Emberemlékezet óta nem rendült meg annyira a lakhatás biztonsága, mint mostanában - állítja Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány elnöke. Ha a kormány nem avatkozik közbe, családok tízezrei válhatnak földönfutókká.

Véget kellene vetni annak, hogy árverezéskor a lakóingatlanok a valódi értéküknél lényegesen alacsonyabb áron kelnek el - sürget Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa. A következmények súlyosak: az adósok elvesztik lakásukat, de megmarad a tartozásuk. Az ombudsman kritikusnak látja az ügyfelek jogvédelmét is, és kifogásolja, hogy a pénzintézetek esetenként egyoldalúan változtathatnak a szerzõdés feltételein.

Szabó Máté törvényi módosítással szeretné elérni, hogy a szerzõdések megkötésekor az ügyfelek "tájékozott beleegyezésüket" adják, legyenek tisztában azzal, mit írnak alá. Ehhez a szolgáltatóknak megfelelõen informálniuk kell az embereket. Az ombudsman szükségesnek tartja, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minõsüljön a magas kamatozású gyorskölcsönök mint "termékek" értékesítése: tiltani kellene a jegybanki alapkamat mértékének tízszeresét meghaladó költségû kölcsönnyújtást. Mindezek a jelenségek - hangsúlyozta Szabó Máté - hajléktalanságba vezetõ adósságspirált okoznak.

- Az ombudsman javaslatait mindenben csak támogatni lehet - nyilatkozta Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke, aki szerint emberemlékezet óta nem rendült meg annyira a lakhatás biztonsága Magyarországon, mint mostanában. A hajléktalanság egyik speciális, de egyre ijesztõbb méreteket öltõ formája a lakáscsõdök miatt alakul ki. Családok kerülnek utcára, és az ellátórendszer nincs felkészülve a fogadásukra. Biztosra vehetõ, hogy egyre többen lesznek olyanok, akiket a rokonok is képtelenek elhelyezni. Évekkel ezelõtti hivatalos adatok szerint megközelítõleg százezer családot közvetlenül fenyegetett a kilakoltatás veszélye (értsd: ügyük már a bíróság elõtt volt), a helyzet az utóbbi idõben romlott.

A közalapítványi elnök szerint elenyészõ azoknak a száma, akik, bár megtehetnék, nem fizetik a törlesztést vagy a díjhátralékot. A többség egyszerûen túlvállalta magát, vagy az történt, amit az ombudsman is állít: nem voltak tisztában azzal, milyen feltételekkel írták alá a szerzõdést.

A tragikus kimenetelû eladósodás Vecsei Miklós szerint alapvetõen két okra vezethetõ vissza. Egy: nálunk elenyészõ a bérlakások aránya. Kettõ: megfelelõ ingatlanfedezet esetén újabban nagyon könnyû jelzálogkölcsönhöz jutni, jövedelemigazolásra sincs szükség. Ha baj van, akkor viszont az adós elveszíti a lakását.

Megrázó annak az öt gyermeket - közöttük egy mozgássérült kisfiút - nevelõ házaspárnak az esete, akit 280 ezer forintos tartozás miatt raktak családostul az utcára. (Összevetésül: egyetlen hajléktalan-férõhely fenntartására évi 525 ezret költ az állam.) Más esetekben néhány tízezer forintos adósság is a lakás elvesztésével jár. Vecsei Miklós úgy tapasztalja, a cigány családokkal szemben különösképpen szigorúan lépnek fel.

Két, ellentétes irányú folyamat zajlik. Vidékrõl a nagyvárosokba, mindenekelõtt Budapestre vándorolnak azok, akik odahaza nem találnak megélhetést. A szegényebb fõvárosiak viszont eladják lakásukat, és vidéki, jóval kevesebbet érõ ingatlanokba költöznek. Mindkettõ csapda: a Budapestre érkezõk idõvel azzal szembesülnek, hogy munkát találnak ugyan, de a fizetésükbõl még albérletre se futja, a vidéken letelepedõk pedig azzal, hogy olcsóbb az élet, de a környéken egyáltalán nincs munka. - Lehet, hogy vesszõfutásuk évekig is eltart, de - mondja Vecsei Miklós - a vége nagy valószínûséggel megjósolható: a hajléktalanság.

 

Forrás: Népszabadság Online