2008.11.29.

 

 

 

  

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Észak-magyarországi Régiója második alkalommal rendezte meg az ifjúsági táborát 2008. július 31 – augusztus 6. között a kárpátaljai Tiszapéterfalván 70 fő gyermek és 25 fő felnőtt részvételével. A találkozót közel egy éves szervezés előzte meg, mely idő szükséges volt ahhoz, hogy adományt gyűjtsünk az összejövetel költségeihez, meglátogassuk a partner szervezeteket, kiválasszuk a helyszínt, lefoglaljuk a szállást, és személyes kapcsolatokat teremtsünk azokkal, akik az anyaországon kívül élnek, de a magyar nyelvet összekötő kapocsnak tekintik.

 

Az egy hétig tartó „magyar- magyar” találkozó résztvevői székelyek, csángók, felvidékiek, kárpátaljaiak és régiónk béli fiatalok és őket kísérő önkéntesek voltak. „Ha el is választanak bennünket a fizikai határok, de történelmi, szellemi és lelki örökségünk ugyanaz, s ezt semmilyen külső tényező nem tudja eltörölni. Azért jöttünk össze, hogy erősítsük egymásban ezt a tudatot, s hogy barátságok kötődjenek.” – mondta dr. Kis Imre régióvezető köszöntőjében a tábor megnyitásán. A gyerekek a „Magyarok bejövetele” c. keretmese alapján a hét honfoglaló magyar törzs Megyer-Árpád, Nyék-Előd, Kürtgyarmat-Ond, Kér-Huba, Keszi-Töhötöm, Tarján-Kond, Jenő-Tas szerint „kevert” csoportokat alakítottak, amelyben minden látnivalót közösen dolgoztak fel.

 

Az időjárás kedvezett ahhoz, hogy bejárjuk a történelmi helyszíneket, meglássuk a földrajzi nevezetességeket, bepillanthassunk élő embereket életébe. Jártunk Nagyszöllősön, Técsőn, Rahón, megálltunk Európa közepét jelző emlékműnél, láthattuk a Fekete és Fehér-Tisza összefolyását, fotókat készítettünk a munkácsi várban a 2008 áprilisában felavatott Turul-madaras emlékműve előtt. A középkori templomok megtekintése, az ungári városnézés valamint a skanzen sok látnivalót nyújtott. Vasárnap szentmisén vettünk részt, utána a Máltai Szeretetszolgálat beregszászi csoportját mutatta be Makuk János csoportvezető. A résztvevők közül kevesen jártak eddig a Vereckei emlékműnél, az ottani koszorúzás és a táj felejthetetlen lelki élménnyel gazdagított mindenkit. Voltak persze sportprogramok, tiszai fürdőzés, és képeslapírás haza és a támogatóknak.

 

A tábor fénypontja nem csak képletesen, de a valóságban is a tábortűz volt, ahol a hét törzs eljátszotta, elénekelte a magyarok hazára találását. A résztvevőktől tudjuk, hogy felejthetetlen élménnyel tért haza mindenki.

Kattintson ide képgalériánkhoz!