A Mentőszolgálat saját honlapja

 

Magyarországon az önkéntes mentésnek évszázados hagyományai vannak. Az elsõ, önkéntes alapon szervezõdõ mentés 1887-ben indult útjára Budapesten. A XX. században a mentés professzionálissá vált, az önkéntesség eltûnt.

Az 1980-as évek végén az országban zajló változások ezen a téren is tetten érhetõk voltak. A szervezés két úton indult el. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatban felmerült egy saját, független, német mintára szervezõdõ mentõszolgálat létrehozásának igénye. A Magyar Máltai Lovagrend keretein belül pedig egy, a már meglévõ mentési rendszerbe illeszkedõ, kizárólag önkéntesekkel mûködtetett mentõszolgálat alapítása volt a cél.

Az elképzeléseket tett követte, így 1991. március 1-én megkezdte mûködését a Szuverén Máltai Lovagrend rohamkocsija, mely Budapesten teljesített szolgálatot. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentõszolgálata végül hasonló elvek alapján, 1992-ben indult el.

A két szervezet 1993 õszén egyesült és azóta folyamatosan végez önkéntes mentéstevékenységet Budapest területén.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentõszolgálatának alapelvei a megalakulás óta a következõk:

A máltai Mentõszolgálat vezetõi voltak:

Az idõk során a kezdeti önkéntes mentés több feladat vállalásával bõvült, így mostanra már sokkal több tevékenységet végzünk, ezek a következõk:

A betegszállítást, mint kiegészítõ tevékenységet végezzük Rendszeresen részt veszünk egyházi események egészségügyi biztosításában, de alkalomszerûen egyéb rendezvényekén is (ún. mozgóõrség). Évi rendszerességgel tartunk érdeklõdõk számára alapfokú mentõápolói tanfolyamokat. Az ezen tanfolyamot elvégzett önkéntesek a késõbbiekben bekapcsolódnak munkánkba.

Az évek során lelkes közösség alakult ki, akik bámulatra és tiszteletre méltó odaadással tartják fenn Mentõszolgálatunkat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentõszolgálata megbecsült tagja a nemzetközi máltai közösségnek és jó kapcsolatokat ápol a társszervezetekkel ( pl. az osztrák, a német, az ír Máltai Mentõszolgálatokkal).