|
|
|
Győrtől Budapestig az árvízzel fenyegetett dunai településeket látogatta végig Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke. Tapasztalatait utólag úgy összegezte, feltűnőnek találta, hogy a gátakon dolgozók milyen jókedvűen végzik a munkájukat, annak ellenére, hogy keményen helytállnak, ami még a középiskolás fiatalokra is igaz. Vidámság, jókedv jellemezte a gátakon dolgozókat. Másodjára a szervezettséget emelte ki, a legfontosabbnak viszont az emberekben megnyilvánuló segítőkészséget nevezte.
A védekezés lelki üzenetét Kozma Imre atya így fogalmazta meg: „Az ember kiszolgáltatott, amikor a természet erőivel szembesül. Védekezik, gátat épít, azután várja, elegendő-e, amit szembe tudott állítani vele. Érdekes volt hallgatni, hogy a tábornokok, és a miniszterelnök is a jóistent emlegetik, amikor a természet erői és az ember erői feszülnek egymásnak, és eközben a találékonyság, a tudás és az erkölcsi tőke adódik össze. A Duna mentén most akkora lelki erő gyűlt össze, ami egészen rendkívülinek tűnik. Sok a tenni akaró ember, és ezt magától értetődő természetességgel fejezi ki. Ez az, ami igazi tényező a mi életünkben.”