Speciális mentő- és gyógyító feladatokat ellátó orvos csoportunkat 2005. őszén alapítottuk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt.
A szumátrai szökőárban, a pakisztáni földrengésben, a Jáva-szigeti földrengésben és vulkánkitörésben, valamint a libanoni háborúban, a túlélők egészségügyi ellátásában teljesítettük első küldetéseinket, mintegy két év leforgása alatt. Céljaink nemzetközi szerepvállalásaink során kristályosodtak ki: a katasztrófa sújtotta, infrastrukturálisan megsemmisült területeken, ahol a helyi egészségügyi ellátórendszer még, vagy már nem tudott segítő kezet adni a bajbajutott közösségeknek, azt egészségügyi szolgálatunkkal, a sátrainkba telepített mobilkórházainkban biztosítottuk.
Az egészségügyi csoportunkat neves és fiatal hazai szakemberek- belgyógyászok, sebészek, szemészek, gyermekgyógyászok, traumatológusok, rheumatológusok, orthopéd szakorvosok, bőrgyógyászok, oxyológusok, anaeszteziológus szakasszisztensek, pszichológusok és mentőápolók- alkotják, akik szabadidejük terhére, térítésmentesen vállalják szolgálatukat.
A szakemberek kiválasztásánál a rendkívüli körülményekhez mért alkalmasság, a szakmai kompetenciák és az elkötelezettség alapelvként jelent meg. Képzéseink, konzultációink a sürgősségi- traumatológiai ellátás elméleti- gyakorlati oktatásától, az alpinista mentőtechnikai képességek elsajátításán, valamint a trópusi- járványos betegségek differenciáldiagnosztikai- terápiás problémáinak megvitatásán át, a pszichoterápiás módszerelemek gyakorlati alkalmazásáig (szuggesztív kommunikáció, relaxáció) havi rendszerességgel, 2005-től napjainkig havi rendszerességgel, folyamatosan zajlanak.
2008-tól kezdve működésünk repertoárját a „Kárpát- medencei missziós programunkkal” szélesítettük: Székelyföld, Kárpátalja és a moldvai csángók lakta kisfalvak lakóinak egészségügyi ellátását is felvállaltuk.
2009-ben és 2010-ben magyarországi romaközösségek egészségügyi szűrővizsgálataiba fogva, a terepeken ért benyomásaink, valamint a kézzel fogható vizsgálati eredmények kiértékelései rávilágítottak a romaközösségek egészségügyi ellátásának súlyos hiányosságaira. Ezen űrnek a betöltésére természetesen egy maroknyi orvos és szakápoló nem vállalkozhatott, viszont működésünkkel modellt és példát mutathattunk és mutathatunk más civilszervezet számára.
A célcsoportjainkat a szeretetszolgálat szociológusai jelölték ki számunkra:
Monor, Tarnabod, Erk, Boconád, Rimóc, Magyargéc, Endrefalva, Varsány, Ludányhalászi, a veszprémi Pokolitorony, valamint Ózd-Hétes és Sajókaza romatelepein élő mintegy kétezer gyermeket és felnőttet.
Szakorvosi vizsgálatainkat három teamben végeztük, három pneumatikus sátorkórházunkban. A terepmunkánk igen fontos alappillére az a háttér- logisztika, amellyel az infrastruktúra (áram- és vízellátás) nélküli helyeken kollégáink mintegy tizenöt perc alatt (!) felállítják az orvosi műszerekkel, betegellátó egységekkel felszerelt sátrainkat.
A munkák tervezhetősége érdekében a helyi civilszervezetekkel minden alkalommal pontos egyeztetéseket folytattunk a páciensek számáról, a betegek kormegoszlásáról, a leggyakrabban előforduló problémáikról, helyi szokásokról, a telepek higiénés viszonyairól stb. Az előzetes felmérésekhez mérten állítottuk össze szakembereinkből csoportunkat. A legtöbb roma közösségben sok fiatalkorú és gyermek él, ezáltal a gyermekgyógyászok, gyermek szemészek, orthoptikusok, gyermekorthopéd- rheumatológus és bőrgyógyász szakemberek jelenléte minden alkalommal indokolttá vált.
Szakasszisztenseink a rendszerbetegségek (cukorbetegség, magas vérnyomás betegség) szűrését végezték.
A vizsgálati procedúra (hat szakvizsgálat) hat állomáson zajlott, minden gyermek illetve felnőtt közel fél óra alatt komplett vizsgálati eredménnyel távozhatott.
