A debreceni máltai csoport - valamint később a régió - létrejöttét Csilla von Boeselager asszonynak köszönhetjük. Már az 1980-as évek közepétõl segítette a debreceni Klinikát és Kórházat, különbözõ gyógyászati eszközökkel. Ennek köszönhetõen tudtuk megkezdeni a kórházi szentmiséket.

 

Máltai csoporttá alakulásunk közvetlen oka a temesvári esemény volt. 1989. karácsonya előtt néhány nappal, a TV-ből értesültünk róla, hogy Imre atya bennünket is máltai csoportnak tekint. Az ekkor induló lelkes csapatunkból szerveződött a Területi Központ, majd később az Észak-Alföldi Régió.

 

Kezdetben fő tevékenységünk a segélyek eljuttatása volt, Erdélybe és Kárpátaljára. Majd a rendszerváltás után, a nálunk is egyre karakterisztikusabban jelentkezõ elszegényedés jelentett új kihívást.

 

1991-óta, folyamatosan működik a Krízis Irodánk. Katasztrófa idején állandó, különben hétfőtől-péntekig 9 és 17 óra közötti nyitva tartással. Régiónk, az Ország leghátrányosabb helyzetû régiója, így csoportjaink szinte kizárólag a legszegényebbekkel foglalkoznak, akiknek napi megélhetési gondjaiban kell osztoznunk.

 

Egyházmegyénk püspöke talán nem is gondolta, hogy mennyire aktuális lesz jelmondata ezen a területen: "Törd meg az éhezõknek kenyeredet!” – csoportjaink szerényen, ezt a munkát végzik.

 

Fodor András

régióvezető