegek felé. Olvassunk a jelekből! Botránkozó keresztényekből legyünk örvendező keresztények! Ez akkor lehetséges, ha tudunk olvasni a jelekből!
A vakok látnak: azt jelenti,
hogy egyre több ember látja, hogy mi az élet értelme!
A sánták járnak: azt jelenti,
hogy emberek elindulnak a normális élet útján!
A szegényeknek hirdetik az evangéliumot: azt jelenti,
hogy az emberek egyre jobban látják az igazságot,
törődnek a szegényekkel, gyógyítják a betegeket!
A Szentatya azt mondta, közös a terhünk, a szegények, a betegek gondja. Vagy komolyan gondoljuk ezt, vagy szociális programokban, egészségügyi rendszerek fölépítésében vagyunk érdekeltek. A szegénynek, a betegnek gondja van! Próbáljunk látni!
A bölcs ember a jelekből tud olvasni!
Az ember orvosa a másik ember!
Ebben a fogyasztói világban csak Isten segíthet rajtunk! Belehajszoltak bennünket embertelen történésekbe. Csak Isten segíthet rajtunk, hogy fölfedezzük a lelkünket, azt a belső értéket, ami összekapcsol bennünket!
Gyógyítsuk egymást, Jézus ezért jött! Tanuljunk Tőle!

+ A M E N +

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
Isten áldása erősítsen bennünket, hogy fölismerjük a jeleket, amik tapasztalhatók a világban, amik megjelennek az egyéni életünkben és egymás életében! Ezek mind lelki értelműek! Ez a fölismerés az egyetlen út, hogy Isten – akitől mindig e világi csodát várunk, - igazán otthonos legyen a szívünkben!

+ Á L D Á S +

 

Advent második vasárnapja

(2013. december 8.)

