|
|
|
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az ország számos pontján – egyebek között Tarnabodon, Veszprémben, a tatabányai Mésztelepen, Monoron, Gyulajon, Kadarkúton, Fügeden – indította el „telep-programjait, melyek közös jellemzője, hogy intenzív jelenléttel, diagnózisok és alternatív megoldások felállításával, személyes kapcsolatok kialakításával, közösségépítéssel és intézményes ellátások biztosításával próbálják meg javítani az ott élők helyzetét és életkörülményeit. A Máltai Esték szeptember 25.-i előadásán a két előadó – Lőrincz Norbert a veszprémi program vezetője és Kiss Dávid a monori program korábbi vezetője – a veszprémi Pokoli Toronyban és a monori cigánytelepen folyó munkáról beszéltek, az előadást személyes történeteik színesítették.
Lőrinc Norbert elmondta, hogy a veszprémi Pokoli Toronyban folyó munka 2009-ben kezdődött egy olyan hírhedtté vált toronyházban ahová korábban rendőri kíséret nélkül még a postás sem mert bemenni. A Pokoli Torony egy ún. vertikális telep, ahol az indulás nem kis nehézségei, alapvető életveszély-elhárítási munkák után mára a ház társasházzá vált, a lakókörnyezetet rendbehozták, gyerekjátszó szobát hoztak létre, közösségi tereket létesítettek, rehabilitációs hajléktalan otthont alakítottak ki, felújították a közmű- és csatorna hálózatot, játszóteret építettek, fejlesztő pedagógusok foglakoznak a gyerekekkel. Lőrincz Norbert hangsúlyozta, hogy telepi programot csak úgy lehet csinálni, ha az ott élő emberek értik, hogy mi és miért történik, ami csak emberi kapcsolatokon, intenzív jelenléten keresztül valósulhat meg.
A monori program 2005-ben indult el egy közel 500 fős nyomortelepen Monor kertvárosi részében. A program egyik elindítója Kiss Dávid elmondta, hogy a kezdetekkor és később is folyamatosan diagnózisokat állítottak fel, és ezekre kerestek válaszokat. Beszélt a „hangárról”, (eredeti funkciója tulipánkeltető konténer volt), mely mára a program jelképévé vált, és amelyben tanulásra és játékra alkalmas tereket alakítottak ki, gyermekprogramokat és fejlesztő programokat szerveztek. Megteremtették a tanulás, és iskolába járás feltételeit, nyaralni vitték a gyerekeket, elindult a Biztos Kezdet Program, megszervezték az egészségügyi ellátást és a szűréseket, javítottak a lakhatási körülményeken, és mára már sportegyesülete is van a közösségnek. Kiss Dávid a közel tíz éve folyó munka egyik legnagyobb eredményeként emelte ki, hogy a telep gyermekei közül három éve senki sem bukott meg évismétléssel, és az ún. speciális kisegítő tagozat idén megszűnt, mert a telepen már nincs olyan gyermek, akinek erre szüksége lenne.
A két előadás a jelenléten alapuló telepi programok közös jellemzőit is bemutatta, azt, hogy hosszú idő szükséges a változások beindítására, a programok megvalósítására, és az intenzív és személyes „jelen-levés” fontosságát emelte ki, amely lehetőséget ad arra, hogy a problémákat
belülről érezve kezdődjenek el változások.