|
|
|
A hajléktalanság ügye nem kezelhető nagy projektekben. Az életforma magában rombolja a mentális egészséget, évek alatt felszámolja a szociális kötöttségeket, aláássa az önbecsülést. Jellemző, hogy egy utcán töltött év után kettőt kell a rehabilitációra, a gyógyulásra szánni. Sok hajléktalan ember azért utasítja vissza a szállót, mert ott szerinte megvernék, vagy meglopnák őt – az esetek döntő többségében azonban ez nem igaz. A menedékhelyek 99 százaléka békés és ellenőrzött hely, de az együttélés szabályait ott is be kell tartani, amitől a fedél nélküliek elszoktak - mondta el Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője az Orient Rádió Fókuszban című műsorában. Sokan eleve valamelyik pszichiátriai intézetből kerültek a szabad ég alá, az OPNI bezárása után érezhetően megnőtt a kezelésre szoruló hajléktalan emberek száma. Az ilyen rászorulóknak nem lehet azt mondani, hogy feküdjenek be egy tömegszállásra, egy- vagy kétágyas hálótermekre, odafigyelésre, személyes törődésre lenne szükségük. A Máltai Szeretetszolgálatnál ezt megkaphatják.
Tovább az Orientpress anyagára