;){kind=link}
klikk (9 kép)
|
|
|
További képekért klikk (9 kép) |
A hatodik „Összetartozunk” Máltai Ifjúsági táborát július 9-14. között Győrújbaráton rendezte meg az Észak-magyarországi Régióközpont.
A határon túli magyar fiataloknak szóló táborok története 2005-ig nyúlik vissza: az akkori moldvai és erdélyi árvizek idején szervezetünk hathatós segítséget nyújtott az ott élőknek, majd a kialakult személyes kapcsolatok és tapasztalatok alapján egyhetes tábort szerveztünk a fiataloknak.
Az erdélyi Csíkszépvíz volt első táborhelyünk 2007-ben, ahonnan elindulva eljutottunk Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és anyaország béli magyarlakta vidékekre, az ezeréves határtól a Duna-Tisza torkolatáig, Rahótól Székelykevéig, Nagybecskerektől Munkácsig. A programba Csíkdánfalváról, Tiszapéterfalváról, Miskolcról, Magyarcsernyéről vagy Királyhelmecről kapcsolódtak be a magyar fiatalok, de hosszan sorolhatnánk a helyszíneket.
Egy-egy összejövetel idején nemcsak egymással ismerkedtek meg a résztvevők, hanem pedagógusok segítségével a magyar történelem jelentős eseményeivel, helyszíneivel. Egykoron Magyarországhoz tartozó területeken a honfoglalás, a Hunyadiak, Rákóczi és kora, és a legutolsón Széchenyi és a reformkor, 2009-ben Miskolcon a húszéves Máltai Szeretetszolgálat munkája volt a központi téma, melynek célja volt, hogy a gyermekek naponta más-más játékos feladat megoldásával bővítsék ismereteiket.
Minden helyen 80-100 (Miskolcon 120) fiatal jött össze. A tábor résztvevői mellett máltai önkéntesek vigyázták a rendet, a vidéket ismerő idegenvezetők jelentkeztek, énekelni tudók tanították népdalokra a csapatokat, ellátták őket feladatokkal és játékokkal, helyi ételektől kezdve csokoládéig, gyümölcsig. Sok fénykép készült, és több film is. A szükséges anyagiakat a Máltai Szeretetszolgálat teremtette meg, de rengeteg adománnyal támogattak minket ismerősök, és név nélkül is szimpatizánsok. A táborok szellemiségét elhivatott felnőttek teremtették meg, akik úgy gondolták és gondolják, hogy a magyarságtudatot építeni, a gyerekek világlátását formálni, közösséget kialakítani, toleranciát és szolidaritást tanítani és gyakorolni minden korban szükséges.
„Nyelvében él a nemzet.” Gróf Széchenyi István gondolata jegyében indultunk ezen a nyáron Magyarország nyugati vidékére, miután az előző években a Kárpát-medence keleti, északi és déli részein jártunk. A résztvevők most is magyarok és magyar anyanyelvűek voltak. Jártunk Pannonhalmán, Győrben, Pozsonyban, Nagycenken, Sopronban, Fertődön. Kismartonba is szerettünk volna eljutni az utolsó délutánon, de a burgenlandi kirándulásunkat elmosta a váratlan eső. Mint ahogy a szokásos tábortüzünket se tudtuk meggyújtani, helyette zárt helyen fiatalok előadásait élveztük. Volt verselés, zenélés, mesemondás, és vidám élcelődés a vezetőkön, amit közösen írtak és zenésítettek meg a fiatal résztvevők. A felnőttek is értékelték a mostani tábort és az elmúlt éveket. Minden megszólalásban a köszönet és a szeretet nyilvánult meg. És persze hazaindulás előtt voltak címcserék és könnyek is.
Egy sorozat lezárult ugyan, de folytatódik más formában.
Köszönjük a hat év munkáját mindenkinek, akik mellettünk álltak, akik révén megkaptuk a mindennapi kenyerünket, és akik megnyitották az ismeretek ajtóit. Széchenyi István fogalmazott így: „… közlegény-sorban állni és kitüntetés nélkül gyakorolni polgári erényt, néha szintoly magasztos állás és szintoly szent kötelesség, mint állni a dolgok élén.”
Tervezzük, hogy szórványban élő fiatalokat fogjuk a jövőben támogatni lakóhelyükön. Olyanok mellé állunk, akik nem halat kérnek, de keményen húzzák a hálót, hogy megéljenek szülőföldjükön. Meghívjuk azokat, akik már résztvevői voltak a korábbi táboroknak, akik most már nagyobb rálátással bírnak a magyarság történelmére és jelenlegi helyzetére, és mindenkit, akik segíteni tudnak és akarnak.
Szekeres Gábor
proramfelelős