2010.10.05.

 

 

Tizennyolc órás erdélyi utazás után csoportunk azonnal munkához látott, melynek egy iskolai tanterem adott helyet. Az azt követő két napban a kisfalvak templomainak tövében mobil sátorkórházakat építettünk, ahol a szokásos magas rizikótényezővel bíró rendszer betegségek szűrésén túl, kardiológiai, szemészeti, sebészeti és gyermek orthopédiai és- rheumatológiai vizsgálatokkal tettük teljesebbé ellátásunk palettáját. Súlyos, sürgősségi esetek kapcsán a helyi mentőszolgálat volt segítségünkre.

 

Missziónkat az tette igazán értékessé - miután ezeken a moldvai csángó településeken az alap egészségügyi ellátás nem létezik -, hogy orvosaink a diagnózisok felállításán túl, a betegek egy részét a bákói (Csángóföld központja) kórház megfelelő osztályaira utalva lehetőséget teremtettek definitív szakellátásukra.

 

A nyers számadatok közlése helyett néhány fontos tény: a települések hygiénés állapota az elmaradott ázsiai, afrikai országokéhoz mérhető, a csatornázás és az ivóvízellátás hiánya a fertőző betegségek terjedésének melegágyaként gyerekek százait teszi bélférgessé, tetvessé, bolhássá. A kezeletlen magas vérnyomás- betegség excesszív (200 Hgmm-es és afeletti szistolés) értékekkel a stroke időzítetlen bombájaként leselkedik már a középkorúkra. Az idősek szoláris és porártalmaként, a katarakta és a kúszóhártya - eddig még általam nem látott gyakoriságban diagnosztizált szembetegségként -, a nem megfelelő, illetve nem elérhető mikrosebészeti beavatkozások mellett a megvakuláshoz vezető legfőbb ok. Minden harmadik felnőtt mozgásszervi gyulladásoktól szenved, az ellátás reménye nélkül.