Labdarúgó bajnokság a cigánytelepen (Naplórészlet)

Pár hete már, hogy tervezzük, csinálunk egy jó kis bulis napot a telepen. CKÖ – Málta összefogva. Ma ennek is eljött a napja.
Terveinkben volt, hogy focizunk, főzünk, játszunk, beszélgetünk. Nem tűnik nagy dolognak, de ma, amikor fél hatkor elváltunk – Zsolti, Marci, Csoki, Éva, Eszter, Joli, Ági, Judit, Gábor, és a gyerekek –már annak tűnt.
Több mint foci.
Több mint főzés.
Több mint játék.
A mai nap a telep kapott egy adag sóoldatot. Vénásan.
Na de vissza a reggelhez. 8 óra körül a gyerekek már vártak minket a telepen. Focilabda híján, beszélgettek, követ rugdostak. Évával érkeztem, persze hoztam focit. Egyből el is indult a játék. A srácokat nézni élmény. A tehetséget nem nehéz kiszúrni, szokták mondani. Nos, van itt pár csiszolatlan gyémánt.
A hangár kinyitotta kapuit, özönlöttek befelé a népek. Villogtak a kések, pucoltuk a krumplit, hagymát. Eszter és Joli a konyha ördögeként felügyelték a munkát. Éva paprikát vágott, vizeket hűtött, paradicsomot vágott, körmöt darabolt. S közben ellátta az irodát is, mert telefonálni, írni csak kell.
Időközben megérkezett Zsolti, Csoki. Zsolti hozta a bográcsot, meg még pár összetevőt. Csokival jöttek a barátai, egy bíró a focihoz. Nagy szavak, de a fiatalember a nap végére tiszteletbeli telepi lett.
Zsolti jól összeszervezte az embereket, az eszközöket. Minden jött sorba, nem volt fennakadás.
Időközben megjött Ági is a gyerekházból. A gyerekek körülrajongták, két segítőt is hozott. No, nem idegent. Balogh Pistiék segítettek neki a telepről. Kugliztak, hullahoppoztak, ugróköteleztek, sorversenyeket játszottak. Gyenes Évával fakanál babákat készítettek. A hangár megtelt élettel. Egy kicsit sok is volt már ez az élet, úgyhogy indultunk focizni. Ezúttal azt gondoltuk, hogy ne a porban, mocsokban játszunk, ezért kibéreltük a közeli étterem műfüves focipályáját és ott gyülekeztünk. Csoki hathatós szervezése nyomán a nyolc nevezett csapat vidáman bandukolt a sörgyár felé. A telepi csapatok mellett képviseltette magát a gyerekotthon nevelőinek csapata is. Természetesen volt egy Málta Fc is. A „mátraiak”, ahogy mondják. Az Ilzerben a két pultos kettőt sem bírt pislogni, máris 50 fiatal és öreg zúzott át az éttermen. 50 cigány fiatal és öreg. Illetve Marci, Judit, Szarka Gábor és én kivételek voltunk.
A két csoportban zajló mérkőzések egészen zseniálisak voltak, a 38 fok ellenére is. A gyerekotthonos kollégák és a telepi csibészek között egészen vérre menő, izgalmas 6-6 született.
Végeredményképpen a fiatalság játszotta a döntőt a telepi öregfiúkkal, és nyertek a gyerekek. Elég simán. Mi is jól helytálltunk, de azért a csontok már kopottabbak. Csoki még hagyján, elvégre focista vagy mi…
Majd összeszedtük a szemetet, indultunk a hangárba.
A hangárban közben elkészült a körömpörkölt. Csodás illatok szálltak tova. A gyerekek várták, hogy kiosszuk a tányérokat, poharakat. Nem csak várták, segítettek is.
Ebéd előtt azért Zsolti és Csoki átadta a kupákat. A győztes csapat hatalmas boldogságban úszott. Még nem kaptak ilyet. Sose. A gólkirály szintén serleget kapott. őszintén örült. A serlegeket a csapatok nem vitték el, hanem a hangárban lesznek kiállítva, hogy mindenki láthassa őket. Zsoltiék ötlete alapján ezek most vándorserlegek lettek, jövőre a kupa ismétlődik. Ezután már nem volt mire várni, elkezdődött az evés.
Az üstöknél apróbb tumultus alakult ki. Talán nem volt elég a nyári gyerekétkeztetés mai adagja, vagy nem tudom, de ilyen jóízűen falatozó gyerekeket régen láttam. Marci, Eszter, Éva, Joli, mint egy szállodában úgy szolgálta ki a gyerekeket. Volt, aki három tányérral evett. Később a családok lábasokkal jöttek, hogy legyen tartalék is.
A nap végén kis minidiszkóval zártunk, ami 35 fokban nem annyira vidám, de a srácok élvezték. Joli fia áthozta a technikát, ami két embernagyságú hangfalat és egyéb erősítőket jelentett, majd indult a zene.
Tanulságok: ezúttal nincsenek. Az egész egy nagy tanulság. A sport jó. A bográcsozás jó. Együtt lenni jó.