|
|
|
Máltai Edzőtábor 1. rész:
Mikor felvetődött a MÁLTAI SE Utánpótlás edzőtábor ötlete, akivel csak beszéltem, mindenki egy átlagos edzőtábor, sporttáborra számított. Nem úgy a hozzám közelállók! Akik ismernek engem tudták valami különlegesre készülök. Szerencsére a Máltai vezetők és Máltai kollégáim támogatása és segítsége nélkül, nem tudtuk volna ilyen színvonalon kivitelezni a minden napok feladatait!
Fontosnak éreztem a szakmai stáb azonos öltözetét, így a játékosok kipillantva a szobájukból mindig pontos képet láttak a következő programról illetően, hiszen a fehér felső minden esetben elméleti órát jelentett, a piros felső a gyakorlati edzésre, míg a galléros felső az étkezésre hívta a fiúkat. A fiúk az étkezésre mindig egy erre a célra kapott felsőben jelentek meg. Ez a megkülönböztető figyelem elsőre mindenkinek idegen volt, de a második napon már megelőzött számtalan és felesleges kérdést. Nyilvánvalóan egy Akadémiai csapatnál ezek természetesnek tűnnek, de egy többségében fiatal roma származású, vagy átlag alatti életszínvonalon nevelkedő gyermeknek új és újszerű dolgok, mivel ezek a srácok mindent megtesznek azért, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, hiszem, hogy kijár nekik az, ami egy elkényeztetett Akadémistának. Természetesen a mi lehetőségeink sokkal szerényebbek, mint más Sport Egyesületeké, de most a Máltai Szeretetszolgálat és a munkatársai segítségével, tudtunk mindenkinek biztosítani két pólót, egy rövid edzőnadrágot, 2 sportszárat, hogy egységes felszerelésben mindenki egyformának érezhesse magát Erre a pár napra mindenki elfelejtette honnan jött, milyen a bőrszíne és milyen iskolába jár. Itt most a csapategység volt a fontos!
A Romhányi edzőtáborba 4 Máltás helyszínről kiválasztott 4x4=16 gyermek mellett a 4 saját területi edző, és a brazil származású Jack Gill és én Tóth Keve, összesen 6 edző dolgozott.
Nem hiszek abban, hogy egy futball korosztályos csapat mellé elég év közben 1 edző és esetleg egy segítő. Általában az edzőtáborokban is ugyanezzel a stábbal dolgoznak akár a neves klubok is. Hiszem, hogy több szem, többféle szakmai hozzá értés kell ahhoz, hogy teljes képzést kaphassanak a futball-futsal növendékek, hogy teljes edzésprogrammal tudjanak készülni a bajnoki évadra.
A Máltai edzői stábról: egy sport pszichológus és egykori NB1 es futsal játékos Jack Gill de Mello Souza,
Monor edzőjeként Maka István a közös erőnléti edzéseket vezényelte,
míg a többi edző Tóth Ferenc/ Tatabánya, Horváth Géza/ Gyulaj, Kökény Miklós/Tarnabod, emelték a csapatmunka hatékonyságát, nekem a szakmai anyag előkészítése, és annak leghatékonyabb kivitelezése valamint az elméleti órák jutottak.
Akit érdekel az edzőtáborunk összegzése, az alábbi sorokban elolvashatja:
Előzmények: a Táborban megjelent srácok életük során a lakóhelyükről is alig távolodtak el néhány kilométerre, és már az is komoly nehézséget jelentett, hogy 3-4 órás buszozással érkezzenek meg a helyszínre. Na, nem csak az utazás kilométerei miatt, hanem aki nem szokott a hosszú utazáshoz, azoknak a hányinger és egyéb egészségügyi problémái is problémát okozhat, de a családjuktól és a közösségüktől is oly messze utazni, ahol védtelenek az ismeretlenben. Most nem is ez a téma!
A Romhány Sport pálya ugyan nem a legmodernebb létesítmény, de nekünk mindenben megfelelt. Vezetőik és munkatársaik mindenben segítségünkre voltak a minden napokban. A reggeli, a tízórai és uzsonna mindig a helyi pékségtől érkezett, így mindig a legfrissebb pékáruval látta el csapatunkat. Ebéd és vacsora a szomszédban lévő nagyon szép és modern Hotel –Étteremben történt, ahol mindig minőségi ételeket szolgáltak fel nekünk. Összességében, az ételek és a szállásunk mindenben megfelelt az elvárásomnak. Persze ismerve a magyar futballt, egy neves klubnak csak a Telki edzőképző központ a megfelelő létesítmény, de mi edzeni és tanulni jöttünk nem magunkat mutogatni! Nem a mosdó feletti tükör volt a legfontosabb, hanem a sportpályák minősége és annak az ott elvégezhető minőségű szakmai munka! Így kérésemre biztosítottak kivetítőt, projektort, egy HD felvételre képes kamerát, számítógépet és laptopot, egy nagy kapacitású külső winchestert stb..
Így a tornaterem napi 1-2 edzés lehetőség, a futballpálya (ahol a magyar földben ültetett magyar fű és annak valódi illata) a napi 2 edzés lehetőséggel, a tanterem ahol az elméleti órákat tarthattuk, és a videózást!
A lehetőségeket ki is használtuk, hiszen a gyakorlati edzéseket kivétel nélkül felvettük, amelyet még azon a napon az elméleti órák keretében le is vetítettünk így megmutatva, hogy mit és hogyan végeztek a fiúk. Ezzel kivettük a méregfogat, hogy magyarázkodhasson bárki is. Mindenki látta saját magát, mikor mit csinált jól vagy rosszul, amelyet így szinte azonnal javítani tudtunk. A „minden napi foci” is felvételre kerültek, így a nagy pályás 8:8 elleni játék, a kis területen lévő labdatartásos játékok, kis játékok 2-3 kapura, a 4 csapatos kis focitorna 4:4 ellen az edzőkkel közösen, valamint a tornateremben a futsal szerinti 4:4 elleni mérkőzések is.
Ennyi edzés lehetőséggel, edzés és mérkőzés elmélet, futsal és futball történelem órák, Játékszabály ismereti óra, video elemzés és video szakanyagok megtekintése mellett, nem nagyon volt idő pihenni. Mindössze 15-20perce volt mindenkinek arra, hogy felkészüljön a következő edzésre. Mindenki láthatja, hogy reggel 7.00 futóiskola kezdés mellett - 21.00-után még az erőnléti edzéssel zártuk a napot. Ezen a héten nem sok ideje volt a srácoknak a tétlenkedésre, be volt osztva minden percük.
Az edzőtáborunkban nem csak a gyermekek tanultak, hanem minden nap az edzői stábnak is voltak elméleti órái, amelyen újra és újra átvettük a szakmai anyagokat, és a játék taktikai értelmezését. Így néz ki nálunk az edzőtábor!
A szakmai vezérfonalat több év tapasztalata a futsalban, egy év a Vasas Kubala Akadémián, de, a legnagyobb segítség egy nem rég megjelent szakkönyv adta „Kis János: aki arra érdemes” címmel (amelyben egy kevés írásom, munkám nekem is volt)…
Mindenkinek ajánlom figyelmébe...
Tóth Keve
Magyar Máltai Szeretetszolgálat SE
szakmai vezető