Szentmise bevezetése

Kedves Testvérek!
A sötétségben világosságra van szükségünk, hogy tájékozódhassunk. Ezért hívogatjuk Jézust, aki a világ világossága, aki segít nekünk, hogy földi életünk során eligazodjunk és fölismerjük emberi kapcsolataink jelentőségét, fontosságát. Utakra is gondolhatunk, utakra, amelyen eljutunk egymáshoz. Az útépítés nagyon fontos, mert ezáltal kapcsolódhatunk be egy ország vérkeringésébe. E nélkül nagyon nehéz a kapcsolat.Ezért hallatja hangját a próféta évezredekkel ezelőtt, ezért szól Keresztelő János utakról, hogy eltaláljunk egymáshoz! Kérjük Isten kegyelmét, hogy elinduljunk azokon az utakon, amelyeken egymáshoz érkezünk!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Advent az Úrjövet ideje. Az Úr itt van! A kérdés az, hogy eljön-e hozzánk? Rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e? Advent azt is jelenti, hogy az Úr el akar menni általunk mindenkihez.
„Hirdessétek minden népnek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Hogyan ismerhetik meg az emberek ennek az országnak ajándékait? Úgy, hogy vannak emberek, akik megismertetik velük azt a Valakit, akiben elérkezett hozzánk az Isten országa. Keresztelő János mondta azoknak, akik odasereglettek és hallgatták őt:
„Köztetek van, Akit nem ismertek!”
Vajon hányan ismerik Jézust? Az új szelek, amik fújdogálnak ma az Egyházban, arra hívják fel figyelmünket, hogy új utakat kell készíteni. 2000 esztendeje évről-évre, évenként talán többször is szó van ezekről az utakról. Mintha egyre kevesebben ismernék föl Jézust, aki közöttünk van!
A mi feladatunk Jézust megismertetni!
Figyeljünk az idei adventben arra az egészen új útra, amit a Szentatya apostoli buzdításában megfogalmazott. Ennek az új apostoli buzdításnak címe: Az evangélium öröme. Új úton kell elindulni ahhoz, hogy egyre többen megismerjék ezt az örömöt, megismerjék Jézust, aki az öröm forrása!
Menjetek el az egész világra!
A kommunista évtizedekben beszorítottak minket a templomok falai közé. Úgy-ahogy megengedték, hogy ott hódoljunk hitünknek. A hitet, a kereszténységet ostobaságnak tartották. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e ebből a bezártságból kiszabadulni, innen kimenni? A keresztények mintha ezt megszokták volna, ez kényelmes lenne. Ide bejövünk, kizárjuk a világot, itt lelki élményekben van részünk. Ezeknek az élményeknek örömével megyünk innen el. Félő, hogy még haza se visszük, a családjainkban sincs ennek hatása!
Európa kereszténysége nagy bajban van. Gazdasági, erkölcsi válság van Európában is. Az európai keresztények nem tudnak keresztény választ adni ebben a helyzetben, mert elkényelmesedtek. Minket, magyarokat is 20 évvel ezelőtt azzal kecsegtettek, hogy a nyugati világ jóléte hozzánk is megérkezik. Alig telik el pár esztendő és kiderül, hogy ez a nyugati jólét megroppant. Még mindig nagyon jól élnek, a nyugati világ annyira beleszokott a helyzetébe, a körülmények úgy elkényelmesítették, hogy nem képesek megújulni.
Azokra a kihívásokra:
amikor áldozatot kellene hozni, lejjebb kellene adni, el kellene fogadni,
hogy már azon a szinten nem lehet élni, mint ahogy éltek évtizedeken keresztül,
nem is biztos, hogy annyira anyagilag,
hanem oly mértékben szembesítették őket a keresztény értékek hatástalanságával,
hogy nem képesek megújulni. Nem képesek a jóléti gondolkodásukból kilépni.
Nem képesek tudomásul venni azt,
hogy vannak az életnek megpróbáltatásai, szenvedések, betegségek, olyan problémák,
amikre a jóléti állam sem tudja a megoldást!
Ez a világ a kényelme miatt nem képes tudomásul venni,
hogy az élethez hozzátartoznak a megpróbáltatások, a szenvedések, a gondok, bajok. Hiába keresztény valaki, mintha nem lenne hozzá erkölcsi ereje.
Sőt, még mindig úgy gondolja, hogy pénzzel minden megoldható.
A Szentatya üzenetére, az evangélium örömére hivatkozva egyetlen lehetőség:
Kilépni ebből a bezártságból és elvinni az evangéliumot másoknak! Misszió!
Egyház addig van, amíg missziónál! Az Egyház nem a templomok Egyháza!
Az Egyház küldetése:
Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot!
Tegyetek kereszténnyé minden népet!
Milyen ez a világ, amelyben élünk?
A Szentatya üzenetében azt mondja, hogy a globalizált individualizmus világában élünk.
Az individualizmus globalizálódott. Azt jelenti: ez a világ elembertelenedett, elidegenedett, idegenek vagyunk egymásnak. Képtelek vagyunk elfogadni, hogy egymással közösségben kell lennünk, függetlenül attól, hogy kinek milyen az ideológiája, ki hogyan gondolkodik.
A mi utunk:
Vigyük el Isten országának üzenetét az embereknek, akik elidegenedtek egymástól!
Lehet, hogy mi is elidegenedtünk tőlük.
Nem vagyunk képesek üzenetünkkel közöttük élni, szólni hozzájuk.
Kényelmes: nem szólok, nem szólok bele semmibe, élem a magam életét és egymástól egyre távolabb kerülünk. Ez már nem emberi élet. Vagy egymással közösségben vagyunk, vagy nincs is emberi életünk! Ez globalizált individualizmus. Márpedig:
Isten egymásnak szán bennünket!
A pápa ebben az üzenetében a másik hibaforrást is megnevezi: ez a gazdasági egyenlőtlenség. Az erős, aki gazdag, aki szegény az erőtlen. Amíg valami nem történik ezen a téren, addig az Isten országának vérkeringéséből kikerülünk, vagy bele se jutunk. Az európai világnak talán itt van a legnagyobb felelőssége. A kereszténység innen Európából indult útjára.
A kereszténység mintha nem tudna szólni ahhoz a világhoz,
ahol ez az egyenlőtlen verseny zajlik,
ahol a gazdagok azt tehetnek, amit akarnak, a szegények meg kiszolgáltatottak!
Ez a helyzet egyszerűen kizár az Isten országából!
Készítsétek az Úr útját!
Ne csak emlegessük Keresztelő Jánost! Egyszerű dolog az, hogy fölolvassuk az evangéliumot, idézzük Keresztelő János prédikációját, hogyan reagáltak az ő szavaira. Meghallgatjuk és hazamegyünk. Életellenes magatartás lenne, ha megelégednénk ezzel!
Krisztus eljött és utat épített hozzánk! Tőlünk azt várja, hogy építsünk utat, Krisztus útját másokhoz, hogy ez a világ valamit megsejtsen Isten országából!
Új szívet kapjunk az Istentől! - ahogy hallottuk az evangéliumban. Isten vegye ki a kőszívünket és adjon meleg szívet nekünk. Tudjuk egymást testvérként elfogadni függetlenül attól, hogy ki hogyan gondolkodik. Legyen szívünk egymás számára, hogy a legkülönbözőbb gonddal, bajjal küszködő emberek megtapasztalják közelségünket.
Ezek a tettek azok, amik kivezetnek bennünket innen, ebből a templomi térből!
A Szentatya az európai kereszténységgel konfrontálódik, amely életidegen. Egyre inkább azok felé fordul, akik érzékenyebb szívvel hangolódnak a misszióra, az Egyház küldetésére. Különben egymástól távol élünk megnyugodva, hogy tudunk imádkozni. Eljövünk egyre kevesebben vasárnap a templomba, aztán meghalunk. Mi lesz, amikor utunk végére érünk? Egy testvérünk halála előtt azt mondta: Atya, megadtam magam a szeretetnek! Itt kezdődik minden! Az ember megadja magát, rádöbben, hogy egyikünk sem élhet önmagának. Egymás felé kell elindulnunk. A világ javai nem egyeseké, azok közkincsek. Isten országa ezek által valamiképpen megjelenik! Ebbe a vérkeringésbe csak általunk juthatnak el az emberek!
A Szentatyával való találkozásomkor meglepő volt, hogy a szentmise elején nem volt bevonulás, nagy menet. A pápa egyedül jött ki a sekrestyéből, megállt középen, fejet hajtott az oltárnál, az Oltáriszentség felé és elkezdődött a szentmise. Azt éreztem, megjött a pásztor övéi közé, mindenki érezte, hogy valóban közénk jött! Ez a stílus, ez a szemlélet az Úr útja! Tudunk-e ilyen módon élni a világban, találkozni az emberekkel? Hinni, hogy minden egyes találkozásban, amikor ember figyel a másik emberre, akkor új életek születnek! Ez már betlehemi élet, ez már új kereszténység!

