1987 őszén két olyan ember találkozott Budapesten, a Zugligeti Szent Család Plébánián, akik egymástól függetlenül már hosszabb ideje keresték a szegények támogatásának lehetõségeit. A Németországban élõ Csilla Frfr. von Boeselager kopogtatott be Kozma Imre plébános ajtaján. A hiányosan felszerelt kórházakról, szociális otthonokról, a kisnyugdíjasok, a több gyermeket nevelõ családok megélhetési gondjairól, az erkölcsi értékrend, a lelki élet zavarairól és a segítségnyújtás módjairól beszélgettek. Csilla bárónõ azt a lelkipásztort találta meg, aki nemcsak a pasztoráció révén tartotta össze plébániája közösségét, hanem a tágabb értelemben vett karitatív szolgálatban testet öltõ testvéri szolidaritást is képviselte. Ezért történhetett, hogy a Csilla bárónõ által Magyarországra küldött adományok kórházakba, idõsek és beteg gyermekek otthonaiba vagy a nélkülözõ családokhoz való eljuttatását e közösség tagjai vállalták, s eközben egyre szélesebb körben térképezték fel a segítségre szorulókat.

      A társadalmi, politikai körülmények úgy kedveztek a karitatív szolgálat szervezésének, hogy négy évtized után polgári szabadságjoggá vált Magyarországon a civil egyesületek, szervezetek alapítása. E lehetõség alapján a Szuverén Máltai Lovagrend kilenc évszázados eszméje - "A hit védelme és a szegények istápolása" - szellemében jöhetett létre a Szeretetszolgálat. 1988 decemberében alakult meg Németországban Csilla Frfr. von Boeselager vezetésével az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst, majd 1989. február 10-én Magyarországon Kozma Imre atya vezetésével a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

  Alig kezdõdött meg a Szeretetszolgálat intézményes kialakítása, Közép- és Kelet-Európa olyan társadalmi és politikai események színterévé vált, amelyek a Szolgálatnak történelmi szerepet adtak. 1989 augusztusa és novembere között - a berlini fal leomlásáig tartó idõszakban - 50.000 keletnémet menekült ellátásáról gondoskodott a Szeretetszolgálat, támaszkodva a német Malteser Hilfsdienst anyagi és erkölcsi erejére, szervezési tapasztalataira.

  1989 karácsonya elõtt Romániában fegyveres harc kezdõdött a diktatúra megdöntésére. S mielõtt Európa ocsúdni kezdett, indultak a hátizsákos fiatalok, az adományokkal megrakott teherautók, hogy gyógyszerrel, élelemmel, ruhanemuvel segítsék az évtizedek alatt elszegényedett társadalom legszegényebbjeit. S vitték az emberibb élet reményét, a hitet, a keresztény testvériség-eszme üzeneteit.1991-ben a kis népek államaiból mesterségesen összetákolt Jugoszláviában kezdtek dörögni a fegyverek. Ennek következtében közel 60.000 ember - magyarok, horvátok, bosnyákok - menekítette a puszta életét Magyarországra. S akik önerõbõl nem tudtak menekülni, azokért a Szeretetszolgálat munkatársai indultak a határon túlra mentõkkel, személyautókkal, autóbuszokkal: öregek és csecsemõk, betegek és sebesültek, két és félezer magatehetetlen ember talált így oltalmat az evangéliumi nyolc boldogságot jelképezõ nyolcágú máltai kereszt alatt.

     E nagyszabású segítõ és mentõakciók során a Szeretetszolgálat kormányszervek és társadalmi szervezetek partnerévé vált.

    A társadalmi szolidaritás konkrét megnyilvánulásait érzékelõ közvélemény bizalommal fordult a Máltai

   Szeretetszolgálat felé, s - hallgatólagosan - Magyarországon is olyan szociális és szociálpszichikai feszültségek kezelését bízta a karitatív szervezetre, amelyeket a társadalom igazgatási, szociális és egészségügyi intézményhálózata nem tudott megoldani.

Így került sor:

   A Magyar Máltai Szeretetszolgálat sokágú tevékenységét legjobban az adomány kifejezés szimbolizálja, amely olyan ajándék, amit azért kapunk, hogy tovább adhassuk.

    Mert adomány a nélkülözõ embertársunknak adott élelem, ruhadarab, gyógyászati segédeszköz, gyógyszer, adomány a fürdetés, a jogi tanács, a lelki krízist oldó szó. Adomány a biztonságot nyújtó szállás, a szeretetteljes gondozás, ápolás, a gyógyíthatatlan betegek utolsó napjaiban nyújtott vigasztalás, a sérült emberekkel való figyelõ és értõ törõdés. Az adományok mögött ezer és ezer jószándékú ember szolgáló, szervezõ és gyujtõ munkája áll.

     A Magyar Máltai Szeretetszolgálat közel nyolcezer önkéntese, - 7 regionális szervezetben és 150 helyi csoportban tevékenykedve - a testvéri szeretetben gyökerezõ szolidaritást képviseli. A hitet az életért való cselekvés mozgatójának tartja, és Jakab apostollal vallja:

"Amint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is holt tettek nélkül." (Jakab 2, 26)