Kezdőlap » Hírek » Karácsonyi történet az írott szó hatalmáról | |||||||
2011.12.23.
Karácsonyi történet az írott szó hatalmárólEgy riport, amely kétszáz embernek hozta el az ünnepet
Két teljes újságoldalon számolt be a tarnabodi Máltai Általános Iskola és Óvoda munkájáról a Népszabadság című napilap. Valaczkay Gabriella újságírónő riportja a nyáron létesített új intézményt mutatja be, részletesen kitérve arra, milyen az élet ott, ahol a gyerekek száz százaléka halmozottan hátrányos helyzetű, de dolgozók az ebből adódó körülményeket nem súlyos teherként, hanem küldetésként élik át. Megjelenése után a riport sajátos utat járt be, emberek százait késztette cselekvésre.
Az „Ahová vajas kenyeret hoz a Jézuska” című írás december 11-én, szombaton jelent meg a napilap Hétvége mellékletének középső két oldalán. Először a Népszabadság szerkesztőségének tagjai gondolták hoztak adományokat a tarnabodi gyermekeknek, majd néhány olvasó is jelentkezett a szerzőnél, hogy szívesen segítene valamivel a cikkből megismert iskola gyermekein. A gyűjtés akkor vált hivatalossá, amikor Tóth Levente megbízott főszerkesztő is rábólintott, hogy a szerkesztőség a maga eszközeivel segít a tarnabodi gyermekeknek. A riport és a hozzá kapcsolódó gyűjtés híre gyorsan terjedt. – Nem tudom, honnan jön a mentő. Az is lehet, hogy Egerből – hadarja Milibákné Veres Erika, a tarnabodi Máltai Óvoda és Általános Iskola igazgatónője. Épp azt mesélné el a porosra szaladgált udvaron, hányféleképpen nyúlt a Heves megyei falu lakóinak hóna alá az elmúlt években a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. De három mondatnál többet sosem sikerül egyben elmondania. Néhány perce azért csörgött a telefonja, mert az egyik felső tagozatos kislány elájult az osztályteremben.
Az első ajándékokkal megrakott gépkocsi a riport megjelenése után érkezett Tarnabodra, majd december 16-án három megrakott kisteherautó követte. Az ajándékok szortírozása és csomagolásába csaknem a teljes tanári kar bekapcsolódott.
Hiába mesélné el a világéletében cigány gyerekek között dolgozó Milibákné Veres Erika, hogy amit ezektől a fiataloktól kapni lehet, azt egy „normális” iskolában soha. Többet mond, ahogy egy osztályterembe lépünk, és kiugranak a padokból a harmadikosok. Egyszerre négyen ölelik át Erika derekát. Később a folyosón egyik 16 évesét vonja magához az igazgatónő. – Hihetetlenül büszke vagyok erre a gyerekre. Csak néhány hete jár az uszodába, és legutóbb hosszában átúszta a medencét. Jól van, fiam, mehetsz most már – bocsátja el a vezetőnő az erősen borostás nyolcadikost. Az ajándékokat december 20-án osztották ki. Az iskolában összeállított névsorba azokat a gyerekeket is felvették, akik sem óvodába, sem iskolába nem járnak, így kétszáznál is több név került a megajándékozandók listájára. Ez nyolcvan családot jelentett. A 2011-es év utolsó tanítási napját karácsonyi ünnepség és óriási ajándékosztás tette emlékezetessé. A szülők délelőtt 11 órakor felsorakoztak az intézmény kapuja előtt, a nagyobb családok nagyobb csomagot kaptak, de a kétgyermekes anyukák is több szatyorban vitték haza az ajándékot. De gondosan válogatott ajándékcsomagot kapott az összes óvodás gyermek és iskolás is. Délután az egész falu az iskola vendége volt egy tál meleg ételre és a gyerekek ünnepi műsorára. Képgalériánk az utolsó tanítási nap hangulatát próbálja visszaidézni. A Népszabadság riportja teljes terjedelmében itt olvasható. |
2011.12.23.
2013.02.08.
2013.05.23.
2013.12.04.
2011.06.06.
2008.11.10.
2008.04.09.
|
||||||
|