+ A M E N +

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Kérjük Isten segítségét, hogy elinduljunk ezen az új úton! Igyekszünk az embereket becsalogatni ide a templomba, de sajnos nem sikerül, nem jönnek. Akik itt vannak, azoknak azt kérjük, hogy Isten a kemény szívüket tegye puha, meleg szívvé. Úgy menjünk el innen utunkon az emberekhez, hogy átalakult a gondolkodásunk, a szívünk, lelkünk!

Mi Atyánk…

Szentmise befejezése

Kedves Testvérek!
A Szentatyával való találkozásom alakmával beszéltem a Máltai Szeretetszolgálatról, az Irgalmas Rendről és átadtam egy kicsinyke máltai szentolvasót, az egytizedest. Kezébe vette, nézegette, rám nézett és azt mondta: imádkozzunk egymásért. Ezek közhelyszerűnek tűnő szavak, mert hívő emberek búcsúzáskor általában mondják egymásnak. Amit utána mondott az nagyon mélyenszántó volt. Azt mondta: közösek a terheink! A szegények és betegek gondja! Köszönöm, amit a magyar szegényekért és a betegekért tettek. Látható, a Szentatya hatalmas terheket hordoz!
Közösek a terheink, a szegények, a betegek terhe
és ezek a terhek a világ minden pontján azonosak!
Itt Európában ezen el kell gondolkodni, mert úgy tűnik, hogy Európa családfája kiszárad. Ez azt eredményezi, hogy egyre nehezebben oldhatja meg ezeket a gondokat. Eddig a jóléti Európa különösen a betegekről való gondoskodást magas szinten látta el. Ma ez egyre csökkenő nívó, mert már nincs rá elegendő pénz. Ez tovább csökken, mert Európában nem születnek meg a gyerekek. Gondoskodni szegényekről, betegekről csak abból a pénzből lehet, amit az emberek megkeresnek, amit adóban befizetnek. Ez Európában egyre nagyobb gond lesz. A világ más pontjain ez a gondoskodás sokkal alacsonyabb szinten történik, de sokkal emberibb és ez a lényeg. Tudjuk, hogy a szegénynek nem csak az a néhány forint kell, hanem az, hogy valaki odafigyel rá! A betegnek is, hiába biztosítunk számára minden jó körülményt, ha emberi kapcsolatunk nincs azzal a beteggel, akkor majdnem kilátástalan a helyzete.
A világ szegényebb országaiban ez ma még egyértelműbb. Ott még tudják azt, hogy az embernek jobban a másik emberre van szüksége. Nincs sok nekik, amivel kiváltják önmagukat. A jóléti világ pénzen váltja ki magát, elidegenedik, éli elszigetelten a maga életét. Egyszer csak rádöbben arra, hogy egyedül is marad. Önmaga szigetelődik el és rádöbben arra az ijesztő hiányra, hogy senkim nincs. Egyszer csak a feleségemnek sem vagyok fontos, a férjemnek sem vagyok fontos, 20-30 év múlva megunják egymást. Ez az élet?
Szentatya azt mondta: közösek a terheink, a szegények, betegek terhe! Gondoljunk erre, mert ezek valóban közös terhek, ha akarjuk, ha nem, mert segíteni kell! Nem tudjuk kivonni magunkat! Nem mindegy, hogy hogyan és milyen lélekkel tesszük! Isten áldjon meg bennünket!

Krisztust vigyük haza a családtagjainknak, munkatársainknak és a világba!

+ Á L D Á S +