|
|
|
Gyula elment. A hiánya itt maradt.
Gyulát mindenki ismerte, aki a monori telepen csak egyszer is megfordult. Éveken át minden reggel együtt nyitottuk vele a máltai irodát, mialatt a Szeretetszolgálat a Jelenlét program első lépéseit próbálgatta. Tapasztalata, helyismerete nélkül nehezen boldogultunk volna. Letámasztotta a zöld biciklijét, elmondta mi történt az előző napon a négyszáz lelkes közösségben. Tekintélyével, teljes személyiségével védte a máltai programot. Példaértékűen foglalkozott autista gyermekével, feleségét vigyázta, féltette, nehézségeiről akkor sem beszélt, amikor már nagy szüksége lett volna a segítségre.
A Szeretetszolgálat kérésére éjjel-nappal rendelkezésre állt. Valójában a monori máltai program arca volt, ha vendég jött hozzánk, rendszerint ő volt az első, akit bemutattunk. Találkozott miniszterrel, pedagógussal, tanulóval, ismerte a többi telepprogramunk szereplőit is. Humora a legnehezebb helyzeteket is oldotta, mély hite a legnehezebb időszakon is átsegítette.
Amikor meghallottuk, hogy nem jöhet többé, tudtuk, hogy hazaért.