Nagyböjt második vasárnapja

(2013. február 24.)

Szentmise bevezetése

Örülök, hogy a Testvérek elfogadták ezen a mai reggelen is az Isten hívását. Eljöttek, mert nagyon-nagy esemény történik velünk minden vasárnap. Isten maga mellé vesz bennünket és föl akar emelni. Isten azt akarja, hogy jobban lássuk életünk történéseit. Az embernek más a perspektívája, ha fölülről néz! Kérjük Isten segítségét, hogy tudjuk vállalni ezt az Istenre figyelést és az ő hűséges követőiként mindent más szempontból értékeljünk és értelmezzünk emberi életünkben: Isten szemszögéből!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek! Jézus meghív bennünket minden vasárnap és tanít, segít abban, hogy helyesen lássuk a világ dolgait, életünk történéseit, eseményeit azért, hogy lelki emberekké váljunk. Más szemszögből nézzük mindezt, mint azok, akik hitetlenek, akiknek nincs Istenük. Ezt az evangéliumi részletet annyiszor hallottuk már, annyiféleképpen értelmeztem már én is, ma nem ezt teszem. Megpróbálom a legmélyét keresni, hogy az igazi üzenet jusson el hozzánk, ami a lelkünkre hivatkozik!

Az igehirdetések általában a mindennapi gondjainkkal, ügyeinkkel foglalkoznak és Isten segítségét kérik, hogy mindezeket el tudjuk szenvedni, viselni, vagy meg tudjuk oldani a problémákat. A mai evangélium nagyon fontos üzenete, ami a lelkünkre hivatkozik: Valamiképpen jussunk el oda, hogy lelki emberekként éljünk!

Az ember a lelke felől él! A külső történések hatással vannak ránk, de az ember minden kérdését valójában a lelkére hivatkozva kezeli, gondozza, boncolgatja.Isten szemszögéből nézzük a világot, az életet! Próbáljuk tudatosítani magunkban, hogy kettősállampolgárok vagyunk. Mi emberek, - nemcsak a hívők – a világéi is vagyunk, a mennyéi is vagyunk. E világiak is vagyunk és mennyeiek is vagyunk. Ennek a világnak és a mi emberi életünknek van égi, mennyei perspektívája. Pál apostol üzenetéből hallottuk, hogy a mi hazánk a mennyben van, anyaországunk a menny. Mit jelent ehhez az országhoz tartozni?

Jézus személyiségét az Istenfiúsága felől lehet csak megérteni! A mai vasárnapon Jézus egy titokba, a szenvedés és a halál titkába avat be bennünket, a szenvedésnek és a halálnak ad értelmet! Ezt csak isteni szempontból lehet helyesen értelmezni és ez meghatározza e világi állampolgárságunkat! Jézus fölviszi az apostolokat egy magas hegyre. Más a perspektíva fölülről. Az ember mást lát, másra figyel onnan a magasról. Ez a nagyböjti idő ezt jelenti, Isten föl akar emelni bennünket, hogy az ő segítségével világítsuk át az életünket!

A böjti idő erre való, hogy átvilágítsuk a gondolkodásunkat. Keressük annak értelmét.
Keressük életünk törekvéseit, céljait, legfőképpen azt, hogy milyen szempontok alapján döntünk! A válasz: Isten szemszögéből nézzük a világot, az életet, a magunk életét és egymás életét!

A szenvedés az életet szolgálja! Jézus elsősorban ezt a misztériumot akarja velünk megértetni: Mit jelent, hogy Isten szándéka az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket? A szenvedés! Nagyon nehéz nekünk embereknek, nem értjük! A halált még kevésbé értjük! A mai evangélium segít abban, hogy helyesen értelmezzük, értsük meg a szenvedés értelmét!

Ez az, amivel legnehezebben tudunk valamit is kezdeni. Péter is, amikor Jézus arról szól, hogy föl kell menni Jeruzsálembe, ott szenvedni fog és meghal értünk, akkor Péter nem érti mi az, hogy meghalni másért? Jézus így szól: távozz, emberi módon gondolkodsz! Megkérdőjelezni azt, hogy meghalni másért, szenvedni másért? Emberi módon gondolkodsz. Távozz!

A mai történet egy másik szempontból világítja meg ezt a kérdést. Ott van Péter, Jakab és János. Jézus lelke ragyog, sugároz és szenvedéséről beszélget a prófétákkal. Minő érdekes, ebben a szituációban Péter: Jó nekünk itt lenni! Ezt az evangéliumi történetet csak akkor értjük meg,ha el tudjuk fogadni, hogy Isten mindezt másképpen látja, mint mi! A szenvedés az életet szolgálja! Valójában ez az üzenet!

Csak annak az életét vesszük komolyan, akiért képesek vagyunk áldozatot hozni! Csak az az ember számít nekünk, akiért tudunk szenvedni! Gondoljunk a nagy-nagy fogadkozásainkra,
ilyeneket is tudunk mondani: meg is tudnék halni érte. A szenvedés ezt az igazságot fejezi ki. Lelkünk életét akarja megmutatni, a lelki vonatkozásokra figyelmeztet bennünket. Jézus azt akarja, hogy a mindennapi gondjainkat, e világi érdekeinket világítsuk át ebből a szemszögből.

Akkor rádöbbenünk, hogy nem az anyagi javak vonzásában, nem az e világi érdekek mindennapjaiban lehet élni, hanem csak a másik ember áldozatkészségéből, a másik ember értünk hozott áldozataiból, mert valójában ez életünk értékrendje! Amikor Isten
Jézus szenvedésével és halálával akarja az ember problémáját megoldani,
akar választ adni nekünk embereknek, akkor ebben akar segíteni, hogy ezt a lelki szempontot sokkal, de sokkal jobban tudatosítsuk!

Az anyagi javak fontosak, de azokkal legfeljebb e világi gondjainkon, problémáinkon tudunk segíteni. Lehetnek az embernek különböző lehetőségei ebben az életben, azok segíthetnek és egymáson is tudunk segíteni, ha jól fogjuk fel ezt a lehetőséget.Valójában mindegyikünknek arra van szüksége, hogy az a másik ember a lelki értékek felől tartozzon össze velünk! Vagy ezek tartanak bennünket össze, vagy nincs értelme az életnek!

A mai vasárnap ezt az üzenetet hordozza! Péter nem értette a szenvedést, nem tudta elfogadni.
Mi emberek nem tudunk ezzel mit kezdeni. Viszont ez a készség teremti meg azt a lehetőséget,
hogy élni tudjunk, emberi életet tudjunk élni, vagyis lelkit, mert ez lelki feladat! Ahogy Jézust Istenfiúsága, Istenembersége határozza meg, vagyis az Isten szándékának, az Isten tervének megvalósítása, úgy a mi esetünkben is ez az érték határoz meg mindent emberi kapcsolatainkban.

Kérjük Isten megvilágosító kegyelmét, hogy oda tudjunk figyelni Jézusra, aki minket, az élet értelmét kereső embereket szólít meg és a közelében át akar alakítani bennünket, hogy lelki szempontok szerint tervezzük a mindennapjainkat, emberi kapcsolatainkat!

Ámen

A szentmise befejezése

Kedves Testvérek! Fogadjuk az Isten áldását. Múlt vasárnap arról elmélkedtünk, hogy a kísértés valójában arról szól: Hogyan is állunk a szeretettel? A mai vasárnap arról szól: Hogyan is állunk az áldozatkészséggel? Hogyan is állunk a szenvedéssel? Mennyire vagyunk készek mindezeket elszenvedni egymásért, mert csak így van értelme! Szenvedni lehet, szenved is az ember, csak önmagában ennek semmi értelme nincs. Az ember így csak áldozat lesz.

Ha szeretetünk kifejeződése ez, ha az egymással való összetartozásunkat erősíti,
akkor az életet szolgálja!

A kereszténységünk Európában a miatt veszíti el erejét, mert az áldozatkészség, a szenvedés vállalása jó ügyekért, Isten ügyéért, lelki értékekért mintha megfogyatkozott volna, vagy talán nincs is. Így nem lehet fönntartani értékeket, így nem lehet fönntartani emberi életet. Így lehet vitatkozni, lehet veszekedni, lehet nagy igazságokat mondani, hogy egymásért felelősek vagyunk. Ha egymásért nem tudunk áldozatot hozni, az egész üres szó. Baj van az egész kultúránkkal. A kultúra mindig összefügg a kultusszal. A kultúra mindig összefügg az Istennel való kapcsolatunkkal. A kettő egymás nélkül nem létezik. Nagyon kérjük Isten segítségét, hogy az áldás, amit közvetítek, Isten erejét ajándékozza nekünk!

---

Nagyböjt első vasárnapja

(2013. február 17.)

Szentmise bevezetése

Isten hozta a Testvéreket! Húsvéti előkészületi időben vagyunk. Szerdán hamvazószerda volt, ezzel elkezdődött a nagyböjti idő. Hamvazószerdán egy elhatározást tettünk azokkal, akik itt voltak a szentmisén. Azt hangsúlyoztuk, hogy új irányt adunk az életünknek. Ha a bevezető ének üzenetét magunkévá tesszük: az Úrhoz kiáltozunk! Segítséget kérünk Istentől! Pál apostol meg is mondja, hogy mit kérjünk:

„Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt!”

Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a hatalmát
sohasem használta a maga javára,
hanem mindig csak mások érdekében!
Ez a megváltás! Ez az új irány!

Gondolkodjunk el ezen és szóljunk az Istenhez!
A legértelmesebb szó: Bocsáss meg nekem én Istenem!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
A sátán nem hagyja abba próbálkozásait. Hatékonyan működik és sikerül megzavarnia bennünket a gondolatainkban, cselekedeteinkben. Tele vagyunk békétlenséggel, nyugtalansággal. Eljuthatunk odáig, hogy nem látjuk az élet értelmét, pedig mekkora ajándék, mekkora lehetőség az ember számára, hogy boldoguljon és boldog legyen!

A nagyböjti idő ezért aktuális, újra és újra aktuális, mert nap, mint nap át kell gondolni, hogyan tovább? Minden egyes nap új feladat!

Jézus tanítása szerinti emberekké kell válnunk! A sátán legfortélyosabb, legbehízelgőbb kísértése: elhiteti velünk, hogy meg kell tervezni az életünket, különböző önanalíziseket kell készíteni, hogy fölmérjük a lehetőségeinket.

Amikor az életünket tervezzük, akkor keressük meg az Istent! Az ember számára ez az egyetlen lehetőség! Egyfolytában tervekről beszélnek. Különböző gyakorlatok vannak már óvodás kortól, hogy felkészítsenek az életre. Elfelejtik megkeresni az Istent! A válság - mondhatom így, a puszta, amiben élünk - azt jelenti, hogy önfejűen a magunk útját járjuk, mint az első Ádám. Olyanok lesztek, mint az Isten. A paradicsom, a boldogság kertje is kerítéssel volt körülvéve. Ezek jelképek. Az ember nem érezte jól magát, mert korlátot látott a kerítésben, úgy gondolta, hogy ez az Istennel való kapcsolatát függetlenségében korlátozza. A lehetőségei leszűkültek.

A válság kezelése csak isteni program szerint lehetséges, mert emberek vagyunk, lelkünk van, Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk! Jézus a második Ádám, aki ebben a válságkezelésben példát ad és utat mutat! Pál apostol így nevezi Jézust, erről beszél teológiájában. Jézus - a második Ádám - Ember akart lenni, azt akarja, hogy mi is emberekké váljunk! Nem istenkedni kell az embernek. Jaj az embernek, ha egyik istene lesz a másiknak.

Jézus tanítása szerinti emberekké kell válnunk! Pál apostol tanítása szerint a szívünkben, az ajkunkon legyen az Ige! Isten nagy kérdése: Hogy állunk a szeretettel? Életünk mindig válságban van. Az Isten nélküli történelem elindult már a paradicsomból és különböző módon jelenik meg a történelem során. Az ember megtanulhatja Jézustól, hogyan kell élni kísértések közepette, amik nem szűnnek meg, mert a sátán hatalmas.

Minden kísértés azt jelenti, hogy az Isten kérdést tesz föl és nekünk válaszolni kell! Válaszolhatunk igennel és nemmel. Választhatjuk az Istent és elutasíthatjuk. Kevesen gondolnak arra, hogy aki az Istent választja, az embert is választja. Aki az Istent nem választja, annak az esetében nem hiszem el, hogy az embert választja. Van elegendő jó a szívünkben ahhoz, hogy mindig megtegyük azt, amit meg kell tenni a másik emberért és a másik embernek? Ha lenne, akkor a világ másképpen nézne ki. Az evangélium szellemében összetartozni emberekkel azt jelenti, hogy az ember Isten előtt felelős a másik emberért. Ha ez hiányzik a gondolkodásunkból, akkor gyönyörű eszméket hirdethetünk, nagy gondolatokat fogalmazhatunk meg és mire jutunk?

A kísértés arra való, hogy az ember döntsön! A kísértés Isten nagy kérdése: „Hogyan állunk a szeretettel?” Minden kísértés elsősorban erre keresi a választ! A válság, amibe belekeveredtünk abból adódik, hogy csak önmagunkra gondolunk. A válság, amiben élünk abból származik, hogy hatalomhoz jutunk és visszaélünk vele. A válság, amiben vagyunk azt jelenti, hogy a biztonságunkért mindenre hajlandók vagyunk, szinte mindent odaadunk, a lelkünket is!

Az Isten kérdése: Hogy állunk a szeretettel? A krisztusi megkísértés arra hívja fel figyelmünket,
hogy Jézus nem él vissza a lehetőségeivel! Jézus nem él vissza a hatalmával! A kövekből nem lesznek kenyerek! Jézus nem produkál mutatványt azért, hogy az emberek csodálják! Jézus nem hajlandó leborulni azért, hogy a gonosz uralkodhasson!

Önvizsgálatra és bocsánatkérésre van szükség! Nagyon komoly kérdés ez, az egész nagyböjt arról szól, hogy az ember képes-e megmenteni életét ebből a válságból? Hallottuk, Jézus a Lélek ösztönzésére ment a pusztába! Az ószövetségi Szentírás egy másik alkalommal ugyancsak beszél erről:„Kivittelek a pusztába, hogy a lelkedre beszéljek!”Lelkedre beszéljek: hogy állsz a hűséggel, hogy állsz a bizalommal és hogyan is tartozunk össze? Isten a pusztába viszi népét, hogy ezen elgondolkodjanak: hogyan tartoznak Istenhez, mekkora a bizalmuk Benne, valóban egységben vannak-e az Istennel?

Önvizsgálatra és bocsánatkérésre van szükség, hogy kimeneküljünk a válságból! Ha ezeken a kérdéseken elgondolkodunk, akkor roppant egyszerűvé válik számunkra ez a válság. Az életünket akarjuk rendezni. Legfontosabb az, hogy megkérdezzük magunktól: Mennyi beleszólása van Istennek az életünkbe? Ez ezt jelenti: Az ember nem csak magára gondol, hanem a másik emberre! Ez azt jelenti: Az ember a lehetőségeivel nem él vissza! Ha lehetőségei vannak, azt a másik ember javára használja! Ez azt jelenti: Az ember a maga biztonságát sohasem építi a másik kárára! Ha az ember ezt az igazságot elfogadja, ez a krisztusi igazság!

Isten így gondolta el Krisztus által a megváltást!

Roppant egyszerű a kérdés. Belátni egyáltalán nem nehéz. Ahhoz, hogy ezt belássuk önvizsgálatra és bocsánatkérésre van szükség!A lelki terhet csak Isten tudja levenni a vállunkról! Az idei nagyböjt nagy lehetőség! Isten nagy kérdése mindennapi gondjainkkal, bajainkkal, megpróbáltatásainkkal: „Hogy állunk a szeretettel?” Minden ezen múlik! Jézus megkísértése az önfenntartással, a hatalommal, a biztonsággal kapcsolatos mindennapi kérdés.

Az ember új életet csak akkor élhet, ha mindezek közepette tudja, hogy minden ember a testvére!

Ámen

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Most, amikor ezt az imádságot imádkozzuk, köszönet és hála legyen szívünkben azért a tevékenységért, amit a Máltaiak 900 éve végeznek az emberekért, ezen belül a magyarok is.

Múlt héten Rómában voltam, ahol a Máltai Rend 900 éves évfordulóját ünnepelte. Különböző konferenciák, tanácskozások voltak három napon át. Sok mindenről szóltak, 900 év rengeteg tapasztalattal ruház fel bennünket. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat többször is szóba került,
mint a világban működő Máltai Szervezetek legaktívabbja, legsokoldalúbbja, legtalálékonyabbja, számtalan olyan programmal, amit mások szeretnének és igyekeznek követni, utánozni!

Ennek megbecsülése és értékelése volt, hogy szombaton, a záróünnepségen a Szent Péter Bazilikát megtöltő hatalmas tömeg nevében a Szentatyát én köszönthettem.Hatalmas nemzetek, franciák, németek, spanyolok képviseletében egy magyar ember állt a pápa elé!
Ez a Magyar Máltaiaknak szólt!

Sajnos a médiumok itt Magyarországon teljes érdektelenséggel kísérték ezt az ünnepséget, miközben ha valamelyik nemzetnek ünnepelni kell, az legfőképpen a magyar. Még a kérésünkre sem mozdult a magyar médiumok világa. Fájdalmas. Még próbálkozunk, de a világ válsága ebből is származik, hogy a jó nem érdekli annyira a hírközlő eszközöket, mint a botrányok.
Köszönjük meg a jó Istennek ezt a 900 évet!

A Máltaiak itt voltak Magyarországon is már a XII. században. Az ő munkálkodásuk is abbamaradt 1945-ben. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat volt az újraindítója ennek a szellemiségnek! Adjunk hálát ezért az Istennek!

Mi Atyánk…

---

Évközi negyedik vasárnap

(2013. február 3.)

Szentmise bevezetése

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket, mint Isten népét, akik eljöttek a templomba ezen a kicsit borongós reggelen. Ilyen a tél. Sajnos, amióta szabad szombatok vannak, azóta már ünnepelni se lehet. Az ember régen azt gondolta, hogy jaj de jó, lesz szabad szombat, akkor az emberek több időt nyernek az ünneplésre is. Nem tudom, mire fordíttatnak ezek a szombatok? Otthon esetleg több munkára, talán több pihenésre. Ez sem baj.

Sajnos éppen tegnap szombatra esett Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.
Azt mondják a papok, szombati napon nem lehet ünnepelni, mert az emberek nem érnek rá. Hétköznap nem érnek rá, mert munkanap van. Marad a vasárnap, legalább azon tudunk ünnepelni. Gondoljunk vissza a tegnapi napra, nagyon-nagy ünnep volt ez hosszú századokon keresztül. Az embereknek akkor még volt erre idejük, amikor még keményebb volt az életük, kegyetlenebb is. Az ünnep központi üzenete, hogy Simeon a templomba sietett a Lélek ösztönzésére. Ott találkozott a Gyermekkel. Meglátta benne Isten küldöttét és magasztalta az Istent. Fölismerte Jézust, aki a világ világossága! Jézus szimbóluma a húsvéti gyertya. Jézus - a világ világossága - azt várja tőlünk, hogy általunk több fény legyen ebben a világban! Gyújtani csak az tud, aki lángol, aki lobog, akinek van izzása!
Kérjük Gyertyaszentelő Boldogasszony közbejárását, hogy az ő földi gyermekeiként, Jézus Krisztus testvéreiként a fény hordozói legyünk ebben a világban!

Könyörögjünk

Istenünk, te vagy az igaz világosság, tőled ered és belőled sugárzik az örök világosság! Áraszd híveid szívébe kegyelmed állandó fényességét, hogy mindnyájan, - akikre szent templomodban a feltámadt Krisztus fénye sugárzik, - eljussanak dicsőséged boldogító fényébe Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen

Ezt a szentmisét abban a hitben kezdjük, hogy valóban meglátjuk mi is Jézust, és fényt veszünk tőle! Ezért, hogy ez sikerüljön, bánjuk meg bűneinket, kérjük Isten bocsánatát, hogy az ő kedves gyermekeiként járjunk ebben a világban!

Szentbeszéd

Kedves Testvérek!
Vasárnapról-vasárnapra kibontakozik előttünk Jézus misztériuma, tanítása nyomán Isten üdvözítő szándéka. Ezért jövünk ide, hogy egyre mélyebben hatoljunk ebbe a titokba. Egyre többet fogjunk fel abból az isteni gondolatból: Mit is akar velünk az Isten? Milyen értelmet szán Isten a mi emberi életünknek?
Ez azért fontos, mert rengeteg ember fölpanaszolja, hogy nem látja az élete értelmét. Mi az értelme az egésznek? Milyen fájdalmas ez! Ezek az emberek valószínűleg mindig a felszínen maradtak. Soha sem gondolkodtak el azon: Mekkora lehetőség az emberi élet! Semmivel sem mérhető és semmivel sem mérhető össze!

A szeretet himnusz
Hogyan vetemedik az ember arra, hogy egyáltalán megkérdőjelezze élete értelmét! Ha az ember saját életéről van szó, akkor lehetnek aggályai. Ennek oka, hogy nincs köze Istenhez. Ezért nagyon fontos, hogy életünk során kerüljünk közelebb Istenhez! Nem azért, mert Istennek annyira szüksége van ránk, hanem azért, hogy fölismerjük, mennyire szükségünk van az Istenre! Mennyire szükségünk van arra az üzenetre, ami az egyéni életünkre vonatkozik, ami az egymással való kapcsolatunkra vonatkozik, ami a közösségről szól.
Ma hallottuk az oly sokszor idézett, oly sokszor az emberek elé állított gyönyörű üzenetet, a szeretet himnuszt. Olvassa boldog-boldogtalan, amíg hallgatja, addig legalább elmereng, de legtöbb ember esetében ezzel be is fejeződik. A szeretet himnuszban megsejteni valamit: Mire is születtünk? Mit jelent az ember számára a másik ember? Mit jelent, hogy egymással közösségben vagyunk? Isten ilyen világot gondolt el: a szeretetét! Nekünk ajándékozta a világot, benne az ember életét! Egymásnak ajándékoz bennünket, hogy egymással kapcsolatban az élet egyre több szépsége kibontakozzon számunkra!
Jézus meghirdeti Isten kegyelmi esztendejét!

Múlt vasárnap arról hallottunk, hogy Jézus magára vonatkoztatta a jövendölést. Egy pillanatra odafigyeltek. Jézus azt mondta, azért jött, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak. Az Úr kegyelmi esztendejét hirdette meg. Az ember erre vágyakozik. Azt szeretné, hogy minden esztendő kegyelmi esztendő lenne. A zsidók is csak addig jutottak el, hogy minden ötvenedik esztendő lett kegyelmi esztendő. Ez is valami, a semminél mindenképpen több. Jézus nem azért jött, hogy ezt megerősítse az emberekben. Jézus azért jött, hogy minden év Isten kegyelmi esztendeje legyen! Megszüntetjük azokat a börtönöket, amelyekbe egymást csukjuk be! Megszüntetjük azokat a rabságokat, amiket egymásnak készítünk!

Ez üzenet volt, amíg a hallgatóság erre utaló szavakat hallott, hogy szabadulás, ami azt jelentette, hogy az ötvenedik esztendőben elengedték az adósságot. Az adósság miatt rabszolgaságba jutott emberek újra szabadok lettek. A következő pillanatban elkezdtek morgolódni, elsősorban azok, akiknek hatalmuk volt, akik erősek voltak. Mi ez? Ők nem szívesen engedték el, amit el kellett engedni. Ők voltak azok, akik fönn akarták tartani az adósrabszolgaságot. Ki ez, hogy ilyeneket mond? Nem azok voltak a hangadók, akik szabaddá váltak, akiknek elengedték az adósságot, hanem amazok. Bár ki tudja? Nem tudjuk azt sem, hogy amikor Barabást kiabálták, akkor vajon kinek nyílt ki a szája? Az ember olyan ostoba tud lenni, hogy még akkor is szájal, amikor elengedik az adósságát.
Amikor belekötnek Jézusba, akkor ilyen magától értetődő cselekedete van: átment közöttük! Szóra sem méltatta őket. Átment közöttük! Otthagyta őket!

A szeretet feladat!
Gondolkodjunk ezen a jézusi magatartáson: átment közöttük! Próbáljuk megfejteni, mekkora feladat a szeretet! A szeretet feladat! Jézus egészen másképpen gondolkodott róla. A szeretet hatalom és gyengeség! A szeretet kozmikus sugárzás és kiszolgáltatottság! Ezt a kettőt együtt kell látni, különben semmit sem értünk meg belőle!

Ha ebből egy picit többet megértenénk, akkor a napjaink, az esztendeink, az életünk sokkal inkább Isten kegyelmi időszakai lennének! Mekkora ajándék, mekkora lehetőség a szeretet! Nincs is más lehetőségünk! Nem is erről kellene beszélni, hogy mekkora lehetőség! Nincs más! Vagy szeretet, vagy nincs semmi!

Mielőtt megszülettél megszenteltelek!
Mit mond az Írás, Jeremiás jövendölése? Mielőtt megszülettél megszenteltelek! Ezt a megszentelt embert elküldi az emberekhez és azt mondja: veled Vagyok! Megszabadítalak! Ahhoz, hogy a szeretet ajándék voltát fölismerjük, két lényeges szempontot kell megérteni! Mielőtt megszülettél, megszenteltelek! Veled Vagyok! Megszabadítalak! Ha nem vállalod a harcot az Én nevemben, akkor eltüntetlek. Az egész világ Istennek ebből a hatalmas szeretetéből bontakozik ki. Minden egyes emberi élet Istennek ebből az örök szeretetéből születik, ahogy mi emberek megszületünk, ahogy védettek vagyunk anyánk méhében. Szüleink szeretnek bennünket már akkor, - normális esetben, - amikor még a világra se jöttünk. A felnőtt ember azt se tudja, hogy ki lesz a gyereke, milyen lesz a gyereke, de már szereti. Az emberek valamit megsejtenek abból, mekkora védelem az, amit anyánk méhe jelent számunkra. Már szeret anyánk, apánk mielőtt megszületünk. Isten nagy szeretete csak így gondolható el, csak így képzelhető el. Nem azért szeret, mert ilyen vagy olyan az ember, hanem szeretete nagyságából életet teremt!

Istennel és egymással összetartozzunk!
A szeretet kiszolgáltatott, mert Isten azt akarja, hogy hozzátartozzunk, meg egymáshoz tartozzunk! Ez születésünk útja! Tapasztaljuk, hogyan lépnek föl azzal szemben, Aki velük van, aki Isten ilyen hatalmas szeretetében velük van. Kiűzik! Döbbenetes, ha belegondolunk! Mi annyit panaszkodunk, hogy hol az Isten? Miért nem segít? Elűztük már! Kizártuk az életünkből! Valaki ott van mellettem! Mit kezdünk egymással? Veled vagyok! Megbántottalak! Képesek vagyunk-e egymásnak ezt kifejezni? Veled vagyok, megbántottalak - az ember egyetlen lehetőségét jelentik! Vagy így, vagy úgy egymással, vagy… A szeretet kiszolgáltatottsága! Döbbenetes, ha ezeken egy kicsit mélyebben elgondolkodunk, mennyire feladat a szeretet! Mekkora ajándék és miért? Miért van ez a kockázat? Azért, mert Isten hatalmának egy részéről lemond, a hatalmából ad nekünk, mert ez a szeretet! Hatalmát nem érvényesíti teljes egészében! Isten azért ad nekünk a hatalmából, hogy az egymással való kapcsolatunk az irgalomban teljesedjen ki! Isten részéről nagy kockázat, hogy a hatalmából ad nekünk embereknek!Tudunk-e élni vele?

A szeretet kiszolgáltatottsága, a szeretet gyengesége azt jelenti, hogy azzal a hatalommal, amit az Isten ad nekünk, azzal nem élünk! Azzal az erővel, amit az Isten ad nekünk, azzal nem élünk vissza. Vagy értjük ezt, vagy semmi közünk nincs az életünk feladatához! Jézus áthaladt közöttük. Vitázni velük? Áthaladt, mert nem él a hatalmával, mert nem nyilatkoztatja ki az erejét. Jézus egész életútja erről szól. Ez a világ végezetéig folytatódik. Mi, ha kereszténynek tartjuk magunkat, vagy meg tudjuk jeleníteni a szeretetet ebben a világban, vagy nem vagyunk hívők! Ez az erőszakkal szemben a hatalomról való lemondást jelenti. Az erőszakkal szemben annak az erőnek a megmutatása, amivel nem tud mit kezdeni az, aki mindenbe beleköt. Vagy meg tudjuk jeleníteni ezt az emelkedett eszmeiséget, Istennek ezt a kegyelmi ajándékát, vagy a világot átengedjük az erőszaknak, a világot átengedjük a gonosznak.

Pál apostol gyönyörű himnuszt ír a szeretetről, elolvadunk, amikor hallgatjuk, de amikor a mindennapokban kell ezt érvényre juttatni, akkor mindent elfelejtünk. Istentől mindegyikünk sok ajándékot kapott. Isten senkit nem engedett el üresen. Isten mindenkit felruházott annyi ajándékkal, amennyi elég ahhoz, hogy boldog legyen. Ezek különböző ajándékok. Az a mérvadó, hogy én hogy élek a magam ajándékaival. Ha az ember félreérti a lényeget, ha az ember ezeket az isteni ajándékokat nem arra fordítja, amire kapta, vagyis nem a többiek javára, akkor az ember a rosszat ülteti el, akkor az ember az ellenségeskedést, a hatalmaskodást, az erőfitogtatást és a szenvedést szolgálja. Isten segítsen bennünket, hogy megértsük, mekkora ajándék az, hogy megszülettünk! Mekkora ajándék, hogy az Isten szeret!
Mekkora lehetőség, hogy egymást szerethetjük! Semmit ne a magunk céljaira, a magunk javára fordítsunk, hanem egymás szolgálatára, mert egyéni boldogságunk ettől függ!

Ámen

Imaszándék a Mi Atyánkhoz

Kedves Testvérek!
Ezt az imádságot csak egyetértő szívvel lehet imádkozni. Pál apostol azért írta a szeretet himnuszt a korintusiaknak, mert pártokra szakadtak. Volt, aki Apollóval tartott, aki nagy szónok volt, ezek voltak az okosak. Volt, aki Pállal tartott, ő volt a szegények nagy barátja, vele tartottak a szociális érzékűek. Voltak a Szentlelkesek, akik nagy lelki vigadozásban éltek kevesebb cselekedettel. Voltak a péteristák, akik Szent Péterrel tartottak, a megtért zsidók, ők egy kicsit megtartották a zsidó hagyományokat is. Az egységgel volt a baj ezek miatt.

Kérjük Istent, hogy egyetlen szempontunk legyen: elég az Isten akarata!

Mi Atyánk...