...bennünket nem az érdekel, hogy ki a felelős az aluljáróban kialakult helyzetért, hanem az, hogy ki tehet érte...
Budapesten, 2009-ben a Nyugati téri aluljáróban mintegy 300.000 ember fordul meg naponta. Ide özönlik be mindenki, akinek indul, vagy érkezik a vonata, aki a metrón utazik és átszáll a buszvégállomáson a város legforgalmasabb járatára, a 6-os villamosra, vásárolni igyekszik a Westendbe, a Spar-ba vagy a környező üzletekbe, iskolába megy illetve a közvetlen környék számos vendéglátóhelyének valamilykéhez tart.
A területnek számos gazdája van, a Főpolgármesteri Hivatal, a Magyar Államvasutak, a Budapesti Közlekedési Vállalat, és számos, az üzleteket, helyiségeket bérlő vállalkozás.
Aki azonban csak egyszer is megfordult ebben az aluljáróban, joggal gondolhatja, hogy ez a gazdátlan terület a város legsötétebb bugyra. A volt Skála áruház előtti csigalépcső évek óta
málladozó és mára életveszélyessé vált betonszerkezete, a kiálló,
rozsdás betonvasak, a
töredezett, hiányos burkolatok, a
törött üvegtáblák, a
lógó elektromos vezetékek, a
szemét, az
emberi és állati ürülék joggal kelt undort az emberekben. Tovább rontja az összképet a
kirakodós boltok rémisztő állapota és választéka. Az itt életvitelszerűen élő
hajléktalan emberek, a
bűnözők, a
stricik, a magukat nyíltan áruló
prostituáltak és a mindannyiunkat fenyegető
zsebtolvajok egyaránt természetes életteret találnak maguknak itt. Gyakori az
ittas emberek látványa is, mivel az aluljáróban működési engedéllyel és valamilyen okból évtizedes
bérleti joggal rendelkező kocsmák folyamatosan biztosítják az utánpótlást.
Kinek jó ez így?
Miért nem tesz már valaki valamit?
Kinek a felelőssége mindez?
Kinek lenne a dolga, hogy megváltoztassa ezt a borzalmas helyzetet?
A válasz egyszerű. Ha a felelősöket keressük, nem változik semmi. Nekünk, a Nyugati teret használó embereknek nem jó ez így! Nekünk fontos, hogy mi történik itt, hiszen ez a mi életterünk, és nekünk fontos, hogy kulturált, esztétikus, és bennünket szolgáló legyen a környezet ahol gyermekeink nap mint nap megfordulnak és szívják magukba öntudatlanul is ezt a kultúrát, amit a hely sugároz. A külföldi vendégeinkről nem is beszélve.
Összefogtunk a Hajléktalanokért Közalapítvánnyal annak érdekében, hogy megszervezzük és végrehajtsuk a változást. 2009. szeptember 18-án, a Takarítás Világnapján önkénteseinkkel hozzáfogtunk az aluljáró kitakarításához.
Szeretnénk ezzel a közösségi akcióval mintát mutatni arra, hogy nem kell mindenben az államra és a hivatalokra várni. Meggyőződésünk, hogy az emberek igenis megnyerhetőek a jó ügyek érdekében, képesek a cselekvésre, és képesek összefogni az okos, közösséget szolgáló célok érdekében.