A betegekről részletes adatlapot töltöttünk ki, amely nemcsak az egészségügyi státuszukat, hanem részleteses szociális hátterüket is rögzítette.
A csoportunk betegellátási kapacitása napi 120-140 fő volt.
Az elmúlt két év szakmai tapasztalatai:
A fenti térségekben a gyermekek éhezése, a rossz higiénés viszonyok között, általánosnak mondható. A leggyakoribb, bélrendszeri férgesség kezelésére drága gyógyszerekkel, az olyan családokban, ahol a fűtés és a napi betevő biztosítása is bizonytalan, nincs kilátás.
A felnőttek többsége nem kerül be az egészségügyi ellátó rendszerbe, betegségeikről, illetve azok következményeiről semmilyen ismerettel nem rendelkeznek.
A rendszerbetegségek szűrése kapcsán azt találtuk, hogy a magas vérnyomás betegség excesszív értékekkel jelentkezett, már a fiatal generációknál, amelyet táplálkozási anomáliákkal, életmódbeli különbségekkel, illetve az idősebbeknél a rossz compliance-szel magyaráztunk.
Minden harmadik gyermek gerinc rendellenességekkel küszködött; a bőrgyulladások, a tetvesség és a rühösség a rossz higiénével, illetve a prevenciós hálózatok hiányával volt magyarázható.
Bár a gyermekek mentális képességeit pszichológiai tesztekkel nem mértük, mégis feltűnő volt jó részüknél a magzati életük során elszenvedett alkohol és nikotin abúzus okozta magatartászavar és mentális retardáció.
A bántalmazott gyermek szindróma jeleit néhány gyermek esetén a pedagógusok, illetve a civil partnerek felé jeleztük, két tíz év alatti kisgyermek esetben a szuicid szándékot is.
A teljesség igénye nélkül néhány számadattal, az orvosi ellátatlanság mértékét kívánom bemutatni, szemészeti szűrővizsgálati eredményeink alapján:
Az alábbi adatok hatszáz gyermek szemészeti vizsgálati eredményei:
Orthoptikai eredmények:
-Rimócon 14 rövidlátó, 10 távollátó, 10 astigmiás és 16 tompalátó;
-Varsányban 15 rövidlátó, 2 távollátó, 3 astigmiás és 9 tompalátó;
-Ladányhalásziban 3 rövidlátó, 5 távollátó, 3 astigmiás és 7 tompalátó;
-Magyargécen 24 rövid és távollátó és 6 tompalátó;
-Endrefalván 21 rövidlátó, 2 távollátó, 10 astigmiás és 15 tompalátó
gyermeket diagnosztizáltunk.
A refrakciós hibák többségét a myopia (rövidlátás) adta, ezek a rövidlátó gyerekek (75 gyerek) a szemüvegük viselése előtt az iskolában sohasem láthatták a táblát. Az astigmiások tévesztették a távoli számokat, betűket, a távollátók pedig korrekció hiányában kancsalításra voltak kárhoztatva, a rossz látásélességükkel együtt.
Az öt településen a szülők és a pedagógusok figyelmetlensége miatt 53 gyerek egyik, vagy mindkét szeme tompalátóvá vált, azaz a korrekció hiányában 53 gyerek látása végérvényesen elvesztette az éleslátás képességét.
A szemészeti vizsgálatok kapcsán a gyulladásos, allergiás esetek száma elenyésző volt.
Szemfenéki vizsgálatok során, a hátsó póluson (fundus) durva, kórosat egy esetben sem találtunk.
A szűrés során nyert adatok egyértelműen jelzik a hanyagság, nem törődés, illetve az egészségügyi ellátórendszer hibáit és hiányosságait.
A szemüveggel ellátott gyerekek éles látásuknak köszönhetően minden bizonnyal érdeklődőbbekké válnak környezetük iránt, és remélhetően jobb eredményeket fognak felmutatni a következő tanévben.
A gyermekek szemüvegeit nagykereskedelmi árakon, egy budapesti optikai cég készítette el, a Máltaiak és más alapítványok finanszírozásával.
Összefoglalva:
A romaközösségeknél tapasztaltak erősíteni látszanak azt a tényt, hogy a jelenleginél hatékonyabb összefogás szükséges a szociális gondozói hálózat, a karitatív egyesületek és az egészségügy résztvevői között. Az előítéletek felszámolása, az orvos szakma paradigmaváltása, a vidéki emberek sorsának felelősséggel való kézbe vétele segíthet csak abban, hogy a társadalom perifériájára szorultak egészségügyi állapotát, életminőségét érdemben javítani tudjuk.
Dr. Szalai László
orvos szakmai vezető