Csángószeretet
Nyelvi és történelmi határokon túl nem léteznek bennünk korlátok: Csángóföldön voltunk, a messzebbi csángók világában, Etelközben. Hetedszerre tértünk vissza, nem utóljára. A lelkek érintetlen tisztaságában mártóztunk, miközben újra mankót adtunk azok kezébe, akik még utolsó leheletükkel őrzik az archaikus magyarság tüzét. Minden érintés, minden szó itt ezerszeres erővel bír. Nincsenek játszmák, nincsenek igaztalan és értelmetlen kapcsolódások közöttünk. Máriafalván, ahol a messzi civilizációtól zártan, az eső beálltával elérhetetlenül élnek több százan mostoha körülmények közt, az érkezésünknek különös üzenete támad: a hosszú idők szenvedéseiben, gyógyírt jelent az a tudás és szeretet, amivel a mindennapjainkban mi magunk oly mostohán bánunk. Magunkhoz ölelve, műtétre jegyezve a sérvével és gerinc deformitásával kínzóan fájó kisgyermekeket, a tályogos lázasat antibiotikummal ellátva, a ködbe vesző világút szemüvegbe öltöztetve, vagy a remény nélküli, betegségét hallgatagon tűrő, daganatot növesztőt a templomkert tövében megplasztikázva, csak azt tesszük, amit a máltai missziónk megkíván. Megérkezünk és szeretetet közvetítünk.