Speciális mentő- és gyógyító feladatokat ellátó orvos csoportunkat 2005. őszén alapítottuk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt.

 

A szumátrai szökőárban, a pakisztáni földrengésben, a Jáva-szigeti földrengésben és vulkánkitörésben, valamint a libanoni háborúban, a túlélők egészségügyi ellátásában teljesítettük első küldetéseinket, mintegy két év leforgása alatt. Céljaink nemzetközi szerepvállalásaink során kristályosodtak ki: a katasztrófa sújtotta, infrastrukturálisan megsemmisült területeken, ahol a helyi egészségügyi ellátórendszer még, vagy már nem tudott segítő kezet adni a bajbajutott közösségeknek, azt egészségügyi szolgálatunkkal, a sátrainkba telepített mobilkórházainkban biztosítottuk.

 

Az egészségügyi csoportunkat neves és fiatal hazai szakemberek- belgyógyászok, sebészek, szemészek, gyermekgyógyászok, traumatológusok, rheumatológusok, orthopéd szakorvosok, bőrgyógyászok, oxyológusok, anaeszteziológus szakasszisztensek, pszichológusok és mentőápolók- alkotják, akik szabadidejük terhére, térítésmentesen vállalják szolgálatukat.

 

A szakemberek kiválasztásánál a rendkívüli körülményekhez mért alkalmasság, a szakmai kompetenciák és az elkötelezettség alapelvként jelent meg. Képzéseink, konzultációink a sürgősségi- traumatológiai ellátás elméleti- gyakorlati oktatásától, az alpinista mentőtechnikai képességek elsajátításán, valamint a trópusi- járványos betegségek differenciáldiagnosztikai- terápiás problémáinak megvitatásán át, a pszichoterápiás módszerelemek gyakorlati alkalmazásáig (szuggesztív kommunikáció, relaxáció) havi rendszerességgel, 2005-től napjainkig havi rendszerességgel, folyamatosan zajlanak.

2008-tól kezdve működésünk repertoárját a „Kárpát- medencei missziós programunkkal” szélesítettük: Székelyföld, Kárpátalja és a moldvai csángók lakta kisfalvak lakóinak egészségügyi ellátását is felvállaltuk.

 

2009-ben és 2010-ben magyarországi romaközösségek egészségügyi szűrővizsgálataiba fogva, a terepeken ért benyomásaink, valamint a kézzel fogható vizsgálati eredmények kiértékelései rávilágítottak a romaközösségek egészségügyi ellátásának súlyos hiányosságaira. Ezen űrnek a betöltésére természetesen egy maroknyi orvos és szakápoló nem vállalkozhatott, viszont működésünkkel modellt és példát mutathattunk és mutathatunk más civilszervezet számára.

 

 

A célcsoportjainkat a szeretetszolgálat szociológusai jelölték ki számunkra:

Monor, Tarnabod, Erk, Boconád, Rimóc, Magyargéc, Endrefalva, Varsány, Ludányhalászi, a veszprémi Pokolitorony, valamint Ózd-Hétes és Sajókaza romatelepein élő mintegy kétezer gyermeket és felnőttet.

 

Szakorvosi vizsgálatainkat három teamben végeztük, három pneumatikus sátorkórházunkban. A terepmunkánk igen fontos alappillére az a háttér- logisztika, amellyel az infrastruktúra (áram- és vízellátás) nélküli helyeken kollégáink mintegy tizenöt perc alatt (!) felállítják az orvosi műszerekkel, betegellátó egységekkel felszerelt sátrainkat.

A munkák tervezhetősége érdekében a helyi civilszervezetekkel minden alkalommal pontos egyeztetéseket folytattunk a páciensek számáról, a betegek kormegoszlásáról, a leggyakrabban előforduló problémáikról, helyi szokásokról, a telepek higiénés viszonyairól stb. Az előzetes felmérésekhez mérten állítottuk össze szakembereinkből csoportunkat. A legtöbb roma közösségben sok fiatalkorú és gyermek él, ezáltal a gyermekgyógyászok, gyermek szemészek, orthoptikusok, gyermekorthopéd- rheumatológus és bőrgyógyász szakemberek jelenléte minden alkalommal indokolttá vált.

Szakasszisztenseink a rendszerbetegségek (cukorbetegség, magas vérnyomás betegség) szűrését végezték.

A vizsgálati procedúra (hat szakvizsgálat) hat állomáson zajlott, minden gyermek illetve felnőtt közel fél óra alatt komplett vizsgálati eredménnyel távozhatott.

A betegekről részletes adatlapot töltöttünk ki, amely nemcsak az egészségügyi státuszukat, hanem részleteses szociális hátterüket is rögzítette.

A csoportunk betegellátási kapacitása napi 120-140 fő volt.

 

 

A fenti térségekben a gyermekek éhezése, a rossz higiénés viszonyok között, általánosnak mondható. A leggyakoribb, bélrendszeri férgesség kezelésére drága gyógyszerekkel, az olyan családokban, ahol a fűtés és a napi betevő biztosítása is bizonytalan, nincs kilátás.

A felnőttek többsége nem kerül be az egészségügyi ellátó rendszerbe, betegségeikről, illetve azok következményeiről semmilyen ismerettel nem rendelkeznek.

A rendszerbetegségek szűrése kapcsán azt találtuk, hogy a magas vérnyomás betegség excesszív értékekkel jelentkezett, már a fiatal generációknál, amelyet táplálkozási anomáliákkal, életmódbeli különbségekkel, illetve az idősebbeknél a rossz compliance-szel magyaráztunk.

Minden harmadik gyermek gerinc rendellenességekkel küszködött; a bőrgyulladások, a tetvesség és a rühösség a rossz higiénével, illetve a prevenciós hálózatok hiányával volt magyarázható.

Bár a gyermekek mentális képességeit pszichológiai tesztekkel nem mértük, mégis feltűnő volt jó részüknél a magzati életük során elszenvedett alkohol és nikotin abúzus okozta magatartászavar és mentális retardáció.

A bántalmazott gyermek szindróma jeleit néhány gyermek esetén a pedagógusok, illetve a civil partnerek felé jeleztük, két tíz év alatti kisgyermek esetben a szuicid szándékot is.

 

 

A teljesség igénye nélkül néhány számadattal, az orvosi ellátatlanság mértékét kívánom bemutatni, szemészeti szűrővizsgálati eredményeink alapján:

 

Az alábbi adatok hatszáz gyermek szemészeti vizsgálati eredményei:

 

 

Orthoptikai eredmények:

 

-Rimócon 14 rövidlátó, 10 távollátó, 10 astigmiás és 16 tompalátó;

-Varsányban 15 rövidlátó, 2 távollátó, 3 astigmiás és 9 tompalátó;

-Ladányhalásziban 3 rövidlátó, 5 távollátó, 3 astigmiás és 7 tompalátó;

-Magyargécen 24 rövid és távollátó és 6 tompalátó;

-Endrefalván 21 rövidlátó, 2 távollátó, 10 astigmiás és 15 tompalátó

gyermeket diagnosztizáltunk.

 

A refrakciós hibák többségét a myopia (rövidlátás) adta, ezek a rövidlátó gyerekek (75 gyerek) a szemüvegük viselése előtt az iskolában sohasem láthatták a táblát. Az astigmiások tévesztették a távoli számokat, betűket, a távollátók pedig korrekció hiányában kancsalításra voltak kárhoztatva, a rossz látásélességükkel együtt.

 

Az öt településen a szülők és a pedagógusok figyelmetlensége miatt 53 gyerek egyik, vagy mindkét szeme tompalátóvá vált, azaz a korrekció hiányában 53 gyerek látása végérvényesen elvesztette az éleslátás képességét.

 

A szemészeti vizsgálatok kapcsán a gyulladásos, allergiás esetek száma elenyésző volt.

Szemfenéki vizsgálatok során, a hátsó póluson (fundus) durva, kórosat egy esetben sem találtunk.

 

A szűrés során nyert adatok egyértelműen jelzik a hanyagság, nem törődés, illetve az egészségügyi ellátórendszer hibáit és hiányosságait.

 

A szemüveggel ellátott gyerekek éles látásuknak köszönhetően minden bizonnyal érdeklődőbbekké válnak környezetük iránt, és remélhetően jobb eredményeket fognak felmutatni a következő tanévben.

 

A gyermekek szemüvegeit nagykereskedelmi árakon, egy budapesti optikai cég készítette el, a Máltaiak és más alapítványok finanszírozásával.

 

 

 

A romaközösségeknél tapasztaltak erősíteni látszanak azt a tényt, hogy a jelenleginél hatékonyabb összefogás szükséges a szociális gondozói hálózat, a karitatív egyesületek és az egészségügy résztvevői között. Az előítéletek felszámolása, az orvos szakma paradigmaváltása, a vidéki emberek sorsának felelősséggel való kézbe vétele segíthet csak abban, hogy a társadalom perifériájára szorultak egészségügyi állapotát, életminőségét érdemben javítani tudjuk.

 

  

Dr. Szalai László

orvos szakmai